Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)
1958-07-16 / 55. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. július 16. LEHET RAJTA SEGÍTENI! Egy pártszervezet munkája a selejt csökkentéséért Falusi kulhjrmunkánk néhány időszerű kérdéséről A tőle megszokott dinamikával igen lendületesen és határozottan teszi a kijelentést Egner Rezső elvtárs. a Tűzhelygyár ikulcsöntödéjé- nek egyik művezetője. „Bár sok a hiba, de lehet rajta segíteni!” S amin segíteni kell az nem egyéb, mint az, hogy igen magas a kulcsgyártás selejtje. A kulcs a gyár összes termelési értékének elég kis részét, mindössze 3,4 százalékát adja, de a selejtkárban már sakkal nagyobb a részesedése: 31.4 százalék. A gyár igazgatójától kezdve a művezetőkön keresztül egészen a formá- zókig úgyszólván már mindenkit idegesít, hogy évek óta nincs megfelelő előrehaladás, hogy számos kísérlet kudarcot vallott. De, alki azt gondolja, hogy ebbe az ottani vezetők, dolgozók belenyugodtak, az nagyon téved. Szívósan, türelmesen PRÓBÁLKOZNAK ÚJABB ÉS ÚJABB ELJÁRÁSOKKAL, szinte minden tizednyi selejt- csökkentésért keményen meg- küzdenek. S ebben a kemény munkában — nyugodtan el lehet mondani — egyre jobban megtalálja a helyét a párt- szervezet is, s a maga sajátos eszközeivel járul hozzá, hogy hamarosan minél kevesebb legyen a selejt.. Nyolc kommunista dolgozik a kulcs- öntödében, a két műszakban 4—4, köztük egy-egy művezető. Az összes dolgozók számához viszonyítva talán elég is. De erejük nem a számokban, hanem egészen másban keresendő. Éppen abban, hogy ha minden dolgozó türelmetlen a magas selejt miatt, akkor a kommunisták még inkább azok. Nem régiben például — s ezt Ivánfi elvtárs, az öntödei alapszervezet titkára mondja el — pártvezetőségi ülésen vitatták meg a kulcsgyártás helyzetét. Gyöngyösi elvtárs, művezető számolt be ,s ennek — s valamint a hozzászólások — alapján számos intézkedés született. A javaslatok alapján a pártvezetőség kérte a gyár vezetését, bogy jobb homokmalmot, a szekrény javító műhelybe egy fúrógépet, az öntőcsarnok tetőzetének megjavítását biztosítsa. Szükségesnek látta a pártvezetőség, hogy kulcsmatricák javítását jólképzett dolgozó végezze, hogy már a hónap elején szabja meg, a különböző kulcsfajtákat milyen sorrendben gyártsák. Eddig ugyanis gyakran előfordult, hogy éppen azt készítették, amire csak később lett volna szükség. S bár ezek a javaslatok nagyon fontosak, s egy részük már a megvalósulás útján van, a pártvezetőség — nagyon helyesen — úgy látta, hogy ez nem elegendő. A gyárvezetés egy új mérnököt, Peter Pál elvtársat, a kulcsöntöde vezetésével biz- ta meg. A vezetés ilyenirányú megerősítése jó dolog, de látják, hogy egy magában még ez sem oldja meg a dolgot. Az embereken, a formézókon, segédmunkásokon, AZ EGÉSZ KOLLEKTÍVA JÓ ÖSSZEFOGÁSÁN MÚLIK hogy mikor jelentkezik és milyen lesz az eredmény. S főleg a kommunisták példa- mutatásán! Ezen a pártvezetőségi ülésen például keményen bírálták az egyik kommunista formázó: Szőllős elvtárs magatartását, mert, bár jó szakmunkás, nem érez megfelelő felelősséget az új dolgozók neveléséért. A tanulságok levonásával született az a határozat, hogy a szakmunkások, s elsősorban a kommunisták adják át munka- módszereiket. Az elmúlt napokban verseny is indult a kulcsöntöde két csoportja között. Az egyikben, amelyet Egner elvtárs vezet, csak fiatalok dolgoznak — KISZ-bri- gád — a másikban pedig az idősebb formázok. A két csoport egy-egy tagja között, s elsősorban olyanok között, akik azonos körülmények között dolgozók, párosverseny indult, s ennek is fő célja a selejt csökkentése, a technológiai fegyelem szilárdítása. Már készülnek a táblák is, amelyeken rendszeresen nyilvánosságra hozzák majd a verseny eredményét. Állandóan vezetik és ismertetik azonban már most is, hogyan alakult minden egyes dolgozó selejtje a hónap folyamán. Mindezen kívül a pártszervezet munkája arra is irányul, hogy bátorítsa, SEGÍTSE AZ ÚJAT a most foilcm kísérleteket. S erre nagy szükség is van, hiszen az az új öntési eljárás, amellyel most próbálkoznak, nagy reményekkel kecsegtet. Ha beválik, egyszerre három selejttényezőt küszöböl ki, s akkor már csak az marad hátra, hogy homokot a legmegfelelőbbet biztosítsanak. Emellett pedig lehetővé válik, hogy négy segédmunkás bérét megtakarítsák. Egner elvtárs, kommunista művezető a lelke, motorja, időt és fáradtságot nem kímélő szervezője ezeknek a kísérleteknek. S az igazat megvallva még rövidebb idő alatt jelentkeznének az eredmények, ha több kérdésben, bátran haladnának előre. így például a pártszervezet jobban élhetne a pártmegbízatás eszközével, esetleg meggondolható, hogy a kulcsöntödében egy pártcsoport létrehozása nem segítené-e a kommunisták, a dolgozók jobb mozgósítását, Vizsgálat tárgyává kellene tenni azt is, hogy az anyagi ösztönzés jobb formáját alkalmazzák a selejt csökkentése. a technológiai fegyelem szilárdítása érdekében. A gyári technológiai osztálynak pedig annyit, hogy a jövőben ne arra adjon utasítást, amit már 2—3 hete csinálnak az üzemben, hanem új elgondolásokkal nyújtson segítséget. Elég kár, hogy Egner elvtárs egyik életrevaló javaslata — még pedig az, hogy a leöntött kulcsokat savas eljárással tisztítsák — zátonyra futott. Pedig ez a módszer hozzájárult volna, hogy a selejtet minél korábban vegyék észre, s ne engedjék a rossz kulcsot további megmunkálásra. Arról még nem lehet beszámolni, hogy a kulcsgyártás selejtje számottevően csökkent volna. De ha továbbra is olyan kitartással és SZORGALOMMAL DOLGOZNAK EGYÜTT gazdasági vezetők és pártmunkások, mint amit most tapasztalni lehet, ha minden idegeskedés nélkül, nyugodtan és megfelelő irányítás mellett dolgozhatnak, akkor nem várat soká magára az eredmény. Balogh Gyula SZÉPEN AKAR ÖLTÖZKÖDNI? Keresse fel a salgótarjáni Kézműipari Vállalatot Salgótarján Május 1. u. 2. szám alatt. ízléses női és gyermekruhákat készít megrendelésre. Napjainkban minden épkézláb embert megmozgat a föld, a termés betakarítása. Talán azt gondolnánk, hogy ilyenkor „hallgatnak a múzsák” is. Igaz, vannak olyan falusi művelődési vezetők, akik szegre akasztják a kultúrotthon .kulcsát, úgy gondolják. majd szezon idején előveszik. Az élelmes, kulturális vezető megnyeri a nyári lehetőségeket is. Megyénk népi hagyományokban gazdag múltja szinte kínálja az alkalmat. Legtöbb községünkben már hagyományossá váltak az aratási ünnepségek. Ennek a napnak különleges jelentősége van. Miért ne szolgálná a falusi kultúrmun- ka is ezt a napot. Az egésznapos ünnepség kereteibe nagyszerűen beleférne az iskolásgyerekek műsora, amellett, a felnőttek vidám, mai tárgyú jelenetei, kórusai és zeneszámai is. Ezeknek az értékét növelné, ha a termelőszövetkezet, vagy állami gazdaság parasztjai, dolgozói, egyéni gazdái mellett a tsz-t patronáló üzem kultúr- csoportja is részt venne. Sok községben helyesen, megint más helyeken kevésbé jól gazdálkodnak azzal a lehetőséggel, amely a falu kis „Kossuth rádióját” kell hogy jelentse a hangosbemondóval. Igen sok helyen reggeltől, estig bömböltetik, ezzel unalmassá, megszokottá teszik. Nem sok helyen készítenek a falu rádió^mű- soráról tervet, vaigy ha igen fó „profilját” a tanács hirdetményei mellett a készletükben lévő lemezállomány szabja meg. Szerencsétlenségükre ezek csak nem mind magyar nótákból és slágerekből állanak. A „Dominó”, a „Csokoládé”, „Lehullott a rezgő nyárfa” állandó szerepeltetése, csak lejáratja a .hangosbemondót. Legtöbb helyen ismeretlenek az olyan lehetőségek célszerű felhasználásai, mint a heti kül- és belpolitikai eseményeikről készült összefoglalók, a megye legfontosabb eseményeinek ismertetése, nevelő hatású villámtréfa, pillanatképek a falu életéből, a felgyújtott népi játékok előadása, a tanács, vagy szövetkezeti híradó, amelyben a tsz, vagy földművesszövetkezeti szakcsoport legújabb eredményeiről adnak hírt. A nyári csendesebb idők alkalmasak arra is, hogy számot adjunk eddigi munkánkról, felkészüljünk a jövő szezonra, az őszre, télre és tavaszra. A községi művelődési felügyelők egyhetes tanfolyama körvonalaiban megmutatta azokat a legfontosabb fogyatékosságokat, amelyek munkánkra jellemzőek. Az a tapasztalat ugyanis, hogy a falusi népművelési vezetők jelentős része nem ismeri azokat a színdarabokat, amelyek jelenlegi életünkkel, a haladó nyugati, a szocialista, a népi demokratikus és szovjet élettel foglalkozik. Sokszor hallgatnák a jóakarókra, az ajánlókra, akik nagy előszeretettel a „Vén bakancsosat, a „Piros bugyelláris”-t, a „Cigányt”-t, stb. javasolják. Most nem kívánunk ezek eszmei, politikai, művészeti értékelésével foglalkozni. Egyet azonban nem árt leszögezni: jelenlegi falusi politikánkban a falu irányában gyakorolt általános célkitűzéseinkkel ellenkeznek a népszínművek, mert azok erősítik az emberekben a kisparaszti gazdálkodást, elősegítik a falu különböző társadalmi rétegei közti ellentét elmosódását, konzerválják az emberek fejében a múltat, amelyek közvetve a falu szocialista átszervezése ellen hatnak. Nem kívánjuk, hogy lép- ten-nyomon kolhozdarabokat 'játsszanak, de azt el lehet várni, hogy a kultúra minden eszközével az iskolától a könyvtárig, az ismeretterjesztéstől az egyfelvonásos színdarabig, minden lehetőséget használjunk fel a falu kulturáltságának emelésére. A falu kulturális felemelkedése ugyanis az emberek tudatának átnevelését szolgálja, ami fontos feltétele a szocialista átszervezésnek. Falvainkban a legfőbb vonatkozásaiban a járási szervek hathatós segítsége révén meg lehet teremteni ezeket a feltételeket, amelyek ebben az irányban hatnak. Persze nem egészen úgy, hogy egyes művelődési felügyelők gondolják: új kul- túrház, szabadtéri színpadépítés, modem könyvtár beszerzése, szélesvásznú film — állami erőből. Mindannyian tudjuk, hogy népgazdaságunk jelenleg erre nem képes. A meglévő lehetőségek jobb ki- haszálására azonban van mód. Az egyik ilyen a könyv- állomány feltöltése a községben még nem olvasott könyvekkel. Ennek legjobb módja két hasonló község könyv- állományának kicserélése. A megyei és járási könyvtárak ehhez segítséget is adnak. Csak sajnos ez a munka eléggé vontatottan, sok helyen sehogysem halad. Az etéren meglévő problémákat súlyosbítja az a körülmény is. hogy nem egy helyen nem megfelelő a könyvtáros elfoglaltsága, vagy hiányos kultúrpolitikai képzettsége miatt. Ez a fontos figyelmeztetés járási tanácsaink illetékes vezetőinek szól. A másik fontos terület, ahol előbbre kell lépnünk, ez a kulturális rendezvények színvonalának emelésében mutatkozik meg. Minden ellenkező érveléssel szemben helytelen a dolgot úgy beállítani, hogy csak a népszínműnek van sikere falun. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a színvonalasan előadott szocialista-realista daraboknak igenis van közönsége. Hogy ez mennyire így van, mutatja az erdőtarcsai példa is. Erdőtarcsán ugyanis a pedagógusok tanulták be Afenegenov „Kisunokám” című darabját. Először kevesen nézték meg, majd amikor megtudták, hogy színvonalas darabot láthatnak másnap tett ház lett. Ugyanezzel a módszerrel sikerült Vanyarc községben is eredményt elérni. Községi művelődési vezetőink is látják a színvonal terén előállott problémákat. Ezért sürgetik és kérik hogy minél gyakrabban látogasson el hozzájuk a járási, vagy megyei szakmai tanácsadó. Elvárják, hogy a szakmai tanácsadó műsorpolitikai problémákban is adjon tanácsot nekik. Ez annál is inkább szükséges .mert községeinkben nem mindenütt van szakképzett vezető. Ezen úgyis lehetne valamelyest segíteni, ha a termelőszövetkezeti patronázs mozgalom mellett, s ezzel párhuzamosan kulturális patronálás kiépülne. Halváink dolgozói igénylik a magasabb műveltséget jelentő 'kulturális képzettséget. Hogy ez mennyire így van, mutatják az idén sikeresen lezajlott népfőiskolák tapasztalatai is. Pártszervezeteink tanácsaink e kulturális felemelkedés élgárdáját alkossák, mert őket is kötelezi a munkájuk iránti felelősség- érzet és az a tudat, hogy csak így lehetnek a község lakosságának minden téren elismert vezetői. Molnár Pál 'fxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxjoocxösoccooo XXXXXXXXXXXXXX3OCO00CXXXXXXXXXXXXXXX500OOOOCOCOC xxvc x>- ■ooaaooaoooooocooaoc Lenin: A háborúról, a hadseregről és a hadtudományról /• kötet A könyvhét kiemelkedő eseményeként a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelentek Lenin katonai kérdésekkel foglalkozó művei. Lenin sokoldalúságára jellemző, hogy többek között a hadtudományok kiváló teoretikusa is volt. A katonai kérdésekkel már Marx és különösen Engels is alaposan foglalkoztak. Lenin a hadtudományok területén is továbbfejlesztette Marx tanításait. Lenin hadtudományi művein vörös fonálként húzódik végig a történelmi materializmus alkalmazása. Az I. kötet az 1897—1917 február közötti időszakban írt műveit öleli fel. Lenin a „183 diák bevonultatása katonának”, „A falusi szegénységhez” című írásaiban kidolgozta a hadsereg osztályjellegéről szóló tanítást. Lenin lerántja a leplet a cári hadsereg osztályjellegéről. 1901 januárjában így ír: „Nálunk alapjában véve sohasem volt és ma sincs semmi olyasmi, aminek alapján azt lehetne mondani, hogy a katonai szolgálat tekintetében a polgárok egyenjogúak. Ellenkezőleg. A laktanyákból csakúgy árad a legfelháborítóbb jogtalanság szelleme. A paraszt, vagy munkásszármazású katonák teljesen védtelenek, az emberi méltóságukat sárba tiporják, ütlegelik, egyre ütlegelik őiket”. (Lenin: a háborúról stb. 27. oldal.) A cári kormány 1901-ben a forradalmi diákság megfékezése céljából arra számított, hogy a cári hadseregben móresre tanítják a diákokat. Joggal kérdezte Lenin: nem lesz-e az orosz katonai szolgálat iskolája a forradalom iskolája? Lenin rámutatott arra, hogy vannak olyanok, akiket a kemény fegyelem megtör, vagy elpusztít, „...de vannak olyanok is, akiket megacéloz és akiknek a látókörét kitágítja és akiket arra késztet, hogy gondolják át és mélyen érezzék át szabadságtörekvésüket. Most saját bőrükön érezhetik az önkény és az elnyomás teljes súlyát, mert emberi méltóságuk teljesen egy őrmester beállításától függ, aki sokszor gúnyt űz a „'tanult emberekből”. Látni fogják, hogy a valóságban milyen az egyszerű nép helyzete: Aki megérti ezt, azzal a hanmibáli esküvel hagyja majd ott a katonai szolgálatot, hogy a nép élenjáró osztályával együtt harcolni fog a zsarnokság ellen, a nép felszabadításáért”. (27. oldal.) Lenin mindig arra tanított, hogy a burzsoá hadsereg mindenekelőtt a munkásosztály elyomásának az eszköze. Ezt a történelem — köztük a mi történelmünk is — ezerszer és ezerszer bizonyította be. Nincs pártatlan hadsereg. A hadsereg vagy az egyik, vagy a másik osztály érdekeit szolgálja. A Horthy-rendszer hadserege körül a politikamentesség misztériumát teregették a hivatalos körök. Ez érdekükben állott, el akarták leplezni, hogy az akkori hadsereg a fehérgárdista földbirtokosok érdekeit, a népnyúzó gyárosok érdekeit képviseli. A népi demokráciák hadseregei is osztályhadseregek. A munkásosztály és a dolgozó nép érdekeit pártosan védő hadseregek. Bizonyára sokan vannak olyanok, akik érdeklődéssel tanulmányozzák a külpolitikai eseményeket. És mégis néha váratlanul érintik őket az egyes háborúk kitöréséről szóló hírek. Ez abból adódik, hogy nem ismerik a háború és a politika szükségszerű összefüggését. Ezeknek az olvasóknak jelentős segítséget ad a megjelent kötet tanulmányozása. Lenin ,,A marxizmus karikatúrájáról” című művében kérdezi és rögtön meg is válaszolja: „De hogyan találjuk meg, hogyan határozzuk meg a háború „igazi lényegét?” A háború a politika folytatása. A háború előtti politikát kell tanulmányozni, azt a politikát, amely a háborúra vezet, s háborúra vezetett. Ha a politika imperialista, vagyis a finánctőke érdekeit szolgáló, a gyarmatokat és az idegen népeket fosztogató és elnyomó politika volt, akkor az ettől a politikából következő háború is imperialista háború. Ha a politika nemzeti felszabadító, vagyis nemzeti elnyomás elleni tömeg- mozgalmak kifejező politikája volt, akkor az ebből a politikából következő háború nemzeti-felszalbadító háború.” (678. oldal.) A mai revizionisták a politika osztályjellegének tagadásával tagadják a háború osztályjellegét is. A revizio- nizmus e területen is a burzsoázia lakájaként szolgál. Magyar nyelven első ízben jelent meg Lenin: „A proletáriátus és a háború” című előadása. Lenin ebben az előadásban megmutatta azt a helyes módszert, amelynek segítségével felismerhetjük a háború jellegét. „Bele kell állítani a háborút abba a történelmi helyzetbe, amelybe végbemegy, s csak ezután határozhatjuk meg a hozzá való viszonyunkat. Különben nem materialista, eklektikus módon tárgyalnánk a kérdést”. (463. oldal.) 1914. októberében Lenin azt mondta: „Ha egyszer a háború elkezdődött, nem lehet kitérni előle. Szembe kell néznünk vele és végeznünk kell ^ munkánkat a szocializmusért”. Háborúban gondolkodnak és elgondolkodnak az emberek, talán még többet, mint „otthon”. Oda kell menni és ott kell szervezni a proletáriátust a végső cél érdekében. Mert utópia azt hinni, hogy a proletariátus békés úton fog eljutni a végső célhoz. A kapitalizmusból nem lehet átmenni a szocializmusba anélkül, hogy ne törjük szét a nemzeti kereteket. Ahogy a feudalizmusból sem lehetett átmenni a kapitalizmusba nemzeti eszmék nélkül”. (469. oldal.) Lenin rámutatott, hogy melyek azok az objektív érdekek, tényezők, amelyek szükségszerűen követelik a proletámemzetköziséget. Ezt több pontba foglalja. Mindenekelőtt rámutat arra, hogy a munkásosztály gazdasági helyzete nem nemzeti, hanem nemzetközi, osztályellesége (burzsoázia) nemzetközi, fel- szabadulásának feltételei szintén azok és végül megállapítja, a munkások nemzetközi egysége fontosabb a nemzeti egységnél. Leninnek minden szava éles fegyver a revizionizmus elleni harcban. A gyűjteményben találhatók azok az írások is, amelyekben a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése törvényéből kiindulva Lenin tudományosan bebizonyítja, hogy először néhány, sőt egy országban is győzhet a szocialista forradalom. Lenin elsőként bizonyította be a marxisták közül a szocialista állam fegyveres erői megszervezésének, hadserege megteremtésének szükségességét, s egyben kidolgozta a szocialista állam fegyveres erői megteremtésének alapvető elveit is. Lenin: A háborúról, a hadseregről és a hadtudományokról című műve jelentős eszmei fegyvert adott a kezünkbe a béke és a szocia- alizmus ügyéért vívott harcban, Hrabecz József
