Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)
1958-05-21 / 39. szám
4 NÓGRÁDI népújság 1958. május 21. Tömegszervezet vagy tömegmozgalom ? Gondolatok az MSZBT munkájáról Napjainkban sok kérdés felvetődik a Magyar—Szovjet Társaság munkája iránt a salgótarjáni járásban, de úgy érzem megyénk többi járásában is. Leginkább azokat az elvtársakat foglalkoztatja a Baráti Társaság ügye, akik annak munkájában valamilyen formában részt vettek, vagy jelenleg is résztvesznek. Különösen azt nem látják tisztán elvtársaink, hogy miben különbözik a Magyar —Szovjet Baráti Társaság, a Magyar—Szovjet Társaságtól? Lényegében az MSZBT tömegszervezet, vagy tömeg- mozgalom? Ismeretes, hogy az MSZT az ellenforradalom időszakáig, mint tömegszervezet tevékenykedett. Függetlenített apparátusa volt megyei, járási, városi szinten is. Munkájának nagy részét azzal töltötte, hogy tagszervezéssel foglalkozott, tagsági könyveket és bélyegeket adott ki. Tehát bizonyos szervezeti kerethez volt kötve. A túlzsúfolt adminisztrációs munka, valamint a sok helyen megmutatkozó mindenáron való tagszervezés annyira lekötötte az MSZT szervezet idejét, bogy megfelelő propaganda munkával nem tudták nevelni a dolgozók széles rétegét. Mindamellett, hogy az MSZT idejének nagy részét tagszervezéssel töltötte, kétségtelen voltak komoly eredményei a szovjet kultúra, tudomány és technika ismertetése, a szovjet emberek megszerettetése terén. A Magyar—Szovjet Társaság 13 éves múltra tekinthet vissza. E 13 év alatt jelentős szolgálatokat tett népünknek a Szovjetunió ismertetésével, a magyar és szovjet nép közötti barátság elmélyítése terén kifejtett munkájával. Az MSZT létét és működését értékelve, megállapíthatjuk, hogy az alapvetően helyes volt. Igaz, hogy munkáját sokféle bírálat érte a 13 év alatt, legtöbb esetben jogosan és az segítette is munkánkat. De akkor, amikor már közel álltunk az ellenforradalomhoz, a bírálat egy másik fajtája, nem építő szándékú, hanem az ellenforradalmat támogató bírálat kezdte ki az MSZT-t. Ha közelebbről vizsgáljuk, ez már nem is bírálat volt, hanem az MSZT szétzúzására törekvő ellen- forradalmi merénylet. Az ellenforradalom után a Párthoz, a Szovjetunióhoz hű dolgozók, az MSZT táborához tartozók tudták hol a helyük, mit kell tenni és hozzákezdtek a szervező munkához, keresték a kapcsolatot a szovjet elvtársakkal. Járási elnökségünk még meg sem alakult, amikor már Kisterenye községben az MSZT volt vezetőségi tagjai önállóan magyar—szovjet baráti találkozót rendeztek, mely nagy sikert aratott és élő bizonyítéka volt annak, hogy barátságunk még szilárdabb, mint bármikor. A Zagyvapálfalvi Üveggyárban hasonlóképpen, közvetlen az ellenforradalom után újjászervezték a Társaság vezetőségét. Elmondhatjuk, hogy sok helyen szinte követelték, mi lesz az MSZT-vel, mikor kezdi meg munkáját? Az ellenforradalom után 1957 június 15-én ült össze először az MSZT országos vezetősége. Az országos vezetőség úgy határozott, hogy az MSZT változtassa meg nevét és vegye fel az MSZBT nevet, de nem mint tömegszervezet, hanem mint tömegmozgalom tevékenykedjen. Az azóta végzett munkánk során bebizonyosodott, hogy az MSZBT országos elnökségének határozata helyes volt, mert a baráti társaság tömegmozgalmi jellegével tudja igazán betölteni feladatát, így tudja a leghatásosabban foglalkoztatni a társadalom minden rétegét. Járási elnökségünk a néhány hónapos tevékenysége alatt tapasztalta, hogy az eddig végzett munkánk nem volt hiábavaló, amit bizonyít az is, hogy járásunk területén sorra alakulnák meg községekben és üzemekben a baráti körök. Munkánk során azt is tapasztaltuk, hogy leghasznosabbak voltak a Szovjetunióban járt elvtársak által megtartott élménybeszámolóik, valamint a szovjet elvtársakkal való személyes találkozások. A hiányosság még abban van, hogy ha a baráti körök meg is alakultak, a hiányos tájékozódás miatt legtöbb helyen nem tudják mi a teendő, mihez kezdjenek? Több helyen felvetődik: megalakultunk, de hova tovább, mit tegyünk? Előfordulnak olyan dolgok is, hogy országos elnökségünk határozatával ellentétben tagokat szerveznek és arról vitatkoznak, hogy tömegszervezetnek, vagy tömegmozgalomnak könyveljék-e el az MSZBT-t. Munkánk további kialakítása végett szükség lenne olyan javaslatokra és megnyilvánulásokra, a dolgozók részéről, amely az eddig végzett munkát még jobban kiszélesítené. Természetes a baráti társaság alapvető célkitűzésének tartja továbbra is, hogy a Szovjetunió eredményeit, a szovjet dolgozók életét a fejlődésükben, az eredmények eléréséért folytatott harcukban, a szovjet életet a maga igazságában, közvetlenségében ismertesse. Ugyanakkor a pártszervezetek támogatásával, a különböző állami és tömegszervezetekkel, valamint' tömegmozgalmakkal közösen ismertesse a szovjet tudomány, kultúra eredményeit, igyekezzen elmélyíteni a magyar—szovjet barátságot. Nagyon hiányzik munkánkból- a dolgozók általános véleménye. Szeretnénk például tudni, hogy az MSZBT eddigi tevékenységében, melyek voltak a leghelyesebb módszerek. Az ellenforradalom sok rágalmat szórt a Szovjetunióra és igyekeztek megtéveszteni sok, egyébként becsületes dolgozót is. Be akarták mocskolni a magyar-szovjet barátságot. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság területén végzett munkánkkal azon leszünk, hogy az ellenség minden mesterkedését meghiúsítva örökké éljen a magyar és a szovjet nép barátsága! Varga Imre MSZBT salgótarjáni jár. titk. Jól dolgozik a nógrádszakáli netanács i Április hónapban megren-| dezték az apák ankétjét, majd j felosztották a községet körze-f tekre: a Gyermekváros részé- f re pénzt és tollat gyűjtöttek.! A község dolgozóinak áldozat-1 készségét és a nő tanács jói munkáját dicséri az eredmény.! 1016 forintot és 10 kg tollat | gyűjtöttek. A párnák készítő-1 sét társadalmi munkában vég-| zik el, majd elküldik a Gyer-jj mekváros lakói részére. 'fcdtkS Beváltatlan bizalom Iskolások elsősegélynyújtási versenye A minap tartották meg Salgótarjánban a városi Vöröskereszt és a Nőtanács rendezésében az Ifjúsági Vöróskeresztes Találkozót. A találkozón hat iskola részvételével különböző kötözési módszerek kerültek bemutatásra, melyeket egészségügyi szempontok szerint bírált a bí-i ráló bizottság. A tanulságos és egyben izgalmas versenyben 18 fiú és leány igyekezett tudása és ügyessége legjavát adni. A három első díjat, 1—1 egészség- ügyi csomagot Márton Ilona (Sztahanov úti Leányiskola); Viszovszki Rezső (Sztahanov úti Fiusikola) és Jánosi Márta (Forgács bányatelepi iskola) tanulói kapták. A tisztasági hónap idején elért eredményekért 10 iskola közül 4-et részesítettek jutalomban. A Sztahanov úti iskolát egy darab Pionyir fényképezőgéppel, a többi három iskolát pedig törülközőkkel jutalmazták. | Rövid, alig félórás beszélgetés során hallottam az aláb- !bi, figyelemre méltó eseteket sVályi József elvtárstól, a |iVagybátony bányavárosi KISZ §szervezet titkárától. Panaszai %nem siránkozások, hiszen már Etöbb életrevaló kezdeményezés |és akció jelzi a fiatalok eddigi iműködését. | Azzal kezdi, hogy a szoros- spataki bányánál elküldték egy sfiatalt, aki a bányavárosi %KISZ-szervezet tagja, őket 1 azonban meg sem kérdezték. iAmikor utána néztek a dologinak, a fiatalt visszavették a !■bányához. | Egy másik: a tánccsoport hat |tagjának munkaidejét úgy kel- fjlene beosztani, hogy a délutáni ipróbákon megjelenhessenek. !A dolog húzódik, de intézkedés nem történik... | Szeretne a KISZ-szervezet !zászlót is avatni. Éjjel, munkaidő után már téglát is rakjak ki a vagonból, hogy pénzt sszerezzenek rá. De saját erőfe- |szítésük kevésnek bizonyul, s ibizony hiába várják az üzemi Ielvtársak segítségét. | Már-már olyan nézet van |kialakulóban, hogy minek a tbányavárosi KISZ-szervezet, %fel kellene oszlatni. Véleményét nem veszik figyelembe, s =úgy érzik, munkájukat sem sbecsülik eléggé. Eddig a beszélgetés — dióhéjban. Most ne azt vizsgáljuk, hogy ez a KISZ-szervezet is tehetne öntevékenyen többet. De bizony elgondolkoztam azon, hogy az*a korábbi nekibuzdulás, amellyel a gazdasági és mozgalmi szervek ígérték, hogy több, reálisabb támogatást adnak a fiataloknak, változtatnak a korábbi évek munkamódszerein — szóval a nekibuzdulás, legalább is itt a bányavárosban veszített fényéből, erejéből. Kár, nagy kár, hogy ez a nyolcvanegy bányavárost KISZ-fiatal nem érzi az idősebb elvtársak atyai támogatását, bírálatát, támogatását úgy, ahogy szeretné. Lehet, hogy ők is többet várnának a fiataloktól. De azon mégis el kellene gondolkodni, hogy többet, jobbat várnak ezek a fiatalok az idősebbektől. Ez pedig jó, mert nagyfokú bizalomról tanúskodik. Bizonyos, hogy a szorospataki vezetők — mert ebben az üzemben dolgozik a 81 fiatal nagy többsége — nem késlekednek soká, hogy a bizalmat arany valutává váltsák. ' j A'&Lj/u l A tavaszi és nyári időszak beálltával a földművesszövetkezeti kereskedelemre mindig fokozottabb felelősség hárul. Alaposabban fel kell készülnie. hogy a falusi lakosság igé- nyeit kielégíthesse. Ezt figyelembevéve az Állami Kereskedelmi Felügyelőség az egész ország területén a szövetkezeti területre összpontosította áprilisban az ellenőrzést. így a SZÖVOSZ és a MÉSZÖV idejében intézkedMilyen hiányosságokat talált az ellenőrzés a szövetkezeti boltokban? hét az észlelt hiányosságokkal kapcsolatban. Ezekben a hónapokban a szövetkezetek elsődleges feladata az áruellátás legmesz- szebbmenőkig való biztosítása. Ezért az ellenőrzés ezt a kérdést vizsgálta a legalaposabban. A mezei munka megindulásával szinte ugrásszerűen megnőtt a falusi lakosság kenyérigénye. Az ellenőrzés során azt tapasztalták, hogy a rohamosan megnövekedett igényeket I. rész MÉG NAGYON RÖVID ideje, hogy a távoli szigetországból, Angliából megérkeztem. Még minden friss és az elmúlt másfél év minden emléke tisztán él bennem. Naponként többen kérdeznek meg, mi volt velem, hogyan ■éltem? És még sok más kérdés érdekli az embereket. Ez tehát az egyik oka. hogy megírjam az újságnak, a másik pedig a még kint élő ismerőseim kérése. Azzal engedtek •el, hogy mondjak el mindent maid itthon. Egy ausztriai táborból indultunk el, ahol már tűrhetetlennek éreztük életünket, az állandó éhség, a hideg és a környezet miatt. Már mindenhová mentünk volna, csak ott ne legyünk, ügy éreztem magam. mintha börtönben lettem volna. Mindenki „szaknyelven” beszélt a börtönben eltöltött éveiről és mindenki politikai fogolynak vallotta magát. A nők és férfiak ottani viszonyai, az összezsúfolt- ■ság és minden, minden arra késztetett, hogy csak innét el mielőbb. A. már kilátástalannak ígérkező helyzetet egy hangszórós autó mentette meg, •amelyik Angliába bányászokat keresett. Mivel fiatal és egyedülálló voltam, az eddigi huzavona után szokatlanul gyorsan Londonba. majd pedig Skócia egy kis városába, Fal- kirba szállítottak. A vérmes remények már az első percben csorbát szenvedtek. Elhelyezésünket egyszerűen lemez barakban oldották meg. Tanulságos másfél év Angliában Közel három hónapig voltam lakója ennek a tábornak, mikor közölték velünk, hogy a szakszervezet nem tette lehetővé a magyar bányászok Angliában való alkalmazását. És itt kezdődött a harc a létért, a munkáért, amit mi eddig nem ismertünk. Megoldhatatlannak tűnt, hogy állást kapjunk, mert a nyelvet nem beszéltük és a tábor vezetősége megtiltotta az ott lévő személyzetnek, hogy elhelyezkedésünkben segítséget nyújtson. Tette ezt annak érdekében, hogy a munkaközvetítő irodákban a senki által nem vállalt munkát a magyarokkal vállaltassa. Téglagyárak, erdő- kitermelök, gazdaságok kaptak a lehető legalacsonyabb fizetésért magyar munkaerőt. ÉJJELT NAPPALLÁ téve igyekeztem az újságok álláshirdetéseit lefordítani, majd pedig pár soros igen alázatos állás iránti kérelmet megszerkeszteni. Ezt aztán sok példányban lemásoltam és a szélrózsa minden irányába szétküldtem. Választ is kaptam, amelyben az egyik cég értesített, hogy előzetes tárgyalás után hajlandó lesz alkalmazni. Fényes autóüzlet, mögötte piszkos, korszerűtlen szerelőműhely. Ebben történt meg az a „tárgyalás“, ami az én részemről sűrű „Yes“ (igenis) szavak hangoztatásából állott. Azután megértettem, hogy nekem kell hoznom szerszámot és munkaruhát, ami ott minden üzemben természetszerű. Fizetésem heti 6 font volt, amiből 5 font volt a heti lakbérem és az élelmezésem, így csaknem semmi sem maradt. De vígasztalt az a tudat, hogy minden kezdet nehéz, s később majd meg fog változni. Reggel 8 órától este 6-ig dolgoztam, s naponként a megaláztatások sok fajtáját ismertem meg. Akkor éreztem jól magam, ha volt munkám, tudtam valamit csinálni. De ez sem mindég volt. Ilyenkor attól féltem, hogy a következő héten fölmondanak. Mindent megcsináltam, hogy ez ne történjék meg, söpörtem, mostam az alkatrészeket és minden olyan munkát, ami egyáltalán nem egy szakember munkája közé tartozik. Itt tanultam meg mindenre szolgai alázatossággal „igenis uram“-at mondani. Itt tudtam meg, hogy a tulajdonos sohasem szól munkásához közvetlenül és kemény kalapjukat a tulajdonosok sohasem emelik köszönésre a munkásuknak. ÉS ITT TANULTAM meg sok mindent, amit én csak idősebbektől hallottam. Bármennyire próbáltam megállni helyemet, a mindjobban fenyegető munkanélküliség veszélye kényszerített, hogy más állás után nézzek. Szerencsém volt, kaptam egy másik helyet, ahol kevés német tudásomat érvényesíthettem. Két német fiú beosztottja lettem. Minden kívánságukat, bogaraikat készséggel teljesítettem, állásom tartóssága érdekében. Hosszú hónapokon keresztül dolgoztam reggeltől estig és igyekeztem elsajátítani mindent, amit csak lehetett. Amikor német munkatársaim visszatértek hazájukba, már-már tűrhetően beszéltem angolul és hozzám osztottak be két skót munkást. Ha néha összejöttünk magyarok, mindenki kételkedett, hogy ennyire „felvittem“. Keresetem ekkor már 9, 9 és fél font volt. Ekkor vettem észre, hogy minden mozdulatomat azoknak a munkásoknak szeme figyeli, akikhez közel állt az elbocsátás veszélye. Megtudtam, hogy különbözők azok az emberek, akik kihoztak és különbözők, akik közé kihoztak és ezeknek az érdekeik is különbözők. Glasgow után London legmodernebb javító műhelyeinek egyikébe kerültem, saját kérésemre, áthelyezés folytán. A helyzet azonban itt sem változott, ugyanúgy reszket minden ember a munkájáért, mint bárhol másutt. A TULAJDONOSOK itt is valamivel több embert vesznek fel, mint amennyire szükség van, hogy aztán, ha munkát kapnak, mindegyik reszketve igyekezzen minél előbb, • minél pontosabban elvégezni. Fölvesznek többet, hogy senki ne érezze munkája fontosságát, és ezáltal önérzet§ soha ki ne fejlődjék. Fizetésem megegyezett bármelyik idősebb, velem egy munkaágban dolgozó szakmunkáséval. 9, esetleg 9 és fél fontot kerestem hetenként. — Ebből lakás és élelem, ha néha a magyar konyhát is megízleltük, 6 font volt. A segédmunkások bére ennél alacsonyabb, 6—8 font, de számukra az elhelyezkedés jóval nehezebb. A nők bére jóval kevesebb, mint a férfiaké. Nem egy helyen láttam, hogy a hét egyik felén az egyik, a másik felén a másik adminisztratív női alkalmazott dolgozott, hogy mind a kettő kapjon fizetést. Egy közepes minőségű férfi konfekció ruha körülbelül 13 font. De azok után, amiket már hazaérkezésem után láttam, nem hiszem, hogy bármelyik salgótarjáni fiatalember hasonló öltöny viselésére vállalkozna. Mielőtt hazajöttem, Londonban a Piccadilly körterén vasárnap esténként sokszor figyeltük a felső osztályok tagijait. Nem kis csodálkozásomra, az első vasárnapon városunkban is láttam ugyanazt a szabású öltönyt, amit Londonban még csak pár hete hordanak az „előkelőbbek.“ Feltevődött bennem az a kérdés, vajon hol volt előbb: Salgótarjánban, vagy Londonban? ANGLIÁBAN a munkásfiatalok készen vett ruhákban járnak, nők és férfiak egyaránt. Ha valaki készíttetni akar az itteni öltönyökhöz hasonló ruhát, ennek ára legkevesebb 20 font. Olyan cipőt, mint Magyarországon van, sehol nem látni. FÉRGE LÁSZLÓ Salgótarján a sütőipar nem mindig tudja kielégíteni. Előfordul, hogy egyes községekben három napig sem kapható kenyér, mint például Mohorán. Választék szempontjából vizsgálták a szövetkezetek munkáját. Megállapították, hogy a télen több földművesszövetkezeti bolt a nagykereskedelmi visszáru akció során főleg a textiláruktól igyekezett megszabadulni. Nem tartalékoltak a tavaszi szezonra kartonárut, sőt utána se rendeltek. így a méteráruknál és kötényvászon áruból volt hiány. Az állami boltokban pedig bőségesen van ezekből az árukból. A választék bővítését akadályozza, hogy a legtöbb boltnál igen magasak a készletek. Helytelen a MEZÖSZÖV ki- rendeltségnek az az álláspontja, hogy nem teljesítik a szövetkezetek részéről 500 forinton alul érkező megrendeléseket. Egy-egy körzeten belül is hiányos az áruelosztás a szövetkezeteknél. Előfordul, hogy egy körzethez tartozó boltok valamelyikében szükségleten felüli készletek vannak, ugyanahhoz a körzethez tartozó másik boltnál pedig az az áru nem kapható. Endrefalván például palackozott italáruból, vasgereblyéből, diódarálóból szükségen felüli készletet találtak. a körzetéhez tartozó pi- linyi boltnál pedig egyáltalán nem volt ezekből az árukból. A szövetkezetek ellenőrzésén kívül május e’seje' előtt a felügyelőség a népi ellenőrző bizottsággal karöltve ellenőrizte a húsellátást. Mind a két helyre olyan értelmű panaszok futottak be, hogy a sertéshús jobb részeit csak kivételes egyéneknek szolgálják ki, és hogy egyesek részére a hentesek előrecsomago- lással biztosítják a húsellátást. összesen 14 hentesboltnál végeztek vizsgálatot Salgótarjánban, ezek közül két hentesnél tapasztaltak előrecsoma- golást. A 45-ös és a 77-es számú boltoknál találtak félretett húst. A megye részére biztosított húskeret elegendő, csak a sertéshús és marhahús közötti arány nem megfelelő.
