Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)

1958-11-15 / 90. szám

2 NOSRADI N1PÜJ8AS 1958. november 15. Képviselőjelölljeiek KRIZSANYIK JANOSNÉ országgyűlési képviselőjelölt, a pásztói Szabadság Termelőszö­vetkezet elnöke. 1904-ben szüle­tett, szülei gazdasági cselédek voltak. 21 éves korában cseléd­emberhez ment feleségül, s öt gyermek szülő anyja. A felsza­badulás hozta meg számára is a boldogabb életet. 1950-ben már a Szabadság Termelőszövetke­zet párttitkára lett, s 1958 ja­nuárjától pedig a tsz elnöke. 1950 óta vesz részt az állam- igazgatásban: tagja a megyei tanácsnak, 1954-ben a megyei tanács végrehajtó bizottságába választották. il SCHUCHMANN ZOLTÁN országgyűlési képviselőjelölt. 1908-ban Balassagyarmaton szü­letett. Édesapja asztalos kisipa­ros. Fiatal korában Budapestre, az Iparművészeti Főiskolára ke­rült, s annak elvégzése után mint iparművész dolgozott. Hét esztendeje került a Balassa­gyarmati Ipari Iskolába mint ta­nár, jelenleg az intézet igazga­tója. 1945-től szervezett dolgozó, pártonkívüli. ötiHíink, húqij k&ztUkk keni lünk egymás húz Tanácsi dolgozók a bányákban A bányászszakszervezet trösztbizottsága baráti láto­gatásra hívta meg a közal­kalmazottak szakszervezetén belül a tanácsi dolgozókat. A látogatásra hétfőn délelőtt került sor a kisterenyei bá­nyaüzemben. Ott voltak a vendégek között a megyei tanács, a salgótarjáni városi tanács, a pásztói, szécsényi és balassagyarmati tanácsok dolgozói. A vendégek három csoportban látogatták meg a bányász dolgozókat a csiga­kúti és tekevölgyi lejtaknák- ban. A bányász dolgozók öröm­mel fogadták a látogatókat. Sőt nem volt ritka az olyan eset, mint ami a tekevölgyi bányában a 41-es csapaton történt. Az ott dolgozó egyik bányász arra kért választ, hogy hol kell neki szavazni, i mivel lakhelye Egercsehiben van. Mondani sem kell, a dolgozót felvilágosították, s örömmel mondta: De jó, hogy eljöttek, nem. kell problé­mámmal munka után külön a tanácsra menni” Ez a köl­csönös segítségadás jellemezte a többi csapatok látogatását is. A tanácsi dolgozók a vá­lasztással, közigazgatással kap­csolatosan adtak hasznos ta­nácsokat, míg a bányász dol­gozók munkájukról, életük­ről beszéltek. Bizony nehéz volt elválni, s nem egy mun­kahelyen 15—20 percig is eltartott a beszélgetés. A bányalátogatás után az üzem klubhelyiségében is­mét találkoztak a bányász elvtársak a vendégekkel. Kö­tetlenül indult meg a be­szélgetés, amelynek révén erősödött a kapcsolat a bá­nyász dolgozók és a tanácsi dolgozók között. Sokan el­mondták: erre a találkozóra már korábban is szükség lett volna, ám nem ez lesz az utolsó. A következő látoga­táson a bányász elvtársak vesznek részt eleget téve a tanácsi dolgozók meghívásá­nak. Nehéz volt a búcsú a vendégeknek és vendéglá­tóknak egyaránt, s búcsúzás közben sokan elmondták, örülünk, hogy találkoztunk, s megismerhettük a tanácsi dolgozók munkáját, s köze­lebb kerültünk hozzájuk. Nőgrád megye egészségügyi helyzetéről Fontos közérdekű problé­mát a megye egészségügyi helyzetének alakulását vizs­gálta meg az elmúlt hetek­ben a párt megyei végrehaj­tóbizottsága. Egészségügyi helyzetünk hiányosságai viszanyúinak az 1945. előtti évekre minden téren. A felszabadulás előtt csupán 4 kórháza volt me­gyénknek — Balassagyarma­ton, Pásztón és Salgótarján­ban a bányai és acélgyári — alig több mint 1000 ággyal. Kevés volt az orvosok száma is, mivel a megyében 94 be­töltetlen orvosi állás volt. A felszabadulás után tehát a szocialista rend egy elhanya­golt egészségüggyel rendelke­ző területet kapott örökségül Nógrád megyében is. A feladat tehát kettős volt. Behozni a lemaradást és lépést tartani az élet egyébként gyors fej­lődésével. A 13. év, amelyet felsza­badulásunk óta megtettünk az egészségügy területén is KOMOLY VÁLTOZÁST HOZOTT. Fejlődtek az egészségügyi intézményeink. Átépítették Salgótarjánban a Megyei Kórházat. Sokat javult a gyermek- és nőgyógyászat. Korszerűsödött á pásztói és a balassagyarmati kórház is. A megyében a 13. év során új orvosi rendelők is léte­sültek, számszerűit 14. A kórházi ágyak száma 369-el növekedett és jelenleg 1410-et számlál. Megnőtt az orvosok száma is, mivel a megyében jelenleg 202 orvosi állás van. Igaz, az állások közül 30 nincs jelenleg betöltve. A javuló egészségvédelmet bi­zonyítja az is, hogy amíg a felszabadulás előtt a megye lakosai közül mindössze 15 ezer volt a biztosított dolgo­zók száma, addig ez a szám ma kb. 49-50 ezer, ami több mint háromszoros növekedést jelent. Ez a hatalmas ará­nyú növekedés, ami kétség­telen igen pozitív mégis a kórházak és általában az egészségvédelem terén úgy jelentkezik, hogy a szükség­letek kielégítése elmarad a jelenkori követelmények mö­gött. Ezek azonban jelenleg a gyors fejlődés és nem utolsó sorban a múlt öröksé­gének velejárói. Annak elle­nére, hogy helyzetünk nem kielégítő mégis azt kell mon­danunk, jobb mint egyik másik tőkésország helyzete. Amíg Franciaországban 10 ezer lakosra 9 orvos jut, Svédországban 7.5, addig megyénkben 10. Ugyanígy áll a helyzetünk a kórházi férőhelyeket illetően. Amíg pl. Japánban, 33 betegágy jut 10 ezer lakosra. vagy Hollandiában 50, addig me­gyénkben 61. (Igaz ebben benne vannak a megyében lévő országos jelentőségű intézmé­nyek férőhelyei is). Ezek a számok is azt bizonyítják, hogy előrehaladásunk nem lebecsülésre méltó még ak­kor sem, ha jelenleg a teljes szükségleteket még nem tud­juk, maradék nélkül kielégí­teni. Megyénk legfőbb egészség- ügyi problémája jelenleg még az, hogy az egészség- ügyi intézményekben, kórhá­zakban, rendelőintézetekben is TB. gondozó intézetekben igen nagy a szúíoltság. A kórházakban egy beteg gyó­gyítása pú. (belgyógyászati, vagy a sebészeten kevés idő jut. Hasonló a helyzet a ren­delő intézetekben, itt 1958. év III. negyedévében 47 679 beteget fogadtak. A rendelő intézetek zsúfoltságát fokoz­za az is, hogy ebben az épü­letben van elhelyezve 2 kör­zeti rendelő. Joggal emelnek panaszt a 'betegek és orvo­sok a TB. gondozó intézet zsúfoltsága ellen is. Egészségügyi intézménye­inknek ez a helyzete és a beteg dolgozók helyzete meg­oldást kíván. Ezt a súlyos helyzetet ismerik a párt helyi szervei, ismeri a ta­nács is és a probléma meg­oldásán dolgoznak. Tudjuk a betegeknek gyógyulására intézkedésekre van szüksé­gük. Éppen ezért a folyamat­ban lévő intézkedésekről is szólni kell. Már évekkel eze­lőtt megállapítást nyert, hogy a megye egészségügyi helyzetét alapvetően és vég­érvényesen csak nagy befo­gadó képességű intézmények­kel kell megoldani, vagyis új megyei kórházat kell építeni Salgótarjánban. A megyei párt- bizottság és a megyei tanács vezetői ennek érdekében ké­réssel fordultak a kormány­hoz, ahol megértésre talál­tak. A megyei kórház meg­építése helyet kapott a 3 éves terviben. A KÓRHÁZ TERVÉN MÄR DOLGOZNAK a tervezők és 1959. év II. felében az új 525 ágyas me­gyei kórház építése megkez­dődik és évről évre fokozott ütemben fog haladni. A me­gyében folyó építkezések között a helyi vezető szer­vek ezt tekintik a legfonto­sabbnak. Az új kórházra 54 millió forintot irányzott elő álla­munk és ebből a hatalmas összegből a volt laktanya he­lyén, az ott lévő épületek felhasználásával és új mo­dem épületek megépítésével az igényeket teljesen kielé­gítő módon kórházat tudunk létesíteni. 1962-re a kórház megépítésével lényegében és alapvetően megoldott lesz i A MEGYE EGÉSZSÉGÜGYI HELYZETE Az említett 525 ágyas kór­házon kívül más egészség­ügyi létesítmények is épül­nek, az elkövetkező évek,ben a megye területén. Eddig je­lentős egészségügyi intézmé­nyünk az új nógrádgárdonyi 80 ágyas tüdőbeteg gyógyin­tézet már átadás előtt áll. A Majláth grófok volt kastélyá­ban gyönyörű gyógyintézet létesült, és ebben az intézet­ben és az azt körülvevő 15 holdas parkban nyernek majd gyógyulást a tüdőbetegek. Bercelen szülőotthon létesül. A megyében több orvosi ren­delő és gyógyszertár épül a hároméves terv során. Nóg­rád megye még soha nem kapott ily nagyarányú egész­ségügyi és szociális beruhá­zást, mint az elkövetkezendő néhány év alatt. 1962-re a megye kórházi ágyainak szá­ma kb. 2100 lesz. Ez az ágy mennyiség egészségügyi szak­emberek véleménye szerint is, teljesen kielégíti a beteg- ellátásit, a korszerű gyógyító munka követelményeit a me­gyében. A mennyiségi növe­kedés lehetőséget teremt a munka minőségi javítására is. Az említett intézmények zsúfoltságának csökkentése érdekében a megyei Párt VB. kéri a Salgótarjáni Vá­rosi Tanácsot, hogy a rende­lő intézetből megfelelő helyi­ségek biztosításával ki kell telepíteni az ott lévő körzeti rendelőket. Biztosítani kell, átszervezéssel, hogy az egész­ségház épületét teljes egészé­ben a megyei és járási TB. gondozó intézet kapja meg. E feladatok megoldása is a dolgozók jobb egészségügyi ellátását fogja szolgálni. A dolgozók egészségvédelmében és egészségügyi ellátottságá­ban igen fontos szerepe van az orvosoknak és egészség- ügyi dolgozóknak. BODI JANOSNÉ országgyűlési " képviselőjelölt. 1914-ben Nógrádszaltálban szü­letett, paraszt család gyermeke. 1945 előtt mint summás kereste kenyerét. 1945-töl párttag, s 1948- tól vesz részt az államigaz­gatásban. 1949-ben munkássá­gáért a Szocialista Munkáért Érdemérem IV. fokozatát kapta meg. Még ebben az évben, 1949- ben tagja lett a parlament­nek, s egy évtizede, hogy or­szággyűlési képviselő. 1957-től a Hazafias Népfront szécsényi já­rás titkára, s mint asszony is tagja a munkásőrségnek. Jelen­leg is képviselőjelölt. I. Üj város van születőben a régi maconkai szántóföldön, épületek sokasága ott, ahol még kilenc évvel ezelőtt krumpli és kukorica termett. S ez a születő város már az itt lakók otthona, büszkesége. S még nem fejeződött be az építkezés, de az itteniek már becézve, Nagybátony Bánya­városnak nevezik. Ha a régi Bátony falu történetét írnám le, figyelembevéve, hogy az első feljegyzés 1190-ből ma­radt fenn, az akkori Bachon- ról néhány oldal elegendő lenne a történet leírásához. Még csak 10 éve, hogy meg­jelentek az építők a szántó­földön, hogy kitűzzék az épülő kockaházak, valamint a 104-es munkásszálló alap­jait, ám ha az azóta eltelt idő történetét írnám le, ke­vés lenne néhány lap. A város születésének kö­rülményeit az itt folyó bá­nyászkodás teremtette meg. Bár a bányászat vándorszak­ma, s egy-egy lefejtett bá­nyatérség után új helyre köl­töznek — a város tervezésé­nél, azonban ilyen probléma nem merült fel. Az is igaz, hogy lakói nem egy akna dolgozói, hanem Kányás, Ti- ribes, Nagybátony, Szorospa­tak és a helyi szolgáltató vállalatok dolgozóiból tevőd­nek össze. Az első lakók, akik ma a legöregebbeknek számítanak, 1949-ben költöztek be az ak­kor felépült A-B-C-D kocka épületekbe, ahol egyenként 12—12 család talált otthonra. Hatvani bácsinak, az idős bányásznak könny szaladt a szemébe a lakásban lévő par­kett, fürdőszoba és közműve­sítés láttán. Ez nem is csoda, hiszen eddig csak barak, vagy régi omladozó telepi lakás jutott neki osztályré­szül. De nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is boldo­gan vették birtokukba az új otthont. S benépesült a már elké­szült 104 személyes legény­szálló is, amely rövid idő alatt kicsinek bizonyult. S jöttek a fiatalok is. 1949 őszén kez­dődött meg a vájáriskolá­ban a vájárképzés. Még nem volt kész, csak a terve volt meg a már felépült otthon­nak és iskolának, de mire az első csoport végzett, már állott az új intézet iskolája és tanuló-otthona. Azóta is évről-évre új fiatalok jönnek, de már nem mennek el, ha­nem itt letelepednek, csalá­dot alapítva. Ilyen lakója a városnak a vájártanulóból lett Galamb Elemér, aki ma mérnökség-vezető. De ilye­nek a Besenyei Gézák és Vályi Józsefek. Megtalálni a lakók között Szabó János Il-őt is, akik Szabolcsból, vagy Biharból jövet találtak itt otthonra. A Szabó család két gyermeke már csak hír­ből ismeri Szabolcsot, ők már született bányavárosiak. A város olyan, mint egy növekvő óriás. Állandóan terjeszkedik, bővül. Ma, 9 évvel az első cölöpök leve­rése óta, 953 különféle be­osztású lakásban 3700 ember lakik és hozzászámolva a vájáriskolát és a munkás- szállókat, a lakosság száma meghaladja a 4 ezret. A Nagy Okótberi Szocialista Forrada­lom 41. évfordulójának tisz­teletére a Hazafias Népfront helyi szervezete kedves meg­lepetéssel köszöntötte a város lakóit. Kiállítást rendeztek 1 VWVWVVW^WűWWVWVWVWVVWlAáA-WWWWlA/ a bányaváros 9 évéről, ame­lyet képek sokaságával illusz­tráltak. S hogy növekedik a város, mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy még 1951- ben csak egy fűszerüzlet volt, az is lakásban elhe­lyezve, ma 12 üzlet, köztük illatszer, tej- és tejtermék bolt áll a vásárlók szolgá­latában. Sőt ezek száma ha­marosan újabbal gyarapodik, most van átadás alatt a tex­til és keravill bolt. Korszerűen felszerelt nyolc tantermes, négy előadás és egy tornatermes általános iskolában tanulnak a bányász­szülők gyermekei. Az első tanév az 1953/54-es volt. Ebben az évben 373 tanuló végezte el az iskolát, míg az idei tanévben a végzett tanulók száma eléri a 600-at. De nemcsak a gyerekek, ha­nem a szülők is beültek az iskolapadba. Már eddig 150 vájár szerezte meg az esti tagozaton a technikusi okle­velet. S hogy város-e? Akárcsak Pesten, kékre festett helyi­járat közlekedik a város és a környező települések között. Az épületek között már ké­szülnek a járdák, folynak az útépítési munkák. S talán jövőre eltűnik a lekicsinylő jelző, nem sárosvárosnak be­cézik többé. Az igaz, hogy ez a név nem alaptalanul született. Persze az utakon kívül a városban még sok egyéb probléma van, de ezek lassan, fokozatosan szűnnek meg. De erről majd lapunk kö­vetkező számában. HORTOBÁGYI ANDRÁS Ismért probléma, hogy Nógrád megyében mindig or­vos hiány volt. Ma is betöl­tetlenül van 30 orvosi állás. Orvosokkal történt beszélge­tésekből és a tapasztalat alapján a következőkkel le­het ezt magyarázni. Intézményeink zsúfoltak és így az orvosoknak rosszabb munkakörülményék között kell dolgozni, mint másütt és kevesebb idejük marad tanulásra, pihenésre és szó­rakozásra. Probléma volt különösen az elmúlt években az orvosok lakás ellátásának megoldása. Megyénkben rosz- szabbaik a kulturális lehető­ségek, minit másütt, különö­sen Pesten. Ismert, hogy anyagiakban is jobban jön­nek ki más helyeken, ahol kisebb a biztosított dolgozók aránya. Nézzük sorra, hogy intézményeink tényleg zsú­foltak és e téren végleges megoldás az intézmények bővítése, a fenti átszervezé­sek megoldása, végső fokon pedig a kórház megépítése. Pár év múlva alapvetően megváltozik Nógrád megyé­ben is t AZ ORVOSOK MUNKAKÖRÜLMÉNYE, addig a betegek érdekében kérjük legyenek még egy kicsit türelemmel. Az orvo­sok lakásproblémájáról már csak úgy lehet beszélni, hogy volt ilyen probléma, ugyanis jelenleg nincs már a megyében, különösen Sal­gótarjánban. A Városi Ta­nács különösen az ellenfor­radalom után fokozott gon­dot fordított az orvosok la­kásigényeinek kielégítésére. Az ellenforradalom óta 12 orvos kapott lákást Salgó­tarjánban. Ami az anyagiakat illeti, nem mondjuk, hogy minden jól van ezen a téren. Ismert, hogy a kormány a jövő év elején az egészségügyi dol­gozók bérét is rendezi. Na­gyon súlyos anyagi helyzet­ről úgy gondoljuk túlzás len­ne beszélni. Megcáfolja ezt az a tény, hogy a megyében 32 orvosnak van személygép­kocsija (többsége az utóbbi két évben vette) több orvos házat épít, vagy lakást vá­sárol. Inkább talán az anya­giak aránytalan elosztásáról lehetne beszélni. Az Egészségügyi Miniszté­rium figyelembevéve a helyi párt- és tanácsszervek kéré­sét igyekszik segíteni. A kö­zelmúltban is több jólkép- zett orvost irányított a me­gyébe. A most végzett fiatal orvosok közül is többen jöt­tek a megyébe, mint más­kor. Segített a minisztérium úgy is, hogy a helyi szervek véleményét figyelembevéve lehetővé tette, hogy jóval több fiatal nyerjen felvételt az orvosi egyetemre. Az el­múlt években évente 3-4 hallgató nyert felvételt, míg ez évben 17 fiatalt vettek fel a megyéből. Pár éven belül megoldó­dik a megye egészségügyi káderekkel való teljes ellá­tottsága. Ezt a célt szolgálja a helyileg beindított ápolónő képző tanfolyam is. AZ ORVOSOK ÉS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK túlnyomó többsége becsülete­sen, hivatásához hűen végzi munkáját. Ezt a párt és a tanács szervei, de a dolgo­zók is elismeréssel nyugtáz­zák. A mindennapi munká­juk mellett egyre jobban bekapcsolódnak az orvosok a dolgozó tömegék egészség- ügyi kulturáltságának fej­lesztésére. Ebben az tévben közel 100 előadásit tartottak neves örvösök a különböző betegségek megelőzése és az ellenük való védekezés érde­kében. Egyre jobban részt- vesznek az orvosok a politi­kai életben is. A Végrehajtóbizottság fel­hívja a pártszervezeteket, tanácsokat, Hazafias Nép­frontot lés a tömegszervezete­ket foglalkozzanak rendsze­resen a megye, a járás, a vá­ros és községek egészségügyi és szociális problémáival, nyújtsanak segítséget helyi­leg is e problémák megol­dásához, mindnyájunk érde­kében.

Next

/
Thumbnails
Contents