Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-31 / 42. szám

Szép jövedelmet biztosít a termelőszövetkezetnek a szarvasmarha-állomány. Különösen a tehénállomány érde­mel említést. A törzstehenészetek között egyike a legjob­baknak. Van olyan tehenük, mely 25.9 liter tejet ad. Az állatok egy részét a szabadban tartják. Fábián László gondozó ügyel arra, hogy ne történjen semmi baj a legelőn. Dél tájban a kúthoz tereli ők et, megmeríti kétszer-három- szor a vödröt friss vízzel, hadd igyanak. Nőnek a malacok — mondja Batta László, a sertések gondozója. De csak hadd gyarapodjanak, mert kell az után­pótlás. Ugyanis a 15 hízó sorsáról korábban határoztak a dejtári József Attila Termelőszövetkezet tagjai. 180 mázsa sertésre kötöttek az idén szerződést az állatforgalmi vál­lalattal. Már most egy-egy hízó eléri a 130 kilogrammot. Azt szeretnék, ha eladásra kerülnek, legalább még egyszer ennyi legyen a súlygyarapodás. hogy a rekkenő hőségben szomját oltsa az em­ber. A termelőszövetkezetben szép számmal dolgoznak asszonyok is és a növényápolási munkákat leg­inkább ők végzik. Reggel korán kinn vannak a földön, hogy aztán csak a délidő vesse haza őket. Ebéd után aztán újra kezdik a munkát. Dolgoznak egész addig, még be nem sötétedik. Igyekezni ök kell, hiszen a viszonylag gyengébben fejlődött növényeket jobban veszélyezteti a gyom. T izennégyen kezdték. Mészáros Andrások, Tamási Istvánok fog­tak össze Dejtáron 9 esztendő­vel ezelőtt, iga és szerszám nél­kül — hátuk mögött az átkos cselédsors, előttük a jövőbe ve­tett határtalan bizalom —, hogy megpróbálják az akkor csaknem lehetetlennek látszó közös gazdálkodást. De sokszor nevettek össze a hátuk mö­gött: — Mit akarnak ezek? — mondták. — Tapasztaltabb embert is megtréfált már go­noszul a föld ... De a József Attila Termelő- szövetkezet tagjai nem hagy­ták magukat. Megfeszített munkával, gyümölcsöztették tovább az állam segítségét, szaporították az állatokat, s egyre több szerszám került a termelőszövetkezet tulajdoná­ba. De ahogy az ősz elhozta az első zárszámadást, bizony a tagok maguknak sem merték bevallani, hogy csalódtak. De azért egyetlen egy sem akadt, aki letért volna a megkezdett útról, amely egyre járhatóbb lett. Hogy megalakultak a génállomások, a dejtári terme­lőszövetkezet végtelennek tű­nő tábláján is géptek zúgtak. Gép szántott, vetett és vágta le a termést is. Az emberek csak irányították a munkát. Úgy látszott, minden a legna­gyobb rendben megy. Olyan vízhez hasonlított a József At­tila Tsz, melynek sima tükre alig fodrozódik, de a mély az háborog. A tapasztalatlan ve­zetés, a szokatlan közös mun­ka, a kezdeti sikertelenségek bizony nem egy termelőszövet­kezeti tagban kételyeket tá­masztott. Nagy Imre beszéde meg még olaj volt a tűzre. — Sok-sok fáradtságba került, míg újra helyreállt a rend, a munkafegyelem, az élet, a megszokott medrében folyt. — Az igazi tűzkeresztségen 1956- ban estek át. Az ellenforrada­lom idején 17-en kiléptek, de a bentlévők úgy vigyáztak a közös vagyonra, mint a sze­mük világára. S a megmaradt tagok még erősebbé kovácsol­ták a termelőszövetkezetet, példát adva a községnek, mit tesz a közösség ereje. Sokan talán arra gondolnak, minek hántorgatjuk a múltat, ki emlékszik ezekre már? Pe­dig kell, mert az emberek — különösen, ha jól megy soruk, könnyen felednek. Jó azért, ha a termelőszövetkezet tag­ját ismerik a megtett utat, a küzdelmeket, hogy jobban be­csüljék mostani életüket. De­kát ezzel nincs is baj Dejtá­ron. Szeretik közös gazdaságu­kat, ahogy az egyik alapító tag mondja: — Eddig is jól ment dolgunk, ezekután még szebb lesz az élet nálunk. Megváltozott, szép életüket hirdetik nagyszerű eredmé­nyeik. A gazdálkodás gerincét az állatállomány képezi. Ser­tésekkel, s a szarvasmarhaál­lománnyal olyan szakszerűen foglalkoznak, hogy a nemré­gen Dejtáron járt csehszlovák vendégek dicsérettel illették munkájukat. A malacokat pél­dául express módon nevelik. Ennek az a lényege, hogy az állatkák két hetes korban szi­lárd eleséget is kapnak, zabot, korpát. Emellett természetesen sok-sok fölözött tejet. Az ered­mény nagyszerűnek mutatko­zik. A malacok választási sú­lya 24 kilogramm, de van olyan is, melyet 30 kilogram­mal választottak. A legna­gyobb jövedelmet azonban a tehenészet jelenti. A tejet sa­ját maguk feldolgozzák és így értékesítik. Ezáltal növelik a tej értékét. Növénytermelésben amellett, hogy a kenyérgabona szükség­letüket biztosítják, jut az ál­lamnak is. Igaz, a vetésterüle­tet csökkentik a pillangós nö­vények javára, azonban búzá­ból a 14 mázsás holdankénti átlagtermés ellensúlyozza a területi kiesést. Az 500 hold szántóterület minden holdjára 2 mázsa műtrágyát szánnak, az istállótrágya mellett. A hoz­záértő vezetés, a tagok szorgal­mas, lelkiismeretes munkája virágzó nagyüzemi gazdasággá fejlesztette a termelőszövetke­zetet. Gazdasági megerősödésükkel együtt nőtt a termelőszövetke­zet tagjainak becsülete a köz­ség gazdái előtt. Az eddig fél­vállról kezelt emberek egysze­riben a jelen és a jövő embe­reivé váltak, szavuk van a község irányításában. Tóth István, a termelőszövetkezet elnöke tagja a végrehajtó bi­zottságnak. Berta István, a községi oktatási és népműve­lésügyi állandó bizottság el­nöke. Mészáros András tanács­tag. Bacsa Ferencnét a dejtári asszonyok bizalma állította a nőtanács élére. De sorolhat­nám így tovább a neveket, mely mind arról győz meg, hogy a község gazdái figyelik a termelőszövetkezet munká­ját, elismerik eredményeiket. Az idei tavasz négy belépőt is hozott. Azóta aztán újra je­lentkezett kettő, hogy a közös utat válassza élete céljául. De a termés hozó, gyümölcsérlelő ősz minden bizonnyal még na­gyobb eredményeket hoz. A 48 tag 57.50 forintot kap munka­egységenként. Ez azt jelenti, hogy a férfi tagok valameny- nyien több mint 20 000 forin­tot keresnek, hiszen a 350 munkaegységet nem nehéz el­érni. Sőt az állatgondozó jóval meghaladja a 400-at is. A köz­ség még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjait a József Attila Tsz eredménye már most is gondolkodóba ejti. — Mindenütt a legnagyobb elis­meréssel nyilatkoznak a ter­melőszövetkezetről. Nem kell sok idő ahhoz, hogy lassan meginduljon a föld, sok-sok apró parcella a nagyüzemi gazdálkodás felé. VINCZE ISTVÁNNÉ ötezer darab előnevelt csirkének készítették ezt a csi­beházat. Saját erőből, hulladékanyagból, olcsón építet­ték, s ami a legfontosabb, a célnak nagyszerűen meg­felel. Arra törekedtek, se a hidegtől, se a melegtől ne szenvedjenek az állatok. Megfelelően szigetelték a tetőszer­kezetet, s így benn mindig kellemes hőmérséklet uralkodik. A baromfi-házat oldalon szellőztetik. A falakat salakból készítették mész és cement hozzáadásával. Annyira egyszerű a művelet, hogy a termelőszövetkezet bármelyik tagja csi­nálhatta. Most már nem hiányzik más, csak a sok pely­hes jószág, hogy csipogásával megtöltse korszerű birodalmát. Kevés ilyen szép rozs van a járásban, mint a mi­énk — dicsekszik Szabó Károly, a termelőszövetkezet me­zőgazdásza, miközben tekintetével végig simogatja a ka­lászba szökkent növényt. Igaz, jó földbe is tették a magot. Előzőleg a 18 holdon nyúlszapukát termeltek. Növényter­melésben az eddigiektől eltérően, s nem a kenyérgabonára fordították a legnagyobb gondot. A szántóterület 32 száza­lékán pillangós növényeket termelnek, hogy biztosítsák a takarmányt az egyre fejlődő állatállomány számára. Dohányt palántáinak a termelőszövetkezet asszonyai, Tolnai János csapatvezetővel az élen. A tervben 4 hold dohány szerepel, melyből 100 ezer forint jövedelemre szá­mítanak. A dohány simítását majd modern simítógép végzi. A 25 holdas kertészetükben bőven lesz sárga- és görög­dinnye is. Ebből majd pénzei­kéinek a nyáron. De ki is kell használniok minden lehető pénzforrást, hogy a havon­kénti rendszeres munkaegy­ség előleg mellett a zárszám­adásnál is sztjp eredmény legyen. Minden bizonnyal nagy keletje lesz a zöldfélék­nek, melyek az asszonyok szorgos munkája nyomán nőnek erősödnek a szántó­földi kertészetben. Hogy a szántóföldet megfelelően trágyázni tud­ják mesterségesen is készítenek trágyát. Alom van bőven, csontliszttel, szuperfoszfáttal, kálisó és salétrom műtrágyával keverik, aztán vízzel erjesztik. Most is egy 8x20 méteres trágyaszarvason dolgoznak, s ha elkészül 1800 mázsa trágyát nyernek. így biztosítani tudják, hogy szántóterületüket négy évenként trágyázzák.

Next

/
Thumbnails
Contents