Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-09 / 62. szám

4 NÓGRÁDI NCPCJSAG 1958. augusztus 9. Mozik vezetőinek értekezlete Megtartották negyedéves értekezletüket a mozik vezetői. Bemard elvtársnő, a vállalat igazgatója ismertette az el­múlt negyedév eredményeit és beszélt a következő negyedév feladatairól. — Műsorpolitikánk beható értékelése után Bemard elv­társnő ismertette a II.negyed­évben megkezdett és befeje­zett főbb beruházásokat. — Több mint 200 ezer forin­tot fordítunk a mozik korsze­rűsítésére .Salgótarjánban, Ba­lassagyarmaton új, korszerű erősítő berendezést helyeztek üzembe, mely a hangleadás­ban hozott lényeges javulást. Kisterenyén nagymérvű fel­újítási munkálatok folynak. A nézőtér padlózatának lejtő- sítése, az épület tatarozása, mintegy 80 000 forintos költ­séggel történik. Ezenkívül több normál és vidéki kes­keny moziknál kisebb javí­tási és tatarozási munkát vé­geztek. A filmszínházaknak, a taná­csok kezelésébe kerüléséről szólva elmondotta Bemard elvtársnő, — mint perspektívát, államhatalmi szervünk tovább­ra is fenntartja álláspontját a mozik decentralizálására és tíz filmszínházat kísérletkép­pen már le is adtunk a taná­csok kezelésébe. Ez azonban nem adhat nyugtalanságra okot egyes dolgozók részéről. Becsületes, munkáját szerető szakemberre (gépészre), a kul­túrát hirdetni szerető üzem­vezetőkre továbbra is szükség van. A moziknak a tanácsok kezelésébe történő leadása után tovább növekszik állam- hatalmunk helyi szerveinek hatásköre és egy kézben lesz a kultúra irányítása is. A lelkeshangú értekezlet végén a diósjenői filmszínház üzemvezetőjének javaslatára egyhangú tiltakozó táviratot küldtek a külügyminisztéri­umhoz, melyben tiltakoznak Az Állami Déryné Színház sziraiévadnyitó bemutatója Hans Pfeiffernek, a kitűnő fiatal német iróniáik „Lampi- onünnep” című kiváló darab­ja Nagasakiban játszódik, 1946-ban. Hőse két fiatal: megyénk mozijainak dolgozói, az amerikai-angol középkeleti beavatkozás ellen. Szolidari­tásukról biztosították az arab népeket. Az értekezlet végén Ber­nard elvtársnő, a vállalat öt dolgozójának adta át a „Ki­váló dolgozó” jelvényt és a velejáró pénzjutalmat, öt dol­gozót pedig oklevéllel tüntettek ki elismerésül, az elmúlt évek­ben végzett önfeláldozó mun­kájukért. Szeptember végén rendezik meg a magyar filmnapokat, melyen új és régi magyar fil­meket mutatnak be a filmszín­házak és összekötik a bemuta­tókat a filmszakma államosí­tásának IQ. éves évfordulójá­nak ünnepségeivel. Yuki, a japán kislány, és James, az amerikai fiú kik megszeretik egymást. Yuki és James apjának viszálya kö­vetkeztében hull atombomba Nagasakira, mely 70 ezer ember halálát okozza. Olvasni jó! Az ifjúsági sorozatoknak ebben a kötetében Dezséry László az ol­vasás gyönyörűségeit mutatja meg az ifjúságnak. Hogyan kell szóra­kozva és egyben tanulva is ol­vasni. Hogyan válogassa az ifjú az olvasmányait? Hogyan építse fel lépésről lépésre, rendszeresen az irodalmi ismereteit. Milyen módon tudja felfedezni az iroda­lom szépségeit? Hogyan találja meg olvasmányainak tanulsá­gait? Ezek a kérdések méltán érdekelhetik a művelődni vágyó ifjúságot. De egyben olyan kér­dések is, amelyek művelődésre ösztönözhetik az olyan fiút és lányt, aki még nem szokta meg, hogy rendszeresen olvasson. Hogy szokta volna meg, ha nem tudja, mi abban a jó? Szülőknek, fiataloknak egyaránt ajánljuk. Ára: kb. 3.— forint. góbánya, 16-án Litke, 17-én Nemti, 18-án Jánosháza, 19-én Homokterenye, 20-án Kazár és 21-én Mizserfa. A nyári sssünet után ütrahél a Déryné színház Hová menjünk szórakozni? Salgótarján, MÁV Kultúrotthon Vasutas nap: Huszka: Lili báró­nő című 3 felvonásos operett. A Zagyvapálfalvi Üveggyár színját­szóinak vendégjátéka. (vas. 8. utána tánc.) Bányász Kultúrotthon: tánc (szombat 8.) Városi kultúrotthon: Országos Bányász ökölvívó Mérkőzés (szombat, vasárnap de., du.) Zagyvapálfalvi Üveggyár: Husz­ka: Lili bárónő, (szombat 8.) 1 ELEGÁNS, ÍZLÉSES ÖLTÖZKÖDÉS! : Balassagyarmati szabó KTSZ j A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN Kész ruhák nagy női és férfi mértékutáni ! választékban szabóság ■ Munkaruhák, esőkabáto k, vattás öltönyök javítása Mértékutáni munkákat hozott ayagból is vállalunk VÄLLALÄSI HELYEK: BALASSAGYARMAT, RÄKÖCZI-U. 30 és BALASSAGYARMAT IPOLY-UTCA 1. A „Lampionürmep” Hans Pfeiffer Ikitűnő darabja — azt mondhatnék, hogy a Ró­meó és Júlia történetének ki­válóan sikerült mai változata: pattanásig feszülő at­moszférái ú dráma, rohanó cselekményekkel, ragyogóan megteremtett jellemíigurák- kal, robbanó erejű helyzetek­kel. Különbség az a két da­rab között, hogy »ebben a két fiatal végülis boldog lesz. A darab már meghódította egész Európát. A népi de­mokratikus országok közül legelőször az Állami Déryné Színház viszi színpadra a nagysikerű színművet. A fő­szerepeket Bege Margit, Komlós Róbert, Mezey La­jos és Tassy Béla játszák. A színmű augusztusi be­mutatójának menetrendje: 8- án Baglyasalja, 9-én Jobbá­gyi, 10-én Szécsény, 11-én Kararacskeszi, 12-én Zagyva­róna, 13-án Kisterenye, 14- ón Rákóczi-telep, 15-én Sal­Lovait valószínűleg már kisgyermek koromban is lát­tam, de közelebbi kapcsolat­ba már csalk elemista korom­ban kerültem vele. Iskolás könyvünkben ugyanis részle­tesen leírták jó és rossz tu­lajdonságait. Nem emlékszem már, hogy mit írtak róla, de azt határozottan tudom, hogy egyik iskolatársam, amikor a lóról kellett feiende, eny- nyit mondott róla: a ló patás állat, a ló magyar állat, őse­inknek sok lova volt. Éveli: múltával aztán ka- tonatársaim meséltek sokat a lóról. Élvezettel hallgattuk, hogy kit hogyan, hol és mi­lyen pózban rúgott oldalba, kit hogyan hempergetett meg a földön. Voltak aztán hősök is, akik órákat tudtak re­gélni arról, hogyan törtek be egy-egy vad, szilaj paripát, az őrmester úr nem kis ámulatára. Apa lettem Két nagy szeme kék, mint a felhőtlen tiszta ég; szempillái f eketék... de haja szőke, s egy pár elgörbülve néha belóg szemébe. Kis ágyacskája mellett, órákat is állva várjuk, amíg pici szája — mint a napsütés — gyöngén mosolyra nyílik és keressük édes tekintetét. Ha szóját sírásra huzza?... — Hisz egy hónapos korára, alig van más tudománya — össze szalad a ház népe, négyen is nyúlnak feléje, s kérik őt kézről-kézre. Csillapítják csittitgatva, elringálják dajkálgatva. .. Bírja a sok dajka karja! S végre, ha a sor rám kerül karjaimmal fogom körül, még csöndben el nem szenderül. Napfény, virág és szerelem Úgy érzem mind benned lelem. Te! Te vagy az első nekem kiben ott csobog a vérem. .. Csak te is szeress majd engem, Évácskám! Drága gyermekem! Kökényesi Béla A mi lovunk Később megtudtam azt is, hogy a lónak két oldala van, illetve, hogy van egyik és másik oldala. Gyakran hal­lottam és olvastam ugyanis, hogy majdnem minden nap átesik valaki a ló másik ol­dalára. Hallottam még néha lóval [kapcsolatos kifejezése­ket, amikor gyermeknevelés­sel foglalkozó apáik „elverlek, mint szódás a lovát” jelszó­val igyekeztek gyermekeiket rendes útra terelni. Mind­ezek után valami ellenszenv alakult ki bennem a lovak iránt. Kicsiit mindig félve néztem megpatkolt patájuk­ra, harapós, nagyfogú szá­júkra. Az utóbbi években azonban nagyon megváltozott vélemé­nyem a lóról. Elfigyelgettem, hogy minden nap megáll egy kis sátoros kocsi népboltunk előtt. A kocsit egy szelíd ló húzza. A kocsi nap mint nap hozza nekünk a frissen sült: kenyeret. Asszonyok, gyere­keik sürgölődnek, forognák a ló és kocsi körül és a mi lovunk egykedvűen, ájtatosan, elégedetten nézi, hogy min­denki megkapja a maga friss kenyerét. Ezekután nem hi­szek el semmi rosszat a lóról* hiszen ő szállítja nekünk a mi kis falunkba a minden­napi friss kenyeret. Keményvári István Megkezdődött a vadkacsa vadászat Az új vadászati tilalmi ren­delet értelmében az idén két héttel később, csak augusztus elsejével indult meg a vad­kacsa vadászat. ©Q0©QQQO©Q©Q©Q©000©QQQQ®©©QQQQQQQQQQQQQQ0QQQ0QQ0QQ^yiQQQQ0QQQQQ Németországi napok Utolsó német állomásunk: a szép elbaparti Bad Schandau IV. Milyenek a német emberek? A kint tartózkodás rövid ide­je nem ad teljes képet, haj­lamosak vagyunk olyan egy- szer-toétszer tapasztalt jelből is messzemenő következteté­seket levonni, amelyeknek nincs különösebb jelentősé­gük. De mindamellett be­széltünk olyan általánosan megnyilvánuló, a német jel­lemből adódó magatartásról, amelyekkel lépterHnyomon találkozhatunk. A német emberék roppant hagyományitisztelők. Miben nyilvánul ez meg? Abban, hogy minden múltból maradó értéket megőriznek 'és szin­te szeiményes kötelességük­nek tartják annak megóvását. Halléban élt és alkotott Händel, a nagy inémet zene- költő. A városlakók szinte szent erekjeként őrzik azt a múzeummá átalakított házalt amelyben, majd negyed évezrede Händel lakott. De ez a múlt itiszteüet nem ilyen passzív. A város mai kultú­rájára, természetesen első­sorban zenekultúrájára mind­máig rányomja bélyegét a város nagy szülötte, akinek szinite kötelezően mindenki ismeri életét és munkásságát — akire valamennyien na­gyon büszkék. Németországban valóság­gal nemzeti 'méreteket ölt a tűrisztika, az országjárás, az utazás. Nem akármilyen uta­zás ez. A német ember vala­hogy úgy vélekedik, hogy is­mernie kell azit az országot, ahol ősei éltek, amit neki is ereje szerint szépítenie, gaz­dagítania kell. Az utazás, az ország szép vidékeivel való ismerkedés a németeknél — mindenféle hazafias jel­szavak nélkül — ily módon nulása. Hogy ezit mennyire így gondolják az NDK közmeg­becsülésnek örvendő vezetői is, igazolja az a tény, hogy az .egész országra kiterjedő hálózatát hozták létre az ifjúsági házaknak. (Jugend­herberge — a német nevük). Ezek javarészt a tőkés rend ideién gyárosok és nagy­birtokosok villái és nyaralói voltak — most a német mun­kás-paraszt és diákfiatalok otthonai. Nemcsak ezek az ifjúsági otthonok biztosít) álk a fiata­lok utazását, hanem ezek szinte filléres igénybevétele, a kedvezményes utazás. És nemcsak a fiatalok kedvei»'k az országjárást, öitven, sőt hatvan éven felüli férfiak és nők is útnak indulnak és — »mondjuk — megmásszák az 1142_ méter magas Broc­ken!. A németek nagyra tartják azokat az elődeiket, akik bár­mi miódon hozzájárultak az o»rszág gazdagításához. A Harz-hegységben 1896 óta áll egy nagyon szép emlékmű — Lassen geológus emlékét idézi, ő volt az, aki a Harz- hegység ásványkincseit fel­tárta. Az obeliszket kerítés veszi körül és sohasem hi­ányzik alóla a ráemlékező utódok friss virága. Nagy becsben tartják a régmúlt időket idéző várakat is. Nagyon sok várat láttunk, de elhanyagoltat, vagy pusz- tulót egyet sem. Regenstein vá»ra 2500 éves múltra te­kint vissza, természetes szikla­kiemelkedésbe váiyták. Ami­kor meglátogattuk, szakadt az eső — de a németeket ez nem zavarta. A vezető a vár történeti magyarázatát oly lelkesedéssel mondta, mint ahogy nálunk a futballról beszélnék. Természetes dolog, hogy a várak meglátogatása is belépőjeggyel jár. Csakúgy, mint ahogy Németországban mindenféle munkát — legyen az a legcsekélyebb is — nem­csak figyelemmel, de anyagi­akkal, pénzzel is értékelni kell. Itt jegyzem meg, hogy a már korábban szóvátett rübelandi völgygát »megné­zéseikor ,is fizetni kellett a szakszerű magyarázatért. Hi­ába a munkát becsülni kell. Csakúgy, mint ahogy a legkisebb pénzegységet is. Pfenig a német fillér neve. A németeknél 'becsülete van a pfenignek. Nem egy he­lyen láttam, hogy például a tojás darabja 29 pfenig, a kenyér kilója 52. Ott nem úgy mint nálunk, ott visszaadnak 30 pfenigből egyet, ha vissza­jár. Semmiség ez — a né­metek nem így vélekednek. A pénz és a munka meg­becsülését .jelenti az számuk­ra. A németek nagyon taka­rékos »emberek. A munkáról volt szó az előbb. Amennyire hagyomány- tisztelők »a németek, »annyira becsülik, ahogy nagy költőnk, Juhász Gyula mondja: „Az élet anyját” a munkát is. Bármerre j»ártam, sehol nem láttam henyélő, »lustálkodó embereket. Nem izzadnak a fizikai munkában sem, de szorgalmasan dolgoznak. Va­lahogy az a benyomása az embernek: nem tartják tisz­tességes dolognak rosszul dolgozni. Természetes dolog, hogy nem »minden ember egyforma ott sem. Hiába, öt ujjunk van... De ennek ellenére el­lehet mo»ndaind: a mezőgazda­ságban ás, a földék túlnyomó többsége nagyon gondozott. Néha már arra kell gondol­ni, hogy bolgár-rendszerű mű­veléssel történik a burgonya és a gabonatermesztés. Sehol gyom, sehol gazos tábla. Vagy legalább is csalk nagyon rit­kán. A termelési kultúra ma­gas színvonalát mutatja ez, amihez hozzá kell tenni, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságban is egyre na,gyo»bb tért hódít az előttük is nyil­vánvalóan fejieíttéb gépek­kel felszerelt nagyüzemi gaz­dálkodás. Nehogy elfogultsággal vá­doljanak ,a népietekkel szem­ben», el kell »mondanom azt is, hogy »a mi öltözködésünk „sdkéseibb” mint a németeké. Különösen a női öltözködés az. Ehhez talán csak azt kell hozzátenni, hogy a né­met »npk — úgy tűnik — nem aranyira hiúaik, mint a ma­gyar nők. Megfigyelésem sze­rint a német nő nem hoz olyan anyagi és fizikai ál­dozatot (már miint nem ál­dozza fal kényelmét) a sik­kért, mint amennyire a ma­gyar képes. Kényelem és praktikum. Ez a fő elvük. Egészséges gondolkodás. A fialtalak öltözködéséről.. Vannak-e jampecek? Elutazá­som »előtt Pesten annyi „fran­ciás”, „olaszos” és ki tudná megmondani még, hogy mi­lyen vágású, felhajtó nélküli nadrággal, párizsi, keskeny- orrú cipővel és frizurával találkoztam, hogy szinte el- szomo»rító volt. A német büsz­ke fajta. Egészségesen azt tartja, hogy nem utánoz 5 senkiit, van olyan mint bárki más, utánozzák őket, ha va­lakinek kedve tartja. Itt is áll természetesen a korábbi: a németeknek is öt ujjuk van... De általában elmond­ható róluk: a német fiatalo­kat egészséges szemlélet hat­ja át, ruházkodásiakban is szerényeik és ami a legfőbb, azt tartják: célszerű legyen. A rövid bőrnadrág nélkül szinte elképzelhetetlenek — valóságos nyári civil egyen­ruhájuk... az élő hazafiság megnyilvá­Lipcse, a vásárváros. Túrái Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents