Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)

1959-02-18 / 14. szám

1959. feforuár 18. nógrádi népújság 7 SMO A homályos ügyek tisztázásáért A joalassagyarmati vasút­állomás pártszervezete és ál- losnásfőnöksége elhatározta, hogy március első napjaiban „kérdezz — telelek” párt- napot tart. Erre a pártnapra a politikai, gazdasági, vagy szakmai élet különböző te­rületeiről kérdéseket tehet­nek lel amelyek nem eléggé tisztázódtak a dolgozók kö­rében. A kérdéseket írásban vagy szóban február végéig kell 'benyújtani, amelyekre a legilletékesebbek elkészítik és megadják majd a válaszu­kat. Ez a forma a korábbi párt- naipoktól annyiban különbö­zik, hogy teljesen a dolgozók politikai és gazdasági érdek­lődésre támaszkodik, a kér­dezz — felelek megszokott módszereitől még annyiban Macmillan és Selwyn Loyd moszkvai látogatásának vég­leges programját hamarosan közzéteszik a szovjet kor­mánnyal való megállapodás után. Annyi tény, hogy a tér el, hogy előre tehetnek fel kérdéséket tisztázatlan ügyekben. Á balassagyarmati vasút­állomás vezetői nagy érdek­lődést remélnek ettől a pártnaptól. két angol államférfi 30 fő­nyi küldöttség élén „comet iv” mintájú repülőgépen feb­ruár 21-én, szombaton uta­zik Moszkvába — jelenti az AFP.---------------------------------------­M acmillan moszkvai útja előtt Á korábbi munkaviszonyt is figyelembe veszik a termelőszövetkezeti nyugdíjnál Nem mai keletű ugyan a termelőszövetkezeti nyugdíj- törvény. de mostanában igen sok szó esik róla. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel is. A mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tagok nyugdíjét az 1957. évi 65. sz. törvény­erejű rendelet és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány 21/1958. komi. szá­mú rendelete szabályozza. A nyugdíjtörvény öreg­ségi nyugdijat, rokkant­sági nyugdíjat, özvegyi nyugellátást, árvaellátást és szülői nyugdíjat biz­tosít az igényjogosult termelőszövetkezeti tagok­nak, illetve igényjogosult hozzátartozóknak, öregségi nyugdíjra 10 nyug­díjév alapján jogosult az, aki jelenleg már a mezőgaz­dasági termelőszövetkezet tagja, vagy 1960. december Sűrítik a helyijáratot Salgótarjánban Újabb két darab 60 sze­mélyes Ikarus autóbusszal bővül a salgótarjáni helyi- járat. A két autóbusz febru­ár 23-tól a Baglyasalja és Zagyvaróna közötti vonalon közlekedik majd. Ezzel lehe­tővé válik, hogy sűrítsék a járatokat, illetve kényelme­sebbé. kulturáltabbá tegyék az utazást. hó 31-ig mezőgazdasági ter­melőszövetkezetbe tagként be­lép. Ez azt jelenti, hogy 10 nyugdíjév igazolása esetén az jogosult öregségi nyugdíjra, aki 1960. december 31. nap­jáig lép be termelőszövetke­zetbe és a tagsága folyama­tosan fennáll. Ha valaki már korábban termelőszövetkezeti tag volt, majd kilépett a termelőszövetkezetből a ko­rábbi termelőszövetkezeti tag­sági idejét, akkor lehet a nyugdíj megállapításánál figye­lembe venni, ha 1960. decem­ber 31-ig újíból termelőszö­vetkezeti tag lesz. Az. aki korábban termelőszövetkezeti tag volt, majd a tagsága megszűnt s csak 1960. de­cember 31. napját követően lép újból mezőgazdasági ter­melőszövetkezetbe, a korábbi termelőszövetkezeti tagságát akkor lehet a nyugdíj megállapításánál figyelem­be venni, ha a két ter­melőszövetkezeti tagság között két évnél hosz- szabb megszakítás nincs. A rendelet szövegében minden nyugdíjnál szerepel a nyugdíjév. Nyugdíjévéként azt a naptári évet lehet fi­gyelembe venni, amelynek teljes tartama alatt fennál­lott a termelőszövetkezeti tagság, amely alatt a terme­lőszövetkezet férfi tagja leg­alább 120, a női tagja pe­dig legalább 80 munkaegy­séget teljesített, s amelyre az 1957. évi január hó első napjától esedékes nyugdíjjárulékot a termelőszövetkezet minden tagja után tel­jes egészében befizette. Folyamatosnak, vagyis teljes évben fennállónak kell te­kinteni a termelőszövetkezeti tagságot abban az évben is, amelyben a termelőszövet­kezeti tag tagságának meg­szűnésétől számított 30 na­pon belül tagiként újból a termelőszövetkezetbe lépett. Folyamatosnak kell tekin­teni a termelőszövetkezeti tagságot az 1956 és az 1957-es naptári évben akkor is, ha a termelőszövetkezeti tagság a termelőszövetkezet meg­szűnése miatt megszakadt, feltéve, ha a megszűnt ter­melőszövetkezet tagja a meg­szűnéstől számított 90 napon belül termelő­szövetkezetbe tagként be­lépett, vagy a megszűnt termelőszövetkezet újra­alakítását követően 30 napon belül az újraala- kult termelőszövetkezet­be tagként visszalépett. Nyugdíjévként figyelembe kell venni a termelőszövet­kezetbe történt belépést meg­előző munkaviszonyokat is, ha a munkaviszony megszű­nése és a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetbe történt be­lépés között két évnél hosz- szaíbb megszakítás nincs. Azoknál a termelőszövetke­zeti tagoknál, akik 1950 ja­nuár 1. napja előtt léptek a termelőszövetkezetbe. a megelőző munkaviszonyt ab­ban az esetben is figyelembe kell venni, ha a megszakítás a két évet meghaladja, de öt évnél nem hosszabb. Látni, teremteni kell! A második világ­háború napjaiban csodálatos káprázat- nak hittem az egé­szet. Apró, fényes repülőgépek hada úszott végtelen ma­gasságokban a kék égen, és elbűvölt na­gyon. Játéknak kép­zeltem, ártatlanság­nak. amely nem bánt, hanem szóra­koztat. Az egyik délután a gépeket már elfeled­tem; az augusztusi ősz békéjét távoli, de éles csattanás rebbentette szét, va­lami szörnyű, ezt éreztem, s nem tud­tam, hogy ott messzi, a város füstölgő romjai között életek menetelnek a pusz­tulás felé, remények, tervek omlanak ösz- sze. Majd közelebb-1 röl robbanások zaját visszhangozták az ablaktalan házak, kétségbeesetten emelték karjukat ma­gasba a fák, s kifor­dultak a földből, ó, jaj, egy gyermek lelkén időtlen sebe­ket okoztak a bom­bák ... Ma már mindez távoli emlék nekem. De annál közelebbi neked, ugye bará­tom? Te nem emlé­keztél arra, hogy édesapád minek ment olyan messzi­re, ahonnan többet nem jöhet haza? Ma már késő! De szorítsd ökölbe a ke­zed, hogy a' Te fiad­nak ne kelljen ször­nyű emlékekkel fel­nőnie! Emlékszel? Te, aki megjártad a Hadak Ütját, hány bajtár­sad hullott el mellő­led, hány kisírt sze­mű édesanyával ta­lálkoztál, hány döb­benetén estél keresz­tül, míg megtanultál nem hinni, hogy él­hetsz még valaha?! A sebek, amelyeket magaddal hoztál, be­hegedtek, de az em­lékek nem múlnak sohasem! Jogod van kiáltani a többiek­kel, hogy megállj! Emlékszel, te bé­na, aki most kopogó mankókkal járod az utcákat, és félnek tőled a gyerekek, hogy szobádat és ki­csiny kertedet, ahol méhészkedtél, fel­szaggatták a bom­bák? Te is édesanya, ki a temetőbe jársz szí­nes virágokkal, mennyire a bánat szolgájává szegődtél! Ó, boldog világ, ahol ünnepeken eredmé­nyekről beszél a csa­lád apraja, nagyja! Neked csak fájdal­mas emlék és csírá­zó remény maradt, hogy munkáddal fe­ledtetni tudod és sza­vad felemeled a há­borús évek ellen! Emlékezz, és akarj úgy élni, hogy má­sokkal is megszeret­tesd a világot, ne csak a nyomorékkal, hanem a kisgyerme­kekkel is, akiknek mosolyából boldogság fakad, hiszen az édesanyáknak a sze­retettel kell elje­gyezniük magukat! A háborúról, ha­lálról beszélnünk kell, hogy jobban örüljünk az életnek! Az életnek csak az tud igazán örülni, aki végigélte a há­borút! De a mérhetetlen szenvedés helyett bé­ke kell, hogy ra­gyogjon! Mi, diákok minden reggel isko­lába akarunk menni, tanulni, a kisgyer­mekek óvodába fut­nak, és hadd tipeg­jenek hazafelé nap­fényes arccal öreg anyókák! Ki ne akarná mindezt? Emlékezze­tek, és akarjátok! Béke! Írók, költők, festők, minden mű­vész Róla énekel és rajonganak érte a dolgos emberek: a bányász, míg leszáll a mélybe, a fekete, csillogó szénfalak közé; falumban az öreg Jani bácsi, aki kikocsizik deres fej­jel a földekre, s el­téved öreg lova mö­gött a puha hantot szántva! Nézd csak, az a két fiatal is, míg csókolja egymást az éji lámpák fény­körében, nem min­dig ilyen életet sze­retne!? Nekünk többet je­lent már mindennél e szó: dolgos napo­kat, reményt, tervet, megvalósulást! Szán­jatok, galambok! Árasszátok el a vi­lágot fényetekkel, a messzi északról a déli vizekig; adjatok reményt a fekete­bőrű, fehér fogú né­gereknek, míg az ül­tetvényeken a fehér emberért izzadnak! Szüntessétek meg, galambok, az egyen­lőtlenség árnyékát! Vigyétek üzenetün­ket a dolgos ember­nek Kínába, az érc- fejtőknek Kanadába, a grönlandi halá­szoknak, az ausztrá­liai munkásoknak! S emlékezz te is, én magam! Elmúl­tak a káprázatok, ámulatok, helyére tu­datos harcot szülj magadnak és együtt a többiekkel haladj olyan célok felé, amelyek téged is szolgálnak! Hiszen béke van! De meg is kell tar­tani! Míg az iskolá­ba sietsz, gondolj azokra, akik érted is haltak virágzó réte­ken, mert a géppus­ka lekaszálta őket! S őrizd a dédelgetett szavakat: „Nem já­ték a világ! Látni, teremtem kell! SZEGEDI PÁL Balassagyarmat, külügyminiszter betege vagy a politikája ? Két hét leforgása alatt a nyugati sajtó immár má­sodszor szenteli főcímeit John Foster Dulles ameri­kai külügyminiszter szemé­lyének. Meglepetésszerű nyugat-európai villámláto­gatása után most Dulles „ideiglenes visszavonulásá­nak” még váratlanabb híre keltett szenzációt a nyugat politikai berkeiben. A hírt a találgatások és a kommentárok özöne kö­vette. Ezek majd mindegyi­kéből az csendül ki, hogy bíznak ugyan az amerikai külügyminiszter gyors felé­pülésében, viszont politiká­jának .állapotát” reményte­lenül gyógyíthatatlannak tartják. A nyugati megfi­gyelőik összefüggést keres­nek Dulles nyugat-európai kőrútjának eredményei éé „újabban kifejlődött sérv­megbetegedése között”, amelyről kezelőorvosa egyéb­ként megjegyezte, hogy nem igényel sürgős beavatko­zást. Dulles londoni, pári­zsi és bonni látogatása alap­ján összeállított diagnózis viszont — a jelekből ítélve —, arról győzött még bizo­nyos wasingtoni vezető kö­röket, hogy „agonizáló” né­met politikájuk nagyon is rászorul az „orvosi” beavat­kozásra. A nyugati politika „dok­torai” most aggodalmaskod­va konzultálnak, s abban a legtöbben egyetértenek, hogy itt már csupán az operáció segíthet. Egyesek még azt a véleményt is megkockáz­tatják, hogy legokosabb lenne alhantolni a volta­képpen már elhalálozott né­met politikájukat, .mivel a nyugat felfegyverzése nem segítette elő, hogy a nyu­gati követelésekkel szemben megtörjön a szovjet ellen­állás, a zsákutcából csak kölcsönös engedményeket magában foglaló egyez­ménnyel lehet kijutni” — állapította meg a napokban a La Libre belgigue című tekintélyes belga lap. A nyugati sajtó szerint éppen az lett volna Duljes európai utazásának célja, hogy valamiféle új nyugati terv mögé felsorakoztassa széthúzó Nato-partn éréit, és ezúttal nem egyszerűen ar­ról volt szó. hogy Dulles is­mét Európába utazik. Az amerikai külpolitika irányí­tója azért szánta rá rhágát erre a döntésre, sőt lüláj- donképpen kétségbeesett vállalkozására, hogy a szi­lárdság és az egység megte­remtését ajánlja a nyugat­nak, mert ezen a téren eléggé sötét jelek mutatkoz­tak áz utóbbi időben Mac­millan kitáncolása a sorból — moszkvai látogatásának bejelentése — arról győzte meg az amerikai külügymi­nisztert. hogy pillanatig sem várhat tovább. De erre az útra ösztönözte őt az a mindinkább élesedő hazai kritika is, amelyhek, ä New York Times szerint: „Dul­les azért Vált célpontjává, mert a legkisebb rugalmas­ságot sem tanúsítja a német kérdésben”. Dulles kétségbeesett vál­lalkozása Európában kevés támogatásra talált. London­ban bélé kellett törődnie abba, hogy Anglia nem óhajt kellő szilárdságot” tanúsítani a berlini kérdés­ben. A választások elé néző angol miniszterelnököt ugyanis erős hazai nyomás szorítja, hogy felkutassa a Moszkvával való tárgyalások új ösvényeit. Dullesnak meg­értőnek kellett lennie Mac­millan moszkvai útiterve iránt, hiszen maga sem kí­vánja túlzottan, hogy egyik legtüzesebb bírálója. Bevan kerüljön az angol külügy­miniszteri székbe. Az egyre hevesebb hazai bírálatokon kívül tehát Lon­don „szilárdságának hiánya” is arra késztette Dullest, hogy megpróbálja Adenauert rávenni néhány régi, tart­hatatlan „hittétel” módosí­tására. A vonakodó indián Dulles újkeletű „rugal­massága” azonban — eny­hén szólva — nem bizonyult elég lendületesnek ahhoz, hogy megmozdítsa csökö­nyös barátját — Adenauer kancellárt. Egy nyugatné­met lap karikatúrájában a következőképpen ábrázolta a két államférfi találkozó­ját: Dulles és Adenauer, indián öltözékben kúszik a prórin. Dulles hátraszól a tétovázó Adenauernák: „Na, most már te is kússzál egy­szer előre!” A találkozót követő nyi­latkozatokból és kommen­tárokból azonban világosan kiderül, hogy Adenauer — nem „kúszott”. Egy tapodtat sem, mindazonáltal á hara­A TASZSZ Moszkva: A TASZSZ az Egyesült Államok külügymi­nisztériumának február 5-én közzétett és az 1958. szeptem­ber 2-án Jereván körzetében lezuhant amerikai repülőgép kérdésével foglalkozó közle­ményével kapcsolatban nyi­latkozatot adott ki. A nyilatkozat egyebek kö­zött kijelenti: — A szovjet hatóságok gon­dosan megvizsgálták az emlí­tett amerikai repülőgép lezu­hanásának körülményeit. Meg­állapították, hogy az amerikai repülőgép szándékosan meg­sértette a Szovjetunió hatá­rait, s Jereván körzetében le­zuhant. A nyilatkozat így folytatja: — Ügy tűnik, az Egyesült Ál­lamok kormányának köszöne­tét kellett volna mondani érte, hogy a szovjet kormány el­végezte a vizsgálatot, s tájé­gos ellenzéki bírálatoktól tartó Adehauer igyekezett úsv tenni, mintha vala­micskét mégis csak „előrekú­szott” volna. A „semmiféle engedményt!” formulája he­lyett áz „új” tételt az Ade­nauer és Dulles így fogal­mazta meg: „Semmiféle en­gedményt, a másik fél en­gedményei nélkül!” Ez az „új” elv azonban olyany- nyira semmitmondó, hogy szinte már „megszólal.” A Szovjetunió ugyanis soha nem követelt „engedménye­ket”, a nyugati hatalmak­tól. Mindenki aki elfogulat­lanul tanulmányozza a szov­jet javaslatokat, megállapít­hatja, hogy azok a kölcsö­nösség elvén nyugszanak. A nyilatkozata koztatta az amerikai kormányt a repülőgép pusztulásának körülményeiről, az amerikai kormánynak meg kellett vol­na tennie a szükséges intéz­kedéseket, hogy semmiféle amerikai repülőgép ne sért­hesse meg többé a Szovjet­unió határait, s így megszün­tesse a szovjet—amerikai kap­csolatok éleződésének egy ál­landó forrását. Az amerikai külügyminisztérium azonban szeretne kibújni a repülőgép elpusztult személyzetének csa­ládjával szembeni felelősség alól, s ezért a legkülönfélébb provokációs koholmányokat terjesztette. — A szovjet kormány eré­lyesen visszautasította az amerikai kormány különféle próbálkozásait, hogy a lezu­hant repülőgép személyzeté­nek sorsáért a Szovjetunióra hárítsa a felelősséget. berlini kérdésben pedig a Német Demokratikus Köz­társaság, s nem Bonn az, aki engedményedet tesz, hi­szen Nyugat-Németország- na'k nincs semmiféle jog­alapja Nyugat-Bérlinre. Végeredményben tehát Dulles nyugat-európai tár­gyalásaiból néni született meg senimíféle új nyugati terv. Nem sikerült egyetér­tést teremtenie abban a kérdésben, hogy á nyugati hatalmak és Nyugát-Néiüet- orsizág terjéssKan-é ellen ja­vaslatokat a Szovjetunió elé, vagy sem. Ez volt hát Dul­les nyúgat-európai misszió­jának siralmas mérlege, a ebben a helyzetben követ­kezett be szenzációt keltő bejelentése rák betegség miatti visszavonul ásáröt. „Mozgás66, vagy haladás Egy valamiben mégis meg­egyeztek a vezető NATO- hatalmak. Nevezetesen, hogy javasolják a Szovjet­uniónak a négyhatalmi kül­ügyminiszteri értekezlet összehívását még május 27- e előtt. Ez a dátum, amikor a Szovjetunió átadja berlini ellenőrzési jogait az NDK hatóságainak. már nincs messze. Az pedig ma már világos, hogy nyugaton csak nagyon kevesen haj­landók meghalni amiatt, hogy vajon a Nyugat-Öer- linbe vivő útvonal ellenőr­zési pontjain szovjet tiszt, vagy az NDK hatóságai vizsgálják-e meg az útleve­leket. A tárgyalások órája tehát közeledik, s a nyugatnak még nincs semmiféle ha­tározott terve, amelyet szembeállíthatna a reális szovjet javaslatokkal. Most, egyidejűleg, lázas diplomá­ciai 1 tevékenység kezdődött a nyugati fővárosokban. Egyes megfigyelők ered­ményt „várnak attól, hogy Dulles helyettese, Herter, ál­lítólag főnökénél „rugalma­sabban” kívánja megközelí­teni a német kérdést. Sok szó esiik mostanában új nyugati „hajlékonyságról”, „dinamikusabb vonalveze­tésről”, arról, hogy a nyu­gati hatalmak német poli­tikája egyre inkább „moz­gásba lendül”. Igaz ugyan, hogy a haladás mindig moz­gás, de a „mozgás” nem mindig haladás, s egyelőre a nyugat „mozgásba len­dül” német politikájából még semmiféle épkézláb terv sem bontakozott ki­Két lényeges változás még­is megfigyelhető a nyugati állásponton. Először is an­nak hivatalos elismerése, hogy az úgynevezett szabad választásokon kívül „elmé­letileg más lehetőségek is nvílnak Németország egye­sítésére.” Ha ez egyértelmű lesz annak elfogadásával, hogy formális többségi sza­vazás útján nem lehet be­kebelezni az NDK-t a NATO-hoz kapcsolt Nyugat- Neme tors zágba, akkor ez jó kiindulópontnak bizonyul­hat. Másodszor: bizonyos nyugati vezető körökben — egyenlőre nem hivatalos formában — mindinkább számolnak vele, hogy az NDK-t egyenjogú partner­ként be kell vonni a német békeszerződés kidolgozásá­ba, a minden Németország jövőjét érintő kérdés meg­vitatásába. Ha ez a nézet a hivatalos nyugati álláspont rangjára emelkedik majd, akkor megteremtődnek a gyümölcsöző tárgyalás fel­tételei. Sok jel mutatja, hogy ez a nap rohamosan közeledik, s a hidegháború mohikánja Adenauer sem állhat soká­ig ellent, Duües látványos kudarcai, s kényszerű hát­térbe vonulása drámain alá­húzza a Stockholmes Tid- ningen című svéd lap mi­napi megállapításának he­lyességét: „— . . . Bonnban egy halálraítélt politika fe­lett zúgnak a vészharan­gok . . .”

Next

/
Thumbnails
Contents