Nógrádi Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 43-49. szám)
1958-06-04 / 43. szám
1958. június 4. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Őszintén Salgótarján lakáshelyzetéről zeretném a város dolgozói előtt vázolni a ^ lakáskérdésnél felmerült hiányosságokat és egyben eredményeket is. Ez igen nehéz kérdés és nem is olyan népszerű azok között, akik elképzelésük szerint lakáshoz nem jutnak. Mielőtt bővebben vázolnám, előre kell bocsátanom- hogy a város lakásviszonyai eléggé rosszak, éppen ezért nem tudjuk kielégíteni azt a 3000-3500 igénylőt kívánsága szerint. Mi, akik ezen a poszton vagyunk, nap, mint nap látjuk, helyszínen a valóságot és mindezek ellenére máról-holnapra nem tudjuk megoldani a jogos igényeket. Meg kell, hogy említsem, hogy az elmúlt időkben voltak súlyos hibák a lakáselosztásnál, amely jogos felháborodást váltott ki a dolgozók között, mint például az: jól megfizették az azzal foglalkozó é:gyéneket, vagy különböző összeköttetések révén, de indoko- latlanúl jutottak lakáshoz. Mi ezzel a módszerrel teljesen leszámoltunk és most ezek ellen vettük fel a harcot. De meg kell mondani, még ma is akadnak egyes emberek, akik megkisérilik mindezt. És a módszerük? „Nézze elvtárs, én nem olyan ember vágyóik, mint sok más, én senkinek nem fogom elmondani” — mondják. Mi bátran megmondjuk: a nép vagyonával nem kereskedünk, hanem ilyen egyének ellen harcot folytatunk és ezen emberek szemébe nem is óhajtunk szép fiúk lenni. D e, hogy ezeket és minden másfajta, jogtalan pénzforráshoz jutó egyéneket leleplezzük, a becsületes dolgozók aktivitására van szükség, hogy bátran nevezzék meg az olyanokat, akik ki akarják játszani törvényeinket, az állam vagyonából a rászorult dolgozók ilyen irányú kizsámá- nyolásán keresztül jutnak jogtalan pónztöbblethez. Igaz, hogy egyes dolgozók bejönnek a lakáshivatalhoz és elmondják, hogy XY ennyiért el akarja adni a lakást. De amikor azt kérjük tőle, hogy adja ezt -nyilatkozatba, akkor már nem hajlandó, mert attól fél, hogy az illető nem jó szemmel néz -majd rá és ő nem is akar haragot. Meg -kell mondani őszintén, hogy az ilyen ellensége önmagának, a társadalomnak és segítője a törvényt megszegőnek. így elősegíti a jo-g- ' tálán pénzszerzést, és pártolja az ilyen becstelen embereket. Mi továbbra is a dolgozókra támaszkodva tudjuk csak sikeresen az ilyen egyének ellen felvenni -a harcot. Kérjük tehát a becsületes dolgozókat: bátran, minden megalkuvás nélkül jelentsék be, hogy a megérdemelt büntetést megkapják az ilyen törvényt kijátszó egyének. S ok-sok különböző panasz, jogtalan kirohanás, minden alapot nélkülöző irkálás megy a la- káshivatal ellen különböző formában. Igaz, a mi társadalmi rendünkben a panaszát ott adja elő mindenki ahol akarja, és ezt mi továbbira is helyeseljük. E panaszosak között vannak, akik jogosan keresik ügyük . igazságát, de vannak olyanok is, akik az embert megpróbálják lekeny erezni, mivel úgy gondolják, így biztos a siker, sőt „ötliteres ok- mányibélyegekat” kínálnak és amikor látják, hogy nem megy, akkor azt mondják, csak a jól szituált nőknek adnak lakást. Amikor ezeket kivizsgáljuk, akkor igazolást nyert, hogy vagy fellépéssel már korábban eladta a lakást, vagy volt sajátmegmutatta igazi arculatát. Akadtak önkényes beköltözők, akik lakásukat bezárva, azt raktárnak használják. Ha ilyen egyéntől el akarják a lakást venni, mindenhová elmegy, hogy érdekeit védelmezze. Vannak olyan esetek is, amikor a vállalatok megnevezik, hogy az illető ellenforradalmár volt, de a munkakönyvét beleegyezéssel adták ki és amikor bajba került (pl. a lakásból kellene kitenni) azt mondja — neki semmi köze az ellenforradalomhoz. Az ilyen egyének nagy része az ország különböző helyein helyezkedett el, lakását bezárva tartja, vagy pedig ha üresen áll és mi joggal igénybe vesszük, megindul a kilincselés a bíróságtól ügyészségtől mindenhová, sajnos sokszor sikerrel. Jelenleg is tudjuk, hogy ezek az emberek akik az ellenforradalom szekerét tolták, jobb lakásviszonyok között vannak, mint azok, akik helytálltak és ma is helytállnak szocialista -társadalmi rendünk erősítése érdekében. Nem könnyű feladat, a munkánk, de elgondolkoztató mindenki számára. De még jobban elgondolkoztató a törvény emberei számára, hogy kinek, hogyan mérjük a munkásosztály által kivívott igazságot. ént mi továbbra is a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány által hozott törvények szerint fogunk élni és azokat maradéktalanúl végre is hajtjuk. Filkóházi József Városi Tanács lakásügyi előadója. Egyre gyümölcsözőbb a szocialista országok együttműködése Újabb béke-dokumentum M Moszkváiban egymást követően két nagyjelentőségű tanácskozás zajlott le. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának háromnapos értekezlete új fejezetet nyitott a szocialista országok közötti együttműködés történetében. A közzétett okmány bizonyítja: A szocialista világ- rendszer ipari, mezőgazdasági, valamint nyersanyag-bázisa oly mértékben szélesedett ki, hogy ma már a KGST-hez tartozó országok semilyen tekintetben nem függnek a tőkés országoktól. Ez természetesen nagymértékűén bővíti az egyes népi demokratikus országok fejlődési lehetőségeit, sőt gazdasági kapcsolatokat építhetnek ki azokkal az országokkal is, amelyek nemrég nyerték vissza nemzeti önállóságukat, de gazdaságilag még ineim tudnak taipraállni, s szabadulni szeretnének a tőkések érdekszférájából. Még nagyobb érdeklődés kísérte a vairsói szerződés politikai tanácskozó testületének Moszkvában összehívott ülését, amely egynapos vitában, kormányfői szinten vitatta meg a nemzetközi helyzet legégetőbb kérdéseit. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat a szocialista tábor nyílt, határozott állásfoglalása a béke mellett a leg- kuszáltabb nemzetközi körülmények között, a NATO vezérkolomposai sorra követik el a bűnöket a népek milliói ellen. Nyugat-Németországban parlamenti határozatot hajszoltak keresztül az atomfegyverkezés „törvényes alapjának” megteremtéséhez, az Egyesült Államok és Anglia pedig a népek százmillióinak tiltakozása ellenére még most sem szünteti meg a nukleáris fegyverkísérleteket, amikor a Szovjetunió már rég megszüntette azokat. Moszkvából a -háború tüzének szítása helyett újabb békeüzenet szállt a világ felé. Nem fegyverkezésről, hanem leszerelésről adtak újabb hírt. Arról, hogy az eddigi 2,5 millió katona leszerelése után újabb 300 000 szovjet harcos áll a munkapadok melllé. Kivonják a szovjet csapatokat Romániából, Magyarországról is visszavonnak egy teljes hadosztályt. Joggal merül fal Nyugaton az emberekben, hogy jó lenne, ha végre Amerika és Anglia is megszólalna, s leülnének a tárgyalóasztal mellé a szovjet vezetőkkel, hiszen a NATO-államoknak ismételten felajánlott megnemtámadási egyezmény megkötése fordulatot hozhatna a világpolitikában. A fegyverek versenye helyett mindenütt a világon szebben hangzana a gazdasági, kulturális téren folyó békés versengés, amely az amerikai és a szovjet, az afrikai és az ázsiai embernek egyaránt a jobb életörömét jelentené a rettegés helyett. Mi lesz veled Franciaország? De Gaulle lemoudá§sal fenyegeti a nemzetgyűlést A francia nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága a hétfő esti órákig tárgyalta a kormány alkotmányrefor-m- módosító javaslatát. A bizottsági tagok „köztársasági frontja” ismét kialakult és végül 21 szavazattal 11 ellenében — kilencen tartózkodtak a szavazástól — jelentős módosítások árán fogadta csak el De Gaulle alikotmányreform tervét. A kommunisták, a radikálisok és az MRP bizottsági tagjai szavaztak együtt. A kormány javaslatát csupán a baloldali függetlenek és a köztársasági szocialisták tették magukévá. A szocialisták tartózkodtak a szavazástól. Az alkotmányjogi bizottság módosításai közül a legjelentősebb az, hogy a parlamentnek kell megvitatnia az -alkotmány reformját. De Gaulle elgondolása az volt, hogy a parlamenttel megszavaztatja az alkotmányreform elvi elfogadását és azután a parlament ellenőrzése nélkül maga dolgozza ki, hogy milyen előírásokkal váltsa fel a jelenlegi alkotmány szakaszait. A nemzetgyűlés 21 óra harminc perckor összeült. A kormány padsorában ez alkalommal már helyet foglall De Gaulle is. De Gaulle tábornok hétfőn este a nemzetgyűlésben kijelentette: „Ha Önök nem adják met nekem a felhatalmazást és az eszközöket az alkotmánj megreformálására, akkor e kormány nem maradhat égj éjszakánál tovább.” A tábornok a zsúfolásig telt nemzetgyűlésben mondott ötperces beszédével választás elé állította a képviselőket, hogy vagy elfogadják javaslatát az „Előzetes’ alkotmányreform törvényjavaslatra, vagy „visszameg; falujában.” De Gaulle tábornok a be szádét a nemzetgyűlés elnö ke felé fordulva mondott: mikrofonba, úgy, hogy köz ben háttal állt a teremnek. Le Troquer, a nemzetgyűlés elnöke, aki az elmúlt válságos napokban nem titkolta, hogy határozottan ellenzi De Gaulle kormányalakítását, nyomban félbeszakította a tábornokot és így szólt: „Szabadna egy technikai tanácsot adnom? Ügy gondolom, jobban tenné ha a pad elé állna és szembefordulna a hallgatósággal.” De Gaulle beleegyezően bólintott és helyéről előlépve a nemzetgyűlési képviselőkkel szembefordulva mondotta el beszédét. De Gaulle beszéde világosan azt jelenti, hogy ha a nemzetgyűlés az éjszaka nem szavazza meg a törvényjavaslatot, olyan formában, ahogyan azt benyújtották, akkor kormánya azonnal lemond. De Gaulle tábornak rövid beszédének elmondása után ismét elfoglalta helyét a kormány tagjainak padsorában. Jacques Ducles a Francia Kommunista Párt nevében hangoztatta, hogy De Gaulle tábornok beiktatása a köztársaság elárulása volt. „A beiktatás ellen szavaztunk tegnap — mondotta — mert az tűrhetetlen támadást jelent a szabadságjogok ellen. Ugyanígy ellene fogunk szavazni a kormány alkotmányreform törvény- javaslatának is.” Az általános vita után az ülést felfüggesztették. Tanácskozik a nők világkongresszusa Az MTI bécsi tudósítója jelenti: Vasárnap délelőtt a bécsi Sophien-teremben megkezdődött a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IV. világ- kongresszusa, amelyen 76 ország nőmozgalmának képviselői vannak jelen. A kilenc tagú magyar küldöttség vezetője Erdei László- né, a Magyar Nők Országos Szövetségének elnöke. Anna Hornik, az Osztrák Nők Demokratikus Szövetsége bécsi szervezetének elnöke, az osztrák főváros asszonyainak és leányainak nevében szívélyesen köszöntötte a világ minden tájáról egybese- reglett nőküldötteket. Ezután megválasztották a kongresszus hatvan tagú elnökségét. Az elnökségben Erdei Lászlóné is helyet foglal. Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség francia elnöknője mondott beszédet. A küldöttek egyhangúlag jóváhagyták Cotton asszony javaslatát, hogy a kongresz- szus táviratban szólítsa fel az ENSZ Biztonsági Tanácsát, vesse latba egész tekintélyét és befolyását annak érdekében, hogy a Szovjetunió példáját követve az Amerikai Egyesült Államok és Nagy Britannia is haladéktalanul szűntesse meg a nukleáris fegyverekkel végzett kísérleteket. Cotton asszony ezután vázolta azt a hősies és áldozatos küzdelmet, amelyet a gyarmati és félgyarmati országok népei függetlenségükért vívtak és vívnak. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke felszólította a világ asszonyait a békeharc fokozására. A vasárnap este tartott plenáris ülésen megválasztották a kongresszusi bizottságokat. Hétfőn a kongresszus újabb együttes ülést tartott, majd a napirenden szereplő kérdések megtárgyalására három tagozatra oszlott. A nők bécsi világkongresz- szusa előreláthatólag szerdán este, vagy csütörtökön délelőtt fejezi be munkáját. Még mindössze néhány napja, hogy a pártütő katonatisztek és a hétpróbás gyarmatosítók a francia anyaország ellen katonai puccsot hajtottak végre Algériában, s ma már arról kapunk híreket, hogy a IV. francia köztársaság törvényes alapjait aknázzák alá Párizsban. Olyan ember köré gyűlik a törvényes rend ellenséges gyűrűje, akinek alapvető feltétele a nép választott képviselőinek szétkergetése, az alkotmány felrúgása, a személyes hatalom korlátlan gyakorlása. De Gaulle tábornok nagy politikai játszmájának nyitánya az Algériai puccs volt, majd leg- rajongóbb hívei a hírhedt ejtőernyősök Korzika szigetét vették hatalmukba. S e döbbenetes törvénysértések közepette De Gaulle tábornok rejtekéből előlépve „felajánlotta szolgálatait” a nemzetnek. A tehetetlenség politikáját folytató Pflimlin- kormány csak lavírozott az erőszakoskodások láttán, de nem cselekedett, pedig a baloldali erő, a kommunista párt, a szocialisták és rajtuk kívül igen sokan a különböző pártokból, a köztársaság megmentésére fújtak riadót. De a kormány nem a fasiszta tisztek ellen hozott intézkedéseket, hanem a sajtó ellen, nehogy megírhassák az igazságot, De Gaulle cinkosairól és a népet eláruló kormány manővereiről. Példa nélkül áll, ahogyan Pflimlin saját magát és kormányát megbuktatta, hogy a szélsőjobboldal politikusainak adja át a kulcspozíciót, a népfront-kormányt követelő francia nép becsapására. Az Algériában hatalmat bitorló Massu tábornok legényei az ejtőernyősök Párizs elleni bevetésével alattomos katonai puccsal fenyegetődz- nek, ha kedvencüket, De Gaulle tábornokot nem teszik meg az anyaország korlátlan urává és a szocialisták jórészének gyalázatos árulásával De Gaulle megszerezte a nemzetgyűlés többségé! Az egész világ feszült figyelemmel tekint Párizsra, várja a kibontakozást. Hivatalos kormánynyilatkozatok jóidéig nem is befolyásolták a francia helyzetet, sőt Párizs véleménye is az volt, hogy barátai akkor tesznek jó szolgálatot, ha hallgatnak. Persze a sajtóra ez nem vonatkozott, s az amerikai és angol lapok túlnyomó része a köztársaságra veszélyes embert látott De Gaulle tábornok személyében. Ezen túlmenően a NATO ellenségének mondták, s olyannak, aki komoly problémákat fog okozni szövetségeseinek. Diktátori hajlamairól, politikai módszereinek veszélyeiről a cikkek százai jelentek meg. Sok lap világos párhuzamot von Hitler és De Gaulle, valamint Franco és De Gaulle között. Sok a hasonlóság hatalomratörési módszereik között, hiszen politikájuk a fasizmus talajából fakadt. Az II Tempo is leszögezi: „Franciaország most elérkezett az olasz 1922. október 28-hoz, amikor a parlament minden hatalmát a fasisztákra és Mussolinire ruházta. Isten óvja Francia- országot!” A legizgalmasabb parlamenti harcok idején Washington tömör véleményt fogalmazott meg. Eisenhower elnök annyit mondott: „I’Li- ke Gaulle” (Kedvelem De Gaullet) és ez nem maradt nyomtalan úl a nemzetgyűlési képviselők szolgai lelkében. A legtöbb franciát képviselő kommunisták a köztársaság megmentéséért harci szövetségre hívták a szocialistákat, s együtt is tiltakoztak a fasizmus térhódítása ellen. Coty elnök rendkívüli üzenete után tiltakozásul egy De Gaulle-kor- mány kierőszakolása ellen együtt énekelték a Marseil- lese-t, — s rá néhány órára a parlament folyosóin ez|t a rövid angol mondatot ismételgette már több szocialista képviselő is „F Like Gaulle”. Pénteken éjszaka pedig már alkudozásokba bocsátkoztak a szocialista párti vezetők De Gaulleval. A jobboldal persze mindent latba vet a szocialisták megnyeréséért, hogy De Gaulle-t beiktathassák. Nehéz órák előtt áll Párizs, veszély fenyegeti a francia köztársaságot. Mint az Unita írja a francia demokráciát megtámadták és becsapták. A lázító tábornokok; akik képtelenek háborút nyerni és akiknek vérbe borul a szemük a béke. minden kilátására, támadásba mentek át. Azok az emberek, akik mindig azt állították, hogy a fenyegetés balról jön, azok az emberek, akik az antikommuniz- must tették politikájukká és írták zászlójukra — inkább a fasiszta puccsot egyengetik, semhogy , a munkásosztállyal és pártjával együtt megvédelmezzék a köztársaságot. De a nép lelikiismeretét a kommunista párt riadókészültségre hívta fel. Gyűlések százain nyilvánít haragos véleményt a francia nép a fasizmus előretörése ellen, s akcióra készen várja a fejleményeket. ja, de azt is eladta és a pénzt elköltötte azzal, hogy majd ad az állam, mert néki kötelessége. Mi pedig megmondjuk az ilye- neikiniek, hogy a lakás problémáját nem tudjuk megoldani. Ezeikután megindul a hajsza, panaszt tesz minden ismerősnél, aki tehetne az érdekében valamit, kezdve a szakszervezettől a pártbizottságig, a rendőrség, bíróság, ügyészségi, rádió, Minisztertanács, stb. azzal, hogy segítsen szerencsétlen helyzetükön. M i nem mondjuk azt, hogy minékünik nincsen hibánk, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy jó úton haladunk és az elkezdett út nehéz, sokszor nem népszerű, de bátran, kommunista becsülettel vállaljuk és nemcsak papíron, de a gyakorlatban is be fogjuk bizonyítani, hogy helyes úton járunk. A Városi Tanács VB. létrehozta a lakásbizottságot, amelyben a vállalatok és szervezetek képviselve vannak. A dolgozóik társadalmi munkában, szabad idejük feláldozásával hozzájárulnak ahhoz, hogy a 'lakás elosztásnál a legrászorultabbak kapják a beérkezett kérvények alapján. Az elvt.ársak a helyszínen meggyőződnek a tényekről. Olyan is akad, aki eltúlozza helyzetét. Csak az a helyzet, hogy mi az egész város lakásigénylőivel állunk szemben és bár a maga szempontjából mindenkinek igazá van, nekünk a sok között kell igazságot tenni. Az éremnek a másik oldala, hogy volt nálunk 1956 október 23-a, ahol sok „becsületesnek” látszó dolgozó