Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-11 / 80. szám

1958. október 11. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 15 éves a Lengyel Néphadsereg I Kspíenig sajtónyilatkozata Az Osztrák Nemzetgyűlés négy parlamenti frakciójá­nak vezetői szerdán közös sajtóértekezletet tartottak. A jövő évben megtartandó kép­viselő választásokkal kapcso­latban. Johann Koplenig kommu­nista képviselő a pártfunkció egyik legfontosabb felada­I faként a képviselők demok­ratikus megválasztásának biztosítását jelölte meg. Ausztria külpolitikájával ■ 2 foglalkozva Koplenig hang- .8 súlyozta: „érthetetlen, hogy . § kapitalista országoknak le- . § hét normális kapcsolatuk a . jj Kínai Népköztársasággal, a 8 semleges Ausztriának viszont I a mai napig sincs normális ’ § kapcsolata. ’ § Meg kell végre szűnnie — ’§ mondotta Koplenig — annak, , Shogy a szomszédos szocia- 8 lista országokhoz való viszo- ’ § nyukat is attól tegyék füg- í gővé, hogy ezek hajlandók-e 8 Scharzenberg, vagy Eszter- ; g házy hercegeknek, vagy más I 8 osztrák állampolgárokká lett s nagybirtokosoknak és nagy- J tőkéseknek kártérítést fizet- jj ni Az ENSZ közgyűlés Politikai Bizottságának csütörtök délelőtti ülése New York (Reuter). Az ENSZ közgyűlés politikai Bi­zottsága csütörtök délelőtti ülésén folytatta a vitát -ar­ról, hogy milyen formában tűzzék napirendre a leszere­lés kérdését. Kiszeljev Bjelorusz küldött bírálta Cabot Lodgenak azt a szerdai javaslatát, hogy a leszerelés problémáit együt­tesen vitassák meg és rámu­tatott: az amerikai javaslat kísérlet arra, hogy „kátyúba juttassák a kérdést”. Kiszeljev támogatta Zorin szovjet küldöttnek azt a szerdai javaslatát, hogy a Politikai Bizottság első na­pirendi pontként vitassa meg a nukleáris kísérletek be­szüntetésének kérdését. Az Albán Népköztársaság kép­viselője szintén támogatta a szovjet javaslatot. A politikai bizottság ma­gyar idő szerint húsz óráig felfüggesztette ülését. miu­tán elfogadta azt az afga­nisztáni javaslatot, hogy a bizottság elnöke más tag­államok képviselőivel tanács­kozva, időközben törekedjék az összes felek számára el­fogadható kompromisszumos megoldásra. (MTI) Washington ürügyet keres, hogy csapatait Libanonban tarthassa New York (TASZSZ). Az United Press International Washingtoni tudósítója azt írja, hogy az amerikai fegy­veres erők Libanoniból való kivonásának terveit „veszély fenyegeti”, mert az ország­ban .szaporodik a rendzava­rás és kiéleződik a politikai válság.” A tudósító emlékezteti ol­vasóit a külügyminisztéri­umnak arra a korábbi ki­jelentésére, amely szerint az Egyesült Államok október 31-ig kivonja csapatait Li­banonból, ha „nem jön köz­be előre nem látható aka­dály.” BEIRUT: (Reuter) Csütör­tökön este többszáz volt mu­zulmán felkelő vonult Rasid Karami miniszterelnök bei- ruti lakása elé és követelte, hogy ne mondjon le. A választási rendszer min­den állam osztályjellegének és demokratizmusának hű tükörképe, az állam demok­ratizmusának egyik fokmé­rője, amely a válasziójogo- sultság szabályozásét, vala­mint a választási eljárás sza­bályait foglalja magában. Az államhatalom gyakorlásában a demokratizmus annál in­kább biztosítható, minél job­ban biztosítja a néptömegek szabad akaratának érvényesí­tését. Látni kell azonban azt is, hogy a választási rendszer valóban demokratikus volta bár nagyon fontos, szerves része az államhatalom de­mokratikus érvényesítésének, önmagában azt még nem biztosítja, ehhez még az is kell, hogy a központi és a helyi szervekben megválasz­tott küldöttek és az általuk alkotott képviseleti szervek akarata irányító és ellenőrző tevékenysége valóban érvé­nyesüljön az allam tényleges vezetésében, az államigazga­tás egész munkájában. Napjainkban, amikor álla­munk demokratikus felépíté­sét és szervezetét az imperia­lista országok vezető körei gyakran támadják és rágal­mazzák, nem árt, ha össze­hasonlítást teszünk néhány fontosabb imperialista állam, a felszabadulás előtti Ma­gyarország és a népi demok­ratikus rendszerünk állam- szervezete között a néptöme­gek demokratikus jogainak érvényesítése szempontjából. A burzsoá választójog ke­Macmillan és Adenauer közös nyilatkozata Mint a Reuter jelenti, csütörtökön befejeződtek Macmillan angol miniszter- elnök és Adenauer kancellár megbeszélései. A két kor­mányfő tanácskozásának be­fejeztével közös nyilatkoza­tot adott ki. TÉNYEK ÉS SZÁMOK A Szovjetunió és hazánk gazdasági kapcsolatáról in. Az eddig tárgyalták is jól mutatják a két ország gaz­dasági kapcsolatainak lénye­ges, a valósághoz hű képét. Az 1957 márciusában kötött megállapodásoknak nemcsak az elmúlt évre voltak konk­rét kihatásai, de olyan alapelveket is leszögeztek, lamelyek sok évre előre irány­mutatóak a két ország kapcsolatában. Ezért állapíthatta meg az ez év áprilisában nyilvánosság­ra hozott közlemény, — amely a két ország párt- és kormányküldöttségei között a budapesti tárgyalások ered­ményeit összegezte — hogy az 1957 márciusában kötött megállapodások végrehajtása előmozdította két ország test­véri kapcsolatainak elmélyü­lését, a két nép barátságá­nak erősödését. Az 1957 márciusában kötött egyezmé­nyek teljesítése adta az ala­pot, az év januárjában alá­írt újabb egyezményekhez. Ezek három fő kérdésre szo­rítkoznak. Megállapodás jött létre az idei áruszállítások­ról, továbbá az 1958—60. évek­ben lebonyolítandó kölcsönös áruszállításokról, valamint arról, a segítségről, amelyet a Szovjetunió nyújt népgaz­daságunk több területének rekonstrukciójához és egyes üzemek építéséhez. Az ez évre szóló, a két ország közötti áruszállítást szabályozó jegyzőkönyv 20 százalékkal magasabban álla­pítja meg a Szovjetunió ál­tal szállítandó áru volume­nét, mint 1954-ben volt és mintegy 70—75 százalékkal magasabban, mint 1955-ben, vagy 1956-ban. Ugyanakkor — bár a szállításra kerülő magyar áruk mennyisége mintegy 40 százalékkal ma­gasabb a tavalyinál — az exportszállítások még min­dig mintegy 25 százalékkal maradnak az 1953. évi leg­magasabb színvonal mögött. Az ez évi szovjet import is biztosítja népgazdaságunk import nyersanyagszükségle­tének jelentékeny részét. Az 1958-iban a Szovjetunióból irányuló behozatal áruszer­kezeti megoszlását egyetlen szám is fényesen mutatja: az áruk 88,1 százaléka, tehát több mint négy­ötöde — nyersanyag és félkészárú. Ugyanakkor a két ország kereskedelmi kapcsolatára, annak szocialista jellegére és tartalmára beszédes bizonysá­got jelent az a 40 millió rubelnek megfelelő szabad devizahitel, amelyet a Szov­jetunió rendelkezésünkre bo­csátott. Ezeknek a szovjet szállítá­soknak ellenértékéként Ma­gyarország elsősorban gépe­ket, vasúti gördülőanyagokat, mérőműszereket, más • ipar­cikkeket, valamint bizonyos mezőgazdasági termékeket szállít. Igen kedvező a mi számunkra — az elmúlt évekhez viszonyítva —, hogy már az ez évi magyar ex­port összetétele is az ipari struktúránknak leginkább megfelelő jgép- és finom­mechanikai cikkek irányában fejlődik. Ami az 1958—60. évekre vonatkozó kölcsönös áruszál­lítási egyezmény legfontosabb jellemvonásait illeti, megál­lapíthatjuk, hogy a három­éves tervünk időszakára vo­natkozó egyezmény különle­ges jelentőségű. Az egyez­mény ugyanis .mindkét or­szág számára kötelező for­mában határozta meg a leg­fontosabb kiviteli és beho­zatali áruik mennyiségét és minőségét. Az egyezmény mint­egy 60 alapvető ex­port-, illetve 60 alap­vető importcikket jelöl meg. így importálunk a bányászat és a vaskohászat, a gép- és a finommechanikai ipar, az olajipar, a textilipar, a vegy­ipar ,a nyomdaipar, a gumi­ipar, a közlekedés, továbbá a mezőgazdaság számára fon­tos nyersanyagokat és fél­készárukat. Gépeket hozunk be az olajbányászat, az épí­tőipar, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság számára. Im­portálunk személy- és teher­gépkocsikat is. Olyan nyersanyagokat és félkészárukat biztosított szá­munkra a Szovejtunió, amelyekből 50—80 •— némely esetben — 100 százalékig behozatalra szorulunk. Az mindenki számára nyilván­való, hogy lehetetlenség len­ne tervezni, amíg nem ta­láljuk biztosítottnak ezeknek a szükségleteknek fedezését. A Szovjetunió vállalta, hogy a három év alatt biztosítja vasérc, nyresvas, nyersolaj, továbbá ferroötvözet szükség­letünk száz százalékát és 50 —80 százalékig kielégíti im- portszüikségletünket kohó­kokszból, bányafából, fenyő­fűrészáruból, cellulózéból, szí­nesfémekből. Ami a Szovjetunióba irá­nyuló kivitelünket illeti, an­nak jellemzője, hogy körülbelül 75 százalé­kát a magyar gép- és finommechanikai ipar gyártmányai adják. A fennmaradó 25 százalék elsősorban közszükségleti cikk. A korábbi .évekhez ké­pest tehát az exportban je­lentősen megnőtt a gép- és finommaechaniika részesedési aránya és csökken a nyers­anyag és a mezőgazdasági termékek aránya. Üj vonása a megállapodás­nak, hogy olyan, eddig nem szállított gépeket és beren­dezéseket is felsorol, mint például konzervgyáraik, pa­radicsompürégyárak, hús- és baromfifeldolgozó berende­zések stb. Ezek a termékek lényegében egybevágnak azdkal az elképzeléseinkkel, amelyek a magyar ipar to­vábbfejlesztését célozzák. Szólnunk kell még az alá­írt megállapodások harma­dik részéről is. A megállapo­dások szerint a Szovjetunió az 1958—63. években 300 millió rubelig terjedő hitelt nyújt évi két százalék kamat mellett hazánknak ipari üzemek építésére és .rekonstrukciójára, valamint a közlekedés fejlesztésé- sére. A hitelt az emlí­tett kamat mellett a meg­felelő rész igénybevételét követő évtől kezdve 10 év alatt — évi egyenlő részle­tekben történő törlesztéssel — fizetjük vissza. A két ország gazdasági kap­csolatainak továbbfejlesztését segíti elő a Szovjetuniónak az a javaslata, amely sze­rint a KGST-ben részt ve­vő országok tervhiva­talai egyeztetnék az 1961-65. évekre vonat­kozó árucsereforgalmi terveket. E javaslatok szerint a ma­gyar Tervhivatallal is meg­kezdődtek és jelenleg is folynak a megfelelő tárgya­lások. rétében a proletáriátus csak olyan mértékben élvezheti a választójogot, amennyire azt a harcok során kivívja. Csak a proletáriátus győzelmei kö­vetkeztében vezette be a bur­zsoázia legalább formálisan az általános választójogot egyes kapitalista országok­ban. Nézzük ezt egy kicsit közelebbről. Az 1949-es bonni alkot­mány az aktív választójogot 21 életévben állapította meg, Olaszországban egyenesen a 40-es életkor betöltését kí­vánják meg. A nőket általában kirekesz­tik a választójogból. Egész sor tőkés államban még ma sem rendelkeznek választó­joggal. Például Svájc, Bel­gium, Görögország, Spanyol- ország, Mexikó, Argentína asszonyai. A tőkés államok a vagyoni cenzust is igyekeznek korlát­ként felállítani, mely annyit jelent, hogy a választójog el­nyeréséhez a törvényben meghatározott vagyonnal, vagy JÖVEDELEMMEL KELL RENDELKEZNI. • Az Egyesült Államok alkot­mánya szerint vagyoni cen­zus nincs, a tagállamok tör­vényei azonban felállítanak ilyeneket. Mississipiben, Tex­asban, Virginiában stb, össze­sen hét amerikai államban fizetni kell a szavazati jo­gért. Ha a szavazó nem fizeti ki a szavazati jogért járó úgynevezett választási adót, az évről-évre felhalmozódik és a választó addig nem sza­vazhat amíg egész hátralé­kát ki nem fizeti. Jellegzetessége a tőkés vá­lasztójognak az egyhelyben lakás kitöltése is. Az USA egyes tagállamaiban két évig, Görögországban tíz évig kell megszakítás nélkül egy hely­ben lakni, hogy valaki sza­vazhasson. A LEGDURVÁBB JOGTIPRÁS a nemzeti, vagy a faji cen­zus alkalmazása. A Dél-Af­rikai Unióban például a la­kosság túlnyomó részének, a négereknek nincs választó­joguk. Az USA több tagálla­mában a műveltség megálla­pítása céljából a választot­taknak külön vizsgát kell ten­niük. A vizsgán fel kell ol­vasni és el kell magyarázni az alkotmány valamely sza­kaszát. Ha egy fehér ember kíván vizsgázni, az egy oly egyszerű mondatot kap, amelyet egy kis elemista is megért. Viszont, ha egy né­ger jelenik meg, annak olyan kérdést tesznek fel, hogy a vizsgán semmi körülmények között se feleljen meg. Hasonló kép tárul elénk, ha a választójogot annak egyenlősége szerint elemez­zük. A BURZSOÁ VÁLASZTÁSI RENDSZEREK soha nem vitték gyakorlati­lag teljesen keresztül az egyenlő választójog elvét. Bi­zonyos esetekben az uralkodó osztályhoz tartozók szavazata többnek számít, például Angliában. Az egyenlőség el­vének megsértése mutatko­zik a szavazókerületek arány­talan felosztásában • is. így például az Amerikai Egyesült Államokban minden válasz­tás előtt újra beosztják a kerületeket, annak megfe­lelően, hogy az uralmon lévő párt érdekeit szolgálja, an­nak megfeleljen. Tekintsük át röviden a felszabadulás előtti magyar választások történetét. A Horthy-korszak választójogi rendelkezésének valódi célját Klebersberg Kunó belügymi­niszter, az országgyűlésben 1922-ben nyíltan bevallotta: „Arra az álláspontra helyez­kedtünk, hogy igenis a férfi népségnek azon csoportjai, amelyek még a legelemibb ismeretekkel sem rendelkez­nek és amelyek gyors egy­másutánban ide-oda vándo­rolnak, amelyek gyökeret az ország földjébe nem vertek, azok igenis választójogot gya­korolni nem fognak.” így bölcselkedett a belügy­miniszter úr. És hogy kik voltak azok, aki e ország­ban „gyökeret nem eresztet- tetk ’ jól tudjuk, az ország dolgozó lakosságának kéthar­mad része. Nézzük csak: AZ 1938-AS ÉVI VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY már részben titkos, de vele­jéig reakciós „új” választó­jogot vezetett be. A szavazá­si rendszer olyan bonyolult, hogy a kormány akár „tech­nikai módszerekkel” is min­denképpen érvényesítheti a maga akaratát. A férfiak­nál az életkor 24-ről 26-ra, az egyhelyben lakást két évről hat évre emelte fel. Az iskolai végzettséget 4 osztály­ról hat osztályra. A nőknél a választójogosultsághoz szük­séges életkort 30 évben álla­pította meg. Érdemes megfigyelni azt az irányzatot, amely az or­szág lakosságának a válasz­tójogosultság számarányában megnyilvánul. 1935-ben az ország lakosságának 33,8 szá­zaléka, az 1939-es választá­sok során az ország lakossá­gának 20,9 százaléka volt sza­vazójogosult. A választási rendszer de­mokratizmusának minden egyes részleteredménye is csak a dolgozó tömegek, a munkásosztály és pártja ve­zetésével vívott hosszú és kemény harcban született meg. A választási rendszer azonban a. burzsoázia körül­ményei közöt soha nem me­het azon a határon túl, amely veszélyeztetné a burzsoázia osztálydiktatúráját. Éppen ebből folyóan a burzsoázia körülményei között a válasz­tási rendszer csak addig megy még a korlátozódott és for­mális demokratizálódás útján is, amíg a burzsoázia a saját erejében bízva a parlamen- talizmust is megfelelő esz­köznek látja a hatalma biz­tosítására. A Magyar Kommunista Párt a felszabadulás után épp úgy, mint a fasiszta el­nyomás idején, következete­sen harcolt a valóban demok­ratikus választási rendszer megvalósításáért. Választási rendszerünk elvi alapjai az alkotmány IX. fejezete tartal­mazza. Az alkotmány a vá­lasztások alapelveként — mely jogokat a lakosság túlnyomó többsége élvezi —alapvető kö­vetelményként a választójog általánosságát, egyelőségét, közvetlenségét és titkosságát emeli ki. A Salgótarjáni Állami Áruház öszi-téli ajánlata Női gyapjú kalap különböző színekben 71.—Ft Divatos női twied kabát 530.—Ft Férfi gyapjú téliikabát minden színben 1 250.—Ft Férfi sport öltöny Női ruhára flanell Női ruhaszövetek divatszinekben Női posztócipő 480.—1.080 Ft-ig 23.-37 — Ft-ig 28.-51.— Ft-ig 130.— Ft gyárosok és a földbirtokosak kizsákmányolásától mentes Lengyelországot. A lengyel nemzet hálás -| emlékezetében őrzi a Nép- j őrség alakulatait, amelyek ] elsőként emelték fel a meg- í szállók elleni fegyveres par-» tizánharc zászlaját, a Koséi-1 uszko Hadosztály katonáit,' akik a Lengyel Néphadsereg j első reguláris egységét alkot-1 ták és minden lengyel kato-; nát, aki vérét ontotta a vi- ] lág számos részén a fasisz- j ták ellen vívott harcban. i A lengyel nép éber szem- i mel követi ,mi történik Nyu- i gáton, az Elba mögött. Aggó-1 dalommal figyeli az imperia- listák cselszövéseit, a nyugat-j német Bundeswehr fejleszti'- j sét és tömegpusztító fegyve- j rekkel való felszerelését. A Lengyel Néphadsereg i becsülettel teljesíti a saabad, munkás-paraszt hatalommal szembeni kötelességét. Tizenöt esztendővel ezelőtt, távol Lengyelországtól, a testvéri szovjet földön ki­bomlott a fehér-piros lobogó. A Szovjetunió végtelen te­rületein szétszórtan, hazátla- nul bolyongó lengyelek 1943 május 14-től a Rjazany- környéki Sielcében, áz Oka mellett 'álló fából emelt is­kolaépületre kitűzött fehér­piros zászló körül tömörül­tek; először a Kosciuszko Tádé I. hadosztályba, később pedig az Első Lengyel Had­seregbe szerveződtek, fegy­verrel a kézben tértek vissza hazájukba és a nemzeti zász­ló alatt zárt sorokban győ­zelmesen harcoltak a Szov­jet Hadsereg oldalán a hit­lerista agresszorok ellen. A testvéri szovjet földön léte­sült Lengvel Hadsereg köz­vetlen segítséget nyújtott a harcoló országnak, felszaba­dított az ország falvait és városait, vérét ontotta, hogy felépítse a függetlejh), a Választás — náluk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents