Nógrádi Népújság. 1957. november (2. évfolyam. 87-95. szám)

1957-11-23 / 93. szám

i*Ví. november 23. NÓGRÁDI Népújság S Ad*i Endre (1877—1919) Negyven gyereket- vittek szanatóriumba Negyven gyermek indult szerdán az ország négy kü- önböző helyén lévő SZOT tyermekszanatóriumba üdülni, kőszegre Ormándpusztára, Tóalmásra és Nógrádgárdony- a vitték 33 napra üdülni azo- at a gyerekeket, akik szerve­zetileg legyengültek valami­ven betegség után, nehezen udják magukat összeszedni, hát nagy szükségük van ven utókúrára Főként olyan 'Italános iskolások kerülnek ezekbe a szanatóriumokba — hol közben tanulnak is —, '.kiknek itthon valamely ok- '.ál fogva nincs kellően bizta­tva az erősödés, a hízás. A magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának, Ady Undre születésének 80. évfor­dulóját ünnepli ma a haladó emberiség. Származására néz­ve nemesi, bár szülei ekkor már szegény emberek, mégis meghoznak minden áldozatot äuk taníttatásáért. Hosszas iáare után jogásznak adják azonban a költő nem szeret tanulni. Jobban érdekli az élet. Korán megkezdi az ön álló munkát, s fiatal fej jel új­ságíró lesz. Eleinte az újság­író-robot megszabta munkák iíözül mindent magára vállal, megrendelésre ír, amit kér­itek tőle. Elég fiatal fejjel eljut azon­ban a valóság felismeréséhez. íHeinte a munkásmozgalom­nak nem tudatos harcosa, de már híve. „Egy kis séta“ című lírásával kivívja maga e"en ae úri világ haragját, felhábo­rodását Ettől az írástól egyre felfelé ívelőbb a pályája, ha j ladó és forradalmi versek! egész sorát írja meg. Ady! gondolatvilágában egyre job-; ban behatol annak tudata,; hogy van egy erősödő szocia ! lista munkásmozgalom. E'ein-j te idegenkedik és majdhogy! nem ellenséges veszélyként; gondol rá. Később felfedez; benne a maga megújhodás ; haladási vágyának egyik, ta ; Ián még azon is túlmutató, r; talán mindenben azzal azonori megvalósítóját. Lassan Adyj egy következetes, mindig éle ; sedő társadalmi harc agité ! tora és propagandistája les j A reakció minden moccaná ! sára éber politikusként reá ; gál. ! Nagyon korán, 42 éves ke ! rában ragadja el tőlünk : j halál. A dicső Tanácsköztár I saság saját halottjaként teme I el az egyik legnagyobb ma j gyár költőt. Uj meglepetéssel kedveskedik a Kiskereskedelmi Vállalói- vásárlóinak | Amióta megalakult Salgó­tarjánban a kiskereskedelmi |vállalat, minden évben valami |újdonsággal kedveskedik vá- |sárlóinak. | A vállalat most ismét egy l'ájítást vezetett be. Az újonnan |italakított rádiószaküzletben § i vásárlók saját elképzeléseik | '.lapján készíttethetnek han- I iulatlámpa ernyőket, tetszés | zerinti anyagból. Papírból, | rgy selyemből festéssel, vá- ! 'ónból különleges himzési el- ! órással. A vásárló saját rajza. | ági mintája, vagy a bemuta- ! ott kolekció alapján kiválaszt- ! atja az ízlésének legmegfele- ! .bb hangulatlámpákat, ame- I 'eket a vállalat helyi iparmű- I ésszel készíttet el. A% italbolt a legjobb szomszéd • Miért rossz a szakszervezeti munka a Salgótarjáni Szolgáltató Vállalatnál A munkásosztály hatalmára jellemző a dolgozókról való gondoskodás. E feladat elvég­zésére hivatottak többek kö­zött a szakszervezetek. Füg­getlenített üb. elnök irányítja a vállaltoknál a szakszerve­zeti munkát, a dolgozók be­vonásával. Egészségvédelem, szociális ügyek, bérezés, mun­kaverseny, mind-mind a szak- szervezet irányításával törté­nik Éppen ezért nem vélet­len. ha szakszervezeteink NAGY TEKINTÉLYT ÉL­VEZNEK a dolgozók sorai között. Sajnos, azonban vannak még ma is olyan esetek, mi­kor egyes szakszervezeti ve­zetők méltatlannak bizonyul­nak a dogozók bizalmára. Piégi közmondás, de igaz, hogy mindig a fejétől bűzlik a hal. Je'en esetben is így van. Az üb elnök, Kővári Sándor mél­tatlanná vált a feladat betöl­tésére. Az üzemi bizottság többi tagja a jó munkát Kő­váritól várta. Midőn látták, hogy ez hiába, napirendre« tértek fölötte. Ahelyett, hogy segítséget nyújtottak volna a ió munka kialakításához. Ehe­lyett vallották a „ne szól) szám, nem fáj fejem“ elméle­tet és így is cselekedtek tel­jes mértékig Az öt műhely­bizottság és egy üzemi bi­zottság ez évben semmi né­ven nevezendő munkát nem végzett. Ezekért pedig az üb elnök nyugodt lelkiismeretíel fölvette fizetését. Mi történt A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet. Magyar vágyakkal, melyek elhülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És jaj. hiába, minden ha szándék Százszor földobnál, én visszaszállnék Százszor is, végül is.- ,mmmi Egészségügyi előadás (esz az anyatej fontosságáról A salgótarjáni városi Vö­röskereszt szervezet, a me- agrei egészségügyi osztály és az anyatejgyűjtő állomás no­vember 27-én a megyei ta- aácsház tanácstermében talál­kozót rendez azoknak az édes­anyáknak, akik adnak és akik kapnak anyatejet. A találkozó célja: megismertetni egymás­sal azokat az asszonyokat, akik sok gyereknek pótolják a csecsemők számára o’y fon­tos anyatejet és azokat az asszonyokat, akik talán éppen ennek köszönhetik, hogy gyer­mekük é'etben maradt, vagy egészségesebb, erősebb, mint anélkül lett volna. A találkozón Kárászi dok­tor, a megyei kórház gyer­mekosztályának főorvosa tart előadást az anyatej fontossá­gáról, hatásáról a gyermek szervezetére. EZÜWPLÓSrOS TANFOLYAMOK A hét eiején ezüstkalászos tanfolyamok indultak Pásztón a Szabadság Tsz -nél. Hasz­noson, Taron, Vanyarcon és Palotáson. A tanfolyamokon résztvesznek a tsz-ek legjobb­jai, valamint a tanulni vágyó egyénileg gazdálkodó parasz- l*W. Nagy öröm érte Gödöllői Imréné romhányi parasztasszonyt, küldöttként vehetett részt a napokban megtartott Országos Nőkonferencián. Képünk éppen akkor örökítette meg. amikor lelkesedéstől átfűtve hallgatta Marosán elvtárs felszólalását. ezalatt a közel 1500 szerve­zett dolgozóval? A válla'áthoz tartozó kocsi­sok bérezésénél súlyos problé­mák merültek fel. Több dol­gozó HIÁBA VÁRTA ÜGYE ORVOSLÁSÁT hosszú időn át. Végülis kéré­sükkel küldöttségileg a tröszt­bizottsághoz fordultak. A he lyi üb-hez nem volt bizalmuk A szakszervezet felülvizs­gálta a nyugdíjasok helyzetét. Az új nyugdíjtörvény kiemelt bért biztosít a mozgalmi mun­kát végző elvtársaknak Éppen ezért a trösztbizottság augusz­tus elején utasításba adta a szolgáltató vállalatnak is. hogy végezzék el a húszéves szakszervezeti tagságot iga zolók összeírását. A határidő szeptember 20-a volt. A ha­táridő napján jutott eszébe az üb elnöknek a fe’adat. Bár ott volt az ismertetésen, mégis telefonon kérdezte meg, mit is kel] tennie. Nem tudni, de feltételezhető, hogy a gon­datlanság után néhány öreg harcos hiába várja sorsának jobbraf ordul ását. A vállalat a nagybátonyi szolgáltatóval párosversenyben van. A szerződés megkötése­kor lelkes hangon ígéretek követték egymást. Azóta azon­ban (három hónap óta) min­denki előtt titok, hogy áll a párosverseny. A zagyvarakodói javítómű­helyben a dolgozók automa­tikus fizetőkké váltak A dol­gozók egybehangzó véleménye szerint CSAK ÜNNEPNAP LÁT­JÁK AZ ÜB-ELNÖKÖT Pedig volna tennivaló. Bölcső András karancsalji dolgozó már hónapok óta kéri a mun- kásiáraton helyük biztosítá­sát. S ami talán a legfájóbb, Kővári meg is ígérte, s azóta semmi sem történt. Szabó Lajos így vélekedik: — Sok olyan kérdés van, amelyet ismernünk kellene. Szakszervezeti nap, vagy gyű- , lés, az nálunk fehér holló. Ezekután az sem csodála­tos, hogy sem a munkaver­senyről szóló kormányrende- 'etet, sem a többi fontos intéz­kedéseket nem ismerik. Emel­lett természetesen lehetne or­vosolni a villanyszerelők, csü- leiavítók, tetőfedők, asztalo­sok. elektrolakatosok gondját- baját. A fuvarozási üzemnél a me- legruha-eliátásról tudnának sokat beszélni. Sőt az sem fel­tűnő, hogy az üb helyett Szak­álla Zoltán a megyei pártbi­zottsághoz fordult lakásügyé­ben segítségért, a műhelybi­zottság vezetőjével együtt. A példák sokaságát lehetne még felsorolni az el nem vég­zett munkákról. Egy azonban bizonyos: szakszervezeti élet nincs. Az ügyes-bajos problé­mák gazdátlanul hevernek. Nincs, aki törődjön velük. A trösztbizottság TÖBB ALKALOMMAL FIGYELMEZTETTE az üb elnököt hibáira. Kővári e’vtárs ilyenkor arra hivatko­zott, nem kap segítséget. Pe­dig a szolgáltató vállalatnak két szomszédja van. Az egyik a trösztbizottság, a másik az italbolt Kővári Sándor azon­ban az utóbbit szereti. így nem iut ideje az első szom­szédihoz iámi. A dolgozók jogosan kérik a szakszervezeti munka meg­javítását Szeretnék, ha végre ügyeiknek panaszaiknak or- voslóia ’enne. Mi egyetértünk a dolgozók kérésével Igazuk van. amikor azt kérik vált­sák le Kővári Sándort, hogy he­lvette iól dolgozó üb elnököt választhassanak. Hizőmarháf exportálunk A Borsosberényi Állami Gazdaság előszeretettel fog­lalkozik a szarvasrnarhahizla- lással. Legutóbb novemher 14 én 36 darab kiváló minő­ségű hízott ma-hát küldtek exDortra 200.83 mázsa súlyban. Ezenkívül 75 darabot külföld­re. 31 darabot pedig be'földi fogyasztásra szállítottak, 515.47 mázsa súlyban. cÁz éwk A salgótarjáni keskeny, sáros Kis utca 6. szám alatti öreg vá­lyogháznak még a teteje is be van futtatva folyondárral, melyet a no­vemberi derek meg az őszi nap fakó sugarai vörössessárgára színeztek. A két ablak, meg az üvegajtó északra néz, ide csak szóródott Forgó k. József elvtárs már megette a kenyere javát. Akkor született, amikor fordult a század, 57. évét tapossa. Ma is pon­tosan emlékszik a dátum­ra, hogy 1914 augusztus 29-én állt a kenyérkeresők sorába, az osztályozón. 1915 március elején indult neki a bánya mélyének, hogy 42 évig járja a bányák útját, vágja a szenet... Szerencse fel, szerencse fel... A napokban felkerestük Forgó elvtársat mátrano- váki lakásán» Az igazat megvallva szellemi frisses­sége, mozgékonysága nem árulkodik a több évtizedes bá­nyászkodásról. Részt vesz a telep társadalmi életé­ben, tagja a pártvezetőség­nek is. Minden porcikája hozzánőtt a bányához, a telephez, s most, hogy már a nyugdíjasok életét éli, még több ideje adódik fog­lalkozni a közügyekkel. Négy leány, öt fiú felneve­lésének gondja, bánata, örö­me, rengeteg élettapaszta­latot, megfontoltságot hal­mozott fel az idős bányász­ban. — A tavasz óta ismét dol­goztam, de azután azt mondták, kimerült a keret, — mondja némi keserűség­gel. Egy kicsit nem is bá­nom, legalább pihenek...De azért el kelne az a kis pénz. Nem régen adtam férjhez Egy nyugdíjas bányász gondjai, vágyai az egyik lányom, s itt van még egy másik, az Erzsiké... Ahogy mind beljebb és beljebb érünk a beszélge­tésbe. úgy kerülnek elő, milyen gondolatok, remé­nyek, vágyak rejtőznek egy nyugdíjas bányász szívében, agyában. Nyugdíja nem sok, több is lehetne. Érti és látja, hogy sok az ország baja, nehézsége. Csak azzal nincs kibékülve, hoPv, aki fele­annyi időt sem dolgozott a bányában, mint ő, de az utolsó évben magas volt a keresete, most már több nyugdíjat kap, mint ő. — Ha tudom, hogyan ala­kul a helyzet, csak most, vagy két év múlva mennék nyugdíjba... Igaz, fáj már a derekam, de azért én is megkeresném a 2000—2500 forintot. S elmondja, hogy társai­val, akikkel együtt kezdte a szénvágást, hagyták el a bányát, gyakran meghány- ják-vetik a nyugdíjasok helyzetét. Adják át magu­kat a csendes semmittevés­nek?... Nem, ezt nem akar­ják. életük értelme, rugója: a munka. Ha az megszűnik, életük is rövidül. De akkor mit tegyenek? Az üzem pénzügyi kerete, a fiatalok lebecsülő magatartása, sok­szor megnemértés — mind olyan kemény falak, ame­lyeket nem könnyű áttörni. Pedig Forgó elvtárs nagyon szenvedélyesen, tele élet­kedvvel magyarázza saját és társai véleményét. — Legfőbb kívánságunk, hogy évek után adják a nyugdíjat. Ne nézze senki úgy a bányát, hogy ledol­gozik 10—15 évet, azután jó nyugdíjjal odébbál, s el­helyezkedik másütt... Ed­dig három fiamat adtam bá­nyásznak, azt akarom, hogy életüket ők is becsülettel töltsék ott le... Mintha ismét csákány lenne a kezében, s járna a múlt bányáját, úgy emlék­szik vissza a nehéz, küzdel­mes négy évtizedre. A sze­net alig látták a víztől, közel 60—70 méteres fel­törésben kézzel réseitek, s utána négy csilléjével ra­kodtak. A fát nem úgy szál­lították készen a bányába, mint ma, sokszor jóformán lopni kellett. Ha a munka­hely nem volt rendben a felügyelet mindjárt kiszab­ta a 2—3 pengős büntetést. Ahogy Faragó bácsi mond­ja, ma urasan járnak a bá­nyába. Az ő idejében a csa­pat legfiatalabb tagjának 15—20 csákányt kellett vin­nie, hogy mindig kéznél le­gyen a jó, ha a kemény kő­zetben valamelyik elgörbül. S emellett egy 10 literes vödörben még vizet vinni, nem úgy, mint most, hogy lajttal hordják... — Igen, — adja meg a választ mintegy önmagának — ebben is sokat segíthet­nének a nyugdíjasok! Meg­szervezni, hogy elmondhas­sák a fiataloknak, hogyan éltünk és dolgoztunk mi. Lássák a nagy különbséget az akkori és mostani hely­zet között. Vannak olyan könnyebb munkák, ahol a nyugdíjasok még kereshet­nének, átadhatnák tapaszta­lataikat. A fiatalabb ja pe­dig mehessen a bányába, mert szénvágóra most szük­ség volna... Mint Faragó elvtárs, úgy sok nyugdíjas bányász kér részt masának az ország­építő munkából. Igaz, hogy a pihenés hátralévő éveit szeretnék jól, megelégedet­ten eltölteni, érezve, hogy munkájuk után megérde­melt helyük van társadal­munkban. Erőnkhöz mérten anyagiakban, erkölcsiekben egyaránt tegyük azt lehe­tővé azok számára, akik olyan sok-sok ezer csille szenet, életet küldtek már napvilágra... —hg— napfény juthat be. Az ablakba» kél-három színes zománcú éb­resztő óra sejtetni engedi, hogy itt órás lakik. Ebben a házban él évtizedek óta és még ma is fiatalos munkakedv- vel dogozó — sokszor a késő esti órákig — Szarvas János bácsi, az órák orvosa. Nincs cégtábla bi­téve, hisz úgyis tudja mindenki, hol lehet Szarvas bácsit megtalál­ni, ha elromlik az ébresztő, vagy falióra. Az utóbbi időben már ap­róbb szerkezetű, hibátlan szemet igénylő karórák javítását ne»» vállalja .Hiába, 88 év terhével a vállán, az állandó megfeszített munka mellett bizony nem is csoda. Bezzeg fiatalabb éveibe» bármilyen parányi óra volt, az sem számított, de akkor még hibátlan volt a szeme. De van bőven munkája ma is, és nemcsak a városból, hanem a kör­nyező falvakból is szívesen felkere­sik, (mert ott is jól ismerik) aki­nek egyszer végzett javítást. Es az órák kopognak, a rugók szakad­nak, már pedig senki sem szereli, ha órája nem mutatja az idő mú­lását . . , Arra a kérdésre, hogy ilye« hosszú idő alatt körülbelül hány órát javított meg, az volt a vá­lasz: — Jó lenne, lia annyi forintja volna, mert sok-sok ezret, taláa 20—25 ezret is megjavított már. Szenvedélyes rajongója volt mesterségének, és igyekezett min­dig a legjobb tudásával munkáját elvégezni. Nem is csoda, hogy aki­nek egyszer megcsinálta az órá­ját, ha ismét elromlott, csakis őt kereste fel. Már a kilencedik évtizedét tapossa s ma is szorgal­masan dolgozik Szarvas bácsi, a* órák orvosa. Azt kívánjuk, hogy még sok-sok éven át erőben, egészségben mun­kálkodjék valamennyiünk megelé­gedésére. Sándor Rudolf

Next

/
Thumbnails
Contents