Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)
1958-07-02 / 51. szám
NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 A S\ /■» /V AA /\ /\ v\ /\ /V A A A A A A. A A A. A AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A A A A A A ^ Ne a forgalmat, a dolgozók egészségét nézzük! Az emberek szíve össze- szorulit pénteken délelőtt, amikor Salgótarján utcáin szirénázva száguldott végig három mentőautó. Találgattak a járó-kelők, vajon hol történt ilyen nagymérvű baleset? A hivatalos jelentés azt mutatja, hogy lelketlen kereskedelmi dolgozók félredobva a dolgozók egészség- védelmét, ki tudja milyen szándéktól vezérelve a már romlásnak indult húst „házilag” dolgozták fel, sajtot készítettek belőle, s ezzel Saigon 35 húsmérgezést idéztek elő. Ez a húsmérgezés egymagában is tanulságos. Hiszen rákfenéje a kereskedeleminek, hogy nem a dolgozók egészségét, hanem a forgalmat tekintik egyik legfontosabbnak. így van ez a Népbolt Vállalatnál, ahol két, sőt négy éves szavatossági idővel készített készételt hoznak forgalomba, (lásd a zagyvapálfalvi Népbolt esetét, egyetlen fegyelmi ügygyei elintézték), de így van ez a kiskereskedelmi vállalatnál is. Mi is történt Saigon? Az, hogy Földi József, a hentesüzlet vezetője még június 20- án kapott 510 kilogramm húst. Három napon keresztül nem bírta értékesíteni, főképpen a fej, hasaalja része maradt meg. Az igaz, hogy a hűtőszekrényben csak 50 kilogramm hús tartósítására van lehetőség, de hogy a „kecske is jó lakjon, no meg a bevétel is meglegyen”, Földi gondolt egy merészet, s a megmaradt húsból Bozó Ernő éjjeli őrrel (egykori hentessel) 23 kilogramm sajtot készíttetett. Június 25-én már nemcsak Saigon, hanem Salgótarjánban, a 19-es sz. üzletben is ezt a romlott húsból készült sajtot hozták forgalomba — minden előzetes vizsgálat és a Kiskereskedelmi Vállalat engedélye nélkül. így a húsmérgezés nemcsak Saigon, hanem Salgótarjánban is betegséget hozott. Felvetődik a kérdés? Mi a fontosabb? Az-e, hogy a kereskedelem teljesítse tervét, vagy az, hogy a dolgozók egészségére ügyeljünk? Fontosabb-e, hogy néhány forinttal növeljük a kereskedelem forgalmát — bizonyára prémium kérdés — vagy az, hogy mintegy 15 termelő bányász kiessen a szénfal mellől? Úgy gondoljuk, hogy ehhez még csak kommentár sem- szükséges. Éppen ezért szükséges a legszigorúbb felelősségre vonás. Akár a Népboltnál — a készételek szavatossági időn túli árusításánál — akár pedig a kiskereskedelemnél, az önkényes, romlott húsból történő feldolgozás utáni hentesáru árusításánál. Ezért csakis a kereskedelem a felelős! Ez annál súlyosabb, ha egy-egy üzlet vezetője önkényesen végzi el ezt a munkát — a vállalat előzetes engedélye nélkül. Ez az eset már megtörtént, de semmiesetre sem engedhető annak az elvnek vallása, hogy „mentsük ami menthető”, mert visszaüt úgy, hogy munkások, dolgozók esnek ki a termelésből. Ezért szükséges a legszigorúbb felelősségre vonás. — So — Nyugtalanító kérdőjelek a világpolitikában A külpolitika most záruló hete egyetlen kérdésben sem hozott látványos fordulatot. A kuliszák mögött zajló élénk diplomáciai tevékenység azonban arra utal, hogy a világpolitika legválságosabb pontjain döntés felé érlelődik a helyzet. A nemzetközi élet leg- aggasztóbb góca, még mindig Libanon. Foszladozni látszanak azök a remények, amelyeket a nyugati polgári sajtó táplált néhány napig Hammarskjöld ENSZ főtitkár libanoni küldetésével összefüggésben. Joggal kétségbe vonható a „kompromisszumos megoldást” kilátásba helyező nyugati sajtóvélemények őszintesége, mert nem lehet véletlen, hogy az angol— amerikai katonai előkészületek befejezését éppen Hammarskjöld beiruti „béke- missziójához” időzítettek. Az ENSZ főtitkár távozása után ismét fellángoltak a harcok Libanoniban, a vezető nyugati lapok perdig úgyszólván már csák azt latolgatják, hogy vajon az ENSZ „rendőri erőinek” bevezetésével vagy a közvetlen és nyílt angol—amerikai intervencióval kellene-e megmenteni az ameirikabarát Chamoun elnök rendszerét. A New-Yonk Herald Tribune ismert szemleírója: Alsop például minden kertelés nélkül megírja „ne essenek tévedésbe, — a libanoni angol—amerikai partraszállás kilátása nem az újságírók lidérces álma, hanem a rideg, közvetlen lehetőség. A csapatok felkészültek arra, hogy az első kérésre partra szánjanak.” Az imperialista beavatkozás előkészületei tehát vészt- jóslóan komolynak látszanak. Úgy tűnik azonban, hogy a végső döntést még nem hozták meg. Habozni látszanak, hiszen a szuezi katasztrófa nyomasztó emléke még nem tűnt el teljesen. Remélni lehet, hogy a félhivatalos TASZ-iroda nyilatkozatainak komoly hangú figyelmeztetése is megteszi a magáét. Most az a kérdés, lesz-e annyi józanság Washingtonban, hogy tudomásul vegye a buikott libanoni rendszer eltűnésiét, vagy Chamoun elnök 'leszámítolása helyett a ikatonaí intervenció mellett dönt? A közeli napok eseményei bizonyára választ adnak majd erre a nyugtalanító kérdésre. Földgolyónk egy másik övezetéből Az indonéziai szigetvilágból jó hír érkezett. Az indonéz köztársaság kormánycsapatai észak Cele- beszen elfoglalták Medanot, a lázadó erőik utolsó megerősített állását. Ezzel befejeződött a külföldi támogatást élvező ezredesi katonai- klikk lázadó erőinek szétverése. Medano eleste az indonéziai harcok végét jelentheti hát, ha az Egyesült Államok és a Seatoba 'tömörült szövetségesei nem szánják el magukat a nyílt beavatkozásra. A lázadás teljes katonai leverése lehetetlenné teszi, hogy a külföldi patro- nusok továbbra is az indonéz puccsistákkal takarózva próbálják megdöntőm Indonézia törvényes kormányát. Ha ezután is folytatódnak az agresszív katonai cselekmények az Indonéz Köztársaság ellen. nem lehetne nehéz megtalálni azok értelmi szerzőit és gyakorlati végrehajtóit. Több jel mutat arra, hogy a ciprusi válság újabb kirobbanás irányába fejlődik. Ismeretes, hogy a sziget jövőjére vonatkozó angol tervet a görög 'és a török kormány ellentétes ökokból — egyaránt elutasította. Az érdekeltek elutasító válasza nem okozott meglepetést Londonban. Felelős angol kormányférfiak magúik is elismerték, nem számítottak tervük azonnali elfogadására.” A terv körül zajló heves vita angol szempontból meg is hozta a jól kiszámított eredményt. Ismét robbanásig feszültté vált a .görög—'török viszony, ez pedig alkalmat ad Angliának arra, hogy most mint „stabilizáló 'tényező” lépjen fel Cipruson. „Ciprusi jelenlétünk feltétlen szükségszerűség — jelentik ki Londonban — mert csak ez mentheti meg a szigetet a polgárháborútól”, Fát, ciprusi angol kormányzó már kézhez vette utasítását, hogy haladéktalanul lásson hozzá a görög—török közösségeik szétválasztását célzó angol terv végrehajtásához. Ez a sziget kettéosztása irányában mutató angol terv megfelelő eszköz, arra, hogy állandósítsa a ciprusi görög és török kisebbség viszálykodását és —persze inam mellékesen — lehtővé teszi az angolok jelenlétét a döntő bíró szerepében. Nem nehéz megjósolni, hogy amennyiben Anglia ténylegesen megkísérli a terv gyakorlati megvalósítását, — ez a görög—török incidensék minden eddiginél hevesebb és veszélyesebb fellángolásá- nak okozóija lesz. De Gaulle második algériai utazása ismét időszerűvé teszi a mindeddig homályba burkolt kérdésit: milyen is lesz a tábornok = miniszterelnök külpolitikája? A közeljövőnek kell megmutatnia, rendelke- zik-e De Gaulle az algériai háború megszüntetésére alkalmas eszközökkel. Ez a probléma ma az egész francia külpolitika kulcskérdése is. ■ A De Gaulleista francia sajtóban az utóbbi napokban sokat írtak a francia külpolitika „új vonaláról”. A francia csapatok részleges kivonulásáról kötött francia— tuniszi megállapodást az „Új vonal” első lés jelentős állomásának tüntetik fel. Hogy a francia—'tuniszi egyezmény új északafrikai politika kezdetét jelzi-e, vagy csupán még egy manőver az eddigiek hosszú sorában, — ez a kérdés még nem dőlt el. Egyenlőre tény az, hogy De Gaullenak sikerült időt nyernie. Marokkó, Tunézia és Algéria képviselői legutóbbi tuniszi értekezletükön várakozó álláspontra helyezkedik De Gaulle további lépéseit illetően: Függőben hagyták közös akció-tervüket és haA Bolgár Népköztársaság A Balkán-félsziget északkeleti részén terül el a 110 000 négyzetkilométer nagyságú, 7,5 millió lakosú Bolgár Nép- köztársaság. A lakosság 88%-a bolgár, 10%-a török, területén azonkívül macedónok, románok és görögök is laknak. Bulgáriát északon a Duna választja el Romániától, nyugáton Jugoszlávia, délen Görögország határolja, keletről pedig a Fekete-tenger mossa partjait. Az ország északi részén a Balkán-hegység húzódik, délen a Rodope tömbje emelkedik. Bulgária 1944-ig, felszabadulásáig elmaradt agrár-ország volt. Az ötéves tervek' az ország arculatát megváltoztatták. Számos bolgár folyón, különösen az Iszkeren a víztárolók és erőmüvek egész sora épült fel, illetőleg áll építés alatt. A főváros és Dimitrovo vasipara, Dimitrovgrád vegyiművei, Várna hajóépítő gyára, Plovdiv textilkombinátja, a szocializmus építésének egy- egy állomását jelentik. Bulgária ipara 1957-ben majdnem nyolcszor annyit termelt, mint 1939-ben. Bulgária földje gazdag ásványokban. A Rodope- hegység déli részén, a görög határ mentén a színes ércbányák, Dimitrovo és Tirnovo környékén a szénbányák termelését tervszerűen fejlesztik, ugyanúgy, mint a Tundzsa völgy világhírű rózsaolaj-le- párló üzemeit. A Marica és az Arda völgyében, a híres bolgár dohány-termelés központjaiban számos új feldolgozó üzem létesült. Bulgáriában a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom rendkívüli sikerekre tekinthet visz- sza, a megművelhető földterület több mint 91,6%-a a termelőszövetkezetek kezén van. Macmillan angol miniszterelnök visszaérkezett Londonba Macmillan angol miniszter- elnök hétfőn délután hazaérkezett a francia fővárosból, ahol tanácskozást folytatott De Gaulle tábornokkal. Vele érkezett Selwyn Lloyd külügyminiszter is. Macmillan a londoni repülőtéren újságíróknak kijelentette : „Nem tudok visszaemlékezni — és ezt egész őszintén mondom — hogy valaha is ilyen sikeres tanácskozásokat folytathattam volna Franciaországban,” lasztásit szevedett az ideiglenes algériai nemzeti kormány felállítása. Ámde abban az esetben, ha a francia kormány „engedékenysége” csupán halogató taktikai célokat szolgált, akkor ez rövidesen meg fogja bosszulni magát. Észak-Afrika „pacifikálásába” már sok francia kormány bicskája beletört. Csodákra, De Gaulle sem képes. Igazi megbékélést Észak- Afrikának csak az algériai háború befejezése hozhat. Ennek pedig előfeltétele, hogy a De Gaulle-kormány hagyjon fel az úgynevezett t rancia—Algéria fikciójával és Algéria nemzeti létének elismerése alapján kezdeményezzen tárgyalásokat az algériai felszabadítási front képviselőivel. Végső soron Franciaország algériai politikája szabja meg azt is, hogy erősebbé válhat-e Párizs hangja a nyugati együttesben. Ameddig a francia kormány nem nélkülözheti a naponta egymilli- árd frankot felemésztő algériai háborújához szükséges amerikai dollársegélyeket, add-ig nem igen lehet komolyan beszélni a francia külpolitika „új vonaláról”. Várható egyébként, hogy erről az „új vonalról” még hallani fogunk, amikor De Gaulle algériai látogatása után a francia kormányfő egymásután találkozik fő nyugati partnereivel: Mac- millannal, Dulles-al és Ade- nauerral. E találkozók során talán majd fény derül arra, hogy lesz-e a francia külpolitikának új, saját hangja, hogy De Gaulle inagy lendületéből is csak arra futja, hogy magasabb árat érjen el lojális együttműködéséért. Ezeket a tárgyalásokat minden esetre beárnyékolja majd az a rideg tény, hogy kora ősszel^ ismét nagyobb amerikai és német pénzügyi segélyek folyósítása válik aktuálissá. Kérdés, hogy a sokat emlegetett „új vonal” kiáll- ja-e majd ezt a nehéz problémát. Sérykötö, gyógykötő, lúdtalpbetét, műláb megrendelés szerint készen és méret után postán, utánvéttel szállítok. Nagyobb megrendelés esetén helyszínre hívásra kiszállok. Kavalir Lajos, műszerész, Budapest II. Török-u. 3. helyet, van ott vagy tíz köbméter. Egy féléve a kutya sem néz rá. Viszel abból. Rendben? Tőrei józan esze tiltakozni akart. De az ész dolgába beleszólt a szív. Felesége már hetek óta emlegeti, hogy nagyon szeretne egy szép stólát. Anélkül nem tud elegáns lenni. Buta divat, neki sem tetszik, de hát ilyen az asszonynép. Különben is miért maradjon el a többitől. Egye fene, most megveszi a névnapjára. Ráállt az alkura és Tóth Jóska marka kapzsin nyelte el a bankót. Minden baj nélkül hazafuvarozták a fát. A kocsis eleinte tiltakozott, de Tóth Jóska meggyőzően magyarázta, hogy a vállalat adott engedélyt a fa elszállítására. Töret hebegve állt az asszony előtt. Juliskának sehogy sem tetszett a dolog. — Mondtam, hogy aprítassad fel. Nem érsz rá felvágni, meg különben is 1.40 forintért vágják mázsáját. Meg aztán két mázsát mondtam, honnét volt pénzed ennyi fára ? Tudod a fizetést mire szántuk, most én nem tudom kifizetni a többit. Férje zavartan felelte : — Nem is kell lelkem. Ne törődj vele. Kaptuk a fát, ráérünk kifizetni. Hoav csillavodion az asszony mérge, bement a szobába. Egy pár napig mintha elfelejtődött volna a dolog. 20-án azonban gyanút fogott az asszony. Amikor kezébe vette az annyira óhajtott nylon stólát, gyanakodni kezdett. Izgatottan fordult a férjéhez. — Miből vetted, áruld már el ? — kérdezte gyanakodva. — Tudod a prémiumból nálam maradt 150, a többit... — És a többit ? — csattant az asz- szony hangja. — Nem tetszel nekem fiam napok óta. Nem akarlak megbántani, de mióta azt a fát hoztátok azzal az utálatos Tóthtal, azóta nem ismerek rád. Olyan vagy, mintha rejtegetnél valamit. A férfi sóhajtva gyónni kezdett. Megbántam a dolgot, — fejezte be vallomását — de már késő. Becsületemen eddig még nincsen folt. Most mit tegyek ? Gyenge voltam ellenállni, mert neked akartam örömet szerezni. — Szép kis öröm, mondhatom, — járt fel-alá a szobában felesége. — Azt hiszed lesz kedvem egyszer is magamra venni a lopott stólát ? Legjobban szeretném, ha feljelentenéd azt a Tóthtot. És persze neked is jutna valami a büntetésből. Eriggy, mert ha idéznek rosszabb lesz. Az elsőfokú bűn- tetőbíró figyelmesen hallgatta a tettét megbánó férfit. Amikor befezte mondó- káját, így szólt: — Mentségére hozom fel először is azt, hogy elsőízben követett el társadalmi tulajdon elleni vétséget. Másodszor, könnyíti helyzetét, hogy a dolgot önként jelentette. Éppen ezért, csak az elkövetett kár megtérítésére bűntetem. Figyelmeztetésül csak annyit — és ezt ne feledje : Semmi sem gazdátlan, ami pillanatnyilag annak látszik. Ebben az országban így, vagy úgy, minden a népé. Itt mindenki gazdája valaminek, maga is, felesége is, én is és a többiek, mindenki. Tőrei felszabadultan lélegzett fel, amikor betette maga mögött az ajtót. Nyakába vette a várost, szeretett volna mielőbb megbocsátó asszonya mellett lenni. A Sztahanov utcánál az egyik ház előtt megállt. 12 év körüli fiúcska rajzolta elképzeléseit a frissen festett épületre. Szigorúan leintette : — Nem szabad ilyet tenni kisfiam. Milyen lesz ez a szürke ház, ha vörös krétával összekened? Sok néni meg bácsi dolgozott azért, hogy minél szebb legyen. Ne csúfítsd el munkájukat.— Gyorsan letörölte a piros festéket. Ujlaky Mária WWVV^WN/VWVVVVVVV'WVVVVWWWWVVVW wwwvvvws/wvvwwvvvwwvvvvvvww V V V * V V \ V V V Az asszony még így százast adott a zsebpénz mellé. — Elfogyott a tüzelőm fiam — száll nagyarázólag élete mrjához.— Hozz mát vagy két mázsa fái is apríttasd is fel — ette hozzá és kiment x konyhába, hogy úmossa a déli edényt A férfi szolgálat- készen tette tárcájába a pénzt és útnak ndult. Gondolta, zlőbb bekukkant a klubba egy pohár tőrre és elolvassa a napi sajtót. A tüze nap után jólesett a klub kellemes hűvössége. Jóízűen :súsztatta le torkán t frissen csapolt sört. Tóth Jóska telepedett mellé. — Barátom — szólította neg behízelgő hangián — adj már költsön egy pirosat. Megvendégeltem a haverokat és most nem merek az asz- tzony elé állítani a 'oghíjas fizetéssel Lesz egy kis plusz munkám és duplán megadom. Tőrei elgondolkozva intett nem-et — Sajnálom Jóska issze-vissza egy ötvenesem van. — No, ne bolondozz. Láttam, amikor fizettél, hogy százas is lapul a tárcádban. — Az nem az enyém, — szólt odc visszautasítóan. — A: asszony tűzifára adta, indulok is a TÜ ZÉP-hez. Tóth nevetve fogta meg a karját. — Azon ne múljon ko mám. Adok én nekec fát ha kell dögivei Tudok egy remei Nylon stóla
