Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-29 / 85. szám

V 1958. október 29. NÓGRÁDI NEPÜJSÁG így szavaztak akkor Levelet kaptunk a napok­ban. Ifj. Szklenár Ferenc, az érsekvadkerti Dimitrov Ter­melőszövetkezet KISZ-titkára írta. Amit hírűi ad, nem más, a termelőszövetkezetben hat olyan fiatal van, aki novem­berben először járul majd az urnák elé, hogy szavaz­zanak. Szavazzanak megvál­tozott, boldog életükre, arra, hogy a továbbiakban még jobb legyen. Nagy dolog ám ez. A KISZ-szervezet most azt tervezi, hogy Gyurkovics bácsit, a termelőszövetkezet egyik idős tagját kérik meg, beszéljen a fiataloknak arról, hogjran is éltek a cselédek itt Lőrinc-pusztán, hogyan választottak akkor. Mert a Dimitrov Termelő- szövetkezet tagjai cselédek voltak valamennyien. A mai fiatalok, a Gálik Pisták, a Toldi Mancik csak hallomás­ból ismerik, milyen is volt apáik élete. Náluk megszo­kott dolog már, hogy a ter­melőszövetkezet számít a fia­talok munkájára, bízik ben­nük, megbecsüli őket. Hi­szen van köztük olyan is, aki mór amolyan férfi mun­kát végez. Gálik Pista is ép­pen a föld végében fordult a két szürkével, vetett. Fél hét tájban lehetett reggel az idő, amikor befogott. Azóta szórja a barna földbe a bú­zát. Egy apró, kucsmás em­berke segít neki. Hogy az út mellé érnek, megállítja a lovakat, hadd szusszanja­nak egyet. Addig Gálik Pista is kifújja magát. Itt esett a beszélgetés arról, hogyan élnek a termelőszövetkezet­ben. — Négy esztendeje dolgo­zom itt — mondja, közben az ostorral, mellyel az előbb még a két szürkét biztatta, szaporább járásra, a száraz levelek között csörög. — A 300—400 munkaegység meg­van egy-egy esztendőben, ha rendesen dolgozom. — A Dimitrovban úgy számíta­nak, hogy az idén 40 forintot ér egy munkaegység. — Az élelemre, ruhára nincs gon­dom — folytatja tovább — megkeresem itt mind a ket­tőt. — Majd egy kicsit gon­dolkodva teszi hozzá. — Mit mondjak... Ha két-három esztendeig nem vennék ru­hát, akkor is elég lenne, ami most van, úgy megszedtem magam. Aztán hirtelen átvált arra, mi most a fiatalok „legfőbb” gondja itt a termelőőszövet- kezetben. . — Elvették tőlünk a fut- > ball-pályát. Felszántották. Azt J mondják, menjünk a rétre, | játszunk ott. Hát mi oda nem 5 megyünk, nem jó az sem- j mire... — mondja elkesered- l ve. — Inkább nem futballo­zunk. Mi azonban bízunk abban, hogy a termelőszövetkezet — - - - ----------------------------------------------------------­ta gjai, akik szívükön viselik a fiatalok sorsát, megoldják a lőrincpusztái fiatalok „leg­főbb” gondját is. Ezekről beszélgettünk. Hir­telen szél támadt, s egy pár elsárgult levelet sodort elénk. Majd, ahogy jött, továbbállt. Zörögve szaladt végig az el­száradt kukoricaszárak között. A tábla mellett Gyurkovics bácsi szánt. Az elsők között volt, hogy belépett a ter­melőszövetkezetbe, s azóta sem hagyta cserben. Együtt volt a termelőszövetkezeti tagokkal, jóban, rosszban, most is együtt formálják, egyenge­tik a fiatalok lépteit. De meg­éri a fáradtságot, hiszen nem egy közülük úgy dolgozik, hogy az idősebbeknek sem igen jön ki több munkaegy­ség az összesítésnél, mint ezeknek az igyekvő fiatalok­nak. Most, hogy szavazni ké­zülnek, valahogy úgy érzik, most válnak igazán emberré, hiszen joguk van beleszólni kik képviseljék őket, kikre bízzák ügyes-bajos dolgukat. Mert hogyan is szavaztak annak idején Gyurkovics bá­csiék? Éppen szántás ideje volt, Gyurkovics bácsi is kint dol­gozott,amikor egyszer csak megjelent a cseléd-gazda, s így szólt: — Hadd csak abba a mun­kát, te velem jössz Vadkert­re. Szavazni megyünk. — Az­tán még fenyegetve hozzátet­te: — De csak a kormánypárt jelöltjére szavazhatsz! Érdekelte is Gyurkovics! bácsit, ki a kormánypárt je­löltje. Hiszen bárkit tesz­nek oda, a cselédsors úgyis a régi maradt. De próbált volna ellenkezni! így indul­tak el Lőrinc-pusztáról ket­ten cselédek a faluba, Érsek- vadkertre. Benn a füstös, lármás kocsmában, ahová be­tértek, már javában állt a vigalom. Ivott, aki csak ott volt. Gyurkovics bácsiba is belediktálták a szavazás előtti járandóságot, s miután elér­kezettnek látták az időt, megkezdődött a „szavazás”. Eléje is tettek egy lapot, hogy írja alá. Tudták is már ak­kor az emberek,- mit csi­nálnak borgőzös fejjel. így szavazott, kétszer az úri világban Gyurkovics Já­nos meg a hozzá hasonló cseléd. Ha ugyan érdemes­nek tartották arra, hogy sza­vazzon, mert meghatározott ideig egy helyben kellett lak­nia, meg tudja az ég, mi min­dent találtak ki az urak, hogy a nép bele ne szólhasson sa­ját sorsának irányításába. Mert másképp fordult volna akkor a világ! Mát erről, meg a mostani választásról beszél majd a Dimitrov Termelőszövetkezet fiataljainak Gyurkovics bácsi, valamelyik októberi, vagy november eleji estén. VINCZE 1STVÄNNE Több mint 200 hh-al vetnek többet mint tavaly A hét végére a nógrád- megyeri Petőfi Termelőszö­vetkezet is befejezi a vetést. 'Nem nagy újság ez, nem országra szóló ritkaság, mert megyénk területén a terme­lőszövetkezetek zöme már végzett a vetéssel. Sőt van olyan tsz is, amely már majdnem be is fejezte, ami­kor a nógrádmegyeriek hoz­zákezditek. Azért említésre méltó mé­gis a nógrádmegyeriek tel­jesítménye, mert csak október elsején kapták meg azt a 400 kh tar­taléktőidet, amivel a jövőben szintén számí­tani kellett. Még akkor, hogy egybe le­gyenek a táblák cserélgetni kellett az egyénileg gazdál­kodóikkal. A cserék általá­ban közmegegyezéssel meg is történtek. Ezután kezd­hettek a vetési munkák vég­zéséhez. Fordulópont az idei év a Petőfi Termelőszövetkezet­ben. Földterületük elérte az 1400 kh-t. így a megye egyik legnagyobb ter­melőszövetkezete lettek. Most ősszel 204 kh-al vet­nek többet, mint tavaly. Nagy segítséget adott a ve­tési munkálatok végzésé­hez a saját traktor is. Mint­egy 70 kh-n vetették el sa­ját géppel a lucernát, a bí- borherét és az őszi keveré­ket. Hogy a traktorosak szíve­sebben dolgozzanak biztosít­ják számukra a napi egy­szeri meleg ételt. Jövőre még belterjesebben § gazdálkodnak te: Szinte eldugva a közvilág- j§ tói éli megszokott hétközna- g pi életét a karancslkeszi Sza- M badság Termelőszövetkezet, g Nem sokan tudják, hogy § milyen harcok füzében fej- §= lódik, erősödik ez a kis kő- § zösség. Nem egyszer szinte = két részre szakad, amikor g valami mellett állást kell g foglalniuk, de aztán rövi- g deem megegyeznek. Saj- g nos a kívülállók csak az el- = lentéte'ket látják és nem azt, g hogy a szövetkezet erősödik, a gazdagodik, s időben elvetett s több mint. 50 kh őszi gabo- fg nát. A kívülállók nem lát- ü ják például azt, hogy az almájuk 70 százaléka g első osztályú, vagy azt s sem, hogy milyen tervek § megvalósításába fogtak. f§ Elég ha csak a 116 kh s szántó talajjavítását vesz- §j szűk figyelembe, amelyre |§ már a mésziszapot is ki- g hordták. Jövőre a nagyobb 1 jövedelem érdekében emelik a pillangósok ve- g tésterületét. Lesz töb- l§ bek között 10 kh szöszös jg rozsuk is a herefélék |g mellé. j§ Terveznek imást 'is, pel- 1 dául 12 növendíkmarha g hizlalását. Ha jövőre feles- = leges vitákkal nem pazarol- M ják energiájukat többre is g képeseik lesznek. Ez minüEii, csak nem segítség A rétsági járási . tanács mezőgazdasági osztályán megdöbbentő dolgokat hallottam a minap. Ép­pen ezért, hogy más is tudja meg, az is, akit il­let röviden papírra ve­tem. Nem országos jelen­tőségű dolgokról van itt szó, még községiről sem, mert alig érint húsz va­lahány családot, de azo­kat aztán nagyon közel­ről érinti. A nögrádsápi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet jövő évi kenye­réről. jövedelméről van szó. Nehogy félreértés es­sék, nem a termelőszö­vetkezet követte el a már említett megdöbbentő dol­gokat, hanem a tőle nem messze lévő berceli gép­állomás. Ez annál is meg­lepőbb, mert a berceliek a gépállomások között folvó megyei versenyben a legutóbbi értékelés sze­rint is jó helyezést értek el. Mi hát akkor, az a megdöbbentő dolog, amely­ről a mezőgazdasági osz­tály vezetője. Balta elv- társ értesített? Eétságon ezt így fogal­mazzák meg: a beire éli gépállomás nem szívesen foglalkozik a szomszéd járás hozzátartozó terme­lőszövetkezeteivel. Hogy ez mit jelent? Mindenek előtt azt, hogy a berceliek nem ismerik, vagy ha ismerik is nem sokat törődnek a 3004-es rendeletben előírtakkal. Ha törődtek volna akkor október 23-án nem lett volna 31 kh búza, 10 kh rozs, vetetlenül a termelő­szövetkezet földjén. Ha megszantották volna a földet a Talajjavító Vál­lalat kiszórhatta volna a mésziszapot. Még a leg- vakabb, ! egmegát alkodo t - tabb ember sem állíthatja azt, hogy ezért a termelő- ■eöveikezetet terheli a fe­lelősség. Már csak azért sem, mert a termelőszövet­kezet derék tagjai, fárad­ságot nem ismerve a csa­ládtagok bevonásával már több mint három hete még a cukorrépát is betakarí­tották'. Különben is az őszi kalászosok, pillangó­sok után kerülnek a föld­be, úgy hogy még a be- lakarítás sem zavarhatta volna a gépállomást ha vetni akartak volna. Joggal kérdezhetjük a gépállomás vezetőségét, a négrádsápiak sorsa nem érdekli őket? Ha ez így van minek vállalták el a munkák elvégzését, ha pe­dig elvállalták miért nem végzik el azt időben? (—a—s—) .~,i!l!llllllllllllllli:illlllllllllllllllilHIIIIIIIIIÍIIIIIlllllllllllllllllli:ililllll!lllllli;illl!llill!li!!:iliril|llll!l||lil||i;!ll!l||l!l||;:!i!!|;|||;||| Egyre gazdagabbak lessünk „1945 döntő fordulatot ho­zott a zsunypusztai cselé­dek életében is — írja leve­lében Szelcsik László, a Dó­zsa Termelőőszövtkezet elnö­ke. — Megkapták jogos jus­sukat, a földet, s miután úgy látták, hogy a közösben vál­hat igazán szépé életük, a párt hívó szavára az elsők között alakítottunk termelő­szövetkezetet 1948-ban. A tíz tag alakuláskor 110 katasz- trális hold földet vallott ma­gáénak, s a meginduláskoi mindössze egy pár lóval ren­delkeztünk. Ma már el sem tudjuk képzelni a nagyüzemi gazdálkodást a gépek segít­sége nélkül, s akkor mégis jóformán sémi nélkül indul­tunk az életnek. De a jövőbe vetett hitünk, a tagok aka­ratereje legyőzte a nehézsé­geket, s ma már 35 család dolgozik a termelőszövetke­zetben a 310 katasztrális hold földön és jómódúan él. A jómód forrása az, hogy a gépek segítségével, a he­lyes agrotechnikát alkalmaz­va, a termelőőszövetkezet be­bizonyította fölényét a pa­raszti gazdálkodással szem­ben. Az idei esztendő aszályos 6 hetes MODERN TÁNCISKOLA kezdődik november 5-én a VÁROSI KULTŰRHÁZBAN Tandíj 100 forint. év volt, s mégis búzából 9,9, őszi árpából pedig 12 mázsa termett kataszteri holdan­ként a termelőszövetkezetben. Isy az átlagtermés szempont­jából elhagytuk az egyéni­leg dolgozó parasztokat. Te- lehetővé válik, hogy év­I ró'évre magasabb jövede­lemhez jutnak a tagok. Ma már 21 családnak új háza van, amely igazán kielégít .minden igényt. Azt tervezzük, J hogy egy-két éven belül a jtermelőszövetkezetben dol- «gozó valamennyi családnak jegy-egy ilyen modern, min- 5 dent kielégítő háza legyen, j Rövid időn belül kigyullad |a fény is. Villanyt kap jZsúnypuszta. S még'valamit. t A felszabadulás előtt csak |egy rádió volt a pusztán. Je­lenleg 21 házban van, s ha J megkapjuk a villanyt, még j többen szeretnének vásárolni. | A tagok között jelentős ♦ számban dolgoznák fiatalok *is, akik nem vágynak el to­llúnk, mert megtalálják szá- jmításukat. Nincs olyan férj- t h.ezmenő lány a termelőszö- , vetkezetben, akinek szülei | ne vásárolták volna már meg I a hálószoba bútort, s a szük­séges garnitúrát: Emellett a I fiatalok szépen is öltözköd- |nek. ; Ezeket az eredményeket az | tette lehetővé, hogy pártunk ♦ es kormányunk helyes poli- ? tikát alakított ki mezőgazda- i Ságunkban, mert mi már Ilátjuk a dolgozó parasztok {felemelkedésének útja egye- (dűl a termelőszövetkezetben I rejlik.” | Eddig a levél. S a zsúny- | pusztai termelőszövetkezet tag- jjai nem feledkeztek meg azok- ! ról az egyszerű szovjet em- •berekről sem, akik életüket j áldozták azért, hogy a puszta [cselédei megindulhassanak a [felemelkedés útján. Hálájuk (jeléül állították a pusztán a szovjet hősi emlékművet. A hegyek közé beékelőd­ve, árnyas nagy fáktól takarva húzódik a Ma- gyamándori Állami Gazdaság kelecsényi üzem­egysége. Az utóbbi időben alig lehetett valamit hallani erről az üzemegységről. Az országúiról nézve az arra haladónak úgy tűnt; semmi élet nincs a hatalmas barom­fiólak környékén. A mezők csendjét nem verte fel a fa­lánk kacsák hápogása, vagy a harcias kakasok kukoré­kolása. Most, amikor pártunk ha­tározatai alapján gyakrabban beszélünk a nagyüzemi ba­romfitartás előnyeiről, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ilyen nagy baromfitelep létezését. Beszélnünk kell a kelocsényi baromfitelepről, mert ahogy már ebben az évim is segített, jövőre meg inkább segítenie kell a ter­melőszövetkezetekben a ba­romfi törzsek kialakítását. Hogy alkalmas lesz-e a te­lep a megnövekedett igények kielégítésére, talán a leg­jobb, ha magát a telep ve­zetőjét, Nagy Lászlót kérdez­zük meg. Nagy elvtárs készségesen vállalkozik arra, hogy meg­ismertessen a telep életével, az itt dolgozó baromfi neve­lőkkel. valamint a baromfi állománnyal. Amint a fehérre meszelt ólak között jártunk. Nagy elvtárs — az idősebb embe­rek szokása szerint — bele­kezdett egy hosszabb törté­net elmesélésébe, env olyan történetébe, amelynek ő volt a főszereplője. Kezdte egész kora ifjúságánál, amely nem volt olyan szép, mint a mos­tani fiatalok élete. Folytatta a diákéveknél, amelyek küz­delmekkel voltak tele. CsíIq lógó szemmel emlékezett vissza arra az időre, amikor 1919-ben, mint vörös katona védte a proletárok hazáját, s éppen itt, Salgótarján kör­nyékén harcolt a cseh impe­rialista betolakodók ellen. Nem szükséges magyarázni, mivel köszönte meg a véres­kezű fehér terror Nagy elv­társ katonáskodását. — Bör­tönnel. Amikor onnan sza­badult, egyik uradalomban sem volt maradása. Sőt az országban sem. Szerencsét próbálni Franciaországba ment 1922-ben, ahonnan ha­za sem került 1948-ig. Már onnan, mint kommun isi- ■ vissza szocializmust építő hazájába. N em akarom fárasztani az olvasót a francia- országi részletekkel, mert a mi hazánkban az elmúlt tizenhárom év alatt több esemény tanúja lehetett Nagy elvtárs, mint az ottani huszonhatnak. Ez év februárjától dolgozik Kelecsényben, mint telepve­zető. Dicsekvés nélkül el­mondhatja: sok változás tör­tént azóta a telepen, ahol az elmúlt években egymást váltogatták a vezetők. Az egyik még itt sem volt, már­is ment. Nem babonás em­ber, nem fél, pedig ő a ti­zenharmadik telepvezető itt. Ügy látszik a tizenharmadik­nak szerencséje volt mégis, mert az évben végre jöve­delmező lett a baromfitelep, pedig nem remélte senki. Ebben nagy része volt a te­lepvezetőnek, mert a leszer­ződött csirkék nagy rézét már abban tz időben leszál­lította, amikor még 38 fo­rintot fizettek kilójáért. A későbbi szállítmányok csak 28 forintért keltek el. Nem lennénk igazságosak, ha csak egyedül Nagy elv­társat dicsérnénk az idei jó eredményekért, mert a jó eredmények elérésében részes a telep összes dolgozója. A telep vezetője erre saját ma­ga is felhívta a figyelmet. Állítólag ő állandóan min­dent megbeszél a dolgozók­kal. Szerinte ez a szocialista termelés alapja. A szép kendermagos ba­romfi állomány megte­kintése után elindul­tunk oda, ahol a mun­katársak ebédeltek. A csi­nosan berendezett kis szobá­ban barátságos meleg foga­dott. Az ágyak szépen be­ágyazva dicsérték a gondos leánykezeket. Az asztalnál Tóth Marika kanalazza az ízletes ebédet. Nem jön zavarba, amikor a látogatókat látja. Eszik nyu­godtan tovább. Amikor mun­kája kerül szóba, örömtől sugárzó arccal újságolja: Hétköznapok és a jövő Kelecsényben Bártanéval együtt több mint 40 ezer csirkét keltettek. A legbüszkébbek arra, hogy 82 százalékos volt a kelés, ami abban az időben havi 2000 forintot jelentett. Ugyanitt dolgozik húga, — Bözsike is. ö jelenleg a tyú­kokat kezeli. — Szépen keresünk — mondja nevetve. — De kell is a pénz, mert otthon most építünk új házat. A mi pén­zünk is döntő az építkezés­nél. A legrégebben talán Csadó Erzsébet dolgozik itt. Nem­sokára egy évtizedes múlt áll mögötte. Megszerette a baromfi telepei, s így a mun­ka könnyebb. Már most ké­szülnek a jövő évi nagyobb feladatokra. Fertőtlenítik az ólakat, készítik a keltetőket, az etetőket, mert nem sze­retnék. ha b&ontéq tizedelné meg az állományt. Elmondják, jövőre legalább 120 ezer napos csibéjük lesz. Különben több mint 100 ez­ret szeretnének kelteni. Erre még három, gépet állítanak be. Az előnevelt ■ csirkéket a. termelőszövetkezeteknek, va­lamint a. társasgazdaságoknak adják. A jövőben lesz szelekció is, csak a jó tojó tyú­kokat tartják meg és ezekből válogatják ösz- sze az állományt. Év végiig még sok idő van. Rengeteg a tennivaló Kelecsényben. Hogy urai lesznek-e. hogy az előkészületek a következő évre jók leszve'--e, ezen a kis közösségen múlik. K. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents