Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)
1958-04-16 / 29. szám
1958. április 16. NÓGRÁDI Népújság A nukleáris fegyverkezés kísérleti területei Napjainkban egyre növekszik az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért folytatott mozgalom. E világméretű megmozdulásnak óriási lendítő erőt ad az a tény, hogy a közelmúltban a Szovjetunió bejelentette az atomrobbantási kísérletek egyoldalú beszüntetését. A nyugati hatalmak fő kísérleti területe a Csendes Óceán térsége. Nagybritannia a Christmas (Karácsony) szigetek környékén hajtott végre hidrogénbomba robbantási kísérleteket, továbbá kísérlet-sorozatot folytat Ausztráliában Monte Bello szigetén és Maralinga környékén. Az amerikai Egyesült Államok 1945 augusztusában Hiti reá üst reYbanlisi színheluek rosima és Nagaszaki városokra dobta le első atombombáit. — Azóta a Marshall szigetcsoporthoz tartozó Bikini és Eni- wetok korállszigeteken, valaA messze Afrikába küldik azokat a •Iával csomagol be egy-egy ifjúmunkás szögeket, amelyekből műszakonként 70—80 lá- brigád a Salgótarjáni Acélárugyárban. Hol takaríthatunk meg forintokat? Elmondják a Salgótarjáni Üveggyár dolgozói A takarékossággal kapcsolatos kormányfelhívás szerte az országban nagy visszhangot keltett. A Salgótarjáni Üveggyár kommunistái és becsületes pártonkívüli dolgozói is mindent megtesznek a felhívás érdemleges végrehajtása érdekében. Magyar József elvtárs többek között három pontban foglalja össze a tennivalókat. 1. Az olvasztási anyagokra kidolgozott anyagnormákat pontosabban tartsuk be. Közismerten könnyelműen bánnak az importból származó szódával. Ha például az olvasztó nem végezte lelkiismeretesen — különösen vasárnap — az olvasztást, a hanyag munkát a szóda adagolással pótolja. Mindezeken a hibákon csak a tételes vételezéssel lehet javítani. 2. A segédanyagokkal való ■ takarékoskodás. Ez ugyancsak nagyjelentőségű. A vételezés megszigorításával elérhetjük, hogy a késztermékekre vonatkozó segédanyag felesleges fel- használását nagymértékben csökkenthetjük. Itt nagy feladat vár az üzemvezetőkre és művezetőkre. 3. A készáru megvédésére indult mozgalom szélesítése. Javaslom, hogy havonta takarékossági őrjáratot szervezzünk minden üzemben úgy, hogy a fenti hibákat még idejében ki lehessen küszöbölni. Ugyanakkor az áru útját egészen a raktárig lehessen ellenőrizni. Gémesi László elvtárs, az anyagraktár vezetője elmondja, hogy már eddig is tettek az anyagtakarékosság érdekében intézkedéseket. Bár nálunk a felhívás óta szervezettebb formában nem történt intézkedés. Például a selyempapír és a csomagolópapír méreteit a megközelítő legnagyobb pontosságra csökkentették le, mégpedig úgy, hogy rendesen szabják a papírokat. Eddig inkább kézzel tépdes- ték, mint az a selyempapírnal volt tapasztalható. Megemlíti Gémesi elvtárs, hogy nagy feladat vár a laboratóriumra, amely különösképpen a segédanyagok és az import üveghez való nyersanyagok takarékosabb felhasználása és az anyagmegvédés érdekében számos intézkedést hajtanak végre. Zsidai Kálmán elvtárs a készárú kiszállításával kapcsolatosan javasolta — mint már erre egyszer történt is kísérlet, — hogy szalma béleléssel vagonpakolás helyett ládázva küldenénk az árut a kereskedőhöz. Természetesen emellett a gyárban még számos észrevétel, javaslat van az anyagtakarékossággal kapcsolatosan, amelyek remélhetőleg felszínre kerülnek a közeljövőben megtartandó takarékossági aktívaértekezleten, amelyet az üzemi tanács és a munkaügyi osztály rendez. Zsákutcában a „jószolgálat MM Több francia polgári lap egy idő óta aggodalommal jelzi, hogy a francia tuniszi konfliktus elsimítását célzó angol amerikai ..jószolgálat” valósággal EGYHELYBEN TOPOG A legutóbbi napokban már arra kényszerültek a lapok és a nyugati hírügynökségek is, hogy a tárgyalások megfenek- léséről beszéljenek. A Reuter pénteken ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy Párizsban mindenképpen el akarják kerülni ennek bevallását. A New York Herald Trybune pénteki számában „Tárgyalások, amelyeknek nem szabad kudarcba fulladniok" címmel a következőket írja: „A tárgyalások Franciaország és Tunézia között igazi zsákutcába jutottak. Folytatni kell a tárgyalásokat és ezeknek kezdeti megállapodáshoz kell vezet- niök, mert különben igen súlyos következményei lesznek a Nyugat számára. Nyugat tart attól, hogy Burgiba. Tunézia elnöke a francia tunéziai viszályt az ENSZ biztonsági tanácsa elé viszi.” Mi tette szükségessé a jószolgálat igénybevételét, hogyan indult és hová fejlődik a tunéziai kérdés? A francia tunéziai ellentét a nemzetközi kérdések egyik legágas-bogasabb problémája. Szorosan összefügg a francia algériai kapcsolatokkal, az észak-afrikai kérdés egészével. Megyénk népviselete i. ' Mielőtt Nógrád megye népviseletének történetére, a nógrádi színes népviselet kialakulásának ismertetésére térnénk, szükséges, hogy megismerkedjünk a népviselet fogalmával. Népviseletnek nevezzük azt a ruházatot, amelynek anyagát a nép termeli és a belőle formált ruhadarabokat maga készíti. Azt is, amelynek anyagát ugyan nem a nép termeli, (hanem kismesterember) de abból saját ízlésének, hagyományainak megfelelően maga készíti ruháját. A népviselet fejlődését, változását mindig a társadalmi, a gazdasági és a szokásbeli tényezők alakítják. Különösen erős a gazdasági fejlődés hatása a népviselet alakulására. Ezt láthatjuk Nógrád megye esetében is. A törökdúlás idején a megye községeinek nagyrésze részben, vagy teljesen elpusztult. A török háború befejezése után a földbirtokosok az elnéptelenedett falvakba a magyarok mellett sóik szlovák telepest is leköltöztettek a szlovák lakta vidékekről. Ebben az időben a parasztságnak a török háború alatt elpusztult falvakat és a földesurak kastélyait és a templomokat kellett építeniük. Külsejükkel, ruházatukkal nem sokat törődhettek. A nógrádi néptől a XVIII. század első felében összeállított Gra- vamenek azt írták, hogy a parasztok külseje a legnagyobb szegénységet és nyomorúságot mutatja. Addig, amíg más megyék lakói ékes köntöst és színes ruhát viselnek, ezek-a nógrádiak — majdnem mind félig meztelenek és a leghidegebb télben is felső ruha nélkül járnak. Az 1750-es évektől kezdve a megye gazdasági elmaradottsága csökken, a földművelés és az állattenyésztés fellendülése következtében, a mesteremberek száma megnövekszik, javul a kereskedelem is. Ez a gazdasági fejlődés azonban nem volt nagymérvű és nem érintette a parasztság minden rétegét. A viselet továbbra is egyszerű és szegényes maradt. Még Nógrád megye viseletéről szóló XIX. század eleji leírások is igen egyszerűnek mutatják be a parasztság ruházatát. Milyen volt ekkor a népviselet? A férfiak általános ruházata a házi szövésű kénder- vászonból készült rövid derekú ing és gatya volt. A lábukon bocskort viseltek. Csizmát csak a gazdagabbak hordtak. Télen a ruházat még kiegészült ködmönnel és subával és esetleg abaposztóból készült öltözékkel. Férfi népviselet a múlt század elején A férfiak még ekkor vállig érő hajat hordtak, melyből a homlok felett üstököt kötöttek és azt három ágba fonva hátravetették. A fejükön süveget és kalapot hordtak. A nők viselete is ezt az egyszerűséget mutatja a múlt század elején. Félingen, pendelen és kötényen kívül a ház körül és a határban semmit sem vesznek magukra. A szoknya — de ebből is csak egy — a gazdagabbak ünnepi öltözéke. Leginkább mezítláb járnak, csak ünnepen és télen vesznek fel sárga, vagy piros csizmát. Az asszonyok csipkés, kivarrott gyolcs kon- tyot, a lányok aranyos pártát hordanak. A főkötők már ekkor is nagyon díszesek. Petőfi Sándor is 1845-ben, amikor Ludány községen utazott keresztül, megemlítette úti jegyzetében, hogy életében itt*lát- ta a legszebb parasztfőkötő- ket és ha megnősül innen fog hozatni főkötőket felesége számára. A múlt század első felében a paraszti ruházat nagyrészt önellátáson alapuló ruházat, vagyis vászonruha, amely összefügg a paraszti mezőgazdaság önellátó jellegével és az árútermelés fejletlenségével. Csupán az egyes kisebb ruhadarabok azok (fejrevaló, lábbeli, pruszli, vállkendő) amelyeket boltban vásárolnak. Zólyomi József (Folytatjuk) A PROBLÉMA GYÖKEREI az algériai háború kezdetéig, tehát negyven hónappal ezelőttre nyúlnak vissza. A nemzetközi közvélemény igazában akkor riadt a probléma veszélyességére, amikor a francia légierő február 6-án váratlanul bombát zúdított Szakiét Szidi Jusszef tunéziai községre. Védtelen lakosokat géppuskáztak, ártatlan asszonyokat és gyermekeket gyilkoltak meg. A francia vezetőkörök ekkor már nem szorítkoztak arra, hogy csak folytassák az algériai háborút, hanem a logika könyörtelen törvényei szerint kiterjesztették a konfliktust. A francia kormány abban a természetes szolidaritásban, amely összefűzi az algériai és tuniszi népet, ürügyet talált arra, hogy a nemzetközi jog elleni szabályai ellenére, a földig leromboljon egy békés tunéziai falut. A háladó sajtó világszerte rámutatott arra, hogy nem következetes dolog tuniszi beavatkozásról beszélni Algériában, amint azt Franciaország tette és ellenőrzést javasolni a tuniszi algériai határ mentén. Ha már BEAVATKOZÁSRÓL beszélünk, akkor a Tunéziában állomásozó francia hadsereg avatkozik be, tartalékot és hadtápot nyújtva az Algériában állomásozó francia haderőknek. Tunéziában hivatalosan kijelentették, ha Francia- ország beleegyezik csapatainak kivonásába Tunézia területéről, akkor Tunézia és a nemzeti felszabadítási front hozzájárul bármely ellenőrző bizottság kiküldetésébe a tunéziai— algériai határhoz. Sulzberger is rámutatott arra, a New York Timesben, hogy a tuniszi francia viszály része az északafrikai kérdésnek, Párizs nem képes a Tunisz és Marokkó iránti barátság megőrzésére, akkor, amikor elnyomó politikát folytat a közbeeső területen. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a franciák törekszenek új kapcsolatok létrehozására, politikájuk megvalósítására, a Nyugat szempontjából oly jelentős francia Észak-Afrikában. Az amerikai politika—és ennek Dulles hangot adott, nem kívánta e problémának ENSZ elé bocsátását, többek között azért, mert arra törekedett, hogy megtartsa mind Francia- ország, mind Tunisz barátságát. Február 17-én Anglia és Amerika felajánlotta jószolgálatait Franciaországnak és Tunisznak a válság rendezésére. Mint ismeretes Murphyt bízták meg amerikai és Béleyt angol részről a jószolgálatok ellátására. Már akkor világos volt, ha közbejárásuk eredménytelen maradna, a kérdés megoldása az Egyesült Nemzetek Szervezetére hárulna. Burgiba, Tunézia elnöke a tárgyalások során elment a LEHETSÉGES ENGEDMÉNYEK határáig, még ahhoz is hozzájárult, hogy Algéria kérdése ne szerepeljen a jószolgálati vitában, jóllehet, az algériai kérdés nyilvánvalóan a francia tunéziai nézeteltérés egyetlen oka, és amíg ezt nem rendezik, a két ország ki van téve minden megrázkódtatásnak. A francia kormány az algériai kérdést megvitatni nem hajlandó. de görcsösen ragaszkodik a tunéziai algériai határellenőrzéséhez. Szakiét — Szidi Jusszef romjai alatt tuniszi asszonyok és gyermekek haltak meg. Most a támadók áldozatát akarják arra kényszeríteni. hogy biztosítékot nyújtson az agresszornak. A tuni- sziak nem egyeznek abba bele, hogy ilyen vaskos módon próbálják felcserélni a szerepeket. A tárgyalások hátterében a Gaillard-terv körvonalai bontakoznak ki. A Földközi-tengeri paktum az a személyzeti bejáró, amelyen át Franco- Spanyolországot is — be akarják léptetni az atlanti paktumba. Ezzel kapcsolatban a haladó francia sajtó rámutat, hogy az algériai háború, amelyből a francia vezetőkörök nem hajlandók lemondani, annyi nehézséget okoz, hogy a kormány kész A LEGSZÉGYENLETESEBB SZÖVETSÉGEKRE. Az új „védelmi” paktum, amelyet Gaillard felvetett, azt célozná, hogy a tuniszi repülőterek éppen úgy, mint a marokkói francia katonai létesítmények továbbra is francia támaszpontok maradjanak, módot kínálva az angolszászoknak és Francónak is, hogybeleavatkozzanak Észak-Afri- ka ügyeibe. A francia miniszterelnök újra meg újra összehívja minisztereit tanácskozásra. „új megoldásokat” keres, de azokat aligha találja meg mindaddig, amíg hátsó gondolatok nélkül el nem ismeri Észak-Afrika népeinek függetlenségi jogát. Ezen az alapon könnyű lenne tárgyalni jószolgálat nélkül — közvetlen Tunisszal, a francia csapatok visszavonásának kérdésében és lehetővé válnék a franciaalgériai tárgyalások megkezdése. Franciaország többszörösen előnyös gazdasági és kulturális egyezményeket létesíthetne, az egyenlőség alapján, Észak-Aírika felszabadított népeivel. Barátságuk lehetővé tenné Franciaországnak, hogy visszanyerje nagyhatalmi helyzetét, ugyanakkor felszámolná a háborús feszültség; egyik gócát a világban. Szemsebészek vizsgáinak meg minden világtalant Szerbiában Szerbiában a háború óta egyre csökken a szembetegek száma. Ez a szemorvosok idejekorán történő közbelépésének köszönhető. A több, mint 7 millió lakosú Szerbiában jelenleg mindössze 22 hétéven aluli és 1910 ötven éven felüli világtalant tartanak nyílván; A szerb népjóléti tanács most tartott ülésén elhatározták, hogy javaslatot terjesztenek elő minden világtalan újbóli felülvizsgálására, hátha szemműtéttel vissza lehet adni látásukat. mint az USA Nevada államának sivatagi részén hajt végre atom- és hidrogénfegyverek kipróbálását szolgáló robbantási kísérleteket.
