Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)
1958-02-15 / 13. szám
4 1958. február 15 NÓGRÁDI Népuj&g A helyi vesetők felelőssége A népi demokráciában az államapparátus és a mindennapi termelő munkát végző’ emberek közötti jó viszony ápolása nem mai keletű gondolat. —• Amióta az ország a szocializmus útját járja, egyik legnagyobb óhaja az embereknek. Ha ez megvan, $kkor magabiztosabb a hivatali dolgozó munkája és örömtelibb a termelőmunkát végző ember napja is. így is volna helyes, hiszen ez a demokratikus államrend megnyilvánulása. Mégis nyugodt lelkiismerettel nem szólhatunk egyenletesnek mondható eredményről, mert ezt az utat járó szekerünk bármenynyire is az óhajtott cél felé halad, ma még sok huppanók- ban fenekük meg. Pedig a forradalmi munkásparaszt kormány olyannyira nagy súlyt helyez erre, hogy ki is nyilvánította: a vezetőszervek és a dolgozók közötti kapcsolat a szocializmus legfőbb zálogát képezi. De a forradalmi munkás-paraszt kormány részéről nem csupán egy kinyilvánításról van itt szó, hanem olyan törvények alkotásáról, amelynek végrehajtása meghozza mint gyümölcsöt, a dolgozók és az államhatalmi szerv közötti jó kapcsolatot. Kádár elvtárs legutóbbi országgyűlésen a kormány beszámolóját tolmácsolva, többek között azt mondta: „Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendezi az eljáró igazgatási szervek és az állampolgárok jogait és kötelességeit. Ezzel jelentős mértékben javította magukat az eljárásokat, és teljesítette a törvényességet az államigazgatás vonalán.“ Mit eredményez ennek a törvénynek a betartása? Minden kétséget kizárva, a megelégedést, a megelégedés pedig a jó kapcsolatot. M ost már csupán az a kérdés marad hátra, ismerik-e alsóbb szerveink ezt a törvényt? És itt a bökkenő. Mert igaz az, hogy kötelező tantárgyként rendre tanulmányozzák, az is igaz, hogy idézni is tudnak belőle. De az alkalmazásával sok helyen már baj van. Itt a rákfenéje a mi munkánknak. — Mert elismerik az alsóbb vezetők, hogy a rendelet jó, tanulják; de nem alkalmazzák. És mire vezet ez? Hiába a kormánynak bármily jó szándéka, körültekintő intézkedése, lent sok végrehajtó szervnél a munka döcög, bukdácsol. És ezt az állampolgárok saját bőrükön érzik, bizalmatlanok lesznek, és nem támogatják, hanem elfordulnak a vezető szervektől. Az államigazgatási eljárásról szóló törvény — amely IV:1957. törvény néven is ismeretes — szabályozza többek között a panaszügyek eljárását. Megadja az intézkedéshez az önállóságot, például a helyi tanácsok területén. Ahol ismerik ezt a törvényt és helyesen alkalmazzák, komoly eredményt hoz. Többek között Nagyorosziban legutóbb egy idősebb ember nyugdíjkiigazi- tási panasszal fordult a községi tanácshoz. A törvény alkalmazásával a községiek elintézték ügyét,. Nem küldözgették a panasztevőt szerte a megyébe. De amíg Nagyorosziban eredménnyel alkalmazták, addig a közvetlen szomszédságukban lévő Drégelypa- lánkon éppen az ellenkezője történt. Még a törvény megjelenése előtt Terényi elvtárs, tanácstag, választói panaszára — mivel helyben intézkedni nem tudott — a megyei mezőgazda- sági osztályhoz fordult azzal a kéréssel, hogy orvosolják a község vadkár bejelentésével kapcsolatos panaszát. Sokáig feküdt a panasz a megyén, míg végül egy hosszabb idő után azzal küldték vissza: a panaszt nem tudjuk orvosolni. A falu nem nyugodott meg ettől a választól. Országgyűlési képviselőjükhöz fordultak, aki viszont — talán mert ismeri a mező- gazdasági osztályt? — egyenesen a Földművelésügyi Minisztériumba ment és a megyei mezőgazdasági osztály által elutasított panaszt elintézte. — Végeredményben a drége’ypa- lánkiak ügye elintéződött, de milyen gondolattal fordulnak a választók tanácstagjukhoz, aki minden erőfeszítés ellenére is tehetetlen maradt. A hozzá beadott kérelmet nem tudta elintézni. Azt már mondani sem kell, hogy a községi tanács tekintélye sem növekedett ezzel. Ilyen körülmények aztán nagyon gyengítik a tanács és a tömegek közötti kapcsolatot. — És mindez miért? Mert a kormány által hozott törvényt nem tartják be, nem aszerint végzik munkájukat. Ugyanis, ha ennek az alapján vizsgálták volna a Terényi elvtárs által beadott panaszt, el tudták volna azt is intézni. N em megy ritkaság- számba az sem, hogy a fennálló rendelkezéseket több helyen egyszerűen nem tartják be és ezzel megsértik a törvényességet. Egy nagyon kirívó példája fordult ennek elő egy somoskői ember esetében. Ez az ember építkezik és 5 köbméter szerfa kivágására kapott az erre illetékes megyei mezőgazda- dasági osztálytól engedélyt. — Csakhogy ez az ember azt csinálta: Nem látja senki, kivágok 20 köbmétert. Ennyit is vitt el. A turpisság azonban kiderült és az embert a bíróság elítélte és kötelezte 15 köbméter fa visszaadására és 5 mázsát megtarthatott. Az erdőgazdaság azonban a bíróság által is megítélt 5 köbméter szerfa helyett 5 köbméter tűzifát akart adni az embernek, aki természetesen tiltakozott ez ellen, hisz neki építkezéshez kellett a fa. Most az teljesen közömbös, hogy bűnös volt-e ez az ember, vagy sem. Törvénytelen eljárásáért a bíróságtól megkapta a magáét. Itt most az a fő kérdés-, hogy a bíróság által hozott ítéletet nem tartották be, az emberrel igazságtalanul bántak. És ezzel megsértették a törvényességet. Az ember perújrafelvételt nem akart, a tanácshoz fordult. De ott mind a mai napig panasza elintézetlen. A z emberrel törvénytelen dolgot cselekedtek, panasszal élt ellene, és hogy a panaszt nem orvosolják, az is törvénytelen. Mert mit csinál most ez az ember? Szidja a kormányt, a rendszert, mindenkit. Ö azt nem tudja, hogy a kormány még őrá, — bűnös emberre is hozott olyan törvényt, amely Í ügyét kiigazíthatja. És valóban van ilyen törvény, csak éppen nem veszik figyelembe és nem intézkednek ennek értelmében. Mennyi-mennyi ilyen eset van. És a helyzet fonáksága éppen ott található, amíg az ilyen bosszantó dolgok egymást érik, addig fennen hangoztatjuk a tömegkapcsolat nagy jelentőségét. A tömegkapcsolatot szavakkal nem lehet elintézettnek venni. A tömegkapcsolat abban áll, hogy megfelelően, mindenki részéről érvényre- j üssön a törvényesség. A törvényesség érvényre jutásával pedig a forradalmi munkásparaszt kormány megadta az alapot. És ezt ismerni kell. E- szerint kell intézkedni, cselekedni. Nem kell attól sem tartani, ha valakire nézve kellemetlen dolgot kell közölni. Adjunk határozott, egyenes választ — mert adhatunk —, feltéve, ha ismerjük a törvényeket. A válaszadásoknál is van sok-sok tennivaló. Nem azért, mert másunnét nem lehetne példázni, de a megyei pénzügyi osztályon kirívónak tűnik, hogy a hozzájuk fordult kérelmekre érthetetlenül és még hozzá az illetékes községi, járási tanács megkerülésével adják meg a választ. Fekete Orbán Nemtiből fordult hozzájuk adópanaszával. A beküldött kérelem megtekintése után kiderült, hogy az a községhez tartozó dolog. De kézbe veszik a megyénél — ami végeredményben nem baj —, megadják a választ és ezt a választ minden indokolás nélkül, az államigazgatási eljárásról szóló törvény teljes fi- gyelmenkívül hagyásával. Ilyen esetek okozzák aztán, hogy az egyébként helyesen, körültekintően megalkotott törvény, amikor elhagyja a kormányszerveket, a megyétől kezdve lefelé egyre kopik és mire odaér, akiknek szól, a dolgozókhoz, már csak itt-ott van belőle. A z ilyen dolognak nem szabad előfordulni. Mert akkor lehet a kormány bármilyen körültekintő, intézkedései nem tudnak érvényre jutni. És ezért az alsóbb vezetőknek felelősséget kell vállalni. Fele- ’ősséget a kormány előtt és a dolgozók előtt is. Felhívás a szülőkhöz! Az Egészségügyi Miniszter a gyermekbénulás ellen további korosztályok védőoltását biztosította. Védőoltásban részesítünk minden olyan személyt, aki 1940 január 1 és 1950 december 31-e között született, valamint azokat a gyerekeket is, akik az 1957. évi védőoltásokon valamilyen oknál fogva egyszer sem, vagy csak egy- ízben vehettek részt. A beiskolázott gyerekeket az iskolában, az iskolán kívülieket az alábbi napokon oltjuk: Belterületen február 19-én, 20-án és 21-én délelőtt 8 órától 13 óráig a 44-es bérház orvosi rendelőjében. Forgács-telepen 19-én délelőtt 10 órától 13-ig a telepi rendelőben, Baglyasalján 19- én délután 15 órától 17-ig a telepi rendelőben, Salgóbá- nyán 20-án délelőtt 9 órától 13-ig a telepi rendelőben, Somlyóbányán 21-én délelőtt 9 órától 13-ig a telepi rendelőben. Az 1957 évi védőoltások tapasztalatai szerint a gyermek- bénulás elleni védőoltás semmiféle kellemetlenséget, vagy károsodást nem okoz, ezért kérjük a szülőket, hogy az érdekelt gyermekeket most ol- tassák be, mert a védőoltás végrehajtására a jelenlegihez hasonló alkalom előreláthatólag már nem lesz. Salgótarján Városi Tanács VB. Egészségügyi csoportja »■iBír «——— Filmankét Salgótarjánban A Salgótarjáni Városi Nőtanács és a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat február 17-én délután 3 órai kezdettel a November 7 filmszínházban filmankétot rendez. Bemutatásra kerül: Elbeszélés az első szerelemről című szovjet film. Ankétvezető: Vonsik Gyula elvtárs, az MSZMP Megyei Bizottság agit.-prop. osztályának vezetője. Kérdezz—felelek Indák A szécsényi járás községeiben rövidesen Kérdezz—felelek ládákat helyeznek el a községek legforgalmasabb részein. A ládákban a falvak lakói elhelyezhetik kérdéseiket — lehet az közérdekű, vagy egyéni — s válaszokat pedig a különböző területekről meghívott szakemberek adják meg, szóban, vagy írásban.-----------------«-•».-«a»'***.----------------Tan ácstagi ankétok Tanácstagi ankétokat szerveznek a szécsényi járásban. Két-három, esetleg négy község tanácstagjait hívják meg egy területre, ahol a megjelent rendeleteket vitatják meg, de értékelik az ankéton egy-egy községi tanács munkáját is. Rendszeressé teszik ezeket az ankétokat, hogy a tanácstagok megismerjék a rendeleteket, fejlesszék szakmai tudásukat. Pályázat JöullÁ ajkúink (Folytatás II.) — Nem kell, hát neked ki kell? — szólt gúnyosan az anya. — Az kell, az a festett szájú dáma, te? Tudd meg, hogy ide olyan lányt nem hozol. Ide olyan kell, aki megtudja fogni a kapa nyelét, nemcsak a száját meg a körmét festegeti! Ha házasodni akarsz nézd meg az anyját és vedd el a lányát! Ha magad falujában nem találsz, akkor nem vagy ember! . . . Te, az a nebántsvirág nem hozzánk való! Nem tudsz te magadformát választani, aki rendes is, jó családból való és dolgozni is tud? — Hát Baba miért nem rendes — kezdte kissé türelmetlen hangon Gyuri. Tud dolgozni is ha kell. Azért talán, mert nincs nagy házuk, meg sok földjük? Ugyan anyám, régen eltemették azt a világot, ahol még ez volt a döntő. Maradjon a vagyon, vesszen a boldogság, mi? Hát nem maga ítélte el, amikor barátnőjét az esküvőre az apja két jókora fülessel indította, mert a szerencsétlen a kapufélfát hívta segítségül? Élet volt ez? Ilyenek voltak abban a gyönyörűséges jó világban, ahol mindenki boldog volt! — Nem azt mondtam én, te! Boriskával nem ajánlok neked rosszat. Szép is, jó is és hozzánk való. — Ne ajánlgasson nekem senkit! Megtalálom én magam is, aki nekem kell! — Megtalálod, kit találsz meg? Azt, aki keresztül szalmát sem tud csinálni? Olyan kell neked? El akarsz bennünket pusztítani? Ezért taníttattunk, ezért nevelgettünk idáig? Te. annak még a neve se rendes! Azért kell, mert szépen tud beszélni, mert nem üt rá a kezedre, ha megöleled? Megbánod te még ezt százszor! A szépséget nem eszik kanállal! E SZIK, VAGY NEM ESZIK, az életemet nem engedem keresztülhúzni! — Nem engeded? Hisz, ha nem hallgatsz a szavamra, már keresztül is húztad. Mi lesz belőled? Más nem, csak csavargó! Ó, de bolond voltam, mikor iskolába adtalak. Mert addig jó voltál, rámhallgattál. És most, most az isten se bír veled. — Miért vagyok én rossz, azért, mert nem akarom vakon követni a régi világ árnyékának törvényeit? Én K>ít kil&qzam t&LL N agyszerűen csinálták ezek az ecsegi asszonyok. Aranyosak. És okosak. Ha mindenütt mindenki így felelne a pusmogó, rosszindulatú pletykára, mint itt, az lenne csak a jó. De elmenne a kedve ettől a mesterségtől mindenkinek. El is mondjuk sebtiben, hogyan csinálták Ügy volt, hogy Ecsegen is elhatározták a nőtanács vezetésével szorgoskodó asszonyok, hogy segítenek az árva, elhagyatott gyerekeken. Nemcsak pénzzel, a téglajegyek eladásával, hanem úgy is, hogy puha párnákat készítenek a fejük alá, meleg paplannak való pelyhet gyűjtenek. Biztosan jó szívvel ad mindenki, akinek nem kő van a szíve helyén — gondolták — és nem is csalódtak. A leglelkesebb asszonyok felelősséget vállaltak egy-egy utcáért és megindult itt is az egy marék toll mozgalom. Egy-kettőre összegyűlt hét kilogram toll. Legközelebbi összejövetelükön már arról beszélgettek, hogy meg kellene fosztani. Nem sokat tanakodtak. Mikor, hol? Hamar megegyeztek ebben is. Sajnos, nem nagy a választék Ecsegen, már ami a helyiséget illeti, — mert szép asz- szonyban, lányban bő választék van, még az irigyek se mondhatják, hogy nincs — meg kellett elégedni a szövetkezeti irodával. Kicsi lesz — aggodalmaskodtak, akik bíztak az asszonyok jó szívében, segíteni akarásában —, de már mindegy, ha nincsen nagyobb. Majd csak beférünk. D izony tele lett az a kis ” iroda, azt hitték, oda már egy teremtett lélek sem férne be. Egy hét múlva aztán kiderült, hogy rosszul hitték. No de arról majd később. Menjünk csak sorjában. Szóval összejött negyven- nyolc asszony, lány, aztán olyan jó kis „fosztókás“ hangulat kerekedett hamarosan, hogy az arra járók azt mondták, „hű de vígan csiripel az asszonynép“! Jókat kacagtak egymás tréfáin, aztán dalba kezdtek. Az édesbús dalokat vidámak váltották fel. Egyre magasabbra csapott a jókedv. A nóta becsalogatott két cigányt is. Ez kellett csak a jókedvű asszonyoknak, hamar elő a hegedűt és máris zenekísérettel nótáztak tovább. Egyik jókedvű, pajkos asz- szony huncut kis dalba kezdett — van-e olyan jókedvű, dalos társaság, ahol végül is. nem jutnak a „huncut“ kis dalokhoz, — amelyikben arról is szó van, hogy aszongya. „Magam is jópipa vagyok .. kJ o hiszen, több se kellett egypár pletykára éhes asz- szonynak. Amúgy se jó szemmel nézték, hogy alig pár hónapi szünet után, megint olyan nagyon összejárnak az asszonyok a nőtanács tanfolyamaira, előadásaira; „majd mi elvesszük a kedvüket ettől — gondolták — és elkezdték pusmogni, hogy nem is járnak oda, lesak a „jó pipák“. — Hű a nemjóját — háborodtak föl az asszonyok, amikor ezt meghallották. De nemcsak azok ám, akik ott voltak a fosztókán, hanem minden becsületes, rendes ember, akit nem butít el a. rosszindulat. Amolyan „csak azért is dongó“ hangulat vett erőt a falu asszonyain. Most már elmentek az ismerősök, a szomszédok is. Ki-ki elvitte a lányát, anyját. A következő* heti összejövetelen tényleg egy gombostűt sem lehetett volna elejteni a szövetkezeti irodában. Majdnem hetvenen zsúfolódtak ott össze és akik már bent voltak, nagyon sajnálták, hogy olyan kicsi ez st helyiség és az újonnan jöttékét azzal kellett elküldeni, hogy egy talpalattnyi hely- sincs már bent. A cigány már úgylátszik tudott a dologról, mert hamarább előkerült, mint az előző héten és félóra alatt majd szétvetette a jókedv az iroda falát. Szállt a toll és „gyanúsan“ pelyhes lett a lányok, asszonyok haja, még a hetvenéveseké is. Q e fordítsuk kicsit komo- ** lyabbra a szót. Ezek a, szorgalmas, jókedvű asszonyok két este megfosztottak több mint hét kiló tollat, sok kis apróságnak lesz puha a feje- alja tőle. Még az is hozzátartozik a történethez, hogy az előző este éjfél felé mákos kukoricával kedveskedett a nő- tanács vezetősége a szaporakezű asszonyoknak. De a második estére már közösen készültek. Összeadták a pénzt és finom farsangi fánkos rumos teás estét rendeztek, persze éjfél után, amikor a toll* utolsó szálig meg volt fosztva.. becsületes ember akarok lenni, becsületes, aki nemcsak a saját, hanem a többség érdekeit is nézi! — Maradj a magadravalóságában úgy, ahogy vagy, ne érdekeljen téged semmi. Csak hallgass az öregebb szavára! — Hallgatok én, csak Babát ne szidják, mert rendes, becsületes lány. Elvégre ha tévedek, csak én bánhatom meg! — Jaj, dehogy te, elpusztít, tönkretesz bennünket. Jót mondok, gyerek, hagyj fel vele! De ha mégsem hallgatnál anyád szavára, hát le is út, fel is út, mehetsz, nem vágy- többé a fiam. Ehhez a házhoz még kódulni se gyere! Még kenyérhajat sem kapsz. Majd jönnél még vissza sírva, áe be lesz előtted csukva a kapu. Gyuri érezte, most érezte erősebben az előbbi kemény kéz szorítását a torkán. E kéz a szivébe is belemarkolt. Csak nézett mereven az ajtó felé, szeme homályosult s egy kövérkönnycsepp gördült végig barna arcán. Tétován felállt s az ajtó felé indult. Visszafordulva rekedtes hangon csak ennyit mondott: — Jól van, anyám, nem kell az asztalról még a morzsa sem! Kinn már teljes erővel dühöngött az égiháború, a zápor jókora cseppekben hullott, mintha a boldogság temetésén hullatná könnyeit az ég. Gyuri mindebből nem vett észre semmit. Kóválygó fejjel, könnyedén öltözve bandukolt a keskeny, de annál sárosabb utcán. Csak a sarkon állt meg, ott, ahol a kis kocsma hívogatta vidám és bús vendégeit. A kiáradó fény csalta, vonzotta az embereket. Gyuri beténfergett az ajtón és leült az egyik asztalhoz, az ablakkal szemben. Kérésére a kocsmáros bort és rumot tett elé. Az ivó szennyes ablakán sűrűn kopogtak a zápor jókora cseppjei. Talán a természet akarta jóvátenni az emberi nemtörődömséget. Ám a hosszú évek során felgyülemlett hanyagságot még az ablakról sem tudta lemosni. A helyiség vendégei egykedvűen nézték az ivásb^ merült fiút, azt gondolták, hogy a fel-felvillanó villámokban gyönyörködik. Tévedtek. Gyuri az ablaknál ült ugyan, kifelé bámult, de mindebből semmit sem látott. Kavargóit, előtte minden. No nem a bortól, még ha attól lett volna. Mohón nyelte a nem kiállításra való italokat, s közben szinte hangosan fűzte gondolatait. Ez HAT AZ ÉVSZÁZADOS ÁTOK... Ez a múlt sötét lelke, mely feljár kísérteni a halál után. Ö, hogy még most sem lehet mindenki boldog. És miért nem? Azért, mert még most sem tudják levetni az előítéletek rongyos gúnyáját, mit évszázadokon át emberi bűnökből foltozott a bitangság. Nyugodjak bele sorsomba, mint már annyi sokan? Legyek rendes én is, mint a többi, hallgassak az idősebb-szavára?
