Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)

1957-12-04 / 96. szám

1967. dooamber 4. NÓGRÁDI Népújság ■ ;sc* - 4 C#t *<3K*cS<8CeCW*0ÍCÍ-• A nagyüzemi gazdálkodás fölénye A be reel i Vörös Csil­lag Tsz a folyó gazdasá­gi évben 20 kh vörös­here területre kötött magfogásos szerződést. A területről 46 má­zsa előírt tisztaságnak megfelelő vörösherema- got szállított be, ame­lyért 92 ezer forintot kapott. Ezenkívül az alábbi kedvezményben részesült a tsz: A leszállított mennyi­ség 20 százalékát vissza­igényelte, melyet a tsz tisztított, fémzárolt mi­nőségben kap meg a tnyersárura megállapí­tott áron. Ezzel biztosí­totta a jövő évi jó vető­magot, mely alapfelté­tele a jó termésered­mény elérésének. A tsz vörösheremag termelés terén elért eredménye kiemelkedik nemcsak a községben» hanem a környéken is, mert az egyénileg dol­gozó parasztok vörös­boré területeiken csak igen csekély, 20—30 ki- logramos termésered­ményt értek el. BŐVÜL a SZÁZ EVES GYÁR Aki egy évvel ezelőtt Buda­pesten a körúton, vagy a Rá­kóczi úton járva elszorult szív­vel nézte a kiégett Divatcsar­nokot, a Népszabadság szék­házát, vagy a Kilián-laktanya golyóverte falait, a hűvös no­vemberi szélben, a törmelé­keket kerülgetve aligha ügyelt a cipője alatt csikorduló üveg­cserepekre. A Nemzeti Színház melletti standon letelepedett valódi keményacél üvegvágó- kat kínáló alkalmi árusnak nem kellett reklámszükségle­tért messzire fáradnia. Szaba­don válogathatott a földön he­verő különböző vastagságú tö­rött üvegtáblákból. Volt belőle elég. Az egyébként épen ma­radt házak is vaksin tekint- gettek a földúlt utcákra. Né­hány héttel később az újságok­ból értesültünk, hogy a Szov­jetunió és Lengyelország nagy­mennyiségű táblaüveget adott újjáépülő lakóházaink ablak­szükségletének biztosítására. És azokban a napokban, az összkomfortos sztrájk idején megfeszített erővel dolgoztak a munkások az ország egyet­len táblaüveggyárában. Egy híján száz esztendős múltra tekinthet vissza a Zagyvapálfalvi Üveg­gyár. Alapítása idején még a Állandó feladatunk: a bérfegyelem szilárdítása Mindennapos munkánk egyik területe, ahol nap, mint nap nagy éberséget, körüitekintést kell tanúsítanunk: a bérezés. A Salgótarjáni Tűzhely­gyárban például az utóbbi időben több olyan jelenségre lettek figyelmesek, amelyek sértették a szocialista munka- erkölcsöt, s azonosak voltak a bércsalással. A magpadon például korábban kezdték a munkaidőt, rövidített reggeli­időt tartottak, hogy így meg­növekedett teljesítmenyüket azután Ö órai munkaidőre szá­molják el. A tégelytapasztók- nál és a kulcsformázói ürítők­nél a szakmunkások 2—3 órai segédmunkát írtak be maguk­nak, hogy azzal növeljék a darabbéres teljesítményt. Gyakran előfordul, hogy a munkát bemondás, minden el­lenőrzés nélkül veszik át a művezetők, munkabeírók. Emiatt nem egyszer előfordul, hogy a munkadarabok száma egy-egy részművelet után csodálatosképpen megnövek szik — igaz, csak papíron. Így történt ez a tisztítómű­helyben is. A gyár vezetősége, igen he­lyesen — bár az érintettek nem nagy örömére — hatá­rozott intézkedéseket fogana­tosított. Többek között fele­lősségre vonták és megbüntet­ték Takács István művezető. Jenei István MEO csoport- vezetőt, négy meóst és két munkabeírot. Véget vetettek annak az állapotnak is, hogy a mákőrlők és a kályhák — mint új gyártmányok — ké­szítésénél a munkabérek aránytalanul megnövekedtek, s kiváltották azoknak a dol­gozóknak az elégedetlenségét, ' akik sokkal nehezebb, na­gyobb szakmai tudást igénylő munkát végeznek­A bércsalás, az egyes fog­lalkozási ágak közötti arány­talanság — sajnos — nem­csak tűzhelygyári jelenség. Néhány általános következte­tést azért hasznos levonni: 1. Az állam pénze — a kö­zösség pénze. Teljesen indo­kolt, ha a vezetők itt kellő szigorúsággal járnak el. Ami a legfontosabb, a nagy több­ség, a becsületes dolgozók tá­mogatását élvezik, amikor ezt teszik. 2. Továbbra is szorgalmaz­nunk kell, hogy a művezetők, a termelés alsóbb parancsno­kai — kikerülve az ellenfor­radalom eseményeinek hatá­sa alól — a bérfegyelem szi­lárdításának első számú har­cosai legyenek. 3. Az aránytalan, a törvé­nyesnél magasabb keresetek sértik a dolgozók összességé­nek érdekeit, s ezért egy-egy gyár nyugalmának, munkalen­dületének biztosítása érdeké­ben a megelőzés, a helyes arányok biztosítása nélkülöz­hetetlen. Fekete-erdői előnevet viselte. Kéziműveletekkel, primitív eszközökkel történt az üveg­készítés. A századforduló ide­jén a külfödi tőke kaparintotta meg: Csehszlovák, kisebb mér­tékben svájci érdekeltséggé vált. 1929-ben bevezették a svéd rendszerű gépesített el­járást, majd 1931-ben ezt to­vábbfejlesztve, áttértek a cseh szisztémájú, műszakilag töké­letesebb gyártásra. Ebben az időben a gyár évente mintegy négy, hat hónapot dolgozott teljes kapacitással. Ez elég volt ahhoz, hogy az országos szük­ségletet biztosítsa. Üvegtető — Ipolyszög felett Nem megvalósítható terv, de nem is tévedés. Ekkora üveg­táblára lenne szükség jelenleg évente, hogy az országos szük­ségletet maradéktalanul ki­elégítsék. Annak ellenére, hogy a felszabadulás óta a gyár 40 százalékkal termel többet, mint azelőtt és havi tervét rendszeresen 110 százalékra teljesíti, az országos mennyi­ségnek csak mintegy 70 száza­lékát tudja biztosítani. Ez is elég lenne egy akkora üveg­tálhoz, amellyel le lehetne bo­rítani egész Szúpatakot. Töb­bet termelni! Ez a cél lebeg szüntelenül a gyár vezetői és munkásai előtt. A kemence ál­landó bővítésével elérték, hogy ma ez az ország legnagyobb ilyen kemencéje. Egy egész szerelvény üveg befogadására alkalmas. Jelenleg is újabb bő­vítést terveznek, amellyel el­érik, hogy a termelést 5 szá­zalékkal tudják növelni. A mennyiség növekedése mellett komoly gondot fordí­tanak a minőségre is. Négy évvel ezelőtt még a termelt üvegnek mintegy 1,5 százalé­kát alkották a különleges gyártmányok. Ma már ez a szám háromszorosára nőtt. A termelt mennyiség 20 szá­zaléka kerül exportra. Olasz­országba, Hollandiába, Török­országba, Indiába, sőt még az angol gyarmatokra is eljutnak a gyár termékei, ami annál értékesebb, mert a szállított áru ellenértékeként nemcsak komoly devizát, hanem példá­ul déligyümölcsöt, illetve fon­tos nyersanyagot kapunk az érdekelt államoktól. Érdemes megjegyezni, mert a gyár jó munkáját dicséri az a tény, hogy minden ötezredik szállí­tás után érkezik egy-egy rek­lamáció. Jól dolgozik tehát a Zagyva­pálfalvi Üveggyár. De jól dol­goznak az építőmunkások is, akik az ország minden részé­ben szinte napról-napra új há­zakat emelnek. És nap mint nap gördülnek ki a napfényre, tágas autóbuszok az Ikarusz gyár kapuján. Kell az üveg, nagyon kell! 57 millió forintos költséggel alig egy hónapja megkezdték az Üveggyár új üzemrészének építését. Ha ez elkészül, csaknem 50 százdlék- kal növekszik a termelés. Ezt nemcsak azzal érik el, hogy az új kemence és a beállítan­dó két gép kapacitása nagyobb lesz, mint az eddigieké, hanem új gyártási eljárást is alkal­maznak. Ezzel az eljárással most kísérleteznek a Szovjet­unióban és Csehszlovákiában. Lengyelország egyik üveggyá­rában, Oloviban már az új eljárással termelnek. Nagy hiba, hogy az Építőanyag­ipari Tudományos Egyesü­let, illetve az Építésügyi Mi­nisztérium nem juttat megfe­lelő dokumentációkat a Zagy­vapálfalvi Üveggyár részére a másütt már eredményes kísér­letekről és mindezideig nem történt intézkedés valamely, már az új eljárással dolgozó külföldi gyár műszaki vezetői­nek és a Zagyvapálfalvi Üveg­gyár képviselőinek a találko­zásáról sem. Pedig ezek fel­tétlen szükségesek ahhoz, hogy az 1960-ra felépülő új gyár­részleg tökéletes működését biztosítani tudják. Nemcsak a mennyiségről van ugyanis szó, hanem a különleges üvegfaj­tákat is nagyobb tömegben kell majd előállítani. Nyújtsa­nak nekik több segítséget ezen a téren is, mert az üveg töré­keny és mindig több kell belő­le. Hadd termeljenek tehát minél többet a Zagyvapálfalvi Üveggyár dolgozói. K, L. « Az üzemi tanács eszköz a vezetés színvonalának emelésében A munkásmozgalom harcos, nagymultú szervezeté­nek, a szakszervezeteknek közreműködésével, szervezé­sével hamarosan megalakulnak megyénkben is az üzemi tanácsok. A szakszervezetek megtisztelő kötelessége, hogy az üzemi demokrácia szélesítésének ezt a fontos szervét a párt és a kormány útmutatása alapján, a ha­talmon lévő munkásosztály érdekének megfelelően in­dítsák el útjára. Az üzemi tanácsok megalakításával azt a célt kí­vánjuk elérni, hogy a termelő üzemekben a dolgozók részvétele a vezetésben javuljon, s ennek nyomán emel­kedjék a gazdasági irányítás színvonala. Az üzemi taná­csok alkalmasak arra, hogy a társadalmi termelés ellen­őrzésének szélesítésével javuljon a gazdaságosság, ez pe­dig alapja a népjólét további emelésének. A tanácsoknak azt is biztosítaniok kell, hogy az egyéni, üzemi és a nép- gazdasági érdekeket, célokat helyesen arányosítva, el­bírálva a maguk működési területén érvényesítsék a tervgazdálkodás célkitűzéseit. A dolgozók hathatós közre­működésével szilárdítaniok kell majd rendünk alapját, a társadalmi tulajdont. Az üzemi tanácsok céljai között nem kevésbé fontos feladatként szerepel, hogy erősítsék az igazgatók egyszemélyi felelős vezetését. A létrehozásukról szóló határozat kimondja, hogy ellenőrző, véleményező és döntési jogkör illeti meg az üzemi tanácsokat. Ellenőrzi például azt, hogyan alakul a gyár, a bánya termelésének gazdaságossága .illetve milyen intézkedé­seket tesz a gazdasági-műszaki vezetés. így például ellen­őrzi a több, jobb, olcsóbb termelés érdekében a műszaki fejlesztést, a MEO munkáját, a selejt alakulását, a mun­kafegyelmet, a társadalmi tulajdon védelmét. Egy sor kérdésben az üzemi tanácsokat véleményező jogkörrel ruházták fel. Ez annyit jelent, hogy meghall­gatása nélkül a gazdasági vezetés azokban az ügyekben nem dönthet így például a gyár, a bánya dolgozói kül­dötteik útján beleszólnak majd a készülő tervjavaslatok­ba, a program és profil kialakításába, a saját erőből történő beruházási és felújítási összeg felhasználásába. Véleményező jogköre van a tanácsnak a munkarend mó­dosításában, a főbb bérezési formák kialakításában, s — ami nem kevésbé fontos — az alkalmazotti létszám megállapításában. A rendelet gondoskodik arról is, hogy a tanácsok a nagyobb újítások, találmányok elbírálásá­nál, bevezetésénél hallassák a dolgozók véleményét Több tennivaló ügyében a döntés joga illeti meg az üzemi tanácsokat. így például a nyereségrészesedés el­osztásának feladataiban a tanács dönt ügy szintén a pénzjutalom elosztásában, a szociális beruházások fel- használásában. Döntésével segítséget nyújt az igazgatói alap szociális-kulturális része felhasználásának helyes­ségéhez. A munkaruha elosztáséban is a döntés joga il­leti meg. A párt és a kormány tehát széles alapot biztosít ah­hoz, hogy az üzemi tanácsok működése hatékony, le­mérhető legyen. Ezzel egyidőben kötelessége, hogy segít­se az igazgató munkáját mozgósítsa a dolgozókat a fel­adatok maradéktalan végrehajtására. Az üzemi tanács végeredményben az összes dolgozók kollektív bölcsessé­gét, tapasztalatát, kívánságát fogja majd, hogy úgymond­juk egycsomóba, s hasznosítja az egész népgazdaság, il­letve minden egyes dolgozó érdekében. Az üzemi tanácsok létrehozása megnöveli a gazda­sági-műszaki és a mozgalmi szervek felelősségét is, mert a dolgozók ellenőrző, bíráló lehetőségeinek növekedésé­vel javítaniok kell munkájukat, állandóan emelve tevé­kenységük színvonalát. tagfelvételt hirdet a Salgótarjáni Bányász Ének­kar azon iérfiak részére, akik 18. életévüket be­töltötték és te­hetséget érez­nek a kórus­éneklés iránt. Jelsntkezéa: szerdán és pénteken 'taté 18 őritói a Bányász Kultúr- otthonban. Bajcsy ZB. E. u. 21, az, im ^jpr 1956 NOVEMBER ■. összkomfortos sztrájk. A gépekben dermedten szunnyadt az energia, a kohókban kialudt a tűz és az őket irányító ember szívében kono­kul dobbant a kétség: lesz-e itt valaha élet? Ilyen lapok nyílnának ki előttünk a kötet ele­jén, ha a Salgótarjáni Üveggyár dolgozóinak az ellenforradalom alatti és utáni életéről va­laki könyvet írt volna. Pedig van ilyen könyv, csak a lapjait kell ösz- szefűzni, mert azok kü- lön-külön megtalálha­tók az üzem tervosz­tályán, az újítási irodá­ban, az export-felelős feljegyzései között és a pártirodán. Lapozzunk bele a könyvbe. DECEMBERBEN már megkezdődött a ter­melés. Nem teljes ka­pacitással s nem is hiánytalan létszámmal. De ebben a hónapban már 480 ezer forint ér­tékű árut állítottak elő. Még januárban, sőt feb­ruárban is akadályozta az üzem teljes megin­dulását a szénhiány. Az összes kemence csak márciusban kezdett dol­gozni. Aki ezek után I azt hinné, hogy az üveg­«©OOOOáGQGGfl EGY DOLGOS ESZTENDŐ _____________a Salgótarjáni Üveggyárban g yári dolgozók nem tud­ták teljesíteni tervüket, kellemesen csalódik. Be­széljenek a számok. Az első negyedévet 100 százalékos tervtel­jesítéssel zárták, a II. és III. negyedévben pe­dig 117.4, illetve 118.3 százalékot értek el. Igaz ugyan, hogy az első negyedévben kevesebb volt a selejt, mint az utóbbi két tervidőszak­ban, de még a 13.3 szá­zalékos selejtárú is jó­val kevesebb vesztesé­get jelent, mint az előző év megfelelő időszaká­ban, amikor ez a szám 19 volt. Hogyan alakult az ön­költség? A cikk elején említett, mindenki által ismert körülmények ma­gyarázzák, hogy az első évnegyedben ez jóval túlhaladta az előírt ér­téket. Az év következő két negyedében viszont a 95.4, illetve 94.8 szá­zalékra szorított költ­ségszint mutatja, hogy ezen a téren is fokoza­tos a javulás. Ugyanezt bizonyítja az a tény, hogy 1945 óta nem volt ilyen alacsony a gyár termékeinek termelési ára, mint ebben az év­ben. Jobb munkaszer­vezés, az adott föltételek maximális kihasználása biztosította ezt az ered­ményt. NÉZEGETEM a térképet, amelyen pi­ros vonalak mutatják: a világ melyik részébe jutnak el a gyár ter­mékei. Alig van a föld­nek olyan területe, ahová nem vezet egy- egy megrendelést jelen­tő vörös vonal. Dánia, Anglia, Libanon, Irán, Kanada, Egyesült Álla­mok ... Ebben az évben új piacokkal bővült az eladási terület. Dél-Af- rikába, Egyiptomba, s Szovjetunióba is expor­tál a gyár. Az ezévi exportterv értéke 5 mil­lió 236000 forint. És a III. negyedév végéig ezt 81.5 százalékra, mintegy 4.265.000 forint érték­ben teljesítette. Még egy megjegyzés. Az 1957-ben leszállított exportáruk átadása után egyetlen reklamáció sem érkezett... A jövő évi exportterv 7.300.000 forint. Ezt a minisztérium határozta meg. Az üzem vállalta, hogy a Szovjetunióba szállítandó mérőhenge­rek további gyártásával ezt 8,800.000 forintra emeli. Milyen új beruházá­sok segítik az üzem dol­gozóinak munkáját? El­készült a maratómű­hely, ahol az üvegtár­gyak kefével való poli- rozása helyett ezt a mű­veletet ezután savval végzik- Vajon nem ká­ros ez az ott dolgozók egészségére? A főmér­nök szavai szerint: egy pámapos csecsemőt is bevihetnek a műhelybe anélkül, hogy az ott- tartózkodás ártana neki. Tizenkétmillió forin­tos költséggel az év vé­géig minden bizonnyal elkészül az új, gépesí­tett nyersanyagtároló raktár. Az üveggyárat építésekor napi 20 ton­na zöld üveg gyártására méretezték. Jelenleg 50 tonna zöld és mintegy 25 tonna fehér üveget termel naponta. A meg­növekedett termelés mellett az eddigi nyers­anyagtároló berendezés kiküszöböli az eddigi raktározás hiányosságá­ból eredő anyagvesztesé­get és a raktáron tar­tott anyag szennyeződé­sét. A víz* — Salgótarján átka. Nem azért, mintha sok lenne belőle, hanem mert alig található. Az üveggyár területén 1938- ban fúrtak egy kutat, azonban ez az utóbbi években már nem elé­gítette ki az üveggyár vízszükségletét. Ez év júniusában egy 300 mé­teres új kutat kapcsol­tak be a hálózatba, amellyel biztosítani tud­ják az üzem számára szükséges vízmennyisé­gen kívül a városi víz­szükséglet egy részét is. Megoldódott a salak­elszállítás problémája is. Naponta mintegy 28 vagon visszamaradt égésterméket kell eltá­volítani a gyár terüle­téről, ami az új salak­elvonó siklópálya segít­ségével könnyűszerrel megoldható. 10—12 évre ez is komoly gondot vesz le a gyárvezetőség válláról. NEM EGYEDÜLI, de egyik legfontosabb mércéje a dolgozók munkakedvének az újí­tási mozgalom helyzete. Elég annyit mondani, hogy a III. negyedévben 7 csaknem kétszer annyi javaslatot nyújtottak be, mint a másodikban és ezeknek gazdasági ered­ménye több, mint két és félszerese az előző ne­gyedévinek. Eddig a számok. De a szépen ívelő grafiko­nok mögött emberek vannak. Hogyan alakult az ő életük egy év alatt? 1956. november köze­pén idősebb, megbíz­ható kommunisták meg­kezdték a párt szerve­zését Talán hatvanan lehettek. Két hónappal később már 140—150 párttag dolgozik az alap­szervezetekben. Kakuk Zoltán elvtárs kitűzi a gyár kapujára a vörös zászlót és megindul a harc az ellenforradalom zűrzavaros eszméinek felszámolásáért. FEBRUÁRBAN az üzemvezetők és ki­váló dolgozók részvéte­lével a szakszervezettel együtt megkezdik a munkaverseny szervezé­sét. És föllángolt a ver­seny. Sokszor olyan for­rón, mint az üveg, ame­lyet formáltak. Így in­dultak el azon az úton, amely egy esztendő el­teltével egész dolgozó népünk elismeréséhez vezetett. Karai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents