Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)

1958-04-12 / 28. szám

NÓGRÁDI Népújság 1938. ÁPRILIS 1ST.. Kosos nyilatkozat (Folytatás az l. oldalról.) hidrogénfegyver kísérleteket. Ez a mélységesen humánus lépés, melyet a népek békéjé­ért való aggódás sugallt, s amelynek célja az emberek egészségét fenyegető atom- és hidrogénfegyver kísérletek ve­szélyének megszüntetése, meg­felel a népek létfontosságú érdekeinek és felbecsülhetet­len hozzájárulást jelent a kí­vánatos nemzetközi bizalom megteremtéséhez. Ez a döntés megnyitja a lehetőségét an­nak, hogy minden állam örök­re beszüntesse az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket. A Két Fél kifejezi azt a re­ményét, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező más ha­talmak is haladéktalanul be­szüntetik az atom- és hidro- génfcgyverekkel folytatott kí­sérleti robbantásokat és ezzel maguk is hozzájárulnak a né­pek közötti béke megszilárdí­tásának nagy ügyéhez. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a leszerelés ügyét szolgáló konk­rét intézkedésekért és erélye­sen elitéli az északatlanti tömb tagállamai által folytatott fegyverkezési versenyt és há­borús készülődést. Elitélik az északatlanti tömb tagállama­inak minden arra irányuló kí­sérletét, hogy a leszerelés kér­désének megvitatása kapcsán olyan feltételek elfogadását erőszakolják, amelyek sértik a Szovjetünk) és a többi szoci­alista állam biztonságát, ugyanakkor méginkább sza­badkezet nyújtanak az észak­atlanti tömb résztvevőinek az agresszív háborús politika megvalósításához. A két or­szág továbbra is határozottan szembeszáll a hidegháborúval és annak minden megnyilvá­nulási formájával, és harcol az egyes országok által folytatott háborús propaganda megszün­tetéséért, a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok és a nemzet­közi kereskedelem szabad fej­lődéséért, ami az államok kö­zötti bizalom megerősítésének legszilárdabb alapja. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következetes híve az idegen területeken lé­vő katonai támaszpontok fel­számolásának, minthogy a tá­maszpontok létezése a nemzet­közi viszonyokat mérgező gya­nakvás és bizalmatlanság egyik fő oka. A két fél kény­telen komoly aggodalmát ki­fejezni amiatt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság szövet­ségi gyűlése felhatalmazta a szövetségi kormányt Nyugat- Németország hadseregének atom- és hidrogénfegyverekkel való felszerelésére. A felek ki­fejezik aggodalmukat amiatt is, hogy Nyugat-Németország területén előkészületek foly­nak külföldi atom- és rakéta­támaszpontok elhelyezésére: minthogy Nyugat-Németország e politikájának eredménye­ként Európában kialakuló lég­kör sokban hasonlít ahhoz, amelyet a hitlerista Németor­szág teremtett a második vi­lágháborúra való felkészülés idején. A Felek remélik, hogy Nyugat-Németországban lesz­nek erők, amelyek nem enge­dik meg, hogy országukat az atomháború előkészítésének veszélyes útjára sodorják: e háború pusztító tüze elsősor­ban Nyugat-Németország te­rületén söpörne végig. A két küldöttség kijelenti, hogy Németország egyesítésé­nek ügye teljesen a két szuve­rén német állam, a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörébe tartozik és hogy Németország békés egyesítésé­hez az első lépés — mint azt a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya javasolja — a német konföderáció létre­hozása lenne. A Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetúnió teljes mértékben támogatja az NDK e javaslatát. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetúnió úgy véli, hogy a tudomány és a techni­ka hatalmas eredményei, ame­lyek a Szovjetúnió által fellőtt első mesterséges holdakban fe­jeződtek ki, a nemzetközi együttműködés korábban nem létezett új lehetőségeit tárják fel a természet törvényeinek az egész emberiség javát szol­i gáló megismerése terén. Mind­két fél úgy látja, hogy a koz­mikus térségek katonai célok­ra való felhasználásának meg­tiltásáról és az idegen terüle­teken lévő külföldi katonai tá­maszpontok felszámolásáról kötendő megállapodás — amint ezt a Szovjetúnió java­solja — nemcsak a kozmikus térség tanulmányozása terüle­tén folytatandó széleskörű nem­zetközi együttműködéshez nyitna utat, hanem egyben olyan jelentős lépés volna, amely elősegítené a lefegyver­zés egész problémájának meg­oldását. A küldöttségek ismét kife­jezik a Magyar Népköztársa­ságnak és a Szovjetúniónak azt a szilárd elszántságát, hogy erélyes harcot folytatnak az ál­lamok közötti ellenségeskedés élesztésében érdekelt körök minden arra irányuló próbál­kozása ellen, hogy a nemzet­közi légkört olyan provokatív kérdések felvetésével mérgez­zék, mint a keleteurópai orszá­gokban fennálló helyzet kér­dése. A Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetúnió határo­zottan leszögezi, hogy a népi demokratikus országok állam­rendje nem lehet vita tárgya nemzetközi értekezleteken — mint ahogyan nem lehet az bármely más szuverén állam esetében sem — mivel ezt a kérdést ezen országok népei már régen eldöntötték, amikor határozottan és véglegesen rá­léptek a szocializmus építésé­nek útjára. A népi demokrati­kus országok helyzetének megvitatását erőszakoló kísér­letek mindkét fél véleménye szerint összegyeztethetetlenek az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének alapokmányában kifej­tett elvekkel és megengedhe­tetlen beavatkozást jelentenek szuverén országok belügyei- be. A felek határozottan visz- szautasítják az ilyenfajta, a béke ügyére ártalmas kísérle­teket. saság kormányának ezen ál­láspontja a Szovjetúnió párt­ós kormányküldöttségének tel­jes megértésével találkozott. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetúnió párt- és kor­mányküldöttsége kifejezi azt a határozott meggyőződést, hogy a népek közötti béke megőrzésének és megszilárdí­tásának nemes céljai, a „hi­degháború” és a fegyverkezési hajsza megszüntetése, az ösz- szes, — kis és nagy — államok együttműködésének kiszélesí­tése megvalósítható, ha társa­dalmi rendszerükre való te­kintet nélkül betartják az ál­lamok békés egymás mellett élésének elvét, amely már szé­leskörű nemzetközi elismerés­re talált. ... hogy szebb legyen cr falu ... — Hogyan segíti az érsekvadkerti tanácsi pártcsoport a községfejlesztési terv teljesítését ? — A keletcurópai népi demok­ratikus országokban fennálló helyzet kérdésének felvetését, valamint azt a követelést, hogy nemzetközi értekezleten vitassák meg Németország egyesítésének kérdését — ami a két szuverén német állam illetékességébe tartozik — nem lehet másnak tekinteni, mint arra irányuló kísérlet­nek, hogy meghiúsítsák a hi­degháború felszámolásáról és a fegyverkezési hajsza megszün­tetéséről megállapodás létre­jöttét. Nem lehet másként ér­tékelni, mint olyan kísérlet­nek, hogy meghiúsítsák a leg­magasabb színvonalú értekez­let összehívását, aminek célja az esztelen fegyverkezési haj­sza megszüntetése és a hábo­rús veszély kiküszöbölése ha­laszthatatlan kérdéseinek megvitatása csak olyan törek­vésnek lehet tekinteni, hogy a népeket a holnaptól való ret­tegésben tartsák, fokozzák az ellenségeskedést és a gyanak­vást az államok között, szít­sák a háborús pszihozist, s ugyanakkor egyesek hatalmas profitokat húzzanak a katonai szállításokból. A küldöttségek kijelentet­ték, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetúnió tel­jes mértékben együttérez a nemzeti felszabadulásukért harcoló gyarmati és függő or­szágok népeivel, s meggyőző­désük, hogy a gyarmati rend­szernek, — egyes országok mások feletti uralmának — pusztulása feltartóztathatatlan történelmi folyamat. A Magyar Népköztársaság párt és kormányküldöttsége kijelenti: a Magyar Népköz- társaság kománya arra törek­szik, hogy helyreállítsa, illető­leg megteremtse a normális viszonyt minden országgal, amely ezt kívánja. A küldött­ség nagy fontosságot tulajdo­nít azoknak a lépéseknek, amelyeket a Magyar Népköz- társaság a szomszédos Ausztri­ával való kapcsolatainak meg­javítása érdekében tesz, mi­vel Magyarország és Ausztria együttműködése, amennyiben egymás sznverénitásának és a belügyekbe való be nem avat­kozás elvének következetes tiszteletben tartásán alapul, hozzájárulás lenne az európai béke és biztonság megterem­téséhez. A Magyar Népköztár­A szovjet párt- és kormány- küldöttség magyarországi tar­tózkodása idején a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetúnió Kommunista Párt­ja képviselői között széleskörű eszmecsere folyt a két párt kapcsolatait érintő kérdések­ről. A szívélyes, baráti légkör­ben lefolyt megbeszéléseken a két párt között az összes meg­tárgyalt kérdésekben teljes egyetértés nyilvánult meg. A két párt képviselői meg­állapították, hogy az MSZMP és az SZKP együttműködése teljes egészében a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja küldöttségének tárgyalásai­ról 1957 március 28-án Moszk­vában aláírt nyilatkozat alap­ján fejlődik. Az elmúlt idő­szakban a két párt kapcsolatai még jobban megerősödtek és jelenleg az MSZMP és az SZKP állandó kapcsolatban vannak, hogy tájékoztassák egymást a kölcsönös érdeklő­désre számottartó legfontosabb kérdésekről. Az MSZMP és az SZKP kép­viselői egyöntetűen leszögez­ték: a Magyar Népköztársaság gazdasági és belpolitikai hely­zetének gyors konszolidációja annak köszönhető, hogy az MSZMP a marxizmus-leniniz- mus megingathatatlan elvein alapuló helyes politikát foly­tat. Ez a politika teljes mér­tékben megfelel a magyar dol­gozó nép alapvető érdekeinek és óhajának, alkotóan egyez­teti össze a szocialista forrada­lom és a szocialista építés ál­talános törvényszerűségeit a Magyar Népköztársaság fejlő­désének konkrét történelmi feltételeivel. Az MSZMP és az SZKP kép­viselőinek termékeny eszme­cseréje a testvéri kommunista és munkáspártok kétoldalú ta­nácskozásainak feltétlen hasz­nosságát bizonyítja. A felek hangsúlyozzák, hogy a pártjai­kat érdeklő kérdések közös megbeszélése végett a jövő­ben is találkozni kívánnak. Emellett a két párt képviselői­nek véleménye szerint a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom érdeke szem­pontjából hasznos megszervez­ni a testvéri kommunista és munkáspártok képviselőinek többoldalú időnkénti találko­zóit is. A két küldöttség úgy véli. hogy a testvérpártok kép­viselőinek 1957 novemberi moszkvai értekezletei nagy­mértékben hozzájárultak a nemzetközi kommunista moz. galom egységéhez és összeková- csoltságához, valamint a népek közötti béke megvédéséhez. A két párt képviselői hang­súlyozzák a kommunista és munkásmozgalomban mutat­kozó opportunista áramlatok elleni harc és a marxista-leni­nista tanok eszmei tisztaságá­ért folyó harc nagy fontossá­gát. A jelen körülmények között, amikor az imperialista reakció különös erőfeszítéseket tesz, hogy meggyengítse a kommu­nista és munkáspártokat, alá­ássa azok egységét, mc-ggyen- gitse összekovácsoltságukat és szilárdságukat, a reakció egyik fő fegyvere a revizionizmus különböző áramlatainak támo­gatása a kommunista és mun­káspártokon belül, hogy így fékezze a kommunista esz­mék mindinkább növekvő be­folyását a világ népeire. Ezért mindkét párt kötelességének tartja, hogy határozott harcot folytasson a revizionizmus, mint a párt egységét fenyege­tő veszély ellen. A Magyar Szocialista Mun­„Nagy fába vágták a fej­szét” — tartja a jó magyar közmondás. Ezt lehetne el­mondani az érsekvadkertiek­re is, ahogyan az 1958. évi községfejlesztési terv összeál­lítását figyeljük. Mit akarnak megvalósítani ? Érsekvadkert megyénk egyik legnagyobb mezőgazda- sági települése. Az igények is nagyok, melyeknek megvaló­sítása nemcsak anyagi, ha­nem társadalmi összefogást is igényel. Mert ki merné tagad­ni az érsekvadkertiek előtt, hogy nem szükséges az a 350 személyes művelődési otthon megépítése, amelynek egyik szárnya emeletes lesz, ahol az olvasóterem, könyvtár és já­tékszoba nyer elhelyezést? Vagy ki merné azt állítani, hogy nem szükséges a falu külső részein a közvilágítás bővítése? S ha valaki úgy nyi­latkozna, hogy nincs szükség az óvoda bővítésére, akkor csaknem száz anya ellenálásá- val találkozna, olyanokéval, akiknek a gyermekük óvodai elhelyezése éppen óvoda hiá­nyában nem történhet meg! De teljesíteni kell a rózsadom­biak kérését is: közkutat kell ide építeni, vagy a Széchenyi és a Rákóczi úti lakók igé­nyét: járdát kell létesíteni! Hosszú sorban lehetne még sorolni az egész község továb­bi igényét: a sportpálya kö­rülkerítését, az öltöző tataro­zását stb., stb. És mindezt meg kell valósítani, még ebben az évben. Miből? A községfej­lesztési alapból. A községben azonban nem­csak követelnek a dolgozó pa­rasztok, hanem segítenek is abban, hogy még szebb legyen a falu. Mit tesznek a falusiak? Az ellenforradalom itt is nagy kárt okozott. A dolgozó parasztok „megfeledkeztek” arról, hogy az ellenforrada lom ellenére is teljesíteni kell állampolgári kötelességüket, be kell fizetni a községfejlesz- tési hozzájárulást. így aztán nem csoda, ha ez év elején, még több mint 150 000 forint volt az érsekvadkertiek tarto­zási számláján. A falusiak egy időben csak kértek, sőt sok esetben köve­teltek a tanácstól, de semmit nem adtak. Aztán megalakult a Hazafias Népfront, a taná­cson belül is létrehozták a pártcsoportot. „Ha a falusiak követelnek, mi is kérünk tő­lük” — vélekedtek a pártcso­port és a népfront tagjai. És így is történt. Okos szavakkal magyaráz­ták meg, hogy csakis ak­kor lehet szebbé tenni a falut, megvalósítani mind azt amit kérnek, ha leg­először az elmaradt köz­ségfejlesztési hozzájáru­lást fizetik be. A szép szó, meg a példamu­tatás eredményre vezetett. Az év első három hónapjában mintegy 90 000 forintot fizet­tek be a községbeliek. Volt már pénz a kezdéshez, s mind azt, amit nagyon sür­gősnek tartottak: művelődési otthon építése, közvilágítás bő­vítése, a sportpálya körülkerí­tése és a többi, mind-mind be­került ' a tervbe. Azzal is szá­moltak, hogy a községfejlesz­tési hozzájárulásból, meg az adórészesedésből 1958-ban mintegy 300 000 forint a ren­delkezésükre áll majd, de na­gyon sokat társadalmi mun­kában is elvégeznek. A társadalmi munka szer­vezésében a tanácsi párt­csoport tagjai járnak az élen. Kordics János 15 holdas dol­gozó paraszt például egy ma­ga hét kocsi föld fuvarozását vállalta a művelődési otthon építéséhez. Závorszki Miklós­ié, a „Tartós Béke” Termelő- szövetkezet tagjait mozgósítot­ta erre a munkára: fogaton­ként öt kocsifuvart ígértek, így nemcsak agitálnak, hanem példát is mutatnak, s a több mint ötezer lakosú községben csaknem 3 500 embert lehe­tett mozgósítani. így olcsóbb lesz az építkezés. Amit társadalmi munkában végeznek Érsekvadkerten — bár tu­domásul veszik, hogy az ál­lam nem tud adni ebben az évben állami támogatást — megvalósítják a saját tervü­ket. A művelődési otthon építésénél társadalmi munká­val végzik el a segédmunkát, a töltést stb, aminek értéke meghaladja majd a 40 000 fo­rintot. A közvilágítás bővíté­sénél Mészáros György javas­latára megvásárolják az anya­got. A pénzt már összeszedték, takarékba helyezték, hogy ha sor kerül a bővítésre, az anyagot megvásárolhassák. A közutak építéséhez csak az anyagot biztosítja a tanács. A kút — és az árokásást a rózsa­dombiak végzik el. A sport­pályákhoz is csak a kerítés anyagát biztosítják. A többi munkát a sportolók, a sport­rajongók végzik el, Csordás István, Dósa János kiszesek mellett, Majer László és Csá- nyi László építőmunkások ve­zetésével. csoport is. Ezért van a példa­mutatás, ezért van a kezde­ményezés. Ügy számolnak ugyanis, hogy mindazt a forintot, amit a falu összefogásá­val, társadalmi munkával takarítanak meg, más. fontos beruházásra, a fa­lu csinosítására lehet fel­használni. S ez így is helyes. összefogott a falu. Ezt tart­ja fontosnak a tanácsi párt­Tanulság Az érsekvadkerti példa azt igazolja, hogy ott ahol a ta­nácsi pártcsoportok jó munkát végeznek, jó a tanács, a Ha­zafias Népfront és a többi tö­megszervezetek együttműkö­dései is: jó eredmények elé­résére lehet egy községet mozgósítani. Mert ezeknek a szerveknek is elsősorban az kell, hogy feladatuk legyen: tegyék szebbé a falut, valósít­sák meg a községek összefo­gásával mind azt, amire a la­kóknak szükségük van, amit a falu fejlődése megkíván. Tanulság kell, hogy legyen az is: a helyi erőknek feltét­len nagyobb segítséget kell adni mindazoknak a szer­veknek, vállalatoknak, amelyek munkája befo­lyásolhatják egy község lakóinak hangulatát. Érsekvadkerten ugyanis soká­ig uralkodott a csüggedés azért, mert a község vezetői, kommunistái és pártonkívüli- ek a törvények betartása mellett ígérték a község köz­világításának bővítését, de a kivitelező, az ÉMÁSZ csak ígérget, de nem valósítja azt meg. Pedig a községfejlesztési hozzájárulások befizetése, a tervek maradéktalan megva­lósítása attól is függ, hogy a kivitelező vállalatok mennyire segítik a helyi vezetőket az ígéret valóraváltásában. Az érsekvadkertiek most bíznak. Bíznak a vezetők, ter­vük megvalósításában, a falu további összefogásában, de bíznak a falu lakói is abban, hogy szebb lesz falujuk, meg­valósítják a községfejlesztési tervüket. — So — Dolgozó asszonyok a közösségért Nagy sikerrel fejeződött be Bárna községben a nőtanács által szervezett sütő-főző tan­folyam. Fülöp Ilona tanítónő igazán fáradtságot nem ismer­ve tevékenykedett azért, hogy ez a tanfolyam sikerüljön. Sa­ját lakásán tartotta meg az órákat. Az ő edényeiben sü- töttek-főztek az asszonyok. Ez a példa is azt bizonyítja, hogy a helyiség hiánya sem lehet akadály, ha egy kis közösség fejlődni, tanulni akar. A gyermekvárosért folyó gyűjtésben sem maradnak el a bárnai asszonyok. Eddig több mint 1500 forintot küldtek be a megyei nőtanácshoz és tíz párnát készítettek, természete­sen az angint is ők vették hoz­zá. Dorogházán alig két hónapja alakult a nőtanács. Már az el­ső két hétben ezer forint ára téglajegyet adtak el. Akkor megindították a tollgyűjtést. Azóta 14 párnát készítettek és 25 hímzett türülközőt gyűj­töttek a gyermekváros kis lakóinak. Varga Józsefné idős asszony szíve minden szerete- tével a kis árvák felé fordul. Külön készített egy kis párnát tokkal és húzattal együtt, rá­hímezte monogramját, hogy egy kis gyerek, ha álomra hajtja fejét, majd őrá gondol­jon. káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja képviselői rá­mutatnak arra a veszélyre is, amelyet a dogmatizmus és a szektásság jelent a kommunis­ta- és munkásmozgalomban, minthogy ezek a jelenségek gátolják a marxista-leninista elmélet fejlődését, annak konk­rét viszonyokra való alkalma­zását és betűrágással helyette­sítik az egyes országokban fennálló konkrét körülmények tanulmányozását. A dogmatiz­mus és a szektásság elszakítja a pártot a tömegektől, ami semmi esetre sem vezethet a munkásosztály s a szocializ­mus ügyének győzelméhez. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja kifejezi a pro­letárinternacionalizmus leni­ni elveihez való tántoríthatat­lan hűségét és kijelenti, hogy a két párt a jövőben is el­szánt harcot folytat az ellenség arra irányuló kísérletei ellen, hogy a nacionalizmust a népek közötti ellenségeskedésre és gyűlöletkeltésre használja fel. A tárgyalások folyamán a két párt képviselői megvitatták a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja testvéri kapcsola­tainak további bővítését célzó konkrét intézkedéseket. * A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségei teljes meg­elégedésüket fejezték ki a tár­gyalások eredményeivel kap­csolatban és megállapították, hogy meg van minden lehető­sége a két ország közötti ba­ráti együttműködés továbbfej­lesztésének a politika, a gaz­daság és a kultúra minden te­rületén. Kifejezték szilárd el­határozásukat, hogy népeik ja­vára a jövőben is fejleszteni fogják kapcsolataikat, ami to­vább erősíti a szocialista tábor országainak testvéri összefogá­sát és hozzájárul a világbéke megszilárdításához. Budapest, 1958. április 9-cn KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter. N. SZ. HRUSCSOV a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents