Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-13 / 63. szám

6 NÖOlADI RlrOjSAG 1958 augusztus 13 Á repesztéstő! — a mikrokésleltetésű gyutacsig Mint ismeretes, a bányász­kodás kezdetén a robbantást úgy helyettesítették, hogy a vályvégen tüzet raktak és az izzó anyagot vízzel locsol­ták. Ennek hatására a föld megrepedezett, amelyet az­után ékekkel feszegettek le. A későbbiek folyamán fúró­lyukat készítettek, vizet ön­töttek bele, emelyet fadu­góval próbáltak összeprésel­ni. Itt már valamivel na­gyobb eredményt értek el. Az ilyen kezdet után jutott el a bányászat addig, hogy ma már hálózati lövőgéppel, vagy egyszerű kondenzátoros lövőgéppel millszekundumos robbantást végeznek. De ad­dig igen sok nehézséggel kellett megbirkózni. A lőpor feltalálása után a bányászat­ban egyre jobban elterjedt a robbantás, főleg a gyujtózsi- nóros. A sujtóléges bányák­ban napjainkban is az elek­tromos pillanatgyujtót hasz­nálják. Kóta József bányamérnök elgondolása alapján 1951-ben készült el az úgynevezett millszekundumos robbantó­kábel. Ez azt a célt szolgálta, hogy a kábelba beépített idő­zítés folytán a szénfalban vib­rációs hatást idéztek elő. Vagyis az első robbanás meg­történte után a már rezgés­ben lévő szénfal kevesebb robbanóanyaggal is kirepeszt- hető volt. Ezenkívül előnye, hogy a szén nem szóródik szét, nem porlik el. Ez külö­nösen olyan bányákban elő­nyös, ahol géppel végzik a szén felrakását. A füstrevárá- si idő is legalább a felére csökkent, amely hozzájárult a termelékenység nö­veléséhez. Hátránya viszont az, hogy ára darabonként 2- 2200 forint és felszerelése is nagy tapasztalatot igényel. Amikor az időzítést magába a gyutacsba építették be, és a kábel teljesen feleslegessé vált újabb előrehaladás kö­vetkezett be. Azonban sújtóléges bányá­inknál a robbantás még ma sem megoldott. Egy-egy alka­lomkor háromszor-négyszer is össze kell kötni a gyutacsok végét a gázban, ami az em­beri szervezetben igen ártal­mas. A közeljövőiben ez a probléma is megoldódik. A nagytétényi gyutacsgyár kí­sérlet céljára a pécsi tröszt bányáinak rendelkezésére bo­csátott néhány ezer darab mikrokésleltetésű gyutacsot. Hatásáról a legnagyobb elis­meréssel nyilatkoznak. Az újfajta gyutacs nyomán a szelvényt egyszerre lehet rob­bantani, ami esetenként meg­közelítőleg egy óra megtaka­rítást jelent. Ettől fontosabb, hogy az amiben szervezetet megkíméli a káros gázoktól, ígéretet kaptunk arra, hogy ebből a gyutacsból a nógrádi bányák is kapnak. Horváth Mátyás a szénbányászati Tröszt főelőadója Innen — onnan Az elmúlt szombaton nagy- mennyiségű viziszárnyas ér­kezett a salgótarjáni piacra. A kacsa kilogramját 22 ■forintért adták. A háziasszonyok rövid időn belül szétkapkodták a kelendő árut. Szombaton este nagy siker­rel adta elő a zagyvapálfalvi üveggyári kultúrcsoport Husz- ka Jenő: Lili bárónő című operettjét. Az elmúlt hetekben Piliny község kiszistái 2500 facseme­tét ültettek el. Nógrádmegyer község kom­munista fiataljai két alkalom­mal több mint 180 órányi mun­kát végeztek a helyi tsz-ben. Segítettek az aratás és behor- dás munkálatainál. A helyi kultúrotthon építéséből is majd 150 óra munkát vé­geztek. Vasárnap avatták fel az újonnan létesített szécsényfel- falui kultúrotthont. A község KISZ szervezetének fiataljai értékes társadalmi munkát vé­geztek a kultúrotthon építésé­ben. A vasárnapi ünne­pélyes megnyitón színvonalas kultúrműsorukkal szerepel­tek. — Megjelent a Belpolitikai Szemle augusztus havi száma. Tartalmát gazdagítja Dr. Mün- nich Ferenc, alkotmányunk ünnepére írott cikke, Gárdos Miklós: „A semlegesség” áb­rándja és a valóság. Kuti Jó­zsef: Hogyan segíti műszaki fejlődésünket a Szovjetunió, Lenkei Lajos: Eredmények és hibák színházművészetünkben, az eseménynaptár és egyéb fontos belpolitikai jellegű cikk. Pálinka zugárus került hurokra Bejelentés alapján indított nyomozást a megyei Pénz­ügyőri parancsnokság a kisterenyei állami gazda­ságban. A nyomozás igazolta a be­jelentés valódiságát. Varga István, a gazdaság fogatos brigád vezető je és bárom tár­sa hosszú idő óta foglalkozott elsősorban cukorból készült pálinka eladásával. Varga a pálinkát Linkecs Erzsébet és özvegy Somorai Sándorné egerszóláti, és Kulp Dezsőné verpeléti lakosoktól vásárolta, literét 60-70 forintos árban. Varga élelmes ember lévén az így szerzett eukorpálinkát a gazdaság dolgozóinak 100.— forintos áron féldecinként áru­sította készpénzért, ha pedig valaki megszorult, hitelbe. A hitelezőkről kis könyvet ve­zetett. Voltak sajnos olyan dolgo­zók is, akik már több mint 300 forinttal tartoztak egy- egy hónapban Vargának, s az adósság törlesztése nehézsé­gekbe ütközött. Erre Varga meggyőzte Kovács Tibort, a gazdaság bérelszámolóját, hogy adósai tartozását a dol­gozók fizetéséből vonja le. Kovács hajlandó is volt erre. Előfordult, mint például idős Banga Józsefnél, hogy fize­tése nem fedezte a Vargától hitelezett pálinka árát, ezért fiától, ifjú Banga Józseftől vonta le a hiányzó összeget. Az élelmes pálinka zugárus — aki egyébként két sertést is vágott, s feketén mérte ki húsát — rövid idő alatt 96.6 liter cukorból készült pálinkát értékesített a gazdaság dolgozói között. A pénz­ügyőrség a lakásán 24 li­ter pálinkát le is foglalt, amelyet Varga ugyancsak értékesíteni kívánt. Varga István — sajnos tet­tét a gazdaság igazgatója sze­me előtt követte el, még tu­domása is volt róla — rövid idő alatt a cukorpálinka érté­kesítésével mintegy 4 000 fo­rint haszonra tett szert, s 6 394 forint adóval károsítot­ta meg népgazdaságunkat. A pénzügyőrség javaslatára az ügyészség árdrágító üzérke­dés bűntettével, a iközellátást veszélyeztető bűncsélekmény- nyel és szesz jövedéki forg. adó pénzügyi bűncselekmény el­követésével vádolja, s ezért kerül a vádlottak padjára há­rom társával együtt. As ifjúsági cséplőcsapatok versenyéről A Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei bizottságá­nak felhívása, hogy ahol le­hetséges, szervezzenek cséplő­brigádokat, s induljon nemes verseny jövő évi kenyerünk biztosításáért— megyeszerte élénk visszhangra talált. Alig hangzott el a felhívás és egvre-másra érkeztek a je­lentkezési lapok a KISZ bi­zottságra. Minden járás ki­mondatlanul versenyre kelt, hogy megelőzze a másikat. A cséplőcsapatok munkája nem ifjúsági ügy, de örvende­tes, hogy a nagy feladat elvég­zéséből becsületes részt vál­lalt magára az ifjúság, a KISZ. És hogy mennyire megmutat­kozik a munkán a fiatalság ke- zevonása, azt már az előkészü­leti munkák is igazolták. Jól mutatja ezt a lelkes, fe­lelős munkát, a Kétbodony- ban (rétsági járás) dolgozó Koczur György KISZ munka­csapata. Kint jártunkkor már kilencedik napja együtt dolgo­zott a munkás kis csoport. megértették a közös munka fe­lelősségét — megváltozott a helyzet. SZÉPEN HALAD A MUNKA, jó összekovácsolódott a társa­ság. Elismeréssel beszél a Koczur csapatról a tolmácsi gépállo­más cséplőgépfelelőse is. „De­rék gyerekek, ég a kezük alatt a munka” - így beszél róluk. Nagyon jól esik a kis csa­patnak .amikor a községi KISZ titkár felkeresi őket. Mert mégiscsak KISZ-csapat ez. Bár a csapatban nem minden fiatal KISZ-tag, de mégis a KISZ szervezte, s elvégre úgy van az rendjén, hogy a kiszesek és a kiszen kívüliek, ha együtt él­nek .együtt is dolgozzanak... A KISZ titkár látogatásá­nak örülnek ,de annak már nem, hogy a versenyszerűség azzal be is fejeződött, hogy el­küldték nevezési lapjukat — és azóta semmi. Nem ismerik a versenytársak eredményét. Nem tudják, hogyan halad csapatjuk a többiekéhez ké­pest, — szóval úgy tartják: nincs gazdája a versenynek. Pedig ők állják a sarat. És ahogy elnézzük őket, az a meggyőződésünk, hogy felve­szik a versenyt a legjobban dolgozó csapatokkal is. Hasonló módon beszélt a meghirdetett, de GAZDA NÉLKÜLI VERSENYRŐL a Tolmács község határában dolgozó Harsányi Béla, az it­teni ifjúsági csapat vezetője. Szépen dolgoznak ők is, kint- jártunkkor már 1700 mázsa gabonát elcsépeltek, de ők sem tudnak semmit saját helyezé­sükről és arról, hogy a ver­senytársak, hogy állnak a munkával. A fenti példák tapasztala­tain okulva, ügyelni kell arra, hogy a fiatalok lendületét ne törje meg olyan munka elmu­lasztása, amit könnyűszerre], teljesíteni lehet. Joggal vár­ják ezt a cséplőcsapatok ver­senyébe benevezett fiatalok. Nagyszabású vásár és kiállítás augusztus 20-án Sztálinváresban TÖBB MINT EZER MÄZSA GABONÁT CSÉPELTEK EL. A csapatvezető maga is fiatal­ember. Jól tudja, hogy nem elég csak úgy „általában” lel­kesíteni embereit. Az első öt nap után kiosztotta az eddig végzett munka után járó osz­talékot. Az idén nem kedve­zett túlságosan az időjárás, mé­gis két-két mázsa gabonát vit­tek haza valamennyien. Eny- nyit Orsós Imre, a 14 éves kis cigánygyerek is, aki lankadat­lan szorgalmával, munkájával elnyerte valamennyiük elisme­rését, megbecsülését. Kétbodony nem „könnyű” köz­ség. A gazdák már egy csomó gabona elcsépléséhez külön kérik a gépet, és ez nem kis gondot okoz számukra. Napon­ta 5—6 gépállítást jelent ez. de a fiatalok ezt is oly igyeke­zettel végzik, szinte gépállás nélkül történik az egész. Igen nehéz a cséplőmunka még ak­kor is, ha az idén gyengébb a termés, mint tavaly volt. Át­lagosan napi 130 mázsa gabo­nát csépelnek, nem is túlsá­gosan nagy gépen, de majdnem szünet nélkül. Hajnali 4 órakor kezdik a munkát. Ha korán sötétedik, akkor villanyfény mellett, 9 óra felé fejezik be. De nem lankad a kedv, a fiatalos len­dület. Tizenkilencen vannak a csapatban. Eleinte előfordult, hogy egy-két ember néhány perc késéssel érkezett. De amikor látták, hogy ez gátolja a közös munkát, rájuk dolgoz­nak társaik, meg aztán jobban Nagyszabású vásárt és ki­állítást rendeznek augusztus 19—20-án Sztálinvárosban. A vásár a 10 éves szocialista ke­reskedelem nagy seregszemléje is lesz. A bőséges választék mellett országos repülőbemu­tató, sétarepülés szolgálják majd a látványosságot. Augusztus 20-ig teljes egé­szében elkészül a sztálin- városi úttörővasút is. Számos kulturális és sportren­dezvény szolgálja majd a szó­rakozást. Többek között a salgótarjáni atléták és ököl­vívók is szerepelnek ebből az alkalomból. A MÁV erre az alkalomra augusztus 18-tól 21- ig 50 százalékos utazási ked­vezményt nyújt.-v>­Készek a nyers csempék. Az utolsó művelet a Romhányi Cserépkalyhagyárban, amikor csillékre rakva az izzó kemencébe tolják azokat. Egy cső kukorica Balasagyarmaton vennék be­költözhető házat, kettő szoba mellékhelyiséggel. Készpénzfize­tés jeligére a Kiadóhivatalba. Kárpitozott garnitúrák, gyönyö­rű kivitelezésben, rekamiék, fo­telok, kárpitozott székek, kárpi­tos kisiparosnál fizetési kedvez­ménnyel. Kívánságára, fényképes árajánlatot küldök. Cím: Kulinyi László kárpitos kisiparos, Buda­pest, VI. Majakovszky utca 98/a, (volt Király utca.) ♦ Mi is kaptunk egy kis föl- Idet házhelynek, arra a vasút 1 felé. Tisztavízű kis patak foly- \ dogál a közelben, melynek \ partján tavasszal aranyos szir- \mú gólyahír, nyáron kéknefe- i lejts virít, s felettük egy magas I jegenyefa őrködik. A várostól I kissé messze esik a „birto- J kunk”, ahogyan anyám ne- ivezte földünket, azért mégis lelhatároztuk, hogy amíg az t építkezés el nem kezdődik, | minden évben felássuk, hogy \ ezzel is segítsünk megélheté- 5sünkön. | Negyvenötben még csak egy­ikét marék ültetnivalót vittünk la kis telekre, azt is a szánktól | vontuk el, remélve, hogy majd \osszel többszörösen visszatérül. £ Nem sokat értettünk a föld- t műveléshez. A magot jóval ♦ ásás előtt beáztattuk. A csi- i rázás túlságosan előrehaladt a ! napon, annyira, hogy mire a hűs földbe került, biztosan ki- t lelte a hideg,mert csak itt-ott Ikelt ki belőle valami. Sokat | dolgoztunk. Kapa híján kés- lsei turkáltuk a földet, s ha a Ivetemény úgy kívánta, vizet í hordtunk üres, konzerves do­bozokban. ♦ I Munkába ekkor még nem jártunk,, sok időt a szabadban tölthettünk, figyelve a növé­nyek élet jeleit, s tele tüdővel szívtuk az üdítő tavaszi leve­gőt. Olykor reggeltől estig kinn voltunk, a patakban mos­tunk, a vizes ruhát a f űre te­regettük, tűzhelyet építettünk kövekből és ott főztünk a frissen szedett zöldségekből. Lassan elérkezett az ősz. Egyik napon nővéremmel ki­mentünk a földre, hogy „beta­karítsuk”, ami még kinn ma­radt. összeszedtünk egy pár kiló babot, krumplit, hagymát, és hét cső kukoricát. Boldogan jöttünk hazafelé. — Egy hétre való enniva­lónk lesz, — mondogattuk egy­másnak. Legjobban a kukoricának örültünk. Főtt kukorica! Ez aztán a csemege. Régen ettünk már ilyen ízes falatot. A hábórú ideje alatt megta­nultunk osztoszkodni. Bármi­féle ennivaló került elénk, azonnal négyfelé osztottuk. Az osztást többnyire én végez­tem, mert anyám igazságtala­nul adagolt. Magának keve­sebbet mindenből. Én viszont pontosan mértem, senki sem járt rosszabbul a másiknál. Sopánkodtam is az úton, mi­ért nem találtunk legalább még egy csövet, hogy páros lenne. Ha négyet találunk, egy jutna mindenkinek, hat darab­ból másfél. A. legjobb az vol­na, ha személyenként kettőt ehetnénk, de hét darabbal ne­héz boldogulnunk. Mit csináljunk? Eldobjuk a legkisebbet? Azt nem lehet, fájna érte a szívünk. Adjuk anyának a hetediket? Nem fo­gadja el. Ha Mária eszi meg, a Karcsi sírvafakad. Viszont a legkisebb mégsem ehetik töb­bet a nagyobbnál. Igaz, neki nőni kell, de mi meg fejlő­désben vagyunk. Nagyon nehéz dönteni. Ha sok volna mindenből, vagy leg­alább is elég, eszünkbe sem jutna, hogy elosszunk valamit. Mikor lesz már az az idő, ami­kor annyit ehetünk, amennyi jól esik? Amikor nem lessük, egyforma-e az én adagom a másikéval. A szomszédasszonynak mér­lege van. A nagy ínség alatt azzal mérte ki a gyerekek kö­zött még a főtt ételt is: ne­gyedkiló bableves, vagy krumplifőzelék. Hatan őrköd­tek a rotyogó fazék felett, s ha valamelyikük kivett a fazék­ból egy félig főtt krumplit, a végén levonták neki. Útközben megoldódott a kérdés. Goda telke mellett jöttünk hazafelé. Goda ötven év körüli sovány, közepes ter­metű ember volt. Hosszúkás, sima feje, mélyenülő, kerek szemei, lefelényúló keskeny ■ orra, mind a kapzsi emberre vallott. Goda kulák több telket fel- szántatott magának, s beül­tette krumplival, paradicsom­mal, kukoricával. At sem lehe­tett látni a nagy kukoricáson. — Margit, — szólt a nővérem halkan — törjünk le egyet ezekéből! Azt a szépet. Látod? — mutatott a kukoricás szélén lévő nagy csőre. Letettük a zsákot. Pár pillanatig fülel­tünk, nem jön-e valaki. Semmi nesz. — Menj oda érte! — kértem Máriát, de ő tiltakozott. — Nem merek! —mondotta, — te ügyesebb vagy, eriggy. Azt hitte, ha ügyesnek mond, mindent megteszek. — Én nem megyek! — von­tam fel a váltam. Nem akarok lopni. Mária megindult. Gyenge szél fújta meg a kukoricaleve­leket. Erre megtorpant. — Jönnek! — nézett rám ré­mülten és megfogta a zsákot. — Ne ijedezz, csak a szél fúj! — nyugtattam meg. — Senki nincs a közelben. Mária először lopott életé­ben. Nem tudta, hogy az efféle munkához a legnagyobb nyu­galomra van szükség. Én már tapasztaltabb voltam ezen a. téren. A kövér Kati néni al­máit olyan ügyesen csentem el a piacon, hogy tanulni le­hetett voln tőlem. Amikor al­mára éheztem, hosszúnjú ru­hában, vagy kabátban men­tem ki a piacra, s ha sokan voltak a pultnál én is oda- álltam, elórenyújtotam a jobb-< Uj SZARV ASM ARHA-HIZLALÁSI AKCIÓKAT INDÍTOTT | AZ ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT! | Ü Szerződés köthető min den 18 hónapnál nem idő- g § sebb bika-tinó és üsző borjúra. Ü Kötési súly: bika-tinó 70-től 300 kg-ig = üsző 50-től 280 kg-ig g M Négytől tizennyolc hón após hizlalás után a bikát és || s tinót 430, az üszőt 380 kg-os legkisebb súlyban le- §j H hét átadni súlytól és minőségtől függően az alábbi § g egységárakon: j§ tinó 11.— Ft-tól 17.— Ft-ig bika 10.— Ft-tól 16.— Ft-ig üsző 9.— Ft-tól 14.— Ft-ig 300.— Ft előleg | Részletes felvilágosítást felvásárlóink, és Járási Kirendeltségeink adnak. | ( Pest-Nógrádmegyei Állatforgalmi V. {

Next

/
Thumbnails
Contents