Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)

1959-02-14 / 13. szám

1959. február 14. NÓGRÁDI NfiPÜJSÁG 7 Hogyan dolgozik az üzemi tanács Mai ratio vakon ? A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata A forradalmi munkás-pa- raszt kormány és a SZOT elnöksége határozatot hozott az üzemi demokrácia kiszélesítésére. A határozat értelmében üzemegységünknél a szakszervezet irányításával választás útján létrehoztuk az üzemi tanácsot. Az üzemi ta­nács megválasztása után el­sőrendű feladatnak tekintettük az üzemi tanács működésére szóló határozat ismertetését, ahol alaposan megtárgyaltuk a tanács jogait és feladatait. Az első ülésen határozatban mondotta ki az üzemi tanács teljes ülése, hogy harcot indít az üzemen belül a munkafe­gyelem megszilárdulásáért, a népvagyon védelméért. Az üzemi tanács műszaki és szakképzett fizikai dolgo­zókból tevődik össze és így nagy segítséget nyújtanak az üzem előtt álló gazdasági fel­adatok megvalósításához és a munkafegyelem további szi­lárdításához. Az üzemi tanács tagjai az előírt negyedéven­kénti üléseken kívül is ko­moly munkát fejtenek ki. Egyrészt úgy, hogy azon a te­rületen, ahol dolgoznak, fel­figyelnek az anyagtakarékos­ságra, elfekvő gépekre és ké­rik az üzemvezetőséget, hogy a lehetőségekhez mérten üze­meltessék. De olyan példákkal is találkozunk, amikor egy- egy üzemi tanácstag a szak- szervezeti bizottságnak java­solja: vizsgálja meg egyes csapatok bérét. Ez konkrétan Csurgó-táró esetében fordul elő, ahol 12 százalékos elvonás helyett 6 százalékos büntetést kapott a csapat, ezzel egyet­értett a bányamester és a csa­pat is. Ez a példa is arra mutat, hogy az üzemi tanács segíti a dolgozók jogos sérelmeinek orvoslását, ugyanakkor arra is van példa, ha jogtalan köve­teléssel jön, vagy panaszko­dik valamelyik dolgozó, hogy megmagyarázzák: a rossz munkáért nem jutalom, ha­nem büntetés jár. Az üzemi tanács rövid mű­ködése alatt komoly segítsé­get nyújtott az üzemi demok­rácia kiszélesítésében. Úgy irányítjuk az üzemi tanács cselekvő tevékenységét, hogy a szocialista átalakulás idő­szakában a munkáshatalom egyik feladata: megteremteni azokat az új formákat és mód­szereket, amelyek biztosítják a legszélesebb dolgozó töme­gek, elsősorban a munkásosz­tály aktív részvételét a szocia­lista gazdaság építésében. Ez az elv vezetett és vezet ben­nünket a további munkánk­ban is. A z üzemi tanács konkré- tan és közvetlen is foglalkozik a dolgozók ügyei­vel. Például az elmúlt év II. félévében felülvizsgálta az iparosok bérének besorolását. Több bányaiparos fordult ugyanis a szakszervezeti bi­zottsághoz panasszal azért, mert sérelmesnek tartják, hogy az ellenforradalmat ki­szolgáló munkástanács a szak- képzettséget figyelmen kívül hagyva csinálta a besoroláso­kat, baráti kapcsolatok alap­ján. Az üzemi tanács a párt- szervezet és szakszervezet se­gítségével felülvizsgálta a pa­naszokat, s az üzemegység vezetőjének helyeslése alap­ján is napirendre tűztük az üzemi tanács teljes ülésén. Határozatban rögzítettük, hogy a szakképzettséget figye­lembe véve legyenek megálla­pítva a besorolások. Ezzel is nőtt az üzemi tanács iránt az elismerés és bizalom. Látják a dolgozók, hogy nem egy-két ember bírálja el a dolgokat, hanem a dolgozók szélesebb részének bevonása útján tör­ténik. De más üzemi ügyek­ben is, mint a gazdaságos ter­melés, valamint a nyereség- részesedés elosztásának kér­désében is nagy szerepet tölt be az üzemi tanács. A dolgozók örömmel fo- gadják, hogy az üzemi tanácstagok egy-egy ülés után tájékoztatják a dolgozókat az ott hozott határozatokról, és egyben mozgósítják annak végrehajtására. Minden hatá­rozatot a népgazdaság érde­keit figyelembe véve hozunk, amely dolgozóink jólétét szol­gálja. Az üzemi tanács üzemünk­nél létrejötte óta négy eset­ben tartott ülést. Általában 90—95 százalékos volt a meg­jelenés. Napirendre tűztük a termelékenység és önköltség alakulásának megvizsgálását, bérügyi kérdéseket, nyereségré­szesedést. Megvizsgáltuk a pro­duktív és az inproduktiv lét­szám arányát, határozatot hoztunk e két mutató kedve­zőbb alakulására. Ennek ered­ményeként javult a produk­tív létszám aránya, az impro­duktív rovására. Ennek az intézkedésnek meg is vannak a maga eredményei forintban is. Növelni tudtuk a szénfal mellett dolgozók számát, ami az önköltségnél is kedvezően jelentkezik és tonnában is több szén jön ki a bányából. Az eddigi működésnek meg­vannak a maga kezdeti ered­ményei, azonban üzemünknél még korántsem jelenti azt, hogy már minden tekintet­ben úgy dolgozik az üzemi tanács, hogy javítani valónk ne lenne. Még bőven vannak feladataink azon a. téren, hogy a követelményeknek eleget tudjunk tenni. Éppen ezért az eddigi tapasztalato­kat felhasználva, tovább kí­vánjuk növelni az üzemi ta­nács szerepét. Az a célunk, hogy ebben az évben az üze­mi tanács mindén tagja az eddiginél még jobban ismerje meg és tanulmányozza a dol­gozók véleményét és állás­pontját különböző kérdések­ben. Ezt szükségesnek tartjuk azért, mert ennek ismeretei alapján hozhat az üzemi ta­nács csak olyan határozatot, amely a dolgozók többségé­nek helyeslésével találkozik. TTovábbá javítani kíván- -*■ juk munkánkat azáltal is, hogy a szakszervezeti bi­zottság külön feladatokkal bízza meg az üzemi tanács­tagokat az egyes üzemrészek­ben. Az üzemi tanácstagok politikai fejlettségét állandóan emeljük, hogy a dolgozók kö­zött eredményes nevelőmun­kát tudjanak végezni. Bizto­sítjuk minden negyedévben, hogy az előírt alapszabályok­nak megfelelően megtartjuk a tanácsülést, ahol üzemünk fontosabb feladatait megtár­gyaljuk. Ügy kívánjuk az üzemi tanácsot működtetni, hogy növeljük és erősítjük a párt és a tömegek kapcsola­tait és még nagyobb mérték­ben bevonjuk a munkásokat az irányításba és ellenőrzés­be. Ügy kívánunk dolgozni, hogy az üzemi tanács minden tevékenysége összhangban le­gyen a szocializmus építésé­vel, a dolgozók1 ügyével. Berlin: A csütörtöki helyi lapok közlik az NDK külügy­minisztériumának nyilatkoza­tát. A nyilatkozat rámutat: Dulles amerikai külügymi­niszter európai látogatása nyomán Boraiban és Washing­tonban egyaránt rendkívül fe­lelőtlen nyilatkozatok hang­zottak el. E nyilatkozatok alá­támasztása végett a legsze- mérmetlenebbül eltorzították az NDK és a Szovjetunió kor­mányainak álláspontját és ja­vaslatait. A nyilatkozat ezután hang­súlyozza: — A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió A Német Demokratikus Köztársaság ipari termelése 1958-ban 10,9 százalékkal nö­vekedett. Ez az eddigi leg­nagyobb növekedés a máso­dik ötéves terv időszakában. Az NDK gazdasága tehát most bizonyságát adja a nyugatnémet válságos gaz­dasággal szembeni fölényé­nek. Nyugat-Németországban a termelés növekedésének aránya állandóan csökken. Az NDK-ban az ipar brut- totermelésének tervét 2,8 százalékkal túlteljesítették. A munkatermelékenység 8,7 százalékkal növekedett. A jó teljesítmények alapján az iparban dolgozó munkások és alkalmazottak átlagkere­sete 6,5 százalékkal nőtt. A félig állami — az állammal társult magánvállalatok — száma 440-ről 1542-re a kis­ipari termelőszövetkezetek száma 295-ről 2584-re emel­kormányainak javaslatai sze­rint a nyugat-berlini kérdés békés rendezésének, valamint a két német állammal való békeszerződés meg­kötésének eredményeként meg lehetne szüntetni a feszültséget, s megegye­zésre jutni Németország, valamint az európai bé­ke biztosítása ügyében. Az a javaslat, hogy Nyugat- Berlinnek adják meg a demi- litarizált szabad város státu­sát, s biztosítsák a város be­vonását az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe, minden Nyugat-Berlinnel összefüggő kedett 1958-iban. Az elmúlt esztendő továb­bi nagy lendületet hozott a szocialista mezőgazdaság fej­lesztésében. Az év folyamán közel 3000 új termelőszövet­kezet alakult. Rudnij (Kazahsztán) Három évvel ezelőtt ezen a területen csupán a geoló­gusok sátrai állottak. Ma már új város nőtt ki a föld­ből, amelynek több mint 40 000 lakója van: Iskolák, üzletek, egészségügyi létesít­mények, óvodák és bölcső­dék épületek. Két szakisko­kérdés további megtárgyalásá­nak alapja. — Az NDK és a Szovjetunió javaslatainak közzététele óta a német nép és a hitleri Né­metország ellen vívott hábo­rúban részt vett valamennyi állam népei, az egész nem­zetközi közvéleménnyel együtt mind határozottabban vetik fel a kérdést, hol vannak hát Bonn és Washington világos ja­vaslatai a német béke- szerződés tervezetére, s a nyugat-berlini problé­mára vonatkozólag? Az NDK külügyminisztériu­ma hangsúlyozza: — A nemzetközi helyzet és a népek békeakarata biztosít­ja azt. hogy a német béke- szerződés megkötésének égető feladata és Nyugat-Berlin problémája az akadályok elle­nére is megoldódjék. A Né­met Demokratikus Köztársa­ság a jövőben is megtesz minden tőle telhetőt, hogy az érdekelt államokkal való bé­kés tárgyalások útján rende­ződjék minden kérdés, amely a feladattal összefügg. la is megnyílt. A város la­kosságát a környéken dolgo­zó vasércbányászok alkotják. Szeverodonycck (Ukrajna) A Szevemij Donyee folyó balpartján nemrégiben még sztyeppe terült el. Rövid idő alatt azonban megjelentek az első lakóházak, gyárépü­letek. Egy évvel ezelőtt hi­vatalosan is megalakult Sze- verodonyeck városa. A do- nyeci vegyipari dolgozók vá­rosa napról-napra épül és szépül. Divnogorszk (Szibéria) Ebben a városban a krasz- nojarszki vizierőmű sokezer építője lakik. Bátran mond­hatjuk, hogy a széles és nyílegyenes utcák belehasí­tanak a tajgába, hiszen a város az egykori pusztaság helyén épül fel. Az asztíal- tozott utakat hamarosan ma- gasbanyúló kőházak övezik. Cseleken (Turkménia) Nem is olyan régen a Kas- pi tenger keleti partján a turkmén olajmunkások meg­alakították kis lakótelepü­ket. Ma már a lakótelepből igazi város lett. A napokban befejezték a városi gázveze­ték lefektetését. A lakóháza­kat. az iskolákat, az üzlete­ket és a többi új épületet már átadták rendeltetésük­nek. Tóth Ernő üzemi tanácselnök, Mátranovák A SZOVJETUNIÓ 7 éves TERVÉNEK LEGFONTOSABB LÉTESÍTMÉNYEI 0 1000 km 05592 I s kuhjsiät C'ß rey, ipar ; epiiöartyagipar ^ßi^foMgazmemes /£•»-. x~íf . - . j*s ■ fQitfgaifelőo/goioipar \ ;/efőts/j/eA , hőerőmű gépgyártás - gyémánt . *• l At s3- Lnmt.Zi’nar 111 I I I fST# , ólrtlmicTPTinAT ■ '■■'•iXPa fäioSr * r UJSTf.VStUCtfOCfít | vinerömú könnyűipar • yilljinosilandó vasútvonal — ujrasú/yonal fűipar , földgá/remek [|j otapo*t&t 1958-ban 10’9 százalékkal növekedett az NDK iparának termelése Üj városok a Szovjetunió térképén e®QQ®®QQ©©®©Q®ffi6©Q©®6©S ©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©e>9©©@©0©e©©©es©e© M E GYÉN K V ÁR AI nfcTFcT XIII. lérkeztünk vársétánk utolsó állomásához, a Buják közelében lévő Ecseg- re. Határában hiába keressük a várat, mert a Szuha-patak széles völgyében állott erősség már több évszázada elpusztult. De nemcsak hogy elpusztult, hanem, a mohó ember „jóvol­tából’’ szinte nyomtalanul el is tűnt. A vár falait több év­tizede malom építéséhez, az alapjait pedig házépítésre hordták szét. Hosszú évek óta pedig még a várdomb két ol­dalát is kikezdték s kövét szakadatlanul hordják. Nincs aki megálljt kiáltana. Szomo­rú a kép! A kopár várdomb tetején egy magányosan álló csőszkunyhó éktelenkedik s az arra járó idegen nem is sejti, hogy üt valamikor vár állott. Még a múlt évben elkészült műemléket jelző aranybetűs táblája emlékeztetne az egy­kori várra, de nincs kitéve rendeltetési helyére. A közsé­gi tanács a szekrényében őrzi. Olyan ez a várdomb, mint egy jeltelen sír! A vár emlé­két nem ápolják az ecsegiek és még a pedagógusok sem ismerik történetét és a hozzá­fűződő mondát. Igaz, hogy Ecseg várának története nagyon homályos, az összes nógrádi vár közül a leghomályosabb. Valahogy ki­esett az érdeklődési körből, mert közelében állt a nagyobb jelentőségű bujáki vár. A sza­bálytalan alaprajzú, belsőtor­nyos erősség operai díszletbe illő környezetben, a Cserhát alacsony dombján létesült. Építése Csák János nevéhez fűződik, aki Csák Máté, a fel­vidéki kiskirály rokona volt. Az alapítás biztos időpontja azonban nem ismeretes (1311— 13). Károly Róbert elko­bozta tőle a várat és annak tartozékait Harsundorfer Far­kasnak adományozta. A va­gyonelkobzáson kívül Csák János a király életére törése miatt halállal lakolt. Egy 1437-es határjárólevél ismét említést tesz az ecsegi várról. Harsundorfer Farkas halálával 1353-ban a várat veje, a me­gye egyik leggazdagabb föl­desurának, Széchenyi Tamás vajdának a fia, Széchenyi Kó­nya sárosi főispán örökölte. A vár története eddig vilá­gos, de a különböző források gondolkodóba ejtőek. Például Bél Mátyás az 1742-ben meg­jelent Notitia Hungáriáé No­vae Geográfico Historica mű­vében az ecsegi vár alapítását a tatárdúlást megelőző évekre rakja, s azt állítja, hogy a ta­tárok ellen szolgált rejtekhe­lyül. Hasonlóan foglalt állást Radványi Ferenc Nógrád me­gye hites jegyzője az 1710—16 közt írott monografikus mun­kájában. Ebben a latinnyelvű kéziratban, melyet az elmúlt év novemberében fordítottak le magyarra és a balassagyar­mati Palóc Múzeum őrzi, a szerző a vidék legöregebb em­bereire hivatkozik, akik nem tudtak egyebet mondani, mint hogy a tatárok elől menedék­hely volt ez a hevenyében épített vár. A benne rejtőzők megmenekültek, mert a tatá­rok nem ismerték sem a gyújtólövedéket, sem a robba­nóanyagot. Ezekre a források­ra építi mondanivalóját Mo- csáry is a „Nógrád megyének históriai és geográphiai es- mertetése” című munkájában, vár történetének fona­lát továbbvezetve meg kell említeni, hogy Széchenyi Kónya főispántól Ecseg várát a Hollókőt is birtokukban tar­tó Guthi Országh- és Losson- czy-családok kezében találjuk. Ekkor — a XV. század köze­pén — azonban az ecsegi erős­ség elvesztette jelentőségét, Hollókő várának tartozéka lett, s a források szerint el­pusztulhatott. Az utóbbi fel- tételezést nagy fenntartással fogadom el. 1527-ben még Lossonczy An­tal volt Ecsegen a földesúr. Ferdinánd királyhoz pártolása miatt azonban Szapolyai Já­nos király 1528. január 1-én megfosztotta vagyonától és Ecseget a várral együtt Wer­bőczy Istvánnak adományozta, aki 1538-ban Nógrád és Tolna megye főispánja volt. ogy a várnak volt-e a török hódoltságban va­lamilyen katonai szerepe, erre vonatkozóan nem találtam feljegyzést, de feltételezhető, hogy nem. Bizonyára osztozott a bujáki vár sorsában. A váci nahijéhez tartozott az egész község. Ennyit a vár történetéről! Üjabbkori fényképet nem tu­dunk közölni róla, de röviden vázolom egykori formáját. Lányi Sámuel tájrajzoló-mér- nök közvetlen szemlélete alap­ján készült rajz szerint, me­lyet Lenhardt Sámuel pesti rézmetsző sokszorosított, a XIX. század elején a sziklára épült kerek tornyának falma­radványa még állott. A meg­rongált torony még az emlí­tett század végén is látható volt. A falu legöregebbjei úgy emlékeznek, hogy azt az első világháború előtti időkben rombolták szét. A torony után a bekerítő falakat, a bástyá­kat, majd a lakóházakat épí­tették. A várat mély árok övezte, melynek nyomai ma is láthatók. Ez talán vízzel lehetett elárasztva. Erős mű volt, mészhabarccsal készült. Romjai úgy megszilárdultak, hogy szinte semmi különbsé­get nem lehet tenni köztük és a szikla között. Még ma is sok ecsegit és bujákit foglalkoztat a két vár között húzódó alag­út és a benne vélt sok kincs... Az ecsegi várat Leányvár­nak is nevezik. A néphit sze­rint hajdan egy nőszemély­nek volt kedves lakhelye. Hogy mikor élt és ki volt ő, ezt nem tudja senki, de hogy Borbálának hívták, azért tűz­be teszik az ecsegiek a kezü­ket. Ez a Borbála kéjelgő, pa­rázna asszony volt, aki min­den arrafelé tartó férfit ma­gához hivatott s bűnös cse­lekedetének jutalmaként az ekéből kifogott pár ökröt ado­mányozta. Ezért kapta az Ekebontó Borbála nevet a vár lakója. Egy vígkedélyű 93 éves ecsegi bácsika Ekerontó Borbáláról tett említést. „Eke­rontó Borbála lesz”, azaz „le­fagy a föld, nem lehet szán­tani”. Vajh, hányszor emle­gette ezt a szép kort megélt öreg gyermekkora óta? Búcsúzunk tőled, ízeidre szétbontott ecsegi vár! Köveid ki tudja hová kerültek és melyik háznak szolgálják alapját, vagy felmenő falaza­tát? De bárhová is kerültek, lelki szemeink előtt egyek vagytok, Ti vagytok az ecse­gi vár! Vársétánkról szóló cikksoro­zatunk ezzel befejeződött. Megfordultunk Drégely, Szé- csény, Nógrád, Buják, Balas­sagyarmat, Hollókő, Szanda, Sámsonháza, Salgó, Somoskő, Baglyaskő, Hasznos, Diósjenő, Zagyvafő és végül Ecseg vá­rainak romjainál. A kép min­denütt elszomorító. Semmit sem áldoztunk várainkra. Pe­dig a beszélő rögöket, a meg­kövesedett történelmet sze­retettel kellene ápolni! Hont! Ide nem jutottunk el, de nem feledkeztünk meg a tiszavi- rágéletü, ma már nyomát sem található váratokról! Legyünk büszkék váraink­ra! Kutassuk tovább történe­tüket, ne feledjük mondáikat! zúton kérem Olvasói­mat, hogy keressék fel soraikkal a szerkesztőséget, mondjanak véleményt erről a cikksorozatról, s ha tud­nak történelmi tényeket, vagy mondákat, kapcsolódjanak, be a vártörténetek feldolgozásá­ba és írásaikat juttassák el a Nógrádi Népújsághozl DR. GAJZAGÖ ALADÁR

Next

/
Thumbnails
Contents