Nógrádi Népújság. 1957. november (2. évfolyam. 87-95. szám)

1957-11-13 / 90. szám

1957. november 13. NÓGRÁDI Népújság 5 Szarkák a bányában m m Ezúttal nem a madarakról lesz szó írásomban. Embe­rekről, akik hasonlítanak a szarkához. Sőt, lehet, túl is tesznek rajta, hiszen a szarka csak a fényeset viszi magá­val, míg az emberek ...? De ne vágjunk elébe a történet­nek. Mindenekelőtt tisztázzuk a hovátartozást, ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni? A társadalmi tulajdon vé­delme kivétel nélkül mind­annyiunk kötelessége. Ám, ha egy olyan dolgozó károsítja meg a bányát, az üzemet, aki kisfizetésű, efölött valahogy elnéznek, mondván: tettének •ka érthető hisz amúgyis anyagi problémákkal küzd. Mi sem természetesebb, nem csinálnak ebből nagy ügyet. S éppen ez a baj! Látja ezt gz is, akinek jó anyagi viszo­nyai vannak; s azt gondolja — ha neki lehetett és semmi baja nem lett, miéft ne lehet­ne nekem is. Először apró, jelentéktelen, filléres dolgo­kon kezdi, s midőn látja, hogy lehet, bátrabbá, szemtelenebbé válik. Valahogy igy volt Ka­záron is. A népvagyon herdálói nem egyedül vannak. Egy-két fél­deci megteszi a magáét, s a szállítási felvigyázó, vagy mű­vezető se nem lát, se nem hall. (Valódi struccpolitika.) Igaz, ez adja számukra a „népszerű, jó fiú“ jelzőket, s aki lop, arra azt mondják nem egyszer hasonszőrű tár­sai „élelmes ember“. S most bemutatjuk a kazári bánya­üzem néhány híres szarkáját. Gecse Vilmos a szurdoki pa- lahányón dolgozott, a külszí­nen. Teljesítménybérben dol­gozott, nem egyszer pótmű­szakot vállalt. S most figyel­jenek jól... Volt olyan hó­nap, amikor keresete 10 ezer forint volt. Ebből talán vilá­gossá válik, hogy anyagi vi­szonyai rendezettek. Az ellen­őrzés láncszeme szakadozott volt. A külszíni szállítási fel­vigyázó elfeledkezett a pala- hányóról. Ezt a fényes alkal­mat használta ki Gecse. Előbb említett pótműszakjait délután töltötte A fatelepről a bányá­ba indított fa előtt csak egy váltót kellett állítania. így a fáscsille már nem a bányába, hanem a meddőhányóra ment tovább. A felkerült fát aztán bokrok tövébe rakta, s más­nap lovaskocsival elfuvarozta. Sőt, midőn látta, hogy körü­lötte mindenki vak, annyira ment, hogy már gumiszalagot is lopott. „Szállítmánya“ kö­zött bordafától 3 méteres fe­nyőgerendáig minden megta­lálható. Amit az illetékes szer­vek felleltek, az is 5 köbmé­ter volt. Tehát nem egy-két darab favégről volt szó. A csapatok sokszor hiába vár­ták a fát a bányába. Az ak­nász hiába sürgette a fatele­pen. A fatelepkezelő hiába bizonygatta, hogy a fa elin­dult. Minden hiába. Az sen­kinek sem jutott eszébe, hogy megnézze, hová tűnik el több csille fa. így lehetett a szur­doki bányának egy hírneves szarkája. Bazsalya István lakatost sem úgy ismerik falujában, mint a legszegényebbet. Fia mérnök,' míg a másik fiú most tanul. Havi keresete át­lagosan 2700 forint volt. Bi­zony nem azért szarka, hogy a család asztalára nagyobb darab kenyér jusson. A műhelyben Bazsalya vég­zi már több éve a bádogos­munkákat. Egyeduralmat él­vezett területén. Ha valahol szerelni kellett, senki nem el­lenőrizte, mennyi anyagra van szükség. Megbíztak benne. Azt sem firtatták, hová viszi a lemezen kívül a szerszám­acélt, vagy a rézlemezt. S nem lehetetlen, hogy egy-két fél­deci a kérdésre nyíló szája­kat is lezárta. így aztán foly­hatott a „maszek“ munka, .lopott“ anyagból. Keze kö­zül több bádogkanna, vízleve­zető csatorna került ki. Talán még most is lopna, ha meg­rendelői nem emelnének el­lene panaszt. Hiszen nem szóltak volna ezek a „jóembe­rek“, ha olcsón, vagy legalább a rendes áron adta vplna Ba­zsalya áruját. Bár az is lehet, azért volt olyan drága, mert a kockázatos lopás árát is felszámította. Ártarifája a szokványos bádogosmunka tíz­szerese volt. Ezt igazán Vale- csik Ignác tudná elmondani. Mint Gecse, úgy Bazsalya is végzett nem egyszer túlmű- szakot a Rákóczi-telepi kul- túrháznál. Ez volt számára az igazi „szüret”. Pedig már régóta lopott (saját bevallása szerint 1955-től), de csak ap- ródonként. Most aztán nagy halat fogott. íme tehát a má­sik valódi szarka, mert csak a fényes lemez érdekelte, Matkó József kőműves a harmadik szarka, ö még csak most kezdett, de eltörött a szárnya. A munkásmelegedő tetőzetét készítette. Mivel a bányaüzemtől messze van, nyugodtan üzletelhetett. A cserép nagy részét eladta. A kapott pénzen italozott. Az üzemvezetőség most mégis megelégszik azzal, hogy meg­fizetteti vele a cserepek árát. így aztán máskor, másutt új­ra kezdi. íme tehát egy csi­petnyi az elnézésből. Pedig jobb lenne most az ügyet hi­vatalos úton elintézni, s más­kor Matkónak sem lenne ked­ve elvinni a nép vagyonát. íme, néhány nagyobb szarkát bemutattunk. Ám még ezen­kívül nagyon sok van. Hisz a művezetők, aknászok, szállí­tási felvigyázók az olcsó nép­szerűségre törekednek. Fellel­hető a megalkuvás, az éberte- lenség. Kazáron most dönt az igazságszolgáltatás Gecse és Bazsalya ügyében, de meg kell hogy értsék e példákból is nemcsak Kazáron, hanem valamennyi üzemben, hogy nincs helyük közöttünk a szarkáknak. A népvagyon szent s aki eltulajdonítja, az a becsületes bányászokat, ál­lamunkat gyengíti. A társa­dalmi tulajdon védelme nem reszort-feladat, hanem vala­mennyiünk közös ügye. S ha így lett volna Kazáron is, nem Igaz, öt tábla lemezt találtak lettek volna hétpróbás szarkák. csak a lakásán. Hortobágyi András Tanfolyam ÜB-elnökök részére Négyhetes tanfolyamot indí­tott hétfőn a Szakszervezetek Megyei Tanácsa üzemi bizott­sági elnökök részére. A tan­folyamon a szakszervezeti munka elvi és időszerű gya­korlati kérdései szerepelnek, amelyekről megyei vezetők, funkcionáriusok tartanak elő­adásokat. Évi százezer forintos megtokarítos Rövidesen átadják rendelte­tésének a Salgótarjáni Tűz­helygyárban a saját kezelés­ben lévő szódavíz üzemet. Ez­zel nemcsak megjavul a dol­gozók védőital ellátása, ha­nem évente mintegv százezer forintos megtakarítást is el­érnek. ÖRÜLHETNEK A GYERMEKEK Állandóan 12-en dolgoznak a Pásztói Állami Gazdaság kertészetében. Már három kh-n kiültették az áttelelő sa­látát. A kertészeti brigádvezető Ígéri: november 15. után a négy holdas spenót tábláról mint­egy 20 mázsát fognak még az idén piacra küldeni. cAz „Sladé Iditő-k“ Qíóqzcuí m tg qtlmz Már működik a Nőtanács jogi bizottsága Pár hónappal ezelőtt alakult meg a megyei Nőtanács jogi bizottsága és már nagyon sok nőnek nyújtott segítséget, adott útmutatást, vagy egy­szerűbb esetben intézte el tel­jesen ügyét. A nők munkaügyi, családjogi problémáinál adnak segítséget főleg olyan esetek­ben, amikor a nők járatlansá­guk, vagy szerénységük miatt kerülnek hátrányos helyzetbe. Amikor a jogi bizottság segít­sége nélkül nem érvényesül­hetne alkotmányunknak az a tétele, amely leszögezi, hogy „a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek.” A jogi bizottság nemcsak tanácsot ad, hanem eljár különböző szerveknél, ha a munkaadó követ el tör­vénysértést fölhívják an­nak megszüntetésére. Legtöbben Salgótarjánból és a Salgótarjáni járásból keresik fel a jogi bizottság tagjait, de más járásokból is kérték már a segítségüket. Nemcsak a hét­fői fogadónapokon, hanem máskor is szívesen állnak ren­delkezésére a hozzájuk fordu­lóknak. Számtalan egyéni tragédia tárul föl a bizottság tagjai előtt. Nem egyszer tapasztal­ták már, hogy édesanyák, a családi élet fenntartása érde­kében hihetetlenül sokat tud­nak tűrni. B. J.-né egy salgó­tarjáni kétgyermekes édesanya is megpróbált már sok min­dent, hogy férjét jobb belátás­ra bírja. Eddig eredménytele­nül. A férj egy jólkereső ko­vács. 9 éves kislányuk és 2 éves kisfiúk azonban még nem igen látott semmi jót az apjuktól, aki teljesen züllött életet él, aki miatt nem egyszer alsza­nak kinn az ólban. Nagyon wwvvwwwv legjobb vízlágyító n [ NBGYMOSÁS ELŐTTI ÁZTBTÁSHOZ / KÖNNYEBB B MOSÁS [ AVW A/yyvyv\AA\AVY\A\AúAAAAAÁAVVVV\AVV\AA/AAV\VVVW'A * KEVESEBB SZAPPAN FOGY, HA /AAAAVV\/vV\A/VV^AAÁ/.,yVVVVy>AAAÁAAJ\ÁA*V/VVNAAÁAÁA\A\'V|>AA HASZNÁL gyakran a késő éjjeli órákban, vagy hajnalban jár haza be­rúgott állapotban. Ilyenkor ki­zavarja a családot a házból. Az asszony már nem meri a szom­szédokat zavarni, s ezért szal­mát készített az üres sertés­ólba és nem egyszer ott vir­radnak. Üti, veri őket, a két éves fiúcska is azért lett gyen­ge kis koraszülött. Helyes lenne, ha a rendőr­ség az ilyen embereket azok­kal a nőkkel együtt, akik el­tántorítják őket a családtól, összeszedné, megtisztítaná tő­lük a vendéglátó helyiségeit. S nagy szükség lenne arra is, hogy végre jogszabályt alkos­sanak, amely lehetővé tenné, hogy az ital rabjait beleegye­zésük nélkül — de saját költ­ségükre — a hatóságok be­szállítanák egy elvonókúrára. A munkahelyeken is tehet­nének egyet-mást annak érde­kében, hogy az ilyen embe­reket jobb belátásra bírják. Meg is volna rá az ok bőven azonkívül is, amit a család el­len vétenek. Hiszen ezek a munkahelyükön is fegyelme­zetlenek. B. J. például már igen sok üzemben dolgozott. Egy-egy átlumpolt éjszaka után cSák 9—10 órakor megy munkába, ha egyáltalán megy és ezt minden további nélkül tudomásul veszik a zagyvái rakodón. Még azt is megteszi a bérelszámoló, hogy a kovács kérésére két fizetési borítékot állít ki. Egy szabályosat, egyet pedig a feleség részére, a férfi szerint elégnek ítélt csökken­tett összegről. így nem hogy akadályoznák emberhez nem méltó életmódja folytatásában, hanem még segítik. Éhhez majdnem hasonló az esete Sz. E.-nének. Ezekre a személyekre fel­hívták az üzemi párt- és szak- szervezeti vezetők figyelmét és kérték, hozzanak megfelelő intézkedést velük szemben. Közbelépett már a jogi bi­zottság olyan esetben is, amikor egy négygyermekes édesanya kérte a segítsé­güket fertőző tüdőbeteg szomszédjával szemben. Ez a szomszéd ugyanis úgy viselkedett, annyira nem tar­totta be a társadalmi együtt­élés szabályait, hogy közös ud­varról lévén szó a kisgyerekek egészsége is veszélyben forgott, Ennél az esetnél az egyén érdeke és a társadalom érdeke teljesen azonos,- az ügyet‘sür­gős intézkedés végett átadták a járási tiszti orvosnak. A sok között azonban volt már olyan panasz is, melyet elutasítottak, mert jogtalan volt. K. A-né a saját egyéni érdekét a társadalmi érdek ro­vására akarta érvényesíteni. A múlt rendszer ügyvédje eb­ből az ügyből busás hasznot húzutt volna, hiszen akkor nem mondták meg az ügyfél­nek, hogy nem számíthat ered­ményre, hanem fizettettek. A jogi ^bizottság — természete­sen ingyen — a szocialista jog megmagyarázásával felesleges költségektől mentette meg K. A-nét. Több munka — több termés Hatszor permeteztek és há­romszor poroztak a Pásztói Állami Gazdaság szőlőjében. A szakszerű gondozás, s a jól elvégzett talajmunkák meghoz­ták az eredményt. Holdanként 45 mázsa szőlő termett, ami ép­pen duplája a tavalvinak. Mikszáth Kálmán, a századforduló legnagyobb és leg­népszerűbb regényírója volt. írói alkotásai, regényei elbeszélései közül nem egyet üdvözölhettünk színpadon, sőt mozivásznon is. Most az Álla­mi Faluszínház egy újabb Mikszáth regény, színpadi változa­tával mutatkozik be a Nógrád megyei közönségnek. A darab főszereplői: Sándor Böske, Varga Edit, Károlyi Judit, Ga­lambos Gabi, Sághy István, Fóti Fülöp Sándor, Szávai La­jos, Horváth Ottó, Halász Béla és Nyerges Ferenc, Váradi György rendezésében. A remek darab már Rétságon, Nagyorosziban, Salgó­tarjánban, Somoskőújfaluban, Petőfi-bányán, Sóshartyán- ban nagy sikert aratott. 14-én Jánosaknán, 15-én Balassa­gyarmaton és 16-án Nemtiben mutatják még be. NE ILYEN PÉLDÁT! •A* Városi Tanács előtt induló autóbuszra várakozók nemcsak azért álldogálnak arccal az úttest felé, hogy előbb észrevegyék a kö­zeledő kocsit, hanem azért is, mert — nem érdemes megfordulniok. Hátuk mögött ugyanis egy jó­kora üveglappal borított •'■‘Váro­sunk életéből«- fölirat- tábla «dí­szíti« a tanácsház falát, amelyet annakidején lelkes készítői nyil­ván arra a célra szántak, hogy képeken, rövid, érdekes hírekben tájékoztassák az arra járókat, vagy az éppen ott álldogálókat salgótar­jáni üzemek, bányák életéről. Ez ugyan csak föltételezés, mert hogy ez lenne a rendeltetése, az az em­lített tábláról egyáltalán nem de­rül ki, lévén a cikkek helye kö­vetkezetesen üres és a többi részen egy-két, szerényen számítva is ujjnyi porral borított rajzocska. Ez buzdítaná a város lakosságát a tisztaságra? . . r Jó lenne, ha az illetékesek gon­dozásba vennék ezt a fali-híradot, mert így csak hanyagságukat ad­ják tudtul az arrajáróknak. Közös gazdálkodással már túlszárnyalták a középparaszti színvonalat ** diósjenői Petőfi ter­melőszövetkezeti csoport kis- és középparaszt tagjai 190 katasztrális hold föl­dön gazdálkodnak immár harmadik éve. Földjeiken közösen végzik a növénytermelés egyes munkafolyamatait. Közösen végzik a vetést, a szántást, a cséplést, s a behordást. Egyénileg a kaszálást, a növényápolást, a kapások betakarítását és a vetésforgó szerinti trágyázást. A táblásított földterülete­ken sikeresen alkalmazzák a négyes vetésforgót és a gépi technikát. Adó és gépi- munkadíj kedvezményben részesülnek. A tagok meg­szokták e gazdálkodás■' formát, kedvelik, szeretik. Könnyebb, kulturáltabb a munka, s az egyéni gazda­ságokénál magasabb a jöve­delem. Például Vasas Mi­hály 15 holdas középgazda — aki egyébként a tszcs el­nöke — egy hold földön 30 mázsa kukoricát termelt. A többi tag termése sem rosz- szabb. A tagok ez évi jöve­delme — az elnök vélemé­nye szerint — elérte az 1942 évi színvonalat. Azért mond­ják ezt így, mert 42-ben e községben viszonylag jól él­tek a középparasztok. — Ha a táblásított föld­területen továbbra is vetés­forgó szerint gazdálkodunk, s a tagok kifogástalan, jó munkát végeznek a jelenle­ginél háromszorta jobban fogunk élni, bár eddig egy­általán nem. bántuk meg, hogy táblásgazdálkodást folytatunk — mondotta Va­sas Mihály. A tszcs eddig is magára vonta a kívülálló gazdák fi­gyelmét. Amikor megala­kították a tszcs-t 16 tagot számláltak, többnyire tekin­télyes, jól gazdálkodó közép­parasztokat. Ma már 19 a tagok száma. Hogy osztják el a jövedel­met? — A közös munkában való résztvétel és a bevitt föld arányában. Gondolnak a termelés bővítésére is. A jövedelem meghatározott részéből közös gazdasági alapot létesítenek. Például a csépléskor minden tag félre­tesz 5—6 mázsa gabonát, s az így képzett gabonaalap értékéből fedezik a közös kiadásokat, s vásárolnak új, modern termelőeszközöket. Az élet ezt igazolja, hogy több tszcs-ben csak a házi­lag készített alapszabály szerint gazdálkodnak, s így káros mulasztásokat követ­nek el. Sőt a közös alap hiánya miatt nincs meg a továbbfejlődési lehetőség. A tszcs iránt érdeklődő gazdák jórésze pedig nem ismeri a hivatalos működési szabály­zatot. Mit kell tudni? Elsősorban azt, hogy a tszcs-t alakított tagok a be­vitt szántóföldeken táblás­műveléssel, közös vetésfor­góval, közös vetésterv alap­ján gazdálkodnak. A szántó­földi növénytermelés alap­vető munkáit a tagok — családtagjaik bevonásával — közösen végzik. Közösen végzik a közös termelést szolgáló beszerzést és érté­kesítést. Éves termelési és pénzügyi tervet készítenek és ez üzemviteli költségek fedezésére leszámolási ala­pot létesítenek. Gazdasági erejüknek megfelelően fel nem osztható szövetkezeti (Upot létesítenek, melyet jövedelmük öt százalékával évről-évre növelnek, A kö­zös betakarítás idején a tisz­ta i övedelem elosztásának módját a közgyűlés az alap­szabályban lefektetett alap­elvek figyelembevételével maga szabja meg. Ezen alapelvek helyes al­kalmazása erőssé teszi a kö­zös gazdaságot és biztosítja a tagok vi.gyonántik folya­matos növekedését, ezzel egy időben a tagok anyagi és kulturális felemelkedését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents