Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-31 / 9. szám

6 NÓGRÁDI népújság 1939. január SÍ. Egy termelési tanácskozás tanulságai Mint már arról korábban hírt adtunk a szénmeden­cében négy üzemegységnél új módszert alkalmaztak a termelési tanácskozásoknál. Eltérően az eddigiektől, most előbb a tanácskozást tartják meg, s csak utána műszaki értekezletet. Ezzel kívánják meggyorsítani a dolgozók javaslatainak gyakorlati al­kalmazását. Az új módszert alkalmazták a zagyva! üzem­egységnél is, ahol a terme­lési tanácskozás január 27- én került megrendezésre délután, az első két műszak­harmad dolgozóinak, míg 28-án reggel az éjjelesi mű­szak dolgozóinak. Az első két műsaakharmad dolgozóinak tanácskozásán a helyi vezetőkön kívül ott voltak az üzemegység veze­tői is. azonban a harmadik műszakharmad dolgozóinak problémájára már nem vol­tak kíváncsiak, mert AZ IGAZGATÓSÁG nem KÉPVISELTETTE MAGÁT. Reggel is hasonlóan az előb­biekhez Margittárón három helyen külön körletenként rendezték meg a tanácsko­zást. A fegyelemmel azonban az itt lévő bányászok hadi­lábon állnak. Ferenc II. lej­tősaknában, — mert ott vet­tem részt — 35 dolgozó kö­zül mindössze 15 bányász ment önkéntesen a felolva­sóba, míg a másik húszat az aknász gyűjtötte egybe. így kezdődött meg 15 perces ké­séssel a termelési tanácsko­zás. A beszámolót a körletve­zető, Juhász Pál tartotta. Bár a megfelelő adatok birtoká­ban voltak, s így jó lett vol­na, ha azokat sorrendben csoportosítja. Beszélt nagyon helyesen az elmúlt tanács­kozáson felvetett javaslatok sorsáról, valamint az elmúlt év utolsó negyedévének eredményeiről. A mennyisé­gi tervteljesítés alakulása mellett szólott a gazdasá­gosság kérdéséről is. De jó lett volna, ha a száraz szá­mokat felöltözteti, s elmond­ja. hogy ez a 17,2 százalé­kos famegtakarítás hány fo­rintos megtakarítást jelen­tett. vagy a robbanó anyag túlfogyasztás forintban mennyivel növelte a költsé­geket. S hadd tegyem hozzá az ilyen felöltöztetett szám jobban megmarad a dolgo­zókban, bár falitáblán kiírni sem lenne fölösleges. A fe­gyelem kérdése még ma is probléma az aknában. A kö­rülhatárolt gépeket meg­fosztják védőburkuktól, nem­különben a légajtók sarok­vasainak is mindig lá­bakéi. Majd ezután —, s ezzel kellett volna kezdeni — a minőségről szólott. Mint elmondotta. a Salgótarjáni Üveggyár dolgozói két hét­tel ezelőtt levelet intéztek a margittárói bányászokhoz. Levelükben az állt, hogyha továbbra is ilyen rossz mi­nőségű szenet kapnak, nem tudják teljesíteni tervüket. S végül a mátranovákiak versenyfelhívását ismertette, melyhez már az előző két műszakharmad dolgozói csat- iákoztak. A gyenge beszámoló elle­nére is szépszámmal volt hozzászólás. Schütz András aknász a minőségjavítás fel­tételéről szólott. Javasolta a gumiszalagon való váloga­tást, melyet egy fő csapat­bérben végezzen el. Majd önkritikával élt a bányai tisztaságot illetően, mert mint mondta, nem élt a fe- leiösségrevonással. A műszaki dolgokkal kapcsolatosan a művelés jelenlegi rossz mód­szeréről szólott. Hozzászólá­sát azzal fejezte be, hogy versenyre hívja a VI. és VII. akna azonos szakjának aknászait. Kürti elvtárs a csilletisz­tításról szólott, elmondta, hogy gyakran a csillékben, 2-3 mázsa meddő marad az ürítés után. Torják Mihály csapatvezető vájár, csapatá­val együtt csatlakozott a no- vákiak versenyéhez. Majd a mindennapi problémákról szólott. A védőkerítések azért tűnnek el, mert az éj­jeli műszakiban sohasem szállítanak bordalát, vagy deszkát. A nappali műszak­ban leszállított mennyiség nem elegendő, ü ezután ELGONDOLKOZTATÓ JAVASLATOT vetett fel. Azokat a csapa­tokat részesítsék a jövőben csak jutalomban, ahol a leg­tisztábban termelnek. Hadik Lajos is a rossz íaellátásról szólott. Például vasárnap az egész bányában nem volt fe­nyőfa, s így nem tudtak lám­fázni. Horváth Ferenc a fo­lyamatos termelés gátlójá­ról, a gyakori lőmesterre va­ló váltásról szólt. A hozzászólások után ke­rült sor a kiváló dolgozó cím odaítéléséről. A jelenlé­vők egyetértettek a két je­lölttel: Balogh Vilmos vájár és Szentgyörgyi Pál szállító­val. Mindkét dolgozó kiemel­kedő teljesítményt nyújtott az 1958. II. félévében. A dolgozóknak van prob­lémájuk. melyet az idézett néhány hozzászólás is iga­zol. A hozzászólásokból a fe­lelősségérzet csendült ki. S az értekezlet végén némileg azt is megértettem, miért nem jönnék a dolgozók szí­vesen a tanácskozásra. A beszámoló élettelibb lehetett volna, s emellett erkölcsileg is nagy erőt jelentett volna a dolgozók számára, ha a felső vezetés is képviselteti Szovjet-magyar asszonyok találkozója A Magyar Szovjet Barát­sági Hónap közeledtével egy­re gyarapodnak a tervek, elképzelések, gazdagodik az ünnepi hónap programja. A megyei nőtanács is el­készítette már a barátsági nappal kapcsolatos tervét. Eszerint nagyon sokféle ér­dekes eseménnyel járulnak hozzá az asszonyok az ünne­pi hónap sikeréhez. Tervbevették szovjet elv­társnők és bányászfele­ségek találkozóját, összejövetelt szerveznék szovjet és magyar munkás­asszonyokkal és parasztasz- szonyokkal is. A barátsági hónap idejére vendégül hívtak szovjet pe­dagógusnőket is akik ma­gyar pedagógusokkal, tanár­nőkkel és tanítónőkkel be­szélgetnek el a gyermekne­velés időszerű problémáiról. A szovjet vendégek foga­dására sokoldalúan felkészül a nőtanács. Ügy fogadják majd a megyénkbe érkező szov­jet asszonyokat, mint or­szágunk szabadságáért hősiesen harcoló kato­nák . melegszívű édes­anyját, aggódó feleségét, a hajdani reménykedő me­nyasszonyokat. Hiszen az ő szerető szivüknek is köszön­hető országunk kétszeres fel­szabadítása. magát. S ami még megszív­lelendő, tegyék külsőségek­ben is méltóvá az üzemi de­mokrácia e széles fórumát. Hiszen nem mindennapi ese­mény, egy üzem életében a termelési tanácskozás. Ez a legkedveltebb mód, amikor a dolgozók termelést segítő javaslataikat, vagy problé­máikat felvethetik. Mert valljuk meg őszintén, nem mindegy bányászainknak sem, hogy hogyan és milyen körülmények között dolgoz­nak, sőt az sem, hogy vas­tagabb lesz-e a boríték. Mert azt nem hinném, hogy akiket úgy kellett külön megagitálni, hogy részt ve­gyenek, ne SZERETNÉNEK TÖBBET KERESNI, jobban élni. S ezeknél a bá­nyászoknál inkább a meg- nemértés, korábbi javasla­taik kedvezőtlen alakulása szülte az érdektelenséget. Most Margittárón is új módszert vezettek be. S el­tekintve attól, hogy a dol­gozók javaslataik sorsáról rövid időn belül értesülnek, még egy nagy előny szárma­zik majd. A dolgozók kivé­tel nélkül valamennyien új­ra visszanyerik aktivitásu­kat, s ez az egyszerű hét­köznapok eredményeiben jut majd kifejezésre. Ám hisz- szük, hogy a most megtar­tandó műszaki értekedet is nagy segítséget kap az el­hangzott javaslatokkal. S következő írásom a műszaki értekezletről szól majd, a szavak gyakorlattá való át­tételéről. Hortobágyi András Hatvannál több bányász KISZ-brigád versenyez Egy hete a nógrádi szénme­dence bányász KlSZ-brigád- jainak Salgótarjánban tartott értekezletén hangzott el Bara­bás Istvánnak, a szorospataki bánya egyik ifjúsági brigád­vezetőjének versenyfelhívása a Tanácsköztársaság évfor­dulója tiszteletére. Azóta a szénmedence üzemeitől már jelentették a bányász KISZ- brigádok, hogy részt vesznek a jubileumi versenyben. Szer­dán a nógrádi medence hat­vanhárom KISZ-brigádja kö­zül már egy sem hiányzott a Tanácsköztársaság évforduló­ját köszöntő ifjúsági verseny­ből. Export autóbuszok hajlított üvegeit gyártják Az év első munkanapján helyezték üzembe Zagyvapál- falván a Táblaüveggyár új üzemét, a táblaüvegcsiszolót, s máris újabb gyártmányával hívta fel magára a figyelmet a gyár. Az IKARUSZ exportra készülő 55-ös farmotoros autó­buszainak hajlított felső vilá­gító üvegének gyártását kezd­ték meg s szerdán az első szál­lításra kész mennyiség el is készült. Kétnaponként három autóbusz hajlított üvegellátá­sát fedezi a gyár az erre a célra átalakított húzó kemen­céjéből. A mennykö és a „Kaláltánc Talán a dühöngő szel különböztette meg a szo­kásos hétköznapoktól ja­nuár 24-ét. Szombat volt. A Csap utca tájékán ja szo­kottnál nagyobb a forga­lom. Hogyisne, úgy mond­ják ma nyílik az új mozi. A pásztóiak régen várt mozija. Különböző vélemé­nyeket hallani erről az új és szép épületről. — Te Mari! El ne en­gedd a kisunokád a mozi­ba — suttogja a három öregasszony közül a legkö­vérebb, akik az utca sar­káról félve, de kíváncsian sandítanak az új mozi felé. — Azt beszélik, hogy rettenetes baj származik ebből. Istenverése lesz ezen az épületen. Az ördög haj­léka ez. A másik kettő még job­ban összehúzza magán a fekete nagykendőt. Úgy festenek a szélben, mint a felborzolt tollú varjak. — Zsidótemplom volt ez régen, az a baj. Meglátjá­tok, hogy az első előadás­kor a mennykő fog bele­csapni, — mondja s köz­ben az egyik plakátra mu­tatott. — A film címe is „Ha­láltánc”. A kárhozottak tánca ... Még egyszer oda­lestek s elviharzottak a széllel. Vétkes 'mulasztást kö­vettem el, hiszen ember­életek voltak kezemben. Nem értem nyugodtságom okát. Az új mozi megnyi­Több, mint 700 kiváló dolgozó A nógrádi szénmedence dol­gozói az elmúlt, évben kiemel­kedő eredményeket értek el. A most lezajlott termelési ta­nácskozásokon mindenütt ér­tékelték a legjobb eredményt elérő dolgozókat. Ügy a III., mint a IV. negyedévben nyúj­tott kiváló teljesítményekért a tanácskozáson több mint 700 dolgozót javasoltak a „Kiváló dolgozó” jelvény és oklevél kitüntetésére. A tanácskozá­son mindenütt megvitatták. melyik dolgozó érdemes e ma­gas kitüntetésre. S az odaíté­lés annál is inkább ^ nehéz volt, mert az elmúlt II. félév­ben jobbnál jobb eredmények születtek. S' akiket most „Ki­váló dolgozó” oklevél kitünte­tésre javasoltak, azok vala­mennyien ígéretet tettek, hogy további jó munkájukkal az I. negyedév végén a „Kiváló dol­gozó” jelvény feltételeit is maradéktalanul teljesítik. tása előtt tudtam az „is­teni” beavatkozásról, az „égi” napirendről. Sugallat utján jutott tudomásomra; talán kiválasztott voltam? Délután, mikor megnéztem újra a mozit, észrevettem, hogy villámhárító sincs rajta. Még jobban össze­szorult a torkom. Agyam­ban rakétagyorsasággal száguldottak a gondolatok: Bejelentsem a rendőrség­nek, kirendeljem a tűzoltó­kat ...? (!) S elkövetkezett az este hat óra. Az emberek vidá­man özönlöttek a kultúra új hajlékába. Egy óra múlva megkezdődött az előadás. Verejtékesen le­sem az utcasarokról a tü­zes nyilat, kénköves esőt, amelynek jelentkeznie kell.(!) Telnek a percek, félórák, lassan fagyasztott hús lesz belőlem a metsző szélben s mégsem látok semmit. Elindulok a mozi felé. A vörös fénnyel világító be­tűk szinte gúnyosan ka­csintgatnak rám. Egy me­rész mozdulat, s belépek. Már szembejönnek velem az emberek, vidáman a kétórás szórakozás után. Ekkor ér engem a „vil­lámcsapás”. A három öreg­asszony közül a suttogó kövér jön kifelé, s éppen azt mondja, hogy nagyon jó a film. Nesze neked „ Isten­nyila!” —r. —s. 1480 méter bányaszáíiító berendezés A jugoszláv bányák ré­szére már az elmúlt év­ben is készültek Zagyvapál- falván szállító berendezések, az idén azonban a múltévinél jóval nagyobb déli szomszé­dunk export megrendelése. Már az első negyedben hat szállító gumiszalagpálya ké­szül Zagyvapálfalván, összesen mintegy 1400 méter hosszú­ságban a jugoszláv bányák számára RIADÓ! Félreértés ne essék! Nem arról a riadóról van szó, amely hosszú éveken át fé­lelemben tartotta az emberi­séget. Ez a riadó nem kény­szerít bennünket az óvóhely­re .nem jelenti a fejünk fe­lett bombával terhelt repülő­gépeket. Nem! Ez csak egy kis csoportra, az állami tűz­oltókra - érvényes. Mert még mi az igazak álmát aludjuk, vagy nyugodtan dolgozunk munkahelyünkön, addig a tűzoltóság éberen őrködik a személyes vagyonúnkra, a népgazdaság ,az állam va­gyonára. Okét szólítja mun­kába ez a riadó: 1957-ben 93-szor, 1958-ban pedig 69- esetben vonultak ki kásebb- nagyobb tűzesethez. A fényképezőgép lencséjé­vel kerestük fel a megyei ál­lami tűzoltókat. Amikor beléptünk a szobába, még ta­nultak, hiszen napi négyórás oktatást ír elő számukra a rendelet. Két óra elméleti, két óra pedig gyakorlati ok­tatással telik el. Ezt a jele­netet nem sikerült megörökí­tenünk, mert ott tartózkodá­sunk után néhány pillanatra megszólalt a riadójelzés, s tűzoltóink határozott, gyors léptekkel igyekeztek felada­tuk teljesítésére. A másodpercmutató roha­mosan haladt. Az oktató te­remből a csúszó-aknán ke­resztül jutottak a szerkocsi­hoz, s harminc másodperc elteltével szirénázva hagyta el a szerkocsi a tűzoltóság épületét. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben 69 esetben vo­nultak ki tűzesethez, jó mun­kát végeztek tűzoltóink. A tűz okozta kár mintegy 162 000 forinttal volt keve­sebb, mint 1957-iben. Ez pe­dig azt igazolja, hogy a meg­előző tűzrendészet! munkára is nagy gondot fordítanak. Sok baj van még az ipari tüzekkel, ezért nem ártana ha a vállalatok vezetői is nagyobb gonddal végeznék ezen a téren is munkájukat, ellenőrzésekkel segítenék a tűzoltóság munkáját. De szólni kell a szülők felelős­ségéről is. A kérés az lenne: ne tartsák könnyen hozzá­férhető helyen a gyufát, mert a tűzesetek túlnyomó többségét gyermekjáték idézi elő. És ha ez így lesz, mind kevesebb esetben szólal meg a riadót jelző csengő a tűz­oltóknál is, mind kevesebb lesz a tűzeset okozta kár. Eh­hez a társadalom összefogá­sa szükséges. 1. Oktatás közben érte a riasztás a tűzoltókat. 2. Húsz másodperc telt el a riasztástól. Az oktatóteremből az aknan keresztül jutnak le a szerko­csihoz tűzoltóink. 3. Szirénázva fut ki a kocsi a szertár­ból.

Next

/
Thumbnails
Contents