Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)

1958-02-01 / 9. szám

H58. február 1. NÓGRÁDI Népújság 7 A gyarmati rendszer válságának további mélyülése Miért hallgat Franciaország? — Maurice Duverger feltűnő cikke az Express című francia lapban — Ma már minden ember előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a Októberi Szocialista Forrada­lom döntő hatással volt a gyar­mati rendszer egyeduralmának megtörésére, napjainkban a gyarmati rendszer teljes felszá­molására. Mindenekelőtt meg­állapíthatjuk korunk jellemző tünetét, azt, hogy napjainkban nincsenek gyarmati kontinen­sek mint néhány évtizeddel ez­előtt Ázsia. Afrika, Délamerika stb.„ csupán néhány szige­tecske található e területeken, ezek is követelik jogosultságu­kat. A gyarmati rendszer vál­sága a legutóbbi 12—13 év le­folyása alatt, de főleg 1948— 49-től olyan méreteket öltött, amelyre ha á beteg állapotá­nak analízisét használnánk, nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy beállt az utolsó krízis. Még 1945-ben az akkori sta­tisztika azt mutatta, hogy a föld lakóinak több mint 55 százaléka gyarmati elnyomás ‘alatt sínylődik, a közben eltelt időszak alatt ez a szám 8—9 százalékra csökkent le, azaz a 2 milliárd 700 millió emberből mindössze 200—225 millió sínylődik még gyarmati elnyo­másban. A gyarmati rendszer bomlási folyamatában ropant jelentőségű volt a nagy kínai nép felszabadulása, mely által egy csapásra 600 millió ember lépett a függetlenség és a mi számunkra igen örvendetes, a szocializmus építésének útjára. E példán felbuzdulva kezdték fokozni függetlenségi harcukat a 400 milliós India, a 82 milliós Indonézia, a 73 mil­liós Pakisztán, a 24 milliós Burma, a 23 milliós Egyiptom és sok kisebb-nagyobb gyar­mati állam, vagy gyarmati szi­get, amelyek közben kivívták függetlenségüket és még ha többségük a burzsá nacionaliz­mus útján történt is, joggal könyvelhetjük el az emberiség nagy győzelmének. A gyarmatosító hatalmak döntő vereségét mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy saját maguk is kénytelenek el­ismerni e népek önrendelke­zési jogát, azt, hogy saját el­képzelésük szerint rendezzék be gazdasági és társadalmi éle­tüket. A .szabad országok“ ve­reségét igazolja a minden év­ben megtartott ENSZ-ülés is és ez főleg az elmúlt évben jelentkezett fokozott mérték­ben, az államok küldöttei majd minden gyarmatosítást érintő kérdésben leszavazták a gyar­mattartókat. A legutóbbi ENSZ-ülés megmutatta, i hogy letűnőben van az az idő, ami­kor pórázon lehetett egyes kül­dötteket rángatni, különösképp, ha a gyarmati problémákról volt szó, talán ezt igazolja a francia küldöttség állásfogla­lása is: kivonult a legutóbbi ülésről, mert az államok több­sége olyan határozati javas­latot szavazott meg Algírra vonatkozóan, amely ütközött a francia monopolisták érdekei­vel. A gyarmattartók látva az új helyzet kialakulását mentsd, ami ment­hető jelszóval új politikát pró­bálnak kialakítani és új mód­szerrel próbálják megtartani ingatag pozíciójukat. Külön­böző segélyprogramokat dol­goznak ki, ezekkel próbálják, ha nem is irányítani, de leg­alább befolyásolni ez országoK gazdasági, kulturális és politi­kai életét és természetes, ma­guk számára a kedvező társa­dalmi bérendezkedettséget is. Példa erre Törökország, Pa­kisztán, Jordánia, Irak és a délamerikai államok többsége, melyek látszólagos független­ségük mellett kiszolgálják a gyarmatosító hatalmakat. Eze­ket a célokat szolgálja a hír­hedt Eisenhower doktrína, to­vábbá a SEÁTO. A gyarmatosítók elleni han­gulatot nagymértékben fokoz­ta a közelmúltban lezajlott ázsiai és afrikai országok kö­zös kairói tanácskozása, amely a bandungi határozat megva­lósulását értékelte. A közel másfélmilliárd embert képvi­selő konferencia fő jellemzője volt elsősorban az imperialista ellenesség fokozódása, melyet alátámaszt az olyan államok küldötteinek állásfoglalása is, mint Pakisztán, Törökország, Jordánia, Fülöpszigetek és még egy sor hozzájuk hason­lóké, akikről egyáltalán nem lehet elmondani, hogy ellen­ségei a gyarmatosításnak, még is részt vettek abban a meg­szövegezésben, amelynek min­den pontja enyhébben, vagy erőteljesebben az imperializ­mus ellen szól. Azok a gócok, amelyek megtalálhatók Hondu- rasztól, Bolíviától, Algériát, Jordániát, Nyugat-Iránt is be­leértve nagymértékben mélyí­tik a gyarmati rendszer vál­ságát. De az is igaz, hogy a Szovjetunió és más szocializ­must építő államok, köztük hazánk állásfoglalása is óriási erkölcsi hatást gyakorol ezekre a mozgalmakra és szinte löki előre a felszabadulás felé. De mint ahogy az indiai, az indo­néziai. a burmai, egyiptomi és szíriai példák is mutatják, nemcsak szavakban, hanem anyagi eszközökben is segítjük ezeket az államokat, elég csak utalni a közel 1 milliárd rube­les indiai, 250 milliós burmai. 200 milliós egyiptomi, a 150 milliós szírai kölcsönbiztosítá- sára, amely önzetlen segítség példa nélkül áll ez államok tör­ténetében. Nyilvánvaló ilyen viszonyok között még jobban fokozódik a népek rokonszenve a szovjet nép és a szocializmust építő népek felé. Ezért tekintenek ránk, úgy mint ügyük igaz ba­rátjára. Novák László Nyugaton ma súlyos és égető kérdések merülnek fel. ame­lyek vitássá teszik az egész külpolitikát. Kell-e kilövőpá­lyákat építeni közepes ható­sugarú rakéták számára euró­pai országokban, hogy ezzel ellensúlyozzák az Egyesült Államok az interkontinentá­lis lövedékek gyártásában mutatkozó átmeneti lemara­dását (amely lemaradást négy, vagy öt év múlva be­hoznak)? El kell-e vetni minden vizs­gálat nélkül a Ranacki-tervet. amely Németországra. Len­gyelországra és Csehszlová­kiára kiterjedő „atommentes” övezet megteremtését java­solja? Tovább kell-e fokozni a fegyverkezési hajszát, amikor a két tömb már elérte az „erő-egyensúlyt” (mindegyik totálisan megsemmisítheti a másikat), avagy meg kell pró­bálkozni egy „legmagasabb szintű értekezlettel”, amely rögzíti a befolyási övezetek felosztását és csökkenti a ka­tonai kiadásokat? Ezek a kérdések foglalkoz­tatják szüntelenül szövetsé­geseinket. Nagy-Britanniá- ban nagy vitát váltottak ki a közvéleményben, a parla­mentben, sőt még a kormány­többségen belül is: a minisz­terelnök ügyesen manővere­zik, hogy elkerülje pártjának szétesését. A Skandináv or­szágokban a leghatározottabb formában utasították vissza a kilövőpályák építését. Sőt, a népi nyomás még Német­országban is arra kényszerí­tette az agg kancellárt, hogy eltérjen az amerikai szóla­moktól és (legalábbis látszó­lag) árnyaltabb álláspontot foglaljon el. Végül az Egyesült Álla- mpkban egyre hevesebb az ellenkezés a hivatalos politi­kával szemben. Dulles ma­kacssága még gátolja ugyan, hogy Kennan és Stassen esz­méi megváltoztassák a kül­ügyminisztérium vonalveze­tését, de ezen eszmék terje­dő ét nem tudja teljesen megakadályozni. Egyetlen nagy ország nem csinál magának problémá­kat. nem megy át válságon és mentes minden kételytől. Az a „ragyogó” fiatalem­ber. akinek kezébe en­nek az országnak a sor­sát letették, igen maga­biztosan. vita és vizsgálat nélkül egy kézlegyintés­sel elutasította a Rapacki- tervet. Ugyanilyen könnyedséggel hallgatólagosan beleegyezett a kilövőpályák építésébe. Sőt egyre jobban formába lendül­ve, az amerikai külügymi­niszterhez igazította lépéseit, követelte, hogy a külügyminiszterek ta­lálkozója előzze meg a kormányfők esetleges ér­tekezletét. ami lehetővé tenné, hogy „mister No” kifejtse közvetítői képes­ségei*. Volt valaha Franciaország­ban — legalábbis a jelek erre mutatnak — egy külügy­minisztérium. Egyesek szerint a Quai D’Orsay-n székelt Sőt, akadnak olyanok, akik azt ál­lítják, hogy még ma is meg­van és most is ott ül valaki Vergennes íróasztala mögött. (Vergennes XVI. Lajos kiváló diplomata hírében álló kül­ügyminisztere volt — a szerk.) Nem hasonlít-e ez a mende­monda egy bizonyos Christian Pineau nevezetű egyén bájos dajkameséihez? (Pineau való­ban ír gyermekmeséket — a szerk.) Gratulálunk a mesemondó­nak ahhoz, hogy a Bulganyin marsallnak adott hivatalos válasz félénk erőfeszítést tesz az önállóságra. De mit . érnek az udvarias formulák a mi­niszterelnök dölyfös szavai után? Vajon Félix Gaillard — aki képes önállóan gondolkodni Egy délután az alapító tagokkal A megye minden részén talál az ember — ha akar találni — ered­ményesen dolgozó termelőszövetkezetet. Még a jelentkező problémák is azo­nosak, úgyhogy nem kell mesz- szire menni a példákért. Én mégis elmentem a megye déli csücskébe, Palotásra, hogy ott tanulmányozzam a közös gazdálkodással járó problémá­kat, a közös gazdálkodás szép­ségeit, nehézségeit. Az egyénileg gazdálkodó parasztság mindig bizonyos féltékenységgel nézi a köz­ségben működő tsz-ek mun­káját. Valahogy ösztönösen megérzi a közös gazdaságban a versenytársat, amely ered­mények tekintetében az egész falu méltó versenytársa lesz. Eleinte nem hittek ebben Palotáson sem. A falu tőzs- 9yökeres gazdái mosolyogtak, amikor egypár lelkes volt földnélküli paraszt, uradalmi cseléd elhatározta: szövetkeze­tei alakítanak. Ha nem is mondták ki, na­gyon sokan gondolták a falu­ban, mit akarnak ezek a sen­kik, ők akarják a volt urada­lom földjeit megművelni?/ — Nevetséges dolog! Csak kezd­jék, majd meglátjuk, mire mennek. Az Orgoványi Jáno­sok, a Mézner Mihályok, a Pete Imrék, a Bedő Gáborok vállalták, hogy a volt urada­lom helyén néhány év alatt virágzó gazdaságot hoznak létre. Így alakult meg 1949- ben a Május 1 termelőszövet­kezet. Nem volt nagy vagyo­nuk, nem voltak gazdagok, nem tudták a közös gazdasá­got saját állataikkal, szerszá­maikkal felszerelni. Majdnem a semmiből kezdtek, de segí­tett a párt, a kormány. Jekken Pál is az alapító ta­gok közül való. Egyszerű, név­telen harcosa annak a moz­galomnak, amely feladatul tűzte ki a falu felemelkedé­sét. A múltban mint napszá­mos összejárta az iparvidéket. Nagyon megunta ezt a kóbor életet. Korán reggel kelt, ké­ső este érkezett haza. Alig volt otthon. Valami mindig mégis haza húzta. A föld, az életet adó föld mindig von­zotta. Ezért lépett be elsőként a termelőszövetkezetbe, ezért vállalta elsőként a faluban a lenézetést­Most, amikor felkerestem, éppen a sertésólaknál dolgo­zik. A kőműveseknek segít. — Elvégzek én minden munkát — mondja mosolyog­va. — így is van ez rendjén, Pali bácsi — mondom én. — Nem nagy dolog ez, hi­szen csak a munkám végzem el. — De valamit a múltról is! — Hát arra érdemes vissza­emlékezni. Mert nem voltunk mi mindig ilyen gazdagok. Csak látta volna, amikor mi idejöttünk. Az épületek romo­sak voltak. Mindent magunk­nak kellett elvégezni. Még a telefont is mi szereltük be­Ahogy hallom a szavakat, a gondolatom visszaszáll a múltba. Most már érthető, miért mosolyogtak a falusiak. Jó­formán semmiből, semmi nélkül vágtak neki a közös gazdálkodásnak. De ne ka­landozzunk el. Hallgassuk csak, mit beszél Jekken Pali bácsi. — Az induláskor még a le­hetetlent is igyekeztünk meg­ragadni. Kilencven marhát hizlaltunk, amely 70 ezer fo­rintot jövedelmezett. Láttuk, nem eredménytelen a munka, amelyhez hozzáfogtunk. A /'"N r~ /"N ben 13 törzs­I '*7 I J könyvezett te­henet és 20 süldőt kaptunk fcserébe. Ez volt az indulás, amely után érdemes végig­mérni, mennyit fejlődtünk. Kezet szorítottam Jekken Pali bácsival, további jó mun­kát kívántam és szétnéztem a gazdaságban­Csóré Ferenc párttitkár — nem tartozik az alapító tagok közé, de csak azért nem, mert amikor a tsz alakult, ő ka­tona volt. Amikor leszerelt, belépett a tsz-be. Jelenleg az állattenyésztői brigád vezetője. Büszkén mu­togatja a gyönyörű, tiszta, törzskönyvezett szarvasmarha­állományt. — Az ember szíve megtelik gyönyörűséggel, amikor eze­ken a szép állatokon végig­néz — mondja nagyon komo­lyan. — De van is csodálója bőven ezeknek az állatoknak — folytatja. — A falusiak, ha erre járnak, ritkán mulaszt­ják el, hogy be ne nézzenek. Rendszerint csak néznek, egy­két dolgot megkérdeznek, s gondterhelten tovább mennek. M egnéztem a sertés- állományt is. Jól gondozott anyako­cák, süldők röfög­tek a fehérre meszelt ólak­ban. Több mint 60 sertést számoltam meg. Nem kérdez­tem, mennyi van. — Amennyi kell, annyi van — mondja Csóré elvárs. Mivel most a disznóölések időszakában élünk, megkérde­zem: — Jutott a tagok disznói­nak is ennivaló? — Jutott bőven. Mindegyik ölt egy nagy disznót, sőt ket­tőt is, kinek mennyi kellett — felel a kérdésre a párt­titkár. Az irodahelyiségekben csi­nos, fiatal lányok takarítanak. Nagy a felfordulás. De ha egy nap múlva jövök, rend s tisz­taság fogad. Távolabb már a tavaszra készülnek. Hordják a trágyát a melegágyakhoz. Gyorsan térnek a fogatok, mert nem messzire kell a trágyáért menni. Az épületek mögött kezdő­dik a gyümölcsös. Gondosan bekötözött, gyönyörű fiatal fák. Távolabb a brigádvezető­vel — a nevére már nem em­lékszem — emberek dolgoz­nak- A téli fatisztítást vég­zik. Az idősebb fák törzsét drótkefével kefélgetik. Űgy- látszik, a palotásiak találnak munkát akkor is, amikor úgy mondják, hogy a paraszt csak a kemence mellett pipázik. A régi gyümölcsösben két pár lóval XJrbán János és Sándor József tsz-tagok szán­tanak. Még akkor nem volt hó. Egy pillanatra megállítjuk őket. Ök is névtelen harcosai a szövetkezeti mozgalomnak. Meglepődnek, amikor mun­kájuk után érdeklődöm. Mind­ketten a felszabadulás után kaptak földet. Nem sok örö­mük volt benne. Nem tudták megművelni. Több napig dol­gozni kellett egy napi szántá­sért •.. Mindketten megálla­pítják, — az nem volt élet. Megkérdeztem, hogyan tel­tek az első évek. Sándor Józsi bácsi felel a kérdésre. — Igazán elégedettek vol­tunk, egészen 1952-ig. Megkap ez a kijelentés. —Miért csak 1952-igí — Hát tudja az elvtárs, az úgy volt, hogy 1952-ben rosz- szul nősült a tsz. összeháza­sodott a Kossuth Tsz-szel. Utána nem ment a munka. A Kossuth-beliek minket okol­tak a hibákért, mi meg őket. Mi azt gondoltuk, hogy be­vásároltunk velük, ők pedig rólunk gondolták ugyanezt. — Mikor dőlt el ez a vita? — Csak akkor, amikor kü­lönváltunk. — S azóta megértik egy­mást? — Semmi bajunk egymás­sal, sőt még segítünk is egy­másnak­Ez már megnyugtató. így is kell a jövőben is. Még egy kényes kérdést, mielőtt elbúcsúznánk. — Érdemes volt cserben­hagyni az államot a gabona- felvásárlásnál'? Vállvonogatva mondják: nem igen! A beszélgetés folyamán meg­tudtam, hogy Urbán János bácsinak 370, Sándor Józsi bácsinak pedig 317 munka­egysége volt. Ha ezt 41.54 fo­rinttal szorozzuk, nem is meg­vetendő összeg jön ki. Persze itt még azt is figyelembe kell venni, hogy ezt csak 10 hó­nap alatt teljesítették. Két hónapot teljesen pénzben fi­zettek ki. Ehhez a jövedelem­hez ha hozzászámítjuk a ház­táji gazdaság jövedelmét is, nem is kis összeget kapunk. E gy nedves, téli dél­után volt, amikor ott jártam. Sok min­dent láttam. Az em­berek bizakodva néznek a jö­vőbe, mert tudják, ebben az évben még nagyobb lehet a munkaegység értéke, mint ta­valy volt• Ezt azért remélik, mert ez így volt évről évre. Ahogy a szorgalmasan dol­gozó embereket nézem ,én is ezt mondom. Ha így dolgoz­nak a jövőben is, mint eddig, biztosan sikerülni fog. Kata János és néha bizonyos bátorságról adott tanúbizonyságot — miért igazította Párizs politi­káját Washingtonéhoz sokkal szorosabban, mint elődei? En­nek pénzügyi magyarázata van: Ha az ember pénzt kér valakitől, nem fizethet az­zal. hogy kellemetlensége­ket okoz. Visszajutottunk tehát a koldusdiplomá­ciához. S mindezt Algéria magya­rázza : hogy rávegyük Washingtont Lacoste politiká­jának további támogatására, ellenszolgáltatásképpen fel­ajánljuk hűbéresi szolgála­tunkat a világpolitika minden kérdésében. A parlament hallgatott a NATO-értekezlete előtt és hallgatott utána: hallgat a szovjet diplomá­cia kezdeményezései és az amerikai diplomácia tehe­tetlensége láttán énnen úgy. mint ahogy hallga­tott az egyiptomi expedí­ció idején az algériai túl­kapások hírére és annyi más esetben Az egész közvélemény fi­gyelmét Algériára irányítot­ták. Szemeire pedig ellenzőt tettek. Mit számít, ha Ame­rika magának követeli az atomháború kirobbantásá­nak kizárólagos monopóliu­mát pedig ez a háború ben­nünket is megsemmisítene: Franciaország Algériára te­kint. Mit számít, ha a Ra- packi-terv nemcsak a nem­zetközi béke távlatait nyitná meg, hanem a belső „liberali­zálás” lehetőségeit is: Fran­ciaország Algériára tekint. Mit számít, ha a nagyok ta­lálkozója esetleg feltarthatná az enyhülés és a leszerelés lehetőségeit: Franciaország Algériára tekint. Vajon a szuperhazafiak, a nagyság politikájának hirde­tői, francia-algéria fogalmának hirdetői, minden mást el­hanyagoló védelmezői lát­ják-e, hogy hová vezettek ben­nünket? A világ ma már nem veszi tekintetbe Francia- országot, A rövidlátó dip­lomáciájába begubózotl Franciaország nem szá­mít többé. Hallgatásunk­ért alig valamivel fizet­nek többet a harminc ezüstnél. Egy ideig meg hagyják, hogy a „megbékítés” kisded játé­kait űzzük, bár eredményei iránt nem táplálnak illúzió­kat, s azon a napon, amikor elhatározzák, hogy véget vetnek kisded játékainknak, hűbéresi mivoltunk megfoszt bennünket a cselekvéstől. Keresünk számvi­teli gyakorlattal rendelkező terv- és statisztikai munkaerőt Lehetőleg férfit. Salgótarjáni Vegyes­ipari Vállalat Kákoeil-D. 84­^boo-ooooooooooooo-oooo Február 1-től 15-ig Fehér hetek az ALUMI AruhAzbah Ágynemű vásznak nagy választékban >Jr<^<aOKSCSCKSCSCK8CacK3<-.'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents