Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)
1958-09-06 / 70. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. szeptember 6. A műkedvelő színjátszó csoportok feladatairól és a műsorpolitika egyes kérdéseiről S zeptember van, indul az iskolaév; a kultúra más területein is kezdetét veszi a tervszerű, szervezett munka. Benépesülnek a kultúrotthonolk, az időleges nyári szünet után új élet kezdődik a falvak és üzemek kulturális központjaiban is. Űj élet kezdődik? Mindent el (kell követnünk, hogy így legyen. Nem arról van szó, hogy egy évvel öregebbek lettünk és az 1957—58-as évet most a soronkövetkező 58—59-es követi. Amikor azt mondjuk, hogy új év következik, mindenek előtt tartalmi gazdagodásra és tisztulásra gondolunk. Mert szükség van erre. Ha reálisan számba vesszük az elmúlt húsz hónap eredményeit, látni kell, hogy a politikai és az ezzel együtt járó gazdasági konszolidációt nem követte hasonló arányú fejlődés a kultúra,, a népművelés frontján. Mégha ránk sütik az elmarasztaló szektás jelzőt, akikoris vállalnunk ikell: az elmúlt húsz hónapban talán sehol nem jutott olyan szabad vadász- területhez a polgári gondolkodás, a polgári szellem behatolása, mint éppen a kulturális élet frontján. Ezen belül is a színi kultúrát, a színjátszást kell megemlítenünk. Mi volt az elmúlt időszak, — a biztató eredmények mellett — jellemző tapasztalata? Az, hogy a színpadokon eluralkodott a polgári ízléstelenség, a polgári kultúra uralta a színpadokat, kiszorítva a „művészet” védelme ürügyén az egyértelműen sematikusnak bélyegzett szocialistarealista alkotásokat. Ezalatt az idő alatt alig láttunk (modern, magyar, szovjet, népi demokratikus és haladó nyugati) „politikus” darabokat, — mert a polgári finomkodók „ politikamentesek”. És ez mit jelent? „Zsákbamacskát”, „Cigányt”, meg a „Vén bakancsost”. Polgári operetteket és népszínműveket. A z egészséges műsorpolitika kialakítása nem kis gond. A probléma megoldását szolgáló írásában a Nógrádi Népújság augusztus 27-i számában Keményvári István a megyei műsortanácsadó bizottság tagja is szóvá teszi ezt és azt írja, hogy; „ügyelni kell arra, hogy az operett és a népszínmű mellett drámát, vígjátékot, egyfelvonásos darabokat is játszanak műkedvelő csoportjaink.” Nagyon lényeges megállapítás ez, érdemes figyelmünkre, de mégis a dolognak csak egyik oldala. Nem csupán műfaji kérdésről van itt szó. Sóikkal többről. Nem azt hiányoljuk, hogy műfajilag nem egészséges a színjátszók tevékenysége. Nem általában dráma, vígjáték és egyfelvonásos hiányzik a munkásszínjátszók műsorából, hanem épp az, ami őket munkásszínjátszókká teszik, olyan értékes alkotások, amelyek segítik, a művészet eszközeivel segítik az emberek szocialista szellemű nevelését. Mert arról van szó, hogy a kultúra minden megnyilvánulásával a szocializmust kell szolgálnunk. És itt kell beszélnünk arról is, hogy mi is tulajdonképpen a színjátszó csoportok feladata. Furcsának tűnhetik; nem is annyira a szereplés, mint az önképzés eszköze ez. A jó rendező keze alatt irodalmi (és történelmi) ismeretre tesznek szert és megtanulják a szép beszéd technikáját is. A színjátszó csoportokban tevékenykedőknek igen nagy kisugárzó erejük van. Százak nézik meg egy-egy előadásukat. Ily- módon nagyon sok jember világnézetének fejlődését, Ízlésének, szépérzékének alakulását segítik. n színjátszás kollektív művészet. Éppen ezért úgy kell irányítanunk, hogy segítse megoldandó feladatainkat, segítse a szocialista erkölcs kialakulását. Nemrégiben egy kitűnő kultúrvezetővel beszélgetve szóba került a munkásszínjátszás ilyetén való célirányossága. „Segítjük mi a termelést is” — és már mondani kezdte, hogy csasztus- .káznak... Meg kell becsülnünk a kultúragitáció ilyen megnyilvánulásait is, de mégsem ezt tartjuk a legfőbb kulturális tevékenységnek. Az ilyennek lehet közvetlen hatása, de maradandó aligha. Ha a színjátszó csoportok műsorrendjét alakítjuk ki, legfőbb feladat, hogy csak eszmeileg tisztázott, művészileg elfogadható darabokat tűzzünk műsorra. Hogy jó-e, előadható-e egy darab, attól függ segíti-e a dolgozók nevelését, tartalmas szórakozást nyújt-e számukra. Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a kultúrmunkát nem lehet bérbe adni, nem lehet a kultúrmunkások amolyan szabad vállalkozása, amihez senki másnak semmi köze. Hogy a kultúrmunka e területén fordulatot érjünk el, feltétlenül változtatni kell pártszervezeteinknek is az eddig? általános felfogáson éspedig azon, hogy eddig a színjátszókkal és a kultúr- munkásokkal általában — mondhatnánk — kizárólag a kultúrfelelős foglalkozott. A pártszervezet igen sokszor csak akkor tudott egy,egy sok időbe és nagy költségbe kerülő darab színre kerüléséről;- amikor a bemutatásra szóló meghívót kézhez kapta. Az ilyen — mondjuk — „Zsákbamacskán”, vagy „Vén bakancsos”-on akkor már aligha lehet változtatni. Tervszerűvé kell tenni a kultúrcsoportok tevékenységét. Ehhez azonban az szükséges, hogy felismerjük: a kultúrális tevékenységnek szolgálnia, támogatnia kell a pártszervezet politikai, nevelő munkáját. Látnunk kell: ha a kultúra és politika külön utakon jár, ez utat enged a polgári kultúra térhódításának. A polgári kultúra előtti meghunyászkodást, kritikátlanságot nem egyszer azzal a hazug elmélettel igazolják, hogy „ez kell a közönségnek” — ezt mondják és azt gondolják: ez a „kasszadarab”. Hogy néhol mennyire a „kasszára mennek”, igazolja az a ritkán előforduló gyakorlat is, hogy egy-egy szombat esti üzemi esztrád műsor során 10 forintos belépő jegyet szednek. Semmi sem indokolja ezt az enyhén szólva szerénytelenséget. B műkedvelő színjátszás az egyetemes kultúrmunka részét jelenti. Ilymódon a kultúrforradalom részét is. Köztudott dolog, hogy a kultúrforradalom feladatai nem öncélú feladatok, alá vannak rendelve politikai és gazdasági főfeladatainknak. Ezt kell szolgálnia a műkedvelő színjátszó csoportoknak is. Nem kis felelősség hárul a megyei tanács művelődési osztályára, hogy a kultúrmunka e területén mégnyil- „vánuló összevisszaságában rendet tegyen. Az üzemi és falusi csopörtok az eddigieknél nagyobb támogatást várnak munkájukhoz, mert önmaguk nem képesek megbirkózni a megoldásra váró feladatokkal. A csoportok milyen támogatásáról van szó? Mindenekelőtt a helyes, egészséges műsorpolitika kialakításához kel támogatást nyújtaniok. Ezt igénylik elsősorban. Felelős feladat hárul e téren a megyei műsortanácsadó . bizottságra is. Hogy mennyire szükség van az irányító szervek segítségére, bizonyítja az a tény is, hogy ez év őszén, 1959 tavaszán lesz 40 esztendeje az 1918—19-es forradalmi eseményeknek — és tudomásunk szerint egyetlen megyei csoportunk sem tűzött tervébe ilyentárgyú darabot, pedig van ilyen. Sándor Kálmán: Harag napja című műve éppenséggel Salgótarjánban játszódik. Méltó, szép feladat lenne, e művészi értékek szempontjából is maradandó darabot reprezentatív előadásban bemutatni. Még az is meggondolandó lenne, ha Salgótarján színjátszói közösen vállalkoznának erre. |a a pártszervezetek megadnak minden támogatást a népművelés munkásainak, minden bizonnyal e téren is megoldjuk előttünk álló feladatainkat. Túrái Lajos H J/tdunlék,—(Le. estik táblán ' 4: Egyszerű hőstett A történelemben csak azok az emberek számítanak hősöknek, akik fegyverrel kezükben harcbaszállnak egy szent ügyért. Pedig az életben, napjainkban emberek százai és ezrei követnek el egyszerű, de legalább olyan nagy akarást, bátorságot követelő hőstettet. Most egy ; olyan emberről agarunk beszámolni, aki szembeszállva a ; begyepesedett előítéletekkel ; öreg fejjel ceruzát, tollat és ; tankönyvet vett a kezébe. ; Könyvet, hogy negyvenhét éves korában ismerkedjen a : tudomány alapjaival. * Hősünk, Lipták János a ; tűzhelygyárban dolgozik, és az : egyik legnagyobb üzem veze- I tője. Tapasztalt, régi szak- munkása a gyárnak, és nem a rosszabb vezetők közül való. ; Négyszer próbálkozott ez a ; fiatalosan idős ember, hogy I tanuljon. Hogy ne csak szak- I mailag képzett vezetője le- 1 gyen a gyárnak, hanem vala- í melyest művelődjék is. A ma- 1 ga örömére, és a munka irán- I ti kötelességből is. Nem sike- ! rült valami miatt egyetlen egyszer sem befejeznie. Egyszer a gyár kívánt egy új gyártmány érdekében fokozottabb erőfeszítést tőle. Ezen töprengett otthon is, félre lökte a tankönyvet. Aztán egy másik évben a nehézségeket nem tudta legyűrni. Mert, kétségtelen, nem kis dolog, ha valaki, túl a negyvenen, tanulni próbál. Még a fiataltól is nagy nekigyűr kőzést kíván a tudomány. A gyengébb előbb-utóbb kiesik onnét is. De Lipták Jánost nem olyan fából faragták. Hosszú még az élet előtte, nem ismerhet akadályt. Ami nem sikerül egyik évben, majd sikerül egy másikban. Az idén ötödször próbálkozik a tanulással. A művezető iskola, ahová beiratkozott, csak egyéves. De ennek az egy évnek sűrített tanrendje nagyon sok mindent akar a tanulni vágyó idős ember agyába vésni. Van számtan, mértan, fizika, kémia és rajzismeret. És bár annak idején hat elemit végzett, majdnem új minden neki. Elölről, az alapoknál kell kezdeni az egészet. Majdnem azt tanulja, amit tízéves kislánya. Különös dolog ez, különös, de szép... A tanárok mind fiatalabbak nála. Ráadásul ottani dolgozók, mérnökök, vagy képzett műszakiak. Ez könnyíti is, meg nehezíti is a helyzetet. Köny- nyebb annyiból, hogy bármi problémája van, menetközben megkapja a szükséges segítséget. Csak egy pár métert kell megtennie. De már nehezíti a dolgot ez a pár méter megtevése. Adódott már az emberi lélekben konfliktus abból, hogy egy javakorabeli férfi tanácsért menjen egy nála lényegesen fiatalabbhoz. Lipták Jánost nem ilyen büszke embernek ismerik a gyárban. örül, ha tanulhat bárkitől, ő maga egyszerűen, nyíltan megmondta: — Milyen más ma a fiatalok helyzete! Ök most tanulhatnak. De ahogy ők tanulni tudtak, azt nekünk, az öregeknek köszönhetik. Mi segítettük őket. Most ők csak vissza segítenek. — Mi volt az ön fiatal korában? Szó sem lehetett tanulásról? — kérdezzük. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ 1958 IX. 6. Vízszintes: 9. Téli ruhadarab. 10. Jugoszláv város. 12. Német elöljáró szó. 14. Európai állam. — 17. Egyesült Államok - id. rövidítése. 18. Német tagadó szó. 20. Fél saru! 21. Csukó. 23. £)rahang. 26. Vissza: testrész. 27. Római császár volt. 29. Ázsiai állóvíz nqye. 32. Sír. 33. Pára! 35. Fordított D. 37. Felkiáltószó. 42. Szintén. 43. Fal is van ilyen. 45. Egér — németül. — 46. Női név. 47. Névelővel: penész. 49. GN. 50. Épület része. 55. A háziállat. 56. Egyesült Arab Köztársaság. 58. Szám. 60. Beteljesedés. 63. Avar fele. 64. Balkáni szél. 66. Föláll m. hangzói. 67. Tette vala. 69. Rab - keverve. 70. Arc része. 72. Nem szoros. 73. Fordított kicsinyítő képző. 75. Vissza: német személyes névmás. 76. Idegen férfinév. 78. Egyenlő - ism. idegen szóval. 79. Tejtermék. 81. Női név becézve. Függőleges: 2. Kötőszó. 3. Bibliai alak. 4. Romániai folyó. 5. Vissza: osztrák folyó. 6. Személyére vonatkozó kérdőszó. 7. S. 11. Ebből az anyai a legjobb. 13. Mint vízsz. 18. sz. 15. Kerti szerszám. — 16. Vissza: vízi állat. 17. Szovjet hegység. 19. Kettős. 22. A folyó teszi, amikor kiönt. 24. Nem rossz. 25. Azonos betűk. 28. Verssorok végén van. 30. Szarvasfajta. 31. Női becenév. 33. Nem a kicsi. 34. Névelővel: európai folyó. 36. Határállomásunk. 38. Válogatott labdarúgó kapus volt. 40. Mutatószó. 41. S. 42. Innivaló. 44. Klasszikus költőnk egyik neve. 46. Férfinév. 48. Nem élve. 50. Névutó. 52. Bibliai alak. 53. Tea - németül. 59. Az éléskamrát gyakran látogató gyermek jelzője. 61. Európai nép. 62. Csukva 63. Az erődítmények. 65. Egyiptomi napisten. 68.' Latin kötőszó. 70. Szovjet város. 71. Vissza: Kocka - latinul. 77. MSZ. 79. Fordított papírmérték. Az o, ó és az ö, ő betűk között nem teszünk különbséget. Mai: rejtvényünkben három közmondást rejtettünk el. Ez küldendő be. Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Dúló vihar után, mikor a nap fénye ráragyog az erdő lombhajú fejére, kiül a madár is zengeni az ágra ... Könyvjutalmat nyertek: Dr. Deák Ferenc Salgótarján, Tömör Gábor Balassagyarmat, Török Imre Nagybátony. A könyveket postán küldjük el. Kérjük id. Sirkó Gyuláné rejt- vényfejtőnket, hogy pontos címét küldje el a könyv elküldése végett. A Pásztói Szikvíz és Szeszipari Vállalat keres képesített könyvelőt vezetőkönyvelői beosztásba havi 1500 forint fizetéssel. Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat igazgatójánál, vagy a pásztói községi tanács vb. elnökénél. — Ügy emlékszem, mintha ma volna. 1927. május hetedikén mentem először a gyát- ba. Felvettek nagy nehezen. Beosztottak egy begyakorolt dolgozó mellé. No, de merhe- ti-e valaki is az akkori ta- noncot egy mai ipari iskoláshoz hasonlítani?! 'Alig engedtek a szakmához hozzászólni. Meg valóságos éhbérért dolgoztatták az embert. Nem is bírtam ki sokáig. Tiltakoztam. Mert hiába voltam ta- noncgyerek, alaposan megdolgoztattak. És tulajdonképpen semmiért. Hát meg is mondtam a vezetőnek: én ingyen tovább nem dolgozom. Azt mondták, rendben van, megértenek. És kitettek az utcára. Egy évig ténferegtem, de aztán csak visszajöttem. Az öntő szakma rabja lettem. — Családi hagyomány a szakma szeretete? Volt valaki a családban öntő? — Á, dehogy. Bányászfamília vagyunk. De én a fényes, szemvakító tűz bolondja voltam. A felszabadulásig dolgoztam az üzemben, aztán kiemeltek. Előbb üb. bizalmi, főbizalmi, művezető, majd főművezető lettem. Ennél már csak lejjebb kerülhetek — jegyzi meg nevetve. — És a család? Mit szól mindehhez, a művezetőséghez, meg a tanuláshoz? Van ideje otthon a családdal foglalkozni? — Öh, én valóságos úr vagyok otthon. Négy nő lesi minden kívánságomat. _ a — T alán csodálkozik ezen? Az a helyzet, hogy én másodszor nősültem. Az első házasságom jó volt ugyan, szomorú. Elképzelheti, 14 év. ^ volt beteg a feleségem. Második asszonyomat itt ismertem meg a gyárban. Akkor még itt dolgozott. Pár éve nincs már szükség arra, hogy keressen. Keres a nagylány, meg én. Hozzánk költözött az anyósom is és most már két lányom, az anyósom és a feleségem egymással versengenek, hogy öreg koromra minél nagyobb kényelemben, jó módban éljek és éljünk valamennyien. Bár kicsi, szűk a lakásunk, de saját házunk van és nyugodtan dolgozhatom otthon is. Két fiatal asszony jött be az üzemből. A művezetőt keresték problémájukkal. Miközben a megoldáson tanácskoztak, halkan elbúcsi' am Lipták művezetőtől... ÜJLAKY MARIA ma az egykor pompázó, a jelenkornak is használható kastélyból csak a romok, a csüngő gerendák maradtak meg. Ez a rom ma „Műemlék“. Érdekes, hogy a pásztói járási tanács most ébredt jel. Az életveszélyes romot július 15-én műemlékké nyilvánították. De hogyan? Ügy, hogy a községi tanácshoz küldött átiratában jigyelmezteti a tanácsot. Felhívja a figyelmet, hogy a műemléket jelző tábla „... feltevésénél óvakodjanak nagyobb terület kivésésétől, mert az az épület falát csúfítaná és műemlék jellegét megrongálná.“ Kár, hogy a járási tanács akkor óvja a szurdokpüspöki kastély falát a rongálástól, amikor azt már teljesen tönkre tették. E helyett talán jobb lenne, ha arra hívnák fel a községi tanács figyelmét: műemlék, de csak a táblán, s vigyázzanak, mert ez a műemlék már életveszélyes. kezek vandál módra pusztították, törték-zúzták — a háború után tíz esztendővel. És A szurdokpüspöki kastély kiállta a háború pusztítását, épségben megmaradt. Emberi
