Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)
1958-05-10 / 36. szám
4 NÓGRÁDI népüjsAg 1958. május 10. Az idegenlégió poklából o • • — Az ausztriai lágerból Franciaországba vitték csoportunkat. Szerencsésnek mondtam magam, mert hamarosan találtam munkát. 28 ezer frankot kerestem, állandó túlórázással, de keresetem semmit sem ért. Csak a szállodai lakásért 15 ezer frankot fizettem. Később a munka megszűnt, az utcára kerültem. Itt ismertem meg az éhséget, s előfordult, hogy két-három nap nem került falat a számba. Ekkor ismerkedtem meg egy Horváth nevezetű magyarral, aki munkát és jó keresetet ígért. A jó kereset az idegenlégió volt. Minden tiltakozásom hiábavaló volt, a légió tagja lettem. A beöltözés után szigorú kísérettel elindultunk a kiképzőhelyre Saidába. Gyakran vezetett utunk le égett falvakon keresztül, ahol holttestek sokasága hevert, nem egyszer földeletlenül. Láttunk anyát, aki merev karjával szorította magához halott gyermekét, de a légiós egyenruha sem volt ritka a hullák között. A légió szolgálati ideje öt év. Már ekkor tudtuk valamennyien, hogy milyen sors vár ránk. Közben a kiképzés is megkezdődött, amely terv szerint hat hónapig tartott, s utána harcba vetettek volna bennünket is. Érkezésünk után az volt a legelső, hogy megtiltották az arabokkal való beszélgetést. Szigorúan tilos volt újságot olvasni és rádiót hallgatni. A tisztekkel is hamar megismerkedtünk. 80 százalékuk SS tiszt volt, akik a főirányító szerepét töltötték be. Emellett szép számmal akadt egykori horthysta, cseh, román, sőt még a cári Oroszország tisztjei is itt tevékenykedtek. A tisztek zöme a második világháború befejezése után, mint utolsó szalmaszálba, úgy kapaszkodott segítségért a légióba. Hamarosan megismertük azt, hogy ott egy tiszt nem tartozik felelősséggel egy-egy légiós eltűnéséért. Ha egy tiszt lelőtt valakit, még men tegetőznie sem kellett, elég volt ráfogni, hogy áruló. Külön felhívták a figyelmünket, nehogy eszébe jusson valamelyikünknek megszökni Mint mondták: a szökevény légiósnak az arabok elvágják a nyakát. Ám ennek ellenére is gyakori volt a szökés. Hiaba volt a szigorú iegyei- mezési eszköz. Az első figyelmeztetés rúgás, ütlegelés volt. A súlyosabb fenyítés 50—55 fokos melegben a fenyített- nek 60 kilónyi súlyú hátizsákkal kellett a laktanya udvarában körbefutni. Ha összeesett föllocsolták és újra kellett futnia, s ez így ment még egy golyóval meg nem szánta valamelyik tiszt úr. Kiképzésünk ideje alatt egy belga fiatalt szökés közben elfogtak, s utána visszahozták a laktanyába. A felsorakozott ezred előtt mutatta be a belga fiú szökését, s mikor szökése végéhez ért, hátulról mint egy kutyát, agyonlőtték. A szökés gondojata azóta állandóan bennünk élt, amióta magunkra öltöttük a légiósok egyenruháját. Saidá- ban elhatározásunkat még a brutális kínzások sem tudták megmásítani. Semmi kedvűink sem volt harcolni az algériaiak ellen. Három hónap után kaptunk először kimaradást. Én és két magyar társam. Már ekkor elhatároztuk, hogy megszökünk. Annyi élelmet vettünk magunkhoz, amennyi a zsebünkben elfért. A határ 200 kilométerre voQt, csak éjjel mehettünk. Napközben rejtekhelyünkről láttuk az üldözőket, akik keresésünkre indultak. A második éjjel találkoztunk a felkelőkkel. Először féltünk, hogy valóban bekövetkezik az, amit mondtak, elvágják a nyakunkat. Nem ez történt. Cigarettát, élelmet adtak, s biztonságos úton a Szaharán keresztül átvezettek szabad Marokkóba. Az északi tengerpartra vittek bennünket, ahol hat hónapig tartózkodtunk, még hazajöttünk. A marokkóiak nem fogoly ként tartottak. Élelmet, ruhát, zsebpénzt, cigarettát kap tunk. Itt olvastunk először újságot, itt hallottuk először a magyar rádiót. Levelet írtunk szeretteinknek, s most tudtuk meg, hogy nem vár börtön a hazatérőkre. Esetünk nem első volt és nem is az utolsó. Amióta a légió fennáll, azóta a légiósok állandóan szöknek. Marokkóban külön visszahazásító szolgálatot állítottak fel a szökött légionisták számára. Mint megtudtuk, évente 1800—2000 légióst mentenek meg ismét az életnek. Mikor hazajöttünk, Buda- , pesten sajtóértekezleten vettünk részt, ahol résztvettek azok a szülők, akiknek fiai, még ma is a légionisták keserű kenyerét eszik. Közel három ezer magyar fiatal tagja még ma is az idegenlégiónak. Van köztük bűnöző, de többségük megtévesztett. Nemcsak Franciaországból toboroztak, hanem az ügynökök még Nyugat-Nómetor- szágból is elhozták erőszakos úton a magyar fiatalokat. Azt kérdezték azok a szü lök, akiknek fiai még ma is a légióban van, hogy mit írjon fiának? Azt mondtuk: írják meg fiaiknak — szökjenek meg bátran-, nem igaz az, hogy az arabok meggyilkolják őket. Üjra itthon, újra hazámba vagyok. Boldogságomat elmondani nem tudom. Nagyot vétkeztem hazám és népem ellen amikor hittem a nyugati propagandának, s gondolkodás nélkül átléptem az ország határát. Szeretném elmondani minden fiatalnak, ne higyjenek a csábító szónak. Nyugaton sem fonják kolbásszal a gátat. Kalandot akartam, volt részem benne, de még egyszer nem tennék ilyet. Most tudom csak értékelni, mit jelent az, hogy mindenkinek van munkája. Nincsenek éhező, nyomorgó, rongyos emberek. A tandíj drága volt, majdnem az életemmel fizettem érte. De megtanultam azt, hogy az embernek, nálunk, ahol nincs kizsákmányolás, hazánkban van értéke. Elmondta: Gál Szabó András Kát hír 3 Pálfalvi nGi mi üveggyárból MÁJUS 5-ÉN hetven vagon olvadt üveget engedtek ki a Zagyvapálfalvi Üveggyár egyetlen kemencéjéből. A kemence 15-ére hűl ki. Ezalatt a dolgozók az előkészítési munkákat végzik, addig, míg a bontást megkezdhetik. Ugyancsak ezalatt az idő alatt 12 százalékkal bővítik az olvasztóteret. Az olvasz- tótér bővítése az új évadban 7—8 százalékos mennyiségi termelés növekedést és minőségi javulást eredményez. Csak a kemence javítása 35 napig tart. Június 18-án indul meg újra a termelés. Az átépítés terveit napra, órára elkészítették s ezzel is megakadályozzák az esetleges zavarokat. KÉT ÉVVEL EZELŐTT alakult meg a KST a gyárban, amelynek 134 tagja van. Az idei közgyűlést csütörtökön délután ünnepélyes keretek között tartották meg, ahol kiosztották a tagoknak azt a 82 280 forintot, amelyet évközben takarítottak meg. A dolgozók most összegyűlt forintjaikat nagyobb beruházásokba fektetik. Megtakarított forintjaik után 5 százalékos kamatot is kapnak és év közben 4 hónapos törlesztésre kölcsönben is részesülhetnek. Ebben a gazdasági évben például 169 esetben 150 255 forint kölcsönt folyósított tagjainak a KST. 828 000 forint Nyolcszázhuszonnyolcezer forintra emelkedett a Nógrád megyei általános- és középiskolák diákjainak takarék- betét állománya. A kislétszámú iskolák sorában messze megelőzi a többiek eredményét a garábi pajtások egyénenkénti 323.33 forintos megtakarítása. Mi- zserfán a bányatelepi iskolában 260.86, Zsunypusztán 142.80, Márkházán 134.88 forint az egy főre eső átlag- betét. A középlétszámú iskolák csoportjában változatlanul a kazári iskola vezet, ahol egy- egy növendék, 111.56 forintos átlagbetétet ért el. Ságújfa- lun 109.'—, Bercelen 61.58, Taron 51.12 forint az egy főre eső megtakarítás. uj kíMájus 26-án indul az KST és a régi tagokon vül igen sok új tag is jelentkezett a takarékos emberek sorába. Mégis lesz új mozi Szécsényben ! Májusban megszűnik a mozi körüli áldatlan állapot Szécsényben. Teljesül a filmkedvelők régi óhaja. Á Megyei Moziüzemi Vállalat új mozit létesít a megyei tanács támogatásával: A jelenlegi helyiségben mindössze 150 férőhely van: Az új mozihelyiség a járási kultúrotthonban lesz, befogadóképessége 300—330 személy* Az új mozi műszakilag magasan fölötte áll az eddiginek: Jobb kivitelű gépek, hangáteresztő, új vászon, kétgépes I nélküli vetítést. A gépház vetítési rendszer biztosítja korszerű szerelési munkálatai majd a folyamatos, szünet! már folyamatban vannak. Kertmozi Salgótarjánban ? Sok szó esett már Salgótarjánban egy kertmozi létesítésének szükségességéről. Évek óta különböző tervek is születtek már erre vonatkozólag. Érdeklődtünk a megyei Moziüzemi Vállalatnál, megvalósul-e az idén a régi terv? Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ha a város illetékes szervei, a városi tanács és a kivitelező szervek megadják a szükséges támogatást — helykijelölés, kivitelezés, stb. — akkor nem lesz akadálya, hogy a város lakosságának régi óhaja teljesüljön. Saját erőből építkeznek ADY ENDRE: A múlt évi passzív zárást ebben az évben szorgalmas munkával, a szövetkezeti alap további erősítésével igyekszik ellensúlyozni ebben az évben a pásztói Szabadság Termelőszövetkezet. A szarvasmarha állomány továbhi számszerű növelésén A milotai Isten-válság Örömmel nyugtázzuk, hogy az utóbbi időben egyre több olyan hírről számolhatunk be olvasóinknak, amelyek mindmind Salgótarján tisztaságát, a város szépítését szolgálják. A parkosítás, a többezer virág- és díszcserje kiültetése után most azt adjuk hírül, hogy a város fontosabb utcáin: Rákóczi utca, Sztaha- nov utca és még a többin az éjszakai órákban a városban mint régen, a nyomorgatást. Kérdés az is, hogy mikor dacossága elpártoltatja az Űristentől, ha aztán nyilván a földi hatalmasságok következnek, előre látható eltiprásuk- ból lesz-e valami haszna is a haladásnak? Mert ami Milotában történt, gondolom Milotában, ahol az Istent el akarták mozdítani, nagyon rokonságos az Esze Tamásék lázadásával. Ha Mi- lota elégedetlen a saját Űristenével, hogy bírja el sokáig nézni a grófi százezer holdakat, s a váradi és szatmári püspökök dúsgazdagságát. Be kár, hogy ez a szép forradalmi néperő híjjával van a vezetésnek, a kemény, együttes, kultúra és szabadságcsináló fölhasználásnak. n milotai Isten-válság ilyen nagyon komoly, nagyon szomorú eset menekülő forradalom lesz ebbűi is, Amerika. Mert a főszolgabíró és a csendőr bizonyosan nem engedik szabad prédának egy Milotán sem és egyik Űristent sem, mert sejtik, hogy azután mi jön. A nép pedig miután Rákóczi elébe nem mehet mint Esze Tamás idején, elmegy szépen oda, ahol az Űristen jobban vigyáz rá a munkájáért, a vér- és pénzadójáért. (* M. Zs. Szatmár megyében született, első írásainak tárgyát többnyire az ottani parasztság életéből merítette, — szerk.) cÁ n fotelen lenetekről Még az ötödik hónap kö- g zepén sem tartunk, de már \ ez évben közel 900 levél ér- < kezett szerkesztőségünkbe, i Kilencszáz levél! Nagyon sok ' ez, különösen akkor, ha tud- 1 juk, hogy a dolgozók, sok ] más szervezet is felkeresnek leveleikkel, dicsérő (ritkán), vagy (gyakrabban) bíráló leveleikkel. Nem egyszerű postai küldemények, a közvélemény hangja nyilvánul meg ezekben: a közösség ügyéért érzett felelősség hatja át. Felelősség. Erről kell mindenekelőtt beszélni, ha a szerkesztőségbe érkezett levelekről szólunk, mert ez a beküldött írások közös jellemzője. Nagyon értékes levelek ezek. Ha figyelmesen olvassuk, láthatjuk egyre tisztuló közéletünk, rendünk egyre szélesedő demokratizmusának hű tükrözője ez. Minden eszközzel támogatni kell a dolgozók ilyetén való vélemény- nyilvánítását is. Nem „általában”, nem csupán „elvileg”, hanem úgy, hogy gonddal, felelősséggel foglalkozunk a beküldött írásokkal. ügy, hogy az ügy pozitív elintézésével igazoljuk, amit írója közölni akart és mindent megtesznek a jelzett probléma megoldása érdekében. Most azonban nem ezekről, a felelősségtől áthatott levelekről akarunk írni. A névtelenül beküldött levelekről szólunk most. Szerencsére igen kicsi a számuk — a fenti 900-ból mindössze 15 érkezett hozzánk. Néhol egyszerűen legyintenek, ha ilyenről hallanak, van aki azt tartja: nem érdemli meg az elolvasást sem... Tény, hogy a névtelen levelek csökkentett erkölcsi értékűek, de még sem annyira, hogy fölösleges lenne a velük való foglalkozás. Mert nemcsak a kimondott szóval lehet bírálni, hanem hallgatással is. Sőt névtelen levéllel is... Mert vegyük a becsületesebb dolgot: van olyan, akit tisztességes szándék vezérel a vélemény- nyilvánításnál, de attól tartva, hogy kellemetlensége lehet az ügyből — ezért elhallgatja nevét. Nemrégiben egy ilyen levélben nagyon fontos dologra (burkolt árdrágításra) hívták fel figyelmünket. Az illető — a tények kivizsgálása bebizonyította — igazat írt. Lehet ilyen esetben kellemetlensége? Természetesen — csak nem a levélírónak... Az hisszük, így van ez rendjén — a becstelennek bűnhődnie kell. De nemcsak ilyen tisztaszándékú névtelen levélírók vannak... Vannak olyanok is, akiket nem a közösség iránti felelősség vezérel, van akinek építés helyett rombolás, zavarkeltés, rágalmazás, kártevés a szándéka. Van, aki szinte beteges levelező. Jelentéktelen, vagy nem teljesíthető kéréssel fordul egyszerre 8—10 megyei és országos szervhez. „Ügyet" csinál személyes hitványságaiból. Érdemes megfigyelni a módszert is. „Levelezőnk” nemcsak azt éri el, hogy nyolc-tíz szervet mozgósít ügye rendezéséért, hanem destruktív magatartásával megtetézi azt. Természetesen nem azonos a különböző helyről jött válasz. Az összehasonlítja és magyarázza: íme az egyik szerv így, a másik meg úgy válaszol... Az ilyen zug-levelezőket becstelen szándék vezérel. ; Az ilyen névtelenséggel fede- : zi hitványságát. A közösségi r probléma megoldásából, . gondjából becsülettel részt- r vállaló, igazi levelezők — és i ezek adják a levélírók dön- . tő többségét — úgy is elha- tárolják magukat a rágalma- zó, a zavarosban halászgatók- tói, hogy becsülettel kiírják- nevüket. Korabeli ponyvaregény történetei elevenülnek fel Gál Szabó András Salgótarjáni fiatal elbeszélése nyomán. Hányatott útja volt, 1956 decemberi disszidálástól 1958 április 24-ig, még újra átlépte a magyar határt. Megismerte mi a halálfélelem, a szenvedés, a nélkülözés, a nyomor. kívül, növelni kívánják ser-; tés- és baromfiállományukat} is. Éppen ezért, hogy bizto-j sítsák a baromfitartás felté-i teleit, saját erőből felépítet-} tek egy baromfiólat. A tavasz} folyamán aj sertésállomány} fejlesztése érdekében szintén; saját erőből felépítik a 20} férőhelyes sertésfiaztatót. } Mezőgazdasági gépeket vásárolnak A ludanyhalászi Alkotmány Termelőszövetkezet mezőgazdasági gépeket vásárolt, hogy a tavasz és a nyár folyamán esedékes munkákat minél hamarább elvégezhessék. Vásároltak egy 18 soros vetőgépet, fűkaszálógépet, lókapát és burgonyaásó gépet. Belső beruházásaik között szerepelt egy írógép és egy tizedes; mérleg vásárlása, amelyet már be is szereztek. A korszerű belterjes nagyüzemi gazdálkodás egyre vonzóbb Ludányhalásziban. Az utóbbi hetekben három új belépővel növekedett a ter- melőszövel kpyrf tp wsá a a A tiszta Salgótarjánért.. eddig ismeretlen utcaseprő-! gép is megjelenik. A moto-i ros seprőgép mellett még| harminc ember és egy moto-l ros locsoló kocsi dolgozik a| tiszta Salgótarjánért. Most már csak az szüksé-i ges, hogy a tanács intézke-f dései mellett a város lakói is| mindent megtegyenek azért,! hogy valóban tiszta, virágos} legyen Salgótarján. 3 C sakugyan megtörtént volna itt a szomszédunkban, Szatmár vár- !megyében, hogy egy falu kál- svinista népe nagy elégedet- ■ 1 lenségében el akarta csapni !az Űristent? Nagyon hiszem, ismert itt nálunk is hamar |megtenné ezt akármelyik kálvinista magyar, s szintén sazt mondja, hogy amit az Ég i csinál, legalábbis nem gilt. sTemplomot, papot, kántort, §orgonát, harangot tartunk, I adót fizetünk, imádkozunk, |odafent pedig mégse vigyázzanak reánk. H Az is Szatmár megyébeq gtörtént valamikor, ha jól tu- =dom, Szentmiklós községben, %hogy az új, díszes templomba she lecsapott az istennyila, s a =templom lángbaborult. j} — Mi lesz most már— jaj- ugatott a parókia tornácán a =tisztele te s úr —, miből épí- = tünk megint az Úrnak új haj- = lékot? gj — Nem építnék én neki — H ordította be az utcáról egy Ü haragos magyar, tekintélyes Hpresbiter — még istállót sem, Mnem érdemli meg, aki a saját = házát fölgyújtja. ■fj Ez a kálvinista magyarság = — Móricz Zsigmond ma gyárijai* — hamar dühbe jön a g méltatlanságon, $ hamar ki- idörgi az „eb ura fakó”-t. Vadé la mikor a császár, sokszor két ,g erdélyi fejedelem s három tö- srök pasa között lehetett vá- = lasztania, hozzászokott. 3= Itt nem ritkaság, hogy egy- = egy haragos község átpártolt nem is a pápista, de az oláh vagy orosz istenhez, ahogy a görögkatolikust hívta. Egy ilyen római katolikussá vált református gyülekezetét a plébánosa addig nógatott, míg elindult Máriapócsára is, búcsúra. Persze szégyenkezve kullogtak, zászlót nem vittek, nem énekeltek, s így nem tértek ki, mint a búcsúsok elől szokás, a szembejövő szekerek. H át kendtek is búcsúsok — mentegette magát egy kérdőre vont szekeres —, hiszen kendteknek még feszületjük sincsen. — Hát ez mi az Isten nyavalyája, — rántotta ki a vezető kurátor a szűr alól, ahol rejtegette, a szent feszületet. Ezek nem anekdoták, ezek való történetek, száz hasonlót és igazat tudok e vidékről, s ezek legjobb jellemzői a kálvinista magyarnak. A francia paraszt — Jaures beszélte — hamar válik istentagadóvá, a papiját is elkergeti, de a templomot és harangot megőrzi, hogy boszorkányok arra ne jöjjenek, s a jégesőt is ellehessen harangozni. Mostanában egy kis vitánk folyik a magyar protestantizmus problémájáról, s úgy gondolom, hogy a problémát a kálvinista paraszti lélek ilyen- sége is súlyosítja. De min- denekfölött pedig súlyosítja a legújabb protestáns papi nemzedék elképzelhetetlen silánysága. Vannak, persze', hogy vannak ma is, jeles, tanult és holtig tanuló papok, de a nagy többség egyszerűen szánalrrurs. Egy-egy kálvinista egyházkerületében a papok imádkoznak az esperesük életéért, mert nem tudnak maguk között senkit, ki e tisztre méltó legyen. És ami meglepőbb és csodálatosabb, még önmagukról sem hiszik talán titokban sem, hogy a többinél különbek volnának. S ennek éppen most kell ,így lennie, mikor az iszonyú klerikális megpróbáltatások idején éppen a kálvinizmus került természetszerűen az első tűzveszedelembe. S oha, sehol még nép olyan kivételesen preparált egy Racionális erkölcs-vallásra nem volt, mint a kálvinista magyarság. Csak éppen gondolkozó, tanult, nemes szellemű népbarát papok kellettek volna ehhez s meglett volna. Most aztán kérdés, hogy ez az elhanyagolt, elkoldusodott s elkeseredett nép állni focjja-e,
