Nógrádi Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-8. szám)

1958-01-18 / 5. szám

6 NÓGRÁDI Népújság 1958. január 18. Milyen filmeket láthatunk az idén ? Mindannyiunkat örömmel töltött el a Salgótarjánban ren­dezett ankét híre. amelyet az Éjfélkor című új magyar film­ből rendezett a Hazafias Népfront és a moziüzemi vál­lalat. A moziüzemi vállalat igaz­gatóságának az a terve, ezentúl minden jelentősebb magyar film bemutatásánál az alkotók (író, rendező) részvételével rendszeresen tartanak ankétot. Az ilyen ankétok elősegítik Mindenre képes az ember, milyen nagy a technika! Ezt kellett gondolnunk egynéhá- nyunknak, akik csütörtökön úgy tízóra tájban (pontosan: 1958 január 16-án — törté­nelmi dátum!) délelőtt Salgó­tarjánban a városi tanács mel­letti villamossági szaküzletben láthattuk az első. a legelső te­levíziós adást! Mint a szülést az apa. úgy vártuk, hogy meg­jelenjen az első felismerhető kép- A hang már kezdetben tiszta volt, de a kép csak nem akart előjönni. A végén aztán mégis sikerült. Előbb egy hal­vány vibráló kép jelent meg, majd — néhány másodpercig majd azt. hogy helyesebben tudjuk értékelni a filmeket, főként azokat, amelyek mind művészi, dramaturgiai, mind pedig eszmei mondanivalójuk­ban jó filmek. Az idén egyébként elég jó új filmeket várhatunk. Február­ban a Német Demokratikus Köztársaság filmjeiből film­hetet rendeznek a megye két városában és hat községben. Bemutatásra kerül .a „Lissy” és a „Schönhauser sarok” teljesen megnyugodott —. jól láthattuk a vetített tudomá­nyos film képeit. Az egész ta­lán két-három percig tartott, nem volt teljes az élvezése, de kezdetnek bíztató, — különö­sen ha hozzátesszük: a buda­pesti adás is csak kísérleti jel­legű. Biztosra vesszük, hogy már egy-két hét múlva sem lesz ilyen szenzáció az adás vétele . . . A villamossági üzlet vezetői most azt tervezik: kikutatják, hogy a város mely pontján le­het az adást legjobban felfog­ni. hogy eszerint irányítsák a televíziós készülékek árusítá­sát című filmek. Az év folyamán egyébként még több nemzet filmjéből rendeznek filmhetet. Az első negyedévben 130 fil­met mutatnak be filmszínhá­zaink. Ezek a filmek sokkal változatosabb műfajú filmek, mint az előző éviek s van köz­tük olyan nemzetiségű is, ame­lyeket eddig nem ismert a ma­gyar közönség. Bemutatásra kerül például egyiptomi film is. Tervbevették az idén a film­színházak műszaki fejlesztését a mozipark bővítését is- A kör­zeti filmszínházak megszűnésé­vel 10—15 község jut állandó mozihoz az idén. Már az első negyedévben négy helyen haj­tunk végre állandósítást. En­nek előnyei: a gépet nem kell 5—10 kilométerre szállítani, ennek segítségével megjavul az új mozik műszaki színvonala, üzembiztosabbak lesznek a gé­pek. Csak ott indítunk új mo­zit. ahol erre a műszaki felté­telek meg vannak. A fixesítés- sel még azt is elérjük, hogy ott. ahol eddig csak hétköznap volt előadás, (mivel a körzeti mozik nem jutottak el minden községbe szombat vasárnapra is), ünnepnapokon is lesznek vetítések. Kálovits Géza Sikeres talevizios-veKtas Salgótarjánban Pásztói festók kiállítósa A tél folyamán a pásztói festőkolónia szakköre képkiál­lítást rendezett. A képek na­gyobb része tájkép virágcsend­élet, kis számban arc- és élet­kép volt. A szakkör vezetője, Le- szenszky László rajztanár a nyáron tanulmányúton volt Ba­laton és Vág menti festőkolóni­ákban. Most kiállított képei a Balatont és Vág vidékét mu­tatják be igen sok változatban. Szabó Áron tanár udvarokat, utcákat ábrázoló képei és virágcsendéletei minden kiállí­táson feltűnnek. Kiemelkedő volt „Nyári reggel”. „Napos udvar”, „Udvarsarok”. „Szoba- belső” című képe és néhány virágcsendélet. Napsugárban fürdő utcái hangulatosak. Vi­rágai mintha élnének- Nem másolója a természetnek. Zeke Józsefnek nagyon szép a „Nyár” című virágcsend­élete. a „Gyepes udvar” is si­került. Noha nagyon elfoglalt tanár, mégis sokat fejlődött. Sikerültek voltak Vida László „Petóniák”, ,,Ösz” és „Napsütés” c. képei. Még húsz éves sincs. Igen tehetséges és fejlődő festő. Jó megfigyelő. Érti a színek alkalmazását. A természet hangulatos ábrázo­lója. A pásztói festőkolónia ki­állításai minden alkalommal kedves és maradandó élményt nyújtanak a látogatóknak . Cs. J­Vízszintes: 1. Goethe jelmondata volt. 13. A testrész. 14. Részvény- társaság. 15. Szovjet női név. 16. Amerikai ős­lakó nép. 18. Délelőtti előadás. 21. Vissza: a kövérek beceneve. 23. Út — latinul. 24. A fin­nek nemzeti eposza. 26. Gléda része. 27. Félig evez. 28. Római szám­mal: egy, ötven, ezer ötven. 29. Görög főisten. 31. Létezik 32. Egyik me­gyénk. 34. Női becenév. 37. Eszköz. 39. Azonos hangzású betűk. 40. Névelővel: kis csapa­dék (folyt. függ. 41-ben). 42. Vissza: hamis. 43. Fordított német névelő. 46. Vissza: felkiáltószó. 47. Tabán része. 49. Női becenév. 51. Férjhez- menő lány. 53. Vissza: vétel ikerszava. 54. Jó­pajtás. 56. Mint vízsz. 16. 57. Vissza: mint függ. 85. sz. 59. Állóvíz. 60. Vissza: ig németül. 61. Mutatószó. 63. Immel- ámmal való munkavég­zés. 64. Láz szélei. 66. Veszteség. 67. Mint vízsz. 47. sz. 69. Évszak. 70. Betű kiejtve 71. Lekvár, íz 73. Ázsiai állam. 74. Férfinév. 75. Vajon benne van a szervezet­ben? (vissza). 78. Visz- sza: lekvár. 80. Vissza­ütő. 81. Válaszol a kér­désre. 83. Ugyefogyott. 84 Vissza: gyümölcs. 89. Visszafelé szórá a magot a földbe. 91. Kámzsa fele. 93. Mindenre vi­gyáz. 95. Azonos betűk. 96. A vízsz. 66. sz. szélei. 97. Öreg — németül. 99. Szintén. 100. Félig tel­jes. 102. Azonos betűk. 103. A rívószerszám. 105. Párifc^tornya. 107. A Pacsirta^festője. Függőleges: 1. Tompa Mihály: Levél egy ki­bujdosott barátom után .c. verséből egy részlet (folyt, vízsz. 62. és 86. sz.-ban). 2. Visszaóhajt. 3. Vissza: a háziállat. 4. K. 5. Vissza: vad tánc. 6. Vajon kárára van? 7. Vissza: cipelt, hordott. 8. Nem a közepe. 9- Né­met tojás. 10. Majdnem élni. 11. Személye öreg. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ 1958. I. 18. TARKA-BARKA 12. Mit jelent: Transsyl­vania? 17. Színvonal. 19. Arab isten. 20. Török költő egyik neve. 22. A levegő 24. Megkevert lak. 25. Autó része. 28. Fordított női becenév. 30. Nyakbavaló. 33. Cso­magoló eszköz. 35. Fel­kiáltás. 36. Hiszek — la­tinul. 38. Van ideje. 40. Azonos betűk.. 44. Hang­nem. 45. Céltalanul jár­kál. 48. Ritka női név (Kund . . . .) 50. Euró­pai név. 52. Vissza: ví­vófegyver. 55. A mulat­ság. 58. Fél mártás. 60. Ételízesítő. 65. Vissza: szemét. 67. Kerek szám. 68. Női becenév. 70. Mint vízsz. 74. 72. Buta, eset­len. 74. A szerelmi köl­tészet múzsája. 76. Ital. 77. Vissza: tengeri em­lős. 79. Ház része. 80. Vissza: villanykörte. 82. LSÉ. 83. Fizetség. 85. MSR. 87. Ilyen hal is van. 88. Dolog — latinul. 90. Szélhárfa. 92. Mon­dat része (utolsó kocka kettősbetű). 94. Ruha- tisztító. 97. Vonatkozó névmás. 98. Ketrec ré­sze. 100. Kiejtve: asztal németül. 101. Fél lepe­dő. 103. Névelő. 104. Vissza: korrövidítés. 105: Ö — németül. 106. Vissza: hamis. Az oó és az öő betűk között nem teszünk különbséget! Beküldendő: vízsz. 1, 107.. függ. 1. (folyt, vízsz 62. és 86-ban) 12, vala­mint a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ szelvény 1958. január 22-ig. Múltheti keresztrejt­vényünk helyes megfej­tése: Délamerikai óriás­kígyó — Könyves Kál­mánnak — Dantenél a pokolnak — Szolimán leányának. Könyvjutalmat nyer­tek: Szalai László Sal­gótarján, Oravecz Mik­lós Balassagyarmat és ifj. Bacsa János Ipoly- szög. EMLÉKEZZÜNK! A mikor 1944 december 10-én kétszázunkat Bicske tájé­káról fegyveres kísérettel be­hajtottak Budapestre, a 107 307. büntető századdal, hogy egy kétezres 'létszámú transz­porttal a józsefvárosi pálya­udvaron bevagonirozzanak és Németországba szállítsanak, — úgy éreztem, itt már nincs menekvés, nincs kiút, elvesz­tünk, ütött az utolsó óra. Egy reménységünk volt, hogy a Dunántúlon merész ívben előretörő szovjet had­sereg még Budapestre való beérkeztünk előtt bekerít és fogságba esünk. Ez azonban nem következett be, mert erőltetett meneteléssel — elől-hátul gépfegyver- és ágyúdörgés közepette — mégis beérkeztünk Budapestre. A volt Aréna-úti Albrecht- laktanyában helyeztek el két­százunkat egy szobában. A túlzsúfoltság miatt alvásról szó sem lehetett. Egy hétig voltunk itt, amikor december 20-án az általános nyilas mozgósítás megtörtént, s hely­szűke miatt a szomszédos zsi­dó templomba hajtottak át, . ahol minden teketória nélkül a cementlapokon feküdtünk december 30-ig, napi egy ka­nál üres levesnek csúfolt koszttal. Tisztálkodásra, mosakodásra nem volt lehetőség, be is :et- vesedtünk, annyira, hogy fel­sőruhánk tucatszám tele volt, az alsóruhánkról nem is be­szélve. December 24-én haj mura riadóztattak, azzal, hogy be- vagoniroznak- Láttuk, őrsé­günket megerősítették, mene­külés nem lehetséges. A dél­előtt várakozással telt el. Két óra tájban egy rendőrtől hírt szereztünk, hogy semmi sem lesz az elszállításunkból, mert a szovjet hadsereg elérte Esz­tergomnál a Dunát. Bekerítet­ték! Hogy mit éreztünk? Azt nem lehet leírni. A szabadu­lásunk első reménycsillaga megcsillant. Titokban újra re­mélni kezdtünk. Azért csak ti­tokban, mert teljesen a nyila­sok kezében voltunk és pár­száz munkaszolgálatos úgy­nevezett „kinyírásáért“ nem is kellett abban az időben fe­lelni senki előtt. R eménysugarunk december 30-án kezdett erősödni, mikor erős katonai fedezettel behajtottak a budapesti gettó­ba, mert a gyűrű az ostromló csapatok közeledése miatt egy­re szűkült. Üj szállásunk Klauzál-utca 11. lett- Ha eddig nem volt mit en­nünk. ezután az ellátásunk még rosszabb lett. Naponta fe­jenként 5 deka száraz borsót, vagy babot, egy kávéskanál olajat és egy csipetnyi száraz hagymát kaptunk, minden egyéb nélkül. Kenyérről szó sem lehetett. A vízvezetékünk rossz volt ,a szomszédos ut­cába vízért menni életveszélyt jelentett, mert az utcákon csa­tangoló 14—16 éves nyilas gyerekek géppisztollyal járva, számtalan férfit, vagy nőt le­lőttek, minden felszólítás nél­kül. A lelőttek, vagy éhenhal- tak az utcákon szétszórva, pa­pírral letakarva feküdtek. Az udvarokon, üzletekben, sőt a kirakatokban is tízesével fe­küdtek a halottak, a lábukon név jelző cédulával ellátva, mert az eltemetésük a náci nehézágyúk belövései miatt lehetetlenné vált. A nehéz­ágyúk célpontja a gettó volt. A hallószervünk rendkívül kifinomodott, hiszen éjjel-nap­pal figyeltük az ágyúk, a go­lyószórók ropogását és a be­szivárgott hírek szerint is meg tudtuk állapítani, hol vannak a napról-napra köze­ledő ostromlók. Vártuk, les­tük, mikor fogjuk először meg­látni az első felszabadító ka­tonát. Január 1-én újabb hír ér­kezett: a Royal-szállóban 500 főnyi Gestapo legénység áll készenlétben kiirtásunkra. Is­mét eltűnt minden reménysé­günk, hiszen pincékben vol­tunk bezsúfolva, az utcára lépni pedig már tilos volt. Tudtuk, éreztük, hogy az ostromló csapatok már nem lehetnek nagyon messze, mert a nácikat és nyilas bérencei­ket az utcára nyíló keskeny résen és az áttört pincefala­kon keresztül menekülni lát­tuk, sokan civilruhát kérve, a pincében öltöztek át. Percről-percre újabb rém-, vagy megnyugtató hírek ér­keztek. Nem tudtunk, nem mertünk már egyikben sem hinni. Fegyverszerzési lehető­ségnek nyoma sem volt. Min­den ott töltött óra napoknak számított. Ez így ment nap­ról-napra, minden élelem nélkül, mert az öt napra ki­adott — előzőleg említett ke­ret — egy napra volt elég. Végre ütött a szabadulás napja: 1945 január 18. Már a kora hajnali órákban észrevet­tük, hogy az utcákon és pin­céken keresztül is nagyobb tömegű német és nyilas me­nekül a Duna felé. A kapu­bejáratot még erősebben el­torlaszoltuk, gondolva, hogy az esetleges kiirtásunkra jövő gestapóisták ne tudjanak könnyen bejönni és tudjunk addig kitartani, míg a felsza­badító csapatok elérnek ben­nünket. A géppisztolyok ro­pogása, az aknák, könnyű és nehéz lövedékek robbanásától olyan hangos lett a környé­künk. hogy az végítéletnek látszott. lélelőtt 9 órakor előttünk még ismeretlen irtózatos zúgás, recsegés, ropogás hallat­szott és amikor a kapun lévő kémlelőlyukon kilestünk, lát­tuk, hogy két szovjet T 34-es áttörte a tőlünk mintegy 15 méterré lévő 4 méter magas deszkapalánkot és a Klauzál- tér felé törtek előre. Nyom-] ban követte két szovjet rajvo-J nal-ágyú, 6 főnyi kezelő sze-J mélyzettel, akik éppen a ka­punk előtt foglaltak tüzelőál- J lást, az utca mindkét irányá-; ban való tüzelési lehetőséggel.; Az első percekben nem hit­tünk a szemünknek. Mi, ha­lálra ítéltek nem tudtuk, hogy igaz lehet. Olyan érzésünk volt, mintha a nyakunkba akasztott kötelet valaki el­vágta volna. És feltört egy­szerre az örömmámor, örö­mükben sírtak a gyerekek, nők, férfiak és tódultunk kf a kapun a szovjet katonák felé, az első hálánkat leróni azoknak, akik meghozták a várvavárt szabadságot ré­szünkre. Nem volt semmink, nem tudtunk megmentőinknek semmiféle ajándékot adni és így hálánkat egy igaz, baráti kézszorítással, egy-két ölelés­sel róttuk le. És ez elég lett volna? Nem! Ott a helyszí­nen megfogadtuk az Ausch­witzban elpusztított család­jaink nevében is, hogy ezt soha nem fogjuk elfelejteni és amíg életerőnk lesz, mun­kánkat úgy fogjuk irányítani, hogy soha többé ilyen, soha többé Auschwitz ne legyen. B en Gurion úr! Mindezekre emlékeztetem. Lehet, hogy ön ilyeneket, vagy ehhez ha­sonlókat nem élt át. És az is lehet, hogy Auschwitzban ön­nek nem pusztították el 24 legközelebbi családtagját, mint nekem, de ezekről feltétlenül tudnia kell. Ha azonnan mégis elfelejtette volna, úgy a mostani munkája miatt, emlékeztetnem kell, mert meg­mondom őszintén, az a szeny- nyes munka, amit ön jelen­leg folytai a magyarországi mártirok gyilkosaival, az nem­csak most, hanem a történe­lem folyamán is csak szé­gyent és gyalázatot fog hozni Önre. Gömöri Henrik Százezer forintot' sikkasztott Szinte elképesztő, hogy néme­lyik ember mennyire becste­len. Lelkiismeretlenül, a legna­gyobb szemérmetlenséggel lop. csal. nagylábon él, szórja a pénzt, az állam a közösség ;pénzét és úgy képzeli, hogy ezt büntetlenül teheti, hogy erre majd soha senki nem jön rá. Boda József Romhányban volt szövetkezeti boltkezelő és öt hónap alatt 100 ezer forintot sikkasztott. 1957 márciusában szövetkezeti pénzen 40 ezer forintért egy vagon kukoricát vásárolt. Ezzől 10 mázsát a cse- réokályhagvárnak adott el. 20 mázsát korpa ellenében, a kor­pát pedig egy forint 92 filléres kilogrammonkénti árban áru­sította. További 22 mázsa ku­koricát a tsz-nek adott köl­csön amelyet más terményben adtak vissza és azt ő megint tovább árusította. Az alsópetényi ásványbánya részére két Pannóni-motor- kerékpár leszállítását Ígérte meg- A jutalékot fel is vette érte de a nagykereskedelmi vállalattól csak egy motorke­rékpárt kapott. A bánya egyik mérnöke követelte a másik motorkerékpár leszállítását is. akkor 20 000 forintért vett egy motorkerékpárt, az 5000 forint különbözetet a szövetkezet pénzéből pótolta. 1780 forint értékű rádiót vitt haza fizetés nélkül és azt elcserélte egy zenegépért, rá­adásul még egy 118 forintos telepet is adott. A kerékpárt is csak úgy vitte haza, mintha a saját boltjából vitte volna. így sorolhatnánk még to­vább is. de ennyiből is világo­san kitűnik, hogy milyen lel­kiismeretlenül és aljasul bánt a rábízott vagyonnal, mennyi­re csak a könnyű pénzszerzési lehetőségek érdekelték. Amikor a motorkerékpárok­kal elkövetett árdrágítás után a szövetkezettől elbocsátották, az átadó leltár megtartására Csonkics Jánost küldték ki. ö 101 ezer forint körüli hiányt állapított meg De Boda kéré­sére hosszú ideig leplezte azt. Hébel Mária és Zagyvái Mária könyvelő vették észre, hogy itt valami hiba lesz. Az összesí­tés Boda javára 300 000 forint körüli összeget tartalmaz. Mé­száros László új boltvezető be- terhelése viszont csak 200 ezer forint. Csonkics tehát megha­misította a leltári jelentést, sőt még akkor is tovább fe­dezte a sikkasztást, amikor a két könyvelő jelentette észre­vételeit. A rétsági járásbíróság már tárgyalta az ügyet és má­sodfokon rövidesen a meigyei bíróság hoz ítéletet a vádlot­tak fölött. Felhívjuk a t. fuvaroztató közönség figyelmét, hogy szállí­tási igényeik kielégíté­sére megfelelő számú tehergépkocsival rendel­kezik a 33 sz. Autóköz­lekedési Vállalat Balassa­gyarmati főnöksége. Te­hergépkocsi rendelhető Balassagyarmat. Tefu- telep. Telefon: 96. Rekamiék, fotelek, székek készí­tését vállalom fizetési kedvezmény­nyel. Kárpitos kisiparos. Budapest, VII., Majakovszky u. 93. (Bejárat, Izabella utcai oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents