Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)

1958-12-31 / 103. szám

1958. december 31. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Fegyvercsörgetés és civődás Párizsban Aki az utóbbi napokban figyelmesen olvasta az újsá­gok külföldi jelentéseit, s köztük a Párizsból érkezett híreket, volt min elgon­dolkoznia. A hét elején való­ságos „diplomáciai fesztivál” kezdődött a francia főváros­ban. A párizsi tanácskozások napirendjén három fő kérdés szerepelt: a Szovjetunió ja­vaslata Nyugat-Berlin helyze­tének megoldására, Anglia és Franciaország összeütközése az európai közös piac miatt és nem utolsó sorban a NATO katonai kérdései. A tanácskozás után kiadott záróközlemény a vitás kér­désekről hallgat. S csak egyetlen pont egyértelmű benne, amely a katonai prob­lémákat érinti és megerősíti a NATO változatlanul szov­jetellenes koalíció agresszív jellegét. Az összesereglett 15 külügyminiszter újfent hival­kodóan írásba foglalta „elszánt akteriatát", hogy nukleáris megtorló fegyvereket vegyen igénybe. Forma szerint ugyan kijelentették, hogy a szocia­lista tábort és a tőkés világot elválasztó politikai kérdések igazságos rendezése mellett foglalnak állást, de egy árva szót sem szólnak a Szovjet­unió konkrét javaslatairól, amelyeket a NATO tagálla­mainak tett. A NATO tanácsa mindezekről nem vesz tudo­mást... Egy azonban mégis megállapítható: az atlanti ta­nács ülését a berlini kérdés uralta. E tekintetben a szov- jetellenesség felülkerekedett a más téren megmutatkozó éles ellentéteken. Ismeretes, hogy Adenauer a legdurvább módon akarta visszautasítani a Szovjetunió javaslatát Ber­lin ügyében. Ezt az álláspont­ját azonban még sem tudta kívánsága szerint keresztül­vinni. Szövetségesei — mint Dulles is — nem akarták be­csapni az ajtót a további tár­gyalások előtrt. Dulles, Selwyn Llyod és társai immár har­madszor, de most kórusban mondták azt, amit kétszer külön elmondtak: nem fogad­ják el a Berlinre vonatkozó szovjet javaslatot. Ez az egyetlen pont, amiben a nyu­gati politikusok meg tudtak egyezni. A Szovjetunióval kö­tendő ellenjavaslatok dolgá­ban azonban a nyugat nem mutatja a megegyezés leg­kisebb jelét sem. Az angol tw kormány legalább belátja, hogy pusztán tagadó válasz nem elegendő ,ezt azonban nem hajlandó hangosan ki­mondani... Berlin kérdéséről egy olyan tanácskozáson haj­landók a nyugati nagyhatal­muk a Szovjetunióval tárgyal­ni, ahol az össznémet kérdést vitatnák meg. A másik „konkrét napi- rend”-ben a szabad kereske­delmi övezet ügyében Fran­ciaország és Anglia nem tu­dott megegyezni, s a kilátások sem biztatók, sőt az össze­ütközés arányai csak most kezdenek kibontakozni. Ang­liának az a figyelmeztetése, hogy megtorlásokkal vág visz- sza a hátrányos megkülön­böztetésért, csak olajat ön­tött a tűzre. így feszültté vált a gazdasági helyzet. Egyre többen emlegetik, hogy keres­kedelmi háború tör ki Euró­pában. A NATO tanács párizsi ülésének egyik igen jelleg­zetes vonása —■ Nyugat- Németország politikai és ka­tonai előretörése. Nyugat-Nc- metországnaik sikerült elfog­lalni a NATO-ban azt a lég­üres teret, amely annak kö­vetkeztében állt elő, hogy a francia hadsereg nagyrésze Algériában van lekötve.. Az egész világsajtó ismételgette a múlt napokban, hogy „a ta­nácskozásokon Konrad Ade­nauer igen sokat nyert, míg Charles De Gaulle igen so­kat vesztett”. Azaz más sza­vakkal: a nyugat-németek el­érték, amit akartak, a fran­ciák azonban nem. Mindez azokban a kérdé­sekben jutott kifejezésre, amelyeket a NATO atom­háborús gépezetének felépíté­sében és meggyorsításában a nyugati országok számára megjelölt az amerikai erő­politika. Az európai fegyver­kezés, a NATO európai tá­maszpontjainak kiépítésében ma már egyre inkább Bonn szabja. ..meg a nyugat politi­káját. A NATO-tanács ülésén elemi amerikai—francia ellentét. Az egyes nyugateurópai kormá­nyok ellenállást tanúsítanak az amerikai rakéta és nukleá­ris támaszpontok tervével szemben. Ezek között is Fran­ciaország a legmakacsabb. Guillaumat francia hadügymi­niszter a vitában nyíltan be­ismerte, mily súlyos az a teher, amit a katonai kiadások ró­nak Franciaországra. Rámu­tatott, hogy a katonai kiadá­sok nagyságát tekintve or­szága az Egyesült Államok után a második helyre kerül a NATO tagállamai között. Franciaország egymillió em­bert tart fegyverben, s a katonai szolgálat idejét 26 és fél hónapra emelték. A had­ügyminiszter azt próbálta bizonyítani, hogy az algériai gyarmati háború „megfelel az Atlanti-tömb érdekeinek“. Ennek hangsúlyozása nem véletlen. De Gaulle tábornok ugyanis Afrikára is szeretné kiterjeszteni az atlanti pak­tum határát, s így biztosítani a szövetségesek támogatását az algériai háborúhoz. A franciák azzal is ellen­téteket támasztottak a NATO-n belül, hogy követel­ték az amerikai atamtitkok kiszolgáltatását. Az elutasító amerikai válaszra a franciák azzal felelnek, hogy elvben elzárkóznak az amerikai ki­lövőpályák francia területen való megépítése elől, mivel a hatalmi politikát követő De Gaullenek ebben is az az álláspontja, hogy az amerikai atomlövedékeknek a francia ellenőrzés és francia parancs­nokság alá kell kerülniök. A De Gaulle-kormány a ka­tonai természetű problémákon kívül a hírhedt „atlanti di­rektórium” elgondolásának hangoztatásával is növelte a vélemény különbséget. Egy nyilvánosságra nem hozott döntés szerint megyegyeztek abban, hogy Spák főtitkárt el­küldik az összes NATO fő­városokba, hogy „fizetési és fegyverkezési kedvet öntsön a szövetségesekbe”. Le akarja tömi bizonyos NATO-kormá- nyok ellenállását, amelyek nem hajlandók támaszpontok építését engedélyezni terüle­tükön .A főtitkárnak ezenkí­vül még sok egyéb teendője is lesz, mint például meg­egyezést elérni a ciprusi kér­désben ,az izlandi angol ha­lászati vitában stb. összegezve: a nyugati dip­lomaták párizsi nagy feszti­válja a háborús propaganda és készülődés jegyében zaj­lott le. Közösen megfogalma­zott véleményük ködös for­mulái mögött világosan fel­ismerhető a NATO-nak az a szándéka, hogy egyáltalán nem szándékoznak abbahagy­ni az Egyesült Államok dik­tálta fegyverkezési versenyt. KÜLPOLITIKAI Mronika PÁRIZS: Párizsiam hétfőn délután üléstt tartott az At­lanti Tanács, hogy megvi­tassa azoknak a jegyzékek­nek tervezetéit, -amelyekben az Egyesült .Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, és Nyugat-Nómetország rövide­sen válaszol a Szovjetunió Berlinre vonatkozó javaslatai­ra. A nem egészein egy év óta tartó ülésen, amelyen Spák, a NATO főtitkára el­nökölt, a tagállamok jóvá­hagyták -a nyugati válaszjegy- zákek tervezetét. A válasz jegyzéket decem­ber 31-én szerdán nyújtják át Moszkvában. NEW-YORK: Az AFP hír­ügynökség tudósítójának köz­lése szerint a domónicaá köz­társaságból amerikai pilóták vezette 30 repülőgép katona­ságot szállít a kulbaá kor- mánycsapaitak megerősítésé­re. Az AP hírügynökség je­lenti, hogy Fidel Casitre, a felkelők vezére rádión be­jelentette: a Dominica! Köz­társaság területéről idegen fegyveres erő 'készül be­hatolni Kubába. PÁRIZS: Az emberi jogok ligájának kongresszusa, ame­lyen 18 ország vesz részt, hétfőn határozatban szólí tót­tá fel Franciaországot, minél előbb vessen véget az algé­riai háborúnak és kezdjen tárgyiaiásofkat a felkelőkkel. WASHINGTON: Az Egye-! sült Államok atomenergia-! bizottságának legújabb jelen­tése szerint az év első nyolc hónapjában New-York város levegőjének a stroncium 90 tői származó rádióaktív szeny. nyeződése 25 százalékkal emelkedett. LONDON: A birminghami vagongyár elhatározta, hogy a megrendelések állandó csök­kenése miatt elbocsátja kö- rülbelül 300 munkását. Az elbocs'átandók pénteken egy hétre szóló felmondásit kap­nak. AMSTERDAM: A Holland Kommunista Párt XIX. kong­resszusának hétfő délelőtti ülésén befejezték Paul De Grót 'beszámolójának meg­vitatását. A vitában 42 kül­dött szólalt fel. Ezt követő­en a holland KP új szerve­zeti szabályzatáról Hukstra, a Központi Bizottság titkára mondott beszámolót. „Csak még egyszer láthatnám...1 // December 7—8—9—10. És es­ténként gyakran elmondják. — Ha még 12-én jön a hajó, tálán karácsonyra ott- hon Ies3ünk­K Lét évvel ezelőtt 1956. december 8-án mondott bú­csút szülőknek, rokonoknak, barátoknak, a szülőföldnek és mindannak, amit úgy hívnak, hogy haza, a huszonhatéves tarjáni fiatal. Hogy akkor miért manit külföldre, miért disszidált? Azt már két év után újra itthon ő mondja el. — Hazudnék, ha azt mon­danám, rossz dolgom volt. Bár a jobb élet, a kaland­vágy és az állandóan csalo­gató Szabad Európa Rádió útra ösztökélt. S vitte a tarjáni Gál Sza­bó Andrást. Már a nagy ka­land. December 14-én az Ausztria láger lakója s mire 1957-et írnak már Francia­országiban van. — Magyar vagy, komám? Felejti éhségét a magyar szó hallatára. — Látóm éhes vagy, s gon­dolom munkád sincs. Ne búsulj pajtás, én is így vol­tam, ne legyen Horváth a nevem, ha nem igaz. — Legalább mi magyarok tartsiunk össze. Ne búsulj pajtás, segítek én rajtad. S szavát valóra váltja. iNem hazudott. Másnap a megadott címen ott van Gál Szabó. Igaz csodálkozott, hogy olyan nagy házba kell mennie, abban is katonákat látott. De nem ez volt az első furcsaság amelyet disz- szidólása után látott. így hát megnyugodva ment az útbaigazítás alapján, csak azt nem értette miért csó­válja a katona a fejét mi­dőn Horváth után érdeklő­dött. De nem kell sokat töp­rengeni, hamarosan megkap­ja a választ. A honfi légiós­nak adta el, s ő a balga önként ment a vágóhídra. Ekkor már 1957. szeptem­bert írnak. Ott van Oránban a légiósok kiképzőtáborában. Megismeri azt . az életet, amely megszépítve szerepelt a pony­varegényekben. Megtanul­ja, hogy ők a barmok, s az istenek a volt SS, horthysta és egyéb kiképző tisztek. A pofon, a pusfcatus a kedvelt szórakozás. Még visszaszólni sem kell, csak a fejet rángat­ni, s már rúgnak mint az állat. Még Franciaországban volt reménye a szabadulásra, de itt már nincs. Tilos ara- . bakkal beszélni, tilos újságot olvasni, tilos politizálni, rá­diót hallgatni, a parancsot megszegni. Csak egyet szabad: ölni az arabokat, akik fel­lázadtak gyarmattartó gazdá­ik ellen. Levelet írni is tilos, mert erős a cenzúra. S ha netán valaki megpróbál va­lóságot írni, búcsúzhat az élettől. Bandi megpróbálja. A csürhének nevezett arabok segítik a levelet eljuttatni a szerető mamának. Mindert egyes sora kétségbe­esés. „...Drága jó anyám nem tudom élek-e még halnap... Állandóan otthon időzök gon­dolatban. Látom a kis Kő­vár utcai házat... Otthon ilyenkor már karácsonyra készülődtünk... Nem tudom meddig bírom... Csak még egyszer otthon lehetnék... Újra ott ülnék a karácsony­fa alatt ölelő karodban...” S a levél eljutott Tarjámba. De mire a levél hazaért a könnyesszemű mamához fia már nem volt az idegenlégió tagja... A kiképzés három hónapig tartott, s utána irány a front. Am előbb — s lehet, hogy utoljára — a fehérzub- bonyos légiósok kimaradást kaptak. Hat magyar fiatal­lal már ekkor elhatározta, hogy megszöknek. Tudták va­lamennyien a szökésért go­lyó általi halál jár. Nem bánták. Inkább a halál, mint az embertelenség. És sikerült. S furcsa. Azok az arábok, akik az urak szerint elvág­ják a szökött légiósak nya­kát, barátokként fogadták. Vezették őket 13 napig a szaharai sáva,tagon át. Men­tek éjszakákon át gyalog és teveháton: 80—100 kilométert. December első napjaiban már a szabad Marokkóban, Tetvan városában voltak. A város­ban a hazatelepítő állomá­son kaptak helyet, várva a hűtlenül hagyott haza (bocsá­natát. A válasz nem sokáig késett. A Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa a hat fiú számára hazatérési engedélyt ad. A hazajutáshoz azonban hajóra van szükség. Erre pedig várni kell, míg újból jugoszláv hajó érkezik. És számolják a napokat, izgatottan telve reménnyel. Ám elmúlik 12, sőt 18 is, hajó nem jön. Amire szökésük után nem volt pél­da, kétségbeesnek. Szomorú­ak, már az étel sem esik jól. Naphosszat az udvar árnyas pálmái alatt ülnek, együtt, elválaszthatatlanul. S egy délután ott van a fiúk között az arab szállásadó gaz.-’a, a közel két méter magas, kre- ólbarna Szimusztafa ezredes. Tört francia nyelven indul meg a társalgás, s amire nincs szavuk, azon a nem­zetközi egyezményes jel, a mutogatás segít. Van mit beszélni. Mint távoli ország meséjét, ú«y hallgatja Szi­musztafa a fiúk karácsonyi emlékeit. A b ■■ rr mm n ara jovo űrhajója A szovjet tudósok már körülbelül tíz éve foglal­koznak behatóan a magas légrétegek tanulmányozá­sával, amelyhez különleges tudományos műszerekkel felszerelt rakétákat használnak. Igen nagy jelentő­ségük var. azoknak a biológiai kutatásoknak, amelyek segítségével azt akarják megállapí­tani, hogy milyen ha­tást gyakorolnak a vi­lágűrrepülés különböző tényezői az élő szerve­zetre. A bolygóközi űr­hajók leendő pilótái és utasai rendkívül saját­ságos körülmények kö­zé jutnak. Az indu­láskor jelentkező nagy megterhelést útközben teljes súlytalanság vált­ja fel. Ezenkívül a repülés idején a koz­mikus sugarak hatásá­nak van kitéve az em­beri szervezet. Egyes feltételeket — mint például a túlter­helést — laboratórium­ban is meg lehet te­remteni. De a súlyta­lanság tartós állapotát nem lehet földi körül­mények között mester­ségesen előidézni. A felső rétegek ta­nulmányozása már je­lentős mértékben elő­rehaladt 1957-lben is, amikor 2200 kg súlyú 'kísérteti berendezéssel először emelkedett 212 kilométer magasságba egy nagy gonddal meg­szerkesztett rakéta, s a benne elhelyezett állatok is épségben értek vissza a földre. 1958 azonban újabb eredményeket hozott a felső légrétegek kuta­tása terén. Ez évben sikerült megszerkeszte­ni azt a rakétát, amely már 473 kilométer ma­gasságot ért el. A ra­kéta műszereinek szer­kezeti megoldásával szemben igen szigorúak völtak a követelmé­nyek. Figyelembe kel­lett venni az elindítás után várható nagy gyarsulást, amely je­lentősen meghaladja a nehézségi erők normá­lis gyorsulását. Figye­lembe kellett venni továbbá a hőmérséklet nagyarányú változásait, a hatalmas vákuumot, az esésnél keletkező átízzást, s más körül­ményeket. A második szputnyik tudományos kutató be­rendezése több mint 500 kilogramm volt. Képünk a jövendő űrhajó makettjét mutatja. Ké­szült K. E. Ciolkovszkijnak a rakétarepülési elmélet első kidolgozójának tervrajzai szerint. D ecember 24-én, kará­csony napján a fiatalok dél­előtt levelet írnak szeretteik­nek. Álmodozó hangon ab­ban a reményben, hogy 1958- ra már itthon lesznek. Ün­nepélyeseik. Ruháikat kikefél- ték, cipőjük visszaveri a nap sugarait. S ebéd után a fia­tal Buszlafi, a mindig nevető fiatal arab keresi őket. Je­lentőségteljesen tolmácsolja Szimusztafa üzenetét... — Titeket várni matyaro- kat, jönni sietni hozzá, ő üzeni. S amire eddig nem volt példa, Buszlafi nem nevet. De nincs idő töpregésre. Kopog­tatnak az ajtón s amikor be­invitáló a válasz, nyitják az ajtót, s nem tudnak (belépni. Akár egy kis gyerek úgy sírnak. Zavarodottan kutat­ják zsebeiket, zsebkendőjü­ket... Szimusztafa boldogan nézi a hat magyar fiút. íróasztala mellett háromlábú talpazaton magas fenyőfa áll. Ágain gyertyák égnek, amelyek a rákötött csokoládé celofán- papírjain fényesen verődnek vissza. A fenyőfa alatt kis asztal, rajta hat egyforma csomag, távolabb hat egyfor­ma barnás boríték. Bandi tér magához elsőnek. Szinte ug­rik Szimusztafához a barna­bőrű Jézuskához, s öleli, de nemsokáig mert mind a ha­tan ott vannak már. S küzd-v^. a fel-feltörő könnyeikkel s" tagnak: — Karácsonyfa, aján ' Igen. A hásigaz^ muzulmán vaHÄsto/ met akart szei 1nrc az idegeneknek, tileg az ő meg szültek, a táv< ra. S, hogy sál ja-e más jc fiatalok kömr hatódottan szemükkel az otthon t kát. Mind' ajándék... Ezen a hon, a ban éré tek az Kép­'tájait. jégc nézni, mert kint, a zöldéi» pálmákat ,a virágbaborult fá­kat látták volna. Mór itthon van újra a hat magyar fiatal. Akkor jöttek haza, amikor a fák már ter­mést hoztak. S most Magyar- ország hat helyéről, köztük az egyik salgótarjáni kicsi háziból is viszi a posta a fényes karácsonyi üdvözlő­lapot. Üdvözletüket a sza­bad Marokkóba. Szimusztafa ezredesnek. Este Bandi édesanyjával üi a karácsonyfa mellett. Fur­csaszövésű ruhában. Anyja ■nem tudja miért nem vett 1 szebbet., jobbat. És fia ezd... •ha a távoli ba- •rt ajándéka, a ők nem tanúi, ‘tettel (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents