Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-07 / 2. szám

f 6 NÓGRÁDI NEPOJSAG 1959. január T. A Gyermekváros javára Üzérkedés és hamistanúzás miatt egy évi börtönbüntetés Bíróságaink munkáját igen nagy mértékben gátolják a hamistanuzásoík, azok a je­lenségek, amelyekkel egyes vádlottak igyekeznek téves útra vezetni az igazságszol­gáltatás szervét. Ehhez a módszerhez folyamodott a közel múltban Szűcs János balassagyarmati lakos. az Épületszerelő Vállalat tiszt­viselője is. Szűcs, ugyanis még a tanítási év elején vál­lalkozott arra. hogy egyik ismerősének fiát a vállalat­hoz ipari tanulónak elhelye­zi. Ezért a „szívességért" Szűcs '00 forintot kért a gyer­mek szüleitől azzal az indoklással, hogy a fel­vételért a vállalati igaz­gatónak és helyettesének 300-300 forintot kell ad­nia, míg 100 forintot sa­ját költségeinek fedezé­sére kért. A gyermekei; fel is vették tanulónak, de Szűcs már nem számolt azzal, hogy a fiú meggondolhatja magát, s ott hagyja a helyét. Ez azonban — miivel a gyermeknek nem tetszett a hely — bekövetke­zett. A fiú kérésére az anya kikérte fiát a vállalattól, egyúttal követelte 600 fo­rintját is vissza. Mivel a vállalat igazgatója és helyet­tese pénzt nem kaptak, Szűcs János ellen megtették a bűn­vádi feljelentést. HASZNOS TUDNIVALÓK Fehér bútort szódabikarbó- nás vízzel tisztítson. Használ­jon a szódából egy kávéska­nállal egy pint vízhez, hasz­náljon puha rongyot és egy másikkal dörzsölje szárazra. * Ha az utolsó öblítő vízbe egy marék sót tesz, télen a ruha nem jog megfagyni a kötélen. ÁTÉL ClJ KÖNYVEI Szűcs, hogy- kibújjon a felelősségre vonás alól, az eljárás során nyilatkozatot íratott alá a gyermek szülei­vel, amelyben azt állítatta, hogy a 700 forintot föld vé­telárra előlegül fizették ki — a nyilatkozatot védekezé­sére beadta az ügyészségre. Az ügyészség azonban feltár­ta az igazságot. Az apa ko­rábban, az anya pedig mint­egy három hónap után je­lentkezett az ügyészségen, s visszavonta hamis vallomását — az igazat mondotta el. Szűcs tudta mi jár cselek­ményéért, s ezért a bírósági tárgyaláson is kitartott ko­rábbi állítása mellett, sőt olyan két tanút jelentetett meg a bíróságon, akik „iga­zolták”, hogy Szűcs valóban föld vételre adta a kért 700 . forintot. Annak ellenére, hogy a hamistanúzással igyekez­tek félrevezetni a bíró­ságot, a bíróság kiderí­tette körültekintő vizsgá­latával, hogy a két tanú is hamis állítások mel­lett tart ki. Az igazság tisztázódott. A bíróság ezért Szűcs Já­nost befolyással üzérkedés büntette miatt és hamis ta­núzás bűntettében, mint bűn­segédet összbüntstésül egy évi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős. ALMAMÁRTÁS Nagyon egészséges Az almát vékony szeletek­re vágjuk és forró zsírban pároljuk. Ha megpuhult, rá­hintünk egy kevés lisztet, az­után feleresztjük vízzel (vagy húslevessel), teszünk bele sót és cukrot és végül belehaba­runk fél pohár tejfelt. Mele­gen és hidegen is tálalhatjuk. * Több kedves női olvasónk kérte: adjunk néhány taná­csot háztartási munkájuk meg­könnyítéséhez. Szívesen tet­tünk eleget kérésüknek. Kér­jük kedves női olvasóink hoz­zászólását. szerdánként meg­jelenő asszonytanácsadás ro­vatunkhoz. Nógrád megye asszonyai változatlanul, szívük minden szeretetével gyűjtenek a Gyermekváros árva és fél­árva gyermekeinek megsegí­tésére. ' Napjainkban több község­ből hoztak be a nőtanácsok és nőbizottságok asszonyai a Gyermekváros részére gyűj­tött ajándékféléből. így pél­dául Mátramindszent asz- szonyai tíz párnát, a kiste- renyei bányaüzem nőbizott­ságának asszonyai 20 darab paplant huzattal, a karancs- keszi nőtanács tagjai 14 párnát hoztak be a megyei nőtanácshoz, kérve az aján­dékok továbbítását. Más községekben is lelke­sen gyűjtik az asszonyok a Gyermekváros javára aján­dékozott holmit. HOGYAN TÖRTÉNIK o lakosság személyi igazolvánnyal való ellátása 1959. évben személyi iga­zolvánnyal lesznek ellátva az 1943-ban született magyar állampolgárok. Az 1954-ben kiadott, 5 évi érvényességi idővel ellátott személyi iga­zolványok pedig kicserélésre kerülnek. A személyi igazolványok kiosztását minden járásban megkezdik januárban. Az igazolvány kiosztásáról a já­rási kapitányságok a községi tanácsokat időben értesítik. Azon személyek, akik első ízben lesznek személyi iga­zolvánnyal ellátva, szerezze­nek be születési anyakönyvi kivonatot, munkaadó, vagy iskolai igazolást és a szemé­lyi igazolvány kiállításához szükséges 2 darab fényképet, valamint 4 forintos illetékbé­lyeget. Azon személyeknek. akik személyi igazolványa kicse­rélésre kerül. 10 forintos illetékbélyeget kell beszerez­ni, 2 darab személyi igazol­ványba szükséges fényképet kell készíteni és az igazol­ványban eddig keresztül nem vezetett változásokat igazoló okmányokat is mutassák be. A kicserélésre kerülő szemé­lyi igazolványt is az okmá­nyokkal együtt be kell nyúj­tani. EM. Nógrád megyei Rendőrkapitányság Gellérí I -ajns: NYITOTT SZEMMEL. Ebben a könyvben Gellert Lajos, a sokoldalú művész mesél élettörténetéről. Még­hozzá úgy mesél, hogy alkar a színészi-rendezői. akár írói munkájáról szól. vagy éppen legszemélyesebb sorsáról számol is be ymindíg tud ál­talános jelentőségű dokumen­tumokat nyújtani. Dokumen­tum okát a korról, a fővárosi és vidéki színházviszonyok­ról, filmről, irodalomról. Be­világít a kulisszák titkaiba, s megmutatja a veszendő ember, a vergődő művész életét. Leírja a szabadulási kísér ie tokét is; elnyomott, vagy elvetélt haladó színházi törekvések egész sorozatát, amelyeknek a Tháliától kezd­ve Gellert Lajos is mindig részese volt. Különösen plasztikus képet rajzol He­vesi Sándor rendezői mun­kájáról, s a harmincas évek művészeinek harcos huma­nizmusáról. A könyv befejező része szomorú memento, a fasizmus barbárságának áb­rázolása. Bolgár. Bóján: Szodoma kapusa (Európai. A világcsavargó Arabovot. a háború húsz év után haza sodorja Szófiába, ahol — kép­zettség hiányában — egy nagy bérház portása lesz. Ezt a házat — Arabov, a regény főszereplője nevezi el Szodomának — a pusztulásra ítélt középosztály képviselői lakják.. A nyugdíjas zenetanár, ti németbarát kereskedő, a részvényei osztalékából élő tőkés, a korlátolt tisztviselő és az élveteg szénasszony — mind megannyi típusa a nagy­város életének. Alföldi bázifászok í /4 télvégi eső szürke fá- ; tyolba vonta a nógrádi J dombokat. A nyáron oly ked­• vés, otthonos tájon fázva : gubbasztottak a szőlőhegyek. S Az erdők csupasz fái alatt • azonban már hóvirágok les- ; ték a közelgő tavaszt. Időn­kként a nap aranyszínre fes- : tette a szürke esőfátyolt, éb- ; resztgetve a szunnyadó rü­• gyeket és az éhező erdei ál­• latok lombfakadást váró re­• ményét. • Két legény lépkedett a va­• nyarci utón. Csizmában ta- S posták a sarat. Egy-egy ko- l pott bőrönd nehezítette ha- ; ladásukat. A gyarmati vonat­• ról szálltak le; Szirákra, az • idősebb legény pénzügyőr ! bátyjához igyekeztek. Simon í Pista volt az öregebb, habár • még ő is csak húszéves mú­• lőtt karácsonykor. Zömök, i szélesvállú férfi. Csontos ar- ; cát a nagykun puszták Szele s és napja cserezte acélosbar- 5 nára. Összeveszett az apjá­• val. .,Sírhatnak most már ! utánam” köszöntéssel hagyott : ott csapot-papot: a kunsági • tanyát; a nyolc hold szikest; ; tehenet, lovat, és most. báty­• jánál akart megszállni, hogy i azután a nógrádi bányák, : vagy gyá.rak valamelyikében ; vállaljon munkát. Apja szót- ; tanul nézett utána; anyja • megsiratta. ; Barátja, Vég Lajcsi árván • nőtt fel nagynéniénél a. szom- ' széd tanyán. Pistának nem sokat kellett biztatnia, hogy vele tartson: — Nem leszek én bolond éjjel-nappal túrni a földet; tehenet, lovakat vakarni, és mégis kukoricát lopkodni a góréból, hogy egy kis költő­pénzem legyen — beszélt Pista. — Meglátod, mennyivel más életünk lesz. Nyolc óra munka, havi fizetés; pénz, nők, bor;' amit akarsz. Mozi­ba is eljárhatunk... És nem kell az öregek előtt kapták­ban állni. Lajcsi jóleső érzéssel hall­gatta barátját, és reményked­ve gyalogolt bele a számára ismeretlen világba. — Nézz csak előre — szó­lott Pistához —, az a két lány nagyon tekintget hát­rafelé. Az egyik mintha ne­künk integetne. — Persze, hogy nekünk — felelte Pista meglátva a lá­nyokat —, de mi a csodát akarnak? Előttük pár száz méterre két fiatal nő lépkedett. Egyik hátikosarat, másik szatyrot cipelt. Lépteik rit­musára jobbra-balra libbent a bőszoknya rajtuk. A szaty- ros vissza-visszanézett, s egyszer még kezével is inte­getett a legényeknek. Azok megszaporázták lépteiket, s mire elérték a falu szélső há­zát, már közvetlenül a lá­nyok mögött jártak. Lajcsi suttogva mondta Pistának: — Már esteledik, és Szirák c«i­Gyermekeink szocialista neveléséért A Z IFJŰSÁG, gyerme­keink szocialista szel­lemben történő nevelése ma már szinte társadalmi üggyé kezd válni. Különböző szer­vek, intézmények, üzemek, vállalatok vezetői égy aránt tesznek olyan kezdeménye­zéseket, amelyek az ifjúság­gal való fokozottabb törődé­süket bizonyítják. örvendetes az a szinte már az egész megyében, mindkét városban és egyre több köz­ségben megnyilvánuló segítő- szándék, ahogyan most már a kultúra, művészet segítsé­gét is igénybe kívánják ven­ni fiaink, lányaink szocia­lista szellemű neveléséhez. S talán mondanunk sem kell, hogy ebben a munkában élen­járnak és fáradságot nem kímélve dolgoznak legjobb pedagógusaink. Sokszor a legmostohább körülmények között, hihetetlen nehézségek ellenére is fenntartják a gyermekművészeti ' csoporto­kat, s ma már szebbnél! szebb eredmények vannak mögöttük. Az ő tevékenysé­gük legyen példa a kultúra területén végzett társadalmi munkától még mindig húzó­dozó nevelők előtt, akik mgg nem emelkedtek fel hivatá­suk, a sokoldalú „ember- nevelés” magasztos magasla­tára. Salgótarjánban és Balassa­gyarmaton évek óta fennáll az a kívánság, hogy „gyer­mekszínpadot” hozzanak lét­re, melynek feladata a gyer­mekek szocialista szellemű művészeti nevelése. Salgó­tarjánban ez év szeptembe­rében létre is jött a gyer- mekszínpad. Iskolánk kez­deményezésére a város na­gyobb iskoláinak igazgatói megértve az ifjúság kultúráUs nevelésének sürgető szüksé­gességét szívesen kapcsolódtak be a gyermekszínpad előké­szítésébe és elhatározták, hogy a munkát megosztva az egyes iskolák között decem­bertől havonként két ízben matiné műsorokat szerveznek és így szórakoztatják a gyer­mekeket. A Z ELSŐ ELŐADÁST a Rákóczi úti Általá­nos Iskolák tanulói tartották a Csipkerózsika c. zenés mesejáték bemutatásával. A darab betanulásában kettős szereposztásban 60 tanuló vett részt. Az öt előadást, amelyek a Városi József Attila Művelődési Otthonban, az Acélárugyár és az Üveg­gyár Művelődési otthonai­ban kerültek lebonyolításra. mintegy 2 000 gyermek tekin­tette meg. Dr. Zala Gyuláné és Szigetfalvi Endréné ren­dező vezetésével az iskola valamennyi dolgozója, bele­értve a nevelőket és a hiva­talsegédet is, bekapcsolódott az előadás előkészítésébe. Eh­hez járult még a szülők meg­értése és támogatása, vala­mint a gyermekek lelkes sze­replése és mindennek együt­tes eredményeként született meg a szép kezdeményezés és annak sikere. A szereplő tanulók közül többen kiemel­kedő tehetségükkel tűntek ki, bár alapvető célkitűzésünk nem a tehetségkutatás, ha­nem minél nagyobb számú gyermeknek a művészet gya­korlatával való megismerte­tése és művészi élmény nyúj­tása. Most a Sztaihanov úti is­kola tanulóinak bemutatko­zását várják nagy érdeklő­déssel a város gyermekei és a szülök egyaránt. Ugyanis minden iskola készül éven­ként egy-két műsorral, s eze­ket a többi iskola tanulóinak is előadják. így akarva aka­ratlanul nemes versengés ala­kul ki az egyes iskolák kö­zött még jobb eredmények­re sarkalva őket. A Rákóczi úti iskola úttörői most már a János vitéz szerepeit ta­nulják. A GYERMEKMÜVÉSZE­' m TI mozgalmat támo­gatják a megyei és városi szervek, valamint az üzemek vezetői is. Balassagyarmatról és me­gyénk községeiből is jó hírek éreznek s gondoljuk, hogy e rövid cikk nyomán az eddigieknél még gyakrabban értesülünk majd a sajtó ha­sábjain is az egyes ifjúság nevelését elősegítő jó kezde­ményezésekről és eredmé­nyekről. Ehhez kérjük az egész társadalom, s főleg a pedagógusok és szülők segít­ségét, mert nincs szebb fel­adat, mint a jövő emberét formálni, nevelni .tanítani. Jakab Imre a Rákóczi úti Általános Iskola igazgatója Naponkénti „élvezet^ (<! „Ki ide be­iz lépsz, hagyj fel minden remény- ) nyel”, — idézem ? Dante sorait, mi- S kor nap mint > nap belépek a (Pásztóié közleke- í dó' munkásvonat > bármelyik kocsi- s iába. Bocsánat! > Belépek, de ho- lgyan? ( — Maga hülye, > mit tolakodik? S —■ Ne nyomja z a gyomrom, mert < odacsapok! ( — Kilukaszt­> ják a hátam! — £ hangzik innen­< onnan. miköz­> ben úgy belém- ? rúgtak, hogy a vonatot hirtelen ) egy pankrációs (viadal színhelyé­> nek véltem. I > — Végre! — } sóhajtottam na- > gyot. s igyekez- ) tem beljebb, hely í után kutatva. Er- > re valaki orron- l vágott. Éppen .5 vissza akartam ütni, mikor a kezem beleakadt a csomagtartó oszlopába. En­nek mentem neki a sötétben. Hely persze már sehol, min­den ülésen fe­kete tömeg ter­peszkedik. A ko­csiba egyre jön­nek. Sötét van. Az egyik ablak­nál valaki gyu­fát gyújt. A fény kialszik, még nagyobb a sötét. A vonat meglódul, valaki felkiált. — Vigyázzon mindenki. mert elhagyja a sze­mét! — Tapoga­tódzva próbálko­zók egy másik kocsiban is hely után. Az sincs, de egy kis fény van. Néhány „ultihuszár” gyertyát gyújtott és vadul verték a zsíros kártyala­pokat. Az egyik kocsi folyosóján véletlenül egy alkalmi szerel­mespárba botlot­tam épp a nagy pillanatban. Mo­rogtak valamit, s én visszahúzód­tam egy viszony­lag békés sötét sarokba. Milyen jó is ez az áldott sö­tét. Azonnal a miniszterhez for­dulok, ha a MÁV szorgalmas kocsi­fenntartói vilá­gosságot terem­tenek. Ne küld­jön az illetékes gyár gázt a MÁV-nak, s ne töltsék meg a tartályokat csak egyszer egy év­ben, de akkor is csak nappal gyújtsák meg a lámpákat. Minek a fény, mikor sokan áldják a sötétet, de azo­kat is, akik mi­att sötét és ke­vés a kocsi. P. A. még egy óra járás ide. — Sohse törődj vele. Nem kell hajnalba kelned lovat etetni — súgta vissza Pista. Azután a lányok mellé lép­tetett és megszólította őket: — Mondják lányok, miféle falu ez? — Tudta pedig, mert járt már egyszer a bátyjá­nál, s akkor is erre ment. A hátis kislány még egészen fiatalnak látszott. Fejét sem fordította a legények felé, szemlesütve haladt tovább. A szatyros nevetve fordult fe­léjük. „Helyrevaló menyecs­ke”, — állapította meg ma- gában Pista. — Ez Vtínyarc. Itt van a világ közepe, — felelte csip­kelődve. — Talán csak nem? — De bizony! — Eladó lányokat lehet-e találni ebben a községben, mert mi mindketten nősülni akarnánk, — vette át a tré­fálkozást Pista. — Kettőben gyönyörköd­hetnek is már, ha az orru­kig ellátnak. gy váltogatták a sza­vakat, mígnem az egyik takaros ház előtt meg­álltak a lányok. Az idősebbik igen szívesen invitálta befe­lé az utasokat. Ök szabód- tak egy kicsit, azután meg­ígérték, hogy hamarosan visszajönnek, csak elnéznek egy kicsit a kocsmába híre­ket hallani. A két legény megtudta a vendéglőstől, hogy új isme­rőseik testvérek. Az időseb­bik pedig nem is lány, ha­nem elvált asszony, de még csak tizenkilenc éves. Apjuk vájár Petőfibányán. Este, jó vacsora után éjfé­lig kártyáztak a házigazdá­val. Két egész hetet vendé­geskedtek. Disznót is vág­tak. Pista volt a föböllér. Közben munka után jártak. A szomszédos üzemekben azonban pillanatnyilag nem volt felvétel. Az asszonyka marasztalta Pistát. Minden­ben kedvébe járt neki; mint­ha már a felesége lett vol­na. Mégsem esküvővel feje­ződött be a téli nyaralás. Egyik napon, mikor a háziak közül senki sem volt oda­haza, szabályosan megszök­tek a faluból. Túl a Dunán, Dorogon ál­lapodtak meg: otthon a falu­ban állandóan hirdették a felvételt a Dorogi Szénbányá­szati Tröszt plakátjai és to- borzói. Szállást a tröszt esz­tergomi munkászállójában kaptak. Az irodákban, ahol felvételüket intézték; és a raktárakban, ahol munkaru­hájukat, ágyneműjüket és lámpájukat megkapták, ba­rátságosan fogadták és buz­dították őket új munkájuk­ra. Az első három nap ezzel és oktatással telt el. Szálló­beli szobájukkal igen meg voltak elégedve; vízvezeték is és rádió is volt benne; ra­gyogott a tisztaságtól. A szál­lóban volt az üzemi konyha is. A kosztot az otthoninál is jobbnak lehetett mondani: tejeskávé. hús, sütemény na­ponta szerepelt az étrend­ben. A bánya szokatlan volt szá­mukra. Első leszálláskor re­megett a gyomruk a kasban. Mikor a háromszáznyolcvan méteres mélységben tizenne­gyed magukkal kiléptek belő­le, lámpájuk gyenge fényé- ben pislogva húzódtak egy­máshoz. Két napig csak néz- gelödtek a vágatokban -* egy vezetővel —, hogy szok­janak az új környezethez. z első munkanapon az alsó ereszke fölé osz­tották be őket lófolónak: vit- lával — (csőrlővel) — felhú­zott csilléket kellett tovább tolniok a felső ereszke alá, ahonnan más dolgozók to­vább szállították azokat. Tíz mázsa volt a szénnel teli csil­le súlya. Pistának már az el­ső leugrott a sínről, öregebb társa — régi törzsbányász, aki a vitlánál kapcsolt -* odalépett a kisiklott csillé­hez. — Henk, — kiáltott Pistá­nak. Az csak nézett rá: „mi le­het az a henk?” — Emelje meg és nyomja a sínre — ordította. Pista egy pillanatig megint csak bámult: „hogyan emel­jek én meg tíz mázsát?” Az­tán mégis nekiveselkedett. A mérges bányász ráállott a csille másik végére, úgy se­gített az emelésben. Pista meglepődött, hogy a csille felágaskodott és egy kis irá­nyítással a sínre esett visz- sza. — Ügy látom, te is csak a kapa elől szöktél ide, — hagyta ott az öreg Pistát. — Maga talán a pólyában tanulta a csilleemelést? — vágott vissza felfortyanva; de azt a másik már nem hal­lotta az újonnan érkező csil­lék zörgésétől. Egy hét elteltével csapatra küldte Pistát az aknász, az egyik hiányzó csapatcsillés-v*

Next

/
Thumbnails
Contents