Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)
1957-12-24 / 102. szám
12 NÓGRÁDI Népújság 1957 december J4. Á megyei bajnokság LEGJOBBJAI Sporthírek A párthatárosat irányt mutatott Az elmúlt héten véget értek bajnoki pontokért folyó küzdelmek a megyei labdarúgó bajnokságokban. A bajnokság alatt minden héten összeállítottuk a legjobb 11-et úgy a felnőtteknél, mint az ifjúságiaknál. A szezon végén pedig kiértékeltük, hogy kik azok a labdarúgók, akik posztjukon a legjobb teljesítményt nyújtva legtöbbet szerepeltek a hét válogatottjában FELNŐTTEKNÉL: A kapuvédők közül: Telek, a karancslapujtöiek sportolója érte el a legtöbb’ válogatottságot, 4 ízben szerepelt a hét U-ében, s 6 ízben részesült dicséretbe«, 2. helyre Lovász, a SSE lí kapuvédője került, aki 3 ízben volt a legjobbak között és 4 ízben részesült dicséretben, 3. helyre az St. Petőfi kapusa, Erdős került, ő 2 ízben volt a legjobbak között és 4 ízben kapott dicséretet. A jobbhátvédek közül: 1. helyre a Forgácsi B. játékosa Ballai került, aki háromszor volt a hét válogatottjában és négy vasárnap volt megdicsérve. 2. Vágner, Salgó, kétszer lett a legjobbak közé válogatva, míg 3 ízben érdemelt dicséretet jó játékáért. 3. Bordás, Jobbágyi, kétszer volt a hét legjobbjai között és 3 ízben lett megdicsérve. Középhátvédek közül: Lukács (Szécsény) bizonyult a legjobbnak. Két ízben! szereplése a legjobbak között és három di- eséret folytán. 2. helyre az St. Petőfi játékosa Pancsovai kerül két válogatottsága és 3-szori dicséret folytán. 3. Serfőző, Zp. Bányász középfedezete, 2 ízben válogatottsága és 2-szeri dicséret révén. Balhátvédek közül: 1. helyre Kolláth, (St. Petőfi) került, aki kétszer volt a legjobbak között, s ötször lett megdicsérve. 2. Csala, St. Üveggyár, két ízben volt válogatott és négy ízben lett megdicsérve. 3. Vidomusz, Bgy. MÁV, aki egyszer volt a hét legjobbjai között és 3 esetben kapott dicséretet. Jobbfedezetek közül: legjobbnak bizonyult Handó, St. Üveggyár játékosa kétszeri válogatottsága és négyszeri dicséret révén. 2. helyre Szokács, az St. Petőfi sportolója került holtversenyben az előbbi sporttársával. 3. Mogyrósi, Bgy. Petőfi, kétszeri válogatottság és háromszori dicséret révén. A balfedezeteknél: 1. Badics SSE II két esetben a legjobbak között szerepelt és négy dicséretet kapott 2. Tamási (Salgó) ugyancsak holtversenyben az előző sportolóval. 3. Darázs, (St. Petőfi) ugyancsak az előbbiekkel pontosan azonos eredménnyel. A jobbszélsők közül: legjobbnak bizonyult: Huszár, (St. Üveggyár) négy válogatottság és öt dicsérettel. 2. Csank, (Salgó), három ízben legjobb, s négy ízbeni dicséret. 3. Szabó, (St. Petőfi) háromszori legjobb, s négy ízben dicséret. Jobbösszekötőben: 1. helyre Rigó (SSE II) került háromszori legjobb és négyszeri dicséret révén. 2. Huram, (St. Üveggyár) kétszeri válogatottság és négyszeri dicséret. 3. Lahos, (St. Petőfi) egyszer legjobb és négy ízben dicséret. A középcsatároknál: 1. Veres, (Bgy. Dózsa) kétszeri legjobb és négy esetben dicséret. 2. Tóth, (Salgó) kétszer legjobb, háromszor megdicsérve. 3. Dobronyi, (Bgy. MÁV) két ízben legjobb és két ízben 'megdicsérve. A balösszekötőknél: legjobbnak bizonyult Csarba, négyszer válogatott, négyszeri dicséret 2. Pálvölgyi, Forgács, háromszor válogatott volt és ötször dicséretet kapott. 3. Osgyáni, Karancslapujtő, háromszor a legjobb és négy esetben megdicsérve. Balszélső poszton: 1. Bognár, Bgy. Dózsa, két ízben a legjobb, s négy ízben megdicsérve. 2. Godó, SSE n, kétszer legjobb és háromszor megdicsérve. 3. Klimasz, Karancslapujtő, két- ízben legjobb és három ízben megdicsérve. AZ ifjüsAgiaknAl A KÖVETKEZŐ A HELYZET: Á kapuvédőknél: 1. Bernáth, Pásztó háromszor válogatott, négyszer megdicsérve. 2. Három, Forgács, háromszor a legjobb és három ízben megdicsérve. 3. Soós, St. Petőfi kétszer legjobb és három ízben megdicsérve. A jobbhátvédeknél: 1. Csontos, Zp. Épít. kétszer legjobb, háromszor dicsérve. 2. Szabó, St. Petőfi, két esetben legjobb,- két esetben megdicsérve. 3. Prétor, Szécsény, egy esetben legjobb, két esetben megdicsérve. Középfedezeteknél: 1. Kovács, St. Petőfi, háromszor legjobb, hétszer dicsérve. 2. Czikora, SBTC, két ízben legjobb, öt ízben megdicsérve. 3. Puskás, St. Tűzhely, kétszer legjobb, négy ízben megdicsérve. Balhátvédeknél: 1. Tőzsér, Kazár, két esetben legjobb, három esetben medicsérve. 2. Kaposvári, SSE, két ízben legjobb, s kétszer megdicsérve. 3. Sándor, SBTC, egyszer a legjobb, s kétszer megdicsérve. Jobbfedezetek közül: 1. Tóth, st. Petőfi, két ízben legjobb, háromszor dicsérve. 2. Millner, St. Üveggyár, két ízben legjobb, három ízben megdicsérve 3. Krácsik, St. Tűzhely, két ízben legjobb, két ízben megdicsérve. A balfedezek közül: 1. Menczel, SBTC, ötször legjobb, hatszor megdicsérve 2. Hoffman, Zp. Építők, egyszer a legjobb és háromszor megdicsérve. 3. Lahos, SSE, egyszer a legjobb és kétszer megdicsérve. Jobbszélsőknél: 1. Megyes, Kisterenye, egyszer legjobb, ötször megdicsérve.. 2. Lackó, SBTC, egyszer legjobb, négyszer dicsérve. 3. Vass, Baglyas, egyszer legjobb, négyszer dicsérve. Jobbösszekötőknél: 1. Balázs, SBTC, háromszor legjobb, négyszer dicsérve. 2. Szőke, Pásztó, két ízben válogatott, három ízben dicsérve. 3. Túri, Kisterenye, egy ízben válogatott, két ízben dicsérve. Középcsatárok közül: 1. Hernádi, SBTC, háromszor legjobb, ötször dicsérve. 2. Tarlós!, Zp. Építők, egyszer legjobb, háromszor dicsérve. 3. Kotroczó, Tűzhelygyár, egyszer legjobb, kétszer dicsérve. Balösszekötőknél: 1. Kükkel, SSE, háromszor legjobb, négyszer megdicsérve. 2. Boldvai, 1. Petőfi, háromszor legjobb, háromszor megdicsérve. 3. Ispán, SBTC kétszer legjobb, háromszor megdicsérve. Balszélsők között találjuk a legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgókat: 1. Kozik, St. Petőfi, tízszer a legjobbak között és tizenkétszer megdicsérve. 2. Égner, St. Tűzhelygyár, egyszer legjobb és háromszor megdicsérve. 3. Kiss, Pásztó, egy ízben a legjobb és három ízben megdicsérve. Tehát mint ez a fentebb ismer- tettekből is kitűnik, a pálmát az ifjúsági Kozik Elemér vitte el, ki 15 mérkőzésből tizenkétszer lett megdicsérve, tíz esetben volt * legjobbak között s kétszer pedig a mezőny legjobbjának bizonyult. A Salgótarjáni Petőfi Sportkör két iegjooD ifjúsági iaoda- rugojat, Hozmot es noidvait, uiinepeiyes keretek kozott, évzáró alkalma vai szép konyv- jutaíomoan részesítette. Ez a két szorgalmas es sportszerű fiatal rá is szolgált erre az ajándékra, hiszen mindketten szép teljesítmenyt nyújtva játszották végig a szezont, s egyetlen egyszer sem hiányozva, mindig lelkiismeretesen készültek fel a mérkőzésekre. Reméljük, hogy a továbbiakban is ilyen sportszerűen ás lelkesen vesznek majd részt úgy a felkészülésben, mint a mérkőzéseken is ezek a fiatalok s a jó teljesítményt nyújtók névsorában még igen sokszor fogunk találkozni velük. — o — A Baglyasaljai Bányász valamennyi labdarúgója pártoktatáson vesz részt. Úgy a felnőttek, mint az ifjúságiak igen nagy szorgalommal itatják át magukat a marxi-lenini tanokkal. S hogy a baglyasaljai labdarúgók ezen a téren is példamutatóan veszik ki részüket, abban nagy segítséget nyújtott a sportkör vezetősége. — O — A napokban értékelte a Nógrád megyei Labdarúgó Szövetség uz 1957—58 sportév őszi fordulóinuk sportszerüségi versenyét úgy a felnőttek, mint az ifjúságiak csoportjában. Mint hírlik a felnőtteknél uz őszi szezon végén o SSE II. bizonyult a legsportszerűbb együttesnek, míg uz ifjúságiiknál a Sulgóturjáni Petőfi csapata érte el a legjobb teljesítményt. A részletes ismertetést lapunk újévi számában közöljük a sportszerüségi verseny őszi fordulóinak befejezése után. — O — A Salgótarjáni BTC NB I-es labdarúgó csapata és a tartalékok a karácsonyi ünnepek után Hévizén tölt el két hetet, ahol a sérültek próbálják kipihenni és gyógyítgatni a sérüléseiket. De ez a két hét már nem csak pihenő lesz, mert itt kezdik meg az 1958. évi tavaszi labdarúgó bajnokság mérkőzéseire való felkészülést. Innen hazaérkezve már ko- komoly edzésekkel folytatják az előkészülést. A napokban Salgótarjánban a megyei tanacs nagytermében ültek össze a megye kommunista sportvezetői, hogy meghallgassák Lakatos elvtárs, a megyei partbizottság előadójának szavait, aki a párthatározat sportbcli részét ismertetve megszabta azt az utat. melyen haladni kell nálunk a sportban. Többek között a sportkörök gazdasági irányításának megszilárdítását, a sportolók és szurkolók szocialista nevelésének fokozását, a sztárkultusz megszüntetései, a sportolók jogtalan megkülönböztetését, és a kommunista ellenőrzést minden vonalon. A protekció, a sportolók külön juttatásának megszüntetését, s a sportmunka, a sportolók munkára való nevelését emelte ki az elmondottakban Lakatos elvtárs. Itt igen jó példaként említette többek között Bodont és Jedlicskát az NB I-es SBTC labdarúgó csapatának két játékosát, kik amellct, hogy élvonalbeli labdarúgók, a munkahelyükön is becsülettel és derekasan megállják a helyüket. S mint mondotta, ezek a sporttolók, ha már kiöregedtek a sportpályáról, ekkor sem esnek kétségbe, hiszen szakma van a kezükben és a szorgalmas munkájuk mellett becsületesen megélnek. Sajnos, azonban vannak olyan sportolók is, akik csak név- leg szerepelnek a munkások listáján, de munkát abszolút nem végeznek. Ezek úgy gondolják, hogy életük végéig sütkérezhetnek sikereikben. Nem gondolnak arra, hogy egyszer eljár felettük az idő, s akkor már nem tudjak megszokni a munkát. Jt Az ilyen sportolók;» v sportvezetőknek, az ed; - nek kell megnevelni, s a 1 • lyes útra téríteni. Ha e* nem megy, hát lépjenek közbe még fegyelmi úton i v Nekünk nincs arra szükségünk, hogy drága pénzén tartsuk fenn a sztárizmust, célunk, hogy tömegsportot teremtsünk, melyen keresztül erősebb, edzettebb polgárokat nevelünk a szocializmus számára. Lakatos elvtárs által elmondottakhoz igen sokan szóltak hozzá, s ismerték eL hogy eddig sokszor voltak hibák. A sportvezetők tapiaitau az uyen és ehhez hasonló szabálytalanságokat, mely nem segítette exo a szocialista sport megteremtését. A hozzászólók levonták a tanulságokat, $ ígéretet tettek arra, hogy az elkövetkezendő idősben minden erejükkel azon lesznek, hogy a párt batáro- zatát betartva irányítsák^ vezessék sportkörüket, de kérték az előadó elvtársat, valamint a központ által kiküldött élvtársaka arra, hogy ne csak Salgó tarjánban, ne csak Nógraá megyében legyen kötelező a párthatározat betartása, hanem hassanak oda, hogy ez országos viszonylatban is így legyen. Mert ha ez nem így lesz. mint ahogyan néhány példát felhoztak — & fővárosi sportvezetők előtt hajlongtak még az országos sportvezetésben is, dt ugyanakkor a vidékiek előtt teljesen elzárkóztak — akkor hiábavaló lesz az ő jt munkájuk. — Bocsánat, egész kétségbe vagyok esve... A fiamnak akarok karácsonyi ajándékot vásárolni, de úgy látom, Bábelbe jutottam. — Dehogy kérem, ez itt a karácsonyi vásár!... S zinte hihetetlenül hangzik ez így, de a valóságról győződtem meg egyik este, amint egy barátságos, meleg szobában, duruzsoló kályha mellett ülve beszélgettem Szlifku Andor bácsival, a Salgótarjáni Acélárugyár 70 éves, nyugdíjas dolgozójával. — 1903-ban jegyeztem el magam a kerek bőrlabdával a Salgótarjáni SE-nél. — emlékszik vissza a régmúltra a még most is fiatalos megjelenésű idős sportember. Majd így folytatja: — A Salgótarjáni SE 1901-ben alakult. Én pedig 1903-ban kerültem be nagy viták közepette az első csapatba. A sportkör két megalakító ja Vavrosch Béla és Reményi Károly főmérnökök vitáztak azon, hogy engem mint 16 éves fiatul vézna kis görbelábú gyereket betegyenek-e a csapatba. A vita végén azután mégis úgy döntöttek, hogy vasárnap szerepelhetek az akkori kék-fehérek első csapatában. — Szorongó érzéssel, de nagy- boldogm futottam ki a pályára az első mérkőzésemre, melyen így állt fel a SSE: Szmolek — Balada, Csorba, Vészeli — Blaskó, Szlifka — Sipka, Szirottyák, Habócsik, Segyivi és Krecsmár. Ez a csapat sok sikeres és jó néhány balszerencsés mérkőzést játszott a mostani Sztahanov- úti bérház helyén levő kis labdarúgó pályán. — mondja a hajdani keménykötésű sportember. — A Budi pesti Postás, a BAK, a MAFC, a Budapesti Vasas és a Húsos ellen léptünk többízben pályára. A Postástól 3:l-re kaptunk ki, a BAK- al 3:3-as döntetlen eredményt értünk el, de a MAFC-ot és a Budapesti Vasast nem tudtuk legyőzni. A sok-sok kemény labdarúgó csata után jött a világháború. Fogságba estem, s Oroszországba kerültem, ahol 7 évet töltöttem, de ott sem 1903-tól a sport szolgálatában lettem hűtlen a labdarúgáshoz. — Mondja Andor bácsi. M egalakítottuk a magyar hadifoglyok labdarúgó csapatát, melyben nem kisebb nagyságokkal játszottam egy csapatban, mint a híres Krutohvil, a nagy magyar válogatott balszélsője és az FTC Bródija, aki egyébként a magyar válogatott középfedezete volt. Hét éven keresztül veretlenül szerepeltünk Oroszországban. Innen hazatérve még 1923-ig kergettem a bőrlabdát a SSE-ben, ahol már játszottam a híres Rigó—Viroszták bulszárnnyal együtt a csatársorban. A 20 évi labdarúgó pályafutásomat 1923-ban Jászárokszálláson fejeztem be. Ugyanis ekkor játszottam utoljára a SSE-ben. De nem mondtam búcsút a labdarúgó sportnak, mivel mint szertáros működtem tovább a salgótarjáni csapatnál. Abban a időben még a lakásomon volt a szertár. A mama mosta a szereléseket, én pedig rendben tartottam a szertárt hosszú éveken keresztül. Majd edző lettem a SSE-nél, sőt edzősködtem az akkori SPAC-nál és SAC-nál is, míg azután 1937-ben egyik barátom rábeszélésére sípot vettem a kezembe, s az akkori Salgó Serleg mérkőzéseken mint játékvezető működtem. Később bíróság elé állított a miskolci JT jogtalan játék- vezetés és kommunista beállítottságom 'miatt. L e akartak záratni, de ez nem sikerült, s egy Budapestről leküldött bizottság előtt tettük le a játékvezetői vizsgát, s alakítottuk meg a salgótarjáni JT-t. 1944-ig gyalog, kerékpáron, szekéren és vonaton jártuk az akkor> játékvezető társaimmal együtt vasárnaponként a környező falvakat, s vezettük le az ott megtartott labdarúgó mérkőzéseket. 1952-től már Észak /., II. osztályú, majd NB II. és NB III. mérkőzéseket is vezettem. S büszkén mondhatom, hogy 1937-től tartó játékvezetői pályafutásom alatt" még egyetlen egyszer sem kellett megfutamodnom a pályáról a mérkőzés végén. — mondta huncutkásan mosolyogva, majd így folytatta: —1953-tól pedig mint országos ellenőr működöm a kedvenc sportágamnál. Közben az acélárugyárból, mint 56 évet dolgozó mentem nyugdíjba 1955-ben, melyért szép jubileumi ünnepség keretében 1000 forint jutalommal búcsúztattak —emlékezik vissza Szlifka Andor bácsi, aki életének legnagyobb részét a munkán kívül a sportnak szentelte. A visszaemlékezése végén megkérdeztem, hogy kapott-e valátni kitüntetést az országos viszonylatban is tán egyedülálló hosszú és jó sportmunkájáért? Erre kissé szerényen így válaszolt az idős sportember: Én nem érdekből sportoltam, hiszen sokszor még az útiköltséget is mi, játékosok adtuk össze, hogy elutazhassunk és játsszhassunk. S később sem anyagiakért dolgoztam a sportért, hanem mert annyira megszerettem, hogy tán nem is tudtam volna és még most sem tudok nélküle élni. E z ígv a valóság, melyről meg is győződtünk, de azért mégis azt javasolom én is a többi Nógrád megyei játékvezetőkkel és sportemberekkel együtt az illetékeseknek. hogy a derék és lelkes, a sportért önzetlenül dolgozó Szlifka Andor bácsi megérdemelné legalább a „Sport Érdemes Dolgozója” kitüntetést. —Gregor— illiuillluiluillllllluifllllBlillllluiiUllllllBUllimil«