Nógrádi Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-8. szám)
1958-01-25 / 7. szám
1958. január 25. NÓGRÁDI Népújság 7 A bonni parlament vitája Dr. Monde elítéli, hogy a külügyi bizottság megkérdezése nélkül válaszoltak Bulganyin levelére BERLIN: Csütörtökön Von Brentano külügyminiszter kormánynyilatkozatával megnyílt a bonni parlament régóta időszerű külügyi vitája. Von Brentano külügyminiszter kormánynyilatkozatának kiindulópontja a kommunista és munkáspártok Moszkvában aláírt közös nyilatkozata volt. Azt hangoztatta, hogy e nyilatkozat „nem győz meg a Szovjetunió tárgyalási készségéről és békés szándékáról“. A bonni külügyminiszter a Szovjetuniót próbálta felelőssé tenni a német megosztottságért és azt állította, a szovjet javaslatok „kizárólag olyan kérdéseket érintenek, amelyről a nyugat nem tárgyalhat“ Brentano teljesen egyoldalúan magyarázgatta a genfi kormányfői értekezletnek a német újraegyesítésre vonatkozó határozatát, ugyanúgy, mint ahogyan azt egy héttei ezelőtt Adenauer kancellár tette rádióbeszédében A külügyminiszter elutasította a két német állam konföderációját, azzal a meglepő indoklással, hogy „két szuverén német állam fennállása nem. felel mec a németországi helyzet realitásának.“ A bonni kormánynyilatkozat a továbbiakban mereven elutasítja az európai atomfegyi'ermentes övezet létrehozására vonatkozó Rapacki-tervet, mert a terv állítólag „nem járul hozzá sem az enyhüléshez, sem pedig a leszereléshez“. Bonni felfogás szerint — mint Brentano mondotta — ,.A Ra- packi-terv egyetlen célja, hogy elismertesse a Német Demokratikus Köztársaságot és biztosítsa a Szovjetunió katonai túlsúlyát az európai szárazföldön“. A kormánynyilatkozat a továbbiakban elutasítja Bulganyin javaslatát, amely az atomfegyverek birtoklását csupán a már ilyen fegyverekkel rendelkező államokra korlátozná, elutasítja a kormányok közötti levélváltások továbbfolytatását és kizárólag a diplomáciai szinten való tárgyalások mellett tör lándzsát. A vitában elsőként dr. Monde, a Szabad Demokrata Párt parlamenti csoportjának al- elnöke intézett interpellációt a kormányhoz. „Helyesnek tartja-e a kormány a közös külpolitika megteremtésének ,szempontjából, hogy a parlament külügyi bizottságának megkérdezése nélkül küldte el válaszlevelét Búig any innak1!“ Monde hangoztatta azt a követelését, hogy a kormány ne tekintse dogmának a NATO-hoz tartozáMi újság a Tűzhelygyárban? ízléses kivitelű kávéőrlő gé- I pék jelennek meg rövidesen az 1 üzletekben- A Salgótarjáni Tűzhelygyárban ugyanis február végén megkezdik ennek a háztartási gépnek a gyártását is. A kereskedelmi szervek j már felülvizsgálták és jóváhagyták a kávédaráló típusát és kisebb javítások után megindul a sorozatgyártás. A gyár életének másik eseménye, hogy megkezdte működését a hatodik modern zománckemence. A gyár zománcozó kapacitása ezzel 20 százalékkal növekedik, ' árhely mind a választék bővítésében, mind a mennyiség növelésében kedvezően érezteti majd hatását. A tűzhelygyáriak egyébként összességében is jól dolgoznak. Január 21-ig 2 százalékkal teljesítették túl esedékes tervüket. Értékelték az ifjúsági sifózóbrigádok 1857. évi Az ifjúsági silózó brigádok 1957. évi versenye lezárult. A legjobb eredményt a tol- mácsi Szabadság Tsz érte el, Mezei Mária brigádvezető vezetésével. A tizenkét főből álló brigádnál az egy főre jutó teljesítés 54 köbméter. Második helyet az érsekvadkerti Dimitrov Tsz foglalja el / Az állami gazdaságok közül az első helyezést a Hé- nyelpusztai Állami Gazdaság érte el. Az öt főből álló brigád Tornyos Rozália vezetésével 2000 köbmétert silózott. Jó a Sziráki Állami Gazdaság U. Kristóf Lajos brigádjának eredménye is. A hat tagból álló brigád 1820 köbméter silót készített. versenyét A tsz-ek közül még benevezett a berkenyéi Petőfi Tsz és a pataki Kossuth Tsz ifjúsági brigádja is. A megyei K1SZ- végrehajtó bizottság a következő brigádok jutalmazására hozott határozatot: 1. Tolmácsi Szabadság Tsz brigádja 600 Ft 2. Érsekvadkert Dimitrov Tsz brigádja 400 „ 3. Hényelpusztai Állami Gazdaság brigádja 500 „ A pénzösszegeket- ünnepélyes keretek között adják át a brigádoknak. A megyei KTSZ-végrehajtó bizottság köszönetét fejezi ki valamennyi ifjúsági silózó brigád tagjának és vezetőjének fáradozásáért. A NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG pályázati felhívása A Nógrádi Népújság szerkesztőbizottsága örömmel állapítja meg, hogy lapunk 1957. december 31-i számában közzétett pályázati felhívása élénk visszhangra talált lapunk olvasói körében. A szerkesztő- bizottság iMndemellett szükségesnek tartja a felhívás ismételt leközlését, hogy mind szélesebb körben ismerhessék azt meg. Á felhívás tehát így szól: A Nógrádi Népújság szerkesztőbizottsága pályázatot hirdet, riportok, novellák, elbeszélések, humoreszkek, csípősgúnyos, valamint éles politikai jellegű írásokra. A művek témáit lehetőleg a mai életből merítsék a pályázók. Nem csökkenti azonban a beküldendő művek értékét az sem, ha az visszatekint a múltba és ábrázolja a régi rendszert és abban a dolgozó nép életét. Az írások terjedelmét a választott téma határozza meg. Pályázati díjak: I. díj 1000 forint II. „ 750 „ III. .. 500 „ Az írásokat a szerkesztőség címére: (Salgótarján, Városi Tanács-köz) kell küldeni. A borítékra kérjük feltüntetni: Irodalmi pályázat. A beküldött műveket — amennyiben ezek elérik a kívánt színvonalat — rendszeresen közöljük. A pályázat határideje 1958 április 4. Szerkesztőbizottság sát, hanem vegye tudomásul, hogy a szövetségi kötelezettségeken változtatni lehet. „Téves volt az az elgondolás, hogy atomnyomást gyakorolnak a Szovjetunióra s ennek következtében az kivonul Kelet-Német- országból és a népi demokratikus országokból — mondotta. Ez a szakasz végérvényesei elmúlt s most elérkezett a tárgyalások időszaka. Adjon világos választ a kormány, hogy a régi politikát akarja-e tovább folytatni, vagy tárgyalni akar“. „Aki nem akar tárgyalni, az a háborúra szavaz“ — mondotta Monde, s pártja nevében a nemzetközi enyhülés első lépéseként követelte az atomfegyvermentes európa övezet létrehozását. Ollenhauer, a szociáldemokrata ellenzék vezetője beszélt ezután. Kijelentette: a Nyugat kizárólag katonai szempontból foglalkozik a nemzetközi helyzet alakulásával. „Amennyiben a fegyverkezési versenyt tovább folytatják, megmerevedik a jelenlegi státusz, azaz elmélyül Európa és Németország megosztottsága is. Ilyen körülmények között pedig nincs lehetőség Németország újraegyesítésére.“ Ollenhauer követelte, hogy a kormány mondjon le az ABC fegyverek gyártásáról. Ha a kormány ezt megteszi, akkor hozzájárul az enyhüléshez és semmiképpen sem veszélyezteti Nyugat-Németország biztonságát — fűzte hozzá. Ollenhauer Mondéhez hasonlóan síkraszállt a Rapacki- terv komoly megvizsgálása mellett, utalva arra, hogy ez a terv lehetőséget nyújt a tárgyalások megindítására. Ezután Adenauer kancellárnak kellett volna felszólalnia de a tervet meglepetésszerűen megváltoztatták és Kiesinger keresztény-demokrata képviselő, a külügyi bizottság elnöke emelkedett szólásra. Hangoztatta, hogy az Adenauer- kormány eddigi politikájának megváltoztatására nincs szükség, állástfoglalt a további fegyverkezés mellett és elutasította mind a Rapacki-tervet mind pedig az amerikai csapatok Európából való kivonulásának eszméjét. H avazik■ Hull-hull a selymes, puha hó, s nemsokára vastag hószőnyeg lepi el a csonttá fagyott földet, mely számtalan embert képes eltartani hátán, ha gonddal bánnak vele. Deák Ferenc (szűcs) Endre- falván okosan, körültekintően gazdálkodik. Igaz, hogy már 75. évét tapossa, de különben is a 20 hold föld az egész család eszét, munkáját megköveteli, ha azt akarják, hogy egész évben bőven legyen kenyér, maradjon szem az állatoknak, sőt tavasztól őszig pénz is jusson erre-arra. Most, hogy itt a tél, az embereknek az újság meg a pipa mellett, az asszonyoknak a rokkánál több idő jut a számvetésre, — hogyan is leszünk ebben az esztendőben? — Mindig jobban, mint az elmúlt évben — magyarázza ifj. Deák Pál, a vő, aki apósa helyett vette magára a gazdaság gondját-baját — ez a világ rendje, mi is ezt szeretnénk. Sokat teremjen a föld, jusson is, maradjon is. No, ez persze elsősorban raitunk múlik. Mindig arra törekedtem, hogy sokfélét termeljek és elsősorban olyan növényeket. melyeknek megvan' az ára is. — Elhallgat egy kicsit, majd újra kezdi: — Hogy ne említsek mást, itt van a fehér here- A parasztember zsebében ez jelenti az első pénzt. S ami nem Egy párosverseny néhány tapasztalata Sokan írtak már arról, hogy az ellenforradalom szószólói elvetették a munkaversenyt. No, én nem arról kívánok írni, hogy mi volt ezzel az ellenforradalmárok célja, hiszen ezt tudják dolgozóink. Nem is arról kívánok szólni, hogy milyen harcban kellett kibontakozni a versenynek, hanem arról, hogy mi történt a zagyvái bányaüzem és a nagybátonyi bányaüzem közötti párosverseny során, vagyis mit tett a párt-, a szakszervezet és az üzem- vezetőség annak érdekében, hogy a versenyre vonatkozó lenini tanításokat valóra váltsuk. Röviden arról kívánok szólni, hogy mit tettünk az elmúlt egy év alatt a verseny érdekében, milyen eredményeink vannak és melyek azok a hibák, amelyeket az 1958-as év folyamán fel kell számolni. Ami eredményeinket illeti, arról elmondhatjuk, hogy pó- rosversenyünk nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nagybátonyi bányaüzem 15758 tonna, a zagyvái bányaüzem 7003 tonna terven felüli szenet adott a népgazdaságnak Az előbb említett — összesen 22761 tonna terven felüli szén azt bizonyítja, hogy a versenyben lévő dolgozók jól harcoltak a munka termelékenységének növeléséért, a nehézipar alapanyagát biztosító szén és egyre több szén biztosításáért. A versenyben résztvevő dolgozók — köztük olyanok, mint Kovács László, Benkő László, Hegedűs Aladár, Berecz József, Sólyom István csapatai — büszkék lehetnek arra, hogy az ő munkájuk, az ő kiemelkedő 120— 190 százalékos teljesítményük is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ebben az országban rövid pár hónap alatt az élet konszolidálódott. Az előző időszakhoz képest az is eredményként könyvelhető el, hogy a versenyző csapatok vezetői és tagjai személyesen megismerhették egymást s a negyedéves versenyértékelések alkalmából kicserélhették jó és rossz tapasztalataikat, amely segített a jó és még jobb teljesítmények elérésében. Ezeken az értékeléseken resztvettek a különböző szervek vezetői, akik hozzászólásaikkal és javaslataikkal sokat segítettek a verseny során. Ezen a versenyen láttuk először igazán drukkolni a műszaki vezetőket, főmérnököket, bányamestereket, amikor a tröszt képviselőinek jelenlétében adták össze a győzelmet jelentő plusz és mínusz pontokat. Ügy gondolom, hogy a műszaki vezetők közötti versengés serkentette többek között a főmérnököket, bányavezetőket és bányamestereket arra, hogy ahol lehet, gépesítsenek. Arról is kellene, mint eredményről írni, hogy a kezdeti hibák ellenére a havi értékelő jelentések pontosan cserélődtek és így a dolgozók láthatták versenytársaik teljesítményét. Persze sok, igen sok kisebb- nagyobb eredményt lehetne felsorolni, sok epizódot lehetne arról írni, hogy egy-egy felszólaló versenyző milyen spontánul, keresetlen szavakkal, de tiszta szívvel tett vállalást és mondta el tapasztalatait versenytársainak. javasolt, kért stb.. .. De nem ez a cél! A cél, felfedni a hibákat beszélni arról, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy azt a fokozott feladatot, amelyet mindkét üzem elé az 1958-as tervév állít, hogyan oldjuk meg, hogyan mozgósítsuk üzemünk dolgozóit — a most már sokkal nehezebb feladatok megoldására. A főhiba ott volt, hogy megelégedtünk az év végéig azzal a versenyzői létszámmal (üzemünknél 120 fő), amellyel az év elején indultunk és nem fejlesztettük tovább, — magyarul szólva — nem szerveztük tovább a versenyt. Igaz. sokan felvethetnék, hogy nem a versenyzők száma, hanem azok tette, szíve, adott szavuk valóraváltása a döntő. Félreértés ne essék, én nem, a túlzott számok és „szép statisztikák“ embere vagyok — de azért bocsásson meg a világ -—, sem a bátonyi üzemnél, sem pedig a zagyvái üzemnél nem tételezem fel, hogy a dolgozóknak csak 15-— 20 százaléka akar versenyezni. Ott van tehát a hiba, hogy az igazgatóktól és a szakszervezeti vezetőktől lefelé a bizalmiakig nem vették alaposan fontolóra azt a lenini tanítást, hogy „a versenyt valóban széles, valóban tömegméretekben kell alkalmazni, hogy a dolgozók megmutathassák, mit tudnak. mire képesek“Talán nem tudták (és itt ismét egy súlyos hibáról kívánok szólni) és nem tudják az illetékesek azt ,hogy a verseny egyik lendítő kereke a jó nyilvánosság? Vagy talán fújjuk tovább az ellenforradalmárok hangját, hogy „nincs szükség faliújságra, nincs szükség a moziban diapozitív képeken „sztárokat“ népszerűsíteni, vagy a dolgozókat kigúnyolni (gúnyolódás alatt értsd! a hibák feltárását, leleplezését). mert ez a munka rovására, a hangulat rovására megy. Hát nem! Mi nem ezt a nézetet valljuk. Nem akarunk mi sztárokat (és ezt nem is segítjük elő), de a jól dolgozé csapatokat és jó egyéni teljesítményt elérőket, azt igenis, mi ebben az évben népszerűsíteni fogjuk. Sőt üzemi „képes albumban“ örökítjük meg a későbbi kor számára azokat, akik az ellenforradalom ideje alatt ás után kimagasló • teljesítményekkel is csapást mértek ae ellenforradalmárokra és azok eszmei irányítóira. Vagy ne hozzuk nyilvánosságra azt, hogy Kovács László KISZ- brigádja az elmúlt év nagy részében 160—180 forintot keresett naponta és ezzel nemcsak magának és csapatának, hanem épülő szocialista társadalmunknak is sokat adott!? Mi nem hallgathatjuk el ezeket az eredményeket, mert mi azt akarjuk, hogy a j* példa lelkesítsen, ösztönözzön sokakat hasonló eredmények elérésére. El kell kerülni azt is, hogy irreális versenyfeltételeket szabjanak meg, illetve vállaljanak a műszaki vezetők is. A verseny negyedik negyedévének közös értékelése még nem történt meg, de máris vannak értesülések arról, hogy az üzemi bizottságok, a párt és a KISZ vezetőinek támogatásával több csapatot és szállítóbrigádot, műhelybrigádokat stb. szerveznek be a nagybátonyi párosversenyre. Vannak kezdeményezések a dolgozók népszerűsítésére, ae értékelések új formájára, ami megtárgyalásra kerül a rövidesen sorrakerülő közös értékelés alkalmából. Barta Róbert A szerződéskötés utolsó dolog, szerződni lehet rá, biztos az eladás. Tavaly előtt például — pedig szárazság jött közbe — az egy holdról jóval kétezer forinton felül vettünk be. A fehér here után nagyszerűen terem a búza. Most legkevesebb, amit a heréből szeretnénk, ötezer forint. Mert többre szerződtünk ám, mégegyszer annyira, mint tavaly. — A cukorrépa sem rossz — így az após. Az idén ezer négyszögölre szerződtünk a tavalyi négyszáz helyett. Hogy mit kaptunk érte az ősszel? 900 forint készpénzt, meg 2 mázsa 70 kiló cukrot, ha jól mondom — fordul lányához, ahogy az bólint, folytatja: — A mellékjárandóság meg legalább annyit ér számunkra, mint a pénz meg a cukor. Silót készítettünk belőle és a káposztaharaszt után ezt etetjük a marhákkal... K arácsony óta ezen tartjuk őket most is — toldja meg a lánya, ez az alacsony, barna fiatalasszony a rokka mellől. — 1200 négyszögölön káposztára is szerződtünk — veszi fel a beszéd fonalát újra a vő. — Tavaly nagyon jól sikerült a káposzta. Lett is belőle annyi, hogy alig tudtunk túladni rajta. Már úgy látszott, hogy 23 mázsa mégis a nyakunkon marad. De aztán még többet is kaptunk érte a rendes áránál, mert exportra vitték. E lbeszélték azt is, hogy ezek a növények csak jófekvésű, jól elmunkált földben hoznak termést. Nem a munkával van itt a baj, mert az igazi gazda sohasem sajnálja azt a földtől, hiszen fáradsága megtérül a betakarítás idején. Csak kevés az alj-föld, ahogy mondják, sok a hegy, oda pedig ezeket a növényeket kitenni nem érdemes. Persze azért Deákékat így sem kell rábeszélni a szerződésre. Érzik ők ezt saját bőrükön, mit jelent. S hogy sorsuk így nem rosszabb, azt bizonyítja az is, az idén csaknem minden növényféleségből többet szerződtek, mint tavaly- Mert hogy megemlítsem, a községben javában folyik a szerződéskötés. Borovszki Pál, a földművesszövetkezet ügyvezetője azt szeretné, hogy még e hónapban befejezzék. Dehát addig még sok a dolog. — Hatvannégy gazdát kell meglátogatni a községben, hogy meglegyünk — adja meg a felvilágosítást Balázs Pál tanácselnök. — Mert a legutóbbi vb ülésen olyan határozat született, hogy a termelési felelős, a tanács és a földművesszövetkezet egy-egy dolgozója járja naponként a gazdákat, elmondva nekik * szerződés jelentőségét, melt/ most, a beadási kötelezettséf eltörlése után különösen megnőtt, nem is beszélve a műtrágyáról, az előlegről, egyszóval a segítségről, amit így kapnak a gazdák. Megcsináltuk a nyilvántartást, ezek szerint járjuk a falut, felkeresve minden egyes termelőt. Már vannak eredményeink, hiszen nem egy olyan gazdm van, aki a 600 négyszögöl cukorrépához még 200 négyszögölet vállalt, mint Kondorost Pál is. — Reméljük, az elszállítás is lebonyolódik az idén zökkenőmentesen — folytatja Botol szki. A répának van raktára, helyben, csupán egy hídmérleget kell még beállítani. Hát a káposztával, miután itt nincs vasútállomás, csak Szécsénybe kell szekerezni. D e míg arra sor kerüt. Deák Bertalan termelési felelősnek, a tanács és a földművesszövetkezet dolgozóinak sokszor végig kell járniok a falut, s a kutyák dühös vakkantása közben benyitni a házak kapuit, elmondva Deákék esetét, hogy azért meggondolandó szerződéskötés- Mert kék is elég jól mer Aznap, hogy ki Balázs Pálon ( Pálon volt a sor VINCZE
