Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)
1958-02-01 / 9. szám
1958. február 1. NÓGRÁDI Népújság 3 A közvélemény hangja A mi erőnk Az a sajtó, amelynek lesfőbb célja a dolgozó emberek ügyének, a néphatalom védelmének szolgálata. — a kommunista sajtó nem lehet meg olvasói, a dolgozók támogató bizalma nélkül. Az ellenforradalmat követő nagyon nehéz hónapokban az eszmei tisztázatlanság mellett az volt a munkánkat leginkább gátló tényező, hogy elapadtak azok a csatornák, amelyek számunkra a munkához elengedhetetlenül szükséges támogatást továbbították. Elmaradtak olvasóink számunkra oly értékes levelei. — meggyengült kapcsolatunk olvasóinkkal. A kommunista sajtó és olvasói közötti szívélyes kapcsolat az újság és az olvasó érdekazonosságából ered. A szocializmus szélesre tárja a sajtó szabadságának kapuit (természetesen hasonló aránvban megnövelve a saitó munkásainak felelősségét is) ugyanakkor az egyén boldogulásának, a nemzet felemelkedésének lehetőségét is. Az olvasó, amikor leveleivel a sajtóhoz fordul, nemcsak azt bizonyítja, hogy bizalommal van iránta, (kritikai megjegyzéseivel segítve az új élet erőteljesebb kibontakozását). Ezek a levelek íróiknak. — a nagynyilvánosság előtti közlés révén — a vezetésben való részvételt is jelenti. Az utóbbi időben örvendetes módra növekszik a szerkesztőségbe érkezett levelek száma. Ezekben a levelekben híven tükröződnek az egész társadalmat foglalkoztató problémák. Útmutatást jelentenek mindennapi munkánkhoz. Február 1. — immár évről-évre ünnepelt sajtónap. Ez alkalomból tiszta szívvel köszöntjük lapunk olvasóit, munkánk segítőit: köszöntjük levelezőinket, köszöntiük lapunk minden támogatóját. A kommunista sajtó legfőbb célja a dolgozó emberek ügyének hűséges szolgálata. Ez a mi programunk is. EGY ÉVTIZEDE SÜKET FÜLEKRE TALÁLNAK Rákóczi-telepen évek óta nem tudjuk használni a fürdőt, mert felelőtlen egyéneknek úgy látszik nem fontos, hogy sok öreg bányász, beteg vagy rokkant dolgozó egy kis meleg fürdővel gyógyítsa meggyötört, fáradt testét. Az épület volt már raktár, munkásba- rak, legutóbb pedig ács műhely. Többször kérelmeztük már, hogy egy kis költséggel hozzák rendbe, de lassan egy évtizede süket fülekre talál minden kérésünk. ígérték már, hogy n kazánt befoltozzák és újra lehet fürödni, de ez is csak ígéret maradt. S azóta is ács műhelynek használják az épületet. Ott áll egy befejezetlen téglaépület, amit ács műhelynek szántak, miért nem fejezték be? Miért kell a fürdőt erre a célra használni. Az ács műhelynek szánt téglákat pedig felelőtlen egyének elhordják saját céljaikra. A vezetők tudják, hogy sok bányász sérült, vagy öreg, izületes embernek használna a meleg fürdő. Ezek az emberek a bányában töltötték életük n"gy részét, Makkciné, Koósné, Danyi János, Budavári Sándor és még sokan mások mondták már, hogy csak ennyi gondoskodást érdemelnek? Vagy itt van például ifj Tóth József, ki egy bányatűz alkalmával a megerőltetésig küzdött és a csigolyái meglazultak. Pokoli fájdalmai vannak és ezen sokat enyhítene a meleg fürdő, A bánya vezetői nem gondolnak arra, milyen véleménnyel vannak róluk a dolgozók, amikor így elhanyagolják azt, ami pedig még a Horthy-rendszer alatt épült. Már arra is gondoltunk, hogy wn a telepen egy fúró- faragó ezermester, majd ő rendbe hozza, csak telepítsék el onnan az ácsműhelyt. Ez az ember már elvállalta volna társadalmi munkában, de természetesen engedély nélkül nem foghatott hozzá. Arra kérjük az illetékeseket, tegyék vénre használhatóvá a fürdőt. Rákóczi-telep lakói KlSZ-taggyűlés Nemf-iben A nemti »Mező Imre« KISZ szervezet 23-án tartotta meg január havi taggyűlését. Jelen voltak a helyi pártszervezel vezetői, icősebb kommunista elvtársak, az úttörővezetők és a KISZ-tag- ság. Erről a gyűlésről csak azok a tagok maradtak el, akik munkában voltak. Az első napirendi pontban a titkár elvtárs ismertette kádár elvtársnak a KISZ I. országos értekezletén tett hozzászólását, majd o szervező titkár ismertette a KISZ szervezett szabályzatát. Ezután került sor a KISZ-tagok fogadalomtételére. A tagság egységesen fogadta meg, hogy hü lesz a párt és a KISZ zászlajához. a proletár nemzetköziség eszméjéhez. Megfogadta, hogy hazánkat minden erejével, ha kell, fegyverrel is megvédi. Gvüles után a vezetőség teával és szendviccsel vendégelte meg a jelenlevőket Utána a tagok baráti körben elbeszélgettek, szóra- kozgattak és táncoltak éjfélig. Fekete László Szívtelen eljárás A Tolmácsi Erdőchémia Vállalatnál egy sajnálatos baleset következtében üzemszerelés közben az egvik dolgozónak, Koplányi Józsefnek betört a feje, agyrázkódást szenvedett. A községben nincsen orvos, a balassagvarmatj kórház is elég messze van. Ugv gondoltuk, mire onnan kiér a men+ő, innen már be is tudjuk szállítani a beteget. Azért a to'máesi gépállomáshoz fordultunk. kölcsön kértük a dzsipp-kocsit, houv a sérültet minél előbb kórházba tudjuk szállítani. Ebben az időben énnen a gépállomáson tartózkodott a Borsos bérén vi Állami Gazdaság gépkocsija és a gépál’omá? megkérte a kocsi soffőrjét. hogy siessen ő az erdőchémia. jobban mondva egvik sérült dolgozója segítségére, mivet az ő kocsija fedett volt. Megkönnyebbülve vettük tudomásul. hogy a sebesült ilyen rövid idő alatt kerül kórházba. Alig fél óra múlva a beteget kísérő dolgozó telefonon hívta az üzemet Rétságról és jelentette, hogy intézkedjen az üzem, mert a soffőr csak idáig hozta őket. Itt kitette az utcára, bár tudta, hogy a rétsági orvos nincs otthon, szerdán vidéki látogatáson van. Közben a beteg rosszul lett. persze az üzem azonnal telefonált a mentőkért és így sikerült a sebesültet végre kórházba szállítani. Ugyan a Borsosberényj Állami Gazdarág soffőrje mit szólt volna, ha ő lett volna a sebesült helyében és az mint soffőr így járt volna el vele. Szomorú, hogy egyes emberek ilyen lelkiismeretlenül tudnak viselkedni embertársaikkal. Kiss Nándor, Tolmácsi Erdőchémia Lesz-e ajtó az utalványból ? Cseppet sem kellemes érzés télen, ha nyolc órai szabadban töltött munka után egy hideg, szellős konyha várja a dolgozó nőt. Sajnos, szegény nővéremre egy kifűthetetlen konyha vár, amikor hazamegy. A konyhaajtó ugyanis az asztalosok jóvoltából igen szellősre van elkészítve, az ajtó alatt pedig csak úgy zúdul be a hideg. Kérelemmel fordultak a telepgondnokhoz, Rátkai Istvánhoz és egy utalvány kíséretében külső ajtó beállítását kérték. Hogy mikor? Ezt talán ne feszegessük. Nagyon régen. Ügy hozta a sors, hogy a nővérem találkozott Rátkai Istvánnal és — te magassá- gos ég! — érdeklődni merészelt az ajtó és az utalvány hogyléte után. Sajnos, a nővérem elkövette azt a „végzetes“ hibát, hogy nem dör- zsölgette a kezét félős, szerény mosoly kíséretében. De meg is kapta a választ: „Szö- geljék ki az utalványt az ajtóra“ — s nevetve elvonult. Mivel a nővérem mindig tiszte’etben tartotta a Magyar Népköztársaság minden közigazgatási szervét, így hazafelé tartva azt számolgatta, vajon hány utalványt kell még szerezni, hogy kiteljen belőle egy ajtó? Mire hazaért, sikerült kiszámítania, hogy éppen 133 darabra van szükség. Január 1-től a ház minden tagja: meg van bízva az utalványok megszerzésével, hogy minél előbb meglegyen a 133 darab. Amikor az ember végigmegy Baglyasalján, sok mindent láthat. Szép, új nyárikonyhákat és egyebeket. Csak azt tudnánk, hogy hol és hogyan lehet ezt elérni, mert ez teljesen rejtély előttünk. Rátkai Istvánnak meg csak ennyit: nem nevetett volna ol' jót „szellemes“ válaszán, hu az ő konyháján lenne rossz az ajtó. Jó lenne, ha kicsit komolyabban venné a hozzá befutott kérelmeket, s legalább válaszolna, megindokolná a dolgozóknak, miért nem tud egyes esetekben ilyen kisebb munkákat elvégeztetni, amikor más esetekben sokkal nagyobb munkákat is elvégeztet. Készéi Józsi) Baglyasalja. Egy aknász figyelemre méltó javaslatai Sok szó volt már a munka- fegyelem megszilárdításáról. Termelési értekezleten, taggyűlésen és egyéb helyeken beszéltünk erről, de sajnos, komolyabb javulást még nem tapasztaltunk. Nekem ezzel kapcsolatban az a javaslatom, hogy azokat a dolgozókat, akik kisebb feevolmezetlenséeet követnek el. például néha szó nélkül elmaradnak munkából, vavv hanyagul végzik a munká jukat, munkaidő »lőtt elhagvlák munkahelyüket. stb. első ízben hívja be a pártvezetőség Friss kenyerei- Szorospal-ak dolgozóinak Egy igen fontos probléma megoldásának reményében írom ezt a levelet. Nem mai eredetű probléma már ez. Sok helyen megoldottak már nehezebbet is. A szorospataki dolgozók remélik, ők sem találnak süket fülekre, hiszen ugyanolyan jogaik vannak Népköztársaságunkban, mint az ország bármely területén élő dolgozóknak. Miről is van szó? Arról, hogy Szorospatakon legtöbbször száraz, össze-vissza törődött kenyeret kénytelenek megvenni a dolgozók, hiszen ha nincsen más, mit is tehetnének. Az alig nyolc kilométerre lévő Nagybátony falu friss kenyérrel való ellátása biztosítva van. Nyilvánvaló, hogy Szorospatak friss kenyérrel való ellátását is meg tudnák oldani, ha akarnák. Hol van hát a hiba? Mi az akadálya annak, hogy a szorospataki dolgozók asztalára is élvezhető kenyér kerüljön? Hiszen a száraz kenyér se menne veszendőbe. Sütőiparunk ma már berendezkedett az el nem fogyasztott többnapos kenyér felhasználására is- Megszárítva, mint kenyér- morzsát tudják forgalomba hozni. Jó lenne, ha a kenyérellátásról gondoskodó szervek megvizsgálnák, hogyan lehetne ezen a hibán segíteni. Horváth István Szorospatak és üzemvezetőség, beszélgessenek el velük. Ha ez nem vezet eredményre, mint ahogy sajnos legtöbbször így van, akkor a második alkalommal, már anyagi kártérítésre kell kötelezni, vagy csökkentett munkabérrel kell dolgoztatni. Üzemünknél van egy pár dolgozó, aki különösen az időbéres munkákat nagyon hanyagul végzi. Az a véleményem,, hogy miután már több esetben lettek figyelmeztetve, adjanak az ilyen nemtörődöm embernek egy nem sürgős, nem első fontosságú munkahelyet és azzal a bérrel fizessék ki őket. amit ott tudnak keresni. Van az üzemünknél egy másik probléma is. Egyes csapatok — különösen akik fenntartásnál dolgoznak — arra törekszenek. hogy az elvégzett munka kétszeresét adják át. Nem ,kis harcot kell vívni az aknásznak a lelkiismeretlen csapatvezetőkkel. Az a javaslatom, hogv különösen a fenntartóknál alkalmazni kell a mindennapi munkaátvételt, mert sajnos, nem minden harmad aknász alkalmazza ezt az eljárást. Nagy hiba az is, hogy a fenntartók akár milyen értékű munka van átvéve — 40—50, vagy 85 forint értékű — csak 70—75 forintot keresnek. így aztán nem törekednek arra, hogy jobb munkát végezzenek, többet teljesítsenek, hiszen akár kevesebbet, akár többet dolgoznak ennél, csak ennyit fizetnek. Tehát nem nagyon tévedünk, ha azt mondjuk, havidíjasok letfek a fenntartók. Még súlyosabb hibának tartom az ellenőrzés hiányát. A felsőbb műszaki vezetők részéről még egyetlen alkalommal sem fordult elő. hogy a munkaátvétellel kapcsolatos ellenőrzést hajtottak volna végre. Véleményem szerint ez azért is szükséges és eredményes lenne, hogy maguk a dolgozók is látnák: a harmadaknászt ellenőrzik, a bércsalásért felelősségre vonhatják, ha elnézik a hamis munkaátadást. Gecse Balázs I.. Csipkés bányaüzem aknásza KÖSZÖNJÜK AZ AJÁNDÉKOT Gaál István nyugalmazott egyetemi tanár és Gaál Imre erdőmérnök az iskola egykori tanulói egy szép lepkegyűjteménnyel ajándékozták meg iskolánkat. Az ajándékot hálásan köszönjük. Az ősagárdi Kossuth Lajos úttörőcsapat már régóta fennáll, de eddig semilyen támogatást nem kapott. Az összejöveteleink elág unalmasak, mert nincs semmilyen fölszerelésünk, és játékunk. A szemléltető és kísérleti eszközeink nagyon hiányosak. Szeretnénk. ha felettes szerveink példát vennének Gaál Istvánról és Gaál Imréről és valamilyen fölszereléssel támogatnának bennünket. Az úttörőcsapat nevében: Laczkovszkij András. VIII. o. t. QOOOOOOOOGCOOOCOOOOOOOOOOOOOOQCCX5CCQOOCOOQOGÖQOGOQQGQCOC ' OOQOOOOCOOOQC- ' ŰOOQOOQOQOOOOCOOOOOOOOOOGOOÖCQOOOOOQOOOOQOOOOSÖOOOOOOOC GYÜRKY ZOLTÁN elvtárs, balassagyarmati lakos. Lapunk régi levelezője. A most megalakult balassagyarmati társadalmi szerkesztőbizottság vezetője. ALMÁDI FERENC elvtárs a mizseríai bányászok életéről, munkájáról, sikereiről tudósítja már több év óta a megyei lapot. Egyike a legeredményesebben dolgozó bányász tudósítóknak. ANGYAL TIBOR elvtárs számos egvéb párt- megbmatása me”ett hűséffes munkatársa a pártsaitónak a Salgótarjáni Üveggyárban. MOLNÁR TIBOR elvtárs nemrégen kapcsolódott be a tudósítói munkába. Több fontos kérdéssel foglalkozó írása jelent már meg a kazárt bányákról. BARCS ANDRÁS elvtárs több mint tíz éve tudósítja lapunkat a Salgótarjáni Acélárugyárból. Munkájáért már többször kapott elismerést jutalmat szerkesztőségünktől. DOMSZKY GYÖRGY elvtárs Szécsényből tudósítja már hosszú évek óta szerkesztőségünket. Nemcsak szorgalmas levélírónk, hanem a szécsényi if júsági élet egyik leglelkesebb vezetője.
