Nógrádi Népújság. 1957. november (2. évfolyam. 87-95. szám)
1957-11-27 / 94. szám
2 NÓGRÁDI Népújság iBpwu 1957. november 27. BÉKEKIÁLTVÁNY! «> ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Történelmi nyilatkozat Néhány napja jelent meg a sajtóban a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek november 14—lő. moszkvai értekezletének nyilatkozata. A pártok képviselői az értekezleten megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet, a békéért, a szocializmusért folyó harc időszerű problémáit és az egymás közötti kapcsolatok kérdését. Történelmi jelentőségű tanácskozás volt ez. Azzá teszi az a körülmény, hogy hosszú évek óta most találkoztak legmagasabb színvonalon az említett pártok vezetői és ami még fontosabb, az értekezlet a képviselt pártok nézeteinek teljes egységét, álláspontjuk azonosságát tükrözi. Emlékezzünk csak: egy esztendővel ezelőtt a szocialista világrend pusztulását sóvárogva váró és azt minden eszközzel elősegítő imperialista körök milyen lelkendezve, bölcs baglyok módjára huhogták világgá a kommunizmus válságáról és bomlásáról szóló reménykedéseiket. Múlt év novemberében proletárdiktatúránk védelmében a szocialista tábor minden országának egyöntetű, testvéri segítségnyújtása eleven, messzehangzó cáfolat volt erre. És most a kommunista pártok értekezlete újból, ismételten kinyilvánítja a világnak: teljes az egység! Nem bontja meg semmiféle imperialista ármánykodás! A nyilatkozat mint korunk legalapvetőbb jelentőségű tényezőjét említi meg, hogy a Szovjetunió vezette, a világ lakosságának több mint egyharmadát kitevő szocialista része világrendszerré vált. Ezenkívül több mint 700 millió ember rázta le a gyarmati igát, s teremtette meg saját, független nemzeti államát. Teljesen nyilvánvaló, a társadalmi erőknek világméretekben megnyilvánuló ellentétes eltolódása. Nemcsak árról van szó, hogy a szocialista világrend ereje napról-ngpra nő, szilárdul. A vele rokonszenvező százmilliók száma is pozitív irányt szab a szocializmus kibontakozásának. A nyilatkozat alaphangja korunk problémáinak higgadt, a tényeket alaposan ismerő, tudományosan mérlegelő értékelése. Éppen ezért bizakodó és optimista kicsengésű. De mindamellett számolni kell azzal a ténnyel is, hogy a kapitalizmus a bomló irányzatot mutató tények mellett is egyes országokban a viszonylag nagy konjunktúra — a fegyverkezési hajsza és egyéb átmeneti jellegű tényezők eredményeként — a munkásság egy csoportjánál kedvezőbb életfeltételeket biztosít. A nyilatkozat felhívja a figyelmet annak veszélyére, hogy a kapitalizmusban meglévő ilyen átmeneti fellendülés a munkások egy bizonyos rétegét a kapitalizmus iránt illúziókkal tölt el. Hogy mennyire hazug, alaptalan az efajta irreális reménykedés, jól illusztrálja a nyugatra távozott és onnan kiábrándultán hazatért disszidáltak nagy száma. Ugyanis miről tanúskodnak ezek: a meglévő gazdasági szintet emelni nem tudják, hanem az csökkenő tendenciát mutat. Ezt a nézetet azonban nem lehet egyszerűen csak azzal elintézni, hogy tudomásul vesszük. Az ellene való harc sem egyszerű. Feltétlen megköveteli a világ munkásságának összefogását, a proletár internacionalizmus teljes egységét. A kommunista és munkáspártok nyilatkozata talán époen azért lett a világ történelmének egyik fontos dokumentuma, mert megmutatta ehhez az összefogáshoz vezető utat. Nem arról van szó, hogy ezt egyszerűen csak tudomásul kell vennüuk, hiszen a Szovjetunió rendkívül nagy sikerei a gazdasági építőmunkában, a kulturális és tudományos munka terén, de nem utolsó sorban a népi demokratikus országokban elért eredmények az imperializmust vak gyűlölködésre készteti a szocialista világ, a szocializmus hívei ellen. Éppen ez az, amely szükségessé teszi a munkásság, a dolgozó emberek körében a marxizmus-leninizmus tudományának elmélyítését. Ebben a kérdésben a kommunista és munkáspártok egyetértettek. Sőt megállapították azokat a közös vonásokat törvényszerűségeket, amelyek minden országban azonos módon jelentkeznek: hogy a szocialista forradalom vezető ereje a munkásosztály. Mindemellett természetesen vannak egyéni, saiátságos vonásai is a szocializmushoz vezető útnak. A nyilatkozat azonban nyomatékkai hangsúlyozza, hogy ezen saiátossá- gok szerepének eltúlzása. a nemzetközi sajátosságok címén való eltérés a szocialista forradalomtól, roppant károkat okozhat a szocializmus ügyének. A nyilatkozat a világ munkásainak eszmei fegyvere lett. amellyel harcolhat a szocializmusért, a béke védelméért. rális együttműködése politi- j — Marx és Lenin eszméinek káját. Munkások és parasztok! A tudomány, a technika és a kultúra dolgozói! Valamennyi ország jóakaratú emberei! Mi, a különböző országok kommunista és munkáspártjainak képviselői, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére jöttünk Moszkvába, hozzátok, józanságtokhoz, szívetekhez szólunk. Még valamennyien frissen emlékezünk a második világháború kegyetlenségeire és szenvedéseire. Még nem tűntek el egészen a háború véres nyomai, de a békés városok és falvak felett máris ott lebeg egy új, százszorta rombolóbb háború vésztjósló kísértete. Nincs ma a világon olyan ország. amelyben az új háború veszélye ne fenyegetné szüntelenül a családi otthonokat, ne keserítené meg az élet örömeit, ne vetne fel aggasztó kérdéseket. Mi lesz holnap, egy hónap múlva, egy év múlva? Talán újra a háború tüze pusztítja el házainkat, a mindent megsemmisítő atom- és hidrogénbombák pedig a mi és gyermekeink váratlan halálát okozzák. A két világháborúban a népek már keserű tapasztalatra tettek szert. Az egyszerű emberek. akik a háború viharában a legnagyobb áldozatokat hozzák, tudják, hogy minden újabb háború még nagyobb szenvedésekkel jár. egyre több országot pusztít el, egyre veszélyesebb és hosszantartóbb következményeket hagy hátra. Az első Világháborúban, amelyet az imperialista nagyhatalmak idéztek elő, s a német militaristák robbantottak ki, tízmillió ember pusztult el. Tíz- és tízmillió vesztette el egészségét, illetve vált nyomorékká. Egész népeket kárhoztatott éhségre és nélkülözésre. A második világháborúban, amelynek fő kezdeményezője a német fasizmus volt, nemcsak hatalmas hadseregek, nemcsak felfegyverzett frontok sodródtak bele a háború forgatagába. A repülőgépekről leszórt bombák védtelen városokat romboltak, békés polgári lakosok ezreit és százezreit ölték meg. a hitleristák börtöneiben, gázkamráiban pedig férfiak, nők és gyermekek milliói pusztultak el. A pusztítás, a halál szolgálatára óriási anyagi eszközöket használtak fel. amelyeket több ezer viruló város építésére, egész népek élelmezésére és felruháztatására lehetett volna fordítani. A második világháború több mint 30 millió ember életébe került, a sebesültek és hadirokkantak millióit nem is számítva. Az a két atombomba pedig, amely a háború utolsó napjaiban a védtelen japán városokra esett, megmutatta, hogy a tömeges embergyilkolás milyen kézzelfogható veszély az' emberiség ellen. Nem szükséges tudósnak lenni, és nincs szükség költői fantáziára sem ahhoz, hogy megmondjuk: a következő háború — ha a népek megengedik — felülmúlná mindazt, amit az emberiség eddig elszenvedett. Európa és Amerika. Ázsia, Afrika és Ausztrália lakosai tudják: az ember a természet oly nagy erőit szabadította fel, s olyan hatalmas eszközökkel rendelkezik, amelyek romboló hatása a földkerekség bármilyen részét sújthatja. Egy új háborúban nem lesz olyan hely, ahol az ember nyugodtan, biztonságban lehetne. Az atom-, hidrogén- és rakétaháború tüze elérne minden népet és felbecsülhetetlen károkat okozna, veszélyeztetné az emberiség több nemzedékét. A világ egyszerű emberei, függetlenül nemzetiségüktől, politikai nézeteiktől, vallásuktól és bőrük színétől, békében akarnak élni. A világ egyszerű emberei felteszik a kérdést :■ Az ember, aki diadalmaskodó józanságával kifürkészi a természet minden titkát és mind nagyobb mértékben uralkodik a természet felett, az ember, aki a szovjet mesterséges holdak kilövése révén egyhamar elérheti a csillagokat — ez az ember .vajon ne tudná elkerülni a háborút és megakadályozni a saját pusztulását? Mi, kommunista és munkáspártok képviselői, a népek sorsáért való felelősségünk teljes tudatában kijelenthetjük: A háború nem elkerülhetetlen, a háborút meg lehet akadályozni, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni. Annak az országnak a fővárosában jöttünk össze, amely 40 évvel ezelőtt új korszakot nyitott az emberiség történetében. 1917-ben, a történelefh során először, orosz földön győzött a szocialista forradalom. A dolgozók vették kezükbe a hatalmat és azt a célt tűzték maguk elé, hogy megsemmisítik az elnyomás,-valamint embernek ember általi kizsákmányolása minden formáját. Oroszország munkásai és parasztjai Lenin pártjának vezetésével zászlaikra írták a béke jelszavát és mindvégig kitartottak mellette. A szovjetország fennállásának 40 éve alatt minden nép számára megnyitotta az utat a békéhez, s az imperialisták minden ellenállása dacára békés együttműködésre törekedett más országokkal, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. A kapitalista országok munkásai létérdekeiktől vezetve, aktívan bekapcsolódtak a békeharcba. Ezt a nemes ügyet támogatták a haladó emberek világszerte. A béke erőinek azonban nem sikerült megóvni az emberiséget az új szerencsétlenségtől, a második világháborútól. Ezek az erők nagyon elégtelenek voltak, a Szovjetunió pedig ebben az időben az egyedüli ország volt, amely következetesen harcolt a béke megőrzéséért. Mi, kommunisták azt mondjuk, hogy manapság már meg lehet akadályozni a háborút, meg lehet őrizni a békét. Ezt teljes meggyőződéssel mondjuk, mert ma már más a helyzet, mások az erőviszonyok a világon. A Nagy Októberi Forradalom szülte szovjetország ma már nem áll egyedül és nincs elszigetelve. A fasizmus fölötti győzelme után létrejött a hatalmás szocialista világrend- szer, amelyhez csaknem egy- milliárd ember tartozik. A Szovjetunióval vállvetve küzd a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett éléséért a másik szocialista nagyhatalom, a népi Kína. Ugyanilyen békés célok vezérlik az összes európai és ázsiai népi demokratikus országokat. A Szovjetunió és más szocialista országok iparának, tudományának és technikájának eddig nem látott fejlődése a békét szolgálja és erős gátja a háború kirobbantásának. A világ színterén még egy új erő jelent meg: az októberi forradalom felébresztette a gyarmati népeket, amelyek már lerázták, illetve lerázzák az évszázados függőség igáját, amelyek békében akarnak élni és nem tűrik, hogy imperialista erők belügveikbe beavatkozzanak. Ezek a népek, hogy felszámolják az elmaradottságot és a nyomort, a béke és a semlegesség politikáját, az ismert „öt alapelv” — a területi sérthetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és kölcsönös előnyök, a békés egymás mellett élés — politikáját folytatják. Nemcsak a szocialista országok népei, de a Kelet népei sem akarják a háborút. A nyugati kapitalista országok népei, amelyeket már két ízben sújtott a háború, szintén nem akarják a háborút, sőt gyűlölik azt. Hatalmasak a béke erői. Meg tudják akadályozni a háborút, meg tudják őrizni a békét. De mi, kommunisták kötelességünknek tartjuk, hogy figyelmeztessük a világ minden emberét: még fennáll egy szörnyű, embergyilkoló háború veszélye. Honnan fenyegeti veszély a békét, a népek biztonságát? A két világháború során és s jelenlegi fegyverkezési hajszán hallatlanul meggazdagodott kapitalista monopóliumok azok, amelyeknek érdeke a háború és amelyek háborúról ábrándoznak. A monopóliumoknak hatalmas profitot biztosító fegyverkezési hajsza egyre súlyosabb teherként nehezedik a dolgozók vállára, jelentősen lerontja az országok gazdasági helyzetét. Egyes kapitalista államok kormánykörei, a kapitalista s különösen az amerikai monopóliumok nyomására. visszautasítanak minden olyan javaslatot, amely a leszerelésre, a nukleáris fegyverek betiltására, valamint az új háború megakadályozására irányul. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében a békeszerető országok számos értékes javaslatot terjesztettek elő, amelyek elfogadása megszilárdította volna a békét, csökkentette volna az új háború veszélyét. Senki sem tagadhatja, hogy azok a javaslatok, amelyeket az ENSZ-ben a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, az atomháború veszélyének elhárítására, az államok békés egymás mellett élésére, a közöttük való gazdasági együttműködés fejlesztésére terjesztettek elő — az államok közötti szükséges bizalom megteremtésének döntő tényezői és megfelelnek valamennyi nép életbevágó érdekeinek. Sok tekintetben e kérdések megoldásától függ a béke,, a jövendő nemzedékek sorsa. E javaslatok csak azoknak a tevékeny ellenállásába ütköznek, akiknek érdeke a nemzetközi feszültség fenntartása. Az újságok és rádióállomások ezrei próbálják naponta elhitetni az Amerikai Egyesült Államok. Anglia, Franciaország, Olaszország és más kapitalista országok népeivel, hogy — úgymond — a „világ-kommunizmus” veszélyezteti szabadságukat, életmódjukat és békés életüket. De egyetlen kommunista pártnak, egyetlen szocialista országnak nincs semmiféle oka arra, hogy háborút robbantson ki és katonai támadást intézzen más országok ellen, s hogy idegen területeket hódítson meg. A Szovjetunió, a népi Kína maga is óriási földterülettel és felmérhetetlen természeti kinccsel rendelkezik. Egyetlen szocialista országban nincs olyan osztály vagy társadalmi réteg, amelynek érdeke lenne a háború. Ezekben az országokban a hatalom a munkások és parasztok kezében van, akik a legnagyobb áldozatokat hozták minden háborúban. Vajon akarhatnak ők egy új háborút? A kommunisták célja egy olyan társadalom felépítése, ahol biztosítva lesz az általános jólét, minden nép felvirágzása a nemzetek közötti örök béke. ^A szocialista országoknak egy ilyen társadalom felépítéséhez tartós békére van szükségük. Éppen ezért a kommunisták a legkövetkezetesebb ellenségei a háborúnak, a legkitartóbb harcosai a békének! A szocialista országok egyetlenegy népre sem akarják ráerőszakolni társadalmi és politikai rendszerüket. Ezek az országok szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a szocializmus győzelme elkerülhetetlen, de azt is tudják, hogy at Szocializmust nem lehet exportálni, mert a szocializmus minden egyes országban elsősorban a munkásosztály és valamennyi haladó erő belső harcának az eredménye kell hogy legyen. Éppen ezért a szocialista országoktól távol áll az, hogy más országok belügyeibe avatkozzanak, de nem engedik meg azt sem, hogy mások‘avatkozzanak be az ők belügyeikbe. Azok az érvelések tehát, hogy a szocialista országok veszélyeztetik a békét, mert állítólag rá akarják erőszakolni rendszerüket másokra — nem egyebek, mint kísérletek a békeszerető emberek félrevezetésére. A békét csak azzal a feltétellel lehet megőrizni, ha mindenki, akinek kedves a béke, egyesíti erőfeszítéseit, nagyobb éberséget tanúsít a háborús uszítok mesterkedéseivel szemben, mélyen átérzi, hogy szent kötelessége fokozni a harcot a békéért, amelyet ma is veszély .'cnyeget. A világ néptömegeinek jólétéért, minden nép haladásáért és boldog jövőjéért harcolva fordulunk a férfiakhoz és nőkhöz, a munkásokhoz és paraszok- hoz, a tudomány és művészet dolgozóihoz. a tanítókhoz és alkalmazottakhoz. az ifjúsághoz, a kisiparosokhoz, kiskereskedőkhöz és ipari vállalkozókhoz, a szocialistákhoz, demokratákhoz és liberálisokhoz. minden emberhez, függetlenül politikai és vallási meggyőződésétől. mindazokhoz, akik szeretik hazájukat. mindazokhoz, akik nem akarnak háborút. a világ minden jóakaratú emberéhez. Mindannyiatokat arra hívunk fel: követeljétek a fegyverkezési hajsza beszüntetését, mert ez napról napra fokozza a háborús veszélyt és a fegyverkezés terhe rátok, a munka embereire nehezedik a legnagyobb mértékben; • követeljétek, hogy tiltsák meg az atom- és hidrogénfegyverek gyártását és alkalmazását, s első lépésként haladéktalanul szüntessék be e fegyverekkel való. kísérleteket; követeljétek, hogy vessenek véget annak a politikának, mely arra irányul, hogy katonai tömböket és katonai támaszpontokat hozzanak létre idegen országokban; tiltakozzatok az ellen, hogy Európa kellős közepén a német militaristákat, a legutóbbi háború fő okozóit, újra felfegyverezzék; tiltakozzatok az imperialisták közel- és közép-keleti cselszövései és háborús provokációi ellen; támogassátok a kollektív biztonság, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése, a népek széleskörű gazdasági és kultuArra hívunk fel benneteket: követeljétek kormányaitoktól, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében békepolitikát folytassanak és szálljanak szembe a hidegháború politikájával. 1 Felhívjuk a világ valameny- nyi jóakaratú emberét: Szervezkedjenek és harcoljanak: 1. az atom- és hidrogénfegy- ver-kísérletek haladéktalan beszüntetéséért; 2. e fegyverek gyártásának és alkalmazásának a legrövidebb időn belüli feltétlen betiltásáért. Mi, kommunisták, életünket a szocializmus ügyének szenteljük. Mi, kommunisták, tán- toríthatatlanul hiszünk e nagy ügy győzelmében. S éppen azért, mert hiszünk eszméink a proletár internacionalizmus eszméinek diadalában — békét akarunk és harcolunk a békéért. A háború a mi ellenségünk. Mától kezdve a különböze társadalmi rendszerű országok a békés tudomány és a békés technika fejlesztésében versenyezzenek egymással. Fölényüket ne a harctéren, hanem a haladásért, a népek életszínvonalának emeléséért folyó versenyben bizonyítsák be. Mi kezet nyújtunk minden jóakaratú embernek. Szabadítsuk meg közös erővel a népeket a fegyverkezés terhétől, amely sújtja őket. Szabadítsuk meg a világot a háború, a halál és a pusztulás veszélyétől. A haladásért harcoló emberiség ragyogó és boldog jövője áll előttünk: BÉKÉT A VILÁGNAK!
