Nógrádi Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 43-49. szám)

1958-06-04 / 43. szám

1958. június 4. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Őszintén Salgótarján lakáshelyzetéről zeretném a város dol­gozói előtt vázolni a ^ lakáskérdésnél felme­rült hiányosságokat és egy­ben eredményeket is. Ez igen nehéz kérdés és nem is olyan népszerű azok között, akik elképzelésük szerint lakáshoz nem jutnak. Mielőtt bővebben vázol­nám, előre kell bocsátanom- hogy a város lakásviszo­nyai eléggé rosszak, éppen ezért nem tudjuk kielégíte­ni azt a 3000-3500 igénylőt kívánsága szerint. Mi, akik ezen a poszton vagyunk, nap, mint nap látjuk, helyszínen a valóságot és mindezek el­lenére máról-holnapra nem tudjuk megoldani a jogos igényeket. Meg kell, hogy említsem, hogy az elmúlt időkben voltak súlyos hibák a lakáselosztásnál, amely jo­gos felháborodást váltott ki a dolgozók között, mint pél­dául az: jól megfizették az az­zal foglalkozó é:gyéneket, vagy különböző összekötteté­sek révén, de indoko- latlanúl jutottak lakáshoz. Mi ezzel a módszerrel tel­jesen leszámoltunk és most ezek ellen vettük fel a har­cot. De meg kell mondani, még ma is akadnak egyes emberek, akik megkisérilik mindezt. És a módszerük? „Nézze elvtárs, én nem olyan ember vágyóik, mint sok más, én senkinek nem fo­gom elmondani” — mondják. Mi bátran megmondjuk: a nép vagyonával nem keres­kedünk, hanem ilyen egyé­nek ellen harcot folytatunk és ezen emberek szemébe nem is óhajtunk szép fiúk lenni. D e, hogy ezeket és minden másfajta, jog­talan pénzforráshoz ju­tó egyéneket leleplezzük, a becsületes dolgozók aktivitá­sára van szükség, hogy bát­ran nevezzék meg az olyano­kat, akik ki akarják játsza­ni törvényeinket, az állam vagyonából a rászorult dol­gozók ilyen irányú kizsámá- nyolásán keresztül jutnak jogtalan pónztöbblethez. Igaz, hogy egyes dolgozók bejönnek a lakáshivatalhoz és elmondják, hogy XY ennyiért el akarja adni a la­kást. De amikor azt kérjük tőle, hogy adja ezt -nyilatko­zatba, akkor már nem haj­landó, mert attól fél, hogy az illető nem jó szemmel néz -majd rá és ő nem is akar haragot. Meg -kell mondani őszin­tén, hogy az ilyen ellensége önmagának, a társadalomnak és segítője a törvényt meg­szegőnek. így elősegíti a jo-g- ' tálán pénzszerzést, és pár­tolja az ilyen becstelen em­bereket. Mi továbbra is a dolgozók­ra támaszkodva tudjuk csak sikeresen az ilyen egyének ellen felvenni -a harcot. Kér­jük tehát a becsületes dol­gozókat: bátran, minden megalkuvás nélkül jelentsék be, hogy a megérdemelt bün­tetést megkapják az ilyen törvényt kijátszó egyének. S ok-sok különböző pa­nasz, jogtalan kiroha­nás, minden alapot nélkülöző irkálás megy a la- káshivatal ellen különböző formában. Igaz, a mi társa­dalmi rendünkben a pana­szát ott adja elő min­denki ahol akarja, és ezt mi továbbira is helyeseljük. E panaszosak között van­nak, akik jogosan keresik ügyük . igazságát, de vannak olyanok is, akik az embert megpróbálják lekeny erezni, mivel úgy gondolják, így biz­tos a siker, sőt „ötliteres ok- mányibélyegekat” kínálnak és amikor látják, hogy nem megy, akkor azt mondják, csak a jól szituált nőknek adnak lakást. Amikor eze­ket kivizsgáljuk, akkor iga­zolást nyert, hogy vagy fel­lépéssel már korábban elad­ta a lakást, vagy volt saját­megmutatta igazi arculatát. Akadtak önkényes beköltö­zők, akik lakásukat bezárva, azt raktárnak használják. Ha ilyen egyéntől el akarják a lakást venni, mindenhová elmegy, hogy érdekeit vé­delmezze. Vannak olyan ese­tek is, amikor a vállalatok megnevezik, hogy az illető ellenforradalmár volt, de a munkakönyvét beleegyezés­sel adták ki és amikor baj­ba került (pl. a lakásból kellene kitenni) azt mondja — neki semmi köze az el­lenforradalomhoz. Az ilyen egyének nagy része az or­szág különböző helyein he­lyezkedett el, lakását bezár­va tartja, vagy pedig ha üresen áll és mi joggal igénybe vesszük, megindul a kilincselés a bíróságtól ügyészségtől mindenhová, sajnos sokszor sikerrel. Jelenleg is tudjuk, hogy ezek az emberek akik az ellenforradalom szekerét tol­ták, jobb lakásviszonyok kö­zött vannak, mint azok, akik helytálltak és ma is helyt­állnak szocialista -társadalmi rendünk erősítése érdekében. Nem könnyű feladat, a munkánk, de elgondolkozta­tó mindenki számára. De még jobban elgondolkoztató a törvény emberei számára, hogy kinek, hogyan mérjük a munkásosztály által kiví­vott igazságot. ént mi továbbra is a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány által hozott törvények szerint fogunk élni és azo­kat maradéktalanúl végre is hajtjuk. Filkóházi József Városi Tanács lakásügyi előadója. Egyre gyümölcsözőbb a szocialista országok együttműködése Újabb béke-dokumentum M Moszkváiban egymást kö­vetően két nagyjelentőségű tanácskozás zajlott le. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának háromnapos ér­tekezlete új fejezetet nyitott a szocialista országok közötti együttműködés történetében. A közzétett okmány bizo­nyítja: A szocialista világ- rendszer ipari, mezőgazdasá­gi, valamint nyersanyag-bázi­sa oly mértékben szélesedett ki, hogy ma már a KGST-hez tartozó or­szágok semilyen tekintet­ben nem függnek a tő­kés országoktól. Ez természetesen nagymér­tékűén bővíti az egyes népi demokratikus országok fej­lődési lehetőségeit, sőt gaz­dasági kapcsolatokat építhet­nek ki azokkal az országok­kal is, amelyek nemrég nyer­ték vissza nemzeti önálló­ságukat, de gazdaságilag még ineim tudnak taipraállni, s szabadulni szeretnének a tőkések érdekszférájából. Még nagyobb érdeklődés kísérte a vairsói szerződés politikai tanácskozó testüle­tének Moszkvában összehí­vott ülését, amely egynapos vitában, kormányfői szinten vitatta meg a nemzetközi helyzet legégetőbb kérdéseit. A tanácskozásról kiadott nyi­latkozat a szocialista tábor nyílt, határozott állásfogla­lása a béke mellett a leg- kuszáltabb nemzetközi körül­mények között, a NATO vezérkolomposai sorra követik el a bűnö­ket a népek milliói ellen. Nyugat-Németországban par­lamenti határozatot hajszol­tak keresztül az atomfegy­verkezés „törvényes alapjá­nak” megteremtéséhez, az Egyesült Államok és Anglia pedig a népek százmillióinak tiltakozása ellenére még most sem szünteti meg a nuk­leáris fegyverkísérleteket, amikor a Szovjetunió már rég megszüntette azokat. Moszkvából a -háború tüzének szítása helyett újabb béke­üzenet szállt a világ felé. Nem fegyverkezésről, hanem leszerelésről adtak újabb hírt. Arról, hogy az eddigi 2,5 millió katona leszerelése után újabb 300 000 szovjet harcos áll a munkapadok melllé. Kivonják a szovjet csapatokat Romániából, Ma­gyarországról is visszavon­nak egy teljes hadosztályt. Joggal merül fal Nyugaton az emberekben, hogy jó len­ne, ha végre Amerika és Anglia is megszólalna, s le­ülnének a tárgyalóasztal mellé a szovjet vezetőkkel, hiszen a NATO-államoknak ismételten felajánlott meg­nemtámadási egyezmény megkötése fordulatot hozhatna a világpolitikában. A fegyverek versenye helyett mindenütt a vi­lágon szebben hangzana a gazdasági, kulturális téren folyó békés versen­gés, amely az amerikai és a szovjet, az afrikai és az ázsiai embernek egyaránt a jobb életörö­mét jelentené a rettegés helyett. Mi lesz veled Franciaország? De Gaulle lemoudá§sal fenyegeti a nemzetgyűlést A francia nemzetgyűlés al­kotmányjogi bizottsága a hétfő esti órákig tárgyalta a kormány alkotmányrefor-m- módosító javaslatát. A bi­zottsági tagok „köztársasági frontja” ismét kialakult és végül 21 szavazattal 11 elle­nében — kilencen tartózkod­tak a szavazástól — jelentős módosítások árán fogadta csak el De Gaulle alikot­mányreform tervét. A kommunisták, a radi­kálisok és az MRP bi­zottsági tagjai szavaztak együtt. A kormány javaslatát csu­pán a baloldali függetlenek és a köztársasági szocialis­ták tették magukévá. A szocialisták tartózkodtak a szavazástól. Az alkotmányjogi bizott­ság módosításai közül a leg­jelentősebb az, hogy a par­lamentnek kell megvitatnia az -alkotmány reformját. De Gaulle elgondolása az volt, hogy a parlamenttel megsza­vaztatja az alkotmányreform elvi elfogadását és azután a parlament ellenőrzése nélkül maga dolgozza ki, hogy milyen előírások­kal váltsa fel a jelenle­gi alkotmány szakaszait. A nemzetgyűlés 21 óra harminc perckor összeült. A kormány padsorában ez al­kalommal már helyet foglall De Gaulle is. De Gaulle tábornok hét­főn este a nemzetgyűlésben kijelentette: „Ha Önök nem adják met nekem a felhatalmazást és az eszközöket az alkotmánj megreformálására, akkor e kormány nem maradhat égj éjszakánál tovább.” A tábornok a zsúfolásig telt nemzetgyűlésben mon­dott ötperces beszédével vá­lasztás elé állította a képvi­selőket, hogy vagy elfogad­ják javaslatát az „Előzetes’ alkotmányreform törvényja­vaslatra, vagy „visszameg; falujában.” De Gaulle tábornok a be szádét a nemzetgyűlés elnö ke felé fordulva mondott: mikrofonba, úgy, hogy köz ben háttal állt a teremnek. Le Troquer, a nemzetgyű­lés elnöke, aki az elmúlt válságos napokban nem tit­kolta, hogy határozottan el­lenzi De Gaulle kormányala­kítását, nyomban félbeszakí­totta a tábornokot és így szólt: „Szabadna egy techni­kai tanácsot adnom? Ügy gondolom, jobban tenné ha a pad elé állna és szembe­fordulna a hallgatósággal.” De Gaulle beleegyezően bó­lintott és helyéről előlépve a nemzetgyűlési képviselőkkel szembefordulva mondotta el beszédét. De Gaulle beszéde világo­san azt jelenti, hogy ha a nemzetgyűlés az éjszaka nem szavazza meg a törvényja­vaslatot, olyan formában, ahogyan azt benyújtották, akkor kormánya azonnal le­mond. De Gaulle tábornak rövid beszédének elmondása után ismét elfoglalta helyét a kor­mány tagjainak padsorában. Jacques Ducles a Francia Kommunista Párt nevében hangoztatta, hogy De Gaulle tábornok beiktatása a köz­társaság elárulása volt. „A beiktatás ellen sza­vaztunk tegnap — mon­dotta — mert az tűrhe­tetlen támadást jelent a szabadságjogok ellen. Ugyanígy ellene fogunk szavazni a kormány al­kotmányreform törvény- javaslatának is.” Az általános vita után az ülést felfüggesztették. Tanácskozik a nők világkongresszusa Az MTI bécsi tudósítója je­lenti: Vasárnap délelőtt a bé­csi Sophien-teremben megkez­dődött a Nemzetközi Demok­ratikus Nőszövetség IV. világ- kongresszusa, amelyen 76 ország nőmozgalmának képviselői vannak jelen. A kilenc tagú magyar kül­döttség vezetője Erdei László- né, a Magyar Nők Országos Szövetségének elnöke. Anna Hornik, az Osztrák Nők Demokratikus Szövetsége bécsi szervezetének elnöke, az osztrák főváros asszonyai­nak és leányainak nevében szívélyesen köszöntötte a vi­lág minden tájáról egybese- reglett nőküldötteket. Ezután megválasztották a kongresszus hatvan tagú el­nökségét. Az elnökségben Er­dei Lászlóné is helyet foglal. Eugenie Cotton, a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövet­ség francia elnöknője mon­dott beszédet. A küldöttek egyhangúlag jóváhagyták Cotton asszony javaslatát, hogy a kongresz- szus táviratban szólítsa fel az ENSZ Biztonsági Taná­csát, vesse latba egész tekinté­lyét és befolyását annak érde­kében, hogy a Szovjetunió példáját követve az Amerikai Egyesült Államok és Nagy Britannia is hala­déktalanul szűntesse meg a nukleáris fegyverekkel végzett kísérleteket. Cotton asszony ezután vá­zolta azt a hősies és áldoza­tos küzdelmet, amelyet a gyarmati és félgyarmati or­szágok népei függetlenségü­kért vívtak és vívnak. A Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség elnöke fel­szólította a világ asszonyait a békeharc fokozására. A vasárnap este tartott ple­náris ülésen megválasztották a kongresszusi bizottságokat. Hétfőn a kongresszus újabb együttes ülést tartott, majd a napirenden szereplő kérdé­sek megtárgyalására három tagozatra oszlott. A nők bécsi világkongresz- szusa előreláthatólag szerdán este, vagy csütörtökön dél­előtt fejezi be munkáját. Még mindössze néhány napja, hogy a pártütő kato­natisztek és a hétpróbás gyarmatosítók a francia anya­ország ellen katonai puccsot hajtottak végre Algériában, s ma már arról kapunk hí­reket, hogy a IV. francia köztársaság törvényes alap­jait aknázzák alá Párizsban. Olyan ember köré gyűlik a törvényes rend ellenséges gyűrűje, akinek alapvető fel­tétele a nép választott kép­viselőinek szétkergetése, az alkotmány felrúgása, a sze­mélyes hatalom korlátlan gyakorlása. De Gaulle tábor­nok nagy politikai játsz­májának nyitánya az Algé­riai puccs volt, majd leg- rajongóbb hívei a hírhedt ejtőernyősök Korzika szige­tét vették hatalmukba. S e döbbenetes törvénysértések kö­zepette De Gaulle tábornok rejtekéből előlépve „fel­ajánlotta szolgálatait” a nem­zetnek. A tehetetlenség po­litikáját folytató Pflimlin- kormány csak lavírozott az erőszakoskodások láttán, de nem cselekedett, pedig a baloldali erő, a kom­munista párt, a szocialis­ták és rajtuk kívül igen sokan a különböző pár­tokból, a köztársaság megmentésére fújtak ri­adót. De a kormány nem a fasisz­ta tisztek ellen hozott intéz­kedéseket, hanem a sajtó ellen, nehogy megírhassák az igazságot, De Gaulle cinko­sairól és a népet eláruló kor­mány manővereiről. Példa nélkül áll, ahogyan Pflimlin saját magát és kor­mányát megbuktatta, hogy a szélsőjobboldal politikusai­nak adja át a kulcspozíciót, a népfront-kormányt követe­lő francia nép becsapására. Az Algériában hatalmat bi­torló Massu tábornok legé­nyei az ejtőernyősök Párizs elleni bevetésével alattomos katonai puccsal fenyegetődz- nek, ha kedvencüket, De Gaulle tábornokot nem te­szik meg az anyaország kor­látlan urává és a szocialis­ták jórészének gyalázatos árulásával De Gaulle meg­szerezte a nemzetgyűlés több­ségé! Az egész világ feszült fi­gyelemmel tekint Párizsra, várja a kibontakozást. Hiva­talos kormánynyilatkozatok jóidéig nem is befolyásolták a francia helyzetet, sőt Pá­rizs véleménye is az volt, hogy barátai akkor tesznek jó szolgálatot, ha hallgatnak. Persze a sajtóra ez nem vonatkozott, s az amerikai és angol lapok túlnyomó része a köztársaságra veszélyes embert látott De Gaulle tá­bornok személyében. Ezen túlmenően a NATO ellensé­gének mondták, s olyannak, aki komoly problémákat fog okozni szövetségeseinek. Diktátori hajlamairól, po­litikai módszereinek ve­szélyeiről a cikkek szá­zai jelentek meg. Sok lap világos párhuzamot von Hitler és De Gaulle, valamint Franco és De Gaulle között. Sok a hason­lóság hatalomratörési mód­szereik között, hiszen poli­tikájuk a fasizmus talajából fakadt. Az II Tempo is le­szögezi: „Franciaország most elérkezett az olasz 1922. ok­tóber 28-hoz, amikor a par­lament minden hatalmát a fasisztákra és Mussolinire ruházta. Isten óvja Francia- országot!” A legizgalmasabb parlamenti harcok idején Washington tömör véleményt fogalmazott meg. Eisenhower elnök annyit mondott: „I’Li- ke Gaulle” (Kedvelem De Gaullet) és ez nem maradt nyomtalan úl a nemzetgyű­lési képviselők szolgai lelké­ben. A legtöbb franciát kép­viselő kommunisták a köz­társaság megmentéséért har­ci szövetségre hívták a szo­cialistákat, s együtt is tilta­koztak a fasizmus térhódítá­sa ellen. Coty elnök rend­kívüli üzenete után tilta­kozásul egy De Gaulle-kor- mány kierőszakolása ellen együtt énekelték a Marseil- lese-t, — s rá néhány órára a parlament folyosóin ez|t a rövid angol mondatot is­mételgette már több szoci­alista képviselő is „F Like Gaulle”. Pénteken éjszaka pedig már alkudozásokba bo­csátkoztak a szocialista párti vezetők De Gaulleval. A jobboldal persze mindent latba vet a szocialisták meg­nyeréséért, hogy De Gaulle-t beiktathassák. Nehéz órák előtt áll Párizs, veszély fenyegeti a francia köztársaságot. Mint az Unita írja a francia demokráciát megtámadták és becsapták. A lázító tábornokok; akik képtelenek háborút nyerni és akiknek vérbe borul a sze­mük a béke. minden kilátá­sára, támadásba mentek át. Azok az emberek, akik mindig azt állították, hogy a fenyegetés balról jön, azok az emberek, akik az antikommuniz- must tették politikájukká és írták zászlójukra — inkább a fasiszta puccsot egyengetik, semhogy , a munkásosztállyal és pártjával együtt megvé­delmezzék a köztársasá­got. De a nép lelikiismeretét a kommunista párt riadóké­szültségre hívta fel. Gyűlé­sek százain nyilvánít hara­gos véleményt a francia nép a fasizmus előretörése ellen, s akcióra készen várja a fej­leményeket. ja, de azt is eladta és a pénzt elköltötte az­zal, hogy majd ad az állam, mert néki kötelessége. Mi pedig megmondjuk az ilye- neikiniek, hogy a lakás prob­lémáját nem tudjuk megol­dani. Ezeikután megindul a hajsza, panaszt tesz minden ismerősnél, aki tehetne az érdekében valamit, kezdve a szakszervezettől a pártbizott­ságig, a rendőrség, bíróság, ügyészségi, rádió, Miniszter­tanács, stb. azzal, hogy se­gítsen szerencsétlen helyze­tükön. M i nem mondjuk azt, hogy minékünik nin­csen hibánk, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy jó úton haladunk és az el­kezdett út nehéz, sokszor nem népszerű, de bátran, kommunista becsülettel vál­laljuk és nemcsak papíron, de a gyakorlatban is be fog­juk bizonyítani, hogy he­lyes úton járunk. A Városi Tanács VB. lét­rehozta a lakásbizottságot, amelyben a vállalatok és szervezetek képviselve vannak. A dolgozóik társadalmi munká­ban, szabad idejük feláldozá­sával hozzájárulnak ahhoz, hogy a 'lakás elosztásnál a legrászorultabbak kapják a beérkezett kérvények alap­ján. Az elvt.ársak a helyszí­nen meggyőződnek a tények­ről. Olyan is akad, aki el­túlozza helyzetét. Csak az a helyzet, hogy mi az egész város lakásigénylőivel állunk szemben és bár a maga szempontjából mindenkinek igazá van, nekünk a sok kö­zött kell igazságot tenni. Az éremnek a másik olda­la, hogy volt nálunk 1956 október 23-a, ahol sok „be­csületesnek” látszó dolgozó

Next

/
Thumbnails
Contents