Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)
1958-05-28 / 41. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. május 28. II | ki tudja, hogy a dolgozó emberek milyen nehezen vesznek kezükbe ceruzát, aki tudja, hogy mennyire megküzdenek a fogalmazás és annak rögzítése nehézségeivel, — csak az tudja igazán, reálisan értékelni azt az örvendetes tényt, hogy népünk szabadságiunk tizenhárom éve alatt nemcsak olvasó, hanem író néppé is vált. Erre kell gondol- , nunk, ha az irodalmi pályázatokra, így a mi pályázatunkra érkezett írásokat vesszük szemügyre. A beküldött írások nagy száma (82 pályázó 99 írást küldött be) mindenekelőtt azt mutatja, mily nagyot emelkedett népünk kulturális színvonala, mennyire megnőtt irodalmi érdeklődése, és emellett igénye. Hacsak röviden is számot akarunk adni az írásokról, mindenekelőtt arról kell beszélnünk, ami azok közös hangja, ami konkrét megfogalmazás nélkül is kiderül: az írást, az irodalmat nem pusztán gyönyörködtető valaminek tartják, hanem a harc, a gondolat és véleménynyilvánítás eszközének. Aki ismeri a leközölt írásokat, azelőtt nem szükséges annak bizonyítása, hogy az írások rendünk melletti egyértelmű harcos kiállásról tanúskodnak. Ez a pályaművek legrokonszenvesebb közös vonása. És itt kell szólnunk arról a negatívumról, ami az efajta irodalmi véleménynyilvánításnál gyakorta megnyilvánul: ez a közvetlen eredményekre, hatásra való erőszakos törekvény, az, amikor a politikum előtérbe kerülése az irodalmi érték rovására történik. Nem formai kérdés ez, (egyébként a forma mindig kifejezője a gondolatnak) az irodalom egyik alapkérdése ez. Az írást, az ir- kálgaitást az avatja irodalommá, hogy a szerző nem dekralál, nem nyilatkoztat ki igazságokat, hanem az irodalom sajátos forma nyelvén ábrázolja az életet. Ábrázolja, jellemeket formál, hihető, reális (mégsem banális) környezetrajzot ad, röviden szólva: irodalommá emeli a megelevenített világot. Még a legsikerültebb írásoknál is itt a probléma. A közvetlen hatásokra való törekvés sürgeti, hajtja az írót és ezáltal lesz felszínes a hatás — gyenge értékű maga a mű, vagy ahogy az írással foglalkozók nem kis része mondja — az alkotás. Ezerszer elmondott igazság, pályázatunk is igazolja, csak az élmény melegétől tüzelt írások (ha a történet megfelelő megfogalmazást kap) ragadják meg az olvasót, hatnak az olvasóra is az élmény ■erejével. Érdemes ebből a szempontból megfigyelni az írásokat. És itt ismét egy lényeges megállapításit tehetünk. Az írók legtöbb esetben nem „érdekes”, szokatlan, változatos históriákat mondanak el, amit másod, vagy harmad- kézből kaptak, a legtöbb írás azt tükrözi, hogy íróik saját élményüket írták le. Mégis az a benyomásunk, bogy nem egyéni, egyetlen emberrel előforduló történetek ezek, hanem sokunkkal előfordulhatott volna. A kis summáslány, Embernek lenni, Tisztítatlan búza, Életem legdrágább feketéje című Írások elég egyedi történetek, mégis megtörténhetett volna akár velünk is. A múlt rendszer világát ábrázolják, azt. hogy mennyire elembertele- níti az embert a szolgaság. Hogy ez a nyomasztó élmény ■mennyire nem egyéni volt, igazolja az a tény is, hogy a beküldött írások csaknem fele a felszabadulás előtti életet ábrázolja. , c^mdaLwii pállj ázatunk tanul s ágai \ lymódon ezek az írások irodalmi értékük mellett egyben szinte kor- történeti dokumentumok. Nem olyan írások ezek, hogy olvasás után bahúnyt szemmel hátradőlhetünk székünkben, hogy átadjuk magunkat az irodalmi gyönyörűségnek, — de szükséges, értékes írások. A felszabadulás előtti élet ábrázolása és a felszabadítás tényével foglalkozó írások mellett érthető módon a másik „nagy téma” ami igen sok szerzőt foglalkoztatott, ez az ellenforradalom döbbenetes élménye. Ez is a már korábban szóvátett tényt támasztja alá, azt, hogy maradandó értékű írások csak úgy születhetnek, ha a történet az írónak is élményt jelent. Nos, az ellenforradalom ilyen volt. Hogy ki legyen a létszám, Pannika, Gyermekünk még lehet, stb. írásokból az izzik ki, hogy az ellenforradalom mennyire idegen a néptől, mennyire gyűlölt, mennyire abnormális helyzetet teremtett és hogy az igaz emberek, hogyan álltak helyt a viharban. A sikerült írások közé, tartozik a Fél rum is, de feltétlen javára vált volna, ha az erőszakait eredetiség helyett még egyszerűbb és alapgondolata ideológiailag még tisztázottabb lett volna... S ajnálatos, hogy a mai élet ábrázolására viszonylag kevesen vállalkoztak, és akik igen, azok is nagyon küzdöttek a témával. Egyikét értékes, hasznos írás (Alkohol, Különös idegen. Csalódás) azonban így is született. Ezek az írások azt igazolják, hogy nem igaz az az aggodalmaskodás, hogy az anyag „érlelése” kizárja annak frissében való feldolgozását. A fenti írások az ak- tuál-irodailom létjogosultságát igazolják, azt, hogy a jelen történetét feldolgozó irodalmi alkotások is lehetnek értékesek, maradandóak. Nem tarjuk feltétlen szükségesnek, hogy minden művet bírálat tárgyává tegyünk, nehéz is lenne majd száz írásról korlátozott beszámolónkban számot adni — a fenti kiragadások is önkényesek, mert a pályaművek igen sokhangúak. A szerelem ábrázolása mellett találkozunk természetleíró, politikai írásokkal, jellemrajzzal és egyebekkel. Műfajilag is igen változatosak az írások. Legtöbbjük elbeszélés, akad egy-két szatíra, de küldtek be publicisztikai és naplószerű írásokat is. Ha már nem vállalkozhatunk a pályaművek egyenkénti értékelésére, néhány úgymond szakmai kérdésről feltétlen szólnunk kell: olyan kérdésekről, amelyek minden pályázó írását érintik és ez a hogyan kérdése, a megformálás mikéntjéé. Az írás rendkívül sokoldalú, bonyolult munka. A pályaművek szerzői kétségtelen a közlés hogyanjával küzdöttek meg elsősorban — legalábbis úgy gondolják. Pedig a forma nem önmagától jön — a forma kifejezője a tartalomnak. Az írások legtöbbjén végig vonul a gyors munka, az elmélyülés hiánya, pedig az irodalmi alkotás, az önmagunkkal szembeni igénynél kezdődik, ott, hogy alaposan átgondoljuk magunkban az élményt, hogy az már gondolatban kitisztuljon bennünk. A forma bizonytalansága, zavarossága nem valami természeti csapás — a kialakulatlan, zavaros gondolat tükrözése. A forma iránti túlzott érdeklődés se a formának szól — a tartalom, a gondolat hiányát, vagy silányságát igazolja. ülönösen a kisterjedelmű elbeszélésekre áll, hogy az írónak kerülnie kell minden kitérőt, fölösleges, a központi gondolatot nem támogató, nem erősítő elkalandozást. Sajnos sokszor vétenek ez ellen a pályázók. Teletömik kis terjedelmű írásaikat szereplőkkel — és a végén szétfolyik az egész. Ilyen például az Amit nem lehet elfelejteni című, egyébként sokgondolatú és értékesnek induló írás. A bőbeszédűség másik véglete a helyezetek le- tompításával, a valóság leegyszerűsítésével járó „tömörítés.” A Pálforduló szerzője rendkívül fontos, napjaink gondjaiból résztvállaló problémát ragad meg — a szövetkezetbelépés nem kis elhatározást jelentő tényét dolgozza fel — de sajnos túlságosan leegyszerűsítve az egészet. Az irodalom természetesen az élet tényeinek rostálását is jelenti, de nem olyan megszűrését, hogy a végén kiábrándulunk az igénytelenség láttán. A szerkesztés, a művek megkampanálása megint olyan kérdés, amivel való, tudatos élés nélkül nem is képzelhető el irodalmi alkotás. Az írások szembetűnően igazolják; íróik az élet sűrűjéből jöttek, de legtöbbjüknél hiányzik az irodalomelméleti felikészülés, az alapos irodalomtörténeti tudás. Az e területen való tájékozódás kétségtelen pozitív irányba befolyásolja a pályázók későbbi irodalmi tevékenységét. Aki szegény, az a legszegényebb című írás talán a legtöbb irodalmi lehetőséggel induló mű. Nagyon lerontja azonban értékét, hogy a legdrámaibb jeleneteket is hosz- szasan, és bántóan prózaian feloldva leírja azt. Tehát a nehezebb és egyben hatásosabb megoldás helyett az egyszerűbbet választja: ábrázolás helyett leír. Nagyon Szovjet vendégek Saigon A Népek Barátsága Hónapja keretében a salgói bányatelepen jólsikerült előadással egybekötött gyűlést tartottak. Az ünnepségen jelen volt két szovjet elvtárs is. Az ünnepi előadás után a KISZ és úttörő fiatalok nívós kultúrműsorral szórakoztatták a közel 300 jelenlévő vendéget. Az előadás után a zene ütemére a fiatalok és idősek egyaránt vígan ropták a táncot. K Felhívjuk az állami vállalatok és magánosok figyelmét, hogy a Szécsényi Gépállomás megnyitotta GUMI JAVÍTÓ VULKANIZÁLÓ ÜZEMÉT Az alábbi méretű gumik javítását vállaljuk: 825X20-as 750X20-as 32X 6-os 600X16-OS 550X16-OS 525><16-os Valamint motorkerékpár külső és belső javítását, futózás nélkül. A fent említett nagyobb gumik futózását is vállaljuk, kivéve a 32X6-OS gumikat; Fizetési feltétel utánvéttel vagy inkasszóval. Gépállomás, Szécsény kár érte — értékes, szép írás lehetett volna belőle. Ha röviden is, szólni kell az írások nyelvéről is. Nyelvi kultúránk igen alacsony színvonalon áll. Az a műgond, ami a nyelv választékosságában, zeneiségében is megnyilvánul, jóformán alig-alig vehető észre még a legjobb írásokban is. Pedig az irodalom legfőbb anyaga a nyelv. Hiába nagyszerű a történet, hiába sikeres a mű szerkezeti megkomponálása, ha az építőanyag — a nyelv — szegényes, vagy bántóan pongyola és súlytalan. A nyelvi Kifejezés gazdagsága nélkül nem képzelhető el értékes irodalmi alkotás. T ény, hogy azok a szervek, amelyeknek feladatuk a megyében élő irodalmi tehetségek támogatása, ezeknek a szerveknek a legfontosabb feladatuk, módszer- beni, szakmai segítése, a kibontakozás előtt álló irodalmi tehetségeknek. Megítélésünk szerint a pályázat meghirdetése helyes volt, sok olyan, az irodalommal aktívan foglalkozó tehetség került felszínre, akiknek támogatása olyan hasznos befektetés, ami mindenképpen haszonnal jár. A pályázat azt is megmutatta, hogy milyen nagy megyénkben az irodalommal aktívan foglalkozók száma. Ennek ismerete közeli tervvé teheti azt az elképzelést, hogy megyénkben is szervezett formát ölt a megye íróival való foglalkozás és nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy akár a közeli hónapokban létrejön, illetve létrehozzák a megyei írócsoportot. Mindent egybevetve: ezeket kellett elmondanunk irodalmi pályázatunkról, illetve az abból adódó tanulságokból. Túrái Lajos Az egri Gárdonyi Géza színtársulat Jacobi Viktor Sy- bill-jével kezdte meg salgótarjáni vendégszereplését és a bemutatkozás egyenlő volt a dicsőséggel. Pedig egyszer az egri társulat Salgótarjánban leszerepelt. Most azonban valami csoda történt. Nagyon tetszett a közönségnek. Ebben eddig a fő érdeme Illyés Ilonának volt, kiben mind a négy alkotó múzsái elem összpontosult. Hangjának csodás szépsége, megjelenésének baba-asz- szonyisága úgy belopta magát a közönség szivébe. Partnere, Szabadi József, csodálatoj hanggal rendelkezett, csak s játéka volt egy kissé darabos, de csak a bemutatkozás első felvonásában, utána eltűnt, s ment minden mint s karikacsapás! A nagyherceg szerepében Antal Lászlc hangja és megjelenése imponáló volt. Szinte azt lehetne mondani, meghódította a nők szivét! Somorjai Éva, Luká- csy Margitként tűnt fel úgy játékával, mint búgó hangjával, ő meg a férfiakat hozta transzba. Sarah — Fontos Magda, fontos volt a siker szempontjából, mertg mint tán-| cos szub-l rett egyikei az országi legjobbja- fl inak, part-1 nerével I Varga Gyu-1 Iával, kinek 1 rutinos já-1 téka, vi-l dámsága, * talpraesettsége állandó kacagást teremtett a nézőtéren. A kormányzó, Fekete Alajos kitűnően adta a régi cári Oroszország hatalmaskodó és mégis tér- det-fejet hajtó jókedvű szerelemre vágyó öregurát. Pálffy György mint Borcsakov, sokféleségével kacagtatta meg a közönséget. Erőss Irén a ha- jadonok vezetője, kis szerepében is nagyszerűen alakított. A többi szereplők is tudásuk legjavát nyújtották. A zenekar mintha Sebestyén András dirigálásával többet nyújtott volna, mint Valentin Kálmánéval, bár a lemaradások okai nem a dirigensek hibáiként róhatok fel, hanem az új tagok beilleszkedésével, hiányosságával magyarázhatók, amit bizonyára az újabb próbák ki fognak küszöbölni. A rendezésért gratulálnunk kell Vitéz Tibornak. Nagyszerűen oldotta meg feladatát. A jelmezek, díszletek és a koreográfia egyaránt jók voltak. Az egész előadásról az az impressziónk, hogy ilyenben Salgótarján közönségének még nem volt része, s köszönjük az igazgatónak, Szől- lősi Gyulának, hogy ilyen pompásan állította össze társulatát, s hogy ez a kiváló társulat eljött városunkba művészetét csillogtatni. A Sybill nagysikerű bemutatása biztosíték arra, hogy az Egri Gárdonyi Géza Színház művészegyüttese a jövőben is ily nagyszerű, élményekben gazdag estét biztosít városunk és megyénk színházlátogató közönségének: ezek után érdeklődéssel várjuk a csütörtöktől vasárnapig tartó előadást a „Csókos asz- szonyt.” Gyönyörű kivitelű egy- és kétszemélyes, önműködő epe- dás rekamiék, fotelek, székek raktáron készítőnél kaphatók. Szakács Ottó, Budapest, VI., Lenin körút 60, kapu alatt. Könyvjóváírással átveszünk állami vállalattól hitelesített nagymérleget (mázsa). Cím MEZÖMAG Kirendeltség. Balassagyarmat. MUNKÁSOK ÉS TOLVAJOK A villanyszerelő műhelybe, Turóczi Lajos művezető kérésére új szakmunkást helyeztek. Nem egyszer ostromolta érte az igazgatót és a személyzeti osztályvezetőt, Cserge elvtársat, hogy emeljék fel műhelyének létszámát legalább egy fővel. Főleg olyankor ostromolta érte az igazgatót, s érvelt különféle dolgokkal, mikor az magához rendelte „reportra“ a folytonos üzemzavarok miatt. — Ez mégis csak tarthatatlan állapot — mondja az igazgató — sorban égnek ki a villanymotorjaink és robbannak le az elektromos kapcsolók. — Hiába igazgató elvtárs, régiek már, meg az alkatrészek is ... Manapság olyanok, hogy egy-két nap, és fuccs neki... Tessék elhinni, nagy a terhelés. Nem úgy, mint a régi időkben, valamikor, ha az ember betekercselt egy motort, tíz évig is elszaladt. Tessék elhinni, nem győzzük, kevés az emberem, én meg nem lehetek ott mindenütt... Nehéz helyzetben vagyok... — No jó, nem bánom — egyezett bele az igazgató — ne mondja azt, hogy elzárkózom, vagy talán rajtam múlik, hogy nem akarok segíteni. De aztán elvárom a villany szerelő műhely dolgozóitól, hogy lelkiismeretesebb munkát végezzenek. — Kérem igazgató elvtárs, mindent, mindent megteszek és köszönöm szépen, hogy meg tetszett érteni az én helyzetemet. Turóczi még gyerekkorában kitanulta a villanyszerelő mesterséget és a rádió műszerész- séget. Az apja mellett lett szakember akkor, amikor még csak egy kis javítóműhelyük volt. De olyan jól ment nekik, hogy hamarosan meggazdagodtak és a kis műhely hatalmas villany- és rádió szaküzletté fejlődött. Alkalmazottakat tartottak. A fiatal Turóczi pedig apja mellett henyélő, pénzpazarló, léha életet élt. Azonban a háború őket sem kímélte, kegyetlenül elbánt velük is. Az idős Turóczi — aki az üzlet tulajdonképpeni lelke volt —, a háború alatt gutaütéstől meghalt. így nem volt mit tenni az ifjú Turóczinak háború után, mint hogy valamilyen ésszerű dologhoz lásson. A munka büdös volt neki. Mivel anyagiakkal rosszul állt, elkezdett spekulálni, gondolta és remélte, hogy: „majd csak visz- szajön az a régi jó világ“. Rádiókat adott, vett, feketézett élelmiszerekkel, még a valutázást is megpróbálta; azonban a törvényes rend ezektől a lehetőségektől is megfosztotta és így visszakényszerült az eredeti szakmájához, természetes más formában, mint apja korában, valamikor régen, így lett először üzemi villanyszerelő, majd később művezető. Egy reggelen, amint Turóczi a műhelybe ment, már várta őt egy nyurga, sápadtképű fiatalember. — ön Turóczi elvtársi — kérdi a sápadtképű fiatalember köszönés nélkül. —En igen. — És bemutatkozott: — Turóczi Lajos, villanyszerelő műhely művezetője vagyok. Kihez van szerencsém? — Dani József villanyszerelő vagyok, ide lettem helyezve ... — Ah, maga az új ember, örülök neki. — S közben tetőtől talpig végigmérte Danit. — No jó, fiatal barátom;' ismerkedjen meg a műhely dolgozóival. Igaz, hogy nem vagyunk sokan, azonban nagyon jó kis kollektíva, biztos jól fogja magát érezni köztünk. Jöjjön, majd bemutatom. Turóczi kétszer-háromszor összecsapta a tenyerét, mint azt a cirkuszigazgató szokta, mikor artistáit porondra hívja, mire a két villanyszerelő társa odafigyelt és magához intette őket. — Bemutatom új barátunkat, új munkatársunkat. Legyetek hozzá kedvesek és vezessétek őt be az itteni dolgokba ... Turóczi még ezeket a szavakat mondta, folyton az járt az eszébe: „vajon milyen lesz ez az új pancser, nem sokat nézek ki belőle.“ Dani az első műszakon keresztül szalmát sem tett, csak csendes szemlélője volt annak, amit főnöke és a másik kettő műveltek. Turóczi egy hatalmas lemezjátszós rádiót szerelt, a másik kettő pedig körülötte sürgött-forgott, akiknek főnökük állandóan parancsolgatott. Hogy most ezt hozd ide, ezt fogd meg, ezért szaladj el a raktárba. Ez Danit szörnyen bosz- szantotta. Dühös volt azért, mert őneki nem parancsolt semmit, nem adott neki semmi munkát, már azon gondolkozott, hogy ha ez így megy, szól a munkaügyi osztályon, hogy ő ott nem marad tovább, ezen a helyen, az ő lelkiismerete nem olyan, hogy hiába felvegye a nyolc forintos órabért. Másnap egy alkalmas pillanatban, mikor a másik két villany- szerelőt Turóczi elküldte valahová, Danit magához szólította: — Ért a rádióhoz? — Nem értek, én villanyszerelőnek tanultam. — Kár' (Folytatása következik) Megkésve a Sybillről
