Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-20 / 65. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. augusztus 20 Joliot-Curie - a nagy hazafi, a béke lánglelkű harcosa Tanévnyitó előtti helyzetkép Freidric Joliot-Curie, a kiváló francia atomfizikus, a Béke-Világtanács elnöke, 1900 március 19-én Párizsban született. Apja részt vett a párizsi kommünben. Frederic Joliot-Curie 1923-ban végezte el párizsi alkalmazott fizikai és kémiai fő­iskolát, ahol Langevin tanítványa volt. Ke­véssel ezután Curie-Skolowska, a világhírű atomfizikus laboratóriumába került. 1926-ban feleségül vette Curie-Skolowska leányát, Ire­ne Cunet, s ettől kezdve viseli kettős vezeték­nevét. 1937-ben írta meg doktori értekezését, 1937-ben a Collége De France magkémiai tan­székének vezetője, majd Langevin halála után (1916) átvette a kísérleti fizikai tanszék ve­zetését is. Itt megszervezte a magkémiai la­boratóriumot és ciklotront épített. 1935-ben feleségével együtt fizikai Nobel-díjat kapott a mesterséges radioaktivitás felfedezéséért. A második világháború idején Frederic Joliot-Curie biztosította a norvégiai nehézvíz- és a belgiumi urániumkészletek megmentését az előnyomuló németektől. Alapító tagja volt 1941-ben a francia nemzeti frontnak. Illega­litásba vonult. 1942-ben belépett a Francia Komumnista Pártba. Laboratóriumában hadi­anyagot készített az ellenállók számára. A hitleristák kétszer letartóztatták. 1944. augusz­tus 19-én részt vett a párizsi felkelésben. Franciaország felszabadulása után Frede­ric Joliot-Curie átvette az atomerőbizottsáf. vezetését. Mint főbiztos, Franciaország kép­viselője volt az ENSZ atomerőbizottságban. Curie minden erejével a békemozgalom cél­kitűzéseiért küzdött, 1949-ben megválasztották a Béke-Világtanács állandó bizottságának tagjává, 1951-ben pedig a Béke-Világtanács elnökévé. 1951-ben Nemzetközi Sztálin Béke­díjjal tüntették ki. Frederic Joliot-Curie tagja volt a Francia Kommunista Párt központi bizottságának. Tudományos érdemeinek elis­meréséül a Francia Tudományos Akadémia \ a Szovjet Tudományos Akadémia, valamint ; több tekintélyes nemzetközi tudományos és j emberbaráti intézmény tagjává választotta, i Újító ankét a Salgótarjáni Üveggyárban Az elmúlt napokban tar­tották meg a Salgótarjáni Üveggyár újítói ankétjukat, amelyen értékelték a gyár tízéves újítási mozgalmának helyzetét és megválasztották az újító kongresszus küldöt­teit. Az ankéton Jermendy Ká­roly elvtárs, a gyár főmér­nöke arra hívta fel a figyel­met, hogy a mozgalom 1954- től napjainkig visszaesett. 1954-ben ugyanis mintegy 430 újítási javaslatot nyúj­tottak be és az elfogadott javaslatok több mint 100 ezer forint megtakarítást eredményeztek. Most az év eddig eltelt részében 40 da­rab újítás érkezett be, ame­lyekből mindössze 27 ezer fo­rint megtakarítás származik. Feladatként jelölte meg, hogy a műszaki vezetők és a szakszervezet lelkiisme­retesebben törődjenek az újítókkal. Ehhez jó alapot biztosít a múlt évben megjelent újí­tási rendelet is, amely foko- zottabban előtérbe helyezi az újítók egyéni érdekeltsé­gét is. A hozzászólók javasolták, hogy kisebb, egyszerűbb újí­tási javaslatokat is határoz­zon meg a műszaki vezetés, amelyet a dolgozók többsége képes megoldani. Póczos elvtárs pedig azt kérte, hogy gyorsabban intézzék el a na­gyobb jelentőségű újítási ja­vaslatokat. Varga Sándor elvtárs arról beszélt, hogy rendszeresen felül kell vizsgálni a bevezetett és jutalmazott újításokat, hogy azokat valóban al­kalmazzák-e? Papp Gyula elvtárs a gyár igazgatója kifogásolta, hogy sok esetben magára hagyják az újítót, vagy a kísérletező brigádokat. Nem elégséges a gyárban az újítási propagan­da sem. Sanyika édesanyja éppen ai imént jött haza. Gondtól ter­helten lépett be a kiskapun amelyet felületesen lökött be A kapu kinyílt és az így tá­madt résen a két és fél évet gyermek, a váratlan szabadság feletti örömében, kacagva az utcára lépkedett. Nem messzi a kaputól, egy traktorekér fiúk játszottak. Sanyika közé­jük ment és nézte, hogy mii csinálnak a „nagyok." — Az én váram az én házam le innen — kiáltott az egyik és pajkosan zavarta a közelítő­ket. — A te várad nem itt van! Majd mi kipiszkálunk onnan. — így a másik és folyt a já­ték, zajos volt az utca. Sanyika nagyon élvezte a dolgot. Nézte csillogó szemme a viháncoló gyermekhadat él közben lassan, lépésenként ai úttest felé közeledett. Az ut­ca végében egy öt tonnás te­herautó tűnt fel. Sanyikc örömmel tapsolt egyet és ki­szaladt a traktor eke mögül Fékcsikorgás és velőtrázó si­koly törte meg az utca mono­ton lármáját. Sanyika édes­anyja sikoltott, aki közber észrevette, hogy nyitva marad a kapu és a fiú keresésére in dúlt. Már késő volt. Sanyika kórházba került életveszélyes állapotban. És augusztus 13-án este 21 órakor egy szív megszűnt dobogni. íme, a hivatalos jelentés életvalósága. De nem ez az egyedüli. Nézzük csak: augusz­tus 1-én. délelőtt 10 órakor a Lubi telepi autóbusz megálló­nál a kocsi mögül kilépő öt és .fél éves Vrana Péterkét elütöt­te egy személygépkocsi. Péter- ke nyolc éves nővérkéje kísé­retében utazott. Péterke sérü­lése nem életveszélyes, de sek- súlyos. S a másik: augusztus 9-én 17 órakor, Jobbágyi bel­területén a tíz éves Bangó Bé­la egy motorkerékpár elé ug­rott. Könnyű sérülést szenve­dett. Az előbbiekben felsoroltak csak azok, amelyek a közel­múltban történtek. S az ese­tek többségében, szülői gon­datlanságról beszélhetünk. So­kan nem törődnek azzal, hogy gyermekük mit csinál, hová megy, hol játszik. Nem törőd­nek felelőtlen gyermekeik lé­péseivel, és aztán az anyák, apák szíve fáj. Az utca nem játszótér, nem gyermekeknek való. A gyer­mekek nem felnőttek, még a nyolcévesek sem, tehát utazá­suk egyedül felelőtlenség. Az előforduló balesetek fájdalmas figyelmeztetők minden szülő számára. De figyelmeztetők a járó-kelők és az autóbuszok beosztottjai számára is. Ha kis gyermek egyedül utazik, nem telik nagy fáradtságba figye­lemmel kísérni, hogy merre megy és hogyan. A gyermekek még nem ismerik a közle­kedési szabályokat, nem isme­rik azt, hogy úttesten álló kocsik mögül csak alapos kö­rültekintéssel lehet kilépni, nem ismerik az utca ezernyi veszedelmét. Több gondot, több figyel­met gyermekeink iránt, hogy ne forduljanak elő hasonló esetek. Legyen intő példa Ban­gó Béla, Vrana Péterke és Darucz Sanyika sorsa. Együtte­sen vigyázzunk, de különösen a szülők, arra, hogy minél ke­vesebb, sőt, egyáltalán ne ke­rüljön jelentés a BM. Rendőr­főkapitányság közlekedési és gépjárműveket ellenőrző cso­portjához, amelynek lényege: autó alá került és meghalt. S ezért mi vagyunk a felelő­Himer Zoltán Mezőgazdasági kiállítás volt Egyházasdengelegen Vasárnap nyitották meg Egyházasdengelegen a köz­ség első mezőgazdasági ki­állítását. A kiállítás rendezéséből jóformán minden szerv ki­vette részét. Bemutatták termékeiket a téeszek és ál­lami gazdaságok, valamint a selypi cukorgyár is. A ki­állításon szakmai jellegű elő­adásokat is tartottak, ame­lyek előadására szakembere­ket kértek fel. A kiállítást érdeklődéssel tekintették meg a környék s a község dolgozó paraszt­jai­Csak pár nap választja e jaz iskolásokat és a nevelőke a közelgő új tanévtől. Taná rok és diákok, vegyes érzel mekkel várják az első tanítá­si napot. Nézzük meg milyen : körülmények közé csöppennek ;az iskolások? Németh László­itól, a megyei tanács művelő­dési osztályának vezetőjétől kérünk információt. — Hány iskolát tataroznak az idei nyáron? — Belső tatarozást minden skolában elvégezték. Csinos, fehérre meszelt tantermek, ragyogó ablakok, tisztára sú­rolt padlók várják a gyereke­ket. A külső tatarozást pénz híján csak a legszükségesebb helyen tudtuk elvégezni. Na­gyobb felújítást a romhányi, nézsai .legéndi és diósjenői is­kolákban végeztünk. — Milyen lesz az iskolások tankönyv, füzet és tanszer el­látása? — A tanszer ellátás zavar­talan ütemben hetek óta fo­lyik. A gondosabb mamák a sorbanállás elkerülése végett -nár megvásárolták gyerme­keik füzet- és tanszer igényeit. Az új tankönyvek egy része pár napot késik, de reméljük, fennakadás nem lesz, — Lesz-e pedagógus hiány az idei tanévben? — Ha a múlt évi nevelőhi­ányt figyelembe vesszük, ak­kor az idei pedagógus létszá­mot kielégítőnek mondhatjuk. Tavaly több, mint 100 neve­lőnk hiányzott. Az idén mint­egy 30 pedagógussal kevesebb van mint amennyire szüksé­günk volna. De feltétlenül megoldjuk a nevelőhiányt. A hiányzó 30 helyre képesítő nélküli pedagógust irányítunk. Hogy ez a tanítás rovására ne mehesen, feltétlenül segítik az idősebb, tapasztaltabb ne­velők, a fiatal új erőket. — Hány elsőst avatnák az is­kolák és hány első osztály in­dul? — Az általános iskolákban mintegy 120 első osztályt in­dítunk be 4 914 tanulóval. Ez a szám kevesebb, mint az elő­ző években volt, valószínű a kisebb népszaporodás miatt. A középiskolák 17 első osztályt indítanak. Jelentkező több volna, azonban az iskolák csak ennyi létszámmal tudják biztosítani a tanulók megfe­lelő oktatását. A közgazdasági technikumban két első évfo­lyam indul, eggyel több, mint a múlt évben. A középiskolák ban így összesen: Salgótar­jánban 215, Balassagyarmaton 214, Pásztón 43, az ipari tech­nikumokban 120, a közgazda- sági technikumokbn 78 és a Szécsényi Mezőgazdasági Tech­nikumban 38 elsőosztályost avatnak. T^ulátközt mik Elégedettek a mohorai gazdák (Tudósítónktól.) Alig pár nap és Mohora községben befejeződik a cséplés. A legtöbb gazdálko­dó kellemesen csalódott, mert a mostoha időjárás ellenére is elég szépen fizetett a ga­bona. Ha a gabonafélék köz­ségi átlagát nézzük, vala­mennyi többet adott katasz- trális holdanként, mint ahogy azt korábban a szak­emberek becsülték. A búza 8.10, a tavaszi árpa átlaga 7 mázsa volt katasztrális hol­danként. Persze az olyan gazdálkodók, akik szaksze­rűen művelték földjüket, nem sajnálták a műtrágyát, szebb eredménnyel dicseked­hetnek. A község elismert, jó gazdái közé tartozik Varga István P., aki két katasztrális holdon 24 mázsa őszi búzát ter­melt. Krajcsi Pál gabonája is jó két mázsával többet adott katasztrális holdanként, mint a község átlagtermése volt. A tarlóhántásban és má­sodvetésben már nem ilyen jó a helyzet a községben. A község jó része kétlaki, va­gyis megélhetésüket nem csupán a föld biztosítja. A vasúthoz, a növényvédő állo­máshoz és egyéb vállalatok­hoz járnak dolgozni. Földjük nem sok van és a földműve­lést csak mint mellékes jöve­delmi forrást tekintik. A tarlóhántás, másodvetés leg­inkább ezen gazdák földjén maradt el. Ök ugyanis a másodnövényeket értékesíte­ni nem tudják, miután szá­mottevő állatállományuk nincs. A belterjesség kialakí­tására is káros hatással van ez, hiszen ezeken a földe­ken már évek óta egyoldalú növényeket, főleg kukoricát termelnek. Mohora községben nemrégen kezdték meg a gazdák a bíborhere ter­melését, s egyre nagyobb tért hódít körükben. Jelenleg 25 ka­tasztrális holdra kötöttek szerződést a gazdálkodók. Hogy telik az idő!...Mintha csak most lenne... Ülünk a padok­ban, minduntalan bohó csínytevése­iken töprengve. Magolgatjuk a feladott leckét. És mohó türel­metlenséggel, lá­bat ramegtető iz­gatottsággal vár­juk mindennek a végét... Az érett­ségit... Őszinte fo­gadkozások..-. öt év múlva ta­lálkozunk. És milyen gyor­san lepereg öt év. Szombaton talál­koztunk a Nem­zetiben. Fehér asztal, vacsora és elfogódott arcok. Mindenki úgy megváltozott. Hi­hetetlen. Mindez öt év alatt? Nagyon szét szórt bennünket az élet. Ki itt, ki ott ütött tanyát. Német Misii isko­laigazgató Nagy- bátonytban. Gim- cam Qravecz Jós­ka — a rendőr­séggel jegyezte el magát. A mindig pöttömnyi Spalek Janiika már ko­moly férfi, csa­ládfenntartó. Bolla Teca, Bíró Sanyi együtt ké­szülődtek az élet­re. Éjfél tájt lib­bentek be, egy­más karján. Meg- eslküdtsk. Jedlics­ka Mária tanárnő. Valóra váltotta a tantermekben érlelődő vágyát. Milyen elegáns nő lett Adorján Gizka. Rosszul sikerült a házas­sága, nemrégiben vált el. Honfi Gizka az örök mosolygó; két­gyermekes család­anya. Meg sem látszik rajta. Ha újra egy iskola­padba ülne, a régi bakfist lát­hatnánk. És a többi; mindenki annyit változott. Nem ismerni a tanár úrra sem. (Esz­tergomiból jött a találkozóra. Te­kintélyt paran­csoló a szigorú­sága ma is. A slzeme kiengesz­teljen nevető most is. jSzívja egyik cigarettát a másik után, épp úgy mint akkor. Az öt év meg sem látszik rajta. Épp olyan mint régen. És mé­gis más. Családot alapított. Talán a családi bol­dogság visszfénye teszi mássá? A csendes, sze­líd Nagy Mandu, kétéves kis Zsu­zsi anyja. Elsők között ment férj­hez a 12 lány­ból. Nem lepő­dött meg rajta senki. Ö direkt gyermeknevelésre született. Gerelyes Ban­di az akadémián dolgozik. Iroda­lomtörténész. Csendes humora, kiművelt esze már ott a padok között is nagy jövőt jósolt szá­mára. Ö volt az osztály kedvence. Ma már vő­legény. Marek Ali is a meny­asszonyjelölttel állított be. A hosszú, karcsú gyerek nagyon ímegemberesedettv Halász Babi meg egyenesen meg- csinosodott. Talán a munkája tette. Az egyik leg­szebb hivatás az övé: anyák és gyerekek istápo­lója. Védőnő. Mindenki való­ra váltotta ál­mát. Vágy: sze­rint foglalt helyet az életben. Min­den területre ju­tott a 27 tagú IV. B-ből. Hogy mi lett a többivel? A két disszidenssel? Leávai, a csendes vagy a 'hallgatag Jucival, s a gyö­nyörű Katával? A hiányzó fiúk­kal? Nem tudom. Nem jöttek el­mesélni. Én minden esetre tervemhez hívén, az ese­mények hű kró­nikása lettem. Ujlaky Mária Ä hajdani cselédek közössége íőműves és festő szak­munkásokat és segéd­munkásokat felvesz a SZÉCSÉNYI VEGYESIPARI VÁLLALAT. Jelentkezés a szécsényi telephelyen Vj életet kezdenek Ponyi-pusztán a haj­dani cselédek. Az elmúlt napokban tíz csa­lád fogott össze és termelőszövetkezetet ala­kított. Ponyi-puszta, az alsó- és a felső is, vala­mikor a Jankovich birtokhoz tartozott. A reg­geltől estig földet túró cselédek, apró ablakú vályogházaikban tértek nyugovóra, hogy az­tán kora hajnalban folytassák, amit előző este abbahagytak. A magtár volt a legelőke­lőbb épület itt a pusztán. Igaz, a gabonáért kapta a pénzt az úr, világos, hogy többre be­csülte, mint korgó gyomrú cselédeit. Még a gyöngytyúkok tanyája is szebb volt, mint a szomszédságban élő családé. Itt a pusztán nem volt nyugvása senkinek, különösen a nagyobb munkák idején, mint az aratás. Ilyenkor még a parádés kocsis is gabonát hordott, de a gyerekek nagyobbját is mun­kára fogták. Malacot őriztek, hogy kárt ne tegyen a gabonában. A szülők még örültek is, hogy dolgozik a gyerek, s nem pusztítja otthon a kenyeret. így az apró emberke egy nyáron át szaladt a malacok után a tarlón. Sütötte a nap, verte az eső, s fizetség egy fa­nyelű bicska volt. Szólni ellene senki nem mert, tartottak az úrtól, mert övé volt a föld, ameddig szemük ellátott. De azért a maguk módján próbáltak neki ártani. Az egyik asz- szony, amikor az „úr dolgát” végezte, dug- hagymát fejjel lefelé dugatta. Sohasem haj­tott az ki. — Hadd egye őket a méreg, ha meglát­ják, — gondolta. Aztán az lett belőle a végén, hogy az öreg asszonynak menni kellett. El­kergette az úr. Mindezeket egy hajdani cselédgyerek me­sélte, akivel együtt jártuk a napokban a pusz­tát. A kép nem sokat változott. Megvannak a fehér vályogházak, apró ablakaikkal, meg­van a hosszú istálló, csak éppen a vakolat tot húzta le róla az idő. A juhhodályt már lebontották, az már nincs a helyén. De ez nem sokat változtatott a puszta képén. Az emberek azonban mások lettek. Az életük merően más, mint akkor volt. A Szekeresek, Bulikok, a hajdani cselédek, a maguk gaz­dái lettek. Nyolc-tíz hold földet művelnek, állatot tartanak. Sokat dolgoznak, az igaz, ko­ra hajnaltól késő estig talpon vannak. Ha va­lamire haladni akarnak, így kell tenniök. Ha esik, fúj, mennek, mert a dolog az nem áll­hat. De jól is forgatják magukat, módosán élnek. A lakásban modern, új bútorok, ren­des asszony, jól öltözött, tiszta gyerekek. De azért a jövedelem nagyobb részét — ahogy ők mondák — a gazdaságra fordítják. A föld­re, az állatokra, a szerszámokra. Mert meg kell adni a módját mindennek, azt tartják itt, nem is igazi gazda ember, ki földjével vagy állataival mostohán bánik. Inkább ma­gukat hgyják el, ruhát akkor vesznek, ami­kor a legszükségesebb, de a gazdaság az fej­lődik, gyarapodik. Nagyobb pénzösszeghez ak­kor jutnak, amikor eladják a gyapjút. Mert itt mindenkinek van birkája, kedvező a hely a tartásra. A Umkáson békésen legelészhet a nyáj, takarmányuk is van télre, így nem okoz különösebb gondot a birka tartása• A gyapjú árából kerül sor a nagyobb kiadásokra. De hát az emberek olyanok, hogy sohsem elég­szenek meg azzal, amijük van. Mindig jobb és jobb életre vágynak, s ez a világ rendje, ügy igyekszenek, úgy dolgoznak, hogy ha már ne­kik nem is, de gyereküknek jobb legyen. S nem kivételek e tekintetben a Ponyi-pusz- taiak sem. Szekeres István éppen egy esztendeje, hogy itt lakik. Magas, derék ember, jól bírja a munkát. Ezelőtt két esztendeig Cereden, a termelőszövetkezetben dolgozott, mint juhász. Éppen egy esztendeje, hogy eljött feleséges-< Szülői gondatlanság — szomorú gyermeksorsok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents