Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)
1958-02-19 / 14. szám
2 NÜGRADI Népújság 1958. február 1§. Az elméleti tisztaság is fegyver a dogmatizmus ellen A munkásosztály szocializ- musért vívott harcát nemcsak a revizionizmus, hanem a dogmatizmus, a konzer- vatizmus és a szektarianizmus is fegyvertelenné teszi. A dogmatizmus meghatározását Pur- gely elvtárs cikke lényegileg kimerítette. Azonban a dogmatizmus tárgyalása véleményem szerint lehetetlen anélkül, hogy ne kapcsolnánk ösz- sze a konzervatizmussal és a szektarianizmussal. A dogmatizmus ilyen tárgyalása egyoldalú, mert a dogmatizmus a konzervatizrr.us és a szektarianizmus egy és ugyanazon kérdés három oldala. Hogy nyilvánul meg ez a gyakorlatban? Úgy, hogy vannak olyan ideológiai tételek (például az osztályharc állandó éleződésének kérdése), amelyek a maguk idejében ugyan kifejezték a munkásmozgalom szükségleteit, de a valóság idővel túlnőtte ezeket a formulákat és új szükségletek jelentkeztek. Nyilvánvaló, hogy a régi formák nem tükrözhetik az új tartalmat, hogy a régi szükségleteket kifejező ideológiai tételek nem fejezhetik ki az új történelmi viszonyokba jelentkező szükségleteket. így a régi tételek üres dogmákká válnak és azok az emberek, akik ezt nem értik meg, akarva, vagy nem akarva a történelmi materializmus alapvető tanításaival szemben álló reakciós, konzervatizmus vicéire eveznek! Ezek az emberek tehetetlenül állnak az új történelmi változások és helyzetek előtt. Nem tesznek mást, mint azt, hogy papagáj módjára ismételgetik a régi tételeket. Minthogy ezek a tételek már nem fejezik ki a tömegek mozgalmának érdekeit, a mozgalom tovább megy, a dogma- tisták viszont lemaradnak, elszigetelődnek és szektákká válnak. így válik a dogmatizmus a konzervatizmus, a szektarianizmus egy és ugyanazon kérdés három oldalává, nevezetesen azoknak az elvi tételeknek három oldalává, amelyek már nem tükrözik helyesen a történelmi valóságot. A dogmatizmus értelmét és általános vonatkozásait Pur- gely elvtárs cikkében megrajzolta, ezért én inkább arra szorítkozom, hogy egy alapvető tévedését korrigáljam. Purgely elvtárs a marxizmus-leniniz- mus tételeit két részre osztja: „általános érvényű” és „nem általános érvényű”” tételekre. Ez a felosztás teljesen hamis, mert „a marxizmus-leninizmus a természet és a társadalom fejlődés törvényeinek tudománya, az elnyomott és kizsákmányolt tömegek forradalmának tudománya, A SZOCIALIZMUS MINDEN ORSZÁGBAN VALÖ GYŐZELMÉNEK TUDOMÁNYA.” (Sztálin) A marxizmus nem osztható fe' általános és nem általános érvényű tételekre, mint ahogy az idézetből is kitűnik, mert éppen tételeinek szoros összefüggése teszi a marxizmust egységes tudománnyá. A marxizmust csupán alkotó elemeire lehet felosztani: a politikai gazdaságtanra, tudományos szocializmusra és a történelmi és dialektikus materializmusra. Azonban ez más kérdés. A marxizmus tételei mind álta" lános érvényűek, mert nem megcsontosodott és erőszakosan konstruált tételek, hanem mindig a helynek és időnek megfelelő tapasztalatok általánosításán nyugszanak. Purgely elvtárs kétségtelenül eltorzítja a szocializmus építésének és elveinek szabályait, amelyek a szovjet tapasztalatok alapján születtek és azokat a részkörülményeket és történelmi különbségeket, amelyek a szocializmus építésének nemzeti útját jelentik. A szocializmus nemzeti útjának is a marxizmus minden országra egyformán érvényes általános alapelveire kell épülnie. Ebben az értelemben a szocializmushoz vezető út általános nemzetközi út, amely a különböző nemzeti alapépítményekre, sajátosságokra épül, s csak ebben az értelemben beszélhetünk a szocializmus építésének nemzeti útjáról — történetesen így magyar útjáról. Ebből következik, hogy a marxizmusnak nincsenek általános érvényű tételei, csupán olyan általános érvényű törvényei vannak, amelyeket a nemzeti sajátságok és a történelmi viszonyoknak megfelelően alkalmaznak, (pl. a proletárdiktatúra két formája a szovjet és népidemokrácia.) Számos helytelen nézettel találkozunk Németh elvtárs cikkében is, amely a: „Revizionizmus az oktatás területén” címen jelent meg. Ezek a nézetek igen hasonlítanak a dog- matizmusra. Németh elvtárs a revizionizmus egyik megnyilvánulását látja abban, hogy amikor a párttag pedagógusokat „általában” példaként állították a nem párttag pedagógusok elé, sok pedagógus felháborodott ezen. Úgy vélem, hogy a párt irányvonalát az oktatás területén valóban elsősorban a kommunistáknak kell megvalósítaniuk. De helyes-e a példamutatás ebben a kriti- kátlan merev formájában? Úgy gondolom nem helyes és az egyes becsületes pedagógusok felháborodása jogos is volt. Miért? Azért, mert a párton- kívüli, de a hivatásához jól értő pedagógus nem követheti minden vonatkozásban a párttag. de esetleg rossz pedagógus példáját — mert ilyen is van. Ez az eset megfordítva is érvényes. A példakép kiválasztását és a kommunista irányvonal megvalósítását az oktatás területén sokkal körültekintőbben kell gyakorolni, mert ellenkező esetben magunk is a dogmatizmus hibájába esünk. émeth elvtárs helytelennek tartja azt, hogy az iskolában a gyermekekkel szemben egyforma mértéket állítanak. Ezzel a társadalmunkra ma is jellemző osztályharcot viszi olyan területre — kisgyermekek közé —, ahol ennek vajmi kevés létjogosultsága van. Véleményem szerint az iskolában igenis minden gyermek elé egyforma követelményeket kell állítani. A proletár vagy paraszt származás egyáltalán nem indokolja a liberalizmust. A munkás, vagy paraszt származást elsősorban a felsőbb beiskolázásoknál kell figyelembe vennünk azért, hogy az új értelmiségünk zöme a munkásparaszt hatalomhoz hű emberekből kerüljön ki. Az osztályharcos nevelés ilyen felfogása ugyanolyan helytelen, mint azt állítani, hogy a materialista világnézetre való nevelés politikai nevelést jelent. A kettő korántsem azonos. A világnézet — a környező világ egészéről alkotott nézetek rendszere, amely lehet materialista és lehet idealista. A politika — „a gazdaság koncentrált kifejezése.“ (Lenin.) Németh elvtárs, miközben a revizionizmus ellen harcol, maga is a dogmatizmus hibájába esik. Ez megnyilvánul abban, hogy a nyugati filmek dicsőítését és a szocialista filmek lebecsülését revizioniz- musnak nevezi. Helytelen volna azt hinni, hogy ami a szocializmus szempontjából káros, az mind revizionizmus. T. i. a nyugati filmek kriti- kátlan dicsőítése nem revizionizmus, hanem kozmopolitiz- mus. Meg kell jegyeznem, hogy a nyugati filmek, a nyugati kultúra teljes elvetése legalább olyan bűn, mint a kritikátlan imádata. Ki merné tagadni, hogy a nyugati kultúra is adott az emberiségnek számos jeles filmet, mint például „Isten és ember előtt“, vagy kiváló írókat és tudósokat. A nyugati kultúra kimagasló *"*■ eredményeinek elismerése még nem jelenti azt, hogy lebecsüljük a magunkét. Kiegészítésre szorul Németh elvtárs véleménye a művíRő- dés területén végzett termelő- szövetkezetek melletti agitá- cióval kapcsolatban is. Németh elvtárs azt mondja, hogy a ..művelődés területén a termelőszövetkezeti szervezés módszere rossz volt“. Ügy gondo’om, hogy a művelődés területén ilyen szervezésről beszélni fölöttébb zavart keltő dolog. Itt inkább arról lehel szó, hogy a művelődés területén — kulturális rendezvényeken, iskolákban stb. — meg kell ta’álnunk azokat a he- lyes agitációs formákat, amelyekkel közelebb vihetnénk az egyénileg gazdálkodó parasztságunkat a kollektív gazdálkodás előnyeinek felismeréséhez. Gutter József A pártmunka tapasztalatai Vigyázzunk a falusi ALAPSZER V A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a mezőgazdáság termelési színvonalának emelése, a falusi politikai munka megjavítása napirenden lévő feladat. Ebben a munkában a falusi kommunistáknak komoly tennivalóik vannak. A feladat nagy, s vajon eleget tud-e tenni ennek a követelménynek minden falusi pártszervezetünk? Erre nehéz megadni a választ. Hiszen mindehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy falusi párt- szervezteinkben elsősorban képviseljék magukat a dolgozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok. Meg kell állapítani, hogy ez nincs meg minden falusi pártszervezetben. Nézzünk csak egyet. Az ellenforradalom jelentős kárt okozott Jobbágyiban is. Szétzüllesztette a pártszervezetet, a párttagság túlnyomó része nem találta meg helyét. Pedig a párttagok száma az ellenforradalom előtt meghaladta a nyolcvanat, jelentős részük dolgozó paraszt és értelmiségi beosztású volt. Az ellenforradalom fegyveres leverése után lassan indult meg ebben a községben a párt szervezése. A járási elvtársak úgy gondolkodtak: „Jobbágyit nem kell félteni, ott rendben lesz minden.“ És pontosan fordítva történt. Hiszen maga az alapszervezet titkára, Kajzer József elvtárs is, csak 1957. május 2-án kérte átigazolását az MSZMP-be. Az átigazolási kérelmek határideje gyorsan köze! get t, Segítség nem érkezett, s a nyolcvankilenc párttag közül csak nyolcán maradtak meg. Dolgozó paraszt egy sem! így az MSZMP-nek Jobbágyiban két üzemi dolgozó, két Ktsz-ben lévő. két háztartásbeli — mindkettő férje alkalmazott — és két tanácsi dolgozó — az elnök, elnökhelyettes — a tagja. Azóta semmi változás. Bár az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy az utóbbi időben két tagjelölt kérelmét továbbították a járási pártbizottsághoz, de az egyiket már a taggyűlés sem hagyta jóvá. A tagjelöltek között sem található földműves A jobbágyi pártszervezet összetételét vizsgálva, feltétlen három tényt kell megállapítani. Az egyik az — s ez elég sú lyos —, hogy a jobbágyi elvtársak sem az ellenforradalom után, sem pedig ezekben a napokban nem kaptak, illetve nem kapnak megfelelő, eleven segítséget a felsőbb vezetéstől. A másik — s ebből ered a harmadik is — az, hogy a párt- szervezet titkára azt sem tudja: végső soron milyen funkciót is tölt be. Lekötött ember, így sem ő, sem pedig az alapszervezet többi tagja nem foglalkozik pártmunkával. nem járnak eleget a falu lakói közé, nem törődnek elsősorban a dolgozó parasztok megnyerésével. Pedig a tömegek megnyerésének legfőbb módszere — a meggyőzés, a tömegek között végzett politikai, felvilágosító munka, amely megmagyarázza a dolgozóknak a párt politikáját, s ennek gyakorlati végrehajtására mozgósítja őket. Ahol pedig a tömegek felvilágosítását elhanyagolják, ott eredményes politikai munkáról sem lehet, beszélni. Miért írtuk ezt? Azért, mert Jobbágyiban a községi párttitkár —• aki nem függetlenített — hacsak úgy tesz eleget funkcióinak, hogy egyes gyűléseken elnököl, akkor is minden estéje foglalt. Az egyik este a Ktsz gyűlésre hívja — hiszen vezetőségi tag. — Másik este az ács-részleg dolgozóinak tart termelési értekezletet — annak a vezetője. Harmadik este már a tanács végrehajtó bizottság hívja — ennek is tagja —, míg a negyedik estén a pénzügyi állandó bizottság munkáját ellenőrzi — ennek az elnöke. Pártmunkára csak az ötödik estén jut ideje, ami- koris mint párttitkárt, vagy a szülői munkaközösség, vagy a termelőszövetkezet hívja meg egy-egy ülésére. Persze így vannak a többiek is. Murányi Mihály elvtársat jelenleg a tanácsi munkák kötik le: a végrehajtó bizottság elnöke. Mások azzal is megelégednek, hogy résztvesznek a taggyűléseken, kifizetik párttagsági bélyegüket. Nem jut el a párt szava a dolgozó parasztokhoz, a becsületes értelmiségiekhez. Pedig vannak ilyenek. Szimpatizálnak a kommunisták pártjával, akik helyeslik a párt politikáját. Jancsó János három ho'd földön gazdálkodik. Buko- vinszki János a négy hold földje megművelése mellett •• Önkormányzat alakult kollégiumunkban Az a megtisztelő szerencse ért bennünket, hogy az Oktatásügyi Minisztérium által kijelölt 25 diákotthon között a miénk is ott van. És miért szerencse ez, kérdezhetné valaki. A diákotthonok régebbi formáját, a NÉKOSZ kollégiumok helyes tulajdonságait akarjuk átvenni. A diákság összefogója az önkormányzat, melyet a napokban választottunk meg. — Nemrég volt az alakuló gyűlésünk, ahol számos érdekes és értékes javaslat született. Elöljáróban kollégiumunk igazgatója, Dubovszki elvtárs az önkormányzat feladatait ismertette és tanácsokat adott. Ez a szerv fogja megváltoztatni a mi életünket. Feladatok: közvéleménykutatás a fiúk között, mit szeretnének elérni, hogyan akarnak szórakozni, szilárdítsátok meg a fegyelmet és ezenkívül adjatok eszmei, politikai, erkölcsi nevelést társaitoknak! — hangsúlyozta. Ezenkívül szóba kerültek még kirándulások, amelyeknek vezetésére a már rutinos Gulya Pali „bácsi“ ajánlotta fel segítségét. Ellátogatunk a környező falukba, mi is ismerkedünk a tájjal és a néppel. Kultúrműsorral szórakoztatjuk a faluk lakosságát. Erre jó alkalom nyílik, mert szavalok, énekesek, színjátszók és táncosok egyaránt vannak intézetünkben. Sokan tudnak hangszeren játszani, tehát megalakul a zenekar, ami eddig is működött, de most bővülni fog. A kollégium vegyszereket bocsát a fotozók rendelkezésére, hogy a kirándu.ásokon készült képeiket itt helyben elkészítsék. Felszereljük a rádió-hangszórókat, hogy az újság hírforrásai mellett zenét hallgassunk, vagy egy előadást. Megalakítjuk az új tanuló- csoportokat, szeretnénk meghívni külföldi egyetemistákat, akik megismertetnének bennünket hazájukkal, népükké Az egyik fontos ténykedése lesz az önkormányzatnak a kollégiumi besorolások új megállapítása. Közös megegyezéssel döntjük el, hogy anyagi körülményeink figyelembevételével mennyi lesz a hozzájárulás. Hiszen államunk minden tanuló után még 400 forintot biztosít. A jövő héten megkezdjük munkatervünk összeállítását, mely a tagság kívánságait fogja tükrözni. Hazánkat is megismerjük! A téli szünetben voltak itt szolnoki középiskolások. Nekik tetszett ez a vidék; a nyári szünetben mi visszük el az Alföldre azokat, akik erre érdemesek. Figyelembe vesszük a tanulást, a magatartást, s a közösségi munkát. S aztán megismerjük Csehszlovákiát! Levelezést kezdtünk el a besztercebányai középiskolásokkal, hogy nyárra egy kicsit megismerjük egymást. Mi a Tátrában fogunk barangolni, vendégeink pedig Pesten, a Balatonon és valószínűleg a Mátrában is. Ezzel a kapcsolattal is mélyítjük a két nép barátságát, melyet fiai kötnek egymással. Mi úgy érezzük, hogy hasznos munkával meg tudjuk valósítani ezt a kirándulást, mer, ma még talán álomnak tűnik. De bízunk az erőnkben és tudjuk, hogy a tagság szívesen dolgozik és megvalósítja azokat a célokat, amelyért küzdünk! Az önkormányzatban van titkár, tanulmányi-, kultúr-, sport-, filmfelelős. A titkár, a harmadikos gimnazista Vach Miklós. Valószínűleg a többi 24 kollégiumban is megindult a munka. Mi igyekezni fogunk megvalósítani az egész ko lé- gium szebbé tételét, mindany- nyiunk nevelését és szórakozását elősegíteni. Szegedi Pál, Balassagyarmat VALtSZ HORVAlH IMRÉNEK Február 1-én megjelent számunkban „Friss kenyeret Szorospatak dolgozóinak“ címmel közöltük Horváth István levelét. A levélben felvetett panasszal kapcsolatban a Kelet- Nógrád megyei Népbolt Igazgatóság arról értesítette szerkesztőségünket, hogy ebben az ügyben a vállalat már többször fordult panasszal a Salgótarjáni Sütőipari Vállalathoz — eredménytelenül. A levél megjelenése után három nappal a vállalat áruforgalmi osztályának vezetője kint járt Szorospatakon, a cikkben foglalt panasz kivizsgálása végett. Megállapította, hogy február 3-án az árudavezető nem vette át a délután 16 órakor érkező kenyeret, mivel azt már csak másnap tudta volna a vevőknek kiadni. S így azok ismét száraz kenyeret kaptak volna. Az árudavezetőnek ez az erélyes intézkedése azt eredményezte, hogy másnap, 4-én a kenyeret már 11.30 órakor kiszállították Szorospatakra. A kenyér teljesen friss volt, ugyanakkor péksüteményt és szegedi vá- gottat is szállítottak. megállja a helyét a községi tanácsban is, s mindketten — Jancsóval együtt — szívesen beszélnek a párt parasztpolitikájáról, szívesen vállalnak társadalmi munkát, mindenütt ott vannak, ahol a kommunistáknak a helyük. A hat holdas Macák Antal eddig még egyetlen pártnak sem volt tagja. — De ha szerét ejtheti, csak megkérdi a kommunistáktól, hogy ezt, vagy azt miért is határozták így, meg úgy a párttagok. Érdekli őket, közel állnak a kommunistákhoz. De ha a kommunisták, a párttagok nem foglalkoznak a becsületes dolgozó parasztokkal, értelmiségiekkel, kihasználja ezt a talajt az ellenség. Hiszen az terjedt el a községben, hogy „ ... jó, jó, de mi lesz akkor, ha ez a rendszer 10—20, vagy 30 év múlva megbukik? És ahogyan októberben. úgy akkor is üldöznék, gyilkolnák a kommunistákat... féltjük a családunkat...“ vagy hogy „... a parasztembernek nincsen ideje a politizálásra.“, „... a parasztembernek semmi szüksége arra, hogy szemináriumon vegyen részt...“ S hogy ez a nézet úgy eluralkodott Jobbágyiban, nem. a véletlen következménye. Éppen a politikai felvilágosító munka hiánya hozta maga után. Jobbágyiban több, hathatósabb segítségnyújtásra van szükség. Nem arról lenne szó, hogy a segítségnyújtással megsértjük a helyi pártszervezet önállóságát, hanem arról, hogy a hasznos tapasztalatok átadásával segítsük ennek az alapszervezetnek a munkáját, a dolgozó parasztok felvilágosítását. Ebben pedig segíteni kell nemcsak a járási, hanem a megyei pártbizottság szervezési osztályának is. Amellett, hogy a községi pártszervezet nem a legmegfelelőbb módon foglalkozik a falu dolgozóival, más, súlyos hiba is tapasztalható: a szektás nézet elterjedése. Egy példát. Özvegy Jancsóné, a községi védőnő 1945 óta tagja volt a kommunisták pártjának. Az ellenforradalom után is kérte átigazolását a Magyar Szocialista Munkáspártba. A helyi vezetők, a pártszervezet egyes tagjai azonban úgy vélekedtek, hogy aki az ellenforradalom ideje alatt együtt járta a községeket azzal az orvossal,, akinek nincsen olyan rendben a szénája, — Jancsónét is azzal bélyegezték meg, hogy szimpatizált az ellenforradalommal. Kérését nem is továbbították a járási pártbizottsághoz. Jancsóné pedig — s arról győződtek meg sokan mások— ezalatt az idő alatt is kötelességét teljesítette. Vajon tehet arról, hogy munkája megkövetelte, hogy ilyen személyekkel végezze közösen hivatását? Hagy és felelősségteljes munka vár elsősorban a községi párt- szervezetre, de nem utolsó sorban a járási és a megyei pártbizottság szervezési osztályaira. Segíteni kell a jobbágyi elvtársakat abban, hogy rendezzék soraikat, hogy a községi alapszervezetnek tagjai ne csak alkalmazottak, hanem dolgozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok és becsületes értelmiségiek is tagjai legyenek. Ez a munka sürgős, mert ezt követeli meg a falu szocialista átszervezése. Ez pedig nem lehet közömbös számunkra. Somogyvárí László
