Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)

1958-04-03 / 26. szám

16 NÓGRÁDI NépaisŰo 1958. április 3. Két helyről is indult megyénkből hála staféta Hazánk felszabadulásának 13. évfordulója tiszteletére a Nógrád megyei KISZ Bizottság hála stafétát szervezett, amely március 29-én, vasárnap reggel indult el megyénk két közsé­gből. A Hátságról és Pásztóról induló staféta Salgótarjánban találkozott, ahonnan március 30-án indult tovább a Heves megyei Ivád felé. Innen a szomszédos megye KISZ fiataljai vit­ték tovább a staféta botot. A staféta április 4-én érkezik szovjet földre. A nógrádi sportélet 13 éve Három millió forintos állami támogatással épült az ország 'egszebb vidéki stadionja Salgótarjánban. De vajon, miért zárták el erre az évre a sportolók elől? Bp. Honvéd — Salgótarjáni BTC 4:2 (2:1) Fotózok figyelem! A totózók figyelmébe ajánljuk: április 4, 5 és 6-i ünnepek alatt a posta küldeményeket nem továb­bit. Ezzel kapcsolatosan felhívjuk figyelmüket, hogy totószelvényei­ket legkésőbb április 3-án adják fel OLYAN HELYEKEN, AHOL a postajaratot gépkocsi továbbítja. Április 4-én Nógrád megye—Szolnok me­gye felnőtt labdarúgó váloga­tottja találkozik Salgótarján­ban délután fél 4 órakor az SBTC pályán. A Nógrád me­gyei válogatott a következő keretből kerül ki: Olaj (SSE), Pintér (Pásztó), Tóth (Jobbá­gyi), Németh, Berta (Kist. Bá­nyász), Szalai (Pásztó), Nyit- rai (Nagybátony), Kirisics (SSE), Garádi (Zp. Építők), Bandur (Tűzhelygyár), Szor- csik (Forgács), Bazsó (Kistere- nye), Pálvölgyi (Forgács), Kol­lár (Üveggyár), és Tóth (Sal- gó). BIRKÓZÁS Észak-területi felnőtt bírkó- zócsapat bajnokságot rendez az MTST Salgótarjánban az acélárúgyári iskola tornater­mében április 5-én, d. e. 11 órakor, amelyen résztvesznek a SSE, Ózd és Eger birkózói. Április 6-i sportműsor AZ NB II-BEN Salgótarjánban: a Salgótar­jáni SE—Bp. Spartakusz. A Baglyasaljai Bányász Bu­dapesten játszik a Bp. MÁ- VAG ellen. Nagybátonyban: a Nagybá- tonyi Bányász—Eger. AZ NB III-BAN április 6-án nem lesz forduló. A MEGYEI LABDARÜGÖ BAJNOKSÁGBAN Baglyasalján a hazai Bányász II—Karancslapujtő, Salgótarjánban: Üveggyár— Szécsény, Forgácson: Forgácsi Bányász —Mátranovák, Balassagyarmaton a hazai MÁV—Salgótarjáni SE II, Bgyarmati Petőfi—Bgyarmati Dózsa, Nagybátonyban: Nagybátony II—Salgó, Kazáron: a hazai Bányász— St. Petőfi, Zagyvapálfalván: Bányász— Jobbágyi. A II osztályú bajnokságok­ban a március 30-ra kitűzött és elmaradt mérkőzéseket ját­szók le. HÁROM ORSZÁGOS ÖKÖL­VÍVÓ BAJNOKOT AVATOTT AZ SBTC Az elmúlt héten Budapesten megrendezett országos ifjúsá­gi egyéni bajnokságon Botos József és Vanó Sándor nyer­ték el súlycsoportukban a büszke bajnok címet. Vasár­nap pedig az országos vidéki felnőtt bajnokságon Szerémi Andor nagy formát mutatva győzedelmeskedett súlycso­portjában: AZ IFJÜSÁGI LABDARÚGÓ BAJNOKSÁG JELENLEGI ÁLLÁSA 1. Salgótarjáni BTC 93:14 28 2 Starjáni Petőfi 42:11 27 3. Zpálfalvai Építők 56:26 24 4. Szécsény 31:17 24 5. Salg. SE 47:24 22 6. Kisterenyei B. 38:20 19 7. St. Tűzhelygyár 29:26 18 8. Kazári Bányász 31:39 18 9. Zpálfalvi Bányász 16:52 15 10. Pásztó 24:32 14 11. Baglyasalja 23:17 13 12. St. Üveggyár 21:49 12 13. Nagybátony 41:11 11 14. Klapujtő 12:34 8 15. Forgácsi Bányász 9:52 8 16. Mátranovák 12:53 7 A Petőfi egy rhérkőzéssel kevesebbet játszott. A gazdasági, politikai és kulturális eredmények mellé méltán sorakoztathatok fel azok a sikerek is, amelyeket az elmúlt 13 esztendő alatt a sport fejlesztésében értünk el. Hazánkban a dolgozókban már a háború előtt is meg­volt a sport iránti őszinte sze­retet. Ez a vonzódás azonban csak kis mértékben vált gya­korlattá. A háború után azonban már megváltozott a helyzet. Az országnak még a fele sem szabadult fel, de már a háború színhelyétől távo­labbra eső városokban, falvak­ban labdarúgó mérkőzést ját­szottak, s egyre inkább teret hódított a szovjet katonák kedvenc sportja, a nálunk ed­dig ismeretlen röplabda, amely a későbbiek folyamán az egyik legkedveltebb sportággá vált megyénkben is. A felszabadulás óta me­gyénk sportköreinek száma több mint háromszorosára emelkedett. Jelenleg a Me­gyei Sporttanács több mint 100 működő sportegyesületet tart nyilván, amelynek taglét­száma közel 14:000 fő. Külö­nösen szembetűnő a falusi sportélet fejlődése. Ezelőtt mintegy 6-7 évvel még szinte lehetetlennek látszott, hogy egy falusi leány felcserélje a sokszoknyás öltözékét sport­mezre. A kiemelt sportágak közül atlétikában, tornában és kerékpározásban, — habár az ellenforradalom romboló mun­kát végzett, — a falu sportja nagyobb fejlődést mutat, mint az üzemi sportkörök. A szakosztályok száma majdnem másfélszeresére nö­vekedett a 13 év alatt, s ezek­ben a szakosztályokban közel 1200 fiatal sportol. Számos olyan falusi sportkör van me­gyénkben mint pl. Palotás, Szécsény, Pásztó, Nagylóc és Tereske, ahol önálló versenye­ket rendeznek, ahol a sparta- kiád versenyek hatalmas moz­gósító erővel bírnak, s szinte már hagyományossá váltak. Nem ritkaság megyénkben, hogy a spartakiádon résztve­vő fiatal falusiak száma elé­ri a 2500 főt. S ezek a tömeg­versenyek számos új tehetsé­get hoznak felszínre. Az el­múlt 13 esztendő alatt szinte állandóan a sport minőségi utánpótlását adták, hiszen Megyénk atlétikai életében döntő jelentőségű volt már a felszabadulás előtt is a Sal­gótarjáni SE atlétikai élete. Mind a sportvezetőket, mind az atlétika rajongóit igen ér­dekli, hogy honnan is indult el ez a nagymultú sportkör ezen sportágban és mi is a helyzet jelenleg? Beszélgetést folytattunk Kir- ner Rezsővel és Nemes Bélá­val, a SSE atléták két edzőjé­vel, akik hosszab idő óta mű­ködnek közre az acélárúgyári sportolók nevelésében és újabb tehetségek felszínre hozásá­ban. A két sportember vissza­emlékezéseit rögzítjük az alábbiakban: 1927-től lehet arról beszélni, hogy az atlétikai élet elindult Salgótarjánban. S ez az indu­lás a SSE-nél kezdődött meg. Ekkor még a levente intéz­mény keretein belül foglalkoz­tak — nem rendszeresen és nem céltudatosan, mint aho­gyan azt kellett volna — ez­zel a sportággal. Ebben az idő­ben túlnyomórészt csak a le­vente csapatok egymás közöt­ti versengéseiről lehetett szó. Ezekben kiemelkedő teljesít­ményt nyújtottak: Pintér Já­nos, Deák István, Gyurcsik Sándor és Fülöp Pál. A fenti példa vonzotta a fia­több országos Ibajnok került ki közülük, mint pl. Szűcs Má­ria, Imre Mária, Uhlár Ilona, Sidi Klári, Molnár István és még többen mások. A háború előtti években mindössze 2 torna szakosztály működött. Ma már 10, amelyek közül 6 szakosztály falun mű­ködik. így Pásztón, Szécsény- ben, Nagylócon, Jánosaknán, Tereskén és Karancskesziben. Ökölvívásban is hasonló a helyzet. Vívóélet a háború előtt egyáltalán nem volt me­gyénkben, ezzel szemben ma csak Salgótarjánban 2 jól dol­gozó vívó szakosztály működik. A sport minőségi fejlesztése terén is hatalmas eredménye­ket ért el megyénk. Labdarú­gásban a 22-szeres válogatott Szojka Ferenc mellett a ma­gyar válogatott tagjai voltak: Oláh Géza, Zsédely Sándor, az utánpótlásban és B válo­gatottban pedig Sándor, Oláh II, Jagodics, Vasas, Jancsik, Dávid, Taliga és Csáki is sze­repelt több ízben, ökölvívás­ban Kára István és Sólyom Kálmán mellett már Szerémi Andor, Csonka Jenő, Vanó Sándor és Bibók Miklós meg­nyerték a magyar bajnok cí­met. Az országos röplabda vá­logatottnak állandó tagja talokat és már az SBTC is létrehozott egy atlétikai szak­osztályt, melynek kiváló tel­jesítményű és hihetetlen aka­raterővel bíró versenyzője volt Zelenka István, aki ké­sőbb több országos vonatko­zásban is számottevő verse­nyen szerzett bajnokságot és helyezést. Az említett versenyzők után komoly ígéret volt még Dombi Dezső. Akkoriban, amellett, hogy bizony semmi támogatást nem kaptak a sportolók, még a szakirányítás is hiányzott náluk. Az atléták csak saját szorgalmukból és igyekezetükből értek el ered­ményeket, de tovább nem fej­lődhettek. Nagy volt a soviniz­mus a főváros és vidék között is. Mindenben elgáncsolták akkoriban a vidékieket, de kü­lönösen a munkás fiatalokat. Nievelt Ferenc, pedig kora ellenére is megmutatta, hogy rendszeres munkával mit le­het elérni. 1936-tól újabb erősítések ke­rültek felszínre az acélárúgyár atlétái közül: Csabai József, Prouza Ottó a salgótarjáni Tűzhelygyári Vasas volt spor­tolója. Minek tulajdoníthatók ezek a sikerek? Elsősorban annak, hogy a felszabadult országunkban a sport széles tömegek közkin­csévé vált, s hogy az állam a testnevelést és a sportfejlesz­tést fontos állami feladatnak tekinti. Míg a felszabadulás előtti években alig 4000 spor­toló volt megyénkben, addig ma eléri a 14.000-et. A háború előtti években alig 100 volt a nyilvántartott falusi sportoló. Ma már 1400 az aktívan spor­tolók száma és ebből 400 a nő. Az óvodáktól az egyeteme­kig mindenütt bevezették a kötelező testnevelést. Álla­munk hatalmas anyagi segít­séget nyújt a sportolóknak. A Salgótarjáni Stadion meg­építése közel 3 millió, Nagy­bátonyban 700 ezer, Balassa­gyarmaton 60 ezer, Palotáson 100 ezer és Kisterenyén 50.000 forintba került. Ezen kívül ha­talmas anyagi segítséget ad évről-évre a falusi sport fel­lendítésére, valamint felszere­lésekkel és más sportszerek­kel segíti a sportkörök továb­bi fejlődését. (jelenleg is sportol,) Miskolci István és Mede Lajos. Majd az 1938-39-es években, ami­kor megszigorították a leven­te kiképzést, egyre több fiatal vonta ki magát ez alól, s lé­pett az atléták sorába. így létszámban igen megszaporod­tak a szakosztályok és megin­dult a Salgótarjáni Üveggyár­ban is az atlétikai élet. Balas­sagyarmaton is találkozunk már ebben az időben atlétiká­val a fenti keretek között. Ezek a körülmények a SSE fejlődését nagyban elősegítet­ték, hiszen egymással verse­nyezhettek. Meg kell még em­lékeznünk arról is, hogy bi­zony akkoriban egy verseny­ző csak egy tornanadrágot, egy papucsot és egy trikót ka­pott felszerelésül. Szöges cipő alig jutott a versenyzők 10-15 százalékának. 1940-41 a nagyarányú fejlő­dés időszaka volt. 1941-ben épült fel a megye egyetlen korszerű salakpályája. Már kb. 40 atlétája volt az acél­árúgyári szakosztálynak. Eb­ben az évben a SSE ifjúsági csapata Simkó Rudolf, Benkő Sokan nem várták, hogy ilyen meglepő biztosan győzi le az SBTC pályán a Bp. Hon­véd együttese a tarjániakat. Maguk a Honvéd játékosai is szivesen kiegyeztek volna a mérkőzés előtt a döntetlen eredménnyel. — mondotta Tö- rőcsik I, a Honvéd egyik já­tékosa a kispadon. — Hogy mi volt az oka a Honvéd el­leni nagyarányú vereségnek? Arra több mentség is van. Bodon kiválásával meg kellett bolygatni a jól összeszokott együttest. Ez nem valami jól sikerült, Bablena, Vasas, Csá­BP. ELŐRE—SALG. SE 1:0 A mérkőzésről Molnár Béla a SSE labdarúgóinak vezetője a következőket mondotta: »»Csapatunk jól játszott Buda­pesten az Előre ellen, de ezen a mérkőzésen is kiütközött csatáraink góliszonya, mert hiába támadtunk többet a ha­zaiaknál, s hiába lőttünk 3 kapufát is, ez nem volt elég még arra sem, hogy egy pon­tot haza hozzunk, mivel a 82-ik percben egy lesből kapott gólt megadott a játékvezető, s el­vesztettük a mérkőzést. A SSE-ből Czuder, Csincsik és Tóth játszott jól«. NAGYBÁTONYI BÁNYÁSZ —BP. SPARTAKUSZ 2:0 Erről a találkozóról Bóth László a nagybátonyiak veze­tője így vélekedett a mérkőzés után: »Gyengélkedett a csa­társorunk, s nem tudtuk a helyzeteinket eredményesen kihasználni. Veres három nagy János és Feledi István össze­tételben országos mezei futó bajnokságot nyert. Feledi ezenkívül a 3000 méteres sík­futásban országos csúcsered­ményt állított fel 8:49,4 mp-s idővel. A lányok bevonása az atlé­tikába 1943-ban sikerült először. A felszabadulás új korsza­kot nyitott meg az atlétika sportban is. Központi kérdés lett a tömegek sportolásának biztosítása. A célkitűzés pedig: olyan fiatalok nevelése — tö­megével — akik testben erő­sek, ügyesek, és a munkában is helyt tudnak állani. Feledi, Kimer, Nemes, Fülöp stb. mint versenyzők is, mint ve­zetők is szívvel lélekkel dol­goztak az atlétikai élet fellen­dítésén. A szakosztály- mint a SSE szakszervezeti sportkör része, a dolgozókból választott veze­tők irányításával évről-évre nagyobb fejlődésről tett tanú- bizonyságot, s az atlétikai élet gerincét képezi. Már orszá­gos viszonylatban is szá­mottevő eredményeket ér el. 1953-ban 100, 1954-ben 140 ki, Taliga és Jagodics össze­tételben nem ment úgy a já­ték, mint azt várni lehetett. Ebből a sorból csak Bablena nyújtott jó teljesítményt. A többi csatár átlagon alul ját­szott. A védelem pedig köny- ínyen zavarba jött, s ezt, a meglepő jó formát mutató Honvéd ki is használta. — Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy jobb volt a Honvéd s megérdemeltük a vereséget. Néhány játékosunk átlagon aluli játéka és Bodon kiválása .nagyon megérződött a csapat mostani játékán. helyzetet is kihagyott. A vé­delmünk megtett mindent, ami tőlük tellett. Orosz igen jól vé­dett, s nem rajta múlott ez a vereség. A Spartakusz nem ér­demelte meg a 2 gólos győzel­met, mert nem bizonyult ezen a találkozón ennyivel jobb­nak. Az igazságos eredmény szerintem döntetlen lett vol­na«. MISKOLCI VSC—BAGLYAS­ALJAI BÁNYÁSZ 2:0 Baglyasalján meglepő győ­zelmet aratott a vendég mis­kolci együttes. A mérkőzésen igen nagy fölényben játszott a Bányász együttes, de ez a fölény csak a szögletekben mutatkozott meg. A szöglet­arány 9:2 volt a hazai csapat javára Ezzel szemben a ven­dégek ritkábban, de annál ve­szélyesebben támadtak, s két ízben is sikerült a hálóba ta­talmok. Készéi 11-est is kiha­gyott. minősített versenyzője volt. 1954-ben 20, 1955-ben pedig 24 versenyző szerepelt me­gyénkből az ország legjobb 50 versenyzője sorában. Ezek kö­zül a jelentős rész a SSE ver­senyzői közül került ki mint pl. Farkas Jenő, Nemes Béla, Kaposvári Zoltán, Uhlár Ilo­na, Szűcs Mária. Az 1956-os év további jó eredményeket hozott, de már az üveggyár is beleszólt az el­sőség eldöntésébe. Abban az évben meglátszott a SSE gár­dájának jó munkája az ered­ményeken is. A megyei válo­gatott, amelynek túlnyomó­többsége acélárúgyári ver­senyző volt, maga mögött hagy­ta Pest megye és Heves me­gye atlétáit, s csoport első lett. — Mik a további terveik? — A korábbi helytelen szer­vezés után most már az üzem­re, s annak dolgozóira fogjuk alapozni szakosztályunkat, mert ezek a fiatalok megma­radnak nálunk, hiszen itt dol­goznak. Nem csüggedünk el a veszteségek miatt, mert már vannak gyári fiatalok, akikre lehet alapozni, és akikből 1-2 év múlva olyan gárdát nevel­hetünk, hogy újból a Salgó­tarjáni SE atlétái képezzék a megyei válogatott gerincét. Kmetyi Ferenc A Magyar Kupáért folyó küzdelmekben az eddigi akadályo­kon sikerült az SBTC-nek túljutni, de. vajon sikerül-e az utolsón is? Erre a választ csak a Ferencváros—SBTC mérkőzésen kap­juk meg! Megyénk legnépszerűbb atlétikai szakosztályának fejlődése, tervei Mindhárom NB ll-es csapatunk vereséget szenvedett

Next

/
Thumbnails
Contents