Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)
1958-10-08 / 79. szám
1958. október 8. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Békés versenyben is legyőzzük a kapitalizmust NEMZETKÖZI SZEMLE Guinea és Franciaország gyarmati politikája „ Az amerikaiak csak fele akkorát lépnek mint az oroszok“ A BURZSOÄ SAJTÓ A SZOCIALIZMUS ÉS A KAPITALIZMUS GAZDASÁGI VERSENYÉRŐL Nyugaton megrendült az Egyesült Államok gazdasági és technikai fölényébe vetett hit. Európában is kétkedéssel fogadják az USA állítólagos fölényéről szóló híreket. Ezt a hangulatot fejezi ki Raymond Cartier, a „Paris Match” című francia bur- zsoá folyóiratban megjelent cikkében. A cikk kezdetben néhány szót szól a brüsszeli szovjet és amerikai pavilonról. A szerző nyitlan nem becsüli le az amerikai kiállítást, hanem ehelyett a New-York Times szavait idézi: „Mindenki rossznak tartja” — írja a fenti újságcikk írója az amerikai pavilonokról. Ezután két fényképet láthatunk Brüsszelről. Az egyik a szovjet koihoz-parasztlány monumentális szobrát ábrázolja, a másik pedig az Egyesült Államok pavilonjában kiállított alaktalan „dekoratív szobrot” mutatja be, amelyet vashulladékból formált kaktuszhoz hasonlíthatunk. Amerika — mutat rá Car- tier — megváltoztathatatlan alapigazságnak tartotta, hogy felsőbbsége a tudomány és a technika legmagasabb színvonalán megrendíthetetlen. Oroszország azonban óriás* erőfeszítéseket tett és az Egyesült Államok nyomán eredményeket ért el. De az amerikaiak azt gondolták, hogy előnyüket még így is meg tudják tartani. Ez az illúzió túlélte az orosz atombomba megalkotását. Tovább létezett akkor is, amikor az oroszok jobb és egyszerűbb módon robbantották fel termonukleáris bombáikat, mint az amerikaiak. Szilárdan állt, amikor az oroszok olyan nagy hatósugarú bombavetőket helyeztek üzembe, amelyek egyenlő erőt képviselnek a Startegie Kir Command gépeivel. S nem tűnt el akkor sem, amikor a Szovjetunió bejelentette, hogy elkészítette az első interkontinentális rakétát. Ezzel az illúzióval csak a szputnyik végzett, s ez talán Nyugat javát szolgálja. A fentieken kívül még számos más amerikai bizottság, tudományos szervezet, újság és folyóirat hasonlítja össze a Szovjetunió és az Egyesült Államok jelenlegi helyzetét valószínű jövőbeni fejlődését. Cartier szintén erre a feladatra vállalkozik, de azért nem feledkezik meg arról, hogy cikkében elszórtan szovjetellenes rágalmakat és Amerikát dicsérő jelszókat helyezzen el. Végül is számba veszi Amerika és a Szovjetunió területét, folyóAz Atlanti-Óceán északi része a Föld halban egyik leggazdagabb területe. Izland, valamint Dánia autonóm részének, a Paeröer-szi- geteknek és Grönland szigetének gazdasági életében a halászat és a halfeldolgozás it, hegyeit, s erre a következtetésre jut: „Ha Amerika Herkules, akkor a Szovjetunió — Atlasz”. (Atlasz ó- görög misztikus hős, aki a monda szerint az égboltot tartotta vállain.) Ezt a számok egész hada követi a két országban előforduló mi- jnimális és maximális 'hőmérsékletről, a lakosság számáról és foglalkoztatottságáról, energetikai tartalékkairól, iparáról és ásványkincseiről. „A két óriás között különbség — írja Cartier — tegnap még hatalmas volt, ma már csak jelentős, s napról napra csökken.” játssza a legjelentősebb szeredet annál is inkább, mert ásványkincsekben szegények és mezőgazdasági művelésre jóformán alkalmatlan kopár területek. (Például Izland exportjának 95 százalékát a halászati termékek teszik ki). Franciaország történelmének utolsó tizenkét esztendeje ama kísérletek csődjének története, hogy Franciaország és a gyarmati népek kapcsolatait erőszakkal tartsák fenn. Erőpróbák sorozata ez a vietnami háborútól az algériai háborúig. A francia burzsoázia, amely a világ második legnagyobb gyarmati birodalmának ura volt, nem tudott és mindinkább nem tud menekülni ama mélyreható mozgalom elől, amely Ázsia és Afrika népeit a szabadsághoz a független nemzeti élethez vezeti. Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára egyik legutóbbi cikkében emlékeztetett arra, hogy a Francia Kommunista Párt a háború után kiA felsorolt országok népeinek természetesen életbevágó érdekűik, hogy az őket körülvevő haldús vizeket elsősorban saját halászatuk használja fel, viszont a nyugateurópai államok, elsősorban Nagy-Britannia halászflottái mind gyakrabban halásznak ezeken a területeken. Ezért érthető, hogy ezen országok számára életfontosságú területeken felségvizeik határát 12 mérföldre kívánják kiterjeszteni. Nagy-Britannia fegyveres erővel próbálja fenntartani a jelenlegi állapotokat, s ezért a tengeri halászat kérdéséből nemzetközi probléma keletkezett. Térképünk az Atlanti-Óceán északi részének halászterületeit mutatja. A melléktérképen (balra lent) Izland szigete látható. Jelmagyarázat: 1. Az izlandi halászat szempontjából rendkívül fontos területek. 2. Pontok, ahol a brit halászok megsértették Izland új felségvizeinek határát. —————— 1 1 ~ ■ Tengeri halászat — mint nemzetközi politikai probléma fejtette azokat az elgondolásokat, amelyek alapján meg lehetett volna teremteni az igazi Francia Uniót. Ez az Unió egyenlő jogokkal rendelkező népeket tömörített volna, biztosította volna a kölcsönös érdekek tiszteletben tartását s ba- barátságot. De ma, sajnos a Francia Unió fogalmán csupán a régi, a kizsákmányoláson alapuló gyarmati politika folytatását értették. MIÉRT FOGADTÁK EL DE GAULLE ALKOTMÁNYÁT? A De Gaulle-iféle alkotmány nagy számarányban történt elfogadása kétségtelenül jelentős mértékben tulajdonítható annak, hogy a jelenlegi francia kormányzat egész államapparátusa és az azt kiszolgáló jobboldali sajtó, zsarolással és fenyegetéssel csikarta ki, hogy így kényszerítse Franciaország szerencsétlen és gyászos gyarmati politikájának támogatására az ország állampolgárait. A De Gaulle-féle alkotmány elfogadásához hozzájárult természetesen az a csalódottság, amelyet a megelőző kormányok tehetetlensége az ország lakosságában keltett, A hozzájárulásról az új alkotmányhoz a francia jobboldali lapok a legkülönbözőbb formákban és a leghangzatosabban számolnak be, ugyanakkor arról, hogy Guinea népe nem ült fel az áltatásoknak és nem ijedt meg a zsarolástól, hanem elsöprő lendülettel és példátlan arányban nemet mondott De Gaulle-nak, igen keveset vagy egyáltalában nem szólnak. ÚJ KÖZTÁRSASÁG SZÜLETIK Guineában győzedelmeskedett a nép igazi akarata, amelynek már augusztusban Sekou Toure guineai miniszterelnök, az afrikai demokratikus tömörülés vezetője e szavakban adott kifejezést: TÉNYEK ÉS SZÁMOK a Szovjetunió és hazánk gazdasági kapcsolatáról A két ország gazdasági kapcsolataiban szinte új fejezetet jelent az elmúlt év márciusában lefolyt magyar —szovjet tárgyalás. Az itt kötött megállapodás rendkívül sokoldalú, kiterjed a kölcsönös gazdasági kapcsolatoknak úgyszólván minden területére: áruszállításokra, hitelnyújtásokra, korábbi tartozások rendezésére .gazdasági és műszaki együttműködésre. Ismeretes, hogy 1957-ben a Szovjetunió több mint egymilliárd rubel értékű árut szállított Magyar- országnak, s ennek csaknem kétharmadát, 635 millió rubel értékben hitelre. Ezen felül 240 millió rubel értékű, azaz 60 millió dollár szabad devizát bocsátott 1957-ben Magyarország rendelkezésére, igen kedvező hosszúlejáratú hitel formájában. Mindkét hitelt az elmúlt évben vét- tük igényben, a visszafizetést viszont 1961-ben kezdjük meg s tíz év alatt kell befejeznünk, évi kétszázalékos kamattal. Ez tehát annyit jelent, hogy a felvétel időpontjától 13 év telik el, amíg a hitelt magyar áruban visz- szafizetjük. Az ilyen jellegű hitelnyújtás ugyancsak ismeretlen kapitalista viszonyok között. A tőkés-piacokon általában fél évtől három évig terjedő hitelt tudunk igénybe venni és ennek kamatai, valamint egyéb költségei évente körülbelül 6—10 százalékot tesznek ki. A számszerűségen, túl, a már említett hiteleknek más jelentősége is van. Hogy az ország egyébként is gyenge valutáris helyzete szempontjából a szabad deviza-hitel biztosítása mit jelent, azt — úgy gondolják — nem kell kapitalista országok elsősorban azokat a cikkeiket adják el a nemzetközi piacokon, amelyekből nekik fölöslegük van. A Szovjetuniótól viszont azokat az árukat kapjuk, amelyekre nekünk feltétlenül szükségünk van. Ez jellemzi általában a szoA fenti grafikon szemléltetően mutatja, hogy hazánk egyes nyersanyag importja a Szov jctunióbői hogyan aránylik az összbehozatalhoz. részletezni. Talán elég, ha arra utalunk, hogy külkereskedelmünk időszakos egyenetlensége, a nagy tartozások esztendők óta nem kis gondot okoztak. Ezt csak növelte, hogy az ellenforradalom miatt több héten át nem volt termelés és így a kivitelhez szükséges áruk nem álltak keűlő mennyiségben rendelkezésre. Az áruhitelek jellemzője ugyanaz, mint az ellenforradalom leverése után érkezett gyorssegyélyeké. A cialista országokkal folytatott kereskedelmünket. Ez a tény is igazolja, hogy a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolataink a mi számunkra előnyösebbek. Emellett ismételni kell, hogy a magyar népgazdaság számára nélkülözhetetlen árukat tőkés országokból egyáltalán nem, vagy csak olyan nyugati devizáért lehet megszerezni, aminek ilyen meny- nyiségben történő megszerzése export útján nem lehetséges. Vegyünk néhány konkrét példát. A Szovjetunió biztosított számunkra nagy menyiségű rezet, nikkelt, nikkel-hengerelt árut, platinát és más nyugati országokból egyáltalán nem beszerezhető árut. Az egyezmények keretében hozunk be nyersvasat, hengerelt árut, kősznet, kohászati kokszot, bányafát, alumíniumot, különböző ötvözőanyagokat, gumit, rézgálicot és nem utolsósorban búzát és takarmánygabonát. Ezeknek beszerzése tőkés piacon csak úgynevezett kemény devizáért, tehát dollárért, fontért, vagy ezekkel egyenértékű más devizáért lehetséges. A már említett egymilliárd rubel értékű, 1957-ben esedékes volt áru körülbelül 75 százalékos nyersanyag és félkészáru. Az említett áru- mennyiség további körülbelüli 19.5 százalékért mező- gazdasági termékeket hoztunk be; közte 450 ezer tonna búzát és 200 ezer tonna takarmánygabonát. Az 1957-ben behozott nyersanyag és félkészáru mennyisége mintegy 80 százalékkal haladja meg az előző évit. Mindennek fejében mit vittünk ki? Itt ismételten olyan jelenségekkel találkozunk, amely csak szocialista országok között lehetséges. Mint említettük, az egymilliárd rubel értékű árunak közel kétharmadát kaptuk hitel formájában. A hitellel nem fedezett rész kiegyenlítésére, mintegy 380 millió rubel értékű árut exportáltun a Szovjetunióba. Ez a mennyiség körülbelül 61 százaléka az 1956 évinek. Érdemes megfigyelni, amíg tehát az import 1957-ról 1957- re a kétszereése növekedett, addig az export évi 60 százalékra csökkent. Ilyen előnyös külkereskedelmi megállapodás csak egy nézetet valló, egymást segíteni akaró országok között jöthet létre. A Szovjetunió 1957-ben több mint ötmillió tonna súlyú árut szállított Magyarországnak. Magyarország viszont összesen 259 ezer tonnát. Az arány tehát: egy a húszhoz. Ez az óriási különbség hazánk rendkívüli helyzetéből is következett. De az előző években is. amikor pedig a kivitel és behozatal egymást értékben kiegyenlítette, egy az öthöz «volt a súlyarány. Miért jelentős ez? Mert arra az alapvető tényre mutat, hogy Magyarország zömében nem % anyagot, hanem munkaigényes temékeket szállít. Nem akarjuk itt az 1957. évi megállapodás összes részletét említeni, de azért azt el kell mondani, hogy a szovjet kormány elengedte mintegy egymilliárd forintos tartozásunkat, s ezzel az országban volt német vagyon és a volt magyar—szovjet vegyes társaságok szovjet részesedésének Magyarország részére történő átengedéséért megállapított vételárak összesen 55 százalékát engedte el. Haladékot kaptunk korábbról fennálló több mint 150 millió rubel tartozás megfizetésére. A két kormány megállapodott abban is, hogy a fuvardíjakkal, utazási költségekkel és egyéb nem kereskedelmi jellegű kiadásokkal kapcsolatos elszámolásokat 1950-ig visszamenőleg újból átvizsgálják és azokat a korábban érvényes egy rubel három forint átszámítás helyett, a belső vásárlási arányoknak megfelelően 1.60 forintos alapon számolják át. „Tekintettel a gyarmatosítás felszámolásában világszerte elért eredményekre, nyomatékosan kijelentjük, hogy katonai erővel többé nem lehet megőrizni a francia anyaország érdekeit és tekintélyét.” Minthogy Guinea lakossága szinte egy emberként követelte a francia elnyomás felszámolását, az alkotmány értelmében jogot nyert arra, hogy függetlenítse magát Franciaországtól. Mint ismeretes, 68 esztendei francia megszállás után kikiáltották az új guineai köztársaságot. A most függetlenné váló országterülete 248 857 négyzetkilométer és lakossása 1957-ben 2 492 000 volt. Fővárosa Cenakry 38 és félezer lakossal. Guinea gazdag ország, rizsben, kókuszdióban, banánban, kávéban, állat- állományban. Gazdagok aranylelőhelyei gyémánt- és bauxitbányái. Evek óta folytatják a vasérc kitermelését. Éppen ennek a bőségnek következtében a francia kormányzat fenyegetései, gazdasági nyomása nem mondhat le a guineai nyersanyagokról és ez országul folytatott kereskedelemről akkor, amikor Guinea jó piacnak bizonyult. Az új al- kotmányozó nemzetgyűlés ülésén mindezek figyelembevételével mondotta a miniszter- elnök, hogy a guineai köztársaság keresni fogja a szövetséget Franciaországgal, amint ezt az új fúancia alkotmány lehetővé teszi. De hozzá teszi azt is, hogy „Guinea független- sége csak állomás egy hatalmas afrikai állam megteremtése felé vezető úton.” Egyáltalában nem véletlen, ogy az új államot elsőül a független Ghana állam ismerte el és a Ghánái kormányzat hangoztatta elsőkent, hogy diplomáciai kapcsolatot kíván létesíteni a guineai köztársasággal. 1957 március elsején hullottak le az imperializmus és a gyarmatosítás bilincsei, amelyek Ghánát Nagy Britanniához láncolták. Ghana népe testvérként üdvözli Guinea népét függetlensége elnyerésé- nek napjaiban. Hír érkezett arról is, hogy az új államot Ghana miniszterelnökén kívül Libéria elnöke, Togoföld és Da- home miniszterelnöke üdvözölte. Agathi, a Dahomei gyarmati kormány elnöke különben október 1-ére Dahome fővárosába összehívta francia Nyugat-Afrika és Fran- ■ i-Eqvenlítői-Afrika gyarmati kormányainak elnökeit, hogy tárgyalják meg közösen milyen magatartást tanúsítsanak az új francia alkotmány azon szakaszát illetően amely megadja a választás jogát és egyes gyarmati területeknek további jogállásukat illetően. Agathi hangsúlyozta, nyugtalanítja, hogy Guinea kiválását francia részről ellenséges hangú megnyilatkozások kisérték, Az ilyen francia hivatalos állás- foglalások kevés jót jósolnak arra, hogy a gyarmati területeknek, amelyek most la közösség tagjaivá válnak, módjukban lesz az alkotmányban lefektetni elvek alapján később a függetlenséget választani. Azok a tengeretnúli területek, amelyeken a megfélemlítés eszközeivel még sikerült az igent kicsikarni, a jövőben De Gaulle-nak feltétlenül nemet mondanak majd és kivívják függetlenségüket. — Dahome elnökének a következő szavai „együtt haladunk, ha különböző utakon is, az afrikai egység közelgő megvalósítása felé” arra mutatnak, hogy afrika népei az imperializmus elleni harcban közös nyelven beszélnek.
