Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)

1959-03-21 / 23. szám

ADY ENDRE: Kitolod a vörös zászló SZOMSZÉD K. JÓZSEF KISTERENYEI VETERÁN EMLÉKEIBŐL Talán tíz éves lehettem, amikor *slső ízben vettem kezembe és ol­vastam el a családba járó Nép­szavát. Sokat nem értettem meg 'belőle, de az ott levő szavaknak, mint a „harc” vagy a „sztrájk” bűvös varázsa volt. Először félve vonultam ki az újságai a csűrbe, de később már felfedve titkom, 'bátyámhoz fordultam tanácsért. Nagy komolyan nézett rám. Ami­kor elmondtam, m*. szeretnék tudni, csak annyit válaszolt: - tói van Jóska, szívesen segítek, bár neked még játszani kéne. Bizony, csak kellett volna. A W. elemi után már ott kapálgat- toim én is az urasági földet. Csa­ládunk nagy volt s minden dol­gos kézre szükség volt. S ahogy &z évek teltek, úgy kerültem Sgyre közelebb a munkásmozga­lomhoz. Ott ismertem meg a késő éji órákba nyúló összejöve­teleken a célt. Ott éreztem elő­ször, hogy egy külön célom van nekem, a földművesnek, a bá­nyásznak. Közben a háború is megkezdő­dött. 1916-ban sorköteles lettem, két évet töltöttem a fronton. A kincstári uniformis alatt sem fe­lejtettem el az itthoni tanítást. 1918-ban jöttem haza, s még meg se melegedtem, máris felvettem a kapcsolatot a szocialistákkal. Ez «annál inkább sikerült, mivel Ist­ván bátyám lett eközben a helyi csoport vezetője. Igaz, már ekkor a falu is megváltozott. Az őszi­rózsás forradalim híre Kisterenyé- re is eljutott. Ezután az idő gyor­san haladt. Egyre többször vető­dött fel: munkáshatalom kell. Gyűléseink, mert ekkor már nem magunk között voltunk, igen vi­harosak voltak. Nem tudtuk biztosan mi lesz, de 1919 tavaszát különösen vár­tuk. S az őszön elvetett mag ki is csírázott. Márciusban kikiáltot­ták Pesten a Tanácsköztársasá­got. Mi is kitörő lelkesedéssel fo­gadtuk a hírt. Nem volt külön ki­dobolva, hogy a faluban is meg­alakulnak a direktóriumok, a Ta­nácsköztársaság helyi szervei, mégis többszáz főnyi tömeg gyűlt össze a községházán. Sőt be sem fért már, aki később jött. Megkezdődött az ünnepi gyűlés. Az eddig titokban tartott vörös selyemzászlót kibontva az elnöki asztal elé állították, s közben az Intemacionálét énekeltük. Volt sok, aki a szöveget nem ismerte, de ezeket is magával vitte az ének s először csak dúdolgatták, majd később tele torokból énekel­ték: ,,... semmik vagyunk s min­den leszünk...” A szocialistákat ismerték a falu­ban. A direktórium belőlük tevő­dött ki. Ilyen választás még so­sem volt a faluban. Röpködtek a nevek. Szomszéd Kanál István, Mojzes János, Ankovics Béla stb. Helyet kapott a vasutas, bányász, sőt a földműves is. A parasztok engem delegáltak a direktó­riumba. Amikor együtt voltak a direktóriumba javasoltak, a vörös zászló elé vonultak. Ott, a közel 700 főnyi tömeg előtt választottuk meg az elnököt. Egybehangzó vé­leménye alapján bátyám lett az elnök. A választás már megtörtént, de a tömeg csak nem oszlott széjjel. A ragyogó tavaszi nap melegen szórta sugarait. Egyszerre a vörös zászlót a megválasztott di­rektórium tagjai körülövezték s indultak ki az útra. A lelkesen éljenző tömeg kíséretében a vörös zászló alatt indultunk végig a faluban. Az ablakok mindenütt szélesre nyíltak, sapkáink mellé virágcsokor került s daloltunk csengő hangon: „Mi a múltat vég­leg eltöröljük.. Lenin távirata a Tanácsköztársaság kormányához ärcvWttj» « >v< 3R.«*.e > rgD ««r jng$íij.ehsr«­.... " i.k it£p: BUDAPEST 42. j • viSf jí iS*# ÍA| •fsSt át 80SMK :•! f, { * j k,» 'm áo-te keress «r ítmáiitm&W- ri-Kv.an* harrussst rírenMisustus é\& . USSíf iií>3 r. frtSf2Pi*í. i E; S10P átf kliSiris* ^ 4 :«st.ueissr*eugt iiss sít isjt hűm rsrnst »5,5 ,:őtr k3*sar.:!Ä sn m %mm mit sígaefí msp ■stop dit 3fsD'ju>r küsse rusuynás *-.(■« mh :*it sue«; m nur Esnn zu w>*m. fi <ätö srbgjter «er &fm »au mm nú-mí «stirer kaepfs totfeen m mcsm « ® |H' i«peri3íteter keines isr«?$ feri».§n i neue scc4Síisí.i5.c*e reeuouk % étmeo stop emes* sas y»jetíí««rn ms m Liebe á»e saterratrsríste tSäsüsea« remuú A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁHOZ BU DAREST AZ OROSZORSZÁG» KOMMUNISTA PART V1R KONGRESSZUSA I.ELKE- SEÖÍSSfL ÜDVÖZLI A MAGYAR TANACSKÖZ rARSASago r A kongResszi# M&Q VAN GYŐZŐDVE ARRÓL HOGY NINCS MAR MESSZE AZ AZ ÍOi\ EMIKOR A KOMMUNIZMUS AZ EGÉSZ VILÁGON GYŐZNI FOG. OROSZ­ORSZÁG munkásosztálya mindén tóit ülhet őt megíisz. hogy SEGÍTSEN NBCT8C AZ iQfál VILÁG MUNKÁSSÁGA Hí SZÓIT FIGYELEM* MIL KISÍRJ TOVÁBBI HARCAITOKAT ÍS EGYETLEN ORRZAO IMPÍRÍAUSTÁ: NAK SLM ENGEDI MÍG. HOfiY KEZET EMLÍTENEK AZ ÚT MOUAIWÍÁ KÖZTÁRSASÁG EUEN. . a* N SZOVJET MAGYARORSZÁG* fl.JíN A NEMZETKÖZI KsTMMVNISTA KÖZTÁRSASÁG1 ... ..... A KONGRESSZUS RMOK Út f LENIN A Lenin által küldött eredeti távirat. íme az emlékezetes távirat, amelyben Lenin elvtárs kö­szönti a Magyar Tanácsköz­társaságot. Buzdít, lelkesít, féltő szeretetet tolmácsol egy­szerre. Szeretet, amellyel az orosz munkások és parasztok állama viseltetett Tanácsköz­társaságunk iránt. Rövid sorok, amelyek ne­künk, magyaroknak szólnak, de bennük van a nagy világ szocialista alapokra helyezé­sének nemzetköziségtől átha­tott vezérlő gondolata. Lelke­sítő, a nagy küzdelemnek ér­demes, bátorító hangját hozta el hozzánk ez a távirat, ame­lyet a munkások és parasztok megbízásából az Oroszországi Kommunista Párt küldött és személyesen Lenin elvtárs tolmácsolt nekünk. t Uj tavaszi seregszemle Robogj föl Láznak ifjú serege, Villogj tekintet, világbíró kardunk, Künn, a mezőkön harsog a Tavasz S mi harcból harcba csapatszemlét tartank. Mi szétáradtunk űzhetetlenül S hol élet zeng, ott vívódva ml élünk, Kis, romlott ország vén kadáverét Fűti élettel a vér, a mi vérünk. Száguldva jártunk s most megpihenünk, Hol friss szívek, szomjas szemek fogadnak : Vérbe vágyódunk, mink is vér vagyunk, Piros kedvű, új ütemű lovaghad. Kik voltunk tegnap ködrongy-fantomok, Csatákat gyűrünk megemberesdve, Tegnap még buták tréfája valánk, 8 ma vagy hóinak már Isten legjobb kedve. Futótűz volt a sárkány-paripánk, Bevett vár minden óvhatatlan szándék. • > Ölünkben szabad, új és romboló Garmadával a megváltó ajándék. Mise, tömjénfüst, dicső babonák Dőlhetnek ránk már bús, keserű tftzbe. j Hálózva fűtjük mind az ereket Üj életműként, űzetve és űzve. Szétcsörtetett a Láznak csapata, Betűt, vonalt, szint és hitet kiváltott, Hályogot tépett a magyar szemen S mink nézetjük most vele a világot. S hiába: a vakság már nem magyar, Nincs magyar glóbus és a magyar égnek Meg kell tanulni a mi ütemünk S nem magyar sors az ábrándos enyészet. Átváltódik, kit lázunk megkerül, Mélyül s tornyosul gondolat és álom, Megrázkódik újat lesve a szív, S minden szokottság fojtogat, mint járom. (gy lettünk mi az új látó-szemek, Üj rezdülés és ünnep az idegben, Hit, vágy, cél, csők mind-mind azóta más Mióta mi lüktetünk a szívekben, .„3 Ki minket üldöz, szívét vágja ki, Ki minket nem ért, önmagát gyalázza. Mert ott vagyunk mi immár mindenütt' Üj a világ nálunk is már, hozsánna. Tűz, vér, láz, újság, boldog változás, Csupa teremtés lángol a szemekben, Örök tavasz, örök forradalom, Óh ékeskedjél, mindig ékesebben, Robogj föl Láznak ifjú serege, Villogj tekintet, világbíró kardunk, Künn a mezőkön harsog a Tavasz, Harsogó Tavasz, kísérd el a harcunk. az igazat, meg hogy hány vörös katona van Gyarmaton, meg ■efféléket. Mindenre mondtam nekik valamit, de mindig ha­zudtam. Ennyit sohse hazudtam életemben. Egyszer aztán ■a parancsnok az órájára nézett, fölállt. A többiek is mind fölálltak. A kis szemüveges valami papírt szedett föl az 'asztalról, aztán elolvasta, ami rajta volt. Az egyik sátorrúd slőtte állt, mindig amögül tekintgetett rám. Hol levette a szemüvegét, hol meg visszatette, a hangja csak úgy patto­gott a sátorban, igen mérges lehetett, mert az asztalt verte a bal tenyerével, a képe meg erősen nekivörösödött a kia­bálástól. Egyszer aztán elhallgatott, a parancsnokra nézett. Az intett a tolmácsnak, aki meg elmondta nekem, hogy tudo­másuk van arról, hogy én honnét jöttem, meg miért, meg, ■hogy ki vagyok tulajdonképpen. Mondta, hogy ők már tele­fonon megkapták az értesítést Balassagyarmatról, hogy egy 'ilyen és ilyen ember, ilyen és ilyen öltözetben, átlépett az Ipolyon, vigyázzanak. Hát, most csodálkoztam aztán csak 'én! Méghozzá a városházi kézbesítő, a Lanicsár Janó küldte •«2 üzenetet, mert az ő felesége meg Tótgyarmaton lakik, 1aztán át szokott járni az urához, és mindig visz valami hírt a cseheknek! Hogy az a... kénköves ménkű!... Mi meg gyanúba fogtuk az asszonyt és egyszer kihallgattuk, másod­szor aztán, mikor elkaptuk, nem engedtük többet el... Na, ‘hogy a ... de majd ellátom én őket, ha hazakerülök!... Persze, hiszen a házuk előtt jöttem el, ott laknak a kis­híd mellett! Na, most aztán ... — Figyeljen oda — szólt rám a tolmács —kihirdetik az ítéletet! Egy szót szólt csak a parancsnok. De ezt megértettem. Fölakasztanak. Valami szédülés szállt hirtelen rám. Nem is akartam el­hinni. De ez csak egy rövid pillanatig tartott csupán. Las­san magamhoz tértem. De az anyátokat... híjjü! A pon- •ciusát, nem félek én titőletek... akkor se, ha föl akartok akasztani... Visszavittek a sátorba, aztán az őr megmondta, hogy majd autóval elvisznek Tótgyarmatra, onnan meg Kék­kőre, mert másnap reggel hatkor lesz az akasztás Kékkőn. Nyilvánosan, mert meg akarják mutatni, hogy így hal meg, íki kém. Sóhajtottam egyet, de azért nem féltem. Délután öt-hat óra tájban aztán fölraktak egy autóra és Tótgyarmatra hoztak. Két katona volt velem. Egy pincébe Zártak itt, Tótgyarmaton, a Plachy pincéjébe. Előtte még egyszer alaposan kizsebeltek, hogy nincs-e nálam valami. Hamarosan egy tiszt jött. Megkérdezte tőlem, hogy mi a kívánságom, mert nekem már mindent szabad. Ehetek, iha­tok, mulathatok, amit kérek, amit akarok, most már telje­sítik. Na, gondoltam magamban, — Vince, most te is úr leszel... Hát kértem én tőlük nyers sonkát, kenyeret, bort, meg cigarettát. Nemsokára meg is hozták, vagy félkiló son­kát, föl volt szelve, meg kenyeret, három üveg jófajta fehér­bort, meg száz darab cigarettát. Aztán bezártak a pincébe, egy szál gyertyát tettek az egyik hordó tetejére. Azt mond­ták, már ki se engednek, csak ha visznek ... Nekiláttam falatozni, közben persze a szabaduláson járt az eszem. Nem tudom mért, de igen nyugodt voltam, nem féltem egy cseppet sem. Hallgatóztam. Zuhogott, csurgott az eső. Ejh... gondoltam magamban, ezek az őrök se áll­dogálnak kint a szabad ég alatt, csak behúzódnak vala­hová ... Nem tudtam, mit is csináljak. Amíg így gondolkoztam, észre se vettem, megettem az egész sonkát... Jót húztam rá az egyik üvegből, aztán ... hamarosan ki is üresítettem. Krifiilná/tam íl ninPűhsn Ez egészen az oldalba volt iliil UmCKCiii Q |il9lbűUbll. építve, a teteje lapos volt, föld volt rajta, meg fű, bokrok. Amint nézegetek, meglátom ám, hogy egy kis vékonyka téglaszelet ki van lazulva a mennyezeten, a közepetáján... Többet nem is gondolkoz­tam ... Egy öthektós, üres hordót a középre állítottam, az­tán előkotorásztam a folt alól a bicskámat ... és nekilát­tam lassan, csöndben kaparni az átázott, rossz vakolatot. Engedett!... Mielőtt a téglát kivettem volna, el kellett fújnom a gyertyát. Alaposan körültekintettem. A maradék két üveg bort egy 50 literes kis hordóra tettem, ide, a közelembe. Aztán eloltottam a világot és lassan kiszedtem a téglát... A két kezemet éreztem, hogy fölötte gyökerek, meg nedves föld van. Elkezdtem azt is kaparni a késsel. Egyszerre csak beesett a kis darab föld. Nem volt vastagon a mennyezet fölött, talán csak 20—25 centi... De mikor már az eső verte a szememet, biztosnak, és szabadnak éreztem magam! Foly­tattam a munkát, de a gyomrom, nem mondom, az ideges­ségtől elkezdett remegni... még az a jó, hogy legalább jól­laktam ... Egymásután szedtem ki a téglákat... három ... négy... közben az eső hullt az arcomba, meg porzott a vakolat. Csöndben kellett lennem. Egyszer aztán elkészül­tem. A két üveg megmaradt bort eltettem és kidugtam a fejem. Sötét volt, mint a szurok, esett az eső, ahogyan csak bírt. Az őröket kerestem, merre vannak. Az épület mellett egy kis bevágás húzódott nyugat felé, hát oda mentek ezek, ott húzódtak meg a sátorlap alatt... Na, gondoltam, a sors is így akarja... Ti se láttok többet engem... vagy majd titeket akasztanak inkább föl,.. Lassan kiemelkedtem a lyukon, és a bokrok között el* kezdtem kúszni a sáros, vizes földön. Mikor már 40—50 métert megtettem, egy dűlő keresztezte az utamat. Lent voltam a mélyedésben, nekem csak lassan bele kellett csúszni. Tizenkét óra lehetett. A szél meg az eső egy pillanatra sem állt meg. Gondolkoztam, hogy most aztán merre?.,t Kővár felé nem mehetek, Hugyag felé se... a var'oói híd* 71 ál is ott az őrség ... Tájékozódni nagyon nehéz volt.., Emlékeztem, ahogy ide hoztak, aztán így, amerre gondol1 tam, hogy a rét lehet, meg az Ipoly, nekiindultam, Nem. bántam én, jönnek-e utánam, vagy nem, akkor is inkább így halok meg, golyótól, mint akasztófán... Jó volt az érzésem, mert valóban, a rétre értem le. Nem hallottam semmit, semerre, hiszen, alig lehetett látni is. Az eső csillapodott, már nem esett annyira. Mentem, amerre gondoltam, hogy jó az irány. A föld mindig jobban süppedt alattam, aztán egyszeresük éreztem, hogy vízben járok. Meg* álltam. Az egyik üveget kiittam félig. Mentem tovább. A viz már térdig ért. Fogtam az üveget, megittam az egész bort, ami volt benne. A dugót visszanyomtam az üvegbe, s rá* tettem a vízre, szépen úszkált. Kegyetlen hideg volt a víz, majd megfagyták a lábaim» Lassan aztán megszoktam, — meg belülről is csak melegl■> tett az a bor... Minden erőmet megfeszítve mentem a vízben, amely már a mellemig ért. Amint léptem, egyszeresük eltűnik a föld a lábam alól. Lemerültem... Mikor fölbukkantam, hát, látom, hogy a kalapomat meg viszi a nodrás... Utána!!!... Meg is fogtam szerencsésen!... Aztán odaértem a sövény* hez, a töltés mellé. Itt már csak térdig ért a víz. Köhögés jött rám, mert kifullatdam jól, meg aztán meg is fáztam a hideg vízben. A sövényben egyszerre elkezdett valami mozogni... aztán „hé!... ki vagy? .,.“ —- hallom én, magyarul. — Hoztam nektek egy félüveg vinkót... — feleltem én vagyok, a Kovács Vince ... Két őr ugrott gyorsan oda, fölsegítettek... En meg még akkor éjszaka elmentem a dandárparancs* nokhoz. Beszámoltam, hogy hol, mennyi katona van, meg hogy mivel van felszerelve a tüzérségük ... M ín ánuhafalltattaif megitattak rummal... No, gon* Ili úyjlJÚIGiUuilbn doltam magamban, belőlem se esznek azok az idegen tisztek... jól kifarsangoltam maga* mat!... Megaztán, a népemnek szolgáltam... teljesítettem a megbízatásomat, teljesítettem a kötelességemet... Csikász István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents