Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)

1957-12-07 / 97. szám

1957. december 7. NÓGRÁDI Népújság •tmWMNMMMBM Emlékezés József Attilára ilnluiullliiiuiilmuliiuiiiliiiiillliimiiimiuilllllllUlliílllll!lllllilllll!lllllll!!l')lllllllllllllll lii|[||||iml|||!l!lllll|l|!!l|l|||||ll)illi[il|lliil||ii||||ijil||||!ij|Ui||ir legtisztább, a legigazabb mű­vészet hivatott apostola volt, mert költészete annak az osz- tij.ynak a gondolatvilágából táplálkozott, amelyhez tarto­zott. „Talpig nehéz“ hűséggel viselte hivatását, pedig az arisztokratikus írókortársak közönye, megnemértése na­gyon sokszor igyekezett őt le­beszélni erről az útról. Élete beszédes példája annak, hogy milyen tartalmat adhat a művészetnek az, osztállyal való azonosulás. Az osztáiyhű művészet nem jelenti József Attilánál a témakör és a\rnű- vészi eszközök leszűkítését'. Az A legnagyobb magyar pro­letár költőre, József Attilára emlékezik az ország. Húsz év­vel ezeiott hait meg. Kommunista volt. Élete el­választhatatlanul összeforrott a munkásokéval: velük együtt terjesztette a röpcédulát, har­colt a föld, a gyár, az egy­ház hatalmasai eilen. Az ille­gális múmiában texjes oda­adással vállalta a veszélyt. A pro.etanátus harcaoan fel­oldódott egyénisége így telje­sedett ki művészetté. Nem kívülről szemlélte a munkáséletet, hanem gyerek­korától kezdve benne élt. A kiszolgáltatottak hangját süvítette szét a magyar iro- da.omoan. Egyetlen költő mű­vészetében sem vál­tak annyira eggyé a marxizmus fogalmai a mindennapi élet ezernyi gondjával, mint az övéoen. Verseiben az osz- összefo- tünte- többter- kenyér­a pro- poiiti­,000000a JÓZSEF ATTILA : MUNKÁSOK táiynarc nodik a téssel, a meié_sel, a rel. Félredobva min­den művészi irány­zat megkötöttségét- a Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fesztet ütik le a kis falut- Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, — Kis, búvá országokra rálehel a tátatt tőke sárga sza,u. Párás ouaosseg-felhő lep bennünket el. a tény, hogy egy volt letariátussal, nemcsak kai és forradalmi versekben, hanem szerelmi lírájában is kiteljesedést jelentett. A leg­igazabb emberi érzések őszin­te tolmácsolójává vált. Költészete azért vált hal­hatatlanná és azért lett „a proletár utókoré“, mert ele­venen ható erőként munkál­kodik ma is az az osztályhar­cos következetesség, amellyel a mindennapi kis gondok el­len és a proletariátus nagy eszméjéért küzdött verseiben. Élete, ez a sokrétű, százszlnű. az elnyomás ideje alatt élő gúzsbakötött, kitörni készülő ember élete volt. Művészete pedig, ez az egyszerűségében, állásfoglalásában, em­beri szépségekben gazdag életmű örök id°kre ható művészet. Ember volt, költő és forradalmár. Gyö­nyörű szentháromság annak a kornak, amelyben élt és an­nak az osztálynak, amelynek életét és szentelte .0000000000000000 S S hol zápfog rág, a város érdes része, hol a vasbanyaK fuiauata ing, gép rugdal, ianc zúg, jajung ládák léce, lendkerék szíja esetien és nyaiint, hot a fémkeoiű dinamoaat szopják a sivalnodó transzformátorok, itt elünk mi. Es sorsunk összefogják a nők, gyermekek, agitátorok. Elvtárs és spicli jár a csöndben erre, részeg botlik, legény bordélyba lóg, mert hasal az éj s pörsenéses melle, mint szennyes ingből, füst alól kilóg. Így élünk mi. Horkolva alszunk s törten egymás hátán, mint odvas farakás s hazánk határát penész jelzi körben a málló falon; nedves a lakás­Itt élünk mi! Idegünk rángó háló, vergődik benn1 a múlt síkos hala. A munkatér, a munnerö ára, emeug zsebünkben, úgy megyünk haza. Újságpapír az asztalon kenyérrel s az újságban, hogy szabadok vagyunk — poloskát űzünk lámpával s a kéjjel s két deci froccsel becsüljük magunk1. oooooaooooooooaaoooac De — elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagai! 0000000000000000000d Pártoktatás tapasztalatai az Acélárugyárban Az 1957—68-ag pártoktatásí tanév nagy feladatokat ró va­lamennyi pártszervezetre, kü­lönösképpen pedig a nagy­üzemi pártszervezetekre. Kü­lönös gonddal foglalkoznak a pártszervezetek a marxizmus- leninizmus kérdései tanfolya­mokkal. Ezeknek a tanfolya­moknak a célja elsősorban az, ho"” az alapszervezetek veze­tői és aktivistái elsajátítsák a tanév folyamán a marxizmus- leninizmus néhány alapvető tanítását. Az első év tanfolyamaitól eltérően a mostani tanfolya­mok magasabQ színvonalúak és nagyobb igényt támasztanak a hallgatókkal és a propagandis­tákkal szemben is. A pártoktatási évet politikai­lag már az augusztusi pártgyű­lések is előkészí .ették. Az alap. szervezeti vezetőségek az ön­kéntesség alapján írták össze a tanfolyam hallgatóit. A vártnál többen jelent­keztek pártoktatásra. Há­romszáznégyen. a marxiz- mus-leninizmus kérdései tanfolyamára. 3o0-an pe­dig az időszerű kérdések tanfolyamára jelentkeztek a parioKiaiási év beindításá­nál a partoizotiságnak is és az alapszervi vezetőcégeknek is gondot okozott a hallgatók és yiopagandisták Olvasókönyvvel való ellátása. Az eisó foglal­kozást a tankönyvek hiánya miau a szervezeti szabályzat tanulmányozásával kezdték meg. Az olvasókönyvek kellő számban való biztosítása után megkezdődött „Az osztáiyharc ÉS ü 1O1 fctucUOiil, a icUSaucUlili iidxaaas mozgató erői" című témakör tanulmányozása. Eb­nen a témakörben ismerked­nek meg a hallgatok az osz- láiyharc, a társadalmi osztály a forradalom és ellenforrada­lom fogalmával. Az első témakörnek az ala­pos elsajátítása adta meg a kulcsot a tananyag többi részé­nek a marxizmus-leninizmus elmélet megértéséhez. Nyugod- 1 tan mondnatjuk. hogy aki nőm érti mos a marxi- lenini osztályharcról és a proletariátus diktatúrájá­ról szóló tanítást, az sem­mit sem ért meg a marxiz­mus-leninizmus elméleté­ből. A tananyag terjedelme és főleg tartalma komoly erőfe­szítést tett szükségessé az anyag elsajátításához. Ez ért­hető is, a marxizmus tudo­mány, a munkásosztály párt­jának a tudománya. Tehát az elsajátításhoz rendszeres tanu­lásra van szükség. Az acél­gyári pártoktatásban résztve­vők többsége becsületesen fel­készült és szerepelt a foglal­kozásokon. Sajnos, hibák is voltak. Az első foglalkozáson a hallgatók­nak csak 75 százaléka jelent meg az októberi hónapban. No­vemberben a hiányzók létszá­ma még tovább emelkedett. Sajnos, némelyik pártakti­vista és gazdasági funkcio­nárius is hiányzott. És ez nem kis mértékben lazí­totta a tanulási fegyelmet. Többen vannak olyanok, akik hivatkozva más jel­legű elfoglaltságra, a köte­lező anyagot nem tanul­mányozták. Mindez negatív módon be­folyásolta a pártoktatás mun­káját. Azonban a tanfolyamok jel­legét nem a hiányzó, vagy a hiányosan felkészült elvtársak határozzák meg. hanem azok az elvtársak, akik a nehézsé­geket leküzdve alaposan fel­készültek a foglalkozásokra. A szemináriumokon heves, szenvedélyes viták alakultak ki a hallgatók között. Ezt ép­pen a klasszikusok alapos ta­nulmányozása tette lehetővé. A hallgatók igyekeznek ellen­őrizni marxizmus fényében az eddigi politikai ismereteiket. A propagandisiáknak egész sor fogalmat kellett tisztázni Például a hideghengermű alap­szervezet tanfolyam alapján, sőt a taggyűlésen is hosszas vitára adott alkalmat az osz­tály meghatározásra. Az elvtár­atAAAAXMu^txMxxxxxxxxxxxxxxxxxx)C(xxmxmxxi(xxkmxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx}oaiciu3uxmxx!üúua Nem haszontalan egy év táv­latából feleleveníteni az ellen- forradalom sötét napjait, hogy mérlegelni tudjuk, mily ször­nyű pusztulás fenyegette a népi demokráciát, a munkások és parasztok hatalmát. 1956 október 23-án a nem­zeti kommunizmus jelszavával fellépett a Nagy- és Losonczi- féie csoport, és kiszolgáltatta az országot a belső ellenség­nek. f elléptek a volt földes­ül ax, üankarOK, horthysta ele­men, a lasizmus illáéi, tevene- nyen oekapcsoiodtaK a már évenre visszamenően gondos eíOKcaZHÓ muiiKat végző impe­rially ia vezetőnői ók, elükön az Amerikai Egye-ült Államok­kal. Lángba borítják Budapes­tet, törten a vörös csillagokat, égettén a vörös zászlókat, le- döntöuék a szovjet emiekmű- veKet. Fegyveres csoportok alakulnak és gyilkolják a kom­munistákat, a hazaiiakat. Így indult el a történelem egyik legvéresebb elleniorra- daima, amely megrázta az egész világot. Mi történt ettől az időtől kezdve megyénkben? 1956 október 24-én a pesti események hallatára megmoz­dulnak a kommunisták. Egy­szerű dolgozók: párttagok, pártonkívüliek’ hivatásos párt­munkások, állami alkalmazot­tak. Fegyvert fognak, hogy fenntartsák a rendet. Végig a megyében, városokban, falvak­ban, üzemekben, termelőszö­vetkezetekben készen állnak. A megyei pártbizottság ezek­nek a csoportoknak az irányí­tását kézben tartja. De Nagy Imre árulása megzavarja a rendet. Az ellenforradalom szekerét toló kormány kiadja hírhedt tűzszüneti parancsát. Hogyan kezdődött, hová vesetett ? Az erős anaratok bizony­talanná válnak, az MB. első titkára a pesti események hal­latára a megyeoen beKés útra akarja teremi az esemenyeket. 26-an létrehoz egy Nemzeti Bizottságot. Célja: közvetítő legyen a kormány és külön­böző szervek között. 3ü-ara tervezi ennek a bizottságnak a kibővítését, amelyen reszt­vesznek az üzemek, hivatalok küldöttei is. Mit tesz ez alatt az ellenfor­radalom? Különböző társadalmi réte­gekbe behatolnak és mozgo­lódni kezdenek. Az Acéláru­gyárnál! Hadadi és csoportja titkos megbeszélést tart. Nagy- bátonyban Szabó Ervin a kö­réje csoportosult népeiienes elemekkel nyitt fellépésre ké­szülnek. MlmariK István a Me­gyei Tanács Népművelési Osz­tályának dolgozója titokDan követeléseket állít össze és el­juttatja a diákok kóréoe. Igye­keznek maguknak híveket to­borozni, de mindezt még titko­san. ±*estról a megyébe szivá­rognak kUiönoóZü, az eileníor- rauaimat szolgaló személyek. Nógrad megyei híveikkel meg­beszéléseket lölytatnak. 1936 október zí-re mintegy ezer főt számiam tömeggel az acélgyár­ból ivi.nuuiv a tüntetnek a vá­rosban. Lemennek az üveg- és tűznelygyárba. Közben ledön­tik a KozepUtetekroi a csillago­kat, tépik a vörös zászlót és népi demokrácia ellenes jelsza­vakat kiabálnak. A tűzhely- és üveggyárdói a munkájukat végző embereket kényszerrel az utcára hajtják és felvonul­nak a szovjet bösök emlékmű­ve elé és azt ledöntik. A le­döntött szobor tetejéről alkalmi szónokok gyalázták a Szovjet­uniót. a népi demokráciát, a pártot. Innen a pártbizottság ele, majd a rendőrség elé vo­nulnak. A pártoizouságon leté­pik a vörös csillagot, a rend­őrségről pedig kihozzák a poli­tikai és egyéb bűnözésért ott tartott íogiyokat. A népi demokrácia védel­mére Keszenaiió erők még he­lyükön vannak. De a partbi- zousag a vérontás eineruiese vegeit megállítja a fegyver használatai. Készülnék a 30-i gyűlésre, anoi lelteit szándék volt megértetni, hogy muyen veszelyüe került a nép ha­talma. A 30-i gyűlés. Az eiienxorradalom erre épí­tett nnnúeut. Az üzemekből be­csempészték az ertekezietre a legreatwciosaob eleme Két. Töb­be* közölt Trezsnyik volt nyi­las szervezőt és in veit az Acél. ár u^y árból. Nagy Dátoriy bői JecsmeniK Andort, büntetett előéletűt. Itt lépett fel Garam* völgyi Antal, volt nortiusta vár­megyei tisztviselő, büntetett eioexetű. Lénáról Andor ta­nár, Kinek apja népeüenes összeesküvésért büntetve volt és ennez hasonloK. Várták a jelt. A gyűlést Sarióris Kálmán nyitotta meg, majd Lénárd vette át a szót. A Kommunis­ták kötelességükhöz híven fel­hívták a népi demokráciát ve­szélyeztető helyzetre a figyel met. De szavuK meggondolásra sem adtak erőt, mert Mimarik István, felszólalásával jelt adva minősíthetetlen hangon elnyomva minden józan szót, a hivatásos pártmunkásokat kiutasították a gyűlésről. Az erők szétforgácsolódtak, ellenállásra nem volt lene tő­ség. Ezzel kezdetét vette me­gyénkben is az ellenforrada­lom tobzódása. Megválasztot­ták maguk közül az elnökséget. Tagjai: Mlinarik István, Lé­nárd Andor, Sartóris Kálmán* Garamvölgyi Antal, Kecskés János, Édes György, Szabó István, Bajtai Jenő, Esztergomi Antal egy néhány napig Laukó György, majd ő kilépett és he­lyette Cserháti József. A bizottság első tevékenysége a sztrájk meghirdetése volt, majd a kommunisták üldözése. Kikapcsolták telefonjaikat, fel. dúlták a pártbizottságot. El­lenőrzésük alá vontáK a sajtót, a bankot. Eltávolították min* denünnét a vezető kommunis­tákat, letiltották fizetésüket. Lefoglalták a gépkocsikat és a közlekedést ellenőrzésük alá vonták. Katonai tanácsot ala­kítottak. Bajtai Jenő, Deme Attila, Bagyi Miklós felkeres» ték Pálinkást (Palavichinyi őr­gróf) a rétsági helyőrség ellen- forradalmi parancsnokát (ez szabadította ki Mindszentyt) és fegyveres erőket kértek Salgó­tarjánba. A különítmény meg­érkezett és az építő vállalat­nál felszerelt fegyveres egysé­gekkel egyesült. Első feladatuk volt a kommunistáknál a ház­kutatás. De készültek katonai megmozdulásokra és ennek elő­készítéséhez szakértőnek be­vonták Barthó László Horthy- századost. A diákokat katonai egyenruhával és fegyverekkel szerelték fel. A fegyeres erők megszervezése után felvették a kapcsolatot Miskolccal, bekap­csolódtak az Észak- ép Kelec- Magyarország Nemzeti Bizott­ság megalakításába. néhány részlet A MISKOLCON KÉSZÍTETT KÖVETELÉSEKBŐL. Egyetértenek az Észak-Ma­gyarországi és Dunántúli, va­lamint az Országos Nemzeti Tanács létrehozásával. Köve­telték, vonják ennek a Nem­zeti Tanácsnak ellenőrzése alá a honvédelmet és a belügy­minisztériumot. Uj választáso­kat Köve.eltek az országgyűlés és a helyi tanácsoknál. Hűsé­gükről biztosították a Nagy Losonczi kormányt. Követelte., a szovjet csapatok kivonását. Uj alkotmány létrehozását akarták. Megtiltották a lakos­ságnak, hogy a szovjet kato­náknak még pénzért is élelmet adjanak. Az egész követelést áthatja a népi demokrácia vívmányai­nak megsemmisítése. Ezek után már a hazafiak fizikai megsemmisítésére került vol­na sor, amit a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítása akadályozott meg. November 4-én rendkí­vül nagy zavar keletkezett a Nemzeti Bizottságon beiül. Ez azonban nem a visszavonulá­sukat, hanem további nyílt támadást hozott. 4-én hajnalban tanácskozásra gyűlnek össze, hogy megszer­vezzék a katonai ellenállást. Az értekezletet Barthó László katonai szakértő irányítja. Har­cot akarnak kezdeni a szovjet csapatokkal. A másik csoport tárgyaláso­kat kezd a megyei pártbizott­ság tagjaival. De még ekkor is megtiltják számukra a moz­gást. A pártbizottság tagjai és a nemzeti bizottság között nem jön létre megegyezés. 1956 november 5-ről 6-ra viradó éjjel a népi demokrácia híveinek fegyveres ereje visz- szafoglalja a/ Nemzeti Bizott­ságtól a megyei tanácsot. Az innen elbocsátott kommunis­ták is elfoglalják helyüket. Megalakul az ellenforradalom­mal szembenálló Forradalmi Munkás-Paraszt Tanács. (Folytatjuk., sak a pártbizottságon kapták meg a kielégítő választ és a pontos meghatározást. Az osztályok meghatározása más tanfolyamokon is felme­rült. Ezért helyes, ha idézzük Lenin meghatározását az osz­tályokról. „Osztályoknak az embereknek olyan nagy cso­portjait nevezzük, amelyek a társadalmi termelés történel­mileg meghatározott rendsze rében elfoglalt helyük, a ter­melési eszközökhöz való (nagy­részt törvényekben szabályo zott és rögzített) viszonyuk a munka társadalmi szervezeté­ben játszott szerepük követke­zésképpen a társadalmi javak rendelkezésükre álló részében megszerzési módjai és nagy­ságának tekintetében külön­böznek egymástól. Az osztá­lyok az emberek olyan csoport­jai. amelyek közül az egyik el­tulajdoníthatja a másik mun­káját, annak következtében, hogy a társadalmi gazdaság adott rendszerében különbözők a helyzetük.” (Lenin Váloga­tott Műve 2. kötet. Szikra. 572. oldal.) A marxista terminológiai fo­galmak pontos ismerte előse- úi a marxizmus-leninizmus lényegének elsajátítását. Élénk viták alakultak ki ar­ról is. hogy a parasztság a Szovjetunióban osztály-e. vagy sem. Érvek hangzottak el pro és kontra. Végül is tisztázták a propagandisták, hogy a szovjet parasztság szo­cialista jellegű egységes osztály, amely a szovjet munkásosztállyal együtt a két alapvető osztályt képe­zik a Szovjetunióban. Különösen az osztályharc alapvető formáinak tárgyalása keltett nagy érdeklődést. A hallgatók a saját tapasztala­taikkal illusztrálták az osztály­harc különböző formáit. Az utolsó évtizedek osztályharca és különösen az elmúlt másfél év osztályharcának formái és a benne szerzett tapasztalatok sokfélesége bő alkalmat adott a téma alapos tárgyalására. Az elmélet tanulása közben a ta­pasztalatok életre kelnek és gazdagítják azokat az elvtársa­kat is, akik most kezdenek kommunistákká válni. A pártoktatásban való rész­vétel nemcsak a marxizmus- leninizmus elmélet megismeré­sét teszi lehetővé, hanem ön­fegyelemre és pártszerűségre is nevel. Az októberi és novem- oeri foglalkozásokon a hallga­tók egyrésze hiányzott. Ez a tény önmagában mutatja né­hány elvtárs magára vonatkoz­tatva liberálisan kezeli a párt fegyelmet. Pedig az adott szó az önkéntes jelentkezés min­den egyes hallgatót kötelez. De nemcsak erről van szó. hanem arról is, hogy a foglalkozásról indokolatlanul távolmaradó elvtársak lazítják a rendszere­sen tanuló elvtársak fegyel­mét is. Világos: ha beleegyezünk az indo­kolatlan hiányzásokba, pártaktivisták és gazda­sági vezetők részérőL ak­kor a tervszerű tanulásból nem lesz semmi. Ezért idejekorán válaszút elé kell állítani azokat az elv­társakat, akik többször hi­ányoztak a foglalkozások­ról. A párt alapszervezetekben megkérdezik ezektől az elvtár­saktól. akarnak e ezután járni, vagy sem. A pártoktatás szín­vonala csak növekszik azáltal, ha kimaradnak azok. akik minden ürügyet felhasználnak, hogy a foglalkozásokról el­maradjanak. Az Acélárugyárban a párt­oktatás résztvevőinek túlnyo­mó többsége lelkiismeretesen tanulmányozza a tananyagot és ez hatást gyakorol az acéláru­gyári kommunisták egész párt- munkájára. Hrabecz József

Next

/
Thumbnails
Contents