Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)

1958-12-03 / 95. szám

ifjúságé a szó Szinte hagyományossá vált már az alig pár száz lakosú Sajgó-bányatelepen, hogy a fiúk apjuk nyomdokaiba lép­nek. S ez pedig nem jelent rnást, mint bányász az apa, és bányász a fia is. Innen in­Egy ifjú vájár dúlt el 1950-ben Galamb Ele­mér is, hogy bányász legyen. S hogy miért nem otthon? Elemér tanulni akart, és nem volt oly szó, amely mara­dásra tudta volna késztetni. 1950-től 1952. nyaráig a nagybátonyi vájáriskola ta­nulója és lakója volt. A fia­tal, hosszú, nyúlánk fiúról már az oktatók, a tanárok is úgy beszéltek, mint az egyik legjobb tanulóról.' De nem­csak nevelői szerették, hanem sokszáz tanulótársa is. Ez a bizalom jutott kifejezésre, amikor Elemért az intézet DlSZ-titkárának választották. Alig volt 18 éves, és már pecsétes oklevél tanúskodott arról, hogy Galamb Elemér vájár. Ha eddig Nagybá- ionyban volt, ez érthető, ám ezután mindenki azt gon­dolná, hogy a fiatal bányász hazamegy, és a salgói bá­nyában dolgozik. Elemért hívták is, nemcsak a szülei, hanem az üzem vezetői is, mert tudása, szorgalma nem maradt titokban. Azonban hasztalannak bizonyult min­den szó. Elemér csak Bá- tonyban maradt, jól lehet, otthon jobb dolga lett volna. S hogy mégis itt maradt, s ezúttal a legényszálló lakója lett, annak, oka, a fiatalember tanulni akarása volt. Az érsekvadlcerti KISZ-fiatalok is készülnek a tagkönyvcserére Borult őszi nap, az eső esik, de a délutáni órákban kivergődött az idő, mintha így lett volna előírva. A KISZ-fiatalok gyülekeznek. Hogy miért? Mert megérke­zett a fényképész: igazol­ványképeket csináltatnak a KISZ-tagok, mivel december 20-tól január 20-ig fog meg­történni a tagkönyvcsere. 23-án a képek el is készül­tek. Most fogna!: hozzá a tagösszeíráshoz. Sorban lelá­togatják a fiatalokat a meg­bízott KISZ-tagok és elbe­szélgetnek a összeírás alkal­mával a fiatalokkal, amely beszélgetés meghozta az eredményét. Felkerestünk olyan fiatalt is, aki eddig nem volt KISZ-tag, de a beszélgetés után kérte fel vételét a KISZ-be. A tagösszeírás befejeztével tovább folyik a munka és igyekezni fogunk, hogy az új tagkönyv átvételét minél ünnepélyesebbé tegyük. Szklenár Ferenc Érsekvadkert. Dimitrov Tsz. Középiskolásaink készülnek a „Kilián György próbára" A KISZ KB. Intéző Bizott­sága 1958. június 25-i ülésén hozott határozatot a próba- rendszer bevezetésére. Ez a határozat jelenleg a megvaló­sulás stádiumában tart. Me­gyénk pedagógusaiban, fia­taljainkban is nagy érdeklő­dést váltott ki a próbarend- £ szer bevezetése, s ez az új | esziköz a középiskolás KISZ| szervezetek nevelőmunkájá-i ban, amely a KISZ-be felvé- ^ telüket ikérők előkészítését szolgálja, s összegez néhány, a KISZ-tagok által elérendő elméleti és gyakorlati köve­telményt. A próbarendszer bevezetése újkeltű dolog, melyet többek között szükségessé tett az is, hogy középiskolás KISZ szer­vezeteink még nem eléggé összeforrott tartalmas, szilárd kommunista közö=ségek. Az előfeltételek megvannak kö­zépiskoláinkban, hogy az erős kommunista közösséget létre- hozzák, a megfelelő szerveze-» ti formákat kialakítsák. í Középiskolás KISZ-szerve-j zeteánkben szorgalmas mun-* ka folyik. Komoly feladató-! kát kell megoldaniuk kiszest diákjainknak is. A minden; szervezetiben folyó tagikönyv- 5 cserével kapcsolatos munkák j mellett ők a közeljövőiben le- • zajló „Kilián György próbák-1 ra” is készülnek. Megyénk * minden középiskolájában jó* ütemben halad a próbáikra í való felkészülés, néhány he- J lyen már a második-harma-1 di’k foglalkozásnál tartanak. 5 Az első foglalkozáson fia-j tatjaink megismerkedtek Ki-t lián György életével. tevé­kenységével. Mozgalmi dalo­kat, indulókat tanultak, s még sok miás hasznos dolgot, majd vidám játékkal, fejező­dött be a foglalkozás. A jövőben a középiskolás | diák csak akkor kérheti fel­vételét a KISZ-ibe, ha előbb sikeresen letette a Kilián György próbát. Ezentúl per- sze a KISZ-tagságnak helyt kell állni az „Ifjú kommu­nista próbán”, s a „sz^kpró- bákon”. 1952-ben már ott ült es­ténként munka után a bá­nyaipari technikum esti tago­zatán. A munka utáni tanu­lás nem könnyű. Erős aka­ratra volt szükség az ifjúnál, hogy nem hagyta félbe. Igaz, ő nem járt mulatságba, sőt még az udvarlásról is le­mondott. Hétköznap sokszor éjfélig, vasárnap késő estig bújta a könyveket, szívta ma­gába a tudományt. És szor­galma nem maradt nyomta­lanul. 1956-ban, négy évi megfeszített munka után kéz­hez kapta immár a második oklevelet, ezúttal a bánya­technikusit. Megszerette Bátonyt, s a technikum után már eszébe sem jutott, hogy otthon, Saigon is dolgozhatna. A nagybátonyi üzemegység­nél dolgozott, de munkáját nem kényszernek, hanem hi­vatásnak tartotta. Az ellen- forradalom üzemét sem ke­rülte el, ám a fiatal tech­nikus nem feledkezett el, ki­nek köszönheti, hogy tanul­hatott. Hű maradt a népi államhoz a legnehezebb na­pokban is. Ma már végleg letelepedett Nagybó.tonyban. Megnősült, fészket alapított. Jó munkája nyomán az üzemegységben a mérnökség vezetésével bízták meg, s épp irányadás közben találkoztunk vele a minap a Katalin-aknában. S arra a kérdésünkre, milyen tervei vannak a jövőre nézve, pár szóban válaszolt: — Békében élni, tovább ta­nulni s az eddiginél jobb munkát végezni. Leleményes lányok Üdék, szépek, fiatalok a Kiskereskedelmi Vállalat lánydolgozói. Emberek százai­nak, ezreinek szeme pihen meg kedves mosolyukon, szol­gálatkészségükön. Ennyit is­mer meg belőlük a vásárló. De mennyivel több az éle­tűik, mint szolgálatkész udva­riasság. Nekik is van magán­életük, szép, szabad délutá­nok és estéik, szalbad órák, amivel ők rendelkeznek. A lányok nagy többsége a KISZ-ben tevékenykedik. Ö'k az aktív szervezők, prog­ramkészítőik és a meglepeté­sek szerzői. Takarékosak és előrelátók. Terveznek és cse­lekednek. Elhatározták pél­dául, hogy őrséget vállalnak az üzleteik hulladékanyagai fölött. Ez az őrség-vá’llalás máris eredménnyel! járt, 14 mázsa papírt, 400 kiló vasat gyűjtötték össze. És tarsolyukban gyűlik, sok forrásból gyarapodik a pénz. Megszervezték például az üz­letek újsága' őfizetését. Ezen kívül annyi újságot adnak ell a műpéldányként havonta, hogy albból 80 forintot tud­nak félretenni pénztárukba. Legközelebbi programjuk egy Télapó-est rendezése. Teázgafás, szerény vacsora és ajándékosztás keretében ün­nepük gyermekek, felnőttek kedves ünnepét, az ajándéko­zó Télapót. Ugyanis minden fiút megajándékoznak. Kifecsegtük titkukat, de ez igazán nem szégyellnivaló meglepetés. Reméljük így is örömet szerez a megajándé­kozottaknak. —i—a— Érettségivel a iminkapad mellett Jelenleg mintegy 56 fiatal érettségizett dolgozik fizikar munkán a Salgótarjáni Acélárugyárban. Legtöbbjük, mint szakmunkás helyezkedett el, s igyekeznek az iskolában ta­nultakat a gyakorlatban is érvényesíteni. A gyár igen fontos részlege a hideghengermű, amely sok más gyárat lát el félkészáruval. Ebben a gyáregység­ben dolgozik Smidt Antal 19 éves fiatal technikus, mint lakatossegéd. 1957-ben érettségizett, utána került a hideg- hengerműbe. Először, mint segítő kezdte, majd az egyik kis gépen, mint hengerész dolgozott. Nem elégszik meg az iskolában tanultakkal, hanem mint mondja, gyakorlati tapasztalatokat is akar szerezni. Emellett szabad idejében a német nyelvet tanulja. Ismeretes előtte, hogy a három- és az ötéves terv során mintegy 42 millió fmúntos beruhá­zással fejlesztik az üzemet. Több német gyártmányú gép kerül majd az üzembe, s úgy gondolja, ilyen tekintetben is jól hasznosíthatja majd nyelvtudását. A munka és a tanulás után jut ideje a sportra is. Kedvenc szórakozása az atlétizálás és a síelés. Nemcsak Smidt Antal, hanem rajta kívül még számos fiatal technikus gondolkodik a gyárban úgy, hogy saját példájukkal bizonyítják: érettségivel is lehet a munkapa­dok mellett dolgozni. Sőt, jobban, mint anélkül Kiszesek a szocialista kereskedelemért Amikor a szocialista keres­kedelem fennállásának 10 éves évfordulóját ünnepeljük, kell hogy foglalkozzunk a kereskedelem legfiatalabb dolgozóinak munkájával is, akik sem gazdasági munká­jukban, sem politikai-szerve­zeti munkájukban, akarásban nem maradnak alul az idő­sebb dolgozók mögött. A Salgótarjáni Állami Áru­ház Kommunista Ifjúmunkás szervezete joggal és büszkén viseli ezt a nevet. Ezek a fiatalok napjainkban, de az ellenforradalom napjaiban is helytálltak. Őket nem kor­A berceli tanács segíti a politechnikai oktatást A MSZMP Központi Veze­tősége, a munkás-paraszt kormány határozata értelmé­ben az 1958/59-es tanéviben bevezették a gyakorlati fog­lalkozást (politechnikai kép­zést) az ország 500, megyénk 12 iskolájában. A berceli ál­lami általános iskolái; a Me­gyei Tanács Művelődésügyi Osztálya mezőgazdaságii jel­legű gyakorlati oktatást kí­sérletező iskolává jelölte ki. Be.reelen a politechnikai oktatás társadalmi ügy lelt. A helyi párt, tanács, vala­mint a különböző szektorok a legmesszebbmenő támoga­tást ajánlották fel. Megértet­ték pártunk és kormányunk célkitűzéseit. A gyakorlati oktatás segí­tése érdekében gyűlést hív­tak össze, melyen Horváth Imre gyak. okt. vezető ne­velő ismertette a gyak. ok­tatás feladatát és célját. A község vezetősége nagy tet­széssel fogadta és a leg­messzebbmenő támogatásról biztosította. Elsőnek a Vörös Csillag Tsz a gyakorlati foglalkozás­hoz szükséges földet (3kh) az iskola közelében ajánlotta .fel. A tanács az erdészeten ke­resztül biztosítja a 'bekerítés­hez szükséges oszlopokat, va­lamint a nóg rád kövesd! kő­bányától a drótot. Azonkívül föld termőerejének biztosí­táséhoz szükséges .trágyát, A helyi gépállomás felajánlot­ta, hogy a területet felszánt­ja és a szerszámokat megéle­síti. A segítésiben nem maradt el a földművesszövetkezet sem. ^ ígéretet tett arra, hogy a trágya kihordásához szük­séges vontatókat biztosítja. Az anyagi támogatás mel­lett biztosították az iskolát az erkölcsi támogatásról is, A lakosság figyelmét fel­hívják a gyakorlati oktatás .jelentőségére. A lakosság már idáig is nagy érdeklődést ta­núsított. Éz az érdeklődés jól esik a nevelőknek és még nagyobb munkára ösztönöz miniket. Ha mind az 500, illetve megyénk 12 iskolájában, ahol a gyakorlati oktatást ilyen támogatásiban részesíti a ta­nács mint Bercelen, bizonyá­ra sikeresen zárul az 1958/59- es kísérleti tanév. Horváth Imre bácsolták fel az ellenség be-, dobott frázisai, hogy elveszik a pénz, infláció lesz és hogy­ne dolgozzunk. Amikor kibontotta zászlaját a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség Budapesten. itt Salgótarjánban az Állami Áruház ifjúmunkásainál is új é’iat kezdődött. Gazdasági munkájukat, a púit mögötti: munkájukat mint kereskedők., tanulóik, vagy segédék jól végzők. Ezért nem marad el részükre a társadalom. a vállalat megbecsülése sem. A napi munkájuk után igen­sűrűn tanácskoznak, meg­beszélik a további íe'adato­kat és .kiértékelik azt a mun­kát, melyet elvégeztek. Eze­ken a tanácskozásokon min­den esetben ott van a párt alapszervének a képviselője. A párt felhívására, mint sok más KlSZ-szervezet, az Állami Áruház KlSZ-szer- vezete is csatlakozott a ta­karékossági mozgalomhoz. Szalai elvtárs javaslatára na­pirendre tűzte a KlSZ-veze- tőség a papírgyűjtés prog­ramját is, melyet elfogadott a KISZ-gyűlés és kiadta a jelszót: „megmenteni minden, csepp papírt!” Hasznos is a papírgyűjtés.. Három hónap alatt 1050 fo­rintot kapott a KlSZ-szerve- zet a papírért. A negyedik negyedév kez­detén munkaversenyt szer­veztek. Erre a versenyre ki­hívták az áruház valameny- nyi dolgozóját. Van is igyekezet és izguíás a napi forgalom emeléséért, mert a győztesek jutalmazva is lesznék. erre fedezetet a vállal a tvezetősége külön ad. Ápolónő jelölték Salgótarján egyre gyara­podó iskolái sorát egy újabbal gya- rarputojtta pár hónappal ez­előtt az Egész­ségügyi Mi­nisztérium. Megnyitotta kapust a me­gye egyetlen ápolónőképző iskolája. A párt és kor­mány célki­tűzése a sok egyéb mellett az egészségügy 'fejlesztése is. Elsősorban ezért indult ez az iskola. Ál­dozatos, sokat tűrni és lé­nyéin i tudó szép munkára je­lentkeztek ezek a lányok. Csak huszonkilencen vannak, számuk bizony nem nagy. De nagy bennük az áldozat- vállalás akarása. Tele van­nak ambícióval, tervvél. Csak kettő tarjám közülük, a töb­bi vidékről és más megyé­ből jelentkezett. Szívüket hozták ebbe az iskolába. Szívüket és segítő­készségüket a beteg embere­ken. Csak pár hónap telt el az iskola indulása óta és máris félig kész ápolónőket találunk köztük. Gyarapodott tudásuk, sokam már elsajá­tították a legfontosabb tudni­valókat. A tanteremben 6—7 ápoló­nő jelölttel ültünk le egy ki­csit csevegni. Arról beszél­tünk, ki hová és milyen osz­tályra készül az iskola vég­zése után. Meglepő és egy­ben örömteli dolog, hogy nemcsak Tarjánba vágynak. A fővárosba egyikük sem készül. Legtöbbjük szívesen megy vidékre, a pásztói és a gyarmati kórházba. A csevegés meghitt volt, baráti és őszinte. — Az a cél, hogy a me­gyében segítsünk és itt is maradjunk — kezdte a tár­salgást Méréséi Ági. — Én Sopronból jöttem — toldotta hozzá a vékony, de­rűs arcú Kámán Margit. — Milyen szakra vágyik? — Szülészet, vagy sebé­szet a vágyálmom, de... — gondolkodik kicsit, töprengve, szelíd mosollyal — szívesen mennék valahová vidékre, szanatóriumba is. (Lesz majd rá lehetősége, ha megnyílik a nagyon várt nógrádgárdonyi tüdőszanató­rium.) A széparcú Cserfaludi Zsuzsa műtősnő szeretne len­ni. István Erzsébet belgyó­gyász. Vágner Marika labo­ratóriumi munkára készül. Mindeniknek már terve van, kész elhatározása. Az a fur­csa, hogy gyermeíkgyógyászat- ra nem készül senki. — Szeretik-e tanáraikat? — Óh, hogyne — mondják szinte egyszerre; ittasan a szeretettől. — Kató néniben nagy tudását szeretjük— így az egyik. Hetyei Katalinról van szó, az egyik tanárnő- nővérről. — ö az egyetlen az országiban — újságolják büszkén, sugárzó arccal — aki matematika -tanár lettére nővért munkát végez. No, természetesen nővért szak- képesítéssel, mert már ezt is megszerezte. — És a többit? — Mindenkitől sokat tanu­lunk, aki órát tart nekünk. Az orvosok segítő készségé­nek nagyon örülünk és tisz­teljük bennük nagy gyakor­latukat, okosságukat. — És becsüljük bennük azt, hoigy nem tankönyvízű az előadásuk. Merészen me­rítenek a gyakorlati munká­ból, tapasztalaitokból, mai eredm é nyeifebő!. Kedves és örömteli dolog, hogy ilyen őszintén, tárgyi­lagosan és kritikusan véle­ményeznek mindent. — Milyen tárgyaik vannak? Kórusban zúgják: ápolás­tan, gyógyszertan, belgyógyá­szait, sebészet, betegélelmezés, anatómia... — Újságolvasás, irodalom? — Gyönyörű, gazdag a kór­házi könyvtár. Onnét veszünk ki könyveket. És minden nap meghallgatjuk a napi jelszót. A napi sajtó legfontosabb, legaktuálisabb cikkét ismer­teti egyikünk. És összefoglal­ja röviden a legfontosabb na­pi bel- és külpolitikai ese­ményeket. — Szórakozásra van ide­jük? — Ma megyünk az Édes Annára, hétfőn színházba a Regényesek-re. Szöktünk mi magunk is táncölgatni... volt már teaestünk. — És a fiúk ki vannak zárva innét? — Nem —■ pironkodnak egyszerre. — Bejöhetnek, van szép társalgónk, ott fogad­juk a vendégeiket. Aztán invitálnak a szobá­jukba. Szép .mintás térítők az ágyon, függöny az abla­kon, a legtöbb szobában vi­rág. Egyszóval: szép a szo­bájuk. Elcsípjük még az órára sie­tő Helyei Katalin tanárnőt. — Meg vannak elégedve a. lányokkal? Hadd halljunk már egv kis hivatalos véle­ményt is erről az iskoláról. — Nagyon, nagyon — vágja rá gondolkodás nélkül. A legtöbb telve van hivatás- tudattal, ambícióval a pálya- iránti szeretettel, ügy érzem, iól választottuk ki az isko­la tanulóit a sok-sok jelent­kező közül. — Fejlődés van az iskola kezdete óta? — Kimondhatatlan nagy. Máris megtanultak a bete­gekkel bánni, intelligenciával forgolódni az emberek között, Sokat javult modoruk is... Egyszóval és végezetül: szakképzett, művelt, szolgálat- kész ápolónőket kapunk majd. Hála ennek az iskolának. Ujlaky Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents