Nógrádi Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 43-49. szám)
1958-06-25 / 49. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. június 25. Herencsény 13 esztendeje H erencsény utcája csendes. Járó-kelőt alig lehet látni, mindenki a maga legsürgősebb munkáját végzi. Munkanélküli emberit nem találni. Zárt ajtók fogadják a látogatót a tanácsházán', s mintha az itaOíboltos is arra gondolna: úgyis mindenki a határban van, szabad napot csinált. Első utam volt ez Heren- csényiben, s az első benyomásom is az volt: becsületes, dolgos, szorgalmas ..emberek lakják a falut. Évszázadokon át úgyis másnak termett itt is a föld. Négy földbirtokos uralta a határ több mint kétharmadát, s az arany kalászokba szökkenő termés az urak magtárába került. De nézzük csák sorjában, mi is változott itt meg, mi történt Herencsényben az elmúlt tizenhárom esztendő alatt? A földbirtokosak négy kastélyát az' egykori cselédek vették birtokukba. Kettőből iskola lett, a harmadikba a termelőszövetkezet tagjai laknak. A negyedikben orvosi rendelőt rendeztek be, de itt kapott otthont a párt- helyiség és a földművesszövetkezet irodája is. Az egykori körjegyző és a zsíros kulákok helyett a falu vezetői, egyszerű emberei vették kezükbe a tanácson keresztül. És azóta fejlődik szépül, csinosodik a falu Hiszen a tanács valamennyi tagjának szívügye a község fejlesztése: a magukét építik. Ügyis ténykednek, hogy a tervek mindig valósággá váljanák. Segítik a falu lakóinak házépítési törekvéseit hogy a régi, egészségtelen viskókat tágas, egészséges lakásokkal cserélhessék fel. Intézik az építőanyagok beszerzését, az OTP-kölcsönök kiutalását. Csakis így épül betett fel az elmúlt évek során mintegy hatvan új ház. így jöhetett létre a cserhát- surányi, a kutasói és a Lisz- kó-pusztai részen egy-egy új település. L z egyéni, de törvényes kívánalmak segítése mellett a tanács ténykedése a íközügyek intézése felé halad. így tudták újjávarázsolni a falut. Űj, 300 személyes kultúrotthon, új tanácsháza új szolgálati lakás is épült községben. Nagyon kellett az az új bikaistáJÍó is, amelyet néhány évvel ezélőtt építtetett a tanács. A falu lakói látva, hogy minden értük történik, szívesen hallgatnak a falu vezetőire, követik tanácsaikat. Most 'is 20 százalékot szavaztak meg a iközségfejlesztési hozzájárulásra. Valamikor — ezelőtt tizenhárom esztendővel — az a közmondás járta, hogy „He- rencsényből még a koldus is visszafordul”. Hiszen nem volt egy olyan út, amely Heremcsénytből tovább vitte, vezette volna az utat. A tizenhárom év alatt megépült egy új útszakasz, amely ösz- szeköti a főútvonallal a községet. Ma már hat autóbuszjárat kapcsolja össze Heren- csényt a megyével, az országgal. A közmondás tehát már a múlté. Megváltozott ez a falu. Valami azért még mindig hiányzik. Villany kell. A tanács tolmácsolta a falu lakóinak kérését, s ez az egykori vágyálom még ebben az évben testet ölt. Azért szavaztak meg 20 százalékot a köz- ségfejlesztési terv teljesítésére, hogy 270 ezer forintot az OTP-től tudjanak kölcsönözni, amelyet három év alatt vissza is fizetnek az államnak. Dolgoznak a szerelők. A házak tétjén már ott vannak a tartóvasak, s a legtöbb lakásban már végeztek a szereléssel. A távolsági vezeték építését rövidesen megkezdik, s Varsányiról, 10 kilométeres távolságból jut el a fejlődést jelentő villanyfény. December 20-án nagy ünnepséget rendeznek, ebben a faluban is kigyullad a villany. Kijelenthetjük, hogy az állam támogatását megérdemli ez a falu. Az ellenforradalom ideje alatt szétzüllesztett termelőszövetkezet „November 7.” néven 11 taggal újjáalakult. Szép a határ, s a falu egyénileg dolgozó parasztjai — éppen a korábbi hibák után, csodálják a közös gazdálkodás szép tábláit. A termelőszövetkezetiek kapálták meg elsőnek a kukoricát, de sok mindenben megelőzik az egyéni dolgozókat. A herencsényi községi tanács a falu fejlődése, építése mellett a párt- szervezettel közösen azon is dolgozik, hogy a község külseje mellett az emberek is megváltozzanak. Tanácsokkal látják el a .község lakóit Megértetik velük: mit jelent egy falu életében, ha a község dolgozói közül az egykori cselédemberek gyermekei olyan helyre kerülnek ahol részt vehetnék a község a megye, az ország irányításában. Büszkén beszélnek most is Mészáros Mihályról az egykori juhászember gyermekéről, aki néphadseregünk századosa. De nem hozot szégyent a falura Mészáros Jánós sem: gépészmérnök lesz. Az egykori falusi kovác gyermeke, Bucsánszíki József gyógyszerésznek készül. S falu fiataljai közül eddi öten végezték el a .különböző technikumokat, s ebben az évben néggyel gyarapszik azoknak a száma, akik a to vábbtanulást, a középiskolát választották. A falu dolgozói látva az hogy Herencsényben is minden a népért történik támogatják a tanács mun káját. Naponta sokan keresik fel a tanácsházát ügyes-bajos dolgaik elintézéséért. A te nácstagokon kívül nagyo sok az olyan dolgozó parasz akik eljárnak a tanácsülésekre, akik részt vállalnak tanács munkájában, s olyan javaslatokat tesznók, amelyeknek megvalósítása a kő zösség ügye. Herencsény eb ben ás sokat változott az e1 múlt tizenhárom esztenc alatt. Somogyvári László Jó pihenést- úHtárő pajtások Meddig húzzák még? Régi téma már, mi is cikket írtunk annak érdekében, hegy mielőbb adják át a szé- csényieknek a régen kért, s elkészített új filmszínházat, Cikkünk után gyorsabban haladt az építkezés, s a község apraja, nagyja örömmel vette a hírt: elkészült az új mozi, befejezték a szerelési munkálatokat. Mindenki arra gondolt : végre nem egy lyukban, hanem a kulturházhoz méltó helyen élvezhetik a szécsényiek is a mozielőadásokat. Azóta bizony már több mint négy hét telt el, hogy beszerelték a két vetítőgépet, befejezték a szerelést, s mindenki azt várta : megnyitják az új mozi ajtajait. Négy hét óta azonban semmi változás, Szécsényben még most is verekednek a jegyekért, s dohos, penészes helyen kell „élvezni” az előadásokat. A megyei tanács vb. határozata értelmében a helyi tanács kezélésébe került a szécsényi mozi is, így ideje lenne, ha a hosszú hu- za-vona után megoldódna a szécsényi mozi problémája, s végre a szécsényiek is a kultúrához méltó otthonban élvezhetnének egy-egy filmelőadást. Késsel és villával UTATTÉVESZTETT Fájó érzés olyan ember úttévesztéséről írni, aki — (legalább kezdetben úgy tűnt — egész életét a szocializmusért folytatott harcra tette fel. Kellemetlen, fájó az ilyenről írni, de mint építőmunkánk kísérőjéről, mégis elengedhetetlenül szükséges. Nem a szenzáció kedvéért, hanem azért, hogy okuljunk a rossz példából. Miről is van szó? Sz. I. megyénk egyik Jelentős községének volt éveken át tanácselnöke. (Később még magasabb megbízatást kapott...) Nem volt rossz elnök. Állandóan' ibuzgott -benne a tettvágy, fáradthatatlan volt a munkában. Üjabb és újabb ötletei, elképzelései voltak a munka javítására, értett az emberek nyelvén is, röviden szólva: vezetői erényeket csillogtatott. Nem is itt volt a hiba... hanem talán ott, hogy most mindenről múltidőben kell beszélni. Tekintve, hogy kezdetben jól ment a munka, hogy az emberek bizalommal voltak iránta, Sz. I. túlontúl becsülte erejét. Lassacskán kialakult benne az a tudat, hogy neki mindent szabad és minden úgy jó, sőt a legjobb, ahogy éppen csinálja. Korábban erénye volt a figyelmesség, de lassacskán megfeledkezett erről. Adott szavát nem teljesítette. Egykét példát erre: A községi földművesszövetkezetnek egy épületet készítettek. Hogy az mielőbb elkészüljön, mint az akkori tanács elnöke kérte a helyi tsz-it, segítse a munkát. Adjon kölcsön 14 kocsi követ. — A tsz segített, de Sz. I. már megfeledkezett a tsz-nek járó tartozás megadásáról. Egy másik eset: A kultur- ház építéséhez a községnek nem volt téglája. A tanácselnök az egyéni gazdákhoz fordult segítségért. — Adjanak ők. Azóta több mint két év telt el. Egy gazda még máig sem kapta vissza a kölcsönadott téglát. Így kezdődött... Így, ilyen közösségi jellegű tartozások vissza nem adásával... És aztán folytatódott. Sz. I. szerény embernek indult, de lassan-lassan megszokta a kocsmát, az iszogatást. Dehát nem volt pénze, (hazaadott minden fillért) — népszerű ember volt... Fizettek neki. Először keveset, aztán egyre többet... Még végül annyira „belegyakorolta” magát, hogy kölcsönkért és egyre többet, — és nem adta vissza. És ma már ott tart, hogy egy kőműves, akitől ezer forintot kért, úton-útfé- len arról beszélt, hogy micsoda ember ez az Sz. I., ez a tanácselnök, nem akarja visszaadni a pénzét... A dolog szempontjából nem lényeges, de nagyon elgondolkodtató, hogy Sz. I.-ről egyre gyakrabban kelnek szárnyra olyan hírek, hogy pénzt fogadott el bizonyos szolgáltatások fejében és ami még szomorúbb ,— egyre többen tudnak jellembeli gyengeségéből adódó botlásairól — mindezek a hírek, elképzelhetően akkor is, ha azok csak részben igazak, vagy erősen éltúlzottak — az emberek előtt hitele van ezeknek a híreszteléseknek. És Sz. I. minderre rászolgált magatartásával. Sajnos, nem lenne nehéz a sort tovább folytatni. Mi nem folytatjuk, de folytatják a számonkérést Sz. I. megválasztói; azok az egyszerű, becsületes, családjuknak és a munkának élő emberek, akik hittek benne, akik bizalommal voltak iránta. Nem lenne különösen „érdekes” Sz. I. ügye, ha csupán személyi kérdés lenne. De, mert a vezető magatartása, élete soha nem magánügy, úgy nem lehet az Sz. I.-é sem. Mit eredményezett a volt tanácselnök magatartása? Azt, hogy bajba hozta, lejáratta a községben a tanács tekintélyét, azt, hogy nagymértékben csorbította az adott szó becsületét, azt, hogy megrontotta a vezetők és az egyszerű dolgozók 'kapcsolatát és ami saját szempontjából nézve sem lehet közömbös — mindezzel erkölcsileg lefokozta önmagát. Sz. I. választói joggal mondják, hogy nem így képzelték, nem ilyen vezetőt akarnak, de mindemellett az is nyilvánvaló előttük, hogy egykét ilyen Sz. I. vágású ember nem rombolhatja le a vezetők iránti bizalmukat — de azt is vallják, hogy az Sz. I.-knek nincs helyük a vezetők között, az ilyenek méltatlanok bizalmukra. Az idei az első nyár, amikor Salgótarján valamennyi iskolájának, valamennyi úttörő csapata táborozásra készül. Az úttörő fiatalok szinte az ország minden pontjára ellátogatnak. Az egyik csoport a Balaton mellé, a másik csoport a Börzsönybe, a harmadik a Duna-kanyarba készül. A Salgó-bányai pajtások DebA KISZ Nógrád megyei Bizottsága köszönetét fejezi ki mindazoknak a KISZ szervezeteknek, KISZ aktivistáknak, a különböző társadalmi cs gazdasági szervek dolgozóinak, amelyek munkájukkal, támogatásukkal hozzájárultak a III. Nógrád megyei Ifjúsági Találkozó sikeres megrendezéséhez. Úgy gondoljuk, a megye fiataljainak fegyelme- —----------------------re cenben töltenek egy pai napot. A Csizmadia-itelepi is kola tanulói Keszthelyre látogatnak. A Bartók B.-úti iskols tanulói az Ipoly mellett ütnek sátrat. A baglyasi pajtások a hegyvidék szerelmesei, ők a Mátrába készülődnek. Minder úttörő pajtásnak a szorgal . más tanév után kellemes pi ■ henést kívánunk. zett felvonulása, viselkedése, a sport- és kultúrműsor, r amely élményt nyújtott a fi- r atal és idős nemzedéknek j egyaránt, legjobban igazolja, * hogy a találkozó érdekében 1 végzett munka eredményes s volt. '• A Kommunista Ifjúsági Szövetség i Nógrád megyei ! Bizottsága. tetve. Nem értettem mit akar tőlem, hiszen egyedül én nem csámcsogtam mindannyiunk közül. — Nem én eszem olyan csúnyán — feleltem méltatlankodva és újra számhoz emeltem a villát. De a lány tovább sugdosott. — Vedd a villát a bal kezedbe és késsel told rá a pörköltet. — Ezen aztán ne múljon a jól- neveltség. tlgu ettem, mint o többiek: késsel és villával, sőt velük együtt csámcsogtam egy ideig én is, nehogy még a csendességem is kifogás alá essék. Szom- szédndm megelégedetten mondta, hogy végre szépen eszem... E vendéglátás óta késsel és villával eszem, csámcsogni viszont még nem tudok. De, ha valaki meggyőz arról, hogy a szép evéshez, a szürcsölés és csámcsogás illik úgy azt is begyakorolom... —sz—t— leves evésénél még nem törtéit semmi. Azaz mégiscsak történt. Körülöttem mindenki úgy szür- csölt, mint akiknek nem jutott kanál, s kénytelenek a tányérfölé hajolva szívni magukba az étket. Legszen- zációsabban a papa szürcsölt. Megfigyeltem: kanalát egy ízben sem tette szájába, még csak hozzá sem érintette, hanem úgy körülbelül két centi távolságból egy hirtelen léghuzatot képezve magába rántotta a húslét. A második fogásnál szürcsö- lést, idegroncsoló csámcsogás váltotta fel. Űjra mindenki csúnyán evett, de legcsúnyábban ismét a gazda., Meg is sajnáltam szegényt, mert úgy gondoltam, hogy állkapcsa is kibicsaklik a teljes erőből történő salátarágásban. És egyszeresek kolléganőm meglökött: — Te, hogy eszel?! — súgta figyelme,zA mi családunk l nagyon szegény r volt. Talán annak s is köszönhetem, { hogy csak 1 akkor, amikor < felsőbb iskolára c kerültem, tanul- - tam meg, hogyan 1 kell késsel villá- 1 val enni. Addig j eszembe se ju- i tott, hogy nem < eszem szépen. : Ha úgy adódott, \ bizony kanállal is megettem a szaggatott tésztát, azaz a „no- kedlit” és nem szégyellem, ha olykor kezembe kellett vennem a húst. Anyám ezért sohasem szólt. Mondom, amíg nem jártam „jobb” társaságba nem is volt vitám soha senkivel az étkezés módját illetően. De egyszeresek emberemre akad- t'tm, egy társaságban. Ketten voltunk hivatalosak, egy osztálytársunk családjánál ebédre. Emlékszem piros rózsával futtatott teraszon, szép fehér terítővei borított asztalon tálalt meg a gazdaasszony. A > Több, mint 150 bányász- 3salád kapott új otthont az ;gészséges, kertes családi hátakban az új Rákóczi-tele- pen, Kazár és Kisterenye kötött. A festői tájjal öve- cett lakótelepen nyugodt pihenés biztosítja, hogy a bányászok újult, friss érő- cél szánjanak le a bányákba, munkahelyeikre. (Fotó: Szabó)
