Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-28 / 8. szám

1959. január 28.

NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG

7

r>{/7/ kiállítás margójává

Az utóbbi időben mind több meglepetéssel szolgál vendégeinek a Zagyvapálfalvi Üveggyár művelődési otthonának vezetősége. A közkedvelt ifjúsági táncestek, tea-estek után ma már mind gyakoribb egy-egy ismeretterjesztő előadás is. Legutóbb például a ,,Magyar irodalom fejlődése”, ,,A zene kialakulása” címmel tartottak előadást. Vasárnap újabb rendezvénnyel gazdagították a művelődési otthon programját. A művelődési otthon nagytermében kiállításra került Balga József tanár csaknem félszáz darabból álló pénz- gyűjteménye.

A látogatók nagyon értékes pénznemekkel ismerkedhettek meg. A legrégibb magyar pénz 1523-ból származott, de sorozatban lehetett megismerni az 1613, 184S és az ISOO-as évekből származó magyar pénzegységeket, pénznemeket is. Érdekessége volt ennek a kiállításnak az 1919-ből származó, a Magyar Tanácsköztársaság által kiadott ötkoronás. A szemlélő előtt egy-egy történelmi időszak elevenedett meg, ahogyan a koronán és a pengőn keresztül a ma forintjáig eljutott.

Ennek a kiállításnak értékét növelte az is, hogy a magyar pénznemek mellett láthattuk a cári és a szovjet rubelt - egyet például Lenin képmásával -, láthattuk a cseh koronát, a román leit, a lengyel zloty-t, a francia frankot, az angol, dán, luxemburg, USA és Mexikó pénzegységét is.

Érdekes, tanulságos volt a kiállítás. Egy tanár buzgóságáról adott hitet, s akinek munkáját a tanulók, a felnőttek is segítik. Így történt meg, hogy a kiállítás ideje alatt több gyermek és felnőtt gazdagította a kiállítást például régi egyiptomi, francia pénzzel. Követendő példa ez.- So I Víztárolásra,

permetezésre, | | cefretárolásra

H alkalmas 100-200 lit. fenyő vagy bükkfa barellek, ||

ecetes és gj

boroshordók,

M 60-100 literes fenyőfadézsák, szüretelő és savanyító g

tölgyfakádak,

H félcolos deszkából 80 cm. hosszú, kívánt méret sze- g H rinti , széles és magas használt és javított ládák, __ Ü korlátlan mennyiségben kaphatók a Pest—Bács— = = Nógrád megyei MÉH Vállalat göngyölegtelepén. |§ = Budapest, XIII. Kresz Géza u. 45. T.: 203-062 =

Szállítást vállalunk az ország egész területére!

Holdrakéták és gazdasági szputnyikok

Amikor e sorok megjelennek, Moszkvában már tárgyalnak öt világrész kommunista- és munkáspártjainak vezetői, a végtelen szovjetföld minden sarkából érkező küldöttek, vagy pártonikívüli meghívottak. Január 27-én, kedden megnyílt a Szovjetunó Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa. Előkészítésében mintegy 50 millió ember vett részt és több millió javaslatot nyújtottak be a kongresz- szus legfontosabb napirendi pontjához, a kommunista építés hétéves tervéhez.

A szovjet pártkongresszusokról eddig is megemlékezett a világközvélemény, a világsajtó, de az SZKP-nek még egyetlen kongresszusát sem várták olyan feszült érdeklődéssel, mint a soronkövet- kezőt.

A XX. és a XXI. kongA kongresszus és

A nyugati sajtó előszeretettel hozza összefüggésbe Miko- jan látogatását a Szovjetunió pártkongresszusával. Mikojan már befejezte amerikai körútját, s hazaérkezett, de látogatását még most is bő terjedelemben kommentálják az amerikai, angol, francia, nyugat-német stb. lapok. Amikor Mikojan Amerikában tartózkodott, mindenhová elkísérték a rádió, a televízió, a sajtó fürge riporterei. Sokat írtak a „kaukázusi sas” (ahogyan a londoni Times nevezte) „Mikojan személyes varázsáról”.

Nos, Mikojan útja az Egyesült Államokban, találkozásai a háziasszonnyal, a taxisofőrrel, a gyárimunkással, az üzletemberrel, félhivatalos tanácskozásai a külügyminiszterrel, az alelnökkel, az elnökkel, tényleg jó alkataiul szolgáltak arra, hogy repedések keletkezzenek az előítéletekben. a gyanakvásoknak a világ két leghatalmasabb államát elválasztó falán. És ebben van a szovjet miniszterelnökhelyettes útjának igazi varázsa. Ez a látogatása olyan folyamatot indíthat meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban .amely kihat a nemresszus közötti éveket a Szovjetunió nagy politikai és gazdasági-technikai sikerei jellemezték. Növekedett a szocialista országok politikai tekintélye, befolyása nemcsak a gyarmati- és félgyarmati országokban, hanem Nyugat-Európában, sőt az amerikai földrészen is. Szovjet műholdak keringtek és keringenek földünk körül, szovjet tudósok vágtak elsőként ablakot a világűrbe, a Szovjetunió zászlajával száguld örök pályáján naprendszerünk első mesterséges bolygója. A Holdrakéta, a mesterséges bolygók mellett pedig ott vannak a Szovjetunió „gazdasági szputnyik- jai” a hétéves terv lenyűgöző számai, amelyek, vasiba, acélba, vagy éppen vajba formálódva hirdetik majd a szocializmus embereinek lebír- hatatlan erejét.

Mikojan utazása

zetközi élet igen sok területére.

Mikojan útját egyes nyugati körökben kezdetben úgy könyvelték el, hogy egyszerű üzletszerű látogatás. Annál meglepőbb volt az Associated Press, amerikai hírügynökség minapi híre, amely szerint „Mikojan miniszterelnök- helyettes teljes közömbösséget tanúsított a szovjet—amerikai kereskedelem fokozása iránt”. Ez persze nem egészen így van. A Szovjetunió akar kereskedni Amerikával. Akar azért, mert az egyenlőségen és a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelem mindkét országnak hasznára van. Akar azért is, mert a kereskedelmi, a gazdasági kapcsolatok virágzása magával hozza a tudományostechnikai, kulturális érintkezés fellendülését is. Mindez pedig elkerülhetetlenül elősegíti az államok és népek egymás iránti bizalmának, megbecsülésének szilárdulását, az egész nemzetközi légkör javulását. Viszont az is igaz, hogy az önellátásra képes szocialista tábor országainak ■nem olyan sürgős a kereskedelmi egyezmények kötése, mint a nagy eladatlan árukészletekkel rendelkező, túltermelési válsággal és nagyarányú munkanélküliséggel sújtott Egybsült Államokban.

Adenauer és a Murphy-terv

Hogy pontosan mit tárgyalt meg Mikojan Eisenhowerral, Nixonnal és Dulessal, természetesen nem tudtuk, de a nyugati politikusok és sajtó- orgánumok a megbeszélésekről úgy beszélnek és írnak, hogy azok elmozdítják a holtpontról a német kérdést. Többen úgy vélik, hogy tavasszal külügyminiszteri értekezletet és talán még az idén csúcstalálkozót is tartanak a nagyhatalmak. Közben Dulles ködös nyilatkozatot, tett arról, hogy az Egyesült Államok esetleg nem tekinti az úgynevezett szabad választásokat a német újraegyesítés egyedüli útjának. Ezt a nyilatkozatot persze az amerikai külügyminisztérium

nagysietve kimagyarázta.

Dulles kijelentéseihez hasonlóan nagy port vert fel a napokban a „Newsweek” című amerikai lap közleménye, amely arról szólt, hogy „történelmi a változás” az amerikaiak németországi politikájában, bár az Egyesült Államok álláspontja Németország és Berlin kérdésében „hivatalosan változatlan marad”. A lap szerint washingtoni kormánykörökben a következő megoldást fontolgatA barométer c

A német kérdésben előterjesztett szovjet javaslatokhoz az európai országok egész sora csatlakozott. Most Nyugaton is mind több szó esik arról, hogy a zsákutcába torkoló politikát alaposan át kell értékelni. Magában Németországban is egyre többen belátják, hogy a bonni kaland ömöli tika nem visz el az egyesítéshez, csak arra alkalmas ,hogy továbbra is ébren tartsa, táplálja a revans- háború szellemét.

A szovjet pártkongresszuson a kommunista építés gigászi tervei mellett nyilván előkelő helyet kapnak majd

jók, mint olyant, amelynek segítségével kijuthatnak a jelenlegi zsákutcából: 1. A két Németország átmeneti konföderációja, amely az újraegyesítésig állana fenn. 2. A nyugat-német főváros áthelyezése Bonból Nyugat-Berlin- be és ezzel hivatalos kapcsolat létesítése Nyugat- és Kelet-Németország között.

A Newsweek cikke erről az elgondolásról, amelyet Murphy külügyi államtitkárnak tulajdonítanak, újabb zavart keltett a nyugati fővárosokban. A párizsi jobboldali lapok, így az Aurore „európa-ellenes fenyegetésnek’ ’nevezik ezt az elképzelést, s arról írnak, hogy ütött az engedmények órája. Hasonló szellemiben cikkeznek Olaszország és más nyugat-európai országok lapjai is. Bonnban azonban mind- ezideig hallani sem akarnak a német és a berlini kérdés ésszerű megoldásáról. Persze Adenauer és a militarista körök is akarják az egyesítést — a maguk módján. Olyan egységes Németországot akarnak, amelyben felszámolják a népi hatalom politikai és gazdasági vívmányait. Olyan NATO Németországot akarnak, amely atom- és rakéta- fegyvereivel, a rájuk mért vereségért bosszúért lihegő militarista tábornokaival, állandó fenyegetést jelent Európa népeire, ugródeszkául szolgál a szocialista országok elleni esetleges esztelen kalandokhoz.

érült időt mutat

a világpolitika kérdései is. Úgy látjuk a nemzetközi légkör barométere most a kongresszus idején derült időt mutat. A XXI. kongresszus éve még igen fontos nemzetközi tanácskozások — s talán jelentős eredmények éve lesz. A jóakaratú emberek ezt várják, s azt szeretnék, ha a barométer mindig derült időt mutatna, s a nemzetközi viszályok a nukleáris, vagy hagyományos elszigetelt vagy általános háborúk sötét felhőd örökre eltűnnének az emberiség horizontjáról.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3OLXXl30000CXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXi000000(XXXXXXXXXXXXXX

Vali babának volt a legszebb szeme a városban, de Allah ezenkívül szivfájdítóan szép arccal és gyönyörű alakkal is megajándékozta. Lábait pedig szinte arra teremtette, hogy kísértésbe hozza a férfiakat. Igaz, hogy ez a pult mögött nem látszott, de amióta Vali baba nyújtotta át a megszületendő kisbabák számára a kalifa által ajándékozott babakelengyét, csupa szépszemű és gyönyörű gyermek született, természetes következményeként annak, hogy őt még a kismamák is megcsodálták.

Am az ezüstpalotában trónoló kádinak, a vállalat vezető nagyurának egy napon nehézségei mutatkoztak a tervteljesítés körül. Nem annyira a köntösboltoknál volt a baj, mint inkább a valamikor még tiltott italok elárusító sátrainál. Gondolt tehát egyet és Vali babát hatalmi szóval és még bölcsebb előrelátással áthelyezte egy nemrégen felállított sátorba, amit legújabban apák boltjának neveztek el.

Fényűzően előkelő volt ez a sátor, bársonypárnás székekkel, üveglapos asztalokkal és a törököknek oly kedves kávéfőzővel, mégis pangott a bolt. A vendégek órákig elültek egy pohár víz és egy szimpla mellett, eközben tárgyalván meg mindennapi pletykájukat és lehetőleg minél kevesebbet fogyasztottak.

Belibegett pedig vala Vali baba egy napon a délutános műszakra. Jöttével megvilágosodott a bolt. A kártyaasztalok fölé hajló, rejtvényt fejtő, billiárdozó, olvasó és bóbiskoló effendik és agák megkövültén bámulták és azonnal megérezték benne a nemes vonásokat.

A vallásosabbak Allah kertjének legszebb rózsaszálát látták benne, akit a kádi őrizetére bízott a kalifa, hogy bántódása ne essék. Ügy is néztek rá, illő alázattal, de titkon imádták őt. A hitetlenek — és ezek voltak többségben — nem tisztelték Allah kertjét, de nagy műértők lévén a virágok között, nem restellték egy-egy rendelés között dicsérni szépségét és fiatalságát.

Már egy hét múlva kiderült, hogy Allah csodát tett, amikor megvilágosította a kádi elméjét.

Rosszkedvű, mogorva öreg törökök, akiken évszámra nem láttak nyakkendőt, másnap már elegánsan, nyakkendővel jelentek meg a törzsasztalnál. íródeákok, akik eddig a prófétát dicsőítették, őhozzá írták szerelmes verseiket. Városszerte ismert szoknyavadászok váltak, hűtlenné kedveseikhez abban a reményben, hogy Vali baba egyszer meghallgatja őket. A kalifa testőrei legszebb egyenruhájukat húzták fel és még a szomszédos apák boltja sátrak öreg eunuchjai is ide szegődtek törzsvendégnek.

Közben hihetetlenül sok fekete fogyott, a dock rumból rövid idő alatt több hordóval ittak meg és ha mindez már elfogyott — Vali baba iránt érzett tiszteletből — még gesztenyepürét is fogyasztottak. Megittak, elfogyasztottak, behabzsoltak mindent hamarosan, úgy, hogy a kádi alig győzte az utánpótlást.

Híven a haladó hagyományokhoz — az apák boltja legyen az apáké — lassan minden női vendég elmaradt. Nem

Vali baba és a negyven rabló

Modern mese felnőtteknek

bírták a konkurrenciát. Csak a férfiak maradtak hűek, számszerint körülbelül negyvenen. Ezek minden este ott ültek az asztalok mellett, fogyasztották, ami éppen volt és kívánták egymást a pokolba. Közben bámulták Vali babát epekedve és sóhajtozva. Vali baba tűsarkú topánkája minden este férfivágyakból sóhajtott szőnyegen járta diadal- útját. Hagyományos lófarkas frizurája győztesen lobogott vad sörények és tar koponyák fölött. Ennek ellenére sem volt elbizakodott. Minden rabló — akarom mondani, minden vendég számára volt egy-két kedves szava, mosolya, amivel odaláncolta őket az asztalhoz. Meghallgatta hozzáintézett imádságukat, amelyeket elborult szemekkel suttogtak rózsaszínű fülecskéjébe, de aztán nevetve hagyta ott őket, hogy újabb rendelést vegyen fel.

És adóznak pedig vala a negyvenek szorgalmasan mindennap a kalifának, hogy láthassák Vali babát. Közben ölték egymást gyilkos pillantásokkal. Vali baba szemük előtt rabolta el nyugalmukat, békességüket, estéiket és álmaikat. Hoznak pedig neki ezért hálából és reménykedve a legvadabb télben is virágokat. Ellopta a szívüket, ezek pedig a kezét csókolták neki lopva és mohón. Még a bölcsnek tartott Züzü aga is elveszítette a fejét és egy este, ösz- szeszedve minden bátorságát, ékesszólását, a következőképpen szólott hozzá: *— Ö, Vali baba, Allah kertjének legszebb virága és paradicsommadara, lelkemnek fényessége... Hallgass meg engem, szegény földi halandót. Valami borzalmas nagy bűnt követhettem el, mert Allah igen-igen megbüntetett. Már azt hittem, hogy a bűnös vágyak örökre kialudtak bennem és lám, eljöttél te, hogy újra felgyújtsd. Egész életemben megőriztem magam az asszonytól, a tisztátalan állattól, mintha éreztem volna, hogy te jössz még... Nézd, én már öreg ember vagyok, de van kétezer piaszter nyugdíjam, kettecskén szépen megélünk belőle ...

S tétova keze remegve nyúlt Vali baba karcsú ujjai után. Az azonban a kezére csapott:

— Nyugi, apafej!

Kokas effendi, a fiatal harcos pedig emígyen fenekeden:

— Kisanyám, sok országot bejártam már, de ilyen klassz bőrt rég nem láttam. Isteni lőcseid vannak. Kedvem volna egyet csörögni veled. Mikor érsz rá?

Vali baba pedig lehajtotta szégyellősen a fejét:

— O, Uram,. Allah világosítsa fel értelmemet, mely olyan sötét, mint a sír, de én csak törökül tudok és nem értem, mit mond!

Amikor pedig a kádi, eleget téve a Korán írott és íratlan parancsainak és meglátogatta legkedvesebb rabnőjét,

nagy gyönyörűsége tellett nem is annyira a forgalomban, mint inkább Vali babában. Meg is simogatta tehát rózsás arcát:

— O, leányom, most látom csak, hogy te aranyat érsz. — Aztán kezébe vette a karcsú, hegyes ujjakat. — Milyen szerencsés kezed van... Száz piaszterrel megemelem a fizetésedet, ha ... ha megsimogatod a szakállamat.

Es nézett rá kérőn, szinte esdekelve.

Vali baba kacsintott egyet a kávéfőző szerecsenre és megrángatta a kádi szakállát:

— Allah növessze hosszúra, és élj még száz évet feleséged örömére.

Követé pedig nagy hahota válaszait és eszébe sem jutott senkinek, hogy nehezteljen rá.

Nemes viadalra idegen rablók érkezének egy alkalommal a városba. Mivel azonban hírét hallották már Vali baba erényességének, eljövének, hogy maguk is próbára tegyék állhatatosságát. Letelepedőnek nagy zajjal és nevetgélve a sátorba, mint idegenekhez illő, hogy keltsenek minél nagyobb feltűnést.

Vali baba illő szerénységgel állott meg az asztaluk előtt:

— Erezzék jól magukat sátrunkban nagy jó urak és legyen szabad feltennem a kérdést, mit parancsolnak?

Bámulták pedig őt emezek tágranyílt szemekkel, mohón, szemtelenül és hogy zavarba hozzák, kórusba kiáltották:

— Tizenkét puszit kérünk!

Vali baba arca kicsit elpirult... és fél perc múlva tizenkét, frissen sült, ropogós, illatos bucit tett le az idegenek asztalára:

— Italt parancsolnak?

Amazok pedig csak bámulták őt, majd kitört belőlük a nevetés:

Ö, nemes Vali baba, ha már fiutal korodra ilyen bölcs és jóhumorú vagy, rendelj nekünk valami ehhez

méltó italt is!

Vali baba látta, hogy csatát nyert!, ö is elnevette magát és odasúgta a kávéfőző szerecsennek:

— Tizenkét bambának — majd csengő hangon folytatta — tizenkét bambit rendelek!

A tizenkét rabló pedig ezek után békésen szürcsölgetve a szelíd italt, eképpen elmélkedett:

— Láttuk hát Vali babát, aki olyan szép, mint a paradicsomi huri, bölcs, mint a próféta és pajkos, mint egy gyermek. Járása, mint a párducé, szemei mindnyájunk szívét megdobogtatták. Azt hinnéd, ha rád néz hosszú szempillái alól, hogy csak a te számodra virult ilyen széppé. Azt hinnénk, hogy mindenkié, pedig senkié. S ez benne a legszebb...

Mert tudjátok meg effendik, hogy a jóízlésű emberek a tisztességet és erényt keresik a mai Vali babákban is.

HABONY1 ZOLTÁN