Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)

1958-07-09 / 53. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. július 9, SZÍNHÁZI NOTESZ Szép előadással búcsúzott az egri Gárdonyi Géza Színház A már megszokott szavak­kal kezdődik színházi tudó­sításunk: vasárnap este, a KIOSZ szabadtéri színpadán, zsúfolásig telt nézőtér előtt került sor Madách Imre , Az ember tragédiája“ című drámai költemény előadására. Bár a taps némelykor nem volt át­ütő, az előadás elismerést ér­demel. A színtársulat nagyon komoly és nehéz feladatot vállalt magára, amikor terv­be vette az említett klasszi­kus mű lejátszását. Vegyes érzelmekkel fogadtuk az elő­adást, de mint azt a vasár­nap este is bizonyította, kel­lemesen csalódtunk. Sokan a budapesti Nemzeti Színház- beli alakítások emlékével a tarsolyukban ültek a szék­sorok közé, mind megannyi kritikus. S úgy véljük, hogy apróbb technikai és játékbe­li fogyatékosságokon kívül, egyéb kifogásolni valót ők sem találtak. A képváltozásök elég jók voltak, illúziót keltők, s a rendezés, a színészek segít­ségével, megfelelően össze­fogta a darabot. Kifejezőek voltak az egyes ,,színek,” minden alkalommal a kor levegőjét hintették a nézők közé. Az egyes képek közül rendezésileg különösen ki­emelkedett a párizsi forrada­lom, a londoni vásári jele­net és a falanszter rend áb­rázolása. A többinél a gör- dülékenység volt a hiba. A színészek látszólag nehezen melegedtek 'bele, de később már együtt éltek a monda­nivalóval. * A drámai költemény három főalakja közül, nagyszerű já­tékával kiemelkedett a Luci­fert alakító Forgács Kálmán. Eddigi szereplésére tette fel a koronát vasárnap este. Minden érzékével élt és ját­szott, arca rendkívül kifeje­RÁDIÓMŰSOR Szerda, július 9. Kossuth-rádió: 8,10: Népszerű operarészletek. — 9,00: Rádió szabadegyetem. — 9,30: Népi zene — 10,10: A Gyermekrádió műsora. — 10,20: Ifjúsági riportműsor. ­10,28: A Magyar Állami Hangver­senyzenekar játszik. — 12,10. Tánczene. - 13,00: Lányok, asszo­nyok... - 13,15: Operettrészletek. — 14,45: A Gyermekrádió műsora. — 15.05: Diáktarisznya. - 15.30: Népdalok. - 15.45: Válaszo­lunk hallgatóinknak- 16.10: Napi­renden... — 16,15: Szív küldi... — 17,00: Hazai körkép. - 17,20: Az Állami Népi Együttes zenekara játszik. - 18,45: Riportműsor. — 19,00: Táczene. — 19,45: A Ma­gyar Rádió Gyermekkórusa éne­kel. _ 20,25: Az Ifjúsági Rádió vidám, zenés társasjátéka. ­22,25: Mozart: Basteln és Bas­tienne. Egyfelvonásos opera. - 23,17: Könnyű muzsika. - 23,48: Farkas Ferenc : Hybrides. — 10 zongoradarab. — 0,10: Vidám nép­dalok. Petöfi-rádió: 14,20: A Gyermek­rádió műsora. - 14,40: Horgászok ötperce. - 14,45: Zenekari hang­verseny. — 16,00 Pest-Buda éne­kelte. - 16,30: Elfelejtett írók: Maróthy Jenő. — 16,45: Részletek meseoperákból. — 17,30: „Keleti lovasok.” Barta Antal írása. — 17,45 Magyar fúvószene. - 18,10: Gyermeknevelés. — 18,30: Iro­dalmi műsor a kubikosokról. - 19,05: Az Ifjúsági Rádió nyelv- tanfolyama. — 19,15: Molnár Éva és Déri Pál énekel. — 19,40: Fa­lurádió. — 20,00: Európa hang­versenytermeiből. — 22,00: Tánc­zene. Csütörtök, július 10. Kossuth-rádió: 8,10: Könnyű ze­ne. - 8.55: Édes anyanyelvűnk. - 9.00: A Gyermekrádió műsora. — 9.40: Tömegdalok. - 10.10: A nap­raforgó. Elbeszélés. — 10.40: Hüt- ter Gyula hegedül. — 11.00: A vö­rös szoba álma. Regény folyta­tásokban. — 11.20: Népi zene. — 12.10: Könnyű zene. — 13.00: Régi magyar muzsika. - 13.10: Opera­részletek. - 14.20: Egy falu - egy nóta. — 14.50: Az Állami Fér­fikar énekel. — .15.10: Fiatalok sakkiskolája. — 15.20: A Gyer­mekrádió zenés műsora. — 15.34: Ifjúsági műsor. — 16.10: Ernst Fi­scher műveiből. — 16.50: A Rádió Ipari rovata jelenti. — 17.10: Nép- dalesokor. - 17.45: Legkedvesebb verseimből. — 18.10: Könnyű ze­nei híradó. — 18.45: Fórum. — 19.00: Könnyű hangszerszólók. - 19.10: Verdi: Aida. Négyfelvoná- sos dalmű. — 22.15: Külpolitikai kérdésekre válaszolunk. — 23.10: Tánczene. — 0.10: Népdalok. Petöfi-rádió: 14.20: Tánczene. - 15.20: A külföldi sajtó hasábjairól. — 15.30: Ritkán hallott operale­mezelnkből. - 16.08: Az apostol. Petőfi Sándor elbeszélő költe­ménye folytatásokban. — 16.40: Fiatalok Zenei Újságja. — 17.10: Mégegyszer a „Jóléti” államról. Előadás. - 17.25: Oscar Strauss operettjeiből. — 18.10: Rádióegye­tem. - 19.05 Az Ifjúsági Rádió nyelvtanfolyama. — 19.15: Vála­szolunk hallgatóinknak. - 19.25: Filmzene. - 19.45: Beszélgetés a jövőnkről. — 20.00: Doris Day énekel. — 20.40: Falurádió. ­21.05: Fúvószene. - 21.30: Magyar nóták. — 21.50: Az élet karmes­tere. — 22.00: Könnyű hangver­seny. — 22.45: Versek. Péntek, július 11. Kossuth-rádió: B.10: Operett­részletek. - 8.50: Versek. - 9.00: Szimfónlkus táncok. — 9.30: Né­pi muzsika. — 10.10: Óvodások műsora. — 10.30: Fúvószene. — 11.00: Rádióegyetem. - 12.10: Tánezene. - 13.00: Merije tart a magyar mezőgazdaság? - 13.15: Operarészletek. — 14.10: Úttörő­híradó. — 14.35: Napirenden .. . — 14.40: Száz évtel ezelőtt is dalol­ták. - 15.15: Ifjúsági hangver­seny. — 16.10: Szív küldi— — 16.30: Mongol nemzeti ünnep. 11.00: Az etűd történetéből. — 17.50: Néhány filmsiker és tanul­ságok. - 18.10: Népszerű meló­diák. - 18.40: Ifjú Figyelő. ­20.30: Hanglemezbemutató. 20.45: Munkáshétköznapok. 21.30: A Magyar Rádió szimfoni­kus zenekarának hangversenye. — 22.53: Hanglemezek. — 0.10: Kó- sa György vonóstriója. Petőfi-rádió: 14.20: Zenekari hangverseny. — 15.00: Vidéki stú­diónk jelentkezik. - 15.15: Keringő ritmusban. — 15.50: Mosoly a kór­házban. Riportműsor. — 16.00: Népe zene. - 16.40: Népszerű ope­rarészletek. - 17.00: Amikor én lány voltam . . . Vákánt Lőrincné karcagi parasztasszony visszaem­lékezése. - 17.20: A Martiny­együttes játszik. — 17.50: Kamara­zene. — 18.20: Dunántúli költők — dunántúli tájak. - 18.40: Népszerű lajtai-dalok. - 19.05: Hangver­seny a Rádiőegyetem hallgatói­nak. - 20.00: Heti hangverseny- kalauz. - 20.40: Falurádió. - 21.05: Mai szerzők operettjeiből. - 21.50: Moszkvai tudósítónk jegyzete. - 22.00: Tánczene. Szombat, július 12. Kossuth-rádió: 8.10: Zenekari hangverseny. — 9.00: A Gyermek­rádió műsora. — 9.40: Könnyű dalok. — 10.10: Válaszolunk hall­gatóinknak. — 10.20: Daljátékok zenéjéből. - 11.00: A vörös szobs álma. Regény folytatásokban. - 11.20: Hangszerszólók. - 12.10: Né­pi zene. - 12.50: Mi újság a köny­vesboltokban? - 13.05: Operarész­letek. — 13.50: Szív küldi... 14.20: Ifjúsági műsor. — 15.10: A kórusirodalom mesterei. — 15.30 A nemzetközi munkásmozgaloir időszerű kérdései. — 15.45: Vécsej Ernő zongorázik. — 16.10: Élőszó­val — muzsikával. — 18.50: Ai aranyszőrű bárány. Verses, dalos népmese. - 19.20: Operettrészle- tek. — 20.35: Csetlünk-botlunk. - Vidám műsor. — 22.15: Tánezene Petőfi-rádió: 14.20: Operakalauz — 15.25: Fúvószene. — 15.45: Zene kari hangverseny. — 16.50: Rész letek Gigli emlékirataiból. - 17.30: Energia-világkonferencií Párizsban. — 17.50: Népi zene. - 18.10: Hányok, asszonyok... 18.25: Zsolnay Hédy énekel. 18.45: Zenei anekdoták. - 19.05 Szjatoszláv Rihter zongorázik. - 19.40: Láttuk, hallottuk... 20.40: Falurádió. — 21.05: Népi ze ne. — 21.40: Moskov: Az állat kretben — szvitt. — 21.54: Zene kari hangverseny. ző volt, szóejtése tiszta. Di­cséretképpen talán elég any- nyi: a kiváló művész. Major Tamásra emlékeztetett. Szende Bessy már halvá­nyabb volt Éva szerepében és Győrváry János mint Ádám, fáradt, egysíkú. Csak fellángolásai voltak. * Az előadás kezdete előtt voltak olyanok, akik alapo­san felszerelve érkeztek. Kar­jukon meleg felöltő, pulóve­rek és kardigánok. Moso­lyogtunk rajtuk, hiszen az idő nyáriasan meleg volt. De bezzeg később . . . Az óvatosoknak volt iga­zuk. így a többség kénytelen volt „belső melegítő kúrát’1 alkalmazni. Persze ez sem volt rossz. Eggyel több ok az ivásra. Csak az volt a saj nálatos, hogy az e célból igen okosan felállított büf- fében némelykor csörömpöl­tek. Mákkor jobban kell vi- gyázi. Az ember tragédiája volt az utolsó előadás. Ezzel bú­csúzott a kedves színtársulat amely sok kellemes estét szerzett a salgótarjáni közön­ségnek. Legközelebb augusz­tusban látjuk őket viszont. S mondjuk meg, azaz írjuk le őszintén, hogy várjuk i színházat. Várjuk a művé­szeket, akik szemmellátható életet adnak a szónak, tehet­ségük legjavát nyújtva. Ta­lán egy kicsit üresek lesznek az estéink, de csak agusztu- sig. S akkor tapsolhatunk kedvenceinknek, kedvenc da­rabjainkban. Az eddig előadásokért, él­ményekért pedig, olvasóink nevében, ez úton is köszö­netét mondunk. H Z Cf, LLmliíntk — A Hunnia Filmstúdió­ban elkészült Vánkonyi Zol­tán új filmjének, a Sóbál- vány-nak forgató könyve. — Henri Vemeuil rendezi . Fernande! új filmjét, amely­ben a közkedvelt filmszínész egy kocsimosót alakít. A film címe: A vörös vezér váltságdíja. — Fábri Zoltán gyors ütem­ben forgatja Kosztolányi De­zső Édes Anna című regé­nyének filmváltozatát. A mű­termi felvételek már elké­szültek. ,»«*»»♦*»*«»«•>♦*«♦««»........ . Nó grád megyei népművészek szovjet- vendégek előtt Érdekes, követésre méltó kezdeményezést indított a megye MSZBT vezetősége. A szovjet-magyar kapcso­latok kiépítése érdekében több alkalommal láttak ven­dégül szovjet -elvtársakat. A napokban arra készülnek, hogy Nógrád megye népmű­vészetét, táncait és énekmű­vészeiét mutassák be szovjet elvtársak előtt. Művelődési tanfolyam indult Balassagyarmaton Hétfőn a balassagyarmati, a rétsági -és szécsényi járás művelődési vezetői részére tanfolyamot indítottak Balas­sagyarmaton. Az egy hetes művelődési tanfolyamon három járás kulturházainak igazgatói vesz­nek részt. A tanfolyamon megbeszélik a soronkövetkező művészeti és művelődéssel kapcsolatos feladatokat. Szó lesz az ismeretterjesztési és egyéb problémákról is. Egy kotyházai levél és néhány tanulsága Nem mindennapi panaszos levelet kaptunk, a minap. Hozzászoktunk, hogy a pa­naszos levél rendszerint egy ember panaszát tartalmazza, ám a jelenlegit 46 dolgozó írta alá, amelynek írói a kotyházi bányatelep lakói, így írnak: „Kérjük, tegyék lehetővé, hogy a bányatelepen lakó közel 80 család — többségé­ben bányász dolgozók — megfelelő kultúréletet tudja­nak élni munkájuk után. Szeretnénk mi is mind poli­tikai, mind szakmai képzett­ségünket tovább növelni,” Majd így folytatják: ,,A bá­nyatelepen rendelkezésre áll megfelelő épület, amelyben eddig is kultúráiét folyt. Azonban e kultúrotthanban jelenleg egy család lakik, s így kultúrházunkból lakóház lett. A kultúrotthonhoz egy kerthelyiség és egy kuglizó is tartozott. Az utóbbi némi javításra szorult volna,, de javítás helyett a kisterenyei bányaüzem szétszedte s he­lyét házhelynek osztották ki. Televízió bosszúsággal... A XX. század sok csodája közé tartozik a televízió is. Ma már Salgótarjánban, Ba­lassagyarmaton és a megye több településén emelkednek az ég felé a vevőkészülékek antennái. Szóval a televíziós készülékek a dolgozók kultú- rális fejlődését szolgálják. Il­letve, szolgálnák, ha . . . Mi is történt megyénk né­hány üzeménél, kultúrottho- nánál, szakszervezeténél? Először düllesztett mellel ad­ták hírül: emberek, megje­lent a televíziós készülék, gyertek a kultúrotthonba, fejlődjetek, kulturálódjatok. Aztán amikor az emberek az örömmámorban úsztak, vala­ki gondolt egyet. Ebből, a dolgozók kultúrigényeinek kielégítéséből nagyszerű üzle­tet lehet csinálni. Gyorsan elhatározták, hogy minden televíziós közvetítésre belé­pődíjat szabnak meg. Az üzemben dolgozóknak 1.— forintba, vendégeknek kettő­be kerül a belépődíj. Érthető, hogy a dolgozókat bosszantotta ez a kereskedői eljárás, s joggal mondják: a mi pénzünkből, a szakszerve­zet pénzéből vásárolták, hát legyen is a miénk az. így a telepen minden szóra­kozási lehetőség megszűnt a gyalogolhatunk több kilomé­tert Zagyvapálfalvára, ha csak egy filmelőadást aka­runk megnézni. Szeretnénk, ha a kultúrott­hon ismét a mi rendelkezé­sünkre állna, hisz úgy gon­doljuk, ha Kotyházán is la­kunk a szórakozáshoz, mű­velődéshez nekünk is jogunk van . . Ennyit tudtunk meg 80> dolgozó panaszos levelébőL S most felvetődik a kérdés,, ki a felelős a kuglizó szét­szedéséért, a kultúrház meg­szüntetéséért. A kisterenyei bányaüzem; vezetőit terheli a felelősség. Jóllehet a terenyei bányate­lep 30 000 forintot kapott kul­turális célra, ám ezt kevésnek találták s pótolni Kotyházá- ról akarják. így mondták ki a kuglizó felszámolását, hogy azt Kisterenyén építsék fel. De emellett a vízvezetékeket és egyéb berendezéseket is. erősen megrongálták, mond­ván, hogy Tersnyére viszik, A kotyházai dolgozók panaszát az üzemvezetőség nem hall­gatta meg, hivatkozva arra,, hogy a művelődésre Kistere­nyén van szükség. Mi nem vitatjuk annak- szükségességét, hogy Kistere­nyén kell-e művelődési lehe­tőség. Azt azonban nem tud­juk megérteni, miért növe­li az egyik telep a szóra­kozási lehetőséget a másik telep kárára? A kotyházaialk kérésével egyet értett a tröszt vezető­sége és hisszük, hamarosan 4-5 kilométer gyaloglása nél­kül élvezhetnek egy filméin-, adást, olvashatnak, cserélhet­nek könyvet. Ezenkívül a panasz még egy tanulságot szolgáltat. Nem ott kell kul­turális élet, ahol a vezetők laknák, hanem ott is, ahol a dolgozók! KÖZLEMÉNY A Nógrádi Népújság júni­us 28-i számában „Munkában a Népi Ellenőrzési Bizottság’* című cikében téves infor­máció alapján rossz adat sze­repelt. A cikkben szereplő 40-es áruda helyett a 2-e& számú áruda az, amelyben. 1957. október 24-én tartott leltárnál 6104 Ft hiány je­lentkezett. Nándori Ferenc a járási és városi NEB elnöke­A karancsi remete Van a jó Nógrád megyében egy híres, nevezetes hegy, a Karancs. A térképen csak annyi áll, hogy 727 méter ma­gas, a lexikon csak annyit ír róla, hogy vulkánikus eredetű kőzet. A megye telekkönyvében pedig, a birtokmegoszlás fel­sorolásánál, egy darabja mellé ezt írták: „a római katolikus egyház tulajdona...“ A néphit azonban nem akceptálja eze­ket a hivatalos dolgokat. Számukra az nagy labirint. Ök, a „jó palócok“ — úgy tudják, hogy a széljárta Karancs cso­dálatos hely ... Tehát varázslat lakik a Karancsban, merthogy a keszi, meg a sági vénasszonyok ma is azt beszélik, hogy meg­jelent egyszer a hegy tetején valami földöntúli szép fehér­nép. Ragyogott a szép szőke haja, üstökösként fénylett a két szeme, s palástjának csillogása olyan borzasztó nagy volt, hogy még Tarján felett is bámulták a tündéri láto­mást. Aztán másnap, amikor a rózsafűzéres vénasszonyok zsolozsmákat duruzsolva ballagtak fel a magas hegyre, lát­ták ám, hogy fent a tetőn kápolna áll. Falait színtiszta ter­méskőből rakták, s közbül pedig tiszta oltott meszet hin­tettek, hogy a vad kövek jól összeálljanak. A kápolna te­tején aranykereszt ragyogott, bent pedig kis oltár állt, fe­lette a szeplőtlen szűz mosolygott a zarándok vének felé. Nosza híre is szállt három megyében a csodának. Azt találták mondani a keszi, vagy sági, vagy éppen a tarnóci asszonyok, hogy azon a fényességes éjjelen az angyalok épí­tették oda azt a kápolnát. A pallér maga a szeplőtelen volt, mert olyan nagy fényessége csak annak lehet, meg hát az is erősítette ezt a hitet, hogy odaérvén a rózsafűzéresek tár­sulata, csengő-bongó harangzúgást hallott. Már pedig a ge­rendákból ácsolt haranglábak körül egy teremtett lelket sem láttak. így hát summa-summárum ez csoda, amit csak az égiek mívelhetnek. A karancsi csoda pedig olyanná vált, hogy megélte, sőt túl is élte a három napot, mert van egy mondás, hogy min­den csoda csak három napig tart. Emez sokáig tartott. En­nek van egy nagy titka. Helyesebben volt valaki, aki nagy ravaszsággal felcsalogatta a hegyre a bámészkodókat, nem engedte hallgatni a karancsi kisharangot, s a kemény pa­lóc fejekbe szaporán töltögette a mákonyt. Volt itt a Ka­rancsban egy ember, aki jó ideig a szent szűz karancsi kö­vete, helytartója, adóbeszedője és kitartottja volt egysze- mélyben. Nem másról van szó, mint magáról a karancsi remeté­ről. Kesziben, Ságon, Tarnócon, de még Tarjánban is mond­ják, hogy az öreg remete szent ember, az égiek kedv eit je. Ősz szakállának minden szála olyan égi fonál, amiből majd az angyalok arany létrát fonnak neki a paradicsom felé. — Meg is csókolták a kezét a keszi asszonyok, ha elemózsiás. kosaraikkal felszuszogtak a hegyre és keresztet hányva ma­gukra így szólították: „Ferenc barát“. Csoda ide, csoda oda, én mégis elpletykálom, miképpen is történt hát ez a csoda. Úgy a 920-as évek vége felé a rimamurányi részvény- társaság idősebb S. Ferencnek kiadta az útját, mert meg­rokkant, s alig tudott egy csekélyke hasznot hajtani. Se nyugdíjat, se rokkantjáradékot nem kapott, s így biz a le­vegőből sehogy se tudott megélni a jó öreg. A.mit itt-ott: kapogatott, abból sóra valóra sem tellett. Rágta is bánat„ meg a méreg az öreget. Elment a fiához, hogy fogadja ma­gához, majd csak elszöszmötöl a ház körül. — Azt már nem apám —, mondta ki a kegyetlen szót az ifjabb S. — Csak nem képzeli, hogy a négy gyerek mel­lett még magára is keresek. Ment aztán a lányához. Azt is kérte, hogy hadd lakjon nála, eldajkálja a picinyeket. — Nem lehet apám, — így a lánya. — így is szűkösen vagyunk, látja, alig tudom hová fektetni a gyerekeket, & ennivalóval is nagyon szűkiben állunk. így hát nem volt más hátra, mint S. Ferencnek meg­markolni a vándorbotot, s járni, kelni, kóborolni szerte Nóg­rád megyében. Volt aki látta, hogy Piliny mellett hált egy kóróból rakott kunyhó alatt. Akadt, aki olyan hírt hozott„ hogy valahol a Mátra aljában látták, amint éppen énekelve csipkebogyót szedett. Mások azt híresztelték, hogy beállt: betyárnak és Vidrovszki mesterségét folytatja. Az ismerő­sök, a régi munkáscimborák már-már eltemették, elsiratták. Jött aztán egy hír, hogy él a karancsi kápolna tövében egy szentéletű barát, akinek szép fehér szakálla van, daróc­ruhában öltözötten térdepel a szent szűz képe előtt és imád­kozik. Mondták még azt is, hogy reggel, délben és este az ő imaszavára cseng, bong a kis harang. Nosza megindult a kíváncsiak serege. Processziók jöttek, processziók mentek, hozták a szent templomi lobogókat, fe­születeket és oltártakarókat. Fonták a gyékényt, meg a rongypokrócot, szőtték a vásznat. Varrták a bőrbakanésot* hogy a szent embert meg ne vegye az Isten hidege. Nem. volt olyan istenfélő keszi, vagy sági asszony, aki esztendő­Nézzük csak néhányat, ki mivel magyarázza ezt az üz­leti szellemet (!?) Jobbágyi­ban úgy beszélnek: ez a gyá­riaké. Ha nem szednénk be­lépődíjat. jönnének mások is. (Talán így ápolják a mun­kás-paraszt szövetséget, vagy sovinizmust képeznek a kul­turális fejlesztésben?) Pász- tón, a járási tanácsnál azt mondják: itt, ebben a helyi­ségben csak klubtagok tar­tózkodhatnak (aki nem klub tag, ki is küldik onnan). No meg aztán vallanak olyan elveket is: fedezni kell az esetleg elromlott alkatrészek árát is. Le kell szögezni, üzemek kultúrotíhonai, azt a célt szolgálják, hogy elősegítsék a dolgozók kulturális fejlődé­sét! A szakszervezetnek egyik feladata: kielégíteni a dolgo­zók kulturális igényeit! Már­pedig a szórakozáshoz, a kul­túrához mindenkinek joga van! Éppen ezért nincs szük­sége egyetlen üzemnek, vagy szakszervezetnek sem ala­mizsnára, a televíziót tegyék hozzáférhetővé, állítsák azt a dolgozók szolgálatába! —So—

Next

/
Thumbnails
Contents