Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-17 / 38. szám

1958. május 17. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG & salgótarjáni járás föld- Tnűvesszövetkezetei több mint 1000 normálhold muinkameny- nyiséggel kevesebbet szerződ­tek a gépállomásokkal mint, amit a terv előírt számukra. Vannak földművesszövetkeze­tek, ahol nem tekintik szív­ügyüknek a dolgozó paraszt­ság géppel való ellátását. Za- baron, például még semilyen gépi munkát nem végeztek a dolgozó parasztoknak. De nem sokkal jobb a helyzet Lucfalván sem, itt 9, Sóshar- tyánban 6, Szilaspogonyban 6, Nádujfalun 19, százalékra teljesítették a tavaszra elő­irányzott munkák tervét. Szinte fehér halló az olyan köz­ség, mint Barna, itt 300, Az acatolásról és gyomirtásról A csírázásban lévő seké­lyen gyökerező gyomokat a kellő időben történt fogaso­lással kiirtottuk, a talaj fel­színét pedig ’megjavítottuk. A mélyen gyökerező később kikelő gyomokat azonban ki kell húzni, vagy ki kell váj­ni. Ilyen káros évelő növény a kalászosok \ veszedelmes gyomnövénye az acat, amely­nek magja nagy távolságok­ra elrepülve megfertőzi a ve­téseket. A legjobb védekezési mód, ha még virágzás előtt eltávolítjuk a vetésből olyan mélyen, hogy aratás előtt már ne tudjon magot hozni. Veszedelmes gyomnövények a kalászosoknál a vadrepce és repcsényretek. Mind két növény elnyomja a tavaszi kalászosokat és ha idejében nem gondoskodunk a gyom- lálásukról, jelentősen csök­kentik a termést. E növények gyomlálását még a gabona szárbaindulása előtt el kell végezni, mert ha késünk, kárt teszünk a gabonában. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az acatolást még csak el szokták végezni, de a gyomtalanításról már elfeled­keznek. Mind az acatolást, mind a gyomtalanítást má­jus közepén kell elvégezni. Kisterenyén 105 és Ka- rancskeszin 109 százalék­ra teljesítették a tavaszi tervet. Az utóbbi két községnél nagy szerepe van a gépállo­másnak is, mert itt az elmúlt évékben sikerült megszeret­tetni a dolgozó parasztsággal a gépi munkát. A gépállomásoknak az a véleményük, hogy a földmű­vesszövetkezetek ügyvezetői nem szorgalmazzák eléggé a szerződéskötéseket. De ahol megkötötték a szerződést, ott sem folyt helyes mederben a szerződéskötések átadása. így történhetett meg, hogy Sós- hartyánban a szerződés meg­kötése után még három hét­re sem fogtak a munkák végzéséhez. Jó lenne, ha levonnák a tanulságot a földművesszövet­kezetek vezetői és a jövőben jobban törődnének a terme­lési kérdésekkel is. Hová, merre visz az út? párt agrár tézisei vilá­gosan kimondják: a termelőszövetkezeti paraszt­ság a jövő egységes szocialis­ta parasztosztályának magját képviseli. Gazdálkodási mód­ja elvileg és alapjaiban kü­lönbözik az egyénileg gazdál­kodókétól. Nehezen barátkozik meg ezzel a gondolattal az egyé­nileg dolgozó parasztság. Min­dent elkövet, ha kell éjt, nappallá tesz, csakhogy be­bizonyíthassa, kisparaszti gaz­dasága eredményesebb, miint a környező nagyüzemi gaz­daságok és termelőszövetke­zeteik. Még saját maga előtt sem akarja bevallani, hogy ebben a versenyben szánal­mas szerepet, a legyőzött sze­repét vállalta. Fáradtságos napi munkája közben nem egyszer néz, szin­te ellenséges szemmel a szö­vetkezet táblája felé és he­ÁGYNEMŰT ARTÖS FOTELÁGY Budapest, Mártírok útja 24. ELADÓ új állapotban lévő 125 köbcentis első, hátsó te­leszkópos Csepel motorkerék­pár. Beviz Ferenc, Etes. Újságcikkekben olvassuk, a rádió adásaiban hallgatjuk, hogy a társadalmi tulajdon herdálóinak útja a börtönbe vezet. Becstelen emberek a nép vagyonához nyúlnak, a hivatalos pénzeket sikkaszt­ják el sok esetben azért, hogy az így szerzett pénzen biztosítsák nagyvilági, nagy­stílű életüket. A dolgozó nép pénzén rendeznek hatalmas tivornyákat, az éjszakákba nyúló dáridókat, korcsmák­ban, vendéglőkben, éjjeli mu­latókban. Lelkiismeretfurdalás nélkül szórják a nép pénzét A jó magyar közmondás azt tartja: „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik”. így volt ezzel Koza Sándor sal­gótarjáni lakos is, a Salgó­tarjáni Megyei Kórház köny­velési csoport vezetője. Koza, a korábbi időkből sem tanult, pedig már megjárta a vádlottak padját, sőt 1951-ben a bí­róság társadalmi tulajdon elleni bűntette miatt öt évi börtönre már el is ítélte. Úgy látszik ebben az eset­ben a börtön falai között el­töltött idő sem volt elég a gondolkodásra, mert a kisza­badulás után Koza ismét fe­lelős beosztásba került, — va­jon kinek a jóvoltából — ismét folytatta bűnös tevé­kenységét. Most nem kevesebb, mint 53 438 910 forint nyomja a lelkét. 1957 második felétől ennyit sikkasztott el a Nógrád me­gyei kórház gazdasági hiva­talában a dolgozó néptől. S vajon Kozának mire kellett ez a pénz? Ebben az esetben sem másra, mint arra, hogy az elsikkasztott pénzt Salgó­tarján különböző szórakozó helyein eldorbézolja. Gyakran baráti társaságban jelent meg a szórakozó helyeken és nagy­képűen maga vállalta az el­fogyasztott italok kiegyenlíté­sét. Az utóbbi időben már odáig jutott, hogy több eset­ben a munkahelyén is itta­san jelent meg. Tanulságos történet. Tanul­ni kell belőle, mert vajon nem terheli-e a felelősség azokat, akik lehetővé tették Koza Sándornak, hogy idáig jusson. Vajon nem számol­tak-e azzal, hogy Koza élet­módjával már bebizonyítot­ta, hogy nem alkalmas a dolgozó nép pénzének a ke­zelésére? Tanulságos azért is, mert mint mások esetében, ebben az esetben is a hi­ányos ellenőrzés következté­ben sikkaszthatta el Koza a társadalmi tulajdont. Tanul­ságos, mert olyan feladatkör­rel bízták meg, ahol ismét pénz ragadthatott a kezéhez, s mit sem törődve azzal, hogy a közösség pénze, saját és barátai szórakozására fordí­totta azt. Bűnös dolog ez. Bű­nös — s ez súlyosbítja a felelősséget — hiszen azt a pénzt dorbézolta el, amelyet az állam a dol­gozók gyógyítására utalt át a kórháznak. Az oltó­anyag árát, a véradók ré­szére kifizetendő pénzt sikkasztotta és dorbézolta el a szórakozóhelyeken. Abból a pénzből éjsza­kázott, amelyet a beteg dolgozók étkezésére kel­lett volna fordítani. Koza Sándor most ismét a társadalmi tulajdon elleni bűntett vádjával került a bí­róság elé. Felelni kell bű­neiért, felelnie kell a bíróság és az egész társadalom előtt. a tavaszi estében. Körülöttük már minden csendes volt, csak a damboldali sűrűben csattogtatta szerelmi dalát a fülemüle. Megálltak, hogy hallgassák. Amikor a fiú csókra vonta a lányt, hozzábújt. De elhűlt, riadt lett, amikor érezte, hogy a sók helyett a fiú ismét falni kezdi és mohón belemarkol keb­lébe. — Ne Ferikém — tiltakozott. — Mindig csak ne, ne... Meg akarsz őrjíteni? — Kedves, hiszen éppen te mondtad, hogy... A, — vágott szavába a fiú — hagyjuk ezt, és rátapadt ajka a lányéra. De az kibontakozott. — Ne ilyen durván . .. — Hát mi vagy te, mimóza? L LÁNY REMEGETT, a fiú pedig elkapta, s vonszolta ■a sétány egyik padjára. Az indulat már fojtogatta, s feszí­tette a lányt a padra. — Nem, — siklott ki a lány karjaiból, s kimondta, ami már hónapok óta gyötörte. — Tudom, csak addig leszek menyasszonyod, míg ezt •megteszem. Hiszen magad mondtad, hogy egy meggondolatlan lépés bemocskolja a tiszta szerelmet és mocsárba taszítja a lányt. Házasodjunk össze, ez az élet rendje. Hiszen neked nem csupán a testem kell? — Micsoda kispolgári nyavalygás ez? — dühöngött a fiú. — Nekem egyebet sem tudsz mondani. Bezzeg másokkal kacérkodsz! — Gyerünk haza — ugrott fel hirtelen a lány és el­indult. Szótlanul mentek egész a kapuig. A lány nyújtotta kezét, de a fiú szó nélkül ott hagyta. Másnap Éva várta Ferit. Mindig be szokott hozzá ugrani, ha egy percre is, de most nem jött. Már az ebéd is elmúlt, de •csak nem jött. A lány nyugtatta magát, hogy majd megbékül. De azért nyugtalan maradt, s elindult hozzá az irodába. Gumitalpú cipőjében nesztelenül haladt ót az előszobán és hirtelen benyitott. De az ajtóban kővé meredt. Pölhös Feri a fotelben egy nővel szorongott... Évának megfordult az egész gyomra, és szívét egy hideg marok szorította össze. A nő «gy halk sikollyal ellökte magától a fiút. Az pedig igazgatta ruháit, s mint egy tébolyult, nézte a lányt. Hirtelen, hogy leplezze zavarát, felordított. — Mi az, leselkedsz utánam? Éva feleszmélt. Becsapta az ajtót és rohant, mint egy •eszelős. .Rohant egész hazáig, s otthon levetette magát a he- verőre és zokogott, zokogott, gyötörte a fájdalom és az undor. Mily naívság is azt hinni, hogy egy en.ber, ki süllyedőbe van az önteltség mocsarába, ki tud onnan mászni. Pölhös Feri másnap fölényes mosollyal oda állt Éva elé. — Sápadt vayg... — a lány áthatóan nézett rá. Már nem volt a fiú akarata alatt szunnyadó bábú, hanem inkább mint az idomítóját megunt vad, amely a szófogadás helyett belemar a szelidítőjébe. ALÁN AGGÓDSZ ÉRTEM? — mondta gúnyosan. — Fölösleges. Hogy ne legyen ilyen gondod... — a gyűrűt húzni kezdte ujjáról. De a fiú megfogta kezét, s fölényesen nézett rá. — Nagyon kényes vagy. Pedig én is tudnék rólad egy és mást... — Aljas — sziszegte a lány és a haragtól lángolt szép fe­kete szeme. — Szóval így állunk. De tisztázzuk ezt nyil­vánosan. — Fenyegetsz? Kicsi pont vagy te ahhoz. Na de majd el­veszem a kedved. Az indulatok összecsapásának elővihara feszítette őket, amikor nyílt az ajtó és valaki benézett az irodába. A lány mosolyt erőltetett arcára. Feri ezt a pillanatot használta fel és kilépett a szobából. De ettől kezdve kerülte a lányt. A lány pedig nem akarta, hogy szóbeszéddé váljék, várta, hogy feltűnés nélkül szakíthassanak. Pedig ujját már nagyon égette a gyűrű. Ahogy múltak a napok, egyre feltűnőbb lett a lány előtt, hogy a Feri körül csoportosuló fiatalok hosszan és gúnyo­san nézegetik őt. Egy alkalommal, amikor elhaladtak mel­lette, az egyik hangosan elnevette magát. A művezetője is egyre tartózkodóbb lett vele szemben. Egyszer behívatta ma­gához. — Éva, nem jó az, ha egy menyasszonynak másokon is megakad a szeme. A lányban meghűlt a vér. A haragtól pirosra gyűlt az arca. Saját maga előtt szégyellte volna magyarázkodni. Szó nélkül kifordult a művezetőtől. Néhány napra megkapta fel­mondó levelét azzal, hogy mint létszámfelettit, nem tudják alkalmazni. Amikor magyarázatot kért, művezetője mente- getődzve csak ennyit mondott: — Pölhöstől kérjen bőve bb választ. I, = KKOR MENT ODA, tépte szét könyvét és adta visz- sza a gyűrűt. Többé feléjük sem nézett. Magába roskadva élt, amikor híre ment, hogy Pölhös Feri viselt dolgai vastagra duzzadtak és vizsgálódni kezdtek körülötte. De közbejött az ellenforradalom, s meggátolta, hogy felszínre kerüljenek dol­gai. De vallott ő maga is. Hogy dolgait takarja, az ellenforra­dalom markába szaladt és elveszett. Az élet azonban nem állt meg, hanem megtisztulva, diadalmasan tovább ment. — Pölhöst a megújhodott ifjúság megmérte és könnyűnek ta­lálta. A lány egy esztendeje belépett a KISZ-be. Ma mór ismét úgy ragyog a koromtól lepett üzemben, mint amikor először odament. Talán, mert teljes virágzásban van, még szebb. — Biztos megtalálja boldogságát. — így történt fejezte be a KISZ-vezető és felsóhajtott. Átnézett a csendbe fordult kiskocsma elfeketedett ablakán és még hozzátette: — Nem írói téma. Igen, nem írói téma, de tanulság, az ifjúság tanulsága. Bobál Gyula teken, hónapokon keresztül azon töri a fejét, miért lehet a termés ott a mezsgyén túl jobb, mint az ő nagy gond­dal féltő, kapzsisággal meg­művelt földec&kéjén? Nem igaz, hogy nem jut el a párt politikája, a párt meggyőző, okos érvelése a kisüzemi gazdaságok korlá­tolt világába, a kicsiny falusi házakba. Eljut akarva, aka­ratlanul tapasztalhatja a dol­gozó parasztság, hogy recseg, ropog a talaj a kapitalizmus öröksége, a kisüzemi gazda­ságok alatt. Nagyon nehéz ezt megérte­ni, s a begyepesedett tulaj­donosi gondolkodásmódot sut­ba dobni. Ezért foglalkoztat­ja a parasztság nagy több­ségét a kérdés, hová, merre visz az út, melyik úton biz­tosabb az előrehaladás? Ez a kérdés nem mai keletű. A parasztság széles rétegeit foglalkoztatta a múltban is, csak még akkor nem választ­hatott, még nem volt ismert a járhatóbb út, a paraszti jövendő biztosabb útja. a már világos merre visz az út. Nem két­séges, melyik gazdasági forma képviseli a jövőt. Gyakran mondják az egyénileg gaz­dálkodók: könnyű a termelő- szövetkezeteknek, mert az ál­lam minden segítséget megad nekik. Most nézzük meg rö­viden megérdemlik-e termelő- szövetkezeteink az állam se­gítségét? Bátran általánosít­hatunk, kijelenthetjük, meg­érdemlik, mert a legtöbb he­lyen okosan használják fel e támogatást a közös gaz­dálkodás rendjének, színvo­nalának és a terméshozamok­nak emelésére, ennek nyo­mán bevételeik életszívonáluk növelésére az agrártézisek útmutatása alapján. Azt is felvetik gyakran, miért első­sorban a szövetkezeteket tá­mogatja az állam, amikor a mezőgazdasági termékek na­gyobb részét a kisüzemi gaz­daságok szolgáltatják? Kér­déssel próbálunk választ adni. Vajon szívesen foglalkozik-e a gazda az elöregedett na­gyobb terméshozam elérésére, már nem alkalmas gyümöl­csössel? Nem nagyobb gond­dal foglalkozik-e azokkal a gyümölcsfákkal, amelyek ez­után fordulnak termőre és évröl-évre nagyobb termést ígérnek? Amelyik gazda nem így tesz, az saját magának ellensége. Ugyan így van a mi államunk is. Nem szíve­sen támogatja az elöregedett kisüzemi gazdaságokat, ami­kor azok tovább fejlődni már nem tudnak, amikor azok már a fejlődés gátjaivá vál­nak. Az állam, mint jó gaz­da, nem a pusztuló gazdasági formákat, hanem a fejlődő technika vívmányait jobban kihasználó, a ma még nehéz- séggekkel küzdő nagyüzemi gazdaságokat segíti, mert be­bizonyosodott a terméshoza­mok további emelésének, a dolgozó parasztság életszínvo­nala emelésének ez az egye­düli helyes útja. I gazuk van azoknak az egyénileg gazdálkodó parasztoknak is, akik azt mondják, hogy a termelő- szövetkezetek gazdálkodási módja még alig különbözik az egyénileg gazdálkodókétól. Az agrártézisek is rámutat- nak „A tsz-tagok szocialista, gazdasági helyzete és öntu­data között ma még sok eset­ben tapasztalható ellentmon­dás”. Miben mutatkozik ez meg? Ez megmutatkozik töb­bek között a volt közép­paraszti és a volt szegény- paraszti tagok közötti súrló­dásokban. Természetes, ennek nem kell törvényszerűen így lenni. Ahol nagyobb gondot fordí­tanak a termelőszövetkezeti parasztság egységének, neve­lésének, öntudatának kiková­csolására, az egységes szövet­kezeti szellem kialakítására, ott ezek a súrlódások el­kerülhetők. Ez nem csupán feltevés, erre lehet megyei viszonylatban is példákat fel­sorolni. A karancsaljai Béke Termelőszövetkezet elnöke te­kintélyes középparas^t volt a faluban, s most néhány volt középparaszt társával súrlódásmentesen él a volt szegényparasztoikkal együtt a termelőszövetkezetben. De nem tapasztalható ez a súr­lódás Borsosberényben sem, ahol köztudomású, a terme­lőszövetkezeti tagak töbhsége azelőtt középparaszt volt. Ma a boreosberényi Haladás Ter­melőszövetkezetben a volt kö­zépparasztok nagy megértés­sel dolgoznak együtt a volt agrárproletárokkal. Az egyénileg gazdálkodók­nak, meg másnak is feltűnt, az elmúlt években, hogy az állam szinte felelőtlenül szór­ta a pénzt, még olyan ter­melőszövetkezeteknek is, amelyek éveken keresztül semmit sem fejlődtek. A part jelenlegi politikája elitéli ezt az elvtelen tsz segítést. Az ilyen segít­ségadásnak nincs értelme. Az idén is már, meg a jövőben is, azok a termelőszövetkeze­tek kapnak hitelt az államtól, akik termékeiket fedezetlenül lekötik szerződésesen az álla­mi vállalatoknál. Hogy ez miért helyes? Azért, mert így elkerülhető a múlt évek káros hitelpoli­tikája, elkerülhető a termelő­szövetkezetek nagymértékű eladósodása. De ez nem je­lenti azt, hogy az állam most már a jövőben a termelő- szövetkezetek erejét meg­haladó beruházásokra nem ad hosszúié járatú hiteleket. Erre szüksége van termelőszövet­kezeteinknek gazdaságuk fej­lesztésében. A hiba az utóbbi időben ott mutatkozik, — ami szintén helytelen — hogy most már ezeket a hiteleket sem akarják igénybe venni megyénk termelőszövetkezetei Pedig erre égetően szükségük van. A járási tanácsok, me­zőgazdasági osztályaira vár a feladat, hogy megmagyaráz­za termelőszövetkezeteink- hék e hitelek fontosságát. Világszerte, mind a kapita­lista, mind a szocialista or­szágokban a modern techni- a a tudomány vívmányait kihasználva napról-napra na­gyobb terméseredményeket érnék el a nagyüzemi gazda­sagok. A magyar mezőgazda­ság, ha rövidesen nem lép ~a korlátolt kisparaszti fo kiművelésből a nagyüzemi földművelés felé, akkor elő­fordulhat, hogy a külföldről vásárolt búza ára csak fele lesz az itthon termelt búza aranak. ilyen feladatok állanak ü > most fejlődő termelő- gazdaságunk előtt? Mindenek előtt bebi­zonyítani, hogy gondolkodás es gazdálkodás módban is túl­léptek a kisüzemi gazdaságo­kon, bebizonyítani, hogy a gépesítés okos felhasználásá­val csökkenthetők a mező­gazdasági termelés költségei s ezzel együtt fellendíthető a termeles magasan a kis- paraszti gazdaságok termelése tote. Ha munkánk évről-évre eredményesebb, termelőszö­vetkezeti tagságunk életszín­vonala magasabb lesz, a kis­paraszti gazdaságokhoz ma meg görcsösen ragaszkodó dolgozo paraszt rádöbben, ha jobban akar élni, hol a helye s akkor saját maga is azt mondja, azért mégis okosabb * olog volt a nagyüzemi gaz- asagok fokozottab támogatá­sa. Kata János & L ki izzad — ne felejtse ábra, kézre és a testre II gy tavasszal miként U nyáron, Mit vegyen és mit ™ használjon. O lcsó krém, mely bevált jól: Legyen kéznél „Alumol“! Minden szaküzletben kapható! ....■'■■■■■ ——^—i Ismét s ikkasztott Koza Sándor NEM TETTEK HEG MINDENT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents