Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)

1958-07-05 / 52. szám

1958. július 5. nógrádi népüjsAg 3 Ne sajnáljuk a fáradságot Hiiza-vona az utazók bosszantására Miután július l-én és 2-án Bizonytalanságban nem lehet élni. Ez annyi, mintha valaki megcsúszna egy szakadék szélén és zu­hanását valaki félúton fel­tartaná. Nem zuhan le, de lehet alatta bármilyen biztos a talaj, már nem érzi magát biztonságban. A bizonytalan ember gondolata messze ka­landozik mélyértékű munká­tól. Inkább csak lézeng, mint alkot. A tanácsnál történt. Egy nagyon jóképességű embert jelenlegi munkaköréből egy magasabbra szándékoztak he­lyezni. Annak rendje, módja szerint megkezdték körülötte a tapogatódzást. Mindent rendben találtak. És közölték is vele, az elhatározást. Az illető — mivel úgy látta ed­dig észrevétlenül élt, — meg- lenődött, de tudomásul! vette a döntést. Később úgy lát­szott, mégis elhamarkodott volt az illető előléptetésének elgondolása, de méginkább ennek az elgondolásnak vele való közlése, mert azóta idestova hat hónap telt el, de az ember körül mind a mai napig nem történt sem­mi. Sőt kerülő úton eljutott hozzá: előléptetése még sem lehetséges. Hogy miért, arról az előzőleg igen közlékeny emberek hallgatnak, mint a sír. Elképzelhető, hogv ez az ember —aki egyébként mind politikai, mind egyéb más területen igen értékes —, ho­gyan érzi magát. Micsoda éj­szakái lehetnek. Megdöbbentő 1958-iban ilyen esettel talál­kozni. Mert az igazság az, hogy ma ritka az ilyen. De nagyon emlékeztet azokra a terhes, nyomasztó, 1951— 52-es esztendőkre. JTmberek előtt, akik munkát végeznek, akikre építünk, nem szabad titkolózni! De legfőképpen nem szabad őket bizonytalan­ságban hagyni. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Vezetősége nem volt szűkszavú, amikor ennek veszélyét lépésről lépésre megmutatta, amikor kioktatta az alsóbb vezetőket az embe­rekkel való törődésre. A ve­zetők legfontosabb feladatá­nak mondta ki ezt. Csak az elismerés hangját tehet hal­lani — ha éppen kiszivá­rog —. hogy a megyei párt­bizottságnak milyen szép, pártszerű eljárása az, hogy egy-egy vezetőt, aki éppen hozzájuk tartozik, behívnak és minden kerülgetés nélkül elmondják, mi róla a véle­ményük. Mindegy, hosv rossz vagy jó. Az emberek mind­kettőt megértik és tudják magukat mihez tartani. Szép, pártszerű. valóban lenini eljárás^ ez. De hát a párt- bizottság hivatásos pártmun­kásai nem beszélhetnek min­den emberrel! Nem. történe­tesen a tanács apparátusban dolgozókkal. Ennek >a szerv­nek van vezető testületé, ezt a munkát azoknak fcelí el­végezni. Előnyükre tegyen mondva, ismerik, fontosnak, szüksé­gesnek tartják ezt a tevé­kenységüket. Nem is olyan régen a megyei tanács tit­kárnője ki is nyilatkoztatta ezt. Csak éppen ott a baj — mint ahogy a titkárnő is el­ismerte —, még nem indul­tak meg ezen az úton. Pedig a tanácsnál ha valaha szük­ség volt, hogy egyenként foglalkozzanak a tanácselnö­kökkel, legyen az járási, vagy községi; osztályvezetőkkel, já­rásival, megyeivel, akkor most szükség van. Nem cé­lunk itt részletezni, milyen nagy és sokoldalú munkát kell a tanácsnak végrehaj­tani. Az sem, hogy a tanács­nak az eddig erősen meg­nyilvánuló hivatali szellem­ről egy erőteljesebben érvé­nyesülő tömegszervezeti mun­kára kell áttérni. Ezt jelen­leg nem részletezzük, mert hangoztatása mindaddig, amíg erre megfelelően felikészült, a vezetésben magukat biztosan nem tudó vezetők inem tesz­nek — csak falrahányt bor­só lenne. üersze felvetődhet ellen­vetésként, hogy a ta­nácselnököket a nép választ­ja. Ez így is van. De a nép azt a vezetőt választja meg, akit a legrátermettebb­nek talál, aki vezetési tevékenysége alatt eredményt tud felmutatni. És melyik lesz az ilyen tanácselnök? Az, akit nevelünk, ta­nítunk, erősítünk munkájá­ban. Legyen bármilyen jószán- dókú a tanács munkájáról alkotott véleményünk, álljon ez hozzánk bármilyen közel is, el kell mondani, hogy a tanácsnál, az emberekkel való mindennapi türelmes foglal­kozással egy kis hiba van. Hogy félreértés ne essék, nem általánosítunk, s nem a tanácsnak, mint szervnek róható ez fel, hanem, a taná­csén belül lévő egyes veze­tőknek. Azoknak, akiknek mindig sok a dolguk, akik mindig sietnek, akik ne,m érnek rá azokkal az embe­rekkel foglalkozni, akik majd vállalnak a sok munkából, akik fékezhetik majd a nagy sietséget. Í^Iyan igazi emberpazar- lásnak is lehetne jel­lemezni, ami előre veti ár­nyékát a tanácsnál. Leg­alább is megyénkben. Nézzük csak egy kicsit kö­zelebbről, hogy nem el­hamarkodott-e az ilyen tár­gyú vélemény? 1957-ben, tehát közvetlen az ellenforradalom után meg­mérettetett a tanácsapparátus. Aki könnyűnek találtatott, annak utat mutattak. Ez az eljárás helyes volt. Mégis, még ugyanebben az lévben’ sőt 1958-ban is a balassa­gyarmati járásban több minit húsz tanácselnököt elmozdí­tottak helyéről. Hogy még érzékelhetőbb legyen : Érsek- vadkerten 7, Szandán 7, Pa­takon 5 tanácselnök váltotta már egymást. Ha nem is ilyen nagy arányokban, de volt ilyen váltakozás a többi járásokban is. Ebbe az áldatlan sod­rásba bekerülték olyan köz­ségi tanácselnökök is. alkik komoly közigazgatási iskolát végeztek. A pásztói járásban például öt, a gyarmati járás­ban három. Megváltak a ta­nácselnöki tisztségtől az olyan jóképességű elnökök is, mint a sóshartyáni. a bámai. Komoly gyakorlattal rendel­kező emberek voltak ezek. S mégis veszni engedték őket. Ezek’ csupán olyan figye­lembe ajánló felsorolások voltak, mert végeredményben eSy-két kivételtől eltekintve a jelenlegi elnökök rátermett emberek. Na de, mi a bizto­síték, hogy ők éppen úgy, mint az előbbiek nem fognak hátat fordítani a munkának? A mostani velük való fog­lalkozás nem biztosíték, mert az nagyon gyenge és ha van is, az csak olyan magam nyugtató foglalkozás. Ki­szaladunk hozzájuk, váltunk velük néhány szót, aztán gye­rünk tovább. Kevésbé hihető, hogy egy-egy járási vezető — családi gondját, baját, örömét ■— megosztja a köz­ségi elnökökkel. Arról meg éppen — talán iá rétsági járás kivételével — nem is beszélhetünk, hogy figyelem­mel kísérik a tanácselnök fejlődését, feljegyzéseket ké­szítenek róla, aztán leülnek vele és elmondják róla al­kotott véleményüket. Pedig erre nagy szükség volna. Iga­zat kell adni a megyei ta­nács titkárnőjének, amikor meglehetősen önkritikusain azt mondja: „Mert nem fog­lalkozunk az lalsóbb vezetők­kel, a munkában bizonyos fokú letargikus hanyatlás je­lentkezik.” indezekből azt a követ­keztetést kell levonni, hogy az emberekkel való foglalkozás nem erős oldala a tanács vezetőinek. De úgy levonni ezt a következtetést, hogy a tanácsnál ilyen egyál­talán nincs, egy sematikus felfogása lenne a dolognak. Vám, de a módja, — az hely­telen. Nem lehet azzal egyetérte­ni, hogy napjainkban, igen gyakori a fegyelmi ítélet. Ez nagyon könnyé dolog. És savanyú is ennek az íze, hideg a fénye. Hirtelenében fel lehetne sorolni: Becske, Galgaguta, Tolmács, Bánk községeket, ahol fegyelmiket kellett kiróni a titkárra, vagy elnökre. Becske, Bánk köz­ségek esetében már nem is lehetett más választás. De ne így mérlegeljük a helyze­tet, hanem tanulságként úgy, hogy amikor ezek az emberek odamentek dolgozni, bűn nem terhelte lelkűket. Ott süllyedtek el. Mindezt anélkül gondoljuk meg, hogy magunk­ban felállítanánk egy olyan tételt, hogy most itt a bű- nösöiket mentegetik. vagy esetleg a tanácsot egy bűn­beesési barlangnak béíyegzik. Gondoljuk meg, hogy követ­keztetést vonhassunk le >a holnapi munkánkhoz, mert mi nemcsak ma élünk. Erjedésnek kell bekövet- -^kezni. Egy éltető, ser­kentő erjedésnek. És ez mi tagadás, a megyétől kell meg­induljon. A megyénél pilla­natnyilag alig van vezető, aki az emberekkel való fog­lalkozást, ezt az igen hasz­nos gyakorlatot folytatná. Márpedig, ha a megyénél nem csinálják, kevésbé fog­Az országgyűlés még nem is olyan régen fogadta el a hároméves tervről szóló tör­vényjavaslatot, dolgozó né­pünk már is látja építőmun­kánk programját. Hiszen ez a terv, ha egyelőre csak három évre is szól, nagysze­rű utat nyit meg a magyar nép, köztük megyénk dolgo­zóinak fejlődésében, gyara­podásában. A három év alatt olyan célokat kell valóra vál­tani, amelyekkel megteremt­jük feltételeit annak, hogy a következő ötéves terv ide­ién nagyobb léptekkel halad­hassunk előre a termelő erők fejlesztése, a népjólét emelé­se útján. Ez a hároméves terv nagy­szerű távlatot nyit meg me­gyénk dolgozói előtt is. Nem törekszünk most gigantikus alkotásokra, hanem inkább szem előtt tarjuk a beruhá­zások gazdaságosságát, azt, hogy .amit alkotunk, a nép jó­létet szolgálja. A hároméves terv ideje alatt Nógrád megye íképe is megváltozik. A beruházási összeg nagy hányadát olyan létesítményekre fordítják, amelyek a népjólét fokoza­tos emelkedését segítik elő. Nézzük csak. A három­éves tervben csaknem 50 millió forintot költenek Salgótarján lakáshelyze­tének javítására. Ez alatt az idő alatt 500 új lakást építenek fel a Vásár­téren, ami azt jelenti, hogy ismét többszázan jutnak ké­nyelmes, minden igényt ki­elégítő otthonhoz. Az épít­kezés természetesen folyama­tos, ebben az évben több mint 15 millió forintot ru­háznak be az új lakások építkezésénél. Alig hisszük, hogy van Salgótarjánban olyan ember, aki ne mondotta volna már el panaszát a város vízellá­tása miatt. Ki ne tudna ar­ról az erőfeszítésről, amelyet a városi tanács fejtett és fejt ki csak azért, hogy meg­oldódjék a lakóházak, ipari üzemek, strandok vízellátása. Ez az igyekezet azonban ed­dig ha hozott is valami ered­ményt, javulást a város víz­ellátásában, bizony még ke­vésnek bizonyult. A három­éves terv azonban megszab­ja: biztosítani kell Salgótar­ján ivóvíz és iparivíz ellátá­A Nagyfoátonyi Szolgáltató Vállalatnál egy újítás révén oldották meg az osztályozó- ról a meddő zavartalan elszál­lítását egy bunker és gumi­szalag beépítésével. ják a járásinál, de méginkább a községnél. Bizonytalanság­ban pedig nem várható senkitől teljes értékű munka. És ha nincs teljes értékű munka, akkor kár nekünk tömegkapcsolatról, község­fejlesztésről, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, de egyáltalán tömegszervezeti munkáról beszélni. Lesz mun­ka, de adminisztratív. Ez pe­dig nem adja a tanács tel­jes értékét. Rá kell térni az em,berek­kel való foglalkozásra. Meg­éri a fáradságot az is, ha felkeresik, elbeszélgetnek azókkal a jóképességű embe­rekkel, akik megváltak a ta­nácstól. Vagy — 'anélkül, hogy dajkálgatnák —, segítő kezet adnak a jelenlegi ai- sóbb vezetőknek, lépéseiket figyelemmel kísérik és időn­ként elmondják munkájuk­ról, magatartásukról véle­ményüket. Megéri a fáradsá­got, mert ezek az emberek nagy értékei az államappará­tusnak. Az értéket pedig csak a buta ember engedi elhullani. Bobál Gyula sát! De kimondja azt is, hogy erre 14 millió forintot kell költeni, amelyből, mintegy 2,200.000.— fo­rintot még ebben az év­ben fel kell használni. Ugyanígy gondoskodik a há-, roméves terv Balassagyarmat ivóvíz ellátásának biztosítá­sáról is, ahol tíz millió fo­rintos költséggel kell megé­píteni az új vízmüvet, a vá­ros vízhálózatát. A nagybátonyi kenyérgyár­ról már az újságok is írtak. Szükséges, kell is, hiszen ez a bányászváros gombamód­jára nőtt ki a földből, de nem volt megfelelően bizto­sítva a lakók kenyérellátása. Ezt a munkát pedig be kell fejezni, gondoskodik róla a hároméves terv előirányzata. Ebben az évben mintegy két és félmillió, a teljes megépítéshez pedig csak­nem négy millió forin­tot biztosít az állam. Megyénk egyik legnagyobb beruházási összegét Zagyva- pálfalva kapta, a „Zagyva II.” elnevezésű új üveggyár építéséhez. Ezt a munkát is megkezdték már, amelynek végleges befejezéséhez mint­egy 57 millió forintot bizto­sít a népgazdaság. Az ez évben elvégzett munka értéke meghalad­ja majd a 13 millió fo­rintot. Hasonlóan nagy összeget kapott a Salgó­tarjáni Üveggyár is, több mint 22 millió forintot, amelyből a gyár rekonst­rukcióját végzik majd el. Salgótarjánban ki ne ven­né örömmel azt a hírt, hogy végre elkészül a városi mo­soda, amelynek költsége bi­zony megközelíti a négy mil­lió forintot. A háziasszonyok, a dolgozó nők már szívesen vennék, ha üzembe, látnák Salgótarján újabb alkotását. Hányszor elhangzott már az a kívánság is, hogy Sal­gótarjánban, a megye szék­helyén meg kell építeni az AKÖV, az Autóközleke­dési Vállalat forgalmi te­lepét. Erre is pontot tesz a hároméves terv. Több mint 22 millió forintot irányoztak elő a munká­latok befejezésére. De nézzük csak, mit igér a hároméves terv az iskolák Az újítás nyomán Kányá- son a meddőürítést megszűn­tethetik, ami létszámcsökken­tést eredményez. Ezenkívül nem kell a kötélpályát áté­píteni 15—20 évig, mert a meddő elszállítása biztosított. Amióta végleges elhatáro­zást nyert, hogy a salgótar­jáni Főteret rendezik, szin­te azóta folyik a huza-vona, hová helyezzék az autóbuszok érkezési és indulási helyét. E cikk keretében merész vál­lalkozás lenne nyomon kö­vetni és végig leírni azt a regeteg tárgyalást, határoza­tot és ellenhatározatot, dön­tést és óvást, amely ebben az ügyben született. A lé­nyeg az, hogy megegyezés sem a megyei és városi ta­nács illetékes szakigazgatási részlegei között nem jött lét­re, s nem jutott e két szerv közös nevezőre a 33. sz. Autóközllekedési Vállalattal sem. Végeredményben azután úgy határoztak — a lehető legrosszabbul —, hogy az autóbuszok várakozási helyét a MÁV salgótarjáni külső pályaudvara előtti térségen helyezik el. Ez bizony jó két kilométerre van a város kö­zéppontjától. Ha ehhez még hozzá vesszük, hogy az egé­szet az utazók előzetes ér­tesítése nélküli hajtották vég­re. akkor csak egyet lehet érteni a jogos felháborodás­sal. fejlesztésében? A megye te­rületén nyolc millió forintot biztosít az iskolai tantermek bővítésére. Ehhez hozzá kell még számítani azt a csak­nem öt és fél millió forin­tot, amelyet a salgótarjáni 12 tantermes iskola építésé­hez biztosítanak. Van még több is, de fel­sorolásuk sokat venne igény­be. A biztos az, hogy a har­minchat hónap alatt sok min­den megváltozik ebben az or­szágban, a megyében, évről- évre növekszik népünk jólé­te, hazánk ereje. Közel 20 000 forint meg­takarításról érkezett hír a zagyvái rakodó gépműhelyé­ből. Turiczki József újító egy olyan gépet szerkesztett, méllyel az eddigi napi 200 darab mérnö’kségi szög he­lyett napi 20—25 000 darab Ezekben a napokban feje­zi be a 1. sz. Földgép Vál­lalat a vízválasztói tó tisz­títását. A többhetes munka során mintegy 20 000 köbmé­ter iszapot emeltek ki a tó első részéből. A tisztítási munkálatok biztosítják azt, hogy az Erőmű állandóan Már jóval korábban, május 12-én nagyarányú értekez­letet tartottak a Salgótarjáni Tűzhelygyárban. Az értekez­let célja az volt, hogy megvi- tasssák, milyen feladatuk van a gazdaságosabb termelés, a takarékossági mozgalom tö­megméretének biztosításá­ban. Az aiktívaéntekezleten megállapították, hogy megfelelő intézkedések nyomán közel 1,4 millió forinttal magasabb nye­reséget érhet el a gyár. A napokiban műszaki ér­tekezleten ismét napirendre tűzték a takarékossági in­tézkedési terv végrehajtását, s megállapították, hogy en­nek a munkának több fo­gyatékossága van. Többek között az, hogy a mozgalmi szervek nem beigazolódott, hogy ez a hely­zet tarthatatlan, a végállo­mást isimét visszahelyezték a város középpontjába, a November 7. Filmszínház mellé. Ennek a sok kelle­metlenséggel és anyagi kár­ral járói lépésnek indító oka elsősorban az, hogy a városi és megyei tanács illetékesei nem egyeztek meg, az Autóközle­kedési Vállalatot pedig azért terheld felelősség, hogy ezt a nagy tömegeket érintő lé­pést szó nélkül, szinte suba alatt hajtotta végre. Most már legfőbb ideje lenne, ha az illetékesek —• a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a 33. sz. Autó­közi eikedési Vállalat, a me­gyei és városi tanács meg- felellő szerve — tárgyilago­san mérlegelve a helyzetet, sürgős megoldást .találnának nemcsak az utazóközönség megnyugvására, hanem az autóközlekedési vállalat dol­gozóinak kívánságára is. Az utazóközönséggel együtt mi is elmarasztaljuk ezt a huza­vonát és az ő nevükben kö­veteljük ennek az ügynek mielőbbi lezárását. A legjobb tiribesi bányászok kirándulása Egerbe A tiribesi bányászok II. negyedévi jó munkájuk jutal­mául az elmúlt vasárnap egri kiránduláson vettek részt. Több mint száz bányász uta­zott három buszon, akik a jók között a legjobbak voltak. Nem volt könnyű éppen ezért a választás, s végűi is az üzemvezetőség a csapatveze­tőkre bízta, hogy válogassák ki csapatukból a legjobb dol­gozókat. A kirándulás a rossz idő ellenére is jól sikerült, s a részt vevő bányászok meg­ígérték, ezentúl még jobb munkát végeznek. legyártása vált lehetővé. Az újítás révén a zagyvái gépműhely most már nem­csak a zagyvái üzemegység felmérőit tudja ellátni irány­jelző szöggel, hanem az egész szánmedence szükségletét biz­tosítja. tiszta, szennyeződés-mentes vizet kapjon, A kotrás be­fejezése után mintegy három hétig az úttisztításon és te­reprendezésen dolgoznak majd a vállalat munkásai. Az egész munkálat nagy­ságára jellemző, hogy mint­egy 1,6 millió forintba ke­rül. dolgozták ki a saját in­tézkedési tervüket. Emi­att a takarékossági cél­kitűzések nem nyertek megfelelő ismertetést a dolgozók között, s a várt eredményt nem érték el teljes egészében. Ezért elhatározták, hogy még a hét folyamán ezek a szer­vek is kidolgozzák munka- tervüket. A minisztériumiból kapott irányelvek alapján azt is el­határozták, hogy szintén a hét végéig felülvizs­gálják, rendszerezik és módosítják az eredeti ta­karékossági tervet is. Ugyanis bebizonyosodott, hogy az eredeti megtakarítási cél­kitűzést felemelhetik, s na­gyobb eredményt érhetnek el, mint azt korábban ter­vezték. ÖTSZÁZ ÜJ LAKÄS, f~h f /T “V/ö megye o eves terveben ÜZEMEK,---------------------------------------­A m eddő elszállításának biztosításáén Turiczki József sikeres újítása Befejezlek a vízválasztói tó tisztítását Felülvizsgálják a tűzhelygyárban a takarékossági intézkedési tervet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents