Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)

1957-12-24 / 102. szám

fÜŐGltÁDI Nlpul&g 1 A kis Bandi odasúgja Janinak, nem tud beszélni a bácsi. A fiatalasszony is megbékül. Most már 6 sem fél. Hisz* ezek nem bántanak senkit. N EKI is FOG gyorsan, s készít egy kis harapni- valót. A sült szalonna ínycsiklandozó illata tölti be a házat. A katonák szájában összefut a nyál. Pár perc múlva mindnyájan jóízűen esznek. Most már Gerléné sem fél. Kérdezget. A katonák ahogy értik, felelgetnek. Igaz, egyik fél sem tudja, miről van szó. A borotválatlan kékszemű katona zsebéből egy fény­képet vesz elő. Szemében könny csillog. Egy mosolygós szőke asszony és két gyerek, olyanok, mint az itteniek, te­kintenek a képről feléjük. Gerléné minden magyarázat nél­kül megérti, ez a katona családja. Az ő szemében is könny csillog. Férjére gondol, aki talán már nem is él. Tehát ezért gügyög a kisgyerekeknek, azért simogatja olyan szeretettel a kis Jóskát. Ahogy a más gyerekét simo­gatja, a magáét látja benne. Látszik a fáradt katonán, sze­retne mesélni, játszani, úgy, mint régen. De hát a család, a kedves család messze van. Újra a képet nézi, s a képen lévő kisfiúkra mutat. Hasonlít a kis Jóskára Ványuska, Szerjózsa! S újra köny- nyes a szeme. A kis Jóska már a hajával játszik. Amikor meglátja a katona szemében a könnyet, kis száját összecsücsöríti és elkezd istenigazában sírni. — Sír a bácsi, anyuka, miért sír a bácsi? — Miért sír a Jóska? — kérdezgetik a gyerekek. Az anya is a sírással küszködik. Nem tud felelni. Egy ideig csend van a konyhában, csak a legkisebb szí- pogása hallatszik. A katona letörli a könnyet, s többször magára mutat s mindig egyet mond: — Iván. Az asszony megérti. A katona neve Iván. Ezután már könnyebben menne a társalgás, ha értenék egymás nyelvét. De nem értik. Egymás tekintetéből olvas­nak, s így érthetővé válik mindaz, amit a beszédből nem lehet megérteni. Nemsokára este lett. Az ablakra felkerültek a fekete kendők, hogy egy picinyke fény se uúrődláfc ki HÁRMAN a legjobbak közül A gyerekek a játékban elfáradtak, ettek valamit s máris elaludtak. Gerléné, mikor az utolsó is elaludt, előszedi a régi sza­loncukor-papírokat és kenyérdarabokat rak a cukor helyére. Hadd legyen a kicsinyeknek egy nagyon piciny örömük is ezekben az örömtelen hetekben. Iván szótlanul nézi az asszony munkáját. Majd meg­szólal: Jolka jeszt? Az asszony nem érti. Erre a katona elő­vesz egy újságpapírt, amibe cigarettát szokott csavarni, s egy kis ceruzával rajzolni kezd. Gerléné figyelte, s észre­vette, hogy a katona egy fenyőfát rajzol. A katona beszél, az asszony csak a fejét rázza. Végül mégis megértették egymást. Egyszercsak a katona megfogja az asszony kezét és vezeti kifelé. Az udvaron egy vékony fát a kezébe vesz és mutatja, mintha vágni akarná. Sötétben fát vágni? — gondolja az asszony, de hát nem ellenkezik. Odaadja a baltát. A kaitona csillogó szemmel indul a konyha felé. Nyakába akasztja a géppisztolyt, hóna alá veszi a baltát, szói valamit a másiknak is, az is fel­öltözik és elmennek. Két óra múlva még alig feküdt le Gerléné, zörögnek az ajtón. — Mama, kulcs! — ennyit már tudnak magyarul, Az asszony gyorsan, magára kap valamit, s ajtót nyit. Az ajtó előtt az előbbi két katona. Iván hóna alatt egy szép fenyő, Az asszony nagyon megörült- Ezt észrevették a kato­nák is. Az ő szemük is csillog. Másnap karácsony estéje. A kisgyerekek újra elaludtak. Csak hárman vannak ébren a szobában. Gerléné, Iván és Szergej, mert úgy hívják a másik katonát. Behozták a fenyő­fát, 8 elkezdték együtt díszíteni. Amikor kész lett a két katona mellé ült s szemük a messzeségbe révedt, és nagyon-natgyon bús éneket dúdol- gattak. E GYSZERCSAK zörögnek az ajtón. Oroszul kiabál­nak be .valamit. Azonnal öltöznek, nyakukba akaszt­ják géppisztolyaikat, melegen megszorítják Ger­léné kezét, megsimogatják a kicsinyeket, s valamit köszön­nek és elmennek. Nemsokára kigördülnek a kocilifc'ta kapun, s eltűnnek a »ötét éjszakában, Kata Jéna» Kaposvári Ferenc KISZ- brigádját Mizserfán a leg­jobb eredményt elérő csa­patok között tartják nyil­ván. A csapat ebben az évben már több verseny­ből került ki győztesen. ■Hfll Kuris István már nem fiatal ember. Ismeri a bá­nyát. Klsterenyén arról nevezetes, bogy állandóan segíti a gyengébb ered­ményt elérő csapatokat. Usák Ferenc csapata Mentesen azok közé tar­tozik, amelyek állandóan túlteljesítik tervüket. Az eredmény titka nem más. mint a jó vezetés, a csapat együttműködése. __________ A Salgótarjáni Tűzhelygyár új gyártmányokkal Is bőví- §§ tette termelését. Ezek közül is a legkeresettebb a jól bevált g Neo—Kalor kályha. A gyár termelése tűzhelyből és kály- I hából januártól novemberig 11080 darabról IS 388-ra «mai- § kedett. A Salgótarjáni Acélárugyár 1957 januárjától novembo- g rlg mintegy 80 százalékkal növelte meg a termelt cikkek g értékét. A gyorsütemű fejlődésre jellemző, hogy november- g ben a termelési érték magasabb volt, mint 1956 bármelyik = hónapjában. Mit mondanak a számok a% ez évi lakásépítkezésekről? Járhatsz a megye bármelyik táján. Ha megfordulsz Roné­hányban, vagy Tarra látogatsz el új lakóházakat találsz, egé­szen új falurészeket. Utaz­hatsz Salgótarjánból Balassa­gyarmatra, Szécsényig a fal­vak jóformán eggyé folynak már. Salgótarjánban, N agy­ba tonyban, s általában a bá- nyászlakta vidékeken frissen épült, vagy még vakolatlan há­zak tömege jelzi: határozott munka folyik a lakáshiány enyhítéséért Jöjjön kedves olvasó, láto­gassuk meg a Statisztikai Hi­vatal megyei igazgatóságát! Keltsük életre a holt számo­kat hallgassuk meg, mit is mondanak az 1957-ben végzett építkezések arányairól._______ 1 957-BEN 2 651 ÜJ LAKÁS Igen, már itt is vagyunk, s a fiókok mélyéről gyorsan elő­kerülnek a kimutatások, össze­sítések, a kisebb-nagyobb táb­lázatok. Én vagyok a 752-es — je­lentkezik az egyik oszlop vég­összege. — Elmondhatom, hogy november 30-ig ennyi lakás épült állami erőből Nógrád- ban. Gondolják meg, hogy ez milyen sok, amikor 1953—55- ben, három év alatt alig va­lamivel több épült Egy másik szám, a 833-as alig várja, hogy testvére be­fejezze mondókáját. Büszkén vágja ki: „Szeptember 30-ig ennyi lakás épült magánerőből. Nagy tisztelettel nézzenek rám, mert komoly felnőtt vagyok már. Az 1953—54—55-ben szü­letett öcséim együttesen is ►►csak« 991-et értek el!” Az 539-es szám pedig arról adott tájékoztatást, hogy 1957- ben az I—III negyedévben ennyi lakás épült OTP köl­csönnel. Már éppen más irányban akartunk érdeklődni, amikor egy erélyes hang szólt utá­nunk: „Várjanak, még én is itt vagyok. Az 530-as vagyok, a tervek szerint még ennyi la­kás fog elkészülni ebben az évben. Hallatlan, hogy figye­lembe sem akarnak venni!” — méltatlankodott. Megtudtuk tehát azt, hogy 2654 új lakással gyarapodtunk ebben az évben! MINTHA EGY ÜJ VÁROS ÉPÜLT VOLNA De mi történt? Újabb szá­mok szöknek elő, összedugják kis fejüket az előbbiekkel. Szemmelláthatóan tanakod­nak. Néhány közülük gyorsan beugrik a számológépbe. A szerkezet megindul, sebesen forog, zakatol, s újabb adatok kerülnek elő. — Kiszámítottuk magunk között azt — mondja az egyik —, hogy az összes lakások fele egyszobás, a másik fele kétszobás. Igaz, maguk is lát­ták, hogy valóságos családi villa a legtöbb. Még a Rózsa­dombon is megállnák a helyü­ket... Azután fürdőszoba, vil­lany... Egyszóval: csodálni is lehet őket! így beszélgettünk a számok­kal, s amikor azok a csodál­kozást látták rajtunk, újabb meglepetésekkel jöttek elő. Ismét összedugták a fejüket, néhány fordulat a számológép­ben, s azután már mondták is: — Tudják, 'ha ebből az qsz- szes lakásból, annak hasznos beépített területéből' ha csak egy nagy épületet készítené­nek, akkor az 18 holdas lenne. Igen, abból az anyagból 18 holdat lehetne tető alá hozni... Hiába hitetlenkedünk, egy újabb próba, s az előbbi szá­mítást megerősítik. De már sorolják az újabb tényeket: — Bizony elhihetik — mond­ja a számok legidősebbje, hogy még mi magunk is meg­csodáljuk nagyságunkat. Kép­zeljék el, hogy 1954-ban Kls­terenyén és Nagy bó tony bar összesen 2284 lakás volt. Tehát ebben az évben majdnemg 400-al több épült, mint amíg ebben a két faluban volt. Azu-ü tán van még egy példánk ! szintén 1954-ben Balassagyar-s mat lakásainak száma 2845g volt. Első hallásra talán hi § hetetlen, da valóság, hogy la §§ kástermésünk olyan gazdagg volt 1957-ben, ami majdnen.g megfelel annak .mintha ezt várost építettük volna fel! = 0 vasérc termelés élén — A Pravda vezércikkéből. — A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Jubileumi ülésszakán közölték, hogy a körülbelüli távlati előirányzat szerint az ország 15 év múlva 75—85 mil­lió tonna nyersvasat és 100— 120 millió tonna acélt fog ter­melni évente, annyit, vagy még többet, mint az Egyesült Államok. Ehhez az szükséges, hogy az elkövetkező másfél évtized folyamán körülbelül évi 250—300 millió tonnára, vagyis a Jelenlegi 3—3.5-szere­sére növeljék a vasérc terme­lést. Ehhez megvan minden lehetőség. A Szovjetunió fel­derített vasérckészleteit Jelen­leg több mint 35 milliárd ton­nára becsülik. Ez a világ fel­derített vasérckészleteinek több mint 40 százaléka. Ebben a tekintetben a Szovjetunió az első helyre került a világon és messze maga mögött hagyta valamennyi kapitalista orszá­got. A vasérc termelés meg- háromsznrozásához, megnégy- szerezéséhez a Szovjetunióban meg vannak a káderek Is, ag technikai adottságok és ta-g pasztalatok is. Elsősorban a legújabb fel-§j fedezett nagy vasérclelőhelye-g két szándékoznak kiaknazni.g A krivojrogi érckitermelésg fokozásával egyidejűleg nagyg méretekben indul meg a mun-g ka a Kurszki mágneses ano-= mália lelőhelyein, Kazahsztán-g ban és Szibériában. Az országg a legközelebbi években az első| helyre kerül vasérctermelésg tekintetében. 1957' gyárak építőipar eredményei JAPÁNIG ÉRŐ TÉGLASOR |l A számok nagyságától, ap példák erejétől már szédülünk,! zúg a fejünk, de még sem! hagynak nyugodni. — Csak még egy néhány! szemléltető adatot engedjenek! meg... Figyelünk és jegyzünk. — Elmondjuk azt is — ud­variaskodnak a számok —, hogy mintegy 200 millió fo- j rintot képviselünk... Igen, az j összes elkészült és elkészülő j lakások, ha 75 ezer forintos j átlagárat számítunk, ilyen ha- i talmas összeget jelentenek. i Gyors összehasonlítás, hogy j valamennyire érzékelni tud- ; juk az összeget: a Nógrádi j Szénbányászati Tröszt összes i dolgozója körülbelül 9 havi j bérének felel meg... g S hasznos lesz, ha arról isi tájékozódnak — folytatják to-g vább, — hogy az ennyi lakás-1 hoz szükséges téglát hosszá-J ban egymás mellé raknák,g olyan téglasort kapnánk,g amely 11 ezer és 300 kilomé-g tér hosszú lenne... Ez egyenesg vonalban Pesttől Kínán ke-g resztül Japánig érne! Búcsúzzunk el, kedves Olva-s só a számoktól. Bizonyárag mindannyiunknak hasznos voltÉ ez a kis beszélgetés... —hf-* i Az építőmunkások nagy feladatot kaptak ebben as év­ben. A Nógrád megyei Építőipari Vállalat november 39-tg 579 lakást adott át a dolgozóknak. E munka nagyságát leg­jobban jellemzi, hogy 1949 óta az eddigi legmagasabb ered­mény 1951-ben csak 39G lakás volt. Az elmúlt évben 79 ÚJ otthon készült el. A Salgótarjáni üveggyárban több mint háromszorosára növekedett a termelés tizenegy hónap alatt. Novemberben közel két millió forinttal haladták meg az eddigi egyhavi legmagasabb termelési értéket is. Joggal büszkék rá az üveg­gyáriak, hogy Így a gyár fennállása óta még nem dolgoztak, mint ebben az évben. 53535353484848534823532323535323232353485348234853530248530100024848

Next

/
Thumbnails
Contents