Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)
1958-07-09 / 53. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. július 9, SZÍNHÁZI NOTESZ Szép előadással búcsúzott az egri Gárdonyi Géza Színház A már megszokott szavakkal kezdődik színházi tudósításunk: vasárnap este, a KIOSZ szabadtéri színpadán, zsúfolásig telt nézőtér előtt került sor Madách Imre , Az ember tragédiája“ című drámai költemény előadására. Bár a taps némelykor nem volt átütő, az előadás elismerést érdemel. A színtársulat nagyon komoly és nehéz feladatot vállalt magára, amikor tervbe vette az említett klasszikus mű lejátszását. Vegyes érzelmekkel fogadtuk az előadást, de mint azt a vasárnap este is bizonyította, kellemesen csalódtunk. Sokan a budapesti Nemzeti Színház- beli alakítások emlékével a tarsolyukban ültek a széksorok közé, mind megannyi kritikus. S úgy véljük, hogy apróbb technikai és játékbeli fogyatékosságokon kívül, egyéb kifogásolni valót ők sem találtak. A képváltozásök elég jók voltak, illúziót keltők, s a rendezés, a színészek segítségével, megfelelően összefogta a darabot. Kifejezőek voltak az egyes ,,színek,” minden alkalommal a kor levegőjét hintették a nézők közé. Az egyes képek közül rendezésileg különösen kiemelkedett a párizsi forradalom, a londoni vásári jelenet és a falanszter rend ábrázolása. A többinél a gör- dülékenység volt a hiba. A színészek látszólag nehezen melegedtek 'bele, de később már együtt éltek a mondanivalóval. * A drámai költemény három főalakja közül, nagyszerű játékával kiemelkedett a Lucifert alakító Forgács Kálmán. Eddigi szereplésére tette fel a koronát vasárnap este. Minden érzékével élt és játszott, arca rendkívül kifejeRÁDIÓMŰSOR Szerda, július 9. Kossuth-rádió: 8,10: Népszerű operarészletek. — 9,00: Rádió szabadegyetem. — 9,30: Népi zene — 10,10: A Gyermekrádió műsora. — 10,20: Ifjúsági riportműsor. 10,28: A Magyar Állami Hangversenyzenekar játszik. — 12,10. Tánczene. - 13,00: Lányok, asszonyok... - 13,15: Operettrészletek. — 14,45: A Gyermekrádió műsora. — 15.05: Diáktarisznya. - 15.30: Népdalok. - 15.45: Válaszolunk hallgatóinknak- 16.10: Napirenden... — 16,15: Szív küldi... — 17,00: Hazai körkép. - 17,20: Az Állami Népi Együttes zenekara játszik. - 18,45: Riportműsor. — 19,00: Táczene. — 19,45: A Magyar Rádió Gyermekkórusa énekel. _ 20,25: Az Ifjúsági Rádió vidám, zenés társasjátéka. 22,25: Mozart: Basteln és Bastienne. Egyfelvonásos opera. - 23,17: Könnyű muzsika. - 23,48: Farkas Ferenc : Hybrides. — 10 zongoradarab. — 0,10: Vidám népdalok. Petöfi-rádió: 14,20: A Gyermekrádió műsora. - 14,40: Horgászok ötperce. - 14,45: Zenekari hangverseny. — 16,00 Pest-Buda énekelte. - 16,30: Elfelejtett írók: Maróthy Jenő. — 16,45: Részletek meseoperákból. — 17,30: „Keleti lovasok.” Barta Antal írása. — 17,45 Magyar fúvószene. - 18,10: Gyermeknevelés. — 18,30: Irodalmi műsor a kubikosokról. - 19,05: Az Ifjúsági Rádió nyelv- tanfolyama. — 19,15: Molnár Éva és Déri Pál énekel. — 19,40: Falurádió. — 20,00: Európa hangversenytermeiből. — 22,00: Tánczene. Csütörtök, július 10. Kossuth-rádió: 8,10: Könnyű zene. - 8.55: Édes anyanyelvűnk. - 9.00: A Gyermekrádió műsora. — 9.40: Tömegdalok. - 10.10: A napraforgó. Elbeszélés. — 10.40: Hüt- ter Gyula hegedül. — 11.00: A vörös szoba álma. Regény folytatásokban. — 11.20: Népi zene. — 12.10: Könnyű zene. — 13.00: Régi magyar muzsika. - 13.10: Operarészletek. - 14.20: Egy falu - egy nóta. — 14.50: Az Állami Férfikar énekel. — .15.10: Fiatalok sakkiskolája. — 15.20: A Gyermekrádió zenés műsora. — 15.34: Ifjúsági műsor. — 16.10: Ernst Fischer műveiből. — 16.50: A Rádió Ipari rovata jelenti. — 17.10: Nép- dalesokor. - 17.45: Legkedvesebb verseimből. — 18.10: Könnyű zenei híradó. — 18.45: Fórum. — 19.00: Könnyű hangszerszólók. - 19.10: Verdi: Aida. Négyfelvoná- sos dalmű. — 22.15: Külpolitikai kérdésekre válaszolunk. — 23.10: Tánczene. — 0.10: Népdalok. Petöfi-rádió: 14.20: Tánczene. - 15.20: A külföldi sajtó hasábjairól. — 15.30: Ritkán hallott operalemezelnkből. - 16.08: Az apostol. Petőfi Sándor elbeszélő költeménye folytatásokban. — 16.40: Fiatalok Zenei Újságja. — 17.10: Mégegyszer a „Jóléti” államról. Előadás. - 17.25: Oscar Strauss operettjeiből. — 18.10: Rádióegyetem. - 19.05 Az Ifjúsági Rádió nyelvtanfolyama. — 19.15: Válaszolunk hallgatóinknak. - 19.25: Filmzene. - 19.45: Beszélgetés a jövőnkről. — 20.00: Doris Day énekel. — 20.40: Falurádió. 21.05: Fúvószene. - 21.30: Magyar nóták. — 21.50: Az élet karmestere. — 22.00: Könnyű hangverseny. — 22.45: Versek. Péntek, július 11. Kossuth-rádió: B.10: Operettrészletek. - 8.50: Versek. - 9.00: Szimfónlkus táncok. — 9.30: Népi muzsika. — 10.10: Óvodások műsora. — 10.30: Fúvószene. — 11.00: Rádióegyetem. - 12.10: Tánezene. - 13.00: Merije tart a magyar mezőgazdaság? - 13.15: Operarészletek. — 14.10: Úttörőhíradó. — 14.35: Napirenden .. . — 14.40: Száz évtel ezelőtt is dalolták. - 15.15: Ifjúsági hangverseny. — 16.10: Szív küldi— — 16.30: Mongol nemzeti ünnep. 11.00: Az etűd történetéből. — 17.50: Néhány filmsiker és tanulságok. - 18.10: Népszerű melódiák. - 18.40: Ifjú Figyelő. 20.30: Hanglemezbemutató. 20.45: Munkáshétköznapok. 21.30: A Magyar Rádió szimfonikus zenekarának hangversenye. — 22.53: Hanglemezek. — 0.10: Kó- sa György vonóstriója. Petőfi-rádió: 14.20: Zenekari hangverseny. — 15.00: Vidéki stúdiónk jelentkezik. - 15.15: Keringő ritmusban. — 15.50: Mosoly a kórházban. Riportműsor. — 16.00: Népe zene. - 16.40: Népszerű operarészletek. - 17.00: Amikor én lány voltam . . . Vákánt Lőrincné karcagi parasztasszony visszaemlékezése. - 17.20: A Martinyegyüttes játszik. — 17.50: Kamarazene. — 18.20: Dunántúli költők — dunántúli tájak. - 18.40: Népszerű lajtai-dalok. - 19.05: Hangverseny a Rádiőegyetem hallgatóinak. - 20.00: Heti hangverseny- kalauz. - 20.40: Falurádió. - 21.05: Mai szerzők operettjeiből. - 21.50: Moszkvai tudósítónk jegyzete. - 22.00: Tánczene. Szombat, július 12. Kossuth-rádió: 8.10: Zenekari hangverseny. — 9.00: A Gyermekrádió műsora. — 9.40: Könnyű dalok. — 10.10: Válaszolunk hallgatóinknak. — 10.20: Daljátékok zenéjéből. - 11.00: A vörös szobs álma. Regény folytatásokban. - 11.20: Hangszerszólók. - 12.10: Népi zene. - 12.50: Mi újság a könyvesboltokban? - 13.05: Operarészletek. — 13.50: Szív küldi... 14.20: Ifjúsági műsor. — 15.10: A kórusirodalom mesterei. — 15.30 A nemzetközi munkásmozgaloir időszerű kérdései. — 15.45: Vécsej Ernő zongorázik. — 16.10: Élőszóval — muzsikával. — 18.50: Ai aranyszőrű bárány. Verses, dalos népmese. - 19.20: Operettrészle- tek. — 20.35: Csetlünk-botlunk. - Vidám műsor. — 22.15: Tánezene Petőfi-rádió: 14.20: Operakalauz — 15.25: Fúvószene. — 15.45: Zene kari hangverseny. — 16.50: Rész letek Gigli emlékirataiból. - 17.30: Energia-világkonferencií Párizsban. — 17.50: Népi zene. - 18.10: Hányok, asszonyok... 18.25: Zsolnay Hédy énekel. 18.45: Zenei anekdoták. - 19.05 Szjatoszláv Rihter zongorázik. - 19.40: Láttuk, hallottuk... 20.40: Falurádió. — 21.05: Népi ze ne. — 21.40: Moskov: Az állat kretben — szvitt. — 21.54: Zene kari hangverseny. ző volt, szóejtése tiszta. Dicséretképpen talán elég any- nyi: a kiváló művész. Major Tamásra emlékeztetett. Szende Bessy már halványabb volt Éva szerepében és Győrváry János mint Ádám, fáradt, egysíkú. Csak fellángolásai voltak. * Az előadás kezdete előtt voltak olyanok, akik alaposan felszerelve érkeztek. Karjukon meleg felöltő, pulóverek és kardigánok. Mosolyogtunk rajtuk, hiszen az idő nyáriasan meleg volt. De bezzeg később . . . Az óvatosoknak volt igazuk. így a többség kénytelen volt „belső melegítő kúrát’1 alkalmazni. Persze ez sem volt rossz. Eggyel több ok az ivásra. Csak az volt a saj nálatos, hogy az e célból igen okosan felállított büf- fében némelykor csörömpöltek. Mákkor jobban kell vi- gyázi. Az ember tragédiája volt az utolsó előadás. Ezzel búcsúzott a kedves színtársulat amely sok kellemes estét szerzett a salgótarjáni közönségnek. Legközelebb augusztusban látjuk őket viszont. S mondjuk meg, azaz írjuk le őszintén, hogy várjuk i színházat. Várjuk a művészeket, akik szemmellátható életet adnak a szónak, tehetségük legjavát nyújtva. Talán egy kicsit üresek lesznek az estéink, de csak agusztu- sig. S akkor tapsolhatunk kedvenceinknek, kedvenc darabjainkban. Az eddig előadásokért, élményekért pedig, olvasóink nevében, ez úton is köszönetét mondunk. H Z Cf, LLmliíntk — A Hunnia Filmstúdióban elkészült Vánkonyi Zoltán új filmjének, a Sóbál- vány-nak forgató könyve. — Henri Vemeuil rendezi . Fernande! új filmjét, amelyben a közkedvelt filmszínész egy kocsimosót alakít. A film címe: A vörös vezér váltságdíja. — Fábri Zoltán gyors ütemben forgatja Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényének filmváltozatát. A műtermi felvételek már elkészültek. ,»«*»»♦*»*«»«•>♦*«♦««»........ . Nó grád megyei népművészek szovjet- vendégek előtt Érdekes, követésre méltó kezdeményezést indított a megye MSZBT vezetősége. A szovjet-magyar kapcsolatok kiépítése érdekében több alkalommal láttak vendégül szovjet -elvtársakat. A napokban arra készülnek, hogy Nógrád megye népművészetét, táncait és énekművészeiét mutassák be szovjet elvtársak előtt. Művelődési tanfolyam indult Balassagyarmaton Hétfőn a balassagyarmati, a rétsági -és szécsényi járás művelődési vezetői részére tanfolyamot indítottak Balassagyarmaton. Az egy hetes művelődési tanfolyamon három járás kulturházainak igazgatói vesznek részt. A tanfolyamon megbeszélik a soronkövetkező művészeti és művelődéssel kapcsolatos feladatokat. Szó lesz az ismeretterjesztési és egyéb problémákról is. Egy kotyházai levél és néhány tanulsága Nem mindennapi panaszos levelet kaptunk, a minap. Hozzászoktunk, hogy a panaszos levél rendszerint egy ember panaszát tartalmazza, ám a jelenlegit 46 dolgozó írta alá, amelynek írói a kotyházi bányatelep lakói, így írnak: „Kérjük, tegyék lehetővé, hogy a bányatelepen lakó közel 80 család — többségében bányász dolgozók — megfelelő kultúréletet tudjanak élni munkájuk után. Szeretnénk mi is mind politikai, mind szakmai képzettségünket tovább növelni,” Majd így folytatják: ,,A bányatelepen rendelkezésre áll megfelelő épület, amelyben eddig is kultúráiét folyt. Azonban e kultúrotthanban jelenleg egy család lakik, s így kultúrházunkból lakóház lett. A kultúrotthonhoz egy kerthelyiség és egy kuglizó is tartozott. Az utóbbi némi javításra szorult volna,, de javítás helyett a kisterenyei bányaüzem szétszedte s helyét házhelynek osztották ki. Televízió bosszúsággal... A XX. század sok csodája közé tartozik a televízió is. Ma már Salgótarjánban, Balassagyarmaton és a megye több településén emelkednek az ég felé a vevőkészülékek antennái. Szóval a televíziós készülékek a dolgozók kultú- rális fejlődését szolgálják. Illetve, szolgálnák, ha . . . Mi is történt megyénk néhány üzeménél, kultúrottho- nánál, szakszervezeténél? Először düllesztett mellel adták hírül: emberek, megjelent a televíziós készülék, gyertek a kultúrotthonba, fejlődjetek, kulturálódjatok. Aztán amikor az emberek az örömmámorban úsztak, valaki gondolt egyet. Ebből, a dolgozók kultúrigényeinek kielégítéséből nagyszerű üzletet lehet csinálni. Gyorsan elhatározták, hogy minden televíziós közvetítésre belépődíjat szabnak meg. Az üzemben dolgozóknak 1.— forintba, vendégeknek kettőbe kerül a belépődíj. Érthető, hogy a dolgozókat bosszantotta ez a kereskedői eljárás, s joggal mondják: a mi pénzünkből, a szakszervezet pénzéből vásárolták, hát legyen is a miénk az. így a telepen minden szórakozási lehetőség megszűnt a gyalogolhatunk több kilométert Zagyvapálfalvára, ha csak egy filmelőadást akarunk megnézni. Szeretnénk, ha a kultúrotthon ismét a mi rendelkezésünkre állna, hisz úgy gondoljuk, ha Kotyházán is lakunk a szórakozáshoz, művelődéshez nekünk is jogunk van . . Ennyit tudtunk meg 80> dolgozó panaszos levelébőL S most felvetődik a kérdés,, ki a felelős a kuglizó szétszedéséért, a kultúrház megszüntetéséért. A kisterenyei bányaüzem; vezetőit terheli a felelősség. Jóllehet a terenyei bányatelep 30 000 forintot kapott kulturális célra, ám ezt kevésnek találták s pótolni Kotyházá- ról akarják. így mondták ki a kuglizó felszámolását, hogy azt Kisterenyén építsék fel. De emellett a vízvezetékeket és egyéb berendezéseket is. erősen megrongálták, mondván, hogy Tersnyére viszik, A kotyházai dolgozók panaszát az üzemvezetőség nem hallgatta meg, hivatkozva arra,, hogy a művelődésre Kisterenyén van szükség. Mi nem vitatjuk annak- szükségességét, hogy Kisterenyén kell-e művelődési lehetőség. Azt azonban nem tudjuk megérteni, miért növeli az egyik telep a szórakozási lehetőséget a másik telep kárára? A kotyházaialk kérésével egyet értett a tröszt vezetősége és hisszük, hamarosan 4-5 kilométer gyaloglása nélkül élvezhetnek egy filméin-, adást, olvashatnak, cserélhetnek könyvet. Ezenkívül a panasz még egy tanulságot szolgáltat. Nem ott kell kulturális élet, ahol a vezetők laknák, hanem ott is, ahol a dolgozók! KÖZLEMÉNY A Nógrádi Népújság június 28-i számában „Munkában a Népi Ellenőrzési Bizottság’* című cikében téves információ alapján rossz adat szerepelt. A cikkben szereplő 40-es áruda helyett a 2-e& számú áruda az, amelyben. 1957. október 24-én tartott leltárnál 6104 Ft hiány jelentkezett. Nándori Ferenc a járási és városi NEB elnökeA karancsi remete Van a jó Nógrád megyében egy híres, nevezetes hegy, a Karancs. A térképen csak annyi áll, hogy 727 méter magas, a lexikon csak annyit ír róla, hogy vulkánikus eredetű kőzet. A megye telekkönyvében pedig, a birtokmegoszlás felsorolásánál, egy darabja mellé ezt írták: „a római katolikus egyház tulajdona...“ A néphit azonban nem akceptálja ezeket a hivatalos dolgokat. Számukra az nagy labirint. Ök, a „jó palócok“ — úgy tudják, hogy a széljárta Karancs csodálatos hely ... Tehát varázslat lakik a Karancsban, merthogy a keszi, meg a sági vénasszonyok ma is azt beszélik, hogy megjelent egyszer a hegy tetején valami földöntúli szép fehérnép. Ragyogott a szép szőke haja, üstökösként fénylett a két szeme, s palástjának csillogása olyan borzasztó nagy volt, hogy még Tarján felett is bámulták a tündéri látomást. Aztán másnap, amikor a rózsafűzéres vénasszonyok zsolozsmákat duruzsolva ballagtak fel a magas hegyre, látták ám, hogy fent a tetőn kápolna áll. Falait színtiszta terméskőből rakták, s közbül pedig tiszta oltott meszet hintettek, hogy a vad kövek jól összeálljanak. A kápolna tetején aranykereszt ragyogott, bent pedig kis oltár állt, felette a szeplőtlen szűz mosolygott a zarándok vének felé. Nosza híre is szállt három megyében a csodának. Azt találták mondani a keszi, vagy sági, vagy éppen a tarnóci asszonyok, hogy azon a fényességes éjjelen az angyalok építették oda azt a kápolnát. A pallér maga a szeplőtelen volt, mert olyan nagy fényessége csak annak lehet, meg hát az is erősítette ezt a hitet, hogy odaérvén a rózsafűzéresek társulata, csengő-bongó harangzúgást hallott. Már pedig a gerendákból ácsolt haranglábak körül egy teremtett lelket sem láttak. így hát summa-summárum ez csoda, amit csak az égiek mívelhetnek. A karancsi csoda pedig olyanná vált, hogy megélte, sőt túl is élte a három napot, mert van egy mondás, hogy minden csoda csak három napig tart. Emez sokáig tartott. Ennek van egy nagy titka. Helyesebben volt valaki, aki nagy ravaszsággal felcsalogatta a hegyre a bámészkodókat, nem engedte hallgatni a karancsi kisharangot, s a kemény palóc fejekbe szaporán töltögette a mákonyt. Volt itt a Karancsban egy ember, aki jó ideig a szent szűz karancsi követe, helytartója, adóbeszedője és kitartottja volt egysze- mélyben. Nem másról van szó, mint magáról a karancsi remetéről. Kesziben, Ságon, Tarnócon, de még Tarjánban is mondják, hogy az öreg remete szent ember, az égiek kedv eit je. Ősz szakállának minden szála olyan égi fonál, amiből majd az angyalok arany létrát fonnak neki a paradicsom felé. — Meg is csókolták a kezét a keszi asszonyok, ha elemózsiás. kosaraikkal felszuszogtak a hegyre és keresztet hányva magukra így szólították: „Ferenc barát“. Csoda ide, csoda oda, én mégis elpletykálom, miképpen is történt hát ez a csoda. Úgy a 920-as évek vége felé a rimamurányi részvény- társaság idősebb S. Ferencnek kiadta az útját, mert megrokkant, s alig tudott egy csekélyke hasznot hajtani. Se nyugdíjat, se rokkantjáradékot nem kapott, s így biz a levegőből sehogy se tudott megélni a jó öreg. A.mit itt-ott: kapogatott, abból sóra valóra sem tellett. Rágta is bánat„ meg a méreg az öreget. Elment a fiához, hogy fogadja magához, majd csak elszöszmötöl a ház körül. — Azt már nem apám —, mondta ki a kegyetlen szót az ifjabb S. — Csak nem képzeli, hogy a négy gyerek mellett még magára is keresek. Ment aztán a lányához. Azt is kérte, hogy hadd lakjon nála, eldajkálja a picinyeket. — Nem lehet apám, — így a lánya. — így is szűkösen vagyunk, látja, alig tudom hová fektetni a gyerekeket, & ennivalóval is nagyon szűkiben állunk. így hát nem volt más hátra, mint S. Ferencnek megmarkolni a vándorbotot, s járni, kelni, kóborolni szerte Nógrád megyében. Volt aki látta, hogy Piliny mellett hált egy kóróból rakott kunyhó alatt. Akadt, aki olyan hírt hozott„ hogy valahol a Mátra aljában látták, amint éppen énekelve csipkebogyót szedett. Mások azt híresztelték, hogy beállt: betyárnak és Vidrovszki mesterségét folytatja. Az ismerősök, a régi munkáscimborák már-már eltemették, elsiratták. Jött aztán egy hír, hogy él a karancsi kápolna tövében egy szentéletű barát, akinek szép fehér szakálla van, darócruhában öltözötten térdepel a szent szűz képe előtt és imádkozik. Mondták még azt is, hogy reggel, délben és este az ő imaszavára cseng, bong a kis harang. Nosza megindult a kíváncsiak serege. Processziók jöttek, processziók mentek, hozták a szent templomi lobogókat, feszületeket és oltártakarókat. Fonták a gyékényt, meg a rongypokrócot, szőtték a vásznat. Varrták a bőrbakanésot* hogy a szent embert meg ne vegye az Isten hidege. Nem. volt olyan istenfélő keszi, vagy sági asszony, aki esztendőNézzük csak néhányat, ki mivel magyarázza ezt az üzleti szellemet (!?) Jobbágyiban úgy beszélnek: ez a gyáriaké. Ha nem szednénk belépődíjat. jönnének mások is. (Talán így ápolják a munkás-paraszt szövetséget, vagy sovinizmust képeznek a kulturális fejlesztésben?) Pász- tón, a járási tanácsnál azt mondják: itt, ebben a helyiségben csak klubtagok tartózkodhatnak (aki nem klub tag, ki is küldik onnan). No meg aztán vallanak olyan elveket is: fedezni kell az esetleg elromlott alkatrészek árát is. Le kell szögezni, üzemek kultúrotíhonai, azt a célt szolgálják, hogy elősegítsék a dolgozók kulturális fejlődését! A szakszervezetnek egyik feladata: kielégíteni a dolgozók kulturális igényeit! Márpedig a szórakozáshoz, a kultúrához mindenkinek joga van! Éppen ezért nincs szüksége egyetlen üzemnek, vagy szakszervezetnek sem alamizsnára, a televíziót tegyék hozzáférhetővé, állítsák azt a dolgozók szolgálatába! —So—