Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-28 / 8. szám

1959. január 28. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 7 r>{/7/ kiállítás margójává Az utóbbi időben mind több meglepetéssel szolgál vendégei­nek a Zagyvapálfalvi Üveggyár művelődési otthonának vezetősége. A közkedvelt ifjúsági táncestek, tea-estek után ma már mind gya­koribb egy-egy ismeretterjesztő előadás is. Legutóbb például a ,,Ma­gyar irodalom fejlődése”, ,,A zene kialakulása” címmel tartottak előadást. Vasárnap újabb rendezvénnyel gazdagították a művelő­dési otthon programját. A művelődési otthon nagytermében kiállí­tásra került Balga József tanár csaknem félszáz darabból álló pénz- gyűjteménye. A látogatók nagyon értékes pénznemekkel ismerkedhettek meg. A legrégibb magyar pénz 1523-ból származott, de sorozatban lehe­tett megismerni az 1613, 184S és az ISOO-as évekből származó ma­gyar pénzegységeket, pénznemeket is. Érdekessége volt ennek a kiállításnak az 1919-ből származó, a Magyar Tanácsköztársaság által kiadott ötkoronás. A szemlélő előtt egy-egy történelmi időszak elevenedett meg, ahogyan a koronán és a pengőn keresztül a ma forintjáig eljutott. Ennek a kiállításnak értékét növelte az is, hogy a magyar pénz­nemek mellett láthattuk a cári és a szovjet rubelt - egyet például Lenin képmásával -, láthattuk a cseh koronát, a román leit, a len­gyel zloty-t, a francia frankot, az angol, dán, luxemburg, USA és Mexikó pénzegységét is. Érdekes, tanulságos volt a kiállítás. Egy tanár buzgóságáról adott hitet, s akinek munkáját a tanulók, a felnőttek is segítik. Így történt meg, hogy a kiállítás ideje alatt több gyermek és fel­nőtt gazdagította a kiállítást például régi egyiptomi, francia pénz­zel. Követendő példa ez.- So ­I Víztárolásra, permetezésre, | | cefretárolásra H alkalmas 100-200 lit. fenyő vagy bükkfa barellek, || ecetes és gj boroshordók, M 60-100 literes fenyőfadézsák, szüretelő és savanyító g tölgyfakádak, H félcolos deszkából 80 cm. hosszú, kívánt méret sze- g H rinti , széles és magas használt és javított ládák, __ Ü korlátlan mennyiségben kaphatók a Pest—Bács— = = Nógrád megyei MÉH Vállalat göngyölegtelepén. |§ = Budapest, XIII. Kresz Géza u. 45. T.: 203-062 = Szállítást vállalunk az ország egész területére! Holdrakéták és gazdasági szputnyikok Amikor e sorok megjelen­nek, Moszkvában már tár­gyalnak öt világrész kommu­nista- és munkáspártjainak vezetői, a végtelen szovjet­föld minden sarkából érkező küldöttek, vagy pártonikívüli meghívottak. Január 27-én, kedden megnyílt a Szovjetunó Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa. Előkészítésében mintegy 50 millió ember vett részt és több millió javasla­tot nyújtottak be a kongresz- szus legfontosabb napirendi pontjához, a kommunista épí­tés hétéves tervéhez. A szovjet pártkongresszu­sokról eddig is megemlékezett a világközvélemény, a világ­sajtó, de az SZKP-nek még egyetlen kongresszusát sem várták olyan feszült érdek­lődéssel, mint a soronkövet- kezőt. A XX. és a XXI. kong­A kongresszus és A nyugati sajtó előszeretet­tel hozza összefüggésbe Miko- jan látogatását a Szovjetunió pártkongresszusával. Mikojan már befejezte amerikai kör­útját, s hazaérkezett, de lá­togatását még most is bő ter­jedelemben kommentálják az amerikai, angol, francia, nyu­gat-német stb. lapok. Ami­kor Mikojan Amerikában tar­tózkodott, mindenhová elkí­sérték a rádió, a televízió, a sajtó fürge riporterei. Sokat írtak a „kaukázusi sas” (aho­gyan a londoni Times nevez­te) „Mikojan személyes va­rázsáról”. Nos, Mikojan útja az Egye­sült Államokban, találkozásai a háziasszonnyal, a taxisofőr­rel, a gyárimunkással, az üz­letemberrel, félhivatalos ta­nácskozásai a külügyminisz­terrel, az alelnökkel, az el­nökkel, tényleg jó alkataiul szolgáltak arra, hogy repe­dések keletkezzenek az elő­ítéletekben. a gyanakvások­nak a világ két leghatalma­sabb államát elválasztó fa­lán. És ebben van a szov­jet miniszterelnökhelyettes útjának igazi varázsa. Ez a látogatása olyan folyamatot in­díthat meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcso­lataiban .amely kihat a nem­resszus közötti éveket a Szov­jetunió nagy politikai és gazdasági-technikai sikerei jellemezték. Növekedett a szocialista országok politikai tekintélye, befolyása nem­csak a gyarmati- és félgyar­mati országokban, hanem Nyugat-Európában, sőt az amerikai földrészen is. Szov­jet műholdak keringtek és keringenek földünk körül, szovjet tudósok vágtak első­ként ablakot a világűrbe, a Szovjetunió zászlajával szá­guld örök pályáján naprend­szerünk első mesterséges bolygója. A Holdrakéta, a mesterséges bolygók mellett pedig ott vannak a Szov­jetunió „gazdasági szputnyik- jai” a hétéves terv lenyűgöző számai, amelyek, vasiba, acél­ba, vagy éppen vajba for­málódva hirdetik majd a szo­cializmus embereinek lebír- hatatlan erejét. Mikojan utazása zetközi élet igen sok terüle­tére. Mikojan útját egyes nyugati körökben kezdetben úgy könyvelték el, hogy egyszerű üzletszerű látogatás. Annál meglepőbb volt az Associated Press, amerikai hírügynökség minapi híre, amely szerint „Mikojan miniszterelnök- helyettes teljes közömbösséget tanúsított a szovjet—ameri­kai kereskedelem fokozása iránt”. Ez persze nem egé­szen így van. A Szovjetunió akar kereskedni Amerikával. Akar azért, mert az egyen­lőségen és a kölcsönös elő­nyökön alapuló kereskedelem mindkét országnak hasznára van. Akar azért is, mert a kereskedelmi, a gazdasági kapcsolatok virágzása magá­val hozza a tudományos­technikai, kulturális érintke­zés fellendülését is. Mindez pedig elkerülhetetlenül elő­segíti az államok és népek egymás iránti bizalmának, megbecsülésének szilárdulását, az egész nemzetközi légkör javulását. Viszont az is igaz, hogy az önellátásra képes szocialista tábor országainak ■nem olyan sürgős a kereske­delmi egyezmények kötése, mint a nagy eladatlan áru­készletekkel rendelkező, túl­termelési válsággal és nagy­arányú munkanélküliséggel sújtott Egybsült Államokban. Adenauer és a Murphy-terv Hogy pontosan mit tárgyalt meg Mikojan Eisenhowerral, Nixonnal és Dulessal, termé­szetesen nem tudtuk, de a nyugati politikusok és sajtó- orgánumok a megbeszélések­ről úgy beszélnek és írnak, hogy azok elmozdítják a holt­pontról a német kérdést. Többen úgy vélik, hogy ta­vasszal külügyminiszteri ér­tekezletet és talán még az idén csúcstalálkozót is tarta­nak a nagyhatalmak. Közben Dulles ködös nyilatkozatot, tett arról, hogy az Egyesült Államok esetleg nem tekin­ti az úgynevezett szabad vá­lasztásokat a német újraegye­sítés egyedüli útjának. Ezt a nyilatkozatot persze az ame­rikai külügyminisztérium nagysietve kimagyarázta. Dulles kijelentéseihez ha­sonlóan nagy port vert fel a napokban a „Newsweek” című amerikai lap közlemé­nye, amely arról szólt, hogy „történelmi a változás” az amerikaiak németországi po­litikájában, bár az Egyesült Államok álláspontja Német­ország és Berlin kérdésében „hivatalosan változatlan ma­rad”. A lap szerint washing­toni kormánykörökben a kö­vetkező megoldást fontolgat­A barométer c A német kérdésben előter­jesztett szovjet javaslatokhoz az európai országok egész so­ra csatlakozott. Most Nyuga­ton is mind több szó esik arról, hogy a zsákutcába tor­koló politikát alaposan át kell értékelni. Magában Né­metországban is egyre töb­ben belátják, hogy a bonni kaland ömöli tika nem visz el az egyesítéshez, csak arra al­kalmas ,hogy továbbra is éb­ren tartsa, táplálja a revans- háború szellemét. A szovjet pártkongresszu­son a kommunista építés gi­gászi tervei mellett nyilván előkelő helyet kapnak majd jók, mint olyant, amelynek segítségével kijuthatnak a je­lenlegi zsákutcából: 1. A két Németország átmeneti konfö­derációja, amely az újra­egyesítésig állana fenn. 2. A nyugat-német főváros áthe­lyezése Bonból Nyugat-Berlin- be és ezzel hivatalos kap­csolat létesítése Nyugat- és Kelet-Németország között. A Newsweek cikke erről az elgondolásról, amelyet Murphy külügyi államtitkár­nak tulajdonítanak, újabb zavart keltett a nyugati fő­városokban. A párizsi jobb­oldali lapok, így az Aurore „európa-ellenes fenyegetés­nek’ ’nevezik ezt az elkép­zelést, s arról írnak, hogy ütött az engedmények órája. Hasonló szellemiben cikkez­nek Olaszország és más nyu­gat-európai országok lapjai is. Bonnban azonban mind- ezideig hallani sem akarnak a német és a berlini kérdés ésszerű megoldásáról. Persze Adenauer és a militarista kö­rök is akarják az egyesítést — a maguk módján. Olyan egységes Németországot akar­nak, amelyben felszámolják a népi hatalom politikai és gazdasági vívmányait. Olyan NATO Németországot akar­nak, amely atom- és rakéta- fegyvereivel, a rájuk mért vereségért bosszúért lihegő militarista tábornokaival, ál­landó fenyegetést jelent Euró­pa népeire, ugródeszkául szol­gál a szocialista országok el­leni esetleges esztelen kalan­dokhoz. érült időt mutat a világpolitika kérdései is. Úgy látjuk a nemzetközi lég­kör barométere most a kong­resszus idején derült időt mutat. A XXI. kongresszus éve még igen fontos nem­zetközi tanácskozások — s talán jelentős eredmények éve lesz. A jóakaratú em­berek ezt várják, s azt sze­retnék, ha a barométer min­dig derült időt mutatna, s a nemzetközi viszályok a nuk­leáris, vagy hagyományos el­szigetelt vagy általános há­borúk sötét felhőd örökre el­tűnnének az emberiség ho­rizontjáról. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3OLXXl30000CXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXi000000(XXXXXXXXXXXXXX Vali babának volt a legszebb szeme a városban, de Allah ezenkívül szivfájdítóan szép arccal és gyönyörű alak­kal is megajándékozta. Lábait pedig szinte arra terem­tette, hogy kísértésbe hozza a férfiakat. Igaz, hogy ez a pult mögött nem látszott, de amióta Vali baba nyújtotta át a megszületendő kisbabák számára a kalifa által aján­dékozott babakelengyét, csupa szépszemű és gyönyörű gyermek született, természetes következményeként annak, hogy őt még a kismamák is megcsodálták. Am az ezüstpalotában trónoló kádinak, a vállalat ve­zető nagyurának egy napon nehézségei mutatkoztak a terv­teljesítés körül. Nem annyira a köntösboltoknál volt a baj, mint inkább a valamikor még tiltott italok elárusító sát­rainál. Gondolt tehát egyet és Vali babát hatalmi szóval és még bölcsebb előrelátással áthelyezte egy nemrégen fel­állított sátorba, amit legújabban apák boltjának nevez­tek el. Fényűzően előkelő volt ez a sátor, bársonypárnás szé­kekkel, üveglapos asztalokkal és a törököknek oly kedves kávéfőzővel, mégis pangott a bolt. A vendégek órákig el­ültek egy pohár víz és egy szimpla mellett, eközben tár­gyalván meg mindennapi pletykájukat és lehetőleg minél kevesebbet fogyasztottak. Belibegett pedig vala Vali baba egy napon a délutános műszakra. Jöttével megvilágosodott a bolt. A kártyaaszta­lok fölé hajló, rejtvényt fejtő, billiárdozó, olvasó és bóbis­koló effendik és agák megkövültén bámulták és azonnal megérezték benne a nemes vonásokat. A vallásosabbak Allah kertjének legszebb rózsaszálát látták benne, akit a kádi őrizetére bízott a kalifa, hogy bántódása ne essék. Ügy is néztek rá, illő alázattal, de titkon imádták őt. A hitetlenek — és ezek voltak több­ségben — nem tisztelték Allah kertjét, de nagy műértők lévén a virágok között, nem restellték egy-egy rendelés között dicsérni szépségét és fiatalságát. Már egy hét múlva kiderült, hogy Allah csodát tett, amikor megvilágosította a kádi elméjét. Rosszkedvű, mogorva öreg törökök, akiken évszámra nem láttak nyakkendőt, másnap már elegánsan, nyakken­dővel jelentek meg a törzsasztalnál. íródeákok, akik eddig a prófétát dicsőítették, őhozzá írták szerelmes verseiket. Városszerte ismert szoknyavadászok váltak, hűtlenné kedve­seikhez abban a reményben, hogy Vali baba egyszer meg­hallgatja őket. A kalifa testőrei legszebb egyenruhájukat húzták fel és még a szomszédos apák boltja sátrak öreg eunuchjai is ide szegődtek törzsvendégnek. Közben hihetetlenül sok fekete fogyott, a dock rumból rövid idő alatt több hordóval ittak meg és ha mindez már elfogyott — Vali baba iránt érzett tiszteletből — még gesztenyepürét is fogyasztottak. Megittak, elfogyasztottak, behabzsoltak mindent hamarosan, úgy, hogy a kádi alig győzte az utánpótlást. Híven a haladó hagyományokhoz — az apák boltja le­gyen az apáké — lassan minden női vendég elmaradt. Nem Vali baba és a negyven rabló Modern mese felnőtteknek bírták a konkurrenciát. Csak a férfiak maradtak hűek, számszerint körülbelül negyvenen. Ezek minden este ott ültek az asztalok mellett, fogyasztották, ami éppen volt és kívánták egymást a pokolba. Közben bámulták Vali babát epekedve és sóhajtozva. Vali baba tűsarkú topánkája min­den este férfivágyakból sóhajtott szőnyegen járta diadal- útját. Hagyományos lófarkas frizurája győztesen lobogott vad sörények és tar koponyák fölött. Ennek ellenére sem volt elbizakodott. Minden rabló — akarom mondani, min­den vendég számára volt egy-két kedves szava, mosolya, amivel odaláncolta őket az asztalhoz. Meghallgatta hozzá­intézett imádságukat, amelyeket elborult szemekkel suttog­tak rózsaszínű fülecskéjébe, de aztán nevetve hagyta ott őket, hogy újabb rendelést vegyen fel. És adóznak pedig vala a negyvenek szorgalmasan min­dennap a kalifának, hogy láthassák Vali babát. Közben ölték egymást gyilkos pillantásokkal. Vali baba szemük előtt rabolta el nyugalmukat, békességüket, estéiket és ál­maikat. Hoznak pedig neki ezért hálából és reménykedve a legvadabb télben is virágokat. Ellopta a szívüket, ezek pedig a kezét csókolták neki lopva és mohón. Még a bölcs­nek tartott Züzü aga is elveszítette a fejét és egy este, ösz- szeszedve minden bátorságát, ékesszólását, a következőkép­pen szólott hozzá: *­— Ö, Vali baba, Allah kertjének legszebb virága és paradicsommadara, lelkemnek fényessége... Hallgass meg engem, szegény földi halandót. Valami borzalmas nagy bűnt követhettem el, mert Allah igen-igen megbüntetett. Már azt hittem, hogy a bűnös vágyak örökre kialudtak ben­nem és lám, eljöttél te, hogy újra felgyújtsd. Egész éle­temben megőriztem magam az asszonytól, a tisztátalan ál­lattól, mintha éreztem volna, hogy te jössz még... Nézd, én már öreg ember vagyok, de van kétezer piaszter nyug­díjam, kettecskén szépen megélünk belőle ... S tétova keze remegve nyúlt Vali baba karcsú ujjai után. Az azonban a kezére csapott: — Nyugi, apafej! Kokas effendi, a fiatal harcos pedig emígyen feneke­den: — Kisanyám, sok országot bejártam már, de ilyen klassz bőrt rég nem láttam. Isteni lőcseid vannak. Ked­vem volna egyet csörögni veled. Mikor érsz rá? Vali baba pedig lehajtotta szégyellősen a fejét: — O, Uram,. Allah világosítsa fel értelmemet, mely olyan sötét, mint a sír, de én csak törökül tudok és nem értem, mit mond! Amikor pedig a kádi, eleget téve a Korán írott és írat­lan parancsainak és meglátogatta legkedvesebb rabnőjét, nagy gyönyörűsége tellett nem is annyira a forgalomban, mint inkább Vali babában. Meg is simogatta tehát rózsás arcát: — O, leányom, most látom csak, hogy te aranyat érsz. — Aztán kezébe vette a karcsú, hegyes ujjakat. — Milyen szerencsés kezed van... Száz piaszterrel megemelem a fi­zetésedet, ha ... ha megsimogatod a szakállamat. Es nézett rá kérőn, szinte esdekelve. Vali baba kacsintott egyet a kávéfőző szerecsenre és megrángatta a kádi szakállát: — Allah növessze hosszúra, és élj még száz évet fe­leséged örömére. Követé pedig nagy hahota válaszait és eszébe sem ju­tott senkinek, hogy nehezteljen rá. Nemes viadalra idegen rablók érkezének egy alkalom­mal a városba. Mivel azonban hírét hallották már Vali baba erényességének, eljövének, hogy maguk is próbára tegyék állhatatosságát. Letelepedőnek nagy zajjal és nevet­gélve a sátorba, mint idegenekhez illő, hogy keltsenek mi­nél nagyobb feltűnést. Vali baba illő szerénységgel állott meg az asztaluk előtt: — Erezzék jól magukat sátrunkban nagy jó urak és legyen szabad feltennem a kérdést, mit parancsolnak? Bámulták pedig őt emezek tágranyílt szemekkel, mo­hón, szemtelenül és hogy zavarba hozzák, kórusba kiáltot­ták: — Tizenkét puszit kérünk! Vali baba arca kicsit elpirult... és fél perc múlva ti­zenkét, frissen sült, ropogós, illatos bucit tett le az idege­nek asztalára: — Italt parancsolnak? Amazok pedig csak bámulták őt, majd kitört belőlük a nevetés: Ö, nemes Vali baba, ha már fiutal korodra ilyen bölcs és jóhumorú vagy, rendelj nekünk valami ehhez méltó italt is! Vali baba látta, hogy csatát nyert!, ö is elnevette ma­gát és odasúgta a kávéfőző szerecsennek: — Tizenkét bambának — majd csengő hangon foly­tatta — tizenkét bambit rendelek! A tizenkét rabló pedig ezek után békésen szürcsölgetve a szelíd italt, eképpen elmélkedett: — Láttuk hát Vali babát, aki olyan szép, mint a pa­radicsomi huri, bölcs, mint a próféta és pajkos, mint egy gyermek. Járása, mint a párducé, szemei mindnyájunk szí­vét megdobogtatták. Azt hinnéd, ha rád néz hosszú szem­pillái alól, hogy csak a te számodra virult ilyen széppé. Azt hinnénk, hogy mindenkié, pedig senkié. S ez benne a legszebb... Mert tudjátok meg effendik, hogy a jóízlésű emberek a tisztességet és erényt keresik a mai Vali babákban is. HABONY1 ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents