Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)

1958-11-26 / 93. szám

1658. november 26. NÖ6RADI NIF0IIA6 Több mint másfélszeresére emelik a mezőgazdasági termelést Nyugodt hét — nyugtalanító kérdésekkel Az elmúlt héten viszonyla­gos szélcsend uralkodott a nemzetközi politikában. Ter­mészetesen ezek a napok sem szűkölködtek eseményekben — Szudánban váratlan állam­csíny történt. A világ külön­böző pontjain jelentős tárgya­lások folytak, de a közvéle­mény figyelme elsősorban mégsem ezekre irányult, in­kább a közelmúlt nagy hord­erejű bejelentéseinek követ­kezményeit találgatta és ép­pen ezért feszült várakozás­sal tekint az elkövetkezendő hetek elé, amelyek eseményei minden bizonnyal döntően be­folyásolják majd a világpoli­tika alakulását. A kommunizmus távlata Az SZKP téziseinek közzé­tétele néhány nappal ezelőtt a szó szoros értelmében lázba hozta az egész világot. Vala­mennyi ország haladó sajtója, sőt a reakciós lapok is első oldalaikon, sokhasábos cí­mekkel közölték a tézisek legfontosabb részeit. Mi az oka annak, hogy még a Szov­jetunió ellenségei is ilyen nagy figyelmet szentelnek a szovjet hétéves terv irányszá­mainak? Egyszerű a magya­rázat. A Szovjetunió ipari termelése ma hatszorosa a francia ipar termelésének és kétszerese az angolnak. Pedig 1913-ban a francia ipar két és félszer, az angol ipar négy és félszer annyit termelt, mint a cári Oroszország. A most közzétett tézisek szerint a Szovjetunió 1970-ig eléri a legfejlettebb kapitalista orszá­got, az Amerikai Egyesült Államokat az egy főre eső termelés színvonalában, a szo­cialista tábor valamennyi or­szágának termelése pedig már 1965-ben a világ ipari terme­lésének több mint felét fogja kitenni. A hétéves terv értel­mében a szovjet embereknek lesz a világon legrövidebb munkahetük, mintegy 40 szá­zalékkal fog növekedni reál­bérük, a kis fizetések meg­kétszereződnek és a nyugdíjak ismét emelkedni fognak. A terv alkotásai lehetővé teszi!:, hogy a szovjet emberek to­vábbi 15 esztendő folyamán megteremtsék a kommuniz­Nyugodt hét — nyugtalanító kérdésekkel. Ezzel a mondat­tal jellemezhetnénk talán legkifejezőbben a jelenlegi helyzetet, bár a meghatározás nem egészen pontos, hiszen a látszólagos nyugalom itt-ott* élénk zűrzavart takar és a nyugtalanság másképpen, más miatt jelentkezik a dolgozó tömegek vagy a háborúval zsaroló imperialista vezetők körében. Nézzük meg röviden ezeket a kérdéseket és pró­báljuk meghatározni, melyik kérdés, kit nyugtalanít, mert ennek megértése döntő az általános politikai helyzet megértéséhez. musba való átmenet befejezé­sének feltételeit. A Szovjetunió megnöveke­dett tekintélyére jellemző, hogy még a kifejezetten szov­jetellenes burzsoá lapok sem merészelnek ma már kétséget kelteni e tervek iránt és ha fanyalogva is, ha fogcsikor­gatva is, de kénytelenek be­ismerni a szocialista társa­dalmi rendszer újabb hatal­mas győzelmét. Ez az, ami nyugtalanítja őket és joggal nyugtalanítja. Nemcsak e la­pok szerkesztőit, hanem még- inkább e lapok gazdáit, a nemzetközi nagytőkét nyugta­lanítja, mert a Szovjetunió­nak és a szocialista országok népeinek gazdasági fellendü­lése, életszínvonalának emel­kedése további, most még szinte felmérhetetlen kiha­tással lesz a világ fejlődésére, elsősorban az ázsiai és afri­kai országokra, amelyek kö­zül ma már számosán a Szovjetunióban látják hatal­mas barátjukat és védelmező­jüket és amelyekre nagy von­zó erőt gyakorol a szovjet példa. Minden okuk megvan az imperialistáknak a nyug­talanságra. Hiszen a szocia­lista rendszernek ez az újabb győzelme rendkívül megszi­lárdítja a szocialista tábor hatalmát és ezáltal a világ­béke megőrzésének esélyeit is. Ezt a tényt nem szabad figyelmenkívül hagynunk a világpolitika mai helyzetének elemzésénél. A Szovjetunió mezőgazda­sága, a kormány helyes po- Mttikája nyomán egyre fej­lődik, erősödik. Az 1959— 1965. évi hétéves tervének ellenőrző számait nézegetve, arra a meggyőződésre jutha­tunk: a szocialista mezőgaz­daság ebben az időszakban olyan nagyarányú fejlődésen megy keresztül, hogy termés­hozamával jóval magamögött hagyja az Egyesült Államok jelenlegi mezőgazdasági ered­ményeit. Hruscsov elvtárs kongresz- szusi előadói téziseiben el­mondotta, -hogy a mezőgazda- sági termelés növelése azért fontos, hogy a lakosság igé­nyét kielégíthessék a legfon­tosabb élelmiszerekből, s így lényegesen növekedni fog a mezőgazdaság nyersanyag- készlete is. Ez a program természetesen maga után vonja majd a Szovjetunióban meglévő két szocialista tu­lajdonforma, a kolhoz és az össz-népi tulajdon egymás­hoz való közeledését is ily- módon tökéletesebbé válnak a szocialista termelési viszo­nyok. Ez azt jelenti: tovább FEJLŐDIK A KOLHOZ­RENDSZER, növekszik a vagyonúik, szé­lesítik termelési ikapcsolatad- kat olyan formán, hogy kö­zös mezőgazdasági feldolgo­zó üzemet vagy esetleg vil­lanytelepet, iskolát építenek ipari vagy mezőgazdasági vál­lalatokkal A kolhozok fo­kozatosan azon a helyes úton haladnak, amikor is a tagság, szükségleteinek kielégítését a háztáji gazdaság helyett, a közös gazdaságban találja meg. Szocialista mintagazda­ságként fejlődnek tovább a szovhozok is a Szovjetunió­ban. A tervidőszakban ter­melésük jelentősen növekszik, még a termelés költségeit fokozatosan csökkentik. Az 1959—1965. évi népgaz- gaság fejlesztési terv a sze­mestermények termelését 10 —11 milliárd púdra irányozza elő. Jelentős mennyiségben emeli a főbb ipari növények termését is. Magvasgyapot­ból például 35—45 százalék­kal, cukorrépából jelenlegi termelés 1,8—2 szeresére eme­lik. 1965-ig az 1957. évi 88 millió tonnával szemben majdnem kétszeresére emel­kedik a burgonyatermés is. A zöldségfélék termelését úgy II. rész. ■ s­Odessa fiatal város. Helyén és a tengerpart más részein orosz, ukrán és más szláv települések voltak. Ezeket a XV. században a törökök fog­lalták el. Csak 1789-ben fog­lalta vissza De Ribas és Szu- vorov parancsnoksága alatt Usakov admirális vezetésével ez orosz katonaság. 1794-ben a Hadzsi bej török erőd he­lyén II. Katalin cárnő pa­rancsára De Ribas alapította. A város építésével egyidejű­leg Szuvorov irányításával megkezdék a katonai és ke­reskedelmi kikötők, valamint több hajójavító műhely épí­tését is. A felépült város nem .élhe­tett sokáig békében, 1854. áprilisában az angol-francia hajóhad megtámadta. Nagy károkat szenvedett Odessa. Védői azonban elsüllyesztet­ték a Tigris nevű angol fre­gattot, melynek a felszínre kiemelt 40 mázsás ágyúja ma történelmi emlékként áll a tengerparti körúton. Odessa történetében volt azonban jelentősebb esemény is. 1905 júniusában felkelés tört ki a Fekete-tengeri flot­tában, a Potjomkin nevű páncélos-hajón. Miután a hajó fellázadt, matrózai végeztek leggyűlöltebb tisztjeikkel, a páncélost az odessai kikötőbe vitték. A Potjomkin ellen kirendelt cári hadihajók meg­tagadták a tüzet. Odessában szabja meg a terv, hogy az­zal teljesen kitudják elégí­teni a lakosság szükségletét. Jelentős mennyiséggel növek­szik a gyümölcs- és szőlő­termés is. Nagyarányú fejlődéssel kell számolni az állattenyésztés­ben is. Az 1958. évi ter­meléshez képest 1965-ig hús­ból kétszeresére emelkedik a termelés, tejből 1,7—1,8-szo- ro&ára, tojásból pedig az 1958-as esztendőben elért mennyiségnek több mint a másfélszeresét kell elérni, a hétéves terv végére. A me­zőgazdaság össztermelése pe­dig 1965jben 1,7-szeresen szárnyalja túl az 1958. esz­tendeit. A LEGFONTOSABB MEZÖGAZDASÄGI TERMÉKEKBŐL / a Szovjetunió 1965-ig túlszár­nyalja az Egyesült Államok­ban jelenleg meglévő 100 hektárra eső termelést. Hogy csak a legfontosabbat említ­sük, a szemes terményeknél 40—80 mázsával termelnek többet mint amennyit jelen­leg 100 hektáron termelnek az Egyesült Államokban. De hasonló lesz a helyzet bur­gonyával, cukorral, hússal, tejjel, gyapjúval is, amely mind-mind túlszárnyalja majd az Egyesült Államok je­lenlegi termelését. Mindez azért válik lehetővé, mert ebben az időszakban tovább növekszik a növénytermelés. Ennek alapjai megvannak, hiszen a szovjet mezőgazda­ságot a legkorszerűbb gépek­kel, felszereléseikkel látták el, magasszínvonalú szak­embereikkel dolgoznak. Meg­felelő vetőmag és műtrágya áll a mezőgazdaság rendel­kezésére így lehetővé vált, hogy növeljék valamennyi mezőgazdasági növény ter­méshozamát. Elsősorban áll ez a szemestermónyek ter­melésének növelésére. Ezek mellett növelni kell az ipari növényék terméshozamát, a burgonya és zöldségfélék ter­melését. Ennek megfelelően az ellenőrző számok előírják, hogy 1965-ig 31 millió ton­nára kell növelni a műtrágya szállítást, az idei 10,3 millió tonnával szemben. ekkor általános munkás­sztrájk volt. A nép a később Potjomkinról elnevezett lép­csőről üdvözölte a beérkező fellázadt hajót. Csak a kive­zényelt cári rendőrség gyil­kos tüze oszlatta szét a mat­rózokat éltető tömeget. A lá­zadás is vereséggel végződött, mert a flotta többi hajója nem követte a páncélost, amely élelem és szén hiányá­ban román vizeken megadta magát az ottani hatóságok­nak. A cári kormány kezére került matrózok egy részét kivégezték, a többit kényszer- munkára ítélték. Szinte megelevenedett a múlt, amikor a 192 fokú szé­les Potjomkin lépcsőt róttam. Mennyi munkásvér folyhatott rajta a forradalmi megmoz­dulás éltetéséért, melynek Lenin elvtárs rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított. A lépcső Odessa egyik büszke­sége, mely 1837—41 között Boffo mester tervei szerint készült. Ha a Tengerparti kőr­útról a tenger felé fordulva nézzük, párhuzamosnak tű­nik, mert a felső része 12, az alsó pedig 23 méter széles. A lépcső Tengerparti körút felé eső végén áll Emánuel Richelieunak, az 1803-tól 14-ig hatalmon lévő kormány­zónak a szobra. A francia forradalom elől ide mene­kült herceg emlékművét 1826- ban a nép emelte. Innen folytassuk utunkat! Odessában igen kellemes a Hatalmas feladatok várnak a hétéves terv során a Szov­jetunió állattenyésztésére is. Fő feladatként itt a hús, tej, tojás és gyapjú-termelés nö­velését jelölték meg. A hús­termelést több mint 1 millió 100 ezer tonnára, a tejter­melést 5,9—6,6 millió tonná­ra, a gyapjútermelést pedig 33 ezer tonnára kell emelni a tervidőszak végére. Emel­lett teirimáiszetesen lényege­sen gyarapítani kell a jószág és baromfiállományt. A szarvasmarha-állomány pél­dául ez idő alatt az 1952— 1958. évihez képest 3,2 szere­sére emelkedik. Ezen belül megkétszereződik a tehén­állomány. A tervezet jelentős súlyt helyez a tenyészállat- nevelésre, a takarmányterme- lésben meglévő elmaradás megszüntetésére, különösen a kukorica-termelés növelésére. A terméshozamok emelke­désével megnő a mezőgazda- sági termékek begyűjtése is. Szemesterményeikből például nem sokkal többet kell 'be­gyűjteni mint az idén és ez biztosítja az állam gabona­szükségletét. Hogy ezek a tervek valóra váljanak, a szovjet mezőgaz­daság teljesítse a tervben megszabott feladatokat, ki kell SZÉLESÍTENI A TERMELÉS GÉPESÍTÉSÉT, villamosítását, azt, hogy a szovhozokat, kolhozokat kor­szerű gépekkel lássák el a továbbiakban is. A tervidő­szak alatt például több mint egymillió traktort, 400 ezer gabonakombájnt és jelentős mennyiségű egyéb gépeket, berendezéseket kap a mező- gazdaság. Hétév alatt például alapjában véve ’befejezik va­lamennyi kolhoz villamosí­tását. A nagyarányú villa­mosításra jellemző, hogy a hétév alatt megnégyszerező­dik a mezőgazdaság áram­fogyasztása. Hatalmas feladatok meg­valósítására vállalkozik újra a szovjet nép. De tudják, csak így csökkenthetik a me­zőgazdasági termékek árát, így valósul meg a Szovjetunió népeinek egyre nagyabb jó­léte. reggel. A bársonyos tengeri levegőt nem szennyezi be az utca pora. Amerre csak jár­tam, mindenütt portalanított utak, példás tisztaság és rend volt. (Bizony Budapes­tünk szégyent vallana, ha ezt látná...) Már hajnalban öntözőautók és fehérkötényes asszonyok szabályszerűen fel­mossák a széles; egyenes, aszfalttal és diabázzal bur­kolt fásított sugárútjait. A város már kora reggel talpon van. Élénk a forgalom. A nap minden szakában höm­pölyög útjain a nép. Troli­buszok, villamosok, autóbu­szok, gépkocsik szakadatlan sorában nehéz átjutni az út­test másik oldalára. Szovjet­unióban ugyanis az úttesten bárhol át lehet haladni és ezért a gépkocsik a város te­rületén lassan haladnak. A munkába sietők reggel fürtökben lógnak a villamo­son, de még a trolibuszok há­tulján is. Jelentős részüket a kikötő nyeli el. Ez a város vezető vállalata. Az igen élénk kikötőben gépek köny- nyítik az ember munkáját. A be- és kirakodás hatalmas portál- és toronydarukkal, automatikus rakodógépekkel és akkumulátoros kocsikkal történik. Itt rakodnak ki vagy át többek között az angol, argentin, belga, fran­cia, görög, indiai, olasz és az Egyesült Arab Köztársaság­ból való hajók. Innen szál­lítják a dél-ukrajnai búzát Grúziába, Indiába, az Egyesült Arab Köztársaságba és más országokba. Ide érkezik Uk­rajna számára a szén és kő­olaj szállítmány. Itt rakják ki a teát, citromot, narancsot és a fügét is. De sorolhatnám hosszú sorokon keresztül, hogy mit honnan és hová szállíta­nak erről a hatalmas terüle­ten fekvő kikötőből, ahol vonatok tolatnak, hatalmas árúhegyek emelkednek, hűtő- és tankhajók sorakoznak. Az utóbbiak még 10 ezer tonna fotyékony árút is képesek el­szállítani. De itt horgonyoz a halász-flottila is, amely ősz­szel indul és májusban tér vissza hatalmas bálna zsák­mányával az Antarktiszról. Első pillanatban olyan volt ez a kikötő, mint daruk, uszá­lyok, vagonok, raktárak és hajók kaotikus halmaza. De nem! Ebben a mozgalmas életben, ahol több külföldi személyhajó is megfordul, ha­tározott ritmus tapasztalható. Még éjjel sem szakad meg a munka, mert itt van a Szov­jetunió gazdasági vérkeringé­sének egyik ütőere. A város külső kerületeiben sűrű füstfelhők úsznak. Odessa hatalmas gyárváros! Ipari termékeit messze földön is­merik. Fejlett malom-, cukor-, konzerv-, olaj-, szesz-, élelmi­szer-, cipő-, ruha-, kémiai-, agyag- és bútoripara. Híresek az itt gyártott hűtőberendezé­sek, mozigépek, esztergapa­dok, önműködő gépek, bánya­berendezések, stb... A világ­háborúban teljesen megbéní­tott iparát szinte a semmiből kellett életre kelteni, mert a németek 2900 gyárát és üze­mét a kikötővel együtt tönk­retetették. (Folytatjuk.) Dr. Gajzágó Aladár Mi történik Berlinben? Ma már nyilvánvaló tény, hogy az amerikai imperialis­ták a NATO keretében a nyugat-német revansistáknak szánták egy esetleges európai háborúban a „rohamcsapat" szerepét. Nyugat-Németország egyre inkább fasiszta típusú rendőrállammá alakul át, hi­szen 1951. óta több, mint 20* demokratikus és haladó jel­legű szervezetet, egyesületet tiltottak be. Ugyanakkor meg­rögzött nácik, hitlerista há­borús bűnösök kerülnek ma­gasabb funkciókba és ők he­lyezkednek el a ma már két­százezer embert meghaladó ég az amerikaiak jóvoltából tö­megpusztító fegyverekkel • is rendelkező nyugatnémet had­sereg parancsnoki tisztségei­ben. Ezekből a tényekből szár­mazó súlyos veszélyt nem le­het és nem szabad lebecsülni, ez a veszély joggal nyugtala­nítja a világ békeszerető köz­véleményét. A bonni vezetők és gazdáik bűnös tervében Nyugat-Berlin különösen fon­tos helyet foglal el, előretolt hídfőként használják fel ezt a város részt a Német De­mokratikus Köztársaság és az összes szocialista állam ellen irányuló agresszív terveik előkészítésében. Nem keve­sebb, mint 62 imperialista kémügynökség működik ma Nvugat-Berlinben és a szocia­lista államok ellen irányul» felforgató tevékenység jelen­tős részét itt agyalják ki. Milyen jogi alapon tartóz­kodnak az imperialista hatal­mak Berlinben? Az 1945. jú­niusában aláírt megszállási jegyzőkönyv, amelyet aztán * potsdami szerződés is jóvá­hagyott, leszögezte: Berlin te­rülete az akkor létrehozott kelet-németországi (szovjet) övezetbe tartozik. Ennek le- rögzítése mellett kimondja még a jegyzőkönyv, hogy a várost négyhatalmi igazgatás alá helyezik, amelynek azon­ban egységesen kell működ­nie. Az alapvető kötelezettség, amely a megszálló hatalmak­ra hárul, az volt, hogy gyöke­resen ki kell irtaniuk egész Németországban a fasizmust és a militarizmust és az egész országra kiható demokratizá­lás alapján kell kidolgozniok a német egység helyreállítását. A nyugati hatalmak az ’egyezmény alapvető megálla- ; pításait azóta sorozatosan ; megsértették, hiszen a demili- ! tarizálás helyett militarizál- | ták Nyugat-Németországot és ; így már évekkel ezelőtt ma- ; gukat fosztották meg nyugat- ! berlini tartózkodásuk jogi és I politikai alapjától. Hruscsov ! éppen ezért emelte fel szavát ; a nyugati mesterkedések el- | len, javasolva, hogy a potsda- ! mi szerződést aláíró hatalmak ! szüntessék meg a berlini meg- ! szállási rendszer maradvá­nyait, és kijelentette, hogy a ! Szovjetunió a maga részéről !a berlini megszállási funkcióit ! átadja az NDK-nak. j Hihetetlenül felbolydult erre a nyugati diplomácia és a szovjet kezdeményezés Dul­lest arra a kijelentésre kész­tette, hogy bármilyen áron, még nukleáris fegyverek be­vetésével is készek megtartani ezt a NATO őrállomást. A fenyegető hang persze nem másíthatja meg a Szovjetunió- Inak azt az elhatározását, hogy további olyan lépéseket te­gyen Berlinben, amelyek az európai béke erősítését szol­gálják. A szovjet lépést a ! világ haladó erőinek közvé- ! leménye rokonszenvvel fo­gadta, hiszen ez nagy mérték- ;ben elősegítheti a nyugati ha- ! talmak reálisabb német poli­tikájának kialakítását Európa ' egyik legveszélyesebb és leg- | égetőbb problémájának meg- ; oldását minden csűrés-csava- ! rás ellenére nyugatnak előbb- I utóbb tudomásul kell vennie, |hogy a Német Demokratikus j Köztársaság létezik és a de­mokratikus német állam köz- I reműködése nélkül nem old­ható meg a két Németország egyesítése. Felejthetetlen utazás — Képek Odessábói, Krimből és a Kaukázusból — A történelmi Potjomkin lépcső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents