Nógrádi Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-8. szám)

1958-01-29 / 8. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 195B. január 2». Népünk döntő többsége helyesli és támogatja kül- és belpolitikánkat (Folytatás az első oldalról) évet tekintve a felvásárolt mennyiség 10 százalékkal alatta van az 1955-ös év re­kord begyűjtési eredményé­nek. Viszont a falusiak igé­nye is csökkent a központi készletekkel szemben. Az összlakosság vásárlásai 10 szá­zalékkal csökkentek ebből az árualapból. így a felvásárolt gabona- mennyiség minden újabb behozatal nélkül bizto­sítja az új termésbetaka­rításig a lakosság folya­matos ellátását. Kedvező képet mutat az 1957-es év pénzgazdálkodása is. Az adóbevétel 7 százalék­kal haladta túl az előirányza­tot, a takarékbetétek összege 1958 elején már 35 százalék­kal meghaladta az ellenforra­dalom előtti szintet. A bank­jegyforgalom normális szin­ten stabilizálódott. 1957-ben jelentős mértékben emelke­dett a dolgozók életszínvonala. A munkások és alkalmazottak reálbére 14—16 százalékkal növekedett. A parasztság reál­jövedelme 8—10 százalékkal volt magasabb, mint 1956-ban. A termélőszövetkezetek által kiosztott munkaegység orszá­gos átlaga az 1956-os 33 fo­rintról 1957-ben 41 forintra nőtt. Jelentős eredmény, hogy 1957-ben felépült a tízezer új bányászlakás s össze­sen mintegy ötvenezer új lakás épült. Kádár János ezután szólott az 1958 évi népgazdasági tervről. Egyebek között meg­említette, hogy az ipar ter­melését 7.3 százalékkal, a me­zőgazdasági termelés színvo­nalát) 4.6 százalékkal maga­sabban irányozzák elő. A be­ruházásokat szerény mérték­ben ugyan, de növelni kell. S az 1958-as terv célja az, hogy az 1957 decemberéig el­ért életszínvonalat megszilár­dítsa. Külön hangsúlyozta hogy a kormány és az egész társadalom határozott lépést tegyen előre a takarékosság és a népvagyon jobb meg­óvása terén. Mezőgazdasági termelvényünk külön-külön is magasabb az előző évinél — A mezőgazdasági terme­lésben — mint ismeretes — 1957-re kenyérgabonára nem volt előírva kötelező vetés- terület. Ennek következtében a kenyérgabona vetésterülete 10 százalékkal csökkent és ugyanannyival növekedett a takarmánynövények vetésterü­lete. Ez az eltolódás, mivel az állattenyésztés fejlődése is a belterjes gazdálkodás irá­nyába hat, nem egészségtelen. 1957-ben a kenyérgabona kisebb vetésterületen 5 százalékkal nagyobb ter­mést adott az előző évi­nél. Az egy holdra eső át­lageredmény az összes fő terményekből — mint búza, rozs, ősziárpa, ku­korica, burgonya, cukor­répa — külön-külön is ma­gasabb volt az előző évi termésátlagnál. Az 1957-es év mezőgazdasági terméseredménye a felszaba­dulás utáni legjobb év, az 1955-ös eredményeit is meg­haladta valamivel. A fő ga­bonaterményekből a legjobb eredményt az állami gazda­ságok érték el, amelyek hol­danként búzából 3.9 mázsá­val, rozsból 2.5 mázsával, őszi árpából 1.9 mázsával jobb átlageredményt értek el, mint az egyéni parasztgazda­ságok. Az állami gazdaságok után a termelőszövetkezetek érték el a legjobb termésátla­got, amelyek holdanként búzá­ban 2.1, rozsban 1.8, őszi ár­pában 0.9, zabban egy mázsá­val nagyobb átlagtermést ér­tek el, mint az egyéni paraszt- gazdaságok. — Külön kell szólnom a mezőgazdasági felvásárlás eredményeiről. Nyíltan meg­mondom, igen komoly kér­désként merült fel egy évvel ezelőtt az ország kenyérellá­tásának gondja, amikor arról kellett dönteni, hogy áttér­jünk-e a begyűjtési rendszer­ről a szabad felvásárlás rend­szerére- Mi, bízva parasztsá­gunkban, a szabadfelvásárlási rendszer mellett döntöttünk, amely bevált. Következetes eszmei harcot az ideológia területén Ezután az elmúlt hónapok kulturális eredményeiről szó­lott, a többmilliós példány­számban megjelenő újságok­ról, a mozilátogatók számá­nak növekedéséről, könyvki­adásunk fejlődéséről, művé­szeink és sportolóink nemzet­közi sikereiről. Kiemelte a pedagógusok munkájának rendkívüli jelentőségét, s azt, hogy kormányunk nagy erő­feszítéseket tesz az iskolai tanteremhiány csökkentésére. Az értelmiségről szólva a kö­vetkezőket mondotta: — Mi eddig is minden erő­vel igyekeztünk az értel­miségi dolgozók eszmei és politikai fejlődését meg­könnyíteni és segíteni. Ennek érdekében a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a kor­mány eddig is a leghatáro­zottabban szembeszállt az olyan egyoldalú és káros né­zetekkel, amelyek az ellen- forradalmi felkelés után az egész értelmiséget, vagy az értelmiségen belül egész ér telmiségi kategóriákat reak­ciósnak, vagy revizionisták­nak akartak bélyegezni. A kérdésnek ilyen beállítása egyértelmű volna az értelmi­ség tömegeinek olyan meg­bélyegzésével, amelyre a ma­gyar értelmiség semmiképpen nem szolgált rá. Tudni kell azonban, hogy viszonylag az értelmiségen belül vannak legnagyobb számban olyanok, akik a burzsoázia nézeteit hordozzák. Mi folytatni, sőt fokozni fogjuk az ideológiai harcot ezek ellen a burzsoá és revizionista nézetek ellen, de nem adminisztratív eszkö­zökkel, hanem a marxizmus- leninizmus eszmei fegyverei­vel. Mi nem az emberek ellen, még kevésbé az értelmiség ellen akarunk harcolni, de következetesen akarunk és fogunk is küzdeni az egyes csoportjaikban fellelhető reakciós nézetek ellen, Szólott az irodalom, a film­gyártás, a színházi élet és a kultúra más területén még fennálló hiányosságokról, s hozzáfűzte: meggyőződésünk, hogy az eszmei harcnak és vitának végső eredménye a szocialista kultúra teljes győ­zelme lesz! Á szocialista társadalom központi kérdése a mezőgazdaság szocialista átalakítása A beszámoló további részé­ben a mezőgazdaság szocialista átalakításának kérdésével fog­lalkozott. Nem kétséges — mondotta —, hogy a szocia­lista társadalom építésének központi kérdése jelenleg a mezőgazdaság szocialista át­alakítása. A forradalmi mun­kás-paraszt kormány mező- gazdasági politikája arra irá­nyult és irányul, hogy fej­lessze az egész mezőgazdasá­got a népgazdaság általános érdekeinek megfelelően, tehát fej'essze mind az állami gaz­daságokat, mind a termelő- szövetkezeteket és az egyéni parasztgazdaságokat. — Hogyan alakult a szocia­lizmus alapjainak! építése fa­lun az elmúlt másfél eszten­dőben? Az ellenforradalmi hullám, a burzsoá reakció sok termelőszövetkezetet erő­szakkal feloszlatott, ennél lé­nyegesen kisebb számú pedig a régi hibák következtében a tagság akaratából oszlott fel- Az ellenforradalom leverése után az ilyen, vagy olyan módon felbomlott termelő- szövetkezeteknek több mint fele ismét újjáalakult. Mint látható, sok tekintetben ked­vezőbb, egyes vonatkozásban hátrányosabb helyzetben ja­vítjuk a mezőgazdaság szo­cialistái átalakítására irányuló munkát. Most, az átmeneti megtorpanás után megindu­lunk és meg is kell indul­nunk a fejlődés útján. Meg vagyunk győződve arról, hogy okos szóval, megfontolt, józan intéz­kedésekkel falun is győze­lemre visszük a szocializ­mus ügyét. Az 1957-es év a termelőszö­vetkezetek stabilizálódásának éve is volt. Ezt mutatják a számok is. Termelőszövetke­zet és szövetkezeti csoport 1956 december 31-én 2.089 volt az országban, 119.000 tag­gal. Egy évvel később, 1957 december 31-én 3.465 termelő- szövetkezet és termelőszövet­kezeti csoport volt 164.000 tag­gal. Az egyénileg dolgozó pa­rasztgazdaságok 1957-ben meg­erősödtek a forradalmi mun­kás-paraszt kormány átgon­dolt parasztpolitikájának ered­ményeképpen. — Most felvetődik a kérdés hogy előre kell mennünk a falu szocialista átépítése út­ján, de hogyan? Mi abból in­dulunk ki, hogy a kormány politikája, amely egyaránt tá­mogatta a termelőszövetkeze­tek és az egyénileg dolgozó parasztság ügyét, helyes volt. E politikának nagy eredmé­nye, hogy az ellenforradalmi támadás időszakában, amikor különösen kiéleződött az osztályharc nálunk, kitűnt, hogy Ma­gyarországon a parasztság nem a burzsoázia, hanem a munkásosztály szövetsé­gese és tartaléka. A burzsoá földesúri rendszer visszaállításának kíséretével szemben mind a termelőszö­vetkezeti, mind az egyéni pa­rasztság a népi hatalom olda­lán sorakozott fel, a munkás­paraszt szövetség megerősö­dött. Mi azt gondoljuk, hogy parasztpolitikánkban semmi szín alatt nem szabad meg­ismételnünk a korábban elő­adódott fő hibát, a jobbra- balra kanyargást. Ügy véljük, hogy a falu szocialista átala­kításán mindennap munkál­kodni kell. Ennek érdekében igénybe kell venni a termelő- szövetkezetek munkájának fejlesztését, a példamutatás erejét, a felvilágosító szót. Ugyanakkor kitartunk amel­lett, hogy a szocializmus leg­jobb és a valóságban leggyor­sabb útja a meggyőzésen ala­puló türelmes vezetés. A mi politikánk lényege, az. úgy kell dolgoznunk, hogv az egyénileg dolgom paraszt boldoguljon a ter­melőszövetkezeti paraszt pedig még jobban boldo­guljon és ez vigye az egyé­nileg dolgozó parasztot a termelőszövetkezet felé. Bízunk abban, hogy az egyé­nileg dolgozó parasztok látó­határa mielőbb saját udvará­nak határain túl, az ország, a haza horizontjáig szélesedik ki. Növelni kell az ország kivitelét Kádár János ezután meg­említette. hogy sok kérdés sürgeti a mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodás tér­hódítását. Ha például a ma­gyar népgazdaságot a maga lábára akarjuk állítani, nö­velni kell az ország kivitelét. A kivitel azonban nem állhat örökké csak ipari termékek­ből. 1938-ban Magyarország 430 000 tonna búzát exportált- Ezzel szemben a múlt évben búzát hoztunk be az országba 1938-ban 64.000 tonna rozsot szállított ki Magyarország a világpiacra, múlt évben rozsot ugyan nem hoztunk be, de nem is szállítottunk ki egy kilót sem 1938-ban 11.000 tonna árpát vitt ki az ország, a múlt évben behoztunk ár­pát. Mezőgazdasági termelé­sünk, bár viszonylag elmara­dott, de azért az 1938-asnak felette áll. Ezt az is bizonyítja, hogy a holdanként! termés­átlag az 1931—38-as évek át­lagához viszonyítva az 1950— 57-es évek átlagában búzánál 0.7 mázsával, az őszi árpánál 2.8 mázsával, a tavaszi árpá­nál 1.8 mázsával, a kukori­cánál 2-3 mázsával magasahb A múlt viszonylag magas mezőgazdasági exportja a népi demokrácia viszonyai között elsősorban azért hiányzik, mert a lakosság, a lakosságon belül pedig a falusi lakosság fogyasztása lényegesen na­gyobb mértékben növekedett, mint az egy holdra eső ter­més. Szerintünk önmagában a fogyasztás növekedése helyes is, jó is. Az ország mezőgazdasági exportját nem olyan úton kell növelni, hogv a ma­gyar dolgozók, munkások és parasztok egyenek ke­vesebbet, hanem olyan úton, hogy haladjunk gyor­sabban a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás építése útján és termeljünk a mezőgazda­ságban is modern eszközökké? többet, jobban és olcsóbban. Például a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Csehszlo­vák Köztársaság haladottabb mezőgazdasági kultúrájának eredményeképpen a holdan­ként! átlagos hozam az összes főterményekből mintegy ötven százalékkal magasabb, mint nálunk. Visszautasítunk minden beavatkozási kísérletet belügyeinkbe VITA A LŐ MESTERI INTÉZMÉNYRŐL Mennyi időt, pénzt takarít meg a csapatnak a robbantó vájár ? Az ellenforradalom a bá­nyákban nemcsak a termelést, hanem a bányák biztonsági állapotát és a biztonsági be­rendezéseket is iparkodott megbénítani, illetve tönkre­tenni. A bizonytalan helyzet csak akkor ért véget, amikor az üzemekben megalakultak, a párt- és a szakszervezet, s a tröszt felsőbb vezetőségében változások történtek. Közös erővel felszámoltuk a nehéz­ségeket. Ennek az összefogás­nak hamarosan megmutatko­zott az eredménye, a balesetek csökkentek. 1957. első felében már országosan. Bányaműszaki Felügyelőségünk az első hely­re került. A még jobb eredmé­nyek eléréséért az elmúlt év augusztusában biztonságos többtermelési mozgalom címen a trösztön belül versenyt indí­tottunk el. Megragadom az alkalmat, hogy a Nógrádi Népújságban megjelent megállapításokra is válaszoljak, mert az abban fog­laltak részben összetartoznak a mozgalommal. Több cikk je­lent meg eddig az újságban a robbantó vájárokról, hogy miért nincsenek érdekelve a saját munkahelyükön végez­hető robbantással kapcsolato­san. Mind két cikk hiányolta, hogy a robbantó vájárok nin­csenek külön megfizetve a robbantásokért és elsősorban ez az oka annak, hogy a vájá­rok nem szívesen jelentkeznek robbantó vájári tanfolyamra. Magam sem vagyok ellene, hogy a robbantó vájárokat, ha arra mód és lehetőség van. kü­lön ne részesítsék pár száza­lékos pótlékban. De nem értek egyet azzal, hogy egyedül csak ez az oka annak, ho°v a vájá­rok tartózkodnak a robbantá­soktól. Ennek elsősorban oka. hogy az üzemekben sem a párt. a szakszervezet, az üzemvezető­ség, de maga a bányaműszaki felügyelőség sem tett meg min­dent a tanfolyamok szervezése érdekében. Nem magyarázta meg annak jelentőségét s így nem is nagyon siettek a tan­folyamokra Mizserfán, amikor rendészeti szemlét tartottam, megkérdeztem az üzemvezető­séget, miért nem szerveznek robbantó vájári tanfolyamokat, hiszen nem súlytóléges bá­nyákban (front és csoportos kamrafejtések kivételével) rob­bantó vájárok is robbanthat­nának és ezzel több lőmester felszabadulna Erre azt a vá­laszt kaptam, hogy ők már írásban és élő szóval is felhív­ták a dolgozókat, de eredmény­telenül. Ismerem a mizserfai üzem dolgozóit, szívesen vál­lalják a robbantást, a felelős­séget is, csak érezzék, hogy ebben őket az üzemvezetőség támogatja és annak eredmé­nyét érezni fogják. A fenti állításom bizonyítására az alábbiakat említem meg. A kerületi felügyelőségünk­höz tartozó több vállalatnál és üzemnél már régebben beve­zették a robbantó vájárokkal végeztetett robbantást. Például a recski ércbányánál. Gyön­gyösön, Petőfi-bányán. kisebb mértékben Nagybátonyban és a legeredményesebben a mát- ranováki üzemegységnél. Külön dicséretet érdemel a mátranováki üzemek vezetősé­ge, mert kivétel nélkül, ahol erre engedély van, minden munkahelyen robbantó vájá­rok robbantanak. Legutóbb 'S december 29-én 34 robbantó vájárt vizsgáztattunk. Hogy mit jelent ez az üzemegység­nek? Erre Sárai Lajos bánya­vezető adta meg a választ. Pénzben igen jelentős össze­get tesz ki, továbbá hogy Mát­ra novák hosszú idő óta terme­lésben az elsők között van, an­nak alapvető tényezője a rob­bantó vájárokkal végzett rob­bantások bevezetése. Mit jelent ez a munkahelyi dolgozóknak: arra Király, For­gó és Gólyán elvtársak adták meg a választ, akik a vizsgán így nyilatkoztak: „örömmel vállaljuk a robbantásokat, bár tudjuk azt, hogy ez felelősség­gel jár”. Amikor említettük az újságcikket ezt válaszolták: „Nem osztjuk a véleményün­ket vele, mert mi igen is ér­dekeltté vagyunk téve a rob­bantásban. Most már mi kér­dezzük: Ha egy műszak alatt csr,k kétszer, háromszor rob­bantunk is, de ha csak egyszer is nem kell várni a lőmesterre öt, tíz percet, néha még többet is, nem megéri ez nekünk? Egy műszak alatt öt, tíz perc három, négy embernek ez egy hőn p alatt közel 250 perc Ha közepes keresetet — 80 fo­rintot — számolunk műszakon­ként, bizony jelentős összeget trknrítunk meg a csapatnak.” A vizsga ideje alatt többen fel­keresték, akik még tanfolyam­ra nem jártak és érdeklődtek a legközelebbi tanfolyam mi­kor indul meg, ők is szeretné­nek azon részt venni. A biztonságos termelési mozgalom még nem ért vé­get, tovább akarjuk fejleszteni. Bízunk abban, hogy a tröszt összes dolgozói, a párt- és szak- sze-vezet, a bányaműszaki felügyelőség megtesznek min­dent, s a siker nem marad el. Bakos József Kér. Bányaműszaki Felügyelőség vezetője A továbbiakban a kormány különböző, a kispolgárokat, a kisiparosokat és a kiskereske­dőket érintő intézkedéseiről szólott, s beszámolt a kor­mány külpolitikai téren vég zett munkájáról. Részletesen beszámolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulójának moszkvai ünnep­ségeiről, amelyen magyar párt­ós kormányküldöttség vett részt, továbbá különböző kor­mány- és parlamenti küldött­ségek látogatásairól, amelyek tovább erősítették és mélyítet­ték barátságunkat a Szovjet­unióval és a népi demokra­tikus országokkal. Kiemelte a múlt évben Moszkvában lezaj­lott tárgyalásokat, ahol tizen­két szocialista ország és 64 ország kommunista és mun­káspártjai tanácskoztak. s amelynek nyilatkozataival a magyar nép mélységesen egyetért. Az ENSZ-szel kap­csolatban mondotta: — A magyar kormány a néptömegek aktív helyes1 ésé­vel és támogatásával határo­zottan visszautasított minden kísérletet, amely az ENSZ szerveinek alapokmányellenes kihasználásával a Magyar Népköztársaság belügyeib» akart beleszólni. Kádár János ezután hang­súlyozta, hogy népünk döntő többsége szilárdan áll pártunk és kormányunk mellett, s he­lyesli, támogatja kül- •» belpolitikánkat. Erről tanúskodik többek kö­zött az is, hogy például * múlt év augusztus 20-án tar­tott gyűléseken másfélmillió ember vett részt- A közelmúlt­ban lezajlott szakszervezeti kongresszusokon a küldöttek egymillió szervezett munkás nevében jelentették ki, hogy1 helyeslik és támogatják a kormány irányvonalát. Ilyen értelemben nyilatkoztak a pa­pok budapesti békegyűlésének résztvevői is. — A forradalmi munkás­paraszt kormány politikai irányvonala nemcsak és nem kizárólag a párt központi bi­zottságának irányvonala, ha­nem irányvonala ez a párt által összefogott és vezetett hazafias népfront-mozgalom­nak is, a szakszervezeteknek is, az ifjúsági és női dolgozó' tömegeknek is. A minisztertanács elnöke beszéde befejező részében ja­vasolta, hogy Kállai Gyula művelődésügyi minisztert és őt magát az országgyűlés mentse fel a nagy elfoglaltsá­got jelentő kormányfunkció­ból, hogy a párt Központi Bi­zottsága titkáraként hatéko­nyabban tudjon dolgozni. Ugyanakkor államminiszteri funkcióban továbbra is kös- vetlenül kíván segíteni * kormányzati munka politikai vezetésében. A miniszter- elnöki tisztségre javasolta Münnich Ferencet, a minisz­terelnök első helyettesének tisztségére Apró Antalt, t művelődésügyi miniszter tiszt­ségére pedig Benke Valériát javasolta. Münnich Ferenc elvtárs, a minisztertanács új elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents