Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)

1959-02-11 / 12. szám

1959. február 11. nógrádi népújság Hogy a javaslatok megvalósuljanak Egy bányai kezdeményezésről „Egy termelési tanácsko­zás tanulságai” címmel ír­tunk legutóbb a zagyvái üzemegység Ferenc II. akna termelési tanácskozásairól. Az elmúlt hónapban ALKALMAZTAK először négy üzemegységnél —• köz­tük a zagyvái üzemegység­nél is — az új módszert a termelési tanácskozást illető­en. Korábban a tanácskozás előtt tartották meg a mű­szaki értekezletet, s a ta­nácskozáson a dolgozók fel­vetett javaslata csak hosszú idő elteltével nyert alkal­mazást. Az új módszer ezt szüntette meg azáltal, hogy előbb a tanácskozást, s utána a műszaki értekezletet tart­ják meg, hogy a dolgozók javaslata azonnal megvaló­sítást nyerjen. A zagyvái üzemegység mű­szaki értekezletére korábban a passzivitás volt jellemző. Alig akadt 8-10 hozzászóló, ám ezek is huza-vonával tet­ték meg hozzászólásukat, s tárgyuk rendszerint panasz­kodás volt. Most azonban a termelési tanácskozás után a műszaki értekezlet képe tel­jesen megváltozott. Közel 20 műszaki dolgozó mondta el véleményét, s több azért nem volt, mert a több óráig tartó vitát le kellett zárni. A má­sik újszerű jelenség: a hoz­zászólások nem panaszkodá­sok voltak, hanem olyan dol­gokról szóltak, ami valóban probléma. íme az elhangzott javaslatból néhány. Ferenc II. lejtősaknán je­lenleg háromharmados szén­termelés folyik. A bánya sajátos helyezte azonban megkívánja az állandó kar­bantartást. ÍGY született a JAVASLAT, térjenek át kétharmados széntermelésre, s a harma­dik műszakharmadban csak fenntartási munkát végezze­nek. E javaslat mellett szól­tak azok a tények, hogy pél­dául legutóbb is olyan tető­szakadás volt, melyből 120 csille kő omlott le. Amikor pedig a szakadás átépítése történt, természetesen nem lehetett szállítani. S itt volt a probléma, hogyan történjen a megoldás. A két műszak- harmad ugyanis nem tudja együttesen sem teljesíteni a harmadik harmad tervét. Végül is az a javaslat nyert gyakorlati alkalmazást, amelyben az I. sikló éjjelesi ürestárolását biztosítják, s így a fenntartók dolgozhat­nak a szállítóvágatban, s az ottlévő csapat is el van lát­va üres csillével. • Az egyik legjobban vita­tott kérdés az üres csille el­látás megjavítása volt. A meddő átlagosan 200 csillét vont ki rendszeresen a ter­melésből. Most ez a problé­ma is megoldódott. Margit- tárón három műszakharmad- ban történik a meddő ürítés. Ugyancsak megoldás történt Király-táró és a vízválasztói osztályzón válogatott meddő ürítésére is. Az előbb említett két vita anyaga valamennyi körlet problémája volt. Ugyanilyen EGÉSZSÉGES VITA ALAKULT KI egy-egy dolgozó javaslata nyomán is. Oláh Vincze a VII. Margit akna vájára ja­vasolta ,hogy a betonidom- kővel biztosított vágatból hajtsanak az ereszkébe egy új vágatszelvényt. így ugyan­is a szállító út jelentősen megrövidülne. Ez a javaslat is nagy vitára adott alkal­mat, de jelenleg nem lehet megvalósítani, mert jelentős költséggel járna. Oravecz J. János a Ferenc II. akna dolgozója a csillék takarítását javasolta, mert mint mondta ürítés után 2-3 mázsa piszok marad benne. Ez pedig természetesen a mi­nőség rovására megy. Ora­vecz elvtárs javaslatával a műszaki dolgozók egyetértet­tek, sőt már minden akná­hoz egy csilletakarítót is te­lepítettek. De volt a dolgozók javas­lata között olyan is, amely a gazdaságosságot szolgálta. A VI. Margit-aknában a 10. jobb osztón, egy kutató vá­gat hajtása folyik. Jelenleg az ott lévő szén művelésre nem alkalmas, s kérték a további kutatás megszünteté­sét. A . vezetők megmagya­rázták: a kutatás megszünte­tésére azért nem kerülhet sor, mert az ottani teleprész ismeretlen, s valószínűleg beljebb haladva művelésre érdemes széntelep van. A telepítéssel kapcsolato­san is sok probléma volt. Mint elmondották például a IV. lejtaknában egy tartó- ácsolat elkészítéséhez — ahová két fő is elég lett vol­na — öt főt telepített Ro­masz aknász. A most szüle­tett határozat szerint javíta­nak az eddigieken, a telepí­tésnél a mérvadó a jövőben a gazdaságosság lesz. összegezve: a műszaki ér­tekezlet eredményét: meg­állapítható, hogy AZ ŰJ MÓDSZER BEVÁLT. JÓL A körletbevezetők korábban a felvetett javaslatok meg­valósítását nem szorgalmaz­ták kellően, hiszen végrehaj­tásukról csak három hónap múlva kellett beszámolniuk, míg most azonnal. S nem ritka már az olyan je­lenség sem, amikor a ter­melési tanácskozás és a mű­szaki értekezlet ideje között megvalósítják a javaslatot és a műszaki értekezleten már mint megoldott dolgokról szól­hatnak. Minden egyes javas­latot alaposan megvitattak. Most a javaslattevő dolgo­zókkal egyénileg 'beszélget­nek el. Közlik velük, jó-e vagy nem elgondolásuk, amit természetesen kellően megindokolnak. Miután ez megtörtént, röpgyűlésen is­mertetik a javaslatok sorsát. S minden bizonnyal a követke­ző termelési tanácskozáson több lesz a javaslat, nagyobb lesz az érdeklődés ami vé­gül is a feladatok jobb meg­oldásához vezet. Hortobágyi András Szovjet erősödés, nyugati nyugtalanság a világpolitikában A nemzetközi sajtó címolda­lait új események híre tölti be: Dulles újra nyugat-európai körúton volt, MacMillan an­gol külügyminiszter pedig rövidesen Moszkvába utazik. Ezek az új címek, új híradá­sok, az SZKP XXI. kongresz- szusáról szóló beszámolók he­lyét foglalják el. Enélkül a kongresszus nélkül, a kong­resszust tápláló valóság nél­kül azonban nem kerülhetett volna sor rájuk. KIT SEGÍT AZ IDŐ? Mind Dulles, mind MacMil­lan utazása szoros összefüg­gésben van a német kérdés­sel. S ezen túlmenően az euró­pai biztonság problémájával. A német kérdés azonban azért került az előtérbe, mert a Szovjetunió Nyugat-Berlin Pusztuljon el, aki háborút akar Tiltakozó képeslopok százait küldték el Genfbe a salgótarjáni dolgozók Vidéken élő ismerősömnek salgótarjáni képeslapot akar­tam küldeni. Büszke vagyok városunk fejlődésére és sze­rettem volna vele is érez­tetni ezt az érzést. Jártam sorba a boltokat, trafikokat, üzleteket, sehol, de sehol nem kaptam ilyen jellegű képeslapot. Nem vol­nék újságíró, hacsak úgy be­lenyugodnék ebbe a dolqgba. Megpróbáltam kifejleszteni kutató hajlamomat, s nyo­mozni az eltűnt képeslapok sorsa után. A szálak ezer felé vezettek. Ugyanis em­berek százai vásárolták össze a gyönyörű lapokat. De a sok-sok képeslap végül is nem a postára futott össze, hanem egészen máshová. Megtudtam ugyanis, hogy a Hazafias Népfront országos jellegű mozgalmat indított. A moz­galom célja, tiltakozni az egyszerű emberek hétköznapi tetteinek bemutatásával, szép érzelmeinek megőrzése érde­kében az atomháború ellen. Mintegy ezer gyönyörű táj­kép, képeslap és fénykép — elsősorban gyermekfénykép — futott be a Hazafias Nép­front városi titkárságához. A .képek, képeslapok ezernyi gondolatot tartalmazó szöve­get őriztek hátlapjukon. De a cél mindegyikben egy volt: békében akarunk élni, tiltsák meg az atomkísérleteket és robbantások fenyegető rémét. Jancsár Sándorné például igy ír: „Kétgyermekes anya vagyok, és nagyon szeretem gyermekeimet. Ilyen békés életben szeretném felnevelni őket, mint amilyen most van. Hozzátok fordulok, idegenben élő anyák. Szólaljon meg gyermekeitek iránt érzett sze- retetetek, s fogjunk össze, védjük meg gyermekeinket. Ne engedjük az atomháború kirobbantását.’’ Pusztuljon el, aki háborút akar, — tiltakozik karakte­risztikus rövidséggel Glas- kóné aláírással egy háziasz- szony. Matusovics Katika és Ma­rika születésnapjukat ünnep­ük. Előttük a torta, mind­össze pár szál gyertyával. A fényképész megörökíti ezt a pillanatot, s a kislányok el­küldik képeslapjukat, hátán a következő szöveggel: „Szeret­nénk még nagyon sok szüle­tésnapot ünnepelni, de ezt csak békében lehet. Ne en­gedjék, hogy háború akadá­lyozza meg azt, hogy hosszú életet élhessünk.” Molnár Karcsikét és Katona Karcsikét mezei virágok sze- degetése közben örökítette meg a fényképész. Ők is el­küldték i fényképüket, mosoly­gós arcuk egész varázsával, hogy tiltakozzanak a 111. vi­lágháború ellen. Ipacs Marika, a 11. világ­háború beszédes maradványa mellett, a hajdani bunker előtt áll. „Ne legyen szükség többet bunkerre — írja a kislány. — Nem akarunk há­borút!” Tiltakozását küldi el Lavaj István is, aki most készül be­vonulni katonának, ő ezt írja: „Nem azért megyek ka­tonának, hogy háború legyen, hanem azért megyek, hogy családommal békében él­hessek.” Felemelik szavukat az új fészket alapító fiatal házasok is. hangár Lajos és Lajosné így tiltakozik: „Mint fiatal há­zasok, a legmesszebbmenőkig tiltakozunk az atomháború ki­robbantása ellen. Békében akarjuk majd felnevelni jö­vendő gyermekeinket.” A közel ezer képeslap cím­zése egy helyre szól: Confe­rence Atomiqne Geneve. Pa­lais des Nations. Kongresszus a korszerű bányaépítésről A nemzetközi bányaépítési konferencia varsói ülésén, amelyen Magyarországot Ajtay Zoltán, x a Bányászati Kutató Intézet Kossuth-díjas igazgatója képviselte, elhatá­rozták, hogy 1960-ban meg­rendezik a bányaépítés vi­lágkongresszusát, valamennyi bányaiparrai rendelkező or­szág részvételével. A kong­resszus színhelyének kijelö­lésénél Párizst, Moszkvát, vagy Pekinget veszik figye­lembe. A kijelölésről később döntenek. A varsói ülés úgy határozott, hogy a kongresz- szus hat témakörben tárgyal­ja meg a korszerű bánya fel­építésének és szervezetének kérdéseit. Ezeknek a témák­nak hazai vonatkozását a magyar szakemberek is ki­dolgozzák és beillesztik a kongresszusi beszámolóba. MALI SZÖVETSÉG A francia közösség új al­kotmányának értelmében a múlt év végén Francia Egyenlítői Afrika Nyugat- Afrika területeiből egymás­után alakultak meg a for­mailag autonóm néger köz­társaságok, melyek Guinea kivételével továbbra is a francia közösség tagjai ma­radtak. 1959 január 17-én Dakar városában megtartott konfe­rencián Szenegál, Szudán, Dahomey és Felső Volta Köztársaságok képviselői el­határozták, hogy szövetségi államot hoznak létre MALI néven. A hazánk területénél csak­nem hússzorta nagyobb, de csak 11 millió lakosú MALI Szövetség területén a XI. századtól az 1700-as évek vé­géig hasonnevű néger biro­dalom állott fenn. Ugyancsak a közelmúltban a volt Francia Egyenlítői Af­rika területéből alakult Csád, Gabon, Kongó (volt Közép Kongó terület) köztár­saságok és a Közép-Afrikai Köztársaság (volt Ubangi-Sari terület) képviselői e négy autonóm köztársaság között vámuniót létesítettek. Melléktérképen jobbra lent: Afrika áttekintő térké­pe. SlíRRA Wű"f (3r.) ymiiSlÖVETStG \ O lAGJAI- \ iun Icai MirmsisÁQ v © SlUOÁH/ KÖZTÁRSASÁG @ rnsá-yOlTA KÖZTÁRIUÁG © OAtfQUir KÖZTÁRSASÁG íuqqpNen I Ufón tinim ÍKSZ gqjmség t- Trauet* bitTok l Rnt birtok flWGOLA^ f A K •ttmuirtm Ko/társaság CQjtjipromi PG • PortuodT Gumea SP G ‘ Spam/nlGitinra ____________ •j Í f3 \ l ^ ) A (Í]§í5> Sibl? \ /" helyzetének központba állí­tásával egycsapásra a német problémára irányította a nemzetközi politika figyel­mét. S ha ez a probléma im­már hónapok óta mintegy bű­völetben tartja a nyugatiakat, ennek semmiképpen sem az az oka, hogy most már vég­képp dűlőre akarják vinni a német békeszerződés és a né­met egység ügyét. A nagyobb nyugati hajlékonyságnak leg­főbb indítékát a Szovjetunió technikai, gazdasági haladásá­ban, a hétéves tervbe foglalt jövendő változások máris ér­ződő hatásában és az új hely­zethez simuló szovjet diplo­máciai lépésben találhatjuk meg. Nem véletlen, hogy a nyugati tőkés világ egyik leg­tekintélyesebb lapja, az angol „Economist” a nyugat és ke­let ellentéteit vizsgáló cikkso­rozatában különös erővel hangsúlyozta a katonai téren bekövetkezett szovjet előretö­rés politikai jelentőségét. „A műbolygó megerősítette — írja többek között az emlí­tett lap —, hogy az oroszok egy lépéssel előttünk járnak a rakétaversenyben. Azoknak, akik rakétát küldenek a hol­don túlra, szükségszerűen nincsen katonai alacso- nyabbrendűségű érzésük.” Ugyanez a lap cikksorozatá­nak befejező mondataként a következőket írja: „Az idő nem fogja megjavítani a nyu­gat alkudozó helyzetét.” Ha tehát a nyugat most bi­zonyos tárgyalási készséget mutat, az annak a jele, hogy nem tud kitérni a Szovjet­unió nemzetközi értekezletre szóló meghívása elől. DULLES ÉS SZÖVETSÉGESEI Ebben a helyzetben Dulles- nek és az egész amerikai ve­zetésnek megsokszorozódtak gondjai. A nemzetközi erővi­szonyok realitása, de a köz­vélemény nyomása is lehetet­lenné teszi, hogy az Egyesült Államok továbbra is kerek nemet mondjon az elhangzott felhívásokra. Mint a párizsi Le Monde című napilap rámu­tat, Dulles épp ezért üt meg eltérő hangokat újabban a német kérdésben, mert tuda­tában van annak, hogy „egy túlságosan negatív magatartás milyen hatást váltana ki a nemzetközi közvéleményből és szeretné lemosni magáról a „mister nem” kétes hírne­vet. Mindez önmagában még nem igazolná Dulles újabb nyugat-európai látogatását. — Ennek gyökerei a nyugati ha­talmak kissé meglazult egy­ségében keresendő. Dulles „szilárd nyugati egységben” akar felvonulni a Szovjetunió ellen, ha tárgyalásokra kerül a sor Dullesnek tehát nem kis munkájába fog kerülni, hogy összhangot teremtsen a szét­húzó nyugati csapatban. Kü­lönösen az újsütetű nyugat­német francia együttműködés okoz gondot az amerikai kül­ügyminisztériumnak, de még- inkább az új helyzetet félté­keny szemmel néző angolok­nak. Az angol konzervatív kormányhoz közelálló Daily Telegraph az elmúlt napok­ban több ízben is szokatlan éles hangon foglalkozott De Gaulle és Adenauer együtt­működésével. egyetértés — „Feltűnő az írta a lap — Párizs és Bonn között, ami azon alapszik, hogy Bonn gazdasági kérdésekben támo­gatja Párizst, Párizs pedig külpolitikában Bonnt. Párizs­ból nézve egyáltalán nem el­viselhetetlen Németország je­lenlegi kettéosztottsága. Né­metország természetes erejé­nek kétharmadára csökkenté­se nagyban növeli Franciaor­szág viszonylagos erejét. Bonnból tekintve, a helyzet­nek szintén van bizonyos von­zóereje. A két Németország bármiféle föderációja csak súlyosbítaná Adenauer politi­kai problémáit.” AZ ELSŐ ANGOL MINISZTERELNÖK MOSZKVÁBAN 1941 ÖTA Miközben Dulles a nyugati egység aládúcolásával foglal­kozik, elhangzott a hivatalos bejelentés: MacMillan angol miniszterelnök két hét múlva Moszkvába utazik. A nyugati külügyi hivatalok siettek közhírré tenni, hogy teljes mértékben egyetértenek ezzel a látogatással. Minden okunk megvan, hogy ennek a vallo­másnak őszinteségében kétel­kedjünk. Ennek tisztázása azonban, ha az európai fejlő­dés szempontjából nem is kö­zömbös, pillanatnyilag Dulles és a többi nyugati vezető gond­ja kell .hogy legyen. A nem­zetközi közvélemény egészsé­ges ösztönnel már kevésbé a Dulles körutazása után kutat a hírek között, hanem elsősor­ban a MacMillan látogatásá­ról szóló kommentárokat ol­vassa. E látogatás valóban nem kis jelentőségű. 1941 óta MacMillan az első angol mi­niszterelnök, aki Moszkvába utazik. Moszkvai tárgyalásai bizonyára alkalmat nyújtanak majd arra, hogy a megbeszé­léseken résztvevő felek job­ban megismerjék egymás ál­láspontját a német kérdés­ben. az európai biztonság problémájában, valamint a Közép-Keletet, s a kölcsönös kereskedelmet illetően. A tár­gyalások tehát szükségsze­rűen elősegítik a nemzetközi helyzet kedvezőbb alakulását, s bevezetőül szolgálhatnak ké­sőbbi négyhatalmi találkozó­hoz. E megállapítások értéké­ből mitsem von le az a kö­rülmény. hogy MacMillan és tanácsadóinak szeme előtt nemcsak a nemzetközi légkör enyhítése lebegett, amikor ki­tűzték a moszkvai utazás dá­tumát, hanem az a politikai számítás is, hogy a moszkvai tárgyalások megerősíthetik a konzervatív párt helyzetét a soron következő angliai vá­lasztásokon . Mozgékony, érdekes, vára­kozással teli nemzetközi hely­zethez érkeztünk. Egész való­színűnek látszik, hogy még a tavasszal négyes külügymi­niszteri találkozót hívnak össze, és egy csúcstalálkozó lehetősége nincs kizárva eb­ben az évben. Irreális lenne azonban azt remélni, hogy ezek a tárgyalások már most meghozzák a német kérdés megoldását és ezzel nyugvó­pontra juttatják az európai biztonság legfontosabb prob­lémáját. Inkább csak azt vár­hatjuk, hogy egy hosszú tár­gyalássorozat előkészítő, beve­zető szakaszához jutunk. | Fehér Hetek az | Állami Áruház­ban 1 Ágyneművászon 24.80 Inlet 32 Pannónia zefir 37 Kanavász 34.50 forint

Next

/
Thumbnails
Contents