Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)
1958-05-07 / 35. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. május 7. Nevelési tanácsadó Fiúk, lányok — diákszerelem Mostanában egyre több olyan cikk, könyv jelenik meg, amely az érettebb ifjúság, a serdültek kérdéseivel foglalkozik. Ennek a bonyolult, de érdekes kérdésnek elkerülhetetlen problémája a fiúk, lányok egymáshoz való viszonya. Ezt a kérdést másképpen látja maga az ifjúság és másképpen a felnőttek világa. Már rég es rég lehetetlen követelés és mesterséges törekvés volt az, hogy a fiúkat, leányokat távol tartsák egymástól, ne is engedjék meg azt, hogy egymásra nézzenek, sőt, hogy egymással beszélgessenek (pl. az egyházi iskolákban, intézményekben.) Minél inkább közeledünk a mi korunkhoz, úgy látjuk, hogy ez a természetellenes szétválasztása a két nemű ifjúságnak — veszít erejéből. A mi korunkban, de különösen a mi szocialista társadalmunkban a természetesség követelményeinek megfelelően alakult ki az a nézet, hogy van két különböző nemű ifjúságunk ezt tudomásul kell vennünk, ezt nem lehet elkendőzni. Ez a két nem érdeklődik egymás iránt — minden esetleges tagadásuk ellenére is. Ez az érdeklődés sokszor már igen korán megkezdődik, (az ált. iskolában) és keresi az alkalmakat, hogy ezt az érdeklődését kielégítse, — akár olvasmányaiból, akár pedig a közvetlen társas érintkezés keretein belül, amire számos és bő alkalom nyílik is. (munkaközben, sport versenyeken, előadásokon, klubestéken, táncestéken stb.) Ha egyes ifjúkra hallgatnánk, akkor esetleg úgy alakulna az életük. hogy több lenne benne a tánc, szórakozás, összejövetel, mint a munka, tanulás, kötelességteljesítés. De mivel felnőttek is vannak, sőt jó- zanúl gondolkodó ifjak is, — ez az utóbbi igyekezet nem valósulhat meg. (Az úttörő és főleg a KISZ szervezetek nagy szerepe). A munkahelyeken, az iskolákban, tehát egymás mellé kerülnek leányok, fiúk egyaránt és ismeretségék, barátságok, sőt szerelmek szövődnek. Milyenek legyenek ezek az ismeretségek, barátságok, szerelmek? Mindenesetre megállapítható, hogy A BARÁTSÁG, SZERELEM ismeretséggel kezdődik. Amikor a fiatalok ismeretséget kötnek, vagy általában megismernek valakit, gondoljanak arra a lehetőségre is, hogy ez az ismeretség, barátsághoz, szerelemhez is vezethet és így nézzék azt a személyt — fiút, leányt, — akiivel ismerkednek. Nyilván anem akarunk sem barátnak (embert barátjáról), sem esetleges szerelmesünknek (hát még élettársunknak), olyan •egyént, aki durva, italt mértéktelenül szerető, lusta, képmutató, hazudozó, üresfejű, divatozó, lelkesedni semmiért sem tudó, csak magára gondoló és másokkal nem törődő alak és akinek az egyénisége ilyen vonásokat árul el, ha éles szemmel vizsgáljuk. Ha huzamosabban megismerünk valakit és amennyiben rokonszenves, szép vonásokat fedezünk fel benne, akkor kifejlődhet a két ember közt ■a barátság nemes érzése: ha nem ilyen vonások alapján fejlődik ki, akkor az legfeljebb cimboraság lesz. Lehet-e fiú és leány között mély, szoros barátság? Lehet, de általában e barátság nem tartós, mert • legtöbbször átmegy, átmagasztosul a szerelem érzésébe és házasság lesz belőle. És ha így alakul ki a •szerelem, akkor nagyon jó, akkor a helyes úton halad a két fiatal, mert szerelmük egymás értélkeléséből fakadt, és eléggé biztos alapokon nyugszik majd házasságuk is. A diákszerelem is lehet ilyen típusú szerelem, és ilyenkor tartós természetű és leg\töl >ször házasságban is végzőik. De vannak olyan diákszerelmek, — és más szerelmek is, — amelyek nem ilyen ismeretségen, barátságon alapulnak, hanem csak az első benyomások, a külső, felületes ismeretség (a jó alak, igéző szemek, szép hang, stb) alapján jöttek létre és sajnos — meg kell állapítanunk, — sok ifjú hajlamos erre. Az ilyen szerelem csak szerelmeskedés lesz legtöbbször és előbb-utóbb tönkre teszi, elzülieszti, vagy az egyik, vagy a másik felet, sőt esetleg mind a kettőt, mind testileg, mind lelkileg. Ez a szerelem is végződhet persze házassággal, de legtöbb esetben az ilyen házasság nem szerencsés, a házas felek NEM LESZNEK BOLDOGOK benne, mert nagy a valószínűsége annak, hogy a csillogó külső, a jó kép (tehát a látszat) eléggé silány, közönséges belsőt takar, az is homlokegyenest ellenkezőt és ellentétest, amit ügyesen tudott a másik fél esetleg eltakarni, leplezni — célja érdekében. Bármelyik természetű és jellegű is legyen a diákszerelem — de főleg az utóbbi típusú — általában nincs jó hatással a tanulók munkájára, tanulására, mert attól elvonja, eltereli őket és „mással” foglalkoznak. Ezért van az többek között, hogy a szülők és nevelők is, mint a társadalom illetékes tagjai méltán nem jó szemmel nézik az ilyen szerelmeket és lehetőleg korlátozzák is, mert nem mindegy az, hogy tanult, teljesértékű emberekké fejlődnek-e fiaink és leányaink, vagy pedig tudatlanokká, hanyagokká, kötelesség mulasztókká válnak és társadalmunk majd kiveti őket magából. Ezt kell megértenie és megértetnie fiataloknak és felnőtteknek kölcsönösen. A serdülő korban levő ifjú — fiú és lány egyaránt — fokozott mértékben igényli „zűrös” érzései, bizonytalanságai közepette a szülei, nevelői részéről megnyilvánuló szeretetet, aki érdeklődéjssel és segítő gondoskodással fordul minden apró-cseprő, de nagyobb problémái felé is és sohasem felejti el azt, hogy ő maga is volt egyszer fiatal. — Legyünk őszinték, nyíltak fiainkkal, leányainkkal szemben és merjünk beszélni velük a szerelemről, fiúk, leányok egymáshoz való viszonyáról, MERJÜK ŐKET FELVILÁGOSÍTANI, ha hozzánk fordulnak problémáikkal és ne utasítsuk el azzal, hogy ehhez semmi közöd most, erre még ráérsz később, stb. Mindezt tegyük tapintattal, olyan szeretettel, ahogy ezt a mi gyermekeink megérdemlik. Ezzel függ ösz- sze a bizalom kérdése, hiszen ha gyermekünk azt tapasztalja, hogy problémáival bizalommal fordulhat hozzánk, mert megértéssel, szeretettel és őszintén igyekszünk segíteni rajta — szinte barátai leszünk, — akkor nem lesz magábazárkózoft, titkolódzó „haverokkal” cimboráié, otthont kerülő, szemtelen és züllésnek induló gyermekünk, hanem kitárja előttünk szivét, búját, bánatát, örömét, gondjait és reményeit, és őszinte igyekezettel próbál úrrá lenni saját lázongó és „zűrös” problémáin a mi segítségünkkel, a mi tanácsainkkal. Nekünk is bíznunk kell gyermekeinkben. Érezzék azt, hogy ők is emberek és nem „lenézett” gyermekek, akiket félvállról vesz csak a felnőtt, aki be akar mindenáron avatkozni az ő ügyeibe és dirigálni akarja. Ilyen bánásmóddal lesz azután lehetséges az, hogy mindkét nembeli ifjúságunkat nemcsak oktatni tudjuk közvetlen, önös céljai érdekében, hanem neveljük is saját példamutatásunkkal, közvetve arra, hogy milyen legyen majd fiaink, leányaink viselkedése egymás iránt, munkájuk közben, a szerelembe, avagy később a házasságban. Kiss Emi] megyei középisk. tanúim, felügy. HARRY BORT* Jó barátom, Bert H A VÉGIGOLVASTAK elbeszélésésemet, ugyanazt a tanulságot vonják le, mint én: sose lehet tudni, kiben mi lakik. Vegyük például barátomat, Bertet. Az egész világon semmi sem hozza ki a sodrából, olyan nyugodt természete van. Felőle cigány- gyerekek potyoghatnak az égből, csak őt ne háborgassa senki. Egyszer, elárulhatom, igen találóan — álmos bivalynak nevezte valaki. Csakugyan van benne valami a bivaly nehézkességéből, lomhaságából. Ha az utcán látja az ember, azt hinné, hogy alvajáró. Megáll az eszem, ha rá gondolok, hogy ez a bivaly — hogyan, hogyan nem — bekerült a haditengerészek boxbajnok- ságán a középdöntőbe. Ha azonban egy kis életet akarok belévemi, a labdarúgásról beszélgetek vele. Él-hal a csapatáért. Az ő „aranylábú gyerekei“-n kívül semmi sem érdekli. Hétfőnként egy perc nyugtöt se hagy. Telebeszéli a fejem a vasárnapi meccsel. — Hogy a kapus rossz napott fogott ki, hogy a bíró nem ko- nyít a szabályokhoz, s ehhez hasonló. Be nem áll a szája ilyenkor... Bezzeg, amikor komolyabb dologról beszélünk, egy kukkot se szól. Egyszer azonban megtört a jég. Múlt kedden úgy tíz óra tájt hivat engem Jonson, az ellenőrünk. Nagyon udvarias volt, de nem mert rám nézni, míg beszélt. — Joe, lenne egy kis postamunka a számodra Oxliban. Megrongálódott a vezeték. Itt a belépési engedély. Bertet is vidd magaddal. Azzal rakosgatni kezdte asztalán az iratokat egyik oldalról a másikra. Sokáig azonban nem bírta, olyan szuggeráló szemeket vetettem rá. — No, mit álldogálsz? — Ne tolj ki velem, mondd csak meg szépen, hogy miért pont engem küldsz Oxliba. E, (* H. B. eredeti tehetségű, t haladó angol író.) 'HHEZ TUDNI kell a következőket. Oxliban, a londoni országút mellett táboroznak az „amcsik“. A mieink úgy mennek oda, mintha a fogukat húznák. S nem is any- nyira az „amcsik“ miatt. Sokszor nem is tudom, miért is utálják őket nálunk. Szerintem ez nem helyes. Ahogy mondani szokták: minden nép jó a maga módján. Bár ezeket az „amcsikat“ annyi hóborttal megáldotta az isten, hogy nem győzöl rajtuk csodálkozni. És ami a legnevetÁrdrágító, sikkasztó és üzérkedő banda kerül a bíróság elé A Szécsényi Járási Ügyészség elkészítette a vádiratot Hegedűs Ferenc budapesti lakos és harminc társa bűnügyében, akik a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás és egyéb bűntettek vádjával kerülnek a bíróság elé. Hegedűs Ferenc, a Budapesti Női- és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat instruktora volt. Mint ilyen, járta Nógrád meigye földművesszövetkezeti és népbolt üzleteit. Hegedűs az instruk- tori feladatkörét arra használta fel, hogy Nógrád megye területén viszaélve a szövetkezeti boltoknál lévő kapcsolatával, azoknak nemcsak a nagykereskedelmi vállalat árucikkeit küldte meg, illetve azokkal nemcsak azokat rendeltette meg, hanem egyéb, főleg kisiparosoktól vásárolt, vagy általuk elkészített áruféleségeket adott el 15—20 százalékos, vagy ennél több. illetéktelen nyereséggel. Bűncselekményeit megyénk területén 1955-től folytatta és mintegy 45 ezer forint illetéktelen nyereségre tett szert. Hegedűs az árusítást úgy végezte, hogy a földműves- szövetkezetek vezetőinek a mindig magával hordott bőröndökből adta át az áruféleségeket. A boltvezetőket fondorlatos módon arra oktatta ki, hogy ilyen vásárláMint minden évben, az idén is megrendezik megyénkben is az önkéntes tűzoltók versenyét. Az idén jóval több, összesen mintegy 150 csapat, több mint ezer tagja méri össze erejét, tudását: melyik csapat az, amelyik legjobban elsajátította a tűzoltás „fogásait”. Az önkéntes tűzoltók járási versenye vasárnap reggel kezdődött meg megyénkben. Először a balassagyarmati járás tűzoltói vetélkedtek egymással Szügy községben, amely jó eredményeket hozott. Mások esetén a pénzt a bolt kasszájából fizessék ki részére, azokkal magukat ne terheljék be és így Hegedűsnek sem kellett az átadott árukról semmilyen számlát kiállítani. Hegedűs bevonta munkájába Fried Sándort, a nagykereskedelmi vállalat diszpozíciós csoportvezetőjét is, akivel összejátszva éppen az ellenforradalom idejében sikkasztottak el 12 darab női kabátot 20 000 forint értékben a nagykereskedelmi vállalat raktárából. Az értékesítésre választásuk Olaj Dezsőre, a szécsényi földművesszövetkezet kisáruházának vezetőjére esett. A 12 női kabátot Olajnak adták át azzal, hogy azt értékesítse. Hegedűs és Fried 10 000 forintot kért a kabátokért, a „nyereség” többi része Olajt illette meg. A budapesti nagykereskedelmi vállalatok instruktorai „jó vadászterületnek” tartották Nógrád megyét. Csatlakozott az üzérkedő bandához Fónagy Pál, a Budapesti Ci- pőnagykereskedelmi Vállalat instruktora is. Fónagy a földművesszövetkezeti boltvezetőket arra bírta, hogy az üzletnek szállított másodosztályú árukat első osztályként adják el. Ilymódon női, férfi és gyermek gumicsizmáknál páranként csaknem 100 forintos árdrágítást követtek el jus 11-én a szécsényi, 18-án pedig a rétsági járás tűzoltói rendezik meg a versenyt. A Salgótarjáni járás tűzoltói május 25-én Zagyvapálfalván mérik össze tudásukat. A járási verseny legjobbjai a megyei versenyen vesznek részt, amelyet június 22-én Kisterenyén rendeznek majd meg. Megyénk legjobb önkéntes tűzoltói a megyei verseny után országos területi versenyen, utána pedig Budapesten, a Margit-szigeten megrendezésre kerülő országos döntőn szerepelnek majd. és mintegy 5000 forint illetéktelen nyereségre tettek szert. Most már hárman járták a megyét és Olaj Dezső után a megye számtalan földművesszövetkezet és népbolt üzletvezetőit szervezték be az árdrágító és üzérkedő bandába. Seres Péter József, a bérc éli földművesszövetkezet, Márkus László, a becskei földművesszövetkezet, Dömötör István, a nagybátonyi földművesszövetkezet, Hulya Sándor az érsekvadkerti földművesszövetkezet, Less Rudolf a nógrádi földművesszövetkezet, Grossz Aladár Miklós a csécsei földművesszövetkezet, Fazekas Józsefné a tari földművesszövetkezet, Benkő János a vanyarci földművesszövetkezet, Buda Péter szátoki, Simon János ka- rancskeszi, Nádori Vince nóg- rádkövesdi, Bagyal István galgagutai, Nádor István nád- ujíalui, Kosztolnik János keszeg!, Valus István pásztói, Gecse Tivadar kazári, Nagy Ferencné mátraszelei, Kecskés István pásztói, Szmorad Pál romhányi, Szabó István nagylóci, Csonka József ecse- gi földművesszövetkezet vezetője vett át számla nélkül, magánúton szerzett árucikket és adott el búsás haszonnal. Karóráik, sálak, gombok, hállóingek, szövetkendők, selyemkendők, törülközők, de még borotvapengék és hajcsatok is szerepelnek a bűnszövetkezet lopott árucikkei között. Hegedűsék eljutottak a megye csaknem valamennyi földmü- vesszövetkezeti boltjába. A harácsolok, a gyorsan gazdagodni akaró üzletvezetők közül többen a hálójukba kerültek és hatalmas mennyiségű lopott árucikket vettek át és értékesítettek a vásárlók megkárosítására. Bűnös cselekményükben — hogy a választék nagyobb legyen — bevontak több budapesti áruház dolgozóját, sőt Tományi Pált, a balassagyarmati cipész KTSZ üzemvezetőjét és Römer István salgótarjáni órás kisiparost is. Az árdrágító, üzérkedő és sikkasztó banda 31 tagja rövidesen a bíróság előtt felel tetteiért. — sí — Ismét megrendezik az önkéntes tűzoltók versenyét ségesebb, ha kint a táborban dolgozol, mindig úgy viselkednek, mintha nem te, hanem ők lennének itthon. Arról aztán nem beszélve, hogy megszállottjai a telefonnak. Becs‘szavamra, három telefonnál kevesebb nincs egy szobában sem. Ki se kell moz- dulniok. Csak veszik a telefont, tárcsáznak és kész. S az a teméntelen kábel, huzal, csatlakozás, borzalmas menynyi fejtörést okoz az embei’- nek. Naponta ezeregy hiba. Arról szó sincs, hogy a fiúk félnek a komolyabb melótól. A kisebb hibákat kijavítják maguk az „amcsik“ is. De ők állandóan sietnek, minden határidőre kell, „adj uram, de azonnal“. Nem bánják azt se, ha százfelé szakadsz, csak időre kész légy. Ha komolyabb hiba fordul elő, addig zaklatnak az állandó telefonozgatásokkal, míg el nem indul két szerelővel a javítókócsi. azonban nem került elő. Elindultam a keresésére. A kantinban sem találtam. Alit kint egy vippon két MP- es tereferélt benne. Lábukat nagy kényelmesen a szélvédőre rakták fel. De milyen ostoba képük volt. Nem mintha nálunk mindenki világszépség lenne, csak azért mondom, mert a lányok a filmek után Ítélve azt gondolják, hogy minden amerikai tengerész kiköpött Adonis. Én mondom, nem igaz. Csak látták volna ezeket az alakokat. Akárcsak két túltáplált disznó. Majd kicsattant az arcuk az egészségtől. Amint odamentem hozzájuk, egyből abbahagyták a vicsorgást, s igen furcsán méregettek. — Nem látták véletlenül a barátomat? — szólítottam meg őket. — Dehogynem — válaszolt a kövérebbik, társára kacsintva. — Hol van? — Sitten — mondta a hóri- horgas, s visszakacsintott társára. Ismét csak a fogukat vicsorították. A hórihorgas ki se vette szájából a rágógumit, úgy vetette oda: — Nem volt belépési engedélye. H ■ IRTELEN az jutott eszembe, hátha nem is a táborban vagyok, hanem valamelyik moziban ülök s épp egy gengszterfilm pereg előttem. Rá kellett azonban ébrednem a valóságra. Biztatni kezdtem magam: No, no, Joe fiam, csak semmi pánik. — Szedd össze magad. Majd kisütsz valami okosat. Miért léptettek elő háromszor a fronton? — Beláttam, ezzel a két hólyaggal nem megyek sokra. Otthagytam őket. Visz- sza a szerelőkocsihoz. Két perc alatt a tábor másik végén, a fogdánál kötöttem ki. Itt is álldogált két „amcsi“. — Nagyon hasonlítottak a „wip- ponosokhoz.“ Ügyet sem vetettem rájuk, nyomás az őrökhöz. Ilyen telefonzaklatás eredményeként kerültem egyetlen barátommal, Berttel az „amcsik“ táborába. Addig minden simán ment, míg Bertet el nem küldtem a kantinhoz, hogy ellenőrizze a vonal végét. Tíz perc alatt végeztem a telefon- központ szerelésével. Bert se- hol. Várok még öt percet, gondolván, hátha beugrott egy feketére a kantinba (szó, ami szó, ezek az „amcsik“ pompás feketét tudnak főzni) Bert — Hol? — Sitten. Vagy ha úgy tetszik, dutyiban, fogdában, zárkában. Na, érted már! Gúnyosan vigyorogtak mindketten. Sehogy sem értettem a dolgot, csak bámultam, egy szó nem jött ki a számon. — De miért? — kérdeztem végre magamhoz térve első meglepetésemből. — Hol a barátom? — s már nyitok is be az ajtón. Bert ott ül a rács mögött. Mindjárt mesélni kezdte, hogyan került ide. Amint a vonallal piszmog, odaállít az a két égimeszelő. — Az engedélyt..; — A kapunál már mutattam... — Azt kérdeztem, hol az engedélyed?
