Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)

1959-02-04 / 10. szám

1959. február 4. nógrádi nEpüjság 7 AMI A II. FÉLÉVBEN SIKERÜLT Teljesítették az Élfizem vasút feltételeit a salgótarjáni vasutasok A Kilgótarjáui vasútállomás dolgozói az elmúlt évben ki­emelkedő teljesítményeket ér­tek el. A cél az volt, hogy teljesítsék az élüzemi szint feltételeit. A kommunisták voltak azok, akik felvették a kishitűekkél szemben a harcot és érvéltek, agitáltak. Számokkal bizonyították be, mi volt az akadály az I. fél­évben. A felvilágosító munka nyomán a dolgozók újra visz- szapyerték önbizalmukat. Nem is titkolták: ami nem sikerült az I, félévben, sike­rül majd most. Az állomásnál például a személyvonatok indításánál felszámolták a korábbi hibá­kat. Jelmondatukká vált, le­gyen úgy. mimt egykor, ne a harangszóhoz, hanem a vo­nat indulásához igazítsák az órákat. A forgalmi szolgálat- tevő brigádok egymással pá- rosversenyt kezdtek, amely­nek értékelésére rendszeresen sor került. A nemes vetélke­désben az örök győztes, Sán­dor Pál forgalmi szolgálat- tevő brigádjáé maradt a ver­senytáblán az első hely. Az elmúlt év II. fele ered­ményeinek értékelésére az elmúlt napokban került sor. Ekkor dőlt el, teljesítették-e azt a 105 százalékot, ami az élüzem cím elnyeréséhez szükséges. Ma már a szá­mok bizonyítják, hogy igen. A három tényezőnek összes­sége az átlagot adja, a kö­vetkezőképp alakult: Fajlagos kopsimozgatás 108 százalék, a kocsitartózkodás 107 százalék, a kocsi kihasználás 105 szá­zalék. így tehát nem 105, hanem 106.2 százalékos ered­ményt értek el, túlszárnyalva 1.2 százalékkal az élüzem szintet. S ma az ott dolgozók között sok szó esik az elmúlt év íí. félévéről. Igaz ,ma már nem úgy beszélgetnek, mint az I. félév végén. A csüg­gedtséget önbizalom váltotta feí, s ez jogos. Mert a sal­gótarjáni vasútállomás dolgo­zói bebizonyították, nem ör­döngösség teljesíteni az él­üzem szintet. S ami nem si­került az I. félévben az si­került a II. félévben. Kiosztották az iskolai bizonyítványokat Az ország valamennyi is­kolájában kiosztották az első félévi bizonyítványokat. Megyénkben többezer álta­lános és középiskolás fiú és leány vitte haza bizonyítvá­nyát. Legkedvesebb emlék az elsősöknek ez a nap: életük első bizonyítványát vették át. Megyénkben összesen 4 984 általános iskolai elsős vette kézbe az indexet. A salgótarjáni Rákóczi úti általános György, az I/A osztály tanulója élete iskolában Oszvald első bizonyítványát veszi át a nevelőtől d ^atiáéjkéztáeiaifu/ tiizteJ etére ORSZÁGOS MUNKÁS-DALOS TALÁLKOZÓ SALGÓTARJÁNBAN A Tanácsköztársaság tisz­teletére, a 40. évforduló mél­tó megünneplésére rendezen­dő ünnepségek sikeréhez te­vékenyen társult a Népművé­szeti Intézet és a Nógrádi Szénbányászati Tröszt is. A Népművészeti Intézet be­jelentette, hogy május 23—24-én két napos nagyszabású országos munkás-dalos találkozót rendeznek meg Salgótar­jánban a Tanácsköztársaság esemé­nyeiben és emlékeiben gaz­dag múltú bányászvárosban. A találkozóra az ország leg­jobb munkás-kórusait hívják meg. A vendégegyüttesek műsora után 23-án este 10 óra tájt a párt, a tanács, tömegszer­vezetek, valamint üzemek és a rendőrség előtt egy-egy sze­renádot adnak, amelyet fo­gadás és baráti megbeszélés követ. Már készül a Tanácsköz­társasági induló szövege is, amelyet ugyancsak ezen a napon fognak elő­ször bemutatni városunk­ban. A Mogyar-Szovjel- Barátsági Hónap programjából: Zenei napok Salgótarjánban A Magyar—Szovjet barát­sági hónap ideje alatt meg­új jellegű zenei napokat. A zenei napok alatt három hangversenyt rendeznek. ) Megnyitó hangversenyt a ígérgetéseket. A két alkalom- j Salgótarjáni Zeneiskola taná­rnál kapott versenypénzt id. j j és növendékei adják. Ezt Horváth elitta, s az emberek, j megelőzően a magyar és orosz rendezik a megyénkben még ráti népek muzsikájából ad­nak elő szólószámokat. Szü­net után a tanárok adnak hangversenyt. a vele dolgozók még sem mer tek szólni senkinek. Ma már zene 150 esztendeje címmel í dr. Rossa Ernő, a Népművé­. -„-it T»4-—4 >v.,,MLninv<-„ bánják hosszú hallgatásukat, ‘ gzeti Intézet munkatársa tart mert ezért drága tandíjat fi-\ bevezető előadást. Majd a j Zeneiskola növendékei ma­gyar-, orosz-, szovjet- és ba­zettek. Ám még ma sem ju­tottak előbbre volt csapatveze­tőjük szidalmazásától. Jellem­ző, hogy még ottjártunkkor is problémáztak, mit tegyenek. Még ma sem jelentették fel a „szarkát”, pedig valamennyien szeretnék — nem az elmulasz­tott versenypénzt— az ellopott forintokat és egyéb értékeket visszakapni. Az üzemnél társadalmi bíró­ság is van — jóllehet, ez az ügy meghaladja annak jogkö­rét — s jó lenne, ha megtalál­nák a módját, hogy id. Hor­váth István társai, az üzem kollektívája előtt felelne elkö­vetett bűneiért. Hogy eddig id. Horváth István törvényes fe- lelösségrevonása nem történt meg, azért az üzemvezetősé­get is felelősség terheli, mert már december végén ismerték az ügyet, ám megelégedtek az egyszerű leváltással. A szorospataki jelenség nem általános. A mi munkásosztá­lyunk sokkal becsületesebb an­nál, semmint ilyent tegyen. De az egészséges borsó között i is van férges... Bár meglehető- j kert, megbecsülést hozzon. Kivá- sen későn derült fény a „szarka” , nőm, hogy közös erőfeszítésünk csapatvezető iízeiméire, de ; a szocialista Magyarország erősö­nem múlik el nyomtalanul, aését segítse. Bírái azok lesznek, akiket megkárosított, a becsületes bá- ortutay gyula, nyászok. ; a Hazafias Népfront HORTOBÁGYI ANDRÁS országos főtitkára” Düismnthek a ^Maqjtfar (fájté QLapja. alkat nuíbél A Magyar Sajtó Napja alkal­mából szerkesztőségünkhöz az alábbi- táviratok érkeztek: „Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Sajtóalosztálya a Ma­gyar Sajtó Napja alkalmából kommunista üdvözletét küldi a szerkesztőség minden dolgozójá­nak. Kívánunk az elvtársaknak a jövőben is sok sikert, eredmé­nyes, jó munkát. Elvtársi üdvözlettel: MSZMP KB. Ágit. Prop. Oszt. Sajtóalosztálya” „A Magyar Sajtó Napja alkal­mával a Hazafias Népfront El­nöksége nevében köszöntőm önö­ket és kívánom, hogy szép és áldozatos munkájuk még több si­A zenei napok második ese­ménye a tánczenékari hang­verseny, amelyhez országos hírű énekművészeket is meg­hívnak. A versenyt a helybe­li legjobb zenekarok között bonyolítják le. A zenei napok bezáró hang­versenye: a március 15-én be­mutatandó kórushangverseny. AKIKRE RÁCÁFOLT AZ ÉLET Most, amikor a hétéves terv elején vagyunk, gondolatban térjünk vissza azokhoz az idpkhöz, anúkpr a szovjet nép hozzálátott az első ötéves terv megvalósításához. Akkoriban külföldön sokan nem hjttek a fiatal szocialista állam erejében. A szovjet nép ellenségeinek sötét jóslatai diszharmonikus, harsány kó­rusban egyesültek. Lapozzuk át a korabeli kül­földi lapok, folyóiratok és könyvek megsárgult lapjait... „Oroszország jelenlegi hely­zete azt az általános benyo- jnást kelti, hogy a szovjet gazdasági rendszer feltartóz­tathatatlanul rohan a teljes káosz felé .. Ez a „látnoki" mondat a „Statist” című angol gazdasá­gi hetilap egyik számában lá­tott napvilágot. Harminc esz­tendővel ezelőtt ilyen volt a nyugati „szakértők” vélemé­nye. M. Farbman angol közgaz­dász a következőket írta „öt­éves terv” című könyvében. „Oroszország jelenlegi veze­tői olyan feladatot tűztek ma­guk elé, amely vészesen kö­zel van a fantasztikumhoz |a szó mindennapi értelmében). Ezek a vezetők egyszerre lát­tak hozzá egész tucat olyan terv megvalósításához, ame­lyeket Amerikában még kü- lön-külön Is rendkívül nevet­ségesnek tartanának.” Igen, így is volt! Az ameri­kaiak, akik igen sokat dicse­kedtek gazdasági életük fejlő­désének „rekordütemével”, szkeptikusan fogadták „az új orosz kitalálás” hírét. E. Fridman, a nagy ameri­kai üzletember, aki 1932-ben „Oroszország az átmeneti idő­szakban” címmel írt könyvet, nyíltan beismerte: „Leküzdhetctleneknek látsza­nak az egész állam ipari éle­tére vonatkozó tervezés nehéz­ségei a megfigyelő számára, aki üzleti tapasztalattal ren­delkezik és ezért világosan át tudja látni, milyen problémák merülnek fel nem az öt évre, hanem a mindössze egy év­re, nem is egy egész ország­ra, hanem csupán egyetlen iparágra, sőt néha egyetlen részvénytársaságra vonatkozó tervezésnél.1! Fridman, akinek világnéze­tét a kapitalista ideológia szűk keretei korlátozták, söté­ten így jósolt: „Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szovjet állam rendel­kezésére álló gazdasági és műszaki tartalékok teljesen elégtelenek ahhoz, hogy a szakemberek megbirkózzanak a föld egyhatodát benépesítő, 160 millió ember gazdasági életének nagy tervezésével és megszervezésével kapcsolatos óriási feladatokkal.” Jelentős újítás a Salgótarjáni Acélárugyárban Kiválóan bevált La­usch Gusz­táv és tár­sainak újí­tása, amelyet 1958. júni­usa óta al­kalmaz­nak. Az évi meg­takarí­tás meg­haladja a 100 ezer forintot. Az újítás lényege, hogy egy művelettel 4—5 ág dömbölyí- tését is elvégzik, A képen Kaszás Fe­renc kör­ollós mun­ka közben. A „tudósok” körében is so­kan így vélekedtek. Egy bizp- nyos Nils Oleinikoff Stock­holmban vaskos disszertációt írt a következő címmel: „Az orosz ötéves terv.” A disszer­táció szerzője nagyképűen az akadémiai tógába burkolózva ezeket írta: „Az oroszok az ötéves terv kidolgozásánál teljesen el­veszítették kapcsolatukat a valósággal. Ahelyett, hogy a gazdasági törvényekhez tartot­ták volna magukat, az egész munkát a kommunista párt céljaihoz alkalmazták.!' Nehéz lenne megmondani, hogy ebben a kijelentésben a butaság, vagy a tiszteletlenség található-e nagyobb adagban. Hiszen az emberiség történel­mében a kommunista párt al­kalmazta először a nép érde­kében a gazdásági élet törvé­nyeit! Ernst Buchenhayn 1928-ban Lipcsében rágalmazó, mocskQ- lódó hangú brosúrát adott ki „Szovjet-Oroszország és jövő­je” címmel. A szerző nem vesztegette hiábavalóságokkal az időt, hanem rögtön szarvá­nál fogta a bikát és közölte az olvasóval, hogy „a szovjet köztársaság léte kezdettől fog­va szüntelen haldoklás". Majd a következőket írta: „Milyen hát Szovjet-Oroszország jövő­je? Ennek az országnak nincs jövője...” E. Frjdman pmerikai üzlet­ember, akit fentebb idéztünk, Oroszországról szóló könyyé- rjek előszavában így ír: „En- gepi már régóta foglalkoztat­lak a Szovjetunióban végbe­menő szociális változások. 1922-ben, amikor üzleti ügyek­ben Európában jártam, elláto­gattam Helsinkibe is. Mivel csali 14 óraj távolságra vol­tam Leningrádtól, megkértem az amerikai konzult, világosít­son fel lenne-e valami lehetősé» ellátogatni a Szovjetunióba. A konzul így válaszolt: „Mi ilyen országot nem ismerünk.” Azóta nem is olyan sok év telt el. De mennyire megvál­tozott közben a burzsoá sajtó hangja! „Mj ilyen országot nem is­merünk! ...” Ma már senki sem mer ilyeneket mondani. Még a légmegrögzöttebb „va­kok” is tágranyitják szemüket a csodálkozástól, ha a Szov­jetunióra tekintenek! Meggyorsítják a nyugdíjasok ügyintézését A SALGÓTARJÁNI SZTK ALKÖZPONTBAN Az új nyugdíjtörvény meg­jelenésével kapcsolatban megnövekedett a félforgalom az SZTK salgótarjáni alköz­pontjában is. December vé­gén voltak napok, amikor ez a növekedés több mint két­szeres volt. Azóta is 50-60 százalékkal többen keresik fel érdeklődés, ta­nácsadás végett az alköz­pontot, mint a korábbi időszakban. A közeljövőben az alközpont vezetői amellett ,hogy már több üzembén nyugdíjas ta­nácsadást szerveztek, továb­bá intézkedéseket tesznek a nyugdíjasok, a dolgozók ügyeinek elintézésére, a be­nyújtott igények elbírálására. Mint ismeretes az alköz­pontban nyilvántartják a társadalombiztosításban részt­vevő dolgozókat. Ennek alapján határozták el, hogy ezeket a nyilvántartásokat, rendszeresen figyelemmel kí­sérik és nem várják meg, amíg az idősebb dolgozók, akik közelednek nyugdíjjo­gosultságuk felé, benyújtsák igényüket. Ezt megelőzően levelet küldenek az érin­tett dolgozóknak, amely­ben felhívják figyelmét, hogy milyen igazolványok­ra, iratokra van szükség a nyugdíjigény benyújtásá­hoz, s közlik, hogy igényét legalább a nyugdíj korhatár előtt egy hónappal nyújtsa he. Ez a módszer azt jelen­ti ,hogy a jövőben egy hét alatt elbírálják az igényeket, s az érdekeltek megkapják a döntést. A nyugdíj koirhatár felé közeledőik előzetes értesíté­sét kiterjesztik azokra az üzemi kifizető helyekre is, amelyek a myugjdijigények felvételével meg vannak bíz­va. Terrnéözetesen a kiküldött levelek csak tájékoztató jel­legűek, s ha esetleg vala­melyik rövidesen nyugdíjra jogosult dolgozó nem kapja meg. igényét akkor is jelent­se be. Ezzel kapcsolatban az al­központ felhívja az érdekel­tek figyelmét elsősorban az üzemek, adatszolgáltató he­lyek dolgozóiét, hogy a szükséges iratok, igazol­ványok, adatok szolgálta­tását minden esetben nagy körültekintéssel vé­gezzék. Több esetben előfordult már, hogy a pontos adatok hiánya késleltette az ügyek érdem­leges elintézését. Azok a nyugdíjasok pedig, akik kü­lönböző egészségügyi szolgál­tatásokat vesznek igénybe, minden esetben vigyék ma­gukkal biztosítási igazolvá­nyukat. s a nyugdíjról szóló utolsó csekkszelvényt. Elő­fordul az is, hogy azok a dolgozók, akiknek üzeme nem rendelkezik kifizető hellyel, hiányos munkáltatói igazolványt hoznak, vagy egyáltalán nem rendelkez­nek olyannal. Az SZTK alközpont és az érdekelt dolgozók kölcsönös erőfeszítése hozzájárul majd ahhoz, hogy az ügyintézés minden vonatkozásban meg­gyorsuljon. ':>>>!:iKttaab»*s£;>i>s>i»asj£asi;B.tt.:'i«!:uanaaKu!«*>aa8i£iiaiigiaesa!tc!3aaiSMngar Jól képzett tecnikusokat és művezetőket keresünk. Jelentkezni lehet: A Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat főmérnökénél: Salgótarján, Nagy- g csaté dűlő. 'aaHaasaaaeaxgniasiaBaaaaaaaBBaaaaeaaaaHaaaaaaoíaaaaaaBEaaacanv lBati«c*w«wuMal0saBB9an"«»ii*t!)aiaw«BBnvBS*iian>BMaBRHBEr Az épületek és mezőgazdaságok 1959. évi önkéntes tíízbiztosítási dija legtöbbnyire most az év elején esedékes. A tűzbiztosítási díj befizetés éré az Állami Biztosító I felhívást küldött ki az érdekelteknek. Tűzkára csak annak térülhet meg, aki a biztosítási díjat a felhívás vétele után beküldi, vagy a heiyi­megbizottnak kifizeti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minden évben számos tüzeset van, amelyek sok millió forint kárt okoznak. A most befizetett, vagy megkötött tűzbiztosítás egész éven át érvényes.

Next

/
Thumbnails
Contents