Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)

1958-09-06 / 70. szám

1955: szeptember 6. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 666 óra társadalmi munka A salgótarjáni járás nem •egy községében komoly proo- lemát jeient a községfejlesz­tési jeladatok végrehajtása. A tanácsolt vezetői azon kese­regnek, hogy a dolgozók nem veyeznek társadalmi munkát. Hogy ez mennyire nem így van, bizonyítja a zagyvapal- falvi példa, '/.agyvapaljalván 666 óra társadalmi munkával most fejezték be a közkút ké­szítését. A végrehajtó bizott­ság csak a kútgyűrűket adta, a munkát Kiss Ferenc tanács­tag vezetésével a község 14 dolgozója végezte el. Különö­sen kiemelkedő munkát vég­zett Kiss Ferenc tanácstag és Borsos Sándor, akik 109—109 órán keresztül ásták és vés­ték a sziklás talajt, hogy jó ivóvizet nyerjen a község. — Példás munkájuk követőkre talált. Többek között a Vörös Hadsereg úti lakók is azzal a kéréssel fordultak a tanács­hoz, hogy ők is vállalják egy közkút elkészítését, hu a szük­séges betongyűrűket megkap­ják. Hasonlóképpen társadal­mi munkával készül a 12 UOO forint értékű járda, valamint a 27 000 forint értékű halottas­hoz, amelyhez komoly anyagi támogatást kíván nyújtani a Zagyvapálfalvi Üveggyár is. Államunk is komoly segít­séget nyújt a községfejlesztési Jeladatok végrehajtásához. — Az Akácfa, Brezina és a Le­nin utcában a napokban meg­indult 153 ezer forintos villa­mosítási munkák 60 százalé­kát 91 800 forintos állami tá­mogatásból fedezik. A fenti példák azt bizonyít­ják, hogy ha a községek dol­gozói a tanácstagok vezetésé­vel szívvel-lélekkel részt vesz­nek az egész községet érintő társadalmi megmozdulásban, az eredmény nem marad el. Jövedelmező a cukorrépa termelés Sok szó esik manapság a cukorrépatermelés jövedelme­zőségéről. A dolgozó parasz­tok egyrésze szívesen terme­li annak ellenére, hogy ez a növény egyiik legtöbb kézi munkát igénylő szántóföldi növényünk, s a szedést, de főleg az egyelést még min­dig nem tudtuk kielégítő mértékben gépesíteni. Akik még mindig idegenkednek tőle gyakran nem veszik fi­gyelembe, hogy mit ér az a takarmány, amelyet a szerződés alapján a termelő visszakap. Különö­sen sokat jelent az megyénk­ben, áhol a takarmány hiány évről évre megismétlődik. Könnyen kiszámíthatjuk, hogy 150—200 mázsás termés esetén — de jó munkával még több is elérhető — 1 kh rét termésének meg­felelő takarmány értékét csu­pán a mellékjárandóságokból megkapjuk. A jövedelmezőséget köny- nyen kiszámíthatjuk. A ter­melési szerződés során a cu­korrépa-termelők minden mázsa átadott répa után 3, kilogramm kristálycukrot, 10 forint készpénzt, 65 kilo­gramm egyszerpréselt, vagy 35 kilogramm kétszerpréselt nyersszeletet és 0.5 kilo­gramm 45 százalékos cukor- tartalmú melaszt kapnak. Az egyszerpréselt, nyers­szelet takarmányértékét vizs­gálva megállapíthatjuk, hogy a répaszelet és melasz 100 mázsa répa átadása esetén, mintegy 4 mázsa keményítő értéket képvisel. Ha ezt tejtermelésben akarjuk kifejezni — a lite­renként szükséges 250 gramm keményítő értéket számolva — 1600 liter tejhez való keményítő értéket kapunk vissza. Ha pedig közepes minőségű rétiszénára szá­mítjuk át a 100 mázsa cu­korrépa mellékjárandóságát 15 mázsa rétiszénát kapunk. A termelési átlagot meg­felelő trágyázással, őszi mély­szántással időben való ve­téssel és helyes növényápo­lással még emelni is tud­juk. Közismert, hogy a táp­anyagokban gazdag talajon a cukorrépa után a gyakorlati gazdák tapasztalatai szerint a következő évben még 2—4 mázsával több gabona is termett, mint más elővete- mény után, tehát még az utótermény is fizetett a be­fektetésért. Mind emellett a cukorrépa termelésre szerződött terme­lőnek a cukorgyár kamatmentes művelési előleget biztosít, kh-ként 800 forintot, amely összeget a szerződés- kötéskor és plusz 320 forin­tot, mely összeget répaegye- lésikor kap meg a termelő. Ezen kívül szántási utalványt kap őszi mélyszántásra és 340 kilogramm műtrágyát kh-ként, amennyiben igény­be veszi. A fentiekért járó összeget a cukorgyár kamatmentesen hitelezi a termelőknek és csak a cukorrépa átadásakor, illetve az elszámoláskor von­ja le a gyár. A szocialista szektorokat, termelői szakcsoportokat és társulásokat nagyüzemi felár illeti meg, mázsánként 30.— forint, amennyiben 500 kh- nál kisebb földön gazdálkod­nak és 1000 mázsát meg­haladó cukorrépa-mennyisé­get adnak át, vagy 500—1000 kh. földön gazdálkodnak és 2500 • mázsát meghaladó cu­Hás kárán tanul az okos 100 ezer máltiatő egyetlen községben Nemcsak természeti szépsé­géről, idegenforgalmáról ne­veiét es a rétsági járás. Szór­ja.más népe a viziszárnyasok tenyésztése mellett ma már egyre fokozottabb súlyt helyez a jól jövedelmező bogyósgyü­mölcsök termesztésére is. Nyu- gat-Nógrádban az idén felvá­sárolt 26 vagon földiepernek 14 százalékát, s 8 vagon mál­nának pedig 31 százalékát a diósjenői és keszegi körzet községei adták, méghozzá oly kiváló minőségben, hogy az áru zöme megfelelt exportra. A Börzsöny keleti és a Cser­hát nyugati nyúlványain egyre nagyobb teret hódít Nógráá megye legkeresettebb élelme­zési exportcikke: a málna és a szamóca, valamint az ipa­rilag nagyon fontos feketeri- bizli és az utóbbi esztendőben oly sajnálatosan háttérbe szo­rított egres is. Általában 10 forintot jöve­delmezett az idén a málna kilogrammja — újságolta No- vothni Lajosné, az FJK fel­ügyelője. Egy-egy jól kezelt 100 négyszögöles tábla évente 160—180 kilogramm árut is adott. A szép jövedelem lát­tán Alsópetényben és Kesze­gen máris málnatermelő szak­csoport alakult. Rétságon, Bánkon és a járás többi köz­ségeiben is valóságos társu­lási láz lett úrrá az embere­ken, hogy a földművesszövet­kezet védőszárnyai alatt kö­zös anyagbeszerzéssel, közös talajelőkészítéssel és növény- védelemmel, s nem utolsó sor­ban közös értékesítéssel gaz­dálkodva az idei őszön már öszesen csaknem 150 kh-nyi területen létesítsenek járá­sunkban ezekből a jól kifize­tődő bogyósgyümölcsűekből új telepítéseket. Megtudtuk azt is, hogy a jöldiepret legtöbben — az egyébként is legjobb1 termé­szeti adottságokkal és gazda­sági előfeltételekkel rendel­kező — Diósjenőn és Nógrá- don telepítenek. Legkereset­tebb fajtájúak az Eszter házi export és a Madame Montot. A málnaültetvények létesíté­sével Keszeg, Nógrád, Le­gend, Alsópetény, ösagrád és Nézsa a sorrend. Keszegen legutóbb még csak 82 mázsa málnát vásárolt fel a helyi földművesszövetkezet — de jövőre már 300 mázsa árura számit, őszi újtelepítése: 40 katasztrális hold — Nagyoro­sziban őszre háromszorosára emelkedik a feketeribizke te­rület, a diósjenői és a nógrá­di termelők pedig a jó árak eredményeképpen lázas igye­kezettel hozzák karba az el­hanyagolt egresbokraikat, hogy minél jobb minőségben és nagyobb tömeggel biztosít­sák konzerviparunknak ezt a fontos alapanyagot. A termelési kedv óriási. Soha nem tapasztalt lendület­tel, akarással telepítenek a rétsági járásban. Munkájuk­hoz nélkülözhetetlen segítsé­get nyújtanak a földműves­szövetkezetek mind az anyag- ellátásnál, mind a termelési szakirányításnál. Gondmentes termelőmunka, magas jövede­lem jut osztályrészül az elkö­vetkező években a társuló bogyósgyümölcs termesztők­nek. FEKETE JÁNOS korrépa-mennyiséget adnak át, vagy 1000 ksh feletti szán­tóföldön gazdálkodnak és 4000 mázsát meghaladó cu­korrépa-mennyiséget adnak át. Ha a termelő a répa meny- nyisége után járó kristály- cukrot egyáltalán nem, vagy csak részben kívánja ter­mészetben igénybe venni, úgy minden kilogramm cu­kor helyett 10.60 forintot) fizet ki a cukorgyár. Mindent egybevetve megállapítható, hogy közepes cukorrépa- termést véve alapul a tiszta jövedelem kh-ként 6—7000 forintot tesz ki. A cukorrépa-termelés nagy jövedelmezősége mellett szól a termelés szükségessége. Mint ismeretes a cukor egyik legfontosabb közélelmezési cikk. Az egy főre eső cukor- fogyasztás évről évre emel­kedik. A felszabadulás előtti 8—12 kilogrammos fogyasz­tással szemben, ma több mint 25 kilogrammot tesz ki. A fogyasztás emelkedése és a termelés, valamint a terület csökkenése nem egyez­tethető össze, éppen ezért szükséges a jövőben nagyobb területre kiterjeszteni a cu­korrépa szerződéskötést és ezzel párhuzamosan fokozni kell a termésátlagot is. Kendy A. fxooooooaoooeajocxxxxxxxxxxxxxxxxxxjoocx h Díjvisszatérítés a tsz-ek állatbiztosításainál A Földművelésügyi Mi­nisztérium és az Állami Biz­tosító Főigazgatósága kidol­gozta azokat az irányelve­ket, amelyek alapján a ter­melőszövetkezetek állatbizto­sítási díjakból engedmény­ben részesülhetnek. A Földművelésügyi Mi­nisztérium rendelkezésének megfelelően a tanácsok me­zőgazdasági osztályai meg­kezdték a termelőszövetkeze­tek állatállományának e cél­ból való felülvizsgálatát. Az 1957. évre fizetett ál­latbiztosítási díjból visz- szatérítést kapnak azok a szövetkezetek, ame­lyek terveiket a megha­tározott mértékben túl­teljesítették. Így az a szövetkezet, amely szarvasmarha állomány ter­vét 20 százalékkal, ezen be­lül tehén tervét 7 százalék­kal túlteljesítette és az évi tejhozamot a meghatározott százalékkal emelte, 20 száza­lékos díjkedvezményben ré­szesül. A sertéstenyésztésnél, ahol a hizlalási terv tel­jesítése mellett a malac­szaporulati tervet 10 százalékkal túlteljesítet­ték és az elhullás 12 szá­zaléka alatt volt, vagy a juhtenyésztésnél a bá­rányszaporulati tervet 10 százalékkal túlteljesítet­ték és az elhullás 8 szá­zalékon alul maradt, a visszatérítés ugyancsak 20 százalék, A díjvisszatérítéseket a tsz-ekkel a tanács mezőgaz­dasági osztály megállapításai alapján az Állami Biztosító fogja elszámolni. Kiváló földművesszövetkezet A földművesszövetkezetek között folyó szocialista mun­kaversenyben a nádújfalui földművesszövetkezetet az 1958 év első félévében el­ért eredményei alapján a SZÖVOSZ igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége a „Ki­váló földművesszövetkezet” címmel és oklevéllel tüntette ki. Az ezzel járó pénzjutal­mat a földművesszövetkezet dolgozói ünnepélyes terme­lési értekezleten vették át. Egy-egy dolgozó végzett mun­kája arányában 300—800 fo­rintig terjedő pénzjutalom­ban részesült. Keblükben ifjú szív dobog Csak negyven évet töltöt­tem a bányában, a föld mé­lyén —' mondja nevetve. Most már szinte jól esik a simogató lágy szellő, a meleg napsugár. /örömmel újságolja itt a ^ tagság zöme, nyudíjas bányász, mégis fiatalok ere­jét ímeghazudtoló munka folyik. Amit nem bírnak erő­vel, azt elvégzik ésszel. így történt a mákkal is. A há­rom holdon termett mák kifejtése legalább száz mun­kaegységbe került volna, s elvégezték három munka­egységért, mert az elnök, meg Szabó elvtárs, a gép­állomási főszerelő kitalálta, hogy cséplőgéppel fejtik a mákot. Sikerült is. Az országút mellet gyö­nyörű cukorrépa-tábla dicséri a tagok jó műnk j át. Fel­keresem a női brigádot is. A répa-tábla mellet dolgoz­nak éppen. Trágyát teríte­nek. ITgy asszony néz ki fia­talnak az egész közül, a brigádvezető Balázs Lajos- né. Nagyon szorgalmas asz- szony hírében áll a faluban. Az is. Csak úgy ég a mun­ka a keze alatt. Eddig már 140 munkaegységet szerzett. — Én vagyok a legfiata­labb a tsz-ben — mondja nevetve — pedig már/ ő is nagymama, hároméves uno­kája van. Romasz Mihályné már jó­A' járási tanács mező- gazdasági osztályán úgy be­szélnek a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezet tagjairól mintha azok elzárkózott, csak a má­val törődő emberek lenné­nek. Hogy teljes legyen a lista, még azt is elmondjál róluk, ösztönösen félnek as új alkalmazásától. Egy aprósággal kezdik. El­mondják, hogy a múlt év ben a darálás vámdíjakén! 3.5 vagon takarmánygabona jött be a termelőszövetke­zetnek, amely tényből kifo­lyólag erősen javult az ab­rak ellátás. Volt valami kéz­zel fogható eredménye ennek) — Nem sok. A tehenek eb úgy öntötték az abrakot ahelyett, hogy jó tejtermelés re alkalmas keveréket állí­tottak volna elő. A járás tanács nem egyszer javasolt: próbálják meg, de a szécsé nyiek nem akarták a jc szót meghallani, a jó szán dékú tanácsot elfogadni. Pe dig, ha elfogadták volna akkor nem kellene azza szégyenkezniök, hogy tejter melésük megyei szinten í legrosszabb a termelöszövet kezetek között. Pedig nen sajnálják a takarmányt a: állattól, mert van nekik bő ven. A jót is ellehet ran tani — így történik ez Szé csényben is... Nem akarna! az orruknál tovább látni mert tudnának tovább látni, ha akarnának. Amíg más termelőszövetkezet örül a saját szaporulatból származó növendék szarvasmarhának, addig a szécsényiek, azon vannak hogyan tudjanak, túladni rajtuk. S meg is ta-i lálták a módját a tűkul ás­nak. A „makacs” járási embe­rek ezután még azt merték javasolni, vegynek 15 darab borjút hizlalásra. — Még mit nem? — mondták a tagok. — Hogy el egyék a jövedelmet, s ne tudjanak mit osztani?... Azt nem látják, hogy a nö- vendékmarha-hizlalás a be­fektetés kétszeresét is be­hozza... A rövidlátást bizonyítja az is, hogy több szálastakar­mányt osztanak munkaegy­ségre, mint indokolt lenne. Ha e takarmányt benthagy­nák a közösben, jövőre nö- vendékállat-nevelésljől há­romszorosan megtérülne... Nehezen értik meg a szé­csényiek, hogy az új alkal­mazása az ő javukat szol­gálja, ha megértenék nem rettegnének úgy tőle. Van egy jó, régi közmondás, amely azt tartja „Más kárán tanul az okos”. Jó lenne, ha a szécsényiek gondolkod­nának ezen. K. J. XCOXXXOOÜCCOCOOCXXXXXXXOOOOOOOOCOOOOOOOC» A z ég végtelen kék ^ óceánján még egy fel­hőt sem lebbent a szél. A Nap magasan a Karancs fe­lett tündököl, s nyári hévvel, bőkezűen ontja a életet adó meleget. Igazi nyárvégi han­gulatban pompázik a táj, a karancsaljai határ. A falun kívül, az Etesre vezető országút mellett, ami­kor a kis családi házak már elmaradoznak, hosszú nagy fehér épületre lesz figyelmes az idegen. Hogy kié ez az épület? Még a falu legkisebb gyere­ke is megtudja mondani. Kié lenne? A Béke Terme­lőszövetkezeté. Ha már így van nézzük meg, odabent mi van? Az ajtók tárva nyitva, embernek híre, hamva. No, de mégis van. Hátul a kaz­laknál egy idősebb ember tesz-vesz és kíséri figyelem­mel minden lépéseket. Az udvarra kocsi fordul be, megrakva takarmánnyal. A tetején ülő ember útba igazít. Ha a tagokkal aka­rok beszélgetni menjek ki a határba, ott megtalálok min­denkit. Ügy is lett. Elindultam a poros országúton kifelé. Szembe velem ismerős arcú ember jött kerékpáron. Bi­zonytalanul megszólítom. Nem tévedtem. Juhász elvtárs volt, a szövetkezet elnöke. Nagyon sietős a dolga, mert még délelőtt Salgótarjánba kell mennie. Útba igazít,, < merre dolgoznak a tsz-tagok- s máris elkarikázott. V Nem messze domboldaloi- valóban embereket látni [, Mint a hangyák, szorgalma □ san dolgoznak. A férfiak éppen befejeztél a a hajnalban megkezdet mag-szarvaskerep gyűjtését e Azonnal vállra kerülnek £- villák, s máris indulna! r tovább. Mindenki tudja, mi- / kor, mit kell tenni. s Nagy Mihály az ellenőrzi bizottság elnöke, valamin' ? Burgulya Pali bácsi a pata­- kon túlra indulnak. Van otí . még egy kis sarjú, össze­- kellene szedni. r Mielőtt nekifognának le­i ülnek egy kicsit pihenni, el- , végre régen volt már nap- , felkelte. No meg szégyer- ide, szégyen oda elfáradtak : kissé, hiszen nem mai gye­- rek egyikük sem. Már mind­ketten nyugdíjasok. 1 Burgulya Pali bácsi — erős . hosszú ember — nem régen i ez év tavaszán jött a tsz-be Ha a többi öreg jó a i közösben, jó leszek én is —- gondolta. S nem számított rosszul. Ezt mi sem bizonyítja i jobban, mint az a tény, hogy . eddig már több mint 160 í munkaegysége van. Most is- ő áll fel előbb. Megszoktam í már az állandó munkát. 5 nyugdíjas éveim tétlenül, . keservesnek telnének. t Nagy Mihály bácsi sem i különb, ő is szereti a mező- ,, gazdasági munkát, a földet. val idősebb, mégis elérte a1 80 munkaegységet. Büszkén j újságolja, a fia elvégezte az egyetemet. Vidáman viccelő-, dik, majd elkomorul az arca.' Beteg férje jut eszébe. Dél-j után látogatás a kórházban. .Okvetlen ott lesz Romasz néni. ' A brigádban legidősebb Laurencsik Józsefné. Közis­merten Mari néni. Hatvan­négy éves, mégis megvan már a nyolcvan munkaegy­sége. Csak rendkívül fontos dolgokat akar mondani. El is mondja, miért. Azért, mert szeret újságot olvasni? s szerinte az újságban ko­molytalanságnak nincs he­lye. Olyan a szövetkezet mint egy kis család — mesélik. Van úgy, hogy 16 félét eszünk ebédre, mert min­denki eszik mindenkiéből. — Volt idő, amikor a falu­siak még köszönésre sem méltattak, s most előre kö­szönnek. Mi ennek az oka? — Az, hogy minden mun­kával előbb végzünk. Kuko­ricánk, répánk, búzánk szebb, mint az egyénieké... Nehéz elbúcsúzni a barát­ságos asszonycsapattól, pedig most már igazán sietnek haza, mert még ebédet is kell főzni. A brigádvezető nem siet hasa. Befordul a tsz udva­rára, hátha tud ott valamit csinálni. Nem tévedett. Ta­lált munkát Szukany Istvá- nék éppen a meszet oltot­ták. Kell a víz a forró mész­Sj nek. Azonnal két vödröt ra­il gad, s máris hordja a vizet, t Közben Szukány István * bácsi, aki szintén bányász - volt, elmondja, augusztus 20- j ra sehogy sem végeztek vol- ;. na a csépléssel, ha aznap | reggel három órakor nem " kezdenek. Ügy kezdtek, si­került is. Ilyenek ezek a szorgalmas öregek. Hogy miért dolgoznak ilyen szorgalmasan? Erre Simon Mihály bácsi kazalos felel meg a legszebben. Azért, hogy a fiataloknak jobban menjen, mint nekünk ment. Nehogy megismétlődhessék a mi szomorú életünk. Na­pokig tudna mesélni az 1937- es tüntetésről, a csendőrök őrszobáiról, a belgiumi bá­nyák borzalmairól, mert hát Simon bácsi megjárta Bel­giumot is. Keserves idő volt az — emlékezik. Itthon sem munkát, sem kenyeret nem kaptunk. Mi a célunk? — Az, hogy 80 forint legyen egy munka­egység. Akkor majd vonzó lesz a mezőgazdaság a fia­talok előtt is. Még sok mindenről beszél­ne, de nem lehet, mert jön a takarmánnyal megrakott kocsi, a kazalmestemek ott kell lenni. Doldog megelégedéssel fogtam kezet új is­merőseimmel, mert ezen a napon meggyőződtem Ka- rancsalján arról, hogy az öreg nyugdíjas, bányász­emberek, valamint asszonyok keblében ifjú szív dobog. Kata János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents