Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-31 / 42. szám

1958 május 31. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Képek az útépítőkről Képeink a Kistercnyc-Tar közötti szakaszon készültek. Hatalmas nagyteljesítmé­nyű földgyalukkal termelik ki a töltéshez szükséges földet. Nagybátony mellett több tízezer köbméter követ, föl­det mozgatnak meg, hogy a hegy ne térítse el az utat egyenes vonalától. Tar határában új hidat építenek. Jól eső érzés látni, hogy Zagyvapálfalvátói egészen Hatvanig milyen serényen folyik az új műút építése. A Kisterenye—Hatvan közötti szakaszon a Betonútépítő Vál­lalat két főépítésvezetősége irányítja a munkát. Az apci főépítésvezetőség dolgozói a napokban azt javasolták a tari főépítésvezetőségnek, hogy lépjenek párosversenyre egymással az útépítés felada­tának gazdaságos és pontos megvalósítása érdekében. A tarjak a javaslatot elfogad­ták, s már a verscnyszerz-3- dést is megkötötték. A műútnak — a határozat értelmében még ezévben el kell készülnie. Az a serény munka, amely Zagyvapálfal­falváíól egészen Hatvanig fo­lyik, arra utal, hogy az útépí­tők derekasan teljesítik ezt a kötelességüket, annak ellené­re, hogy a tavasszal számos nehézséget okozott számukra időjárás. (Fotó: Szabó) A forrongó Algéria ALGERIA NÉPÉI franciék franciak és araöok arabok T£RRd ?t5°-? Algériát, Franciaország leg­fontosabb gyarmatát nyugat­ról Marokkó, keletről Tunisz, északról a Földközi-tenger, délről pedig Francia Nyugat- Afrika határolja. Területe 2 223 000 négyzetméter. A francia államjog Algériát két részre osztja fel: északi ré­A salgótarjáni Vöröskereszt szervezet ülésén Vollár János, a Vöröskereszt Országos Köz­pontja szervezési osztályának vezetője ismertette az orszá­gos vezetőség határozatát és az ebből adódó feladatokat a város legjobb vöröskeresz­tes aktívái előtt. Egyik lefontosabb feladat a jövőben, hogy a Magyar Vöröskeresztet széles tömeg­szervezetté kell fejleszteni. Nem kampányszerű tagszer­vezésre van szükség. Az általános egészségügyi feladatokkal párhuzamo­san növeljék a tagok szá­mát. Nagy szerepük van a vö­röskeresztes aktíváknak az üzemi egészségügyi feladatok elvégzésében, a közegészség- ügyi ellenőrzés és az első­sze Franciaországhoz tarto­zik közvetlenül, a déli siva­tagos vidék a „Szaharai te­rületek” feletti fennhatóságot pedig a párizsi Szahara Mi­nisztérium gyakorolja. Az északi rész az egész terület­nek egytizede, viszont az össz­lakosság 90 százaléka itt él. segélynyújtás terén. Ezután a véradó szolgálat nagy jelentőségéről beszélt Elmondta, hogy a tervek sze­rint Salgótarjánban is létesí­tenek véradó állomást. Eddig több, mint 300 állandó vér­adó van a városban. Az országos vezetőség ha­tározata azzal is foglalko­zik, hogy a Magyar Vörös- kereszt az egészségügyi fel­adatok mellett a jövőben le­gyen a béke védelmének ak­tív támogatója, tevékenyen résztvesz a szocialista építést támo­gató, a béke védelmét szolgáló tömegmozgal­makban. A beszámoló után sok hasz­nos hozzászólás járult hozzá az aktívaülés eredményessé­géhez. Algéria lakóinak száma 10 százaléka európai-francia be­vándorló. Az európai lakosság kétharmada az északi rész városaiba tömörül s a gaz­dasági élet kulcspozícióit tart­ja kezében. A mintegy 40 000 francia telepesnek pedig a megművelhető terület fele (egyúttal a legjobb minőségű földek) vannak tulajdonában, tehát annyi, amennyin a fél­millió arab kisbirtokos gaz­dálkodik. Ezenkívül Algériá­ban háromnegyed millió arab parasztcsalád teljesen föld­nélküli agrárproletár. A szo­ciális és politikai elnyomás ellen az algériai arabok négy év óta már fegyveres harcot vívnak, amelynek végcélja az önálló arab Algéria. Az al­gériai militarista puccs célja többek között a francia gyar­mati uralom biztosítása Algé­riában. A stratégiai szempontok mellett gazdasági érdekek döntő szerepet játszanak e puccsban. Algéria ugyanis ás­ványi kincsekben igen gazdag (1954-ben például 3.5 millió tonna vasércet bányásztak és vittek ki Algériából) mezőgaz­dasága is fellendülő irányzatú (közel 12 millió hektoliter bort exportálnak, amivel a bor világexportjában Algéria az első helyen áll.) A Vöröskereszt salgótarjáni szervezetének aktívaértekezlete ták ki hősiességüket. A ma- gárahagyott Árokháti Lőrinc várkapitány feladta, majd fel­gyújtotta az erősséget. Az utóbbiért a bosszús ellenség kezében halállal lakolt. A vár feladásáról Tinódi Lantos Sebestyén egyik verses kró­nikájában ekként emlékezik meg: ... Árokháti hallá, láta csak nyolc szolgáját Tsakhamar utánuk ő is elkiugrék; De nem szaladható, mezőben ellepek Mind nyolcad magával fogva elviteték. Tompa Mihály is írt erről a csúfos kudarcról Árokháti Lőrinc című versében. 4 TÖRÖK nagy katonai jelentőséget tulajdonított a várnak, hiszen fontos utak csomópontjában áll. Innen ve­zetett az út Fülek, Salgó és So­moskő, Gyarmat, Nógrád, Bu­ják, Hollókő, Ecseg, Szanda és Drégely felé, ahol min­denütt vár állott. Ezért lett az elfoglalt török terület 22 szandzsákja között az or­szágban a tizennegyediknek (14!) a székhelye Szécsény. melyhez az 1562—63-as ösz- szeírás szerint 134 falu tarto­zott. Katonai erejét az 1556— 57-es zsoldlista bizonyítja, mely szerint Mahmud aga várparancsnoksága alatt 250 fő teljesített a várban szol­gálatot. Szécsényről a vár feladása után sem mondtunk le. 1562- ben pl. Balassa János felvi­déki kapitány próbálkozott a török ellen, de a kiképzet­ten és gyengén felszerelt 13 ezres seregéből 10 ezer a csa­tamezőn maradt és maga a kapitány is megsebesült. — 1571-ben a török ismét elfog­A vár keleti rész Szécsény 4 IPOLY VÖLGYÉ­BEN több útvonal csomópont­jában, a Cserhát övezte fenn­síkon fekszik a Palócföld ku- rucküzdelmeinek patinás köz­pontja. Itt kiáltották ki 1705- ben a vár alatti mezőn II. Rákóczi Ferencet — a magyar nemzet ellen tó.madó Habs- burg-ház ház helyett — Ma­gyarország vezérlő fejedelmé­vé. Szécsény történelme mesz- sze nyúlik. Hadászati jelentő­ségét a XV. század első felé­ben épült vára megnövelte. A felvidéki várrendszer leg­fiatalabb tagjának, a szécsé- nyi várnak alapítója Zéchen Ferenc, Zsigmond király or­szágbírója volt. A négyszögű és nagykiterjedésű vár má­én lévő sarokbástya gábafoglalta az 1334-ben ala­pított ferences kolostort és templomot is. Szívesen tartózkodott itt Hunyadi János és megfordult Mátyás király is. Még egy évszázad sem telt el, s az Ipoly völgye újra hadszíntér lett. Szécsény az 1550 szep­temberében betörő töröktől több mint egy évszázadig szenvedett. Az ozmánnal ví­vott harcára emlékeztet Szé­csény címere is, amint egy félprofilban álló vitéz jobb kezében lévő kivont kardján egy levágott török fejet emel a magasba. (Ezt a címert, igen helytelenül, levették a járási tanács épületének hom­lokzatáról.) 1552 júliusában azonban, amikor Ali basa Drégely el­este után Szécsény alá érke­zett, a várvédők nem mutat­Megyénk varai II lalta az 1569—70 közt magyar kézen lévő várat, majd újjá­építette és védelmi állapotba helyezte. Ebből az időből származnak a ma még látható várfalak. 1593-ban végre sikerült Pálffy és Tiefenbach seregei­nek Szécsényből is kiűzni a törököt. A nép azonban nem szívesen látta a török után az új várbeli uraknak, a né­meteknek a garázdálkodását, így 1605-ben Bocskay köny- nyüszerrel foglalhatta el a vá­rat, mert a lakosság a vár német őrségét lefejezte. 1606- ban Nógrád megyével együtt Szécsényt is Rudolf király kezében találjuk. Átmeneti aléltságából Bethlen Gábor szabadságharcai ismét felráz­ták Szécsényt. Nagy felvo­nulási központtá vált a vár. Itt találkozott 1626-ban Beth­len és a németek ellen vele szövetséges török, valamint a Mansfeld vezette dán sereg, hogy innen mérjenek csapást a Habsburgokra. Csakhogy a pozsonyi béke szerint Beth­len hadi sikerei ellenére még azévben a király kezébe ke­rült ismét Szécsény. 1627-ben a török is békét kötött a né­mettel, de Szécsényt továbbra is rettegésben tartotta. XVII. SZÁZAD dere­kán átmenetileg Szécsényben tartották Nógrád megye köz­gyűléseit, s ez már biztonsá­gosabb helyzetére vall. 1655- ben a megerősített várba az országgyűlés a megye várai közül oda rendelte a legna­gyobb számú őrséget, 200 gya­logost és 300 lovast. get és Fülekre vonult. Két évtizedig maradt Szécsény is­mét török kézben, amíg 1683. október 10-én Sobieski János lengyel király és hadvezér fel nem szabadította. Ennek em­lékét őrzi a Magyar—Lengyel Egyesület 1933-ban a katolikus templom falán elhelyezett emléktáblája. A török fél­hold ugyan végleg lehullott a vidékről, de a kitörő pes­tis nagy pusztításokat vég­zett. A História Domus Szé- chéniensis szerint a lakosság északra menekült. Az odave­zényelt katonák jelentése sze­rint még élelmet sem találni. Ezért Eszterházy Pál nádor Disznosy Ferenc irányításával 300 horvát katonával felgyúj­totta a várost és felrobban­totta a várat. Ezzel végleg megszűnt a szécsényi vár ha­di jelentősége. gyarázat: Peribitis Rebelles Omnes Laqueo, Igne, Bello, Ense, Reliqui Tandem Aust- riae Tributarii Eritis! (Mind­annyian elpusztultok lázadók tőr, tűz, háború, kard által, a többiek végül is Ausztriá­nak adófizetői lesztek!) Saj­nos ez be is következett! — 1709 nyarán még Szécsény­ben táborozott Bercsényi Miklós és Vak Bottyán, de ősz táján Heister császári tá­bornok megtörte a kurucok erejét és elfoglalta Szécsényt is, a kurucok akkori hadá­szati központját. De mi lett a vár további sorsa? Ugyanaz, mint a töb­bi nógrádi váré! Romlás, pusztulás! A vár falaira a XVII. század második felé­ben épített barokkstílű For- gách-kastély is gyenge álla­potban van. A vár keleti ré­szén lévő sarokbástyát a tan­gazdaság raktárnak használja. A felszabadulás után a kap­zsi kezek lebontották az Ady Endre utcában állott lőpor­raktárát és útkövezési céllal értékesítették. Az 1920-as években a vár nyugati részén lévő előretolt megfigyelő tornyát a „Kerep­lő“-t szétbontották. A vár­dombot biztosító kövezetét is kikezdték a közelmúltban, s szinte szabad préda még ma is a vár északnyugati bás­tyája, de megtizedelték a vár­kert fáit is. Érdemes lenne az intézményes műemlékvédelmi kiadások során többet áldoz­ni — és miként a mai cseh­szlovák és lengyel példák is követésre köteleznek — több értéket óvni az enyészettől nemcsak Szécsényben, hanem az egész megyében. Dr. GAJZÁGÓ ALADÁR

Next

/
Thumbnails
Contents